Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882
1882-06-25
NLegjeleiiik minden vasárnap. ICözérclokü sürgős közlésekre koron kint rendkivüii szamok is adatna!; ki. A lap szellemi és anyagi iészét illető kü klemén vek A SZEKKKS/H'Ü- KIADÓ HÍVATALÍIÜ:/. iütézv'iiduK. Bérmenteüen levelek, cak ismert kezektől fogadtatnak cl. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. PAPAI IiAP R Hirdetések a lap számára felvétetnek AKI A D Ó II I V A T ALBAN ó-colíegiuini épület. E1 ől'iz c t és i d íj ak: Egy évre (j frl Felévre 3 frl fé í5 fi U , Negyed évre í fr( 50 kríij<zái. Egy «am ára Í5 kr. Hirdet esek 1 hasábos peíitsor térfogául ulán 5 kr, nyilltérben 2-~í k'nal szi'niítaínak. Bélypgdij mindig'külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. Pápa város Hatóságának, a pápai jótékony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, tüzoltóegyleteknek, a pápai kei-tésKotiláx-HtUatnak és töl>to pápaviclékj egyesiiletiiek nivaialo« kösetöiiye. Pá a 188* 'unius 23 * ' a ' 10 '" ^l ,cn a községek, s egyéb testületek j Az áí talmik elsorollak csak igazolják Pápa vontak magok után, melyek aztán szükségessé apa. jutuus . * Tölclbírlokniii keli okvetlenül behozni a bérleli j város képviselő testűidének azon intézkedését, tették, hogy a tisztviselők cs hivatalnokok serege, ' , J ... -I <• - , I • I ., I ! ezek segédszemélyzetével együtt, ijesztő mérvben melynél lógva a varos tulajdonai kepexu io-: , , T / ,• , , \ , " 1 • iolszaporodjck. Ezen körülmény különösen.a kiszagok 12 éorc nclulu»h bérbe. ; aebb városokra> melyck még is csak v;írosok Az Időtarlam hosszúsága azonban még I akarnak maradni, már már clvisclhctlen teherré Alig van ország, mely oly nagy, s egyedüli kincset birna földjében, mint Magyarország, dacára szeszélyes éghajlata, szerencsétlen foiyamrendszere- és hegyei, alföldje aránytalan, s káros elkülönítésének. A magyar birodalom összes területének 9l°/ 0-jél termő föld képezi, s igy bár minálunk még most sincs minden talpalatnyi iold művelés alá véve, mégis földünk termékenységéi nézve, elsők közé tartozunk Európában. Mindazonáltal a legszerencsétlenebbnek kell neveznünk hazánk — gazdálkodási viszonyait. Magyarországon a legközelebbi három évtized alatt kevés kivétellel, rahlógazdaságot űztek. A lagadhallauu! nagy adok, a társadalmi és birtok viszonyok váratlan átalakulásai, a rögtönösen divatba jött fényűzés minlegy reá kényszerítőitek a gazdái, hogy lYiIdjél kihasználja s a magtermelésre adja magát., mely fokozott kihasználásnak már is igen sok helyén hazánknak, a talajkimerüiés leli a vége. Kétségtelenül áll a közvélemény óhaja : hozzunk be okszerűbb gazdálkodási módokat. Nem csekély jelentőségű itt azon hazánkra nézve szintén rendkívüli fontos kérdés, mely a gazdálkodási módok formáját illetőleg a — földbérlet rendszer mikénliségére vonatkozik. — Az úrbéri viszonynak szabályzásával nálunk is az eddig teljesen hiányzott helyes bérrendszer Jelt érvényre emelve. A közalapítványi és állami javakon, úgy mint főleg az egyes testülelek, községek jószágain a kibérlés okszerűbb elveit alkalmazták. Elhagylak a régi helytelen rendszert, a két-három évre szóló és a lelkek kiszívását előidéző kibérlési módot. Ilisxen a föld melioratiója, a hasznos beruházások és a termelő képesség biztos és tarlós kifejlhelése csak úgy érhető el, ha a haszonbérlel tartama főbb évre terjed. Sehol sem áll jobban ez elv, mint épen hazánkban, hol a föld évi hoz-idékában, termelésében folyton eltérő eredmények észlelhetők. S ha vaM . hez. CS , . Nagy vidéket, messzeföldet barangolva bejáriam, És utániban sok leánynak hű szerelmet vallottam, Hej l de azért valójába' egyiket sem szerettem, Míg nem a te kökény szemed békőba verte szivem. Ablakomon éjjelenként betekint a holdsugár, Ágyam fölött néha néha olyan sokáig megáll. Szende sugár, siess tőlem s mond meg ama kis lánynak: Almaim és gondolatim csetk ő utána járnak. Szeretem, mint nap az eget, viíut virág a harmatot És szerelmem égő tüze elaludni sohsem fog. Viszonozd lány hiíszerelmem, s mond, hogy tiéd én vagyok, E szaváéira boldogságom arany napja felragyog. Seregély Dezső. A NŐK TÁRSADALMI ÁLLÁSA A HAJDANKORBAN. Nem lehet tagadni, hogy az emberiség folytonosan előretör, csakhogy a mit az egyén naphoz, amaz azt századokhoz, ezredekhez füzi. A visszaesés csak látszólagos, tényleg a haladás folytonos az eszmékben, találmányokban, csakhogy mint a csecsemőnek évek kellenek mig gondolatait rendezheti, az emberiségnek erzedek mig egy gondolata megérlelődik, és tetté lesz. Az is bizonyos, hogy ugrás nincs a természetben,' még kevésbbé az emberiség fejlődésében, minden fejlemény alapját találja az - előzményekben. Lassan halad a nagy egész, de bölcsen és fontolva, s a mit egyszer kiokoskodott azt többé eí nem ejti. Látva a többek között nőink mai társadalmi állását, mely a két nem egyenjogúságán rendszeri. E/.l mulatja már a törlendőm is. Igy az egyház, (mini testűiéi) sokkal korábban behozta a bérleli módot, mini a magánosok. Angliában már a középkor végen, Németországban pedig a J7-ik században képződik ki a helyes bérlési rendszer, s pedig első sorban az állam és más lesli'ilelek javain ; Franciaországban IV. Ileus ik korában a valóságos bérietek csakis a községek jószágain voltak divalba. Serres Oliver nem is ajánlja e rendszeri a magános földbirtokosok nak. („Celui son bien rnincra, qui par autrui le maniera. 1 ") A bérlés időtartamai, mindenütt, hol a bérlési rendszernél józan elvek lellek irányadók, jó hosszura határozlak. Lombardia déli részein alig találni rövidebb idejű bérlelet 9- 12 évnél. A skót bérletek (Icases) mára mull századtól kezdve 20 évre kölleltek. Innét van aztán, hogy ill a bérlő 250 aerenyi földbe csak alagcsövozésre 1800 íonl sterlinget (20,000 Irtot) is beruház. Angliában, Spanyolországban 7—I 1 évre szólnak a haszonbérletek. A hosszú haszonbérletet senki sem jellemző jobban, mint Thaer, ki azt állilja, hogy a földtulajdonos úgy lokiuli földjét, mini feleségét, a bérlő pedig mini ágyasát. Minél hosszabb ideig tarl tehát a bérlőnek viszonya a löldhez, annál jobban hasonlít a viszony a házassághoz. Délnyugoli Angliában annyira mennek a kibérlésnél, hogy olt igen el van terjedve a három emberkorra szóló bérlet, a bérlő- és kél gyermekére. Nem célunk egyébiránt c helyen a különlurzö bérleli rendszernek helyessége, vagy helytelenségére nézve az érveket és ellenérvekéitől hozni. Azt hiszszük, hogy nálunk mindenütt feltéllenül el van fogadva már az egyedül helyes elv, hogy a haszonbérlelek tartama inkább hosszabb, mint rövidebb legyen. nem meríti ki a helyes bérleti rendszernek \ nehezül alapszik, vagy csak látszik alapulni, azonnal oda kell gondolnunk, hogy ezen állás is fejlődés szülötte, és hogy az első lépcsőn s a következőkön is messze állhatott attól, hol jelenleg áll, cs még messze fog haladni a távol jövőben, épen a folytonos haladás megmásithatlau törvényénél fogva. Ha az emberiség bölcsője kelet, bizonyára bölcsője az a társadalmi kérdéseknek is, igy a női állásnak is. Semmikép sem hasonulható az össze a mai állással, cs nem is lehet azt ebből bírálat tárgvává tenni. Elég ha azt csirának nézzük a mai virág mellett s a gyümölcsöt a jövőnek hagyjuk fel. A keleti világ épen azért nem életerős, mivel a társadalmi kérdések alsóbb fokain stagnál , s in specie a tűrök birodalmat is az teszi hullává, mivel a nők társadalmi állása, épen az isiam tana folytán, a fejlődés alantas fokán áll. Jaj a népnek, melynek vallása belefogódzik a haladás kerekébe! Épen ezért jövője csak a keresztyén vallás eszméinek van az islammal szemben. A harcz tarthat ezredekig, tart is, dc a győzelem ugy ezen, mint a Lama valláson bizonyos. Bizonyos, mert az ős erő, az emberiség éne fog beleszólni s segélyül jöni. Kezdik már a kalkuttai Özvegy nők, kik vallásuk tana szerint férjük halála után vagy megégetik magokat, vagy holtukig özvegyek maradnak. Csakhogy ők nem akarják az elsőt, nem a másodikat s mint Victoriához menesztett kérvényök szóll az európai nők szabadalmát kívánják. Nem egy hamar érik el vágyuk teljesültét," mert ugrás niucs a haladásban .... Jelenleg azt kivánom felmutatni, minő társadalmi állása volt a nőknek a hajdankorban a hinduk, aegyptusiak, zsidók, babyloniak, perzsák, görögök és rómaiak között. India enyhe, balzsamos lege kedvező a stagnatiónak. Bámulatos a braminok hatalma, ravaszsága, mely a haladást kötve tartja saját jakellézeil. Ehhez még egy majdnem fonlosabb kellék is szükséges. A bérlő személyiségének szakértelme és teljes megbízhatósága. Ha a bérlőnek nincs érzéke, s akarata a földet a szó Dc ki a jó igazságszolgaitatás, a helyes közigazgatás előnyeit képes fölismerni, mert ezeken nyugszik, s ezek által nő a társadalmi jollét, az bizonyára készséggel adózik ennek terheihez. ! Hanem midőn a költséges apparátusnak csak a teljes érlelmében .^megbecsülni,'" — akkor va- j tcrne i érezhetők, akkor nem lehet csodálni, ha Jóságos álok az ilyen bérlő a hosszú bérleten. Az j az egész rendszer embereivel együtt elítéltetik ilyen bérlő háromszor is több bért ígér fizetni | és naponta kárhoztatva vannak. A muszka tármini a becsületes, józan bérlő, mert ÜK jj fl J sadalmi állapot türhetlenségét is a harmadik rend, hogy Ígéretéi vagy he nem fogja vallani soha, s ez a legtöbb eset —; vagy ha bevallja, akkor, ugy mint az angol mondja, kivágja az ! egész fái, hogy gyümölcshöz jusson. I A bérlőnek megbízható, érlelmes és szak- J értő gazdának kell lenni. — A .Jött-ment" j ismeretlen Ígérni J'og sokat, de elront mindéül. A ki hisz a fénylő délibáboknak, ám menjen ulánolc; de ne panaszkodjék aztán, ha keserűen fog csalaIkőzni! Szükségesnek tarlolitik ezeket o helyen elmondani. -- Mikor e sorokai irjuk, nem tudjuk még mit határozott városunk képviselő testülete a község tulajdonai képező jószágok bérbeadásánál. Lapunk más helyén vesz erről birt a városmik ügyei iránt érdeklődő olvasó közönség. Bízunk erősen abban, hogy városunk képviselő testülete nem a délibábok csábos, de hamis fénye ulán futkos, de követni fogja a józan ész praktikus tanácsai. JUSTUS. A hivatalviselés A. 8. C~je< Egész államigazgatásunk, s ezzel kapcsolatosan a törvényhatóságok, városok, kisebb és nagyobb községek szervezete is az ujabb, évtizedekben lényeges átalakuláson ment keresztül. Az uj szervezet ujabb törvényeket, ezek uj hivatalokat, ezek ismét ujabb eljárási szabályokat vagy is a hivatalnok sereg, főleg ennek alsóbb osztályainak tudatlansága, s e miatti durva zsarnoksága idézte elő. Nálunk sem annyira a rendszerben, mint az egyénekben vaunak azon fogyatkozások, melyek a közönséget, majd az egyének, majd a tendszer ellen kényszerítik kifakadásokra. Az átalakulás u. i. gyorsan jött, s a rendszerhez szükséges személy létszamot vettek ahonnan kapták, nem keresvén, mert nem is levén található, a kellő qualificatiót. Igy lön, hogy az alsóbb rendű hivatalok, a segédszemélyzet, kivált a községi és városi hivatalok táborában nagyobb részben olyan egyénekből alkottatott össze, kiknek hivataluk vitelére nem csakhogy a kellő tudományos készültsége hiányzik, sőt gyakran az állásukhoz megkívántató társadalmi műveltséggel sem bírnak, s igy a közszolgálatnak még csak az a. b. c-jét sem ismerik. Innen van, hogy a közönséggel, melylyel közvetlenül leginkább ők érintkeznek, bánni nem tudnak. A helyett hogy ügyes bajos dolgaikban nekik segítségökre lennének, folyvást készséggel szolgálatokra állanának, mert hiszen ez volna kötelességük, —- hozzájuk kíméletlenek, s velük csupán gyarló halalmukat kívánják éreztetni, pedig őket ezek fizetik, nehéz keresményükből, sokszor nélkülözéssel. A legmagasabb cp úgy mint a legalsóbb rendű hivatalnok vagv tisztviselőnek tudnia kell azt, hogy ö nem azért választatott, vagy neveztetett azon helyre, melyen hivatalánál fogva all, hogy azon, embertársai felett kik hozza fordulni kénytelenek, hatalmát éreztesse. A hivatalnok rendeltetése az, hogy ö a mások dolgaival vesződjék, meghallgatás nélkül lehat senkit elutavára s igy a férfincmet is fölemeli, mig a női i értéke nincs, annál kevésbé hatalma. Igy volt ez nemet lealázza, bár az elsőt is kasztokra osztja, a zsidóknál, babyloniaknál, perzsáknál, a hárem s a szerint mérlegeli. Ott a nő minden kasztokon arczul csapása a női méltóságnak, keresztül csak szenvedésre született, s osztály- Mi a görög világot üdének, szépnek taláírcsze gyalázat, és megvetés. Lehe t-e ott női tuk. Váljon olyan-e? s különösen a nőnemet becs, hol a vallási szabály ezt mondja: »Egy j tiszteli-e? Athénében valamint általában az ioni zöld fát levágni cs egy nőt megölni cg)-' nemű vetek.« Manu törvénye a nőnemet nem ve.3zi fel tanúnak, elkülönzi a féhuemtöi s büntetni parancsolja ha idegen férfival beszel. II. könyv 147. szerint »Az asszonynak vagy leánynak gyönyörködtetésére sohase tétessek semmi.« A nő ott örökös függésben van. Igy függ gyermekkorában apjától, ifjúságában férjétől, özvegységében hatol, ha fia nincs, férje legközelebbi rokonától, ha ez nincs, apja rokonaitol, be ezek sincsenek, a fejedelemtől. Bármin,ö életű a íeij, a nő isten gyanánt tartozik tisztelni, mert csak ugy fog- égbe emeltetni, ha férjét tiszteli. De sok volna mindazon törvényes szokásokat előszámlálni, melylyel a nőnemet megalázzák, elég, ha arra mutatunk, hogy férjének halálakor — ha az magasabb kasztbeli volt — magát vagy megégettetni vagy élve eltemettetnie kell. Látható, hogy kelet ezen gondolkodás módja, mely messze áll a tvyugoti világ nézlettöl, valamint az is, hogy mi kjeiéiről származánk, és a köznépnél sok vonás feltalálható még ma is a jelzettem hindu álláspontból, hogy többet ne említsek, ezen kifejezések: apám nvoí'm, uram, kisebbik uram — arra vallanaik. A ki ismer egy hollót, minden hollót ismer, igy a ki ismeri a hindu nézletet, az ismeri a többit is keleten, azért csak röviden fogom érinteni a többi népeket, Diodor azt kockáztatja, hogy aegyptoniban a nőnem uralkodott a féfinem felett. Merész állítás. Már csak az az egy, hogy többnejűség uralkodott nálok, ellene mond állításának, mert a hol a soknejűség törvényszerűkig cjlivatos, ott a nő a férfi rabszolgája, nem személy csak tárgy, ágnál a nők a ház leghátulso részére (gynacceunra) voltak szorítva, bezárva. Ki voltak rekesztve a férfiak lakomáiból, nappal ritkán' s csak éjjel mehettek ki fáklyával világított kocsiban. Ablakhoz allui, idegent fogadni — a ferj távollétében — tilos volt. A rómaiaknál a férj nejét elűzhette, borilal miatt meg is ölhette, másnak adhatta; lehat még ezeknél sem tartatott személynek, csak élctuélkülí dolognak, tárgynak, — bár ha el kell ismernünk, hogy a görög és római világban egynejiiség uralkodott s a nők helyzete tűrhetőbb mint az előbbi népeknél. Szokás a helyzettel elégedetlenkedni. Igy nőink is elégületlenek, több jog cs munkakört óhajtván. Tekincsék meg a multat s látni fogják, hogy ma egy koldusnő helyzete különb, mint kelet királynéjáé hajdan. Szekeres Mihály. ARATÁS ELŐTT. Aratás, mily bűvös bájos szó ez faluhelyen 5 Mennyi remény fűződik e szóhoz ! Maga az egész, természet egy nagy remény! Mindenütt viruló élet, kalászok susognak egymással, s reményről beszélnek az emberekhez is. A kis Irén kifut a kert szélire, s ha a délutáni zápor kár nélkül vonult át a határon : »Niucs baj, megyünk! A zápor nem tett kart!« mondogatja a kalászoknak, s végig simogatja örömében a-felé hajló gabonaszálakat. A kalásztenger túlsó végéről édesatyja alakj a tűnik fel. Boldogan pihenteti szemeit a lengő
