Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-06-26

VIII. évfolyam. Moajelüiilk in i ii (I e II v a s á i II a p. A lap szellemi és anyagi részét illető kuklemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ. intézi ndok. Bfi-intnitilt-II levelek, csak inaiért kezektől fogadtatnak el. Laptulajdu.i^s MZcike*£t£ Dr. FENYVESSY FERENC. 28. szám. Pápa, 1881. június 26. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések a lap számára Ceheiéinek A K 1 A D 0 II I \ A T A L B A X ó-collcgiunii épület. I. I o f i z e t c s i díjak: Kgy évre ti frt. Kelé vre B frt. Negyed évre I frt W krajcár. Ugy szám ára 15 kr. II i r d elesek 1 hasába* petitsorban h kr.. nyilttérben soronkiiit 88 krral vételnek fel. Bélyegdíj mindig kftlön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. Pápa \ áfos liató-áüának, a pápai jótékony íiöesylet-, ismeretterjesi'/tö-, lövész-, korcsolya-* tii^oltóoíí;>'leteknek. ó.s. a k.er*tészetltáa*«»ulatnalc HIVATALOS KÖ/I.Ö.WE. /'dpa. /HMM 2.) 1S8I. Al alkolmánvos élei legszebb s legizgatotlnbb napjait éljük. Küszöbűn a választás városunkban is. A szerep, a hivatás, mini társadalmunk és a város érdekei közül lapunk annyi idő é)la iniüiini vállalt s mihez szigorú köveiké88 zetességgel ragaszkodik, kizárja annak lehetőségét is, hogy mi a pártszenvedély hullámaira boesájlkoz/.unk, hogy a nagyszabású politika sikamlós utaira engedjük magunkat ragadtatni, vagy épen a durva személyeskedés nemtelen fegyvereihez nyúljunk. De épen hivatásunk tudata, társadalmunk, s városunk I, gszenlehb érdekei nyomósán parancsolják, hogy szót emeljünk az átalános zaj. a suttogások, a hitegető szavak és ámíló beszédek e bábeli zűrzavarában, s midőn e kötelességünket teljesítjük, lapunk Mfgndt jóakaru intentíoi reményi adnak arra, hogy szavunk nem lesz kiálló szó a pusztában. Kit válasszunk? Vetélték föl egy helyi lapban a kérdési, s nyomban meg is adták rá a felelelet. .Nem átallották nevet is emlegetni, hogy rá oclro yálják a gyengébb elméjüekre annak viselőjét Hát mi azt nem (esszük. De kötelességünk megmondani s meg is mondjuk nyíltan, hogy mi az eddigi állapodni nem vagyunk megelégedve, megmondjuk, hogy kit ne válasszunk. A politikai viszonyok jelenlegi állásában politikai alapelvek esetleges megváltoztatása a legközelebbi cyklus alalt aligha jön szóba. Ideje hál hogy egyszer magunkra is gondoljunk. Ideje hogy városunk érdekeivel is számot vessünk, hogy ama hő óhajtáson kivül, miszerint hazánk nemzetünk jóléte felvirágoztassék városunk hanyatló helyzetén, pangó kereskedelmén, elzüllött iparán, s leszállott tekintélyén is segítsünk. A ki ezeken segílni nem akar. a ki sanyarú helyzetűnkkel nem törődik, arra nem képes, az nekünk nem kell. A ki szép szavak, nagyszerű Ígéretek, s üres phrasisokon kivül egyebei nem tud, az nekünk nem kel I A ki a másik fél ocsárinsán. kisebbítésén, megbukoll eszmék diesöilésén kivül egyebet nem t c s z, az nekünk u e in kell. De kell egy képviselő, ki valahára már az egész város érdekeit képviselje, kiben higgadt Megfontolás tehetséggel párosul, ki vál.iszloinnk ne csak mandátumát, de majdan háláját és rokonszenvét is kiérdemelni képes legyen, ki tenni tud. és akar. kinek jelleme, múltja, szive, esze s becsületessége nyújtsanak garanllál adott szavaiért. Választok! Nézzünk körül a jelöltek közöli, s bizouvára az a szív. mclv nem hámi1 ffj • | san. s hamisért dobog; — azon ész, mely nem cszlclenségeket követ. — megfogja találni a férfiút, kii a szív. kit az ész válaszl | Ki a vivát? Évad izikk. A holt évad nem létezik lükké. Legalább édes hazánkban nincs olyan az idén. Soha sem volt még a lapoknak olyan érdekes rovata, mini a milyen a ..Választási