Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-08-06

A miniszteri rendelet és a győri hadkiegészítési kerület parancsnoksága. A miniszteri rendeletnek semmibe vevése talán sehol sem gyakoroltatik oly pregnánsan, mint a — győri hadkiegészítési kerület parancsnokságánál. Itt egy példa a sok közül. A m. kir. honvédelmi miniszternek 8299—VII. 1874. sz. a. kelt, s a vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz intézett átiratának 4-ik kikezdésében szóról szóra ez rendeltetik: »A huzamosb időre szabadságolt s tartalékos katonák, ha még a harmadik korosztályt át nem lépték, a hadkiegészítési parancsnokságtól nyernek nösiilési engedélyt. Megerősíti e rendeletet ugyancsak a m. kir. honvéd, ministernek 1875-ik évben, márczius hó 24-én 13.320/VII. sz. a. kelt körrendelete, melyben szórói-szóra rendeltetik: »Csakis kivételes engedély mellett nősülhetnek, s ez engedélyért ha ezt igénybe kívánjuk venni, az illetékes hadkiegészítési kerület parancsnokságához tartoznak folyamodni: — e) A huzamosb időre szabadságolt sorhadbeli, úgyszintén tarialékbeli legénység azon része, mely még nem lépett ki a harmadik korosztályból.*: S mind c miniszteri rendelet dacára a győri hadkiegészítési kerület parancsnoksága nem adta meg a nösülési engedélyt Borsodi József marczaltői lakosnak. Pedig nevezett tartalékos is és nem is lépett ki a harmadik korosztályból. Az engedélyt kérő folyamodásnál forma hiba sem történt, mert folyamodó itt is egy ministeri rendelet szerint járt cl s pedig a honv. ministernek jelenleg is érvényben levő 1873-ban 27941 ./VII. sz. a. kelt rendelete szerint, melynek alapján indokolt folyamodványát a megfelelő járás közigazgatási főtisztviselője utján, (ezen esetben a pápai szolgabíró urnái) az illető hadkiegészítési kerület parancsnokságához intézte. A miniszteri rendeleteket azonban — mint látszik — nem azért adják ki, hogy a győri hadkiegészítési kerület engedelmeskedjék neki. Szolgáljanak e sorok állitásom igazolására. _____ Egy ugycéd. Önvédelem. — Válási UÍ ,,Eijif kis orvosolni vulú'' cikkrt — ! K lapok 31. számában „Egy kis orvosolni való" j ciinniel, „igazmondó" aláírással, oly közlemény jelent 1 meg, mely személyem ellen sértő támadást tartalmaz. ! Sajnálom, hogy elhárífhatlaii akadályok miatt nyom- j ban nem felelhettem, de bizva t. szerkesztő ur lova- ! viasságában nem kétlem, hogy a kissé elkésett védc- j lemnek is készséggel helyet fog adni. A tendenliosus í gyűlölséggel irt közlemény azzal kezdi, hogy igény- j leien személyein betegsége az egész járásnak, hogy egymást kövelik ellenem a panaszok, és végül hogy tőlem a járás szabadulni akar. Előre bocsátván azt, hogy érzékenyen sértett becsületem érdekében elválom, sőt követelem a névtelen beküldőtől, hogy álarczát levetve lépjen elő a homályból, tekintsem szemem közé és vádjait férfias nyíltsággal hiteles lényekre és nem gyanúsításra támaszkodva adja elő, ezúttal csak annak bebizonyítására szorítkozom, hogy mennyire visszaéltek t. szerkesztő ur jóhiszeműségével én mily qualificálhatatlan módon gázoltak egy férfiú becsületében, ki nyugodt öntudattal mondhatja el magáról, és e tekintetben bátran hivatkozhat azok ítéletére, kikkel a sors 36 évi orvosi működése alatt közelebbi érintkezésbe hozta, hogy hivatásának mindenkor önzetlen odaadással igyekezett megfelelni, kinek legszentebb hitvallását a kötclességszeretct képezte és fogja ezentúl képezni. Pontról-pontra be fogom bizonyítani, hogy az „igazmondás" czégére alatt minden egyéb található, csak igazság nem, hogy „Igazmondó" ur vádol, de nem bizonyít és a mit bizonyít, azt is valótlanságra alapítja, egészen méltón afféle lovagokhoz kik a névtelen álarcza alatt szoktak harczolni. A bizonyítás két pontra szorítkozik. Arra, hogy körorvosi fizetésemből 100 frtot elengedtem és most mégis az egészet követelem cs másodszor, hogy tulzé követeléseket támasztok betegeim irányában, olyanokat, melyek — az igazmondó szavakat használva --a legtulzóbb képzelődést is meghaladják. Lássuk c vádakat egyenként. A fizetés elengedésről szóló passusbau a tények annyira tévesen vannak felsorolva, hogy kénytelen vagyok az ügy egész történetét előadni. A körorvosi állások betöltésére 1876. év végén pályázat hirdettetvén, miután a szóban forgó kör székhelyéül P. Teszér állapíttatott meg, a községek — kívánságomhoz képest — folyamodványt adtak be, hogy P. Teszér helyett L. Putona legyen a székhely, mely népcsscgéiiél és mezővárosi jellegénél fogva c kedvezményre méltán igényt tarthatott, és Teszér (ölött határozod előnyben áll. 1877. június havában történt meg a választűs. A válusztás egyhangúlag engem ért. Megválasztalásom után sörözés közben felszólalt Márfy tcszéri körjegyző, cs felkért, hogy engedjem el a megye által megszabott 150 frtnyi uli átalányt. Én nem voltam hajlandó a csekély fizetésből 150 frtot elengedni, mejt számítanom kellett oly eshetőségre is, hogy főként járvány idején, csaknem egész 300 frtnyi fizetésemet fuvarra keilend költenem, és igy tiz küzsegbeni fáradságomért semmi kárpótlásban nem részesülök. — Utóbb, érzéken}- káromra, de mégis csakhogy Patonáii maradhassak — mert avval fenyegettek, hogy ha a 150 frtot nem engedem el, ugy Tcszérrc kell mennem lakni—engedtem és beértem 300 Irinyi fizetéssel. E megállapodás után két év telt el, de fizetésemből egy garast sem láttam. Vártam türelmesen, zúgolódás nélkül. De vegre is minden napi keresetemre levén utalva, és már több 400 fiinál fuvarra kifizetvén, kénytelen voltam intézkedés végett ! a járási szolgabírói hivatalhoz fordulni. Erre a szol- ! gabiró összehivatta az érdekelt községeket, hogy a j hozzájárulási arányt állapítsák meg egymás közt. De a gyűlés érdemleges határozat helyett azon mcgálla- , podásra jutott, hogy miután az egész járásban még j sehol sincs körorvos, nekik sem kell oivost fizetni, t Ily körülmények kö/l a megye alispánjához kelle \ folyamodnom. Az alispán mcgállapitotla a hozzája- ! rulási arányt cs a kivetési lajstromot behajlás végett ; leküldte a szolgabírónak. Ekkor derült ki, hogy 300 j frt helyett, az egész megye területén érvényben levő, j törvényhatóságilag mcgálhipitott 450 frt vettetett ki. | E kivetés ellen a községek folyamodványt adván be, j a megye alispánja 1880. évi szepí. 2-án 7739. szám j alatt kell rendeletében kijelentette, hogy a körorvosi i fizetést nem a községek szabják meg, hanem a megye, , és a körorvosí székhely kérdése is csak a megye alispánja által dönthető el, azért ha a körorvos L. Patonán akar maradni, köteles szabályszerű folyamodást beadni. Ezek folytán beadtam írásbeli kérvényemet, mely azonban eddigelé elintézést nem nyert. Időközben a hátralék mind jobban felszaporodott, ugyanyira, hogy a f. év jun. havában 5 évi fizetésemből még 1360, mond egyezerháromszázbatvan fit volt hátralékban. Ily körülmények közt történt, hogy a szolgabíró a makacs községek bikáit lefoglaltatta. De e lépésnek legközvetlenebb hatása megint csak az lett, hogy a községek tanácsot tartottak én folyamodványt adtak be, hogy miután a járás többi községeiben nincs körorvos^ őket is mentsék fel a fizetés kötelezettsége alól. Ennyiben áll az ügy. Az elfogulatlan olvasó megítélheti már most, hogy melyik oldalra hajlik az igazság serpenyője. A községek vonakodnak fizetni, 5 éven át alig fizették meg uti költségeimet, holott félévenként pontosan kellett volna fizetniük, az azokkal kötött szerződés a felsőbb forum által jóvá nem hagyatott és az alispáni 7739/1880. számú leiratban kijelentetett, hogy ugy a fizetés, mint a székhely kérdése túllépik a községek hatáskörét, es ha L. Patonán akarok maradni, azért nem a községekkel szerződni, hanem az alispáni hivatalhoz folyamodványt be adnom kell és igy a 150 frt elengedésre semmi ok nincs. Áttérek már most a második vádra, a méregdrága orvosszerckre; és a mesés honoráriumokra. Ennek ép ellenkezője áll. Igazmondó úr nem hozhatott volna fel ellenem vádat, mely nagyobb ámulatba ejthetett volna. Felhívom „Igazmondó" urat, hogy konkrét esetekre hivatkozva elbírálás végeit egy szabadon választandó szakértői bizottság elé bocsássuk, mely minden felhozandó esetben ítélni fog a fölött, hogy orvosi fáradság és gyógyszerek fejében minő fölszámitást tettem? a szakértői vélemény lesz majd a legilletékesebb arra nézve, hogy „Igazmondó" ur állítására az alaptalan rágalmazás bélyegét süsse. Ezúttal csak annak kijelentésérc szorítkozom, hogy helyben egy látogatásért, SO krnál, és más faluba 3 írtnál többet soha sem számítok fel. Ha ez igények Igazmondó úr legtulzóbb képzcló'dését is meghaladják, akkor valóban nem irigylem fantáziájának szárnyalását. Egy bizonyos oldalról jött agilatióra felszóliltattak a községek, hogy az, kinek e részben ellenem panasza van, jelentkezzék és adja elő sérelmeit. Tiz I községben 3, mond három ember akadt, ki felszámításaimat magasnak találta. Egy patonai, egy tcszéri j és egy fenyőfői lakos. Az elsővel 1 frtot, a másik 1 kettővel kerckszamban 4—4 frtot fizettettem fáradj ság és a gyógyazt rek ára fejében. Ez az a méreg- 1 I drága orvosság és a hallatlan honorárium! Ha „Igazmondó" urat. nem czél/.atos gyűlölség, hanem elfogulatlan igazság-szeretet vezérlő, már abból ' a tényből, hogy minden agilaió daczára 10 községben, 5 évi működés után csak 3 panaszló ember akadt, — (a kiknek panasza szintén alaptalan") állításának ép ellenkezőjéről győződhetett volna meg. Vagy rosz psychologus Igazmondó ur, ki a jelenségek helyes okait képtelen distiiiguálui, vagy szándékos roszakarattal jár el. Mig a községek egytsak az irigy halladhat túl a siron, pedig tul a siron! bár Achillest Ilector mellé fektetnénk sem esnének egymás hajába. Temetkezzen hát kiki az uj temetőbe, de renddel. Menyhárd. Már tegnap meghatároztuk, hogy az ispotály eránt a városi elöljárókat felhivassuk, érettek kellene hát küldeni úgy szintén tekintetes Mihály t. biró urnák fontos elöladása szerint, az egyes nemeseket is a segedelem adásra, a tettes fő biró ur által fel kellene szólittatni. Egész deputálió. Fontossan és helyessen, Porkoláb mennyen a városi elöljárókért, fő biró ur pedig holnap tartson nemes gyűlést. Oktondi és Nyámándi. Megjelentünk a tettes törvényszék parancsolatjára, nem tudjuk mit véle ^ tünk. Mihály t. biró. Mc£- idáig nem vetettek de tudom, hogy fognak. Meny kard. Varosunkat fenyegeti már a cholera, sok a nyomorult ember, az emberiség parancsolja, hogy róluk gondoskodjunk, a város részérül tehát kentek ispotályról, ágyiruhákról. segéd emberekről gondoskodjanak, mert ha egyszer bé ront a cholera késő az aggódás. Oktondi. Ugy látom, hogy még nem is tudja nagyságod, hogy Pápán van a cholera, tegnap délutánn Levi Salamon zsidó a templomból ki jővén felfordult, szökött, rúgott, s egypár óra múlva még éltében korom feketévé lévén megholt, ma pedig Orbán csizmadiának szolgálója az annya temetéséről Gürsönbül haza jővén bukfenczet vetett, a pracdicátor noha hozzá hivattatott gyóntatni, de el nem jött hozzá, ő ugyan meghalt, de nem tudom szegény gyónás nélkül hogyan idvezülhetett. — Mi azonban a tettes törvényszék parancsolatját a mennyire lehet fogjuk tclyesittcni. Hetyke. Ahová az ördög maga nem mehet oda zsidót küld, csakhogy zsidó ment elöl, ha el visz is a cholera lészen kalauzunk. Christian. Alázatossan jelentem, hogy Görsönybe ki ütött a cholera, annyira, hogy élet és veszedelem nélkül a faluhoz közeiitteni sem lehetne, Nisi cum aplicatione preservativarum. Menyhárd. Mi az? beszélje el azurto/ább, környül állása sorait. jChmüán* A nyakamba xU koloaczot akasztottam, egyik zsebemet fokhagymával, a másikat pedig kánforral megraktam, a számban chalmus gyökeret rágicskáltam, s így annyira vakmerősködtem, hogy nagy bátorságommal egy sereg vasvillás emberek védelme mellett a faluba csaklizván bementem, söt eltökélvén magamban, hogy curasi ferlass mich nicht, néhány betegeket és holtakat közelítő üvegemen meg is néztem, több betegnek pulsusait a falu bábájával megtapogattattam, orvosi szereimet a mint doctor ur meghagyta a kis biró ur által az ablakon módossan beadattam, — sed prodolor! mire a bába és a kisbíró a szobábul kijöttek már pálezássan az égnek fordiltá szemeit s tátva cs-.idalta segedelmemet, s candide fatendo valahánynak beadattam, mindazokat methodice expediáltam, akikhez pedig nem mehettem s rajtok sem orvosi szeremmel, sem tanácsommal nem segíthettem vederrel itták a vizet, s izzadt korokba megfürödtek, a vén banyák fokhagymás eczettel dörgölték, hasra fordítva hátaikat megtiporták, s. hánytak, rutétotlak, de egytül egyig mind meggyógyultak. En hat quid facto opus, kann nicht bestingen, haza megyek s mint doctor ur meg fogok betegedni. Mihály t. b. Szerencsétlen helyheztetés! itt van hat már a cholera? nincs doctor, nincs barbély, nincs ispotály, nincs segedelem, s eképpen segítség sem lehet a megmaradásra, amenynyire azonban tőlem telük, én kegyelmes grófom nevébe az ispotályra házat, 60 betegre ágyat ágyi ruhákat s mindaddig mig a cholera tart élelmet, sőt a házaló koldusoknak (kiket ezúttal eltiltani kérek) hetenkint 30 frtokat ajánlok, serkentvén azonban a nemességet, mind a városi uraimékat, hogy a segedelemről, ispitai segédekről és a tisztaságról gondoskodjanak. Dep. és a városi tanács. Nagy lelküségét a kegyes grófnak köszönjük, a tettes urat pedig mint a kegyelem eszközét áldjuk, részünkrül azonba a segedelem adásra reménységet sem nyújthatunk. Untató. Sokat vetélkedtünk, tizenkettő az óra, mit irjak a jegyzökönyvünkbe ? Menyhárd. Hadd maradjon, holnapután ismét összve fogunk ülni, talán akorra egészben ki üt a cholera bizonyossabban határozhatunk. (Folyt, köv.) I löt egyig csak a körorvosi intézmény ellen vannak, és panaszuk abban kulminál, hogy körorvost kell fizetniük, holott a járás egyéb községei e tehertől eddigelé megvannak kiméivé, a czikkiró úr elferdíti a tényeket és a dologból személyi kérdést csinál. A községek minden alkalommal hangsúlyozzák, hogy személyem ellen semmi kifogásuk sincs, hogy buzgóbb és önzetlenebb orvost nem kivannak — „Igazmondó" úr pedig a legsértöbb invektivakk.il egyenest személyem ellen fordul. Hogy ki rejlik az „Igazmondó" álezája alatt, azt nem is sejthetem, személyes ellenségem nem lehet, hisz soha senkinek nem vétek, irigyem sem lehet, mert arra meg épen nem I tudnék okot. j Fejem 30 évi odaadó, söt önfeláldozó működés ! alatt becsületben őszült meg; száz meg száz bizo• nyitókkal szolgáihalok, hogy a szenvedő emberiség ! érdekeit többre becsüllcm saját anyagi érdekeimnél. ' Erről tanúskodik anyagi helyezetem, szegénységem, ' 36 évi éjjel nappali fáradságom mellett a legegy.sze; rübb életmód és a legnagyobb takarékosság daczára. Erről tanúskodnak jegyzekkünyvcim adatai, melyekbe szívesen betekintést engedek bárkinek, hogy győződjék meg, mennyire méltatlan jutalom a czikkiró tá' madása azon e/.erekre rugó áldozattal szemben, melyct 36 cvi orvosi működésem ideje alalt a lakosság egészségi érdekének hozlam midőn, vagyontalan betegeimnek nem csak fáradságom díját, de orvosi szerekért járó költségeket is elengedem! Midőn tehát a felhozott vádakat a kötelességeihez mindenkor kű kedély nyugalmával, de egyszersmind öntudatos erélyével a leghatározottabban visszautasítanám, ismételve kérem Tek. szerkesztő urat, hogy megtámadott reputátiőm érdekében, jelen soraimnak csonkítás nélkül helyet adui szíveskedjék. Fogadja T. Szerkesztő úr őszinte nagyrabecsülésem nyilvánítását, melylyel vagyok alázatos szolgája. I Bánki Ignácz. *) Fürdői levelek. Korytnícza, 1882. július vége. 13e jó nekünk itt lennj! Mig minden oldalról olvassuk a tudósításokat 40—42 fok melegről, megfölünk, ki nem lehet állani! stb. addig mi pompás sétákat teszünk őszi felöltőinkben s esernyőnkkel, mert hisz itt minden nap van egy kis eső, mely üdévé teszi az annélkül is ozonteljes, fenyüss nagyszerű lev.gőt. — Itt aztán igazán curának élhet mindenki, nem zavarják zajos éjjek, solid mindenki, akár akarja, akár nem. Rózsa hegytől 3 órai kocsizás után — igen szép völgyön, a Beruczán keresztül— érünk Korytniczára, az utolsó fordulásnál már szállingoz# *) A 7. „audilzr cl altera pars" elv önéi fogva ailjijk e 'közleményt, már esak ajoi) indokból is, mert annak közlésétmir eleve megígértük. Sítrk. nak a sétálók, s kíváncsian kandikálnak kocsidba, vájjon nem ismerös-e a jövevény? — Most az ugy nevezett »vadaszlakhoz« érünk, hol kis méhesénél aludttejet, vajat és mézet ozsonnálók szinte felállnak s üxiroznak. Néhány perez múlva a kapuhoz érünk, melynek felirata: Aegrotis salutem Itt vagyunk! Korytnicza (mely tótul teknőt jelent) meglep, rendkívüli kedves kis hely. Tiszta szép kis svaiczi lakokkal, forrásokkal, sürü fenyveseivel, virágos sétautjaival, szökőkutjaival és igen szépen fekvő kis András kápolnájával, — körülövezve magas erdős hegyekkel, egy katlanban fekszik. Ferencz József, Ilka, Anna, Béla, Zsófia, János forrásai különféle vas és szénsav tartalmúak. Már 6 órakor kint vannak a vendégek és zeneszó mellett sétálnak, kiki a neki rendelt forrás vizét issza, 8 órakor már siet mindenki reggelizni, melyre semmi panasz nem lehet. Most jő a posta, körülfogják, kérdik nincs levél?— Hunnia, Buda, Ressina, Amerika, Porticci s több nevet kiáltva, mely lakának feliratát képezi. — 12 órakor ebéd Juhász és Stanek vendéglőiben, délután ismét séták a Huszár uton, mely a hegyoldalban kényelmes széles uton vezet a ülagoriához; onnan letekinthetsz a völgybe. — Ide múltkor a hirtelen kerekedő zápor és sürü jégeső többünket bekergetett, s engedé szemlélni a vihar szépségét s borzasztóságát. Hajós ut az ellenkező hegyoldalban, mindenhol kényelmes padok, források. A Püspök hegyre is felsétáltunk, mely 2'/* órai folytonos járást igényel a jól szerpentirozott árnyas uton, felérve elragadó kilátás az egész hegy lánczolaton, s pompás flóra