Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-01-01

m Aiegjelenilt iu-i ii d e ii v»

n á r n * p. Közérdekű sürgős közlésekre kóron kint rendkiviili számok is adatnak ki, A lap szellemi és anyagi részét ülctő küldemények 'E-RKÉSZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ Iniéj.i udó'k. 531 A BéjHieiitetlea levelek, csak in,ner< kezektől fogadtat uak el. .ét i\m. ii' *rnm+m.J".J""•••WHWpBpp Lapt u lajdonos szei keszto Dr. FENYVESSY FERENC. Hirc.ettíMek a lap szániára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN ó-eollegiumi épület. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. E ló'.fizetési, díj ak: E#y évre 6 fi-t. — Félévre 8 frl íj'egyed évre 1 fit 30 krajezái. E<rv szám ára 15 kr. Hirdetések 1| lia,«ábo,s peritsor térfogata után 5 kr, tiyilítérben 2ő krral s/.áitiítatuak. JBélyegdíj mindig kiilpn fizetendő. Felelős szerkesztő ÍHORYÁTH LAJOS. pápa város liatósásáiialc, a pápai .jótéltony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, tüzoltóegyleteknek, a pápai icertészetitáx-sxxl

atriale és töbl> pápavidélvi egyesületnek hivatalos Icözlönyo. BOLDOG ÚJ ÉVET! Nem a szokás, melyet ma már a jótékonyság czime ojall meg is lehet váltani. — de a legbensőbb vonzalom lapunk t. olvasói iránt, adja tollúnkba a soraink élére telt szívből jövő jó kívánságot. Mi mint a család kiegészítő része szerepelünk Önöknél t. olvasóink. Mint a családtag: ki hétről hétre ott van. önök közt, hogy érzelmekel ellessen, s érzelmeknek adjon őszinte kifejezést. A mai számunk ezen szerény soraiban ezúttal nem a közvéleményt tolmácsoljuk. E his tért egyesegyedül a mi saját érzelmeink kifejezhetésé-nek áldozzuk és ez őszinte érzelemből kívánunk olvasóinknak zavartalan boldog új évet. — decz. 31. 1881. Napról napra mind sajnosahhan keil tapasztalnunk, hogy a megye érdekei iránt folyjon folyvást csökken a megyebizotlsági tagokban azon érzék és érdeklődés, a mely megkívántatik, hogy a megyei élet öntudatoson működő szerves egészei képezzen, Feladatának mindig teljes tudatával birjon és akarat erejével e feladatnak mindig a magaslatán is álljon. E bidegülés, e közöny a megye ügyei iráni egyaránt veszélyes felfelé úgy, mint lefelé. Veszélyes felfelé, mert köztudomású dolog, hogy a megyének mostani rendszere ellen erős áramlat van, mely azt végkép meg akarja semmisíteni; támaszkodva ép azon részvétlenség- és közönyre. a mely majdnem minden ügynél mutatkozik. Veszélyes lefelé, mert a polgárság látva azt, hogy a megye bizottsági tagjai nem tartják.érdemesnek, hogy szívvel, lélekkel előmozdítsák a megyei közügyeket, maga is meglazul minden kötelessége teljesítésében és nem szívesen járul a megyei halóság rendeleteinek foganatosításához. Megyénk gondolkodóbb férfiai számot veteltek magukkal és elhatározták, hogy amenynyire lehet, a közönynek útját vágják és a szétforgácsolt erőket egyesitik, tömörilik és igy valóságos közszellemet teremtenek. Erre czélszerünek látták a márczius 6-iki megvei conforencián egy „megyei kör* eszméjét felvetni, a mely lelkesedéssel el is fogadtatott. Védnöke e körnek gróf Esterházy Móricz, elnöke Szabó Imre, jegyzője Lévay Imre és végrehajtó bizottsága harminczkét tekintélyes központi és vidéki megyebizoítsági tagból áll Hogy a megyei kör nemes feladatának megfelelhessen, szükséges volt határozottan megállapítani és körvonalozni azon elveket, a melyek azt működésében vezérelni foírják. Ezek szerint a megyei kör országos politikával nem foglalkozik, hanem e hegeit, feladatának fogja ismerni közelebb hozni egymáshoz a különböző politikai elvű megyebizoltsági tagokat és azokban szeretetet, érdeklődést, tevékeny buzgalmat kelteni oly megyei ügyek helyes elintézése iránt, a melyek közvetlen kapcsolali.au vannak a megye anyagi és szellemi érdekeivel. Ezt úgy fogja valósítani, hogy az egyes külömbözö választmányokban magát illető már beválasztott tagjai állal képviselteti, ott az ügyeket figyelemmel kiséri, tanulmányozza és azok iránt lagjai közt a szükséges érdeklődést felébreszti és ébren tartja. A mondottakból látható, hogy e kör működése igen áldásossá válbalik nemcsak az egész megyére általában, de és pedig különösen eg)es járásokra, sőt egyes polgárokra is. Többé- kevésbé', minden járásnak, minden egyes községnek, minden egyes megyebizotlsági tagnak, minden egyes polgárnak lehelnek, sőt vannak is parliális érdekei, melyek a megyei halóság által intéztetnek el. Ha a megyei kör figyelme ily ügyekre felhívalik, kétséget nem szenved, hogy azok, amenynyiben a köz- és megyei érdekkel nem ellenkeznek, sikeresebben, nagyobb gonddal, több figyelemmel oldatnak meg, mint különbenLegyen szabad remélnünk, hogy a körnek minden tagja, és mindaz, ki a kifejlett elveket helyeseknek találja oda fog működni, hogy ezen eszme mennél szélesebb körben elterjedjen, mennél több pártolóra találjon és igy a mindnyájunk által óhajtott czélt elérhesse. Sem politikai, sem anyagi áldozatot nem kell körünkbe hoznia senkinek • semmi nyűgöző szabály nem korlátoz senkii.: erkölcsi támogatás az, a mit kérünk, hogy a kör tagjai alkalmilag minket, bölcs tanácsukkal támogassanak és szükség esetén figyelmünket egyre vagy másra felhívják, hogy mi azt az ügyet tanulmányunk tárgyává lehessük és annak helyes megoldása elöli egyengessük az utal. Ezt levén, bizton hiszszük, hogy olv közszellemel teremtünk, mely elég hatalmas lesz megyénk tekintélyét úgy kifelé mint. befelé megvédeni. A veszprémmegyei kör választmánya. CselétlUgyünk reformjához, Múlt alkalommal szólottam már e lapokban arról hogy: a törvénynek azon több tekintetben hátrányos intézkedése, miszerint a házi belcselódség szolgálati idejél vidéken is három hóra szabván meg, a régi törvényes szokástól elléröleg, nagyon is rövid időhöz kötötte, miáltal a gazdasági házvitel és bel— szolgálat igényeinek okozott nehézségeket, a nélkül hogy a cselédség sorsának előnyére is intézkednék, jövőre minden esetben módosítandó lenne ; s vidéken a régi törvényes szokás állíttatnék vissza, mely a házi belcselédségre nézve is az egy évi szolgálali larfamot szabja meg. Jelenleg azonban báíor vagyok azon viszásságok megszüntetésének érdekében szót emelni, mely visszáságok a cselédség megadóztatása, s annak kezelése körül, az egyes községi hatóságok részéről — a törvény hiányos intézkedése folytán — elkövettetni szoktak. Annyival inkább szükségesnek torijuk azt fölemlíteni, mert úgy látszik hogy: erről a t. kormány kellő tudomással sem bir, különben már e részben intézkedett volna. A cselédség adóvali megrovásának törvényes gyakorlata az volt ez ideig, hogy: a községi biró, illetve hatóság, a cselédek adó

r ját mindenkor a megelőző év utolsó negyeKgy fiatal leánynak. Nagy bánat: • a mit szived hordoz, Oly tépő, gyötrő, leverő; Korán van még ifjú korodhoz, Szoknod ily rémes fájdalomhoz, Mely ?iapjaidda.l egyre nő. Tegnap még feslo rózsa voltál, Ma már hanyatló liliom, Ki vau már égve 'az az oltár, A sziv, melynek szivet áldoztál. A szép tündér vár: puszta rom. Nincsen bajodra semmi balzsam, A föld oly gyógyirt nem terem, Melytől enyhülne, — bár ha lassa?i,— Sőt folyton fáj, fáj — súlyosabban : A megcsalatott szerelem. I*iizclor Gyula. A „zsidó leány.'— Elbeszélés. — «Szép Netti«-nek hivta az egész környék, s e nevet meg is érdemelte, 19 éves, ragyogó,— nem, királyi szépségű leány volt ez, hajára az éj lehelte setétségét, szemeinek tüzét, a belső hév, arczának pirját az ifjúság adta. — Ideális termete Junóra, kecses, szerény mozdulatai a szerelmes Dianára emlékeztethettek. — Otthon élt szerény családi körében. — Atyja szegény szatócs, anyja bábaasszony volt, ő rá nehezedtek a háztartás gondjai. Egy kis nyomorék fiu testvére volt, ez képezte gondoskodásának legfőbb tárgyát. ^Házuk ragyogott a tisztaságtól, s 6 maga is tnjndig tiszta, egyszerű és csinos len reménye volt^ap jának. Netti, te oly szép vagy, hogy veled még gscheftet fogunk csinálni, szokta volt a maga együgyű és durva modorában mondani, mialatt azt értette, hogy leányát valami gazdag ember fogja nőül venni. Az elvonultság, elfoglaltság okozta, hogy a világ hiúságai, könyelmüsége nem érintek, oly tiszta és szerény volt mint egy szent. — Csak atyja után tudta, hogy szép s még akkor is pirult, ha attól hallotta. — Nem tudott arról semmit, hogy ő az egész vidék kiváncsi bámulásának tárgya. — Ha a szomszédba átment, az emberek, asszonyok megálltak egy pillanatra s fejőket csóválták, — nagyon szép, nem jó vége lesz. Vidáman, gyermetegen élt, bár arcza s szemeinek keleties tüze lappangó szenvedélyeket rejtett. B. Aladár ki csak nem rég érkezett haza külföldi útjáról, hogy átvegye terjedelmes birtokait, figyelmes lett a szép leányra. — Azt a közönyt mit külföldi útjáról hozott, oszladozni érzé Netti láttára. — Gyakran sétált házuk felé mivel vette észre, hogy esténkint, kis nyomorék öcscsével Netti künn szokott ülni boltjuk előtt. Netti előtt is feltűnt a szép halavány ifjú, s ösztönszerűleg hátrált a rá vetett égető pillantások elől, nem mert többé házuk elé kiülni. Egy szombati napon Netti egyedül volt honn kis nyomorék öcscsével; a kertben üldögélt, valamely érdekes olvasmányban szokottnál inkább elmélyedve, mig öcscse ki járni és beszélni nem tudott, elcsuszkált mellőle, ki a pad elé, hol esténkint ülni szokott. Hirtelen fölveré a lánykát ábrándjaiból egy vészes robaj, sikoltva ugrott fel s öcscsét nem látva maga körül, futott az utcza felé. — Rémitő látvány tárult szemei elé. — Vadul vágtató lovak rohantak az utczán, s öcscse ott ült a porban gyámoltalanul, szép lelkes szemeit ijedten szegezé a vészesen közeledő kovolt. —- Büszkesége s eg„ J

^^-^. , ^^íí^^^íá^íoreíFiéUv melleidet vau csatolva. csira. — Netti egy kiáltással összerogyott a kapu előtt, s öcscse rémes halála lebegett szemei előtt. — Aladár, ki ott leskelődött, mint ereje engedte rohant a fékvesztett lovak elé, egy szerencsés kapással a lovak zabláját megragadta egy ügyes és erős rántással sikerült az egyik lovat lábáról leejteni, mig a másik arra esett, mire a gyermekhez futva azt ölébe ragadt-:: a házba bevitte, azután Nettit mosta fel arcziioa locsolt vizzel. — Soha nem érzett érdekkel v.üía a lányka ébredését, — ki végre felocsúdott s ijedten, vadul tekintett szét.— Öcscsét meglátva felugrott, sirt és nevetett egyszerre, minden kérdezés nélkül kitalálta mí történt. Félénken emelte szemeit az ifjúra, s alig tudá megindulásában köszönetét elrebegni. Ha valamit tettem, szivesen tettem, feleié Aladár, s látva a lányka zavarát távozott. A szülök, kik sokkal önzőbbek voltak mint Netti, nem örültek oly nagyon az eseménynek, a szegény nyomorékot nem tudák szeretni. — Ez bűnük volt, bár különben sajnálták a szerencsétlen gyermeket. Az apa elsietett Aladárhoz, s hosszú ömlengésekben fejezte kf köszönetét. Ez idő óta Netti-igen megváltozott. — A szép halovány ifjú képe szivében élt már, vele volt ébrenlétében, vele álmaiban. — Valami öntudatlan, mély érzelem fakadozott keblében, fejlett mint mikor a rózsabimbó nyilik nesztelenül. — Nem tudott ez érzelemnek nevet adni, de az ö heves véralkatánál fogva sokkal mélyebb szenvedélyesebb volt ez, mint sem számon vehette. Esténkint úgy vonzotta valami ismeretlen vágy házuk elé, mégis félve húzódott viszsza, félt annak netáni hirtelen látásától a kiért epedett. — Az eszményi oldal mellett ott volt az ösztön, mely volt egyedüli bizonytalan vezére. Egy nap elkeltett valamiért menni távolabb débeu Írták ki, de annak behajlását utólag, vagy is a következő év folyamában vélték eszközlésbe; és igy ha egy cseléd újévkor szolgálalát változtatja, s történetesen lakást cserél s a községből elköltözködik, bátralék adója, volt gazdájától követeltetik, illetőleg hajtatik be. Ez az eljárás nélkülöz minden igazságot, s tárt kaput nyit a visszaélésekre. Mert a cselédségnek igy a törvényes eljárás maga nyújt módot és alkalmat • arra, hogy állami kötelessége teljesítése alól magát kivonhassa; a gazdára nézve viszont egy méltánytalan és nem igazolható eljárást állapít meg. De a törvénynek ily módoni alkalmazása mellett, több alkalom nyilik arra is. hogy: az adó elkezelése körül az egyes hatóságok részéről visszaélések történhessenek: nem lelvén a községi birák eljárásában érdekelt felek az ellenőrzésnek semmi korrektivumát A részben tehát, hogy a cselédség adója kellő evidenciában tarlassék — s az állam megrövidítése nélkül — kezeltessék, lörvényhozásilag intézkedni kell, vagy szükséges legalább, hogy azt a kormány szabályrendelettel megállapítsa. Miként gondolnám én a bajt a legegyszerűbben orvosolni és szabályozni elmondom, ajánlván azt az illető körök figyelmébe. Hogy minden egyes cseléd adója kellő — halósági — figyelemben tartható legyen, szükséges miszerint a jelenleg szerkesztett s közkézen forgó cseléd-igazolási kiskönyvek mellé egy külön rovatos adó kiskönyv is csatollassék, illetőleg azzal egybekötve legyen; melyben a cseléd adója - a községi hatóság által — rendszeresen bevezettessék. Ugyan is: Minden cseléd tartozzék szolgálati évének első hónapjában, illetékes községi hatóságánál kiskönyvével jelentkezni, és szolgálati minőségét is évi bérösszegét bevallani; melynek alapján lesz állami és községi tartozása, a községi hatóság állal bevezetendő, illetőleg annak evidenciában tartása végeit azonnal előírandó. Hogy a cselédség adóhátralékainak eleje vétessék, megszabandó, miszerint az illető községi halóság köteles a cseléd adóját az utolsó évnegyed első felében minden esetre behajtani . s annak kifizetését a cseléd igazolására kiskönyvileg nyugtatni; mulasztás esetében a benem hajtható hátralékokért, minden esetben a község halóságát fogván a felelősség terhelni. Végül magában értendő, hogy a cselédek házuktól: xigy sietett, a netáni találkozás elé, s úgy szorongott ha arra gondolt. A miért epedett, a mitől félt megtörtént. — Aladár elhatározottan közelitett felé, — a lányka szive kéjben úszott és mégis remegett. Engedje meg Netti kisasszony, hogy elkísérjem, kéré Aladár, miután üdvözölte, — a szegény kis fiu felöl kérdezem meg, bizonyára kiheverte már az ijedtséget. Nem is tudtam akkor önnek eléggé köszönetet mondani, — engedje meg, hogy most köszönjem meg. — Szegény kis nyomorultnak rajtam kivül úgyszólván senkié sincs, kimondhatlanul szeret, s engem meg a testvéri köteléken kivül még valami más, csaknem megnevezhetlen érzet is köt hozzá. — Nagy örömet szerzett nekem, hogy ön oly önfeláldozással megmentette kis nyomorék kedvenczemet. Aladár meglepetve nézett a leányra; mily egyszerűen, mégis mily választékosai! tud köszönetet mondani. örülök, hogy némileg közeledtem az ön szép érzetéhez, mikor kis kedvenczét - védelmeztem. — Ha megengedi kisasszony megtartom tovább is e szerepet, melyhez a véletlen juttatott, legyen ez mi némileg közössé teszi.'érzeteinket. Ha feltudná fogni kis öcsém mily nemes védelmezőre talált önben, bizonyára csak a legmélyebb hálát fogná ön irányában érezni —. a mi engem illet, szólt mély pirulássál, szerencsémnek tartom, ha velem együtt óhajtja kis öcsémet pártfogolni. Aladár mind jobban hevült, mind jobban elmélyedt a lányka bájos alakjába s őszinte lelkébe. Látni vélte e tiszta lélek 'minden 'mozzanatát, s a lányka arczán égő pírban, 'közeledést czélzó szavainak hatását s megértését lattá, de azt is, hogy e lányka már nem közönyös iránta. Áldom a véletlent, bár majdnem szenvedést