mozgalmak." Persze a ..Papai Papokénak nincs ilyen rovata. Majd adna érte az államügyész. Vigyázzunk rá. ne hagy politizálás bűnébe estünk, dc egy kis ártatlan lárczáskában mi is csempészünk nyájas olvasóink asztalára eg) kis évadszerü csemegét. Hodalag-Baglyas összesen se nagy város, Nincs több lakosa ezernél , dc ez. az ezer lakos politizál annyit mint más tízezer. Három pártra \annak szakadva: pirosukra, fehérekre és zöldekre. Vaunak piros, febér és zöld gyerekek, ezek elkeseredettebbek mint az öregek. Jaj annak a piros gyereknek a ki valahogy elvei fenntartásával fehérrag] zöld gyerekek csoportja közé kerüi. Ile jaj ám a teher, vagy a zöld gyereknek is. Iia vele nem cg) szint \alló gyerek csapat szorítja meg. Igy eltlougetik az ilyeri ellenfelet. Imgy kek lesz az, lett légyen bár clobb piros, fehér vagy zöld. De a politikai szóvivők között is nagy a meghasonlás. A jegy ad ár <»0 é\es kisasszony húga. ki a rósz nyelvek állítása szerint a jegyző úrnál 10 évvel idősebb piros. A jegvzo ur fehér. A segedjegyzó úr zöld. A nagx mérkőzések esténk int szoktak meg történni a ház előtti padon a nagy ákácz alatt. Ide gvül akkor a község sziue ja\a. A biró. a mester.'a botos Náthán meg Dibdáb Nácz.i a falu borbélya cluiarailhatlanok. Klöször cluioiidjak. bog) miiven rósz az ido. hagy egy kis ead mar elkelne, heg) a termés nem Ígérkezik valami nagyon jónak. A politikát mindenki szándékosan kerülgeti jót tudván, hogy annak meg\ itatása, mindig altalános öss/.cvcsy.ésscl szokott végzódni. De a rósz termés említésénél a kisasszony már nem állhatja meg. hogy kedves théiuája ez este szőnyegre ne kerüljön. ,.Hog> is lenne az isten áldása az olyan országon" igy szól o. bos/ús keihellenséggel ,.a hol meg mái napig is az istentelen zöldek uralkodnak.' A jegyzösegéd erre bátorkodik nirgjcgyczni a bólos .Náthán helyeslő fejbi cseatései között, hog> a magas kormán) tol sok minden jó kitelik . még az is. hogy öl kinevezi pénzügyi szaniliszlnt k. gondola magában — de az időjárás és a termes eaakagyao nem (öle függ. ,.Sok atyai sem hoz az rendbe a mi tőle függ.' véli sovány karjait a légben tagadólag rázva a kisasszony. ,.lám Kossuth apánk bankóit sem váltja be." A kisasszonv persze leginkább azért lelt piros egészen a végletekig, inert hahikamrajáuak talán vagy ötszáz forintról szóló kossuth-bankó függ herámázva. Dibdáb Náczi a helybeli boriul) sokatmondókig csipi össze hüvclvk és mutató ujját • ezekkel finoman integet ie jelezi abbeli véleményét. hogy a kisasszonynak akkurátusan igaza van. A kisasszony megelégedve tekint Náczira. kinek visszavetett remén) teljes és biztató pislaiitásában az olvasható, bog) a kisasz. sz.oii) se marad soká kisasszony, csak jöjjön cl egyszer a bankóbeváltó pirosok nag) napja. A jegyző úr nem bízik a pirosakban s ezt iicui is titkolja, mert a pirosak úgy látszik számba sem veszik, bog) mit csinál az a Bismark. hogy mit is mondott az a l.ambclta • a keleti kérdést illetőleg is bizonyai a elhamarkodva fognának cselekedni. A biró úr ezen nézetben tokclcsen osztozik, valamint abban is a mit u jegy ad úr a zöldekről mondott, hogy t. i. a zöldek nem állanak a helyzet magaslatán, mit sem törődvén a/, a Igán kérdéssel, mig a községi jegyzők állami nyugdíjaztatásaiul máig sem készítettek törvényjavaslatot. Nézete szerint ezen nyugdíjaztatási mód kitüno sikerrel alkalmazlalik Angliában. - a ki nem hiszi menjen el oda és kérdéssé meg. Kg) szóval csak a fehérek képesek az országot a végromlás orv én) ének széléről visszarántani, miután értenek a külpolitikához. Az érvek ezen súlya állal azonban sem a pirosak sem a zöldek nem ereik magukat legyőzve. Mindegyik páll vezérének vannak odaadó katonái a hallgatóság között, mely azonban nem azért hallgatóság között, hogy hallgasson, hanem azért, inert legfeljebb hat beszelt közüle egyszerre. ..Kljén a piros !