Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882
1882-07-23
előtt eldorádóként tűnik fel a két forintos felügyelői hivatal. .„Maga barátom derék ember, bejelentettem a minisztériumhoz, "a megyétől pedig bizton várhatja jutalmát." A hol O .. bátyánk a faiskolát nem épen ínye szerint találja, ott úgy érzi magát, mintha kedves olytó kését vesztette volna el, s kijelenti, miszerint mostanában jött tudomására, hogy a megye vizsgálatot küld ki, s jaj a hanyag kezelöknek, a szorgalmasok, pedig jutalmat kapnak, akár csak bankóval foldozzák be a térdeiken támadt terjedelmes nadrág sebeket. Csak hogy ígéretére már édes keveset adnak, úgy vannak vele, mint a falusi dobossal, ki valamit parancsol öt forint büntetessek akkor bizonyosan tudják a falusiak, hogy semmi büntetés sem lesz, igért volna kevesebbet, akkor elhinnék. Ne mondja senki, hogy a faiskola felügyelőség haszontalan intézmény! Mi tudjuk mennyit tettünk O .. bátyánk kedvéért: először azért, mert szeretjük, tiszteljük, másodszor azért; mert jól esik hallani szájából ama sokat mondó szavakat „maga barátom derék ember.' 1 ' No meg az öreg ur viszi is ám a hirt, ha jó jót; ha rosz rosszat. Némely bakonyvidéki kisfaluban nem is járatnak már újságot, minek? mikor O .. bátyánk megjelenik minden esztendőn kétszer. Isten áldja meg azt az öreg urat, kit csak imént mozgósított el szemeink elöl, két rosz gebe, lehetnek ö neki is irigyei, rosz akarói, de egy érdemét nem disputálhatják el soha, azt, hogy hivatalát szakává tottan s pontosan teljesiti és hogy a faiskolakezelök szeretik. És most a fanemesitési idény alkalmából, hadd mondjak el egyet mást, a szemzés körül szerzett tapasztalaimból. Nem akarok senkit ok tatni, az idősb pályatársakat épen nem, — azok kifognak már O .. bátyánkon is; én csak fiatal kezdő barátimat akarom a szemzési műtétnél valamire figyelmeztetni, remélve, hogy szívesen veszik — a tapasztalatokban tizenhárom próbás vén kollegától. Mikor az ember magának szemez, ha meg nem éled, ismét beszemu és jól van; de ha másnak teszi ezt a szolgálatot, talán ha kedves női ajkak kérik fel a fiatal embert rózsa szemzésre, vagy gyümölcsfa nemesitésre bárki, már akkor elővegye a mit tud; mert ha a szemzés nem sikerül, oda a becsület s minden tudománya kétségessé válik. Először is azt mondom meg négy szem között, hogy a kezdő szemzők rendesen a balkéz hüvelyk s mutató ujjával teszik tönkre azt a szemet, melynek kikellene hajtani, elmondom hogyan. Az olytó galyról kissé a szem felett kezdve, annak rendje szerint levágják a szemet héjastól, fástól; most a levágott szemet balkezök hüvelyk s mutató ujjával fogják a levél csonka szárával együtt, s mig a levágott szem belét s fáját bibirkálják, addig a szemet ujjaikkal szorítják, s mire a bibirkálásnak" vége van, úgy jár a nemes szem ujjaik alatt, mint mikor a libán át megy a kocsi kerék; ha megmarad is a liba a legjobb esetben, de szárnyát soha sem fogja keresztül tenni, ha kihajt is talán az ilyen megnyomorított szem s egy ideig éldegél ; dc gyümölcsöt vagy rózsát alig hoz valaha. Azzal a nemes szemmel úgy kell bánni fiatal barátim, mint a fecsketojással, mikor a természet barát gyűjteményébe elhelyezi. Higgadtság, türelem, vigyázat biztosítják az eredményt! Lássuk hogyan? A nemes ágon kiválasztjuk az érett szemet, mely barna szinü s jól kifejlett; most a szemfölött kezdve a metszést,, jó késsel legvágjuk a szemet héjastól, fástól, annyi héjat hagyva a szemmel, hogy a vadoncz ágát jól beborítsa; a levágott fás szem benső felét egyenesre faragjuk. Most a rózsánál először is a belet vesszük ki, aztán a fát; de nem ám egy rántással; mert akkor úgy járnánk, mint mikor a macska szájából kikapjuk a madarat, kezünkben ugyan a madár, de nem sok köszönet van benne; — a fának először egyik, aztán a másik felét vesszük ki, a középen marad még hosszúkásán egy kis fa a csirral együtt, ezt igen vigyázva vesszük ki, inkább egy piczi kis fát is hagyunk a csir felett, csak hogy annak ott maradását biztosítsuk, a kis fát a csir felett egyenesre faragjuk. Most következik a szem betevés. Az ismerés T betű alakot ugy kell a vadoncz héjába metszeni, hogy a kés hegye a fát ne messe, a betevést gyorsan kell tenni, nehogy a vadoncz törzsén metszett seb, csak egy kissé is megbarnuljon. m. r. Egy orvosolni való. Ritka dolog, de megesett vidékünkön, hogy egy orvos lett betegsége egy egész járásnak! Legalább azok az egymást folyton követő panaszok, felszólalások, feljelentések, melyek Bánky János körorvos ellen magán uton úgy, mint hivatalosan történnek, erre engednek következtetést. Bánky orvos ur saját járásának lett betegsége, melytől a járás méltán szabadulni akar. Lapunk mindenkor a meghamisithatlan közvélemény orgánuma volt, s fog lenni mindig. Mint ilyen kötelessége, hogy félretéve minden tekintetet, nyíltan, bátran szólaljon fel azok ellen, kik ezt panaszra okot szolgáltató működésük által rég megérdemelték. Felszólalásunk nem pletykán, de hivatalos jegyzőkönyvön alapszik! Benne van abban többek közt azon tény, hogy például Bánky ur, ki különben még nevét sem ugy irja, mint ezt szabad volna (!) mielőtt körorvos lett úgy egyezkedett ki faluival, hogy ha ö nem a körorvosi kerület székhelyén, Pápa Teszéren, hanem rendes lakhelyén, Lovász Patonáu lakhatik, megelégszik 300 frt fizetéssel, s elenged belőle 100 frtot. A községek rá álltak Bánky ur ajánlatára, daczára, hogy az egyesegyedül csak Bánky úrra nézve járt 100 írtnál jóval többet érő haszonnal. — S mégis daczára, hogy a Bánky ur által tett ajánlat elfogadva lett, most Bánky ur az egész 400 frtot követeli a járástól! A 400 frt mellett aztán, — mint ez szintén be lett hivatalosan bizonyítva — oly méreg drágán adja saját orvosságait, s oly túlzó követelésekkel állott elő betegei irányában, hogy ezek inkább betegségüket tűrték volna el tovább is, mint az orvos urat. Mikor a beteg saját fuvarán hozatta is magához Bánky urat, akkor is oly honoráriumot számított fel, mely meghaladta még a legtulzóbb képzelödést is. Hát ilyen körorvos ur ellen — orvosságra van szüksége a járásnak. A recept már kezében van az illetékes hatóságnak, csak meg kell csináltatni abban a patikában, a mit a nép érdekének neveznek. Ez érdek kívánja, hogy Bánky úrtól a járás megszabaduljon. Ez orvosolni való ügyet melegen ajánljuk j az illetékes hatóságok figyelmébe. Igazmondó. Tároza levél Balatoii-ÍLiredi-öl. Pözsög itt az élet. A fürdő-idő delelőre készül, amelynek köz- és fénypontja az Anna-bál szokott lenni. Minden lakás el van foglalva; az új és régi fürdő-épület, az óriási Horváth-ház már nem képes több vendéget befogadni annyira, hogy igen sok érkezőnek a minimumra kell kényelemigényét leszállítania és; beérnie a legszerényebb szobácskával, vagy várni, várni, sokszor hiába, mig szebb kényelmesebb szoba üresedik, amelynek megigérésében pedig oly készségesek a tulajdonosok, de persze itt is csak igéret marad az igéret, mig egyszer csak távoznod kell és ekkor fölmented őket az igéret beváltása alól. Mit teszesz ? Kárpótolod magad a Balaton hullámaiban. Itt, e locsogó hullámok közt hallod, nem, érzed, hogy Magyarországnak csak egy Balatona, egy tengere van és igy az csakugyan páratlan a maga nemében. Gondokkal vagy terhelve, ide jöj, e szerető hullámok leemelik vállaidról terhedet és te könnyebbülten távozol. Gyűlölöd a világot, gyűlölöd az embereket, ide jöj, a tested körött czikázó játszi halacskák megtanitnak, hogy az embereket soha gyűlölni nem, csak szeretni vagy sajnálni lehet. Ez a szép Balaton vize valóságos Lethe vize, melybe ha egyszer bemerültél, minden földi aj-bajt elfeledsz és új tetterőre, új életre ébredsz, amely a multat bizonyos varázslepellel vonja be, hogy még a szenvedésekre való viszszaemlékezés is kellemes lesz. Hát még a jövő mily szinben tűnik eléd ? Testi erőd, egészséged érzetében más szemmel nézesz a jövő felé. Az egészségesre örömet, a betegesre fájdalmat láttat az; az elsőét enyhíti a meghiusulhatás félelmével, a másikét apasztja a meghiusulhatás reményével. Jöj! Fürödjél magyar vizben és megládd magyarabb leszesz, mint voltál azelőtt. De ni ni, most veszem észre, mennyire neki eresztettem képzelmemet, pedig sok minden van még hátra, amiről feltett szándékom irni. Geröfy színtársulata működik itt a kedves szép kis Geröfynével, akinek megjelenése elég, hogy óriási vonzó erőt fejtsen ki. Újházi Ede színművész vendégszerepelt e hét derekáig, fellépve mult vasárnap »A falu rosszá«-ban, hétfőn a » Czifra nyomoruság^-havi, majd kedden oA -miniszter elnök előszobája<-ban és »Ahoi mula.?iak*ban. Újházit érzésteljes, higgadt játék, természetim alakítás és az utolsó szótagocskáig tisztán érthető szabatos előadás jellemzi. Ugyanezen idő alatt két megnyerő arczú és modorú fiatal magyar művész Szabó Béla és István adott az Eszterházy-ban cithera-hangversenyt, oly praecisioval, hogy egyik másik vendég, még a pinczérek járás-kelését is zokon vette, annyira le lett figyelme bilincselve. Ezek a derék fiatal művészek a trieszti kiállitásra utaznak, szent meggyőződésem, hogy hazánk velők nem fog szégyent vallani. A gyógyterem, mely most már reggeltől estig rendelkezésére áll a közönségnek gyakorta felhangzik a légmüvésziebb zongorajáték- és rögtönzött énektől. Legyen elég megemlítenem, hogy Ráth Zsigmond úr gyönyörű és erőteljes baryton hangjával gyönyörködteti úgy a teremben, mint a terem közelében levőket. Ki is tudna ilyenkor érzés nélkül maradni ? A szomszédos uri és női olvasótermek, meel a doktor urat, talán felvilágosit bennünket; Porkoláb mennyen kend doktor úrért. Porkoláb: Doktor úrral beszélleni nem lehet, háza bé van zárva, s tsak a szolgálótol érthet tem a kapuhasadékon által, hogy doktor úr azt izeni, hogy ö nem jöhet, mert fekszik. Mihály J. B. Nagyságos elöl-üllö, s tettes deputatio! Meg kell vallanom, hogy idáig igen tsak a mellesleges, és a nem dologhoz tartozó tárgyakról beszélgettünk, s valóban a dolog velejérül halgatunk; mert az a kérdés itten, hogyan lehet a cholerát elfogni? s hogyan keljen elölle elbújni ? hogyan az utasokkal bánni, mit rajok hagyni, venni, zsarolni, v. a biztosoknak mit, s minő cassából fizetni ? mert Isten az, a ki a cholerának magvát elhintette, ö rendelte ezen uyavalát tsapásul az emberi nemzetre, ö indította azt el napkeleten és hozza nyugottig, az ö szent tetszéséig; milliomok fordíttattak már ezen nyavala gátlására és orvoslására, kifáradtak ezen nyavalának gátlásában több fejedelmek, kifáradtak vizsgálásában a természet vizsgálló tudósok, gyógyittásában az orvosok a nélkül, hogy ezen nyavalának tsak természetét is, annyival inkább gyógyittó szereit kitalálták volna, mert a mely gyógyittó szer Pált meggyógyította, Pétert azonnal megölte; a praeservalt palotákat, zár és őrizet alatt lévő kastélyokat meglepte, a bezárt és századoktul fogva napfényt nem látott tömlötzök fenekére bérontott, s a szabadon álló alalsony kunyhókat elkerülte. Nem alhatnak ennek ellent a napkeleti tengernek hullámi, nem a Kárpátoknak égig emelt hegyei, nem a Tiszának tsendes, nem a Dunának hempeíygö habjai, nem a vértesi, nem a bakonyi erdők, s ezeknek kősziklás bértzeiken termett fák, gyökerek, füvek, virágok jót nem adtak ezen uralkodó nyavalának gyógyittására. Hát mi, mi (megbántás nélkül legyen mondva) ezen deputationak tehetetlen tagjai akarunk e birkózni .a Teremtővel ? gigasok módjára kővel akarjuk e az egekbül Jupitert lehajgálni, s a mindenhatónak, kj benpijnfcet az orrunkba §?iyott levegővel egy perez alatt megölhet, öröktől fogva elha- | Menyhárt: Szép a közjóról előre is gondoltározott rendelését faggatni; nem, valóban nem! | kodni, holnap én is megírom a számtartómnak, ' ezt vélem edgyütt, ki egy keresztény, s aki az Istent, s az ö erejét esméri, nem tselekeszi. Nyissuk tehát fel elzárt utainkat, és bezárt ajtainkat, kergessük szett vagyontalan őreinket, s borzadva térjünk vissza balgatagságunkbul ercdett azon hibáinkra, hogy mi nyomorult férgek a Mindenhatónak kívántunk ellent állani, leborulva előtte, kérjünk botsánatot; könyörgés a mi kötelességünk, niuts helye okoskodásunknak, hát tsak esdeklő szivet emeljünk fel az égre, s midőn törödelmes kéréseinkéi a Teremtöt már meg kérleltük: hadd jöjjön a cholera, had a dög halál, az ö gyilkoló fegyverével, tsak egy halálra büntet mellyel tartozunk, s ha protocolomába Írva vagyunk, le is fizetteti velünk; félre hát azon gondolattal, félre azon tetélkedéssel, hogy hogyan gátoljuk meg a cholerát; orvosokrul, orvosi szerekrül, ispotályról, temetörül, sirásókról, koporsó deszkákról, papról, mesterről gondoskodjunk inkább, mert ha béront közibénk a döghalál, elzárva lévén minden utca, még a tehetössebbek is a segittö szerektől megfosztatván, elhalni kéntelenittetnek, mi követi ekkor a nyomorultakat? S előre látom, hogy még a jóravaló emberek is csak a deszka szűke miatt mezítelenen temettetnek, hatsak a lakó szobáik padlását fel nem szedetik. Untató: Tizenkettő az óra, mit irjak a jegyzökönyvünkbe ? Menyhárt: Semmit sem, holnap egybe fogunk ülni, majd pontossabban határozhatunk. Egész deputatio'. Holnap péntek lészen, akkor mindnyájunknak dolga lészen, hadgyuk az egybe gyűlést holnaputánra. Csontvágó: Holnap én sem lehetnék jelen. Zabot fogok öszve szedni mert azt mondják, hogy ő felségének, mint egy ^0,000 lovas szekerei országunkban fognak telelni, ezek sokat meg fognak emészteni, fel meg} a zab ára, s lehet rajta nyerni, hogy a zabomat el ne adja, sött az arató és cséplő részt is megvegye. Hetyke: Tettes deputatio! ha egész napi vetélkedésünk után semmi se megyén a jegyzőkönyvbe nem bánom, de azt az egyet beié vezettetni kérem, hogy én tettes föbiró úr által, a tettes nemes vármegye végzése következésében az egesség passusoknak kiadására meghatalmaztatván, többet négy ezernél kiosztogattam, mivel én utazó levelet egy cholerásnak sem adtam: kérem a cholera biztosoknak meghagyatni, hogy az én passusaim mellett utazókat fizetés nélkül szabadon bocsássák, illendő s igazságos lévén, hogy egy rókának két bőre ne húzasson, s ezt legalább méltóztassanak a jegyzőkönyvbe bevezettetni. Fiilesi: No ötsém uram, veszély mellett jót segített magán. Hetyke: Nem sokat biz én uram bátyám! mert .barátimtol, ösmerösseimtöl, uraktol, s kivált a restauratiokon használható szájas nemessektöl semmit sem vettem, a zsidóság, és a szegénység amit adogatott, ami bizon nem sokkal ment többre 1000 forintoknál. Vinyorgő: Jézus, Mária! hát még fizettetett is uram bátyám az egesség psssussáért, én is irtani egy néhány szavat, de az én bátyám egy krajezárt is elvenni nem engedett érettek, sött magam sem vettem volna el semmit, hanem attól féltem, hogy el visz a cholera. Hetyke: Elég bolond voltál ötsém! Unius interitus est generatio alterius; természet rendé ez, s ha ezt tetted volna amint "én, ha elvinne is a cholera, legalább lenne a koporsódat mibül kifizetni; hej ötsém! szemesnek áll a játék, vaknak az alamizsna. Menyhárt: Hadgyuk abban a vetélkedést, szombaton 9 órára az urakat szivessen látom, most mennyünk ebedre. ______ QFiilyt. küv.j lyckben legtöbb hazai és külföldi lap található egyre hullámoztatják a fürdő-közönséget, amoda a komoly férfiakat, kiknek arczárói elleshetni, hogy biz ők nagyon kíváncsiak, hogy is szökött hát meg az az agyafúrt Hoszter, na meg Alexandriában hogy is gyakorolja Arabi basa a humanismust;-emide a kedves mosolygó hölgyközönséVet a különböző toilette-ben, akiknek arczárói szintén leolvasható, mennyire kíváncsiak ok megtudni a különböző hölgylapokból, hogy hát tulajdónkép — melyik is a legújabb divat Párizsban. Tömeges vendégei is érkeztek múlt hétfőn Balaton-Fürednek, Siófok tisztelgett Balaton-Fürednél. Hetvennégy siófoki fürdő-vendég rándult át egyszerre és még az nap vissza is ment. Ez eddig mind igen szép és felséges, de azt az átkozott szélvihart, amelyet magukkal hoztak, jobb lett volna, ha otthon hagyják. Erős a hitem, hogy a siófoki vendégeknek a szép figyelmét a balaton-fürediek nem fogják viszonzás nélkül hagyni; bizonynyal át fognak ök is oda rándulni. Emiitettem a szélvihart; már csak erről is szólok. Hétfőn délután ép a színház alatt, oly szélvihar keletkezett, amely meg sem állott szerdán reggelig. Úgy hajlongtak a sétány fái, mintha valamennyi hivatalt keresett volna egy-egy hatalmas és nagy befolyású egyénnél; a szobák ablakait ugy rázta a szél, hogy az ember önkénytelenül megszorította a takarót, nehogy egy erős krach után valahol az ablak alatt szedje fel magát ebben a széllel béllelt világban. Hogy a Balaton sem maradt csendes, az is bizonyos. A jó Siófokiak a legnagyobb viharban tértek vissza. Nem tudom, a kedves siófoki nők nem osztották-e meg balaton-fürcdi ebcdjöket a berzenkedő Balatonnal. Szépül, napról napra szebb, szebb lesz ez a Balaton-Füred. — A fenyves már nyugvóhelyet nyújt az üdülő betegeknek, kik hordszéken oda vitetik magukat vagy oda sétálnak, hogy az illatos levegőt szíják. Szép megtiszteltetésben részesült a derék tihanyi apát úr, itt azon fényű alá, amelyet ö nagysága ültetett, az itteni lakosok csinos támlás padot készítettek »Zsigmondpihenu« felírással. A fenyves közepe táján van ez és így mindenfelé szabad tekintetet enged.— Szép vasárnap látni, mint tódulnak be a szomszéd községbeliek, mint lepik el hol a sétányokat, hol és különösen a savanyu viz környékét isszák, hogy ök is látszassanak a vendégeket utánozni, a savanyu vizet és szánó mosolylyal pillantanak végig egy-egy rözgö csontú beteg urat vagy úrasszonyt, mintha mondanák, ha rádást adsz, sem cserélek veled. Jól is teszi. Lesz itt a közeljövőben annyi szórakozás, annyi mulatság, hogy talán még az egészségesek is belebetegszenek. Az Anna-bál, melyre ugyancsak folynak az előkészületek, július 30-án lesz a gyógy teremben. Augusztus 19- és 20-án úszóversenyek, majd vitorla-: hajó- és ladikversenyek lesznek, melyekre nagy jutalmak tűzetnek ki. Maga a budapesti nemzeti urikaszinó, majd Győrött előkelő körök érdeklődnek e versenyek iránt. Epochális hatása lesz ezeknek Balaton-Füredre, amennyiben a fürdő-élet tovább tart és érdekességében sokat nyer. Gosztonyi Béla és Rausch Károly urak július 28-án 7 és X U órakor a gyógyteremben zongora-hangversenyt adnak, ezt követi július 31-én egy második zongora- és énekverseny, melyen Ráth Zsigmond úr is fel fog lépni. E hangversenyekre már a zongora is megérkezett Lédeczy Sándor budapesti zongorakereskedötöl, mely a maga nemében, mint a szakértők naponkinti nyilatkozatából hallhatni, oly tökéletes, hogy bármily hírneves gyáréval vetélkedhetik. Ez alkalommal ki kell emelnem a fürdő-igazgatóság hazafiságát amennyiben a magyar ipart ily hathatósan pártfogása alá vette. Tán hosszúra is nyúlt már e rövidre szánt levelem, pedig még magamról sem sokat beszéltem, ez ped.g ma oly szükséges, mint a betevő falat kenyér. Az emberiség lassacskán beleesik az öndicsekvés mániájába; ha pedig az egész világ megbolondul, szabad-e akkor nekem egymagámnak okosnak lenni akarnom ? Olyan nincs ! Szíves engedélyével, szerkesztő úr, folytatás következik *). Lévag Imre. Irodaion és művészet. V.trír ranilL-;—.'41 Á~A~W~- -1 — Egy rendkívül érdekes utazáii munka magyar nyelven. Stanley H. M. „Utazásom Közép-Afrikában'' czimü becses műből, melyről már egy alkalommal megemlékeztünk, folytatólagosan jelent meg a 4—9 füzet. E műben Stanley, a hires afrikai utazó maga irja le az 1874—77-ben yégrehajtott korszakot alkotó expeditiójának lefolyását. A munka .-rendkívül nagy érdekű és pedíg nemcsak azokra nézve, kik kiválólag foglalkoznajk a földrajzi tudományokkal, hanem minden olvasni szerető emberre nézve is. Annyira vonzó éÁ szép irállyal van az egész irva s e mellett annyi tanulságot lehet meríteni belőle, mint egyikéből sem azon munkáknak, melyek ez ideig Közép-Afrikáról megjelentek.— Az eleven és hü leírások valóban gyönyörködtető és megragadó olvasmánynyá teszik e művet, melynél érdekesebb uti leirás nem csak magyarul, de más "nyelven sem jelent meg az ujabb időben. A külső kiállítás rendkívül diszes; a mü *) ülőre is Vösíöujük « siiv«s jjondoskodást. SíeiV*
