Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-08-20

IX. évfolyam. 35. szám. Pápa, 1882. augusztus 20 JMegj elenilc intnden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓ HIVATALHOZ intézeiidők. Bérmentetlen levelek, csuk ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC I VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések alapszámára felve'letnek A KIADÓHÍVAT ALBAN ó-collcgiunii épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 írt Kegyed évre 1 írt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. Mir dcí c sek 1 hasábos petiisor térfogata után 5 kr, nyilttérbeii 25 krral szároítatnak. Béíyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. JRápa város liatós ágának, a pápai jótékony nöegylel,-, ismeretteijesztó-. lövész-, korcsolya-, tüzoltóegyleteknek, a pápai nak és több i>ápavicléki egyesületnek Jiivatalos közlönye. KORUNK ÉS NEVELÉSÜNK. A szellemi s anyagi életre nézve ellenséges idők folyásában mi nyújtson nyugpontot az embernek? Feje? Ezt magát is vajmi könnyen és gyakran elveszli. S hogy itt csakis a saját erkölcsi erejéből táplálkozó sziv és lélek lehet képes a ragadó árral elmerülés nélkül együtt úszni, mig. viszont, a tudomány egymaga mentő horgonyt íu .n ad: sötét tanúja ennek a felnőttjeink s ma már iljaink soraiban is mind sűrűbben puszütó blazirtság, — a minden szép, jó, nemes iránt, az élet nyájas örömei iránt terjedező tompa érzéketlenség s ezzel végre az életuntság. . . S igazán, mi is köthetne még, erkölcsi támasz nélkül, kötelességéhe-z s az éleihez sok oly ifjú embert, ki a szellemi s anyagi elvek minden poharát előlegezé már; ki a nagy városok fényes tolongásában szórla el legszebb napjait; ki untig kibámulta magát a tenger hullámjátékain, a Schweiz veröl'énylöl aranyozott havasain; kinek elkáprázásig hízhatott a szeme, fejzúgásig élvezhetett füle a színházak, zene- s láncestélyek fényes-zajos óráiban. — Kinek egy ily élet tarka zűrzavara zúg fejében, csodáljuk-e. ha nyugalomra vágyik, kábult lelkét nem érinti semmi, s él, mert lehel, táplálkozik, alszik, — élnie kell. ... És ha végre ez is terhére van? . . Elmondják a többit napi lapjainkban az öngyilkosságok állmidé rovatai, melyeknél csak azon statisztikai legújabb adatok képesek méltóbb borzalmat kelteni, melyek ezen iszonyú erkölcsi ragálynak folytonos növekedéséről tanúskodnak. És Morselli tanár összeállítása szerint épen az első kultur-áltamokra jutván itt a legtöbb esetek, lesújtó bizonyítványai adják ezek egyszersmind annak is, miként korunknak s — mondjuk ki — nevelésünknek is az erkölcstől s vallástól elfordult műveltsége ki nem elégítheti, nyugottá nem teheti a földön az embert. Korunk uralkodó bajain, a családi és társas erények fölfrisitésén, s ez úton az ifjú nemzedék ama szellemi sorvadásán is legszélesebb körben fordítani a sajló lehelne leginkább hivatva, ha az úlat egy jobb kor felé egyengetni feladatának fogadná. Oly elutasithatlan kötelessége volna ez, hogy ha számba nem veszi, vagy épen elárulja ezen hivatását, az emberiségei árulja el. S hogy' állunk? Legyen áldott a kivétel, — de épen a sajtó egyike korunkban a közromlás leghatalmasabb hordozóinak. Nem csak hogy a valódi szép és nemes iránt, az emberi szívnek egyedüli menedéket nyújtó erkölcsi örök elvek iránt elveszte érzékét, hanem gondosau mellőzi, söt gúnyolja s ostromolja azokat Magok, ifjúsági irataink figyelmesen kerülik a kedély- s jellemképzö, felemelő olvasmányokai, adván helyetlök ocsmány regéket, a gyermekkiráncsiságot izgaló, képtelen meséket, — oly szellemi táplálékokat, melyek csak rombolva hatnak azon jó elemekre is, melyeket az anyai első nevelés a gyermek lelkébe lerakóit. Felnőttjeink sajtó— élményei sem különbek Könyvárusaink tudnak róla szólni, hány hasznosan képző, tanulságos jó könyv kel addig e-!, mig a kalandok, napi botrányok, politikai izgaló iratok, becstelen élclapok halmazai széllében terjednek. Hiába! reál időket élünk; éles csattanó kell éleiben, írásban, mindenül!. Nincs utcai botrány, betörés, sikkasztás, személy ellen irányzott merénylet, öngyilkosság stb. melyekel napi lapjaink, olvasóik ellasitó, ne mondjuk, felbátorító romlására, mohón nc regislrálnának. Söt nincsen közbecsülésben álló férfiú, avagy nő, nincsen liszt, tekintély, méltóság, ki biztos lehelne, hogy nevét aljas pasquilokká sülyedl élclapjaink a magok szennyébe ne rántsák. •.— IIa a lisztes iránt fennélne érzékünk, biz

1 eltakarnék inkább eme, minden erkölcsi érzést lejáró bolránycikk«Jíct, s helyellök a nemes élet, az emberszeretet, a családi hűség, háladatosság, jól érlelt nemzeti becsület s a minden törvénynek tiszteletét tükröző adatokat gyüjlenök lapjainkba. Igen; csakhogy botrány nélkül nem kel a lap, nem kell az olvasmány ; korunk beteg! . . . S a kor emez uralkodó, mindent befolyásoló szellemétől, természetes, ha iskoláink levegője sem maradhatott tiszta, bármily óvadékkal védték légyen is a köznevelés emberei ezen szenlélyökel. Mert hiú beszéd az, hogy az iskolából indul ki az élet erkölcsi átalakulása. Sőt, ellenkezőleg, az iskolát az élet uralja. A család jobbadán olyan mint az élet, az iskola pedig — mint a család. Így volt ez mindenkor. A keresztes hadjáratok után elé— állt vivó s tornázó iskoláival a lovagkor; ennek letűntével, az előtérbe lépett céhes polgárság n polgári kézmives és mesteriskolákat hozta magával ; a XVI. században a vallási érdekek foglalván el a lelkeket, a vallási kérdések uralják vala az életet, irodalmat és iskolát egyaránt. Ma sincsen különben. Az anyag és élvezel kultusa, mely künn az életben uralkodik, iskolaablakaink s ajfaink minden hézaöztöny gán át betolakodik magába közneveléslinkbe is, s még inkább a .gyermekeiknek élő

1

" szülök hajlékába. S ki az oka ? . . a szülő, a , tanár, a rendszer, a törvény, az állam ? . . . j Senki, és együtt mindenki, — úgy bogy mind, a ki ezt kérdezi, méltán válaszolhatja magának: bennem is a hiba! Úszunk többé-kevésbé mindnyájan az idők árjával. Oktatunk, ! terjesztjük az ismeretekéi, tudományt, művészélet, ipart; képezünk, nemesítünk mindent: csak az erkölcsneniesílés nem jut napi rendre. .. Hiába! az cthika ritkán ad kenyeret. Igy lelt a család cs iskola hü képe egymásnak; mindkellőben arra megy ki minden, hogy mennél több tudósaink, de annál kevesebb boldog embereink legyenek maholnap. SZVORÉNYI JÓZSEF. Válása Bánki Ignácz l.-patonai sebész urnák önvédelmi csikkére. E lapok 33-dik számában Önvédelem"' czim alatt Bánki Ignácz aláírással az ugyan e lap 31-dik számában „Egy kis orvosolni való" czimü közleményre válasz jelent meg, ha bár a kérdéses orvosolni való czimü közleményt nem én irtani, de a pápa teszéri körorvosi járásban lakom, s mint ilyen a tény körülményekkel némileg ismerős vagyok; hát legyen szabad néhány megjegyzést tennem Bánki ur önvédelmi állításaira. Először is tendencziózus gyűlölséggel irt közleménynek nevezi az „Egy kis orvosolni való" czimü czikket, azért a kitételért, hogy őt a körorvosi járás betegségének nevezi, s hogy tőle a járás szabadulni akar, — holott cz tagadhatatlan lény, mert hát ki adott be ellene panaszos kérvényt a t. megyehalóságlioz, a honnét hivatalos vizsgálat lett elrendelve Bánki ellen, — ha nem a p. tcszéri körorvosi járás összes községei ? i— Igen, ezek adtak s ezek kérik Bánki ur elmozditíatását a körorvosi állástól. Hivatkozik Bánki ur 36 évi orvosi működése alatt a sors által vele összehozoüak ítéletére, hogy hivatásának mennyire megfelelt. No már ezek ítélete alig

1 . lenne szerencse Bánki úrra. lm itt a sok közül egy példa. Egy négyéve's fiam megbeícgült, hozattam Bánki urat, szokása szerint adott be neki hánytatót, erre rosszabbul lelt, s folyton a hányás erőltette egész másnapig, 9 órakor ismét át hozatom, s ismét hánytatót adott s nem hallgatva megjegyzésemre, hogy nem jó lesz, ismét adott, de akkor már a különben erős gyermek oly rosszul lett, hogy alig pihegett s minden pcrc/.bcn halálát vártuk, s csak i.-s az e közben megérkezett t. Steiner pápai orvos ur mentette meg fiamat Isten segítségével a haláltól, s Bánki urat. ís, kijeién volt érdeme szerint megdorgálta. Ez csak egy a sok közül, de ha kívánja Bánki ur egy magam is több ehhez hasonló adatot tudok mondani orvosi kertésze titársnlatIHilUm I II IUI ||J-»»P»»«"mMU'Mll HEINÉBŐL. Orczáidou maga a hő Napnak sugara kel; Kis szivedben pedig dúl a Viharos zordon léi. De mindez, hidd, megváltozik En édes mindenem; A tél majdan orczáidou, S a nyár szüdben leszen. üVTai-ietta. mi Km mmm. Oh me?inyi bűbáj mindegyik beiüben Oh mily pompásak e rövid sorok. Nem, e?myi szin, fény nincs egy mesterm'übeu, Mint mennyi ebből én felém ragyog. Bámultok-e, hogy ennyire dicsérem? De hozzám irta e kis versel ő! S hol van a sziv ilyenkor, — kérdve kérdem, Mely nem volna megvesztegethető. Ha már e kis versecskét nékem írtad Legyen meg érte hát a jutalom. Szivem tenéked nem hideg babért ad Mint koszorú ölel át két karom. Arany ha kell, örökké változatlan Od

1 adja szivét — olyan az — bohod. Pénzt kívánsz, mely beszéljen csengve halkan? Adok- — ne félj — jó csengő pénz — a csók. Antal oéza. A pápai cholera, VACVIS igaz törtéxxetexx épüli tféla, melyet emlékül leirt Nemes Osváld Dániel Pápán a cholerának számkivetett esztendejében 1831-ben. I-larmaclik jelenés. (Folytatás.) Untató. Kirendeltük hát már a betegei* jegyzőit, halottak cs betegek hordóit, kórházi segédeket, sírásókat, temetőket, mindnyájoknak elejbek adtuk kötelességeket, mindjárt 12 lészen az óra, mit irjak a proloculumba? meghatározásáért könyörgök. Menyhárd. A többi mind maradhat, csak azt az egyet tessék pontossan protoculálni, hogy mától fogva doctorok, borbélyok restaurátio alá jöjjenek. Hetyke. Részemről azt meg nem engedhetem, hogy a servitorok vélem egy chathegoriába tétessenek, a doctor, borbély, bába, a világ kezdetétől fogva a servitorok közé számláltattak, s magamhoz hasonló tagokkal soha sem mérkőzhetett a doctor, borbély, bába. S mint hogy a doctorok, borbélyok jobbára oly sehonnai emberek, kiknek csak lételekrül tudunk valamit, eredetekről pedig semmit sem, ezek tehát az én és hozzám hasonló tiszttársaimnak világos praeiudiciumával restaurátio alá nem jöhetnek, hanem minekutánna az uj vrgyei praxis szerént, minden szentek napjára a pandúrok, katonák eránt mustra tartatik, azokkal egyetembe a doctorok s borbályok is megmustráltathatnak, s hogy ha ezen elöladásorn meg nem állapittatik, a legelső restaurátion száz meg száz velem egy húron pendülő s több restauratiókon kipróbált, magokat vitézül viselt s bérben fogadott nemes társaimmal minden doctort, borbélyt nem tsak restaurátio helyérül kiszóratok, de a városbul is kikergettetek. Fülesü Hely essen öcsém uram s fontossan, működéséről, hiszen ő a nyavalát föl sem ismeri, s ellenkező orvossággal gyógyít, mellyel a bajt csak fokozza, s más ügyes orvosnak nehezebb aztán helyrehozni, mint ez nálam többször történt, ezt betudom bizonyítani, de itt elmondani sok volna. Önvédelmi czikkében azt mondja Bánki ur, hogy Igazmondó csak vádol, de nem bizonyít, s a mit bizonyít, azt is valótlanságra alapítja, s továbbá hogy a bizonyítás két pontra szorítkozik, először arra, hogy körorvosi fizetéséből 100 frtot elengedett, másodszor hogy túlzó követelést támaszt betegei irányában. Egyik állítás, hogy körorvosi fizetéséből elengedett egyezkedéssel nem 100 — de 150 frtot bizonyittatik azon 10 község jelenvolt szavahihető elöljáróival, de bizonyittatik a hivatalos vizsgálati jegyzőkönyvvel, melyet önmaga aláirt. De mi több, önvédelmi czikkében maga beösmeri, hogy egyezkedéssel elengedett fizetéséből 150 frtot, ha bár sörözés közben is, és ha olyan nehezére esett is, hogy mint mondja érzékeny kárára volt az elengedés, és most az egész 450 frt évi fizetést, követeli, nem törődve azzal, hogy annak a szegény koppányi, szűcsi, fenyőfői lakosnak akár milyen nehezére esik, s bír milyen érzékeny kárára van, ha azon szerencsétlen körülmény közé jut, hogy Bánki ur becses személyét, P. Teszér helyett, L. Patonáról viteti el és vissza. S ezt a valóban szegény emberre terhes áldozatot azért hozza, bogy Bánki ur a l.-patonai uradalmi jó fizetését is húzhassa. Hol van itt a következetesség s igazságosság?! Második állítás, hogy túlzó követelést támaszt betegei irányában, s mely annyira ámulatba ejti a sebész urat, hogy szakértői vélemény kimondásáért jajdul föl. Ámbár az általam fölmutatható számlájából, melyben 30 forint kerek számban van orvosi fáradságért fölszámítva, ezen tul az orvosság is külön, de ebből bánni tudományos szakértő meg nem tudhatja, hány látogatásért, vagy miért van 30 frt számítva. Annyit azonban mondhatok, hogy én Bánki u

,at csak ártatlan kisebb bajoknál hozattam, mint hideglelés és foghúzásra, a melyre elismerem szaktudományát, de ha komolyabb baj volt, az köztudomású dolog, hogy ő azt föl nem ismeri, hozattam Pápáról, s Gyömörőről. ÍS nem egyszer, de többször káromra volt, hogy Bánkit hozattam, mert a mit ő hibázott, más uehezebben gyógyította; s hogy méreg drágán adja orvosságát, bár beismeri, hogy ez a vizsgálatnál is három egyén állal állíttatott, — De ő receptet nem szokott adni, s igy a bizonyítás nehéz, de hozzám beadott számláján, a midőn egy fogat húzott, s ezt külön tétel alatt szanálva, utána egy kis üveg viz, valami kis összehúzó szerrel, 1 frt 5 krba van számítva, hát még a belső orvosságoknál, —a melyhez nem is szólhat az ember, nem tudván -mi van benne, — s hogy a vizsgálatnál csak három egyén panaszolt Bánki ur szerint, ennek oka az, hogy aratás alatt volt a vizsgálat, és csak a községek elöljárói hivattak meg a vizsgálatra, de hátha községenként helyben mondhatnák el az illetők panaszaikat, mennj'i lenne?! Különben hát három egyén vádja, és pedig egyik MMBrJBHB a törvény értelmében a restaurátio alá tsak a nemesek jöhetnek, a parasztnak még oda szagolni sem szabad, de egyéb eránt is, mint hogy a doctorok, borbélyok tsak mesteremberek, az én vélekedésem is tsak oda járul, hogy mustra ala vétessenek. Csontvágó. A többséggel együtt én is azt kívánom, hogy mustra alá, mustra alá. (Silány Mihály t. bírónak súgva.) Ezek ám az én boldogtalan collegáim, ha szollanak közönségesen ollyant szóllanak, hogy erös meghatározni, hogy nyakon csapást-e vagy kinevetést érdemelnek? . Nápitz. Én ugyan a tekintetes deputationak egyesült akaratját sem fel nem bonthatom, de nem is szándékozjom, mindazonáltal nagy megalacsonyittásnak tartom, hogy egy doctor a pandúrokkal egy cai:egoriába tétetvén, mustra alá vettetnék. Hetyke. Szabad resignalni, s igy a mustrát passirozni, különben tsak az lesz ö kegyelmek és a pandúrok között a különbség, hogy a doctorok a szobába, a pandúrok pedig az útszán mustráitatnak s ajconsilium abeundit a szobából fogják kikapni. \ Menyhárd. Á többség tehát látom mustrát határoz, tehát muktra alá, Isten neki mustra alá. Untató. Megjértvén a tettes deputationak egyesült akaratjátj a determinatiót teltettem, felolvasom ha méltóztatik parancsolni. Egész deputatío. Halljuk, hát halljuk I Untató. 1831-ki számkivetett cholerai esztendőben puncto i-et Ultimo. Sajnosán tapasztalván ezen fényes deputatió, hogy a vármegyei rendes orvosok, és borbélyok elfelejtkezvén azon temérdek summa pénzekrül, melyeket majdnem emberemlékezetét meghaladó idöktül fogva az adózó népek érezhető terhével, és a házi pénztárnak tetemes káraival érdemetlenül kiszedegettek, s bérontván közibénk a cholera, orvosi szereinkkel segitteni úgysem tudván arról, hogy a holtak more solito expediáltattak, tanuk legalább fizetéseiknek interessel' duplán leszolgálhatták volna. — De ők az elvett jókat feledékenység vermébe temetvén, magokat elzárják, s különösen azon adózó népen, a kinek a véres verejtékin meghíztak, segéteni hadján volna — ha nem tudnának, de nem is akarnak: ellenben világos tudtával ezen fényes deputationak százezres zsidókat beteg ágyaikba ápolgattak, a szegénységnek megbocsájthatatlan sérelmével. Annak okáért ezen fényes deputatío (mind a fátumnak, mind a cholerának vétkül tulajdonítván, hogy őket meghagyta) meghatározni méltóztatott, hogy ezután minden esztendőben doctoroknak borbélyoknak mustra tartassék, s aki közüllök azon nyomorult adózón, ki nékik holtig robotol preferenter nem segit, annak jö egészség mondassák, s ezen végzés a közelebbi generalis gyűlésen pro futura observantia kihirdettessék. Egész deputaáó. Vivát! mintha tsak a fejünkből szedte volna ki szóról szóra nótárius uram! Negyedik jelenés. Vavra a deputatío előtt. Felvállalt hivatalunkat társaimmal együtt folytatni elkezdvén, házrul házra megjártuk a várost, számos cholerást, hideglelőst találtunk, kik közül 13-an a tehetetlenség tekintetébül majdnem éhen és szomjan kénytelenek lettek volna elhalni, és a kórházba rendeltük őket, és el is vitettük: jaj! de szomorúan kénytelenittetünk jelenti, hogy ámbár a betegeknek ágyok, ágyiruhájok, ételek és italok kegyes grófunk kegyelmééül elég van. De az ispitai segédekre semmi felvigyázás nem lévén, a betegekkel nem gondolnak, a nékik küldött finom ételeket és italokat magok megemésztik, le részegednek, amint hogy az odavitt 13 betegekből mára virradóra 14-en haltak meg. Menyhárd.' Mitsoda tizenhárom betegbül 14 halott, az képtelenség. Vavra. Nagyságos uram nem képtelenség, mert a 13 beteg mind meghalt, a tizennegyedik pedig az egy ispitai segéd asszony volt, kit talán nem is a cholera, hanem a betegek számára rendelt kánforos pálinka fojtott meg. Menyhárd. Urak ez már szörnyűség! amenynyire emiékezem az ispitai felvigyázást a város; 3ft