•• „Zöld vagy semmi!" ..t'sak a fehér!" - Levele, hazaáruló!" ..Vesztegető!" Klein itali!" ,.Köldosztó!" ..Átkos!" ...Vkaszlólaravalók !" Ne tessék ismételni. mert különben•• Vlii különben, nem félek csak holmi zöldtől." Hat eu félek a piros szájhosködcsiid ! • ..Kljén!" „Le vele!" Esek a szavak vehetők már csak ki az általános zűrzavaros zsivajból. A piozaban elmondott argumentumuk folytán a kertes-dalok harsannak líd: ..Zuld meg piros nein kell nekünk. Kehéi lesz. a mi kovelünk. Éljen a fehér !" V Uli V v agv. ..Zold meg fehér nem kell nekünk Piros lesz a mi kó\elünk Éljen a pirsa „Fehér a piros nem kell nekünk Zöld less csak a mi követünk. Éljen a zöldpárt !" A pirosliü kisasszony a Dibdáb Náczi kifogyván a szuszból, a kisasszony Méltatlankodva zokogásra fakad, összeszid minden némettel cziaiboráló honáruló zöldet és fehéret, becsületszavára fogadja, hogy ilyen néppel tovább egy peresig sem fog egy fedél alatt lakni s annál kevésbé szoba állani velük. Kzután dühösen berohan kamarájába, hol még sokáig nem birja ot Dibdáb Nácz.i a bcráinázoll ötszáz forint árnyékában inghékílciii és vigasztalni. A küzdőtéren maradt fehér és zöldpárt most meg hevesebben támad egymásra. Vege a dolognak szörnyű összeveszes és örök harag fogadás. .Másiidp ugyan már iámét együtt ül a politizáló társaság a nagy ákácz. alalt. dc hiába nincs a választás utánig valódi nyugalom Hódalag-Baglyason. Ha a kisasszonynak lyukja döglik meg. a kisasszony meg Dibdáb Náczi megmernének iá esküdni, hogy cz. a zöldek és fehérek politikai buszú mivé. Ha a jegyző úr a korles lakomáréi kissé benvakalva jön haza hiró uraimnál s betöri az orrát, másnap reggel ö is. biró uram is tisztán emlékezik rá. hogy az éjjel pirosakat meg zöldeket láttak és ásóktól származik a sértés. A FEHÉR ROZSA. — Nuv ellett*. — A „P apai kapó k" számára irta: D A VIDOVIt'S ADOLK. Az eredeti német kéziratból fordította: Hada István. (Folytatás.) Egy pillanatra fölébredt benne a barátság ,-rzete; el akart beszelni mindent Károlynak. De furcsa! Minden nevezetes kalandot — és ifjú életében már sok előadta magát — mindig azon melegen elbeszélt barátjának minden felszólítás nélkül; a Lucyval való találkozás nem akart ajkaira jöni. Karoly várta a magyarázatot, de hasztalan. Aladár nagyon gyorsan evett, s alig hogy készen volt, fölkelt és elrohant. A »Stadtpark« vonzotta öt, mintegy ezer kötelekkel; egyenesen oda törtetett, ismét nem gondolva meg, hogy a kert ilyenkor még üres, s nem törődve a gyalázó szavakkal, melyeket az emberekből lokodcsei által kicsalt. Azt sem tudta, hol all a feje, nem volt képes egy félig tiszta gondolatra. Igy ütközik most a »King«-en épen egy hölgybe. Felismeri öt: — oh ég, cz ö, Lucy, Kva barátnője karján, és egyéb kiséret nélkül. Gondolkodás nélkül visszafordul, utána siet, eléri öt, kirántja a rózsát a ma már sokat kínzott gomblyukból és Lucy elé tartja. — Kisasszony, hebegi, e rózsa, e virág, ez — ez — ez — kegyedtől való ?! Lucy bizonyára felismerte; mert elpirul; dc — csak egy pillanatra. Azután pedig komolyan mondja: — Uram, eltekintve a vakmerőségtől, hogy engem megszólítani mert, kérdése előttem teljesen érthetetlen. Meghajta magát, távozta akarván. Minden mas esetben Aladár ily rendreutasitas után udvariasan kalapjahoz nyúlt, ezerszer bocsánatot kért és tiszteletteljesen távozott volna. De most, midőn életet adta volna azért, hogy tisztában legyen a dologgal, nem távozott, hanem oly esdeklő szavakkal kért megliallgattatast, hogy a hölgyek nem tