Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-08-06

Älesj elemit m iii de 11 vasáriia p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓ HIVATALHOZ intézcmló'k. Bérmentetlen levelek, csak is­mert kezektől fogadtatnak cl. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC Hirdetések a lap számára felvétetnek A KIADÓ II I V AT ALBA N ó-collcg-iuiui épület. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési díjak: Egy évre G frt. — Félévre 3 frt; Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. II i r deíé s ek 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 2ö krral számítatnalc. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. — i i ii i HÍM ii in n ifirmi-iTTí—m-r^ ,J ^ww^"y Ti ''By"-'* >l f Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának, a pápai jótékony nőegylet-, ismeretteripc;yírí- i/WÁ<=or r,. •­Tlí ,i- AL « ™^J GSZL °-> lovos/ "' korcsolya-, tuzoltoegyleteknek, a pápai kertészetitársnlat­b papavidelci egyesületnek Hivatalos közlönye. A házi ipar megyénkben. Lapunk nem egyszer foglalkozott már a házi ipar fontos kérdésével. Behatóan taglalta annak jelnlőségél s horderejél. Ervekkel tá­mogatta annak szükségességét. S mindezek után bizonyára nem kis érdeket fog nyúj­tani, ha e sorokban a házi-iparnak jelenlegi állásáról, fejlettsége s elterjedésének mérvéről akarunk ismertetést nyújtani. A földmüvelés- ipar- s kereskedelmi minisztérium még 1879. évi január 11-én kell rendeletével utasította Magyarország ösz­szes kereskedelmi és iparkamráit, hogy az egyes kamarák területén a nép által űzött házi ipari foglalkozás tekintetében, felvilágosításokat szerezzenek be és azokat a minisztériumhoz küldjék be. Áz adatok lassan bár, de ma már mégis teljesen beérkeztek. Ez adatokat három csoportba szemlélve vizsgálhatjuk és pedig először a nép körében létező házi ipar is­mertetése kereskedelmi és iparkamarai kerü­letek szerint, jelesül az aradi, budapesti, bras­sói, debreezeni, kassai, kolozsvári, pozsonyi soproni és temesvári kamarák jelentései alap­ján: — másodszor az ipari tanműhelyekben felölelt ipari foglalkozások szerint és pedig a pozsonyi, szepesi, gömöri, zempléni, miskolcz­borsodi házi ipar egyesület, továbbá a kassai állami kölszövészeli tanműhely, a háromszéki, központi, erdélyi, felső tiszavidéki, soproni és udvarhelyszéki házi iparegyesület, az orsz. nöiparegylet és a buda újlaki nőipar tanmű­hely jelenlései alapján : — s végre harmadszor az elméleti oktatással foglalkozó tanintézetek iparbeli foglalkozása szerint, a kir. tan felügye­lőségek állal hivatalosan közöli adatok alapján. Lapunk olvasó közönségének legnagyobb részét megyénk viszonyai érdekelvén legin­kább, ismertetésünket ezultal csakis Veszprém megyére szorítva adjuk e sorokban. Veszprém megyében a nép körében lé­tező házi ipar a következőleg van képviselve. I. Fótiatok, a) Szalmából: Ádász-Tevel­ben kosár és székfonás. Három minta szerint 1500 db. kosár és öl minla szerint szék. Ok­tóbertől november végéig 250 - 300 db. kosár és 100 db. szék szállítható. Csernye, Szapár községekben: kosár. I. b) Vesszőből: Lovász-Patona. Bold. Somogyi János gr. uradalmában felfogadott egyén vezetése alatt, az urad. cselédség és az evang iskola nagyobb növendékei állal borító, ebédhordő és ruhavéka, gyümölcs szál­lító, kézi, asztali és papírkosár valamint kö­zönséges és finom kocsikas üléssel készület­nek. Az eddigi megrendelések elég munkát adtak; egyébiránt ezen ipar csak akkor űze­tik, ha a cselédség külső munkál nem vé­gezhet. Koppány, Tüskecár, Torna, T.-Pinkócz, K. Szőr csök, Kis Berzseny. Csernye, Szapár községekben: kosár. II. Munkák fából, a) faragóit munkák. Szent Gál, Herend községekben: széna hányó villa, lapát, taliga, gereblye. Bándon: villa, gereblye. Városlődön: villa, lapát, gereblye, taliga, melyekből összesen 30 - 40.000 db. is készül. Orosziban egy ember állal saláta kanalak és villák, papirsimiló kések, képkeretek, fu­volák készülnek összesen 600—700 db. Kislödön: villa, lapát, lámpakeret, egér­fogó megrendelés szerint készíttetnek. Lókuton küllők, talpak, gereblyék. Dudaron: járom 1000 darab. Készül megyénkben állag évenként: Szé­nahányó villa 100 000 db. Gereblye 15.000 db. Kaszanyél 5000 db. Lapát 30.000 db. Taliga 5000 db. Kocsirészek 2500 ni. mázsa. Abroncs 750 m. m. Vargák állal haszuált forgács 500 m. m. lámpa keretek és konyha eszközök 5000 m. m. — A villák és ge­reblyék többnyire Bakonybélen, Városlődön, Kislödön, Hörenden és Bándon •, a lapátok, taligák Bakonybélen : a lámpakerelck és kony­haeszközök Kislödön és Városlödön készil­telnek. Ezeken kivül még megemlíthetem Szűcs községei, hol saját használatra és vidéken való eladásra nyirsöprü készül. Nem kevésbé érdekes kérdés továbbá az, hogy megyénkben hol és melyik tanintézetben mely iparág taiiillalik, s hogy mennyi a tan­erők és tanulók száma? Erre nézve a vesz­prémi rom. kalh. népiskolában a vessző és szalma kosárkötés, s a kalapkészilés iparága egy tanító állal az iskola Összes növendékeinek taníttatik. — Rálóton az elemi népiskolában a kefekölés, sznJinafonás, kosár és kalapké­szilés egy tanító állal 18 növendéknek-, — a ref. népiskolában a lombíürészel és szalma­ipar, méhkasok készítése egy tanító állal 25 növendéknek — és végül a pápai ágost. hilv. népiskolában a papirszúrás, toboz (gubó) munka és női kézimunkák egy taniló állal 25 nö­vendéknek taníttatik. A női kézimunkák egyéb­iránt a megyei minden nőiskolában rendes tantárgyként szerepelnek. A kir. főügyész felügyelete alalt álló kir. ügyészi fogházak közül a veszprémiben gyap­jukesztyük készítetnek, melynél az évi terme­lés 50.000 párra megy. Mindezen csak magán szorgalomból ösz­szcgyüjtött, többé kevésbé hiányos adatokból ís eléggé látható, hogy megyénkben a házi ipar ha nem is érte még el azon fejlődési fo­kot, melyet megyénk értelmes népétől méltán várhalunk, de kétségtelenül oly állapotban van, melyből időre dicsércles törekvés s lelkesítő buzdítás mellett a legszebb siker remélhető. NÉPBARÁT. egyei ügyek. Megyénk közgazdasági előadójául, miként örömmel halljuk, ifj. Esterházy Móric gróf ur, a veszprém megyei gazdasági egylet el­nöke, ki a földművelési minister ur által ajánlat tételre felkéretett, — Pöschl Károly ur, szent­királyszabadjai birtokost és a gazdasági egye­sület első alelnökét, megyénk e köztisztelet­ben álló férfiát hozta e napokban javaslatba. Nem kételkedünk azon, hogy br. Kemény Gá­bor minister ur örömmel fogja e kinevezést meg­tenni, mert bizonyára kevés megye fog dicse­kedhetni oly közgazdasági előadóval. Részünk­minövel Pöschl Károly úrban megyénk bírni fog. ró'l csak azon óhajnak adunk kifejezést, hogy a kinevezéssel megtisztelendő férfiú tegyen ele­get a közóhajnak, s fogadja el a megyénkre nagy fontossággal biró kinevezést. A magyar királyi pénzügy Ministe­rium által a veszprémi királyi adóhivatal utasítta­tott, hogy a megyei gyámpénztár részéről árva­széki utasítás folytán ellen nyugta mellett, hozzá beszállítandó árvapenzeket elfogadja, nyugtázza és 5%-al kamatozó árvaszéki letétként az 1878. évi »Penzügyi Közlöny« 5-ik számában foglalt 1877. évi 69957. számú utasítás értelmében az egyé­nenkénti rendszer alkalmazása mellett beszolgál­tatott árvapénzek módjára kezelje. Miről a megye közönségét a m.kir. belügyminister ur ö nmlga oly felhívással értesítette, miként a veszprémi királyi adóhivatalnak munkával való tulterheltetéstöl megkímélése végett intézkedjék az iránt, hogy a gyámpénztár jelenlegi pénzkészlete egyszerre, ezu­tán azonban a gyámpénztárnál begyülö pénzek ne minden egyes esetben,, vagy naponként, hanem csak hetenként egyszer sommásan szállíttassanak a királyi adóhivatalba be. A megyebeli községek szabályren­deletei kidolgozására á legutóbbi közgyűlés ál­tal kiküldött bizottság hétfőn fogja munkálatát megkezdeni, mely üléseken vidékünkről dr. Feny­vessy Ferencz orsz. képviselő és m. biz. tag veend részt. EN LÁTTAM OT ,, Én latiam őt holló fürtös fejével, Szelíd mosolylyal ajka bíborán. Mint midőn a hajnal szűz pirja reszket A feslő rózsa bimbó himporán. Bűvös szemének titkos tengerében Az üdvösségnek menye tükrözött . . . Megitatva e varázstól — át öleltem Remegve kéj, kétség, s remény között. És csókot érzék, — í szive dobbanását Lázasan verni égő keblemen. Meg nyilt a meny! — mit istenálmaimban Rajzolt elém a csába képzelem. — Szeretni fogsz-e lelkem gyöngy virága ? O csókba fúlva suttogja: igen. Minden sóhaj — egy öröklétnek üdve, Minden csók, — pecsét volt a szent frigyen. Kéjt suttogott a hűs berek magánya, Boldog szerelmet csattogott a dal; A csüngő harmat — a hímes virányon, Minden — / mi széf az ő bájára vall . . Édes gyönyörtől átszőtt álmaimnál Egy szebb jövőben ringatott a hit ... Amidőn tőle — messze elszakadtan Sorsom az élet küzdterére vitt. — Feszült vitorlákkal ref ült a sajka, Az élet habfodrozta tengerén. Mint iker csillag ragyogtak felettem, Szerelme, — és a biztató remény. Titán erővel küzdve száz viharral Lelkem — a vészben soha nem remeg: S tövis ha vérzett — édes balzsamával Emléke. — óé hegessté a sebet. Majd — elmerengve csendes éjjelenként, Nevére — lázasabban vert szivem. Vajh! gondol-e rám a távol ködéből. ? S szeret-e még! mint éti őt oly hiven . . Szerei-e még lelkének láng hevével Amelylyel egykor magához vona . . . 6" vajh! mint fogad be hü zarándokául Féltett szerelme fényes temploma . ?.' Majd — mardosó kétség gyötörte lelkem, Majd—mint tüz— égetett a szomjú vágy . . Oly csáb varázszsal hivott szent ölére A kis lúgos, s a pázsitos gyepágy. Iiol egykor annyi édes boldog órát Koszorúzott csókjával a — remény . . . Csak vissza, vissza! látni újra, ismét Mint üldözött vad, ügy rohantam én. — És láttam őt . . de hajh mily változattal! Elhalt a szó vonagló ajkimon; Sáppadt, halvány volt mint a hervadt nárczis Az egykor ékes üde liliom. S midőn kicsiny kezét felém kinyujtá És szólít: „ttgy-e nem ismersz már te sem" ? / Még egy tekintet, — mely mindent elárult . . 5" vállamra hullva sírt keservesen. Majd láttam őt az oltár szent kövénél . . De hát a versnek vége, nincs tovább. Ott állt a vőlegény diszes ruhában Mint rab mellett a büszke porkoláb. És óh! a papnak „szeretem" szavára A széf menyasszony bágyadtan gagyog . . Bűvös szemének tündér éjjeléből Az önvád daemon iiszke ég, ragyog . . Oh! boldog álmok, ábrándos remények! Virág özönnel rakott kikelet, Melyre fátyolt tündér kezek szövének Mind elmúlt . . , hogy 0 megcsalj elfeledt!. Azóta lett ily széttzüllött ez élet; Jobb volna már a sírba lent talán . . Mint itt zokogni e fájó danákat Boldogságomnak gyász ravatalán! Soos Lajos. A pápai cholera, VAGYIS igaz töx-ténoten épült tr-élTa, melyet emlékül leirt Nemes Osváld Dániel Pápán a cholerának számkivetett esztendejében 1831-ben. AXásoclík jelenés. (Folytatás.­) Menyhárt. A seb orvosokat hát már elkül­döttük, valeant quantum valere possunt. Hanem tettes Mihály t. biró ur, fent elöl adott vélemé­nyének második pontja, az orvosi szereknek megszerzése, úgy vélem erre könnyű a felelet, mert orvosság elég van a patikában. Harmadik pontja az ispitálynak szüksége, urak! ez fontos tárgy lévén! hivassuk el eránta a városi elöljá­rókat. 4-dik a temető, ez magába kicsinység, mert temetőnk vagyon. 5-dik a szegényeken ho­gyan leendő segedelem, de ezen nehézség is ma­gában meg szűnik, mert a mint tegnap előtt mondám, van a tettes nemes vármegyének 25,000 váltó forint kölcsönözött pénze, mi is megyebé­liek vagyunk, talán nekünk is juttatnak belőle valamit. Elöl adott véleményhez tessék hozzá szóllani- I Mihály t. biró. Igaz ugyan, hogy orvosság, van a patikában, de mint veszi meg a szegény, midőn szájába vető falatja síncsen, és szentül hiszem, hogy ezerén, meg ezerén vágynak ke­belünkbe, kik ha életeket egy két garason meg­válthatnák a tehetetlenség miatt elhalni kénte­lenittetnek. Meg kell hát venni, és a helységekre előre kt kell osztani az orvosi szereket, mert a cholera nyavalyába minutumra kell a betegen segittetni, külömben ott terem a halál s késő az orvoslás. Le fájdalom! meg kell vallanom, hogy majdnem magam is szükségtelennek lenni tar­tom az orvosi szereknek megszerzését, s kiosz­tását, mert ha bár megvesszük, s helységeinkre kiosztogatjuk is, de minek utánna oliy szeren­csétlen helyheztetésbe vagyunk, hogy fő orvosunk bezárkózott, két zsidó doctoraink le betegedtek Márton ur, van is, nincs is, seb orvosaink éret­lenek, s mindenütt jelen nem lehetők, ha az or­vosi szereknek beadását és a betegekkel való bánást tudatlan népre bízzuk, a rendetlen orvos­lás által nem életet, hanem halált osztogatunk, s különössen Pápán szemeimmel látom, hogy nem halál, hanem döghalál fog uralkodni. Ne hogy tehát régen nyugvó embertársainkat izekre om­lott tsontjaik, az emberiség ellenére, nyugvó he­lyeikből ki hányattassanak, Én kegyelmes grófom kegyelméből a kálvária mellett ujj temető helyet kimutatok. Ami a magam segedelmét illeti azt nemesi parolámra ígérem, bal kezem azonban nem fogja tudni, hogy jobb kezem mit adott, azt az egyet még is ki kérem, hogy nemes tár­saim is a segedelem adásra fejenkint felszóllít­tassanak. Fülesi. Tekintetes uraságának fontos elöladá­sából ugy értem, hogy az uj temető a kálvári­ánál lészen a hová a protestáns atyafiak ájta­tosságra soha sem jártak. reményiem hát azok oda nem is fognak temettetni. Silány. Helytelen ugyan a kérdés s nem is a 19-ik századba való, de akárhogy légyen nem vitatom, a protestáns mint nyers'nyakas, ugy sem sok fog meghalni, megfér az atemetöben is. Mihály t. bíró. Én minden ember társamat úgy vélem e földön egyenlő jussu, Isten terem­tésének nézem, ä vak Zelust és Religiot pedig Isten csapásának tartom, nem csak nem ellenzem, söt akarom, hógy az újonnan kimutatott teme­tőbe hitválasztás nélkül a halál sora szerint ki ki temetkezzen, líálá az egeknek! tul vagyok én azon a vak idpn, melyben sem élni . sem halni nem kívántam, az emberi nemzet balvélekedé­sével, s jól tudom én, hogy ez a világ tsak az irigységnek és az üldöztetésnek lakhelye, mely 33

Next

/
Thumbnails
Contents