nyilik a csúcson. A Prasiva 8 órai járást igényel, ezt mi kissé soknak találván, nem mentünk fel, s hal Iánk, hogy hálátlan a fáradság, mert a kilátás nem sokkai szebb, mint a püspök hegyről. — 5 órakor ismét zene, az üveg pavillon s fedett sétány mellett, 7-kor már mindenki vacsorál, 9-kor csend és nyugalom van, csakis a patakok moraja, szökőkutak egyforma locsogása hat andalitólag kedélyedre és a verandán ülve elgondolkodhatol zavartalanul, távol a nagyváros zajától az élet felett, mely „nem csupán virány, hidd el nem is vadon, vegyest nyilik a virág, tövissel utadon." Négy héti itt lét megedzett testben, lélekben, s vigan hagyod el a szép kies helyet, s az ismert kapun most már Sanis laetitiam feliratot olvashatsz. . Az Anna bált itt is megtartották, de igen kis kör mulatott, s éjfélre nyugalomra ment. A jelenleg itt időzök közt vannak, Jankovich bácsmegyei főispán nejével, Gelíén curiai biró, Huszár Károly nagybirtokos s a fürdő részvénytársaság volt érdemdús fáradhatatlan igazgatója, az András kápolna létrehozója stb, Arany László földhitelintézet igazgatója nejével, Dr. Heinrich egyetemi tauár nejével s kis lányával, Dr. Teleszky ügyvéd, Jeszenszky közjegyző családjával, Vettstein Gyuláné és fivére dr. Klász Pál Budapestről, Alaghi és Kolonits fögymnasiumi tanárok, Pápai bankigazgató, Vértessy József ügyvéd családjával Székesfehérvárról, Laky ékszerész nejével Budapesröl, Matuska István, Trinezos Béla ügyvédek, Fürdős Vilmos megyei ügyész Szegszárdról, Lászlóné kis lányával Budapestről, Pillasszanovits földbirtokos családjával s többen. Különben sok tourista keresi fel e helyet, jönnek mennek, együtt a közönséget csak ritkán látni. Házi urunk, ki 80 éve daczára oly ép fiatal elme s kedélylyel bir, állítja, hogy mindezt Korytniczának köszönheti, miután 25 éve jár ide. Egy másik pedig állitá, ki 80 évet akar élni az csak ide jöjjön, mondhatom ö is közel jár hozzá! Azért kedves olvasóm, ha már el nem tűröd a fokozódó meleget, s gyomrod vagy májad nem enged nyugodni—jöjj ide nem fogod megbánni! Gizella. Radegund, 1882. augusztus 2. Múltkori levelemben egy olyan ígéretet tettem, melynek beváltása elől szeretnék megszökni, értem az Anna bál leírását. Pedig ott voltam, láttam, szép is volt, de a báli tudósítás összeállításához nem értek, s utoljára is csak annyit mondhatok róla, hog3

r szép volt. Ep ugy vagyok vele mint az egyszeri asszony a prcdikátióval, végig hallgatta, tetszett is neki, dicsérte is, s mikor azt kérdezték tőle, hogy hát mi volt abban a szép predikátióban mondva? azt felelvén — nem tudja, de szép volt. Attól tartok azonban, hogy ha csak ennyiből áll tudósításom, a szerkesztő ur fogja levelemet, s a papír kosárba degradálja. Hogy tehát a szerkesztő urat e fáradságtól, levelemet pedig a kárhozattól megmeutsem, még is megpróbálkozom. Bár a kellemetlen esős idő az előre is örömben levő kedélyeket lehangolta, még is az egész bálon a vidám otlhoniasság vonult végig. A nagy terem, mely fényű gályákkal művészileg díszítve, csillárok és mcgszámlálhatlan gyertyák által világítva, elragadó látványt nyújtott, mely a belépővel azonnal felejtette az idő külső zordságát. A táncz 9 órakor kezdődött. A rendező bizottság jóval, napokkal előbb a" fürdői publikumnak tudomására hozta, hogy a báli toilettekre nézve a legnagyobb egyszerűség hozatik javaslatba, még is nem hiányoztak, kik tán a bál királynői kandidaturába akarván bejutni, pazar fényben ékeskedve jelentek meg, mintha csak udvari bálban volnának. Voltak, kik kedves egyszeriiaégben jelentek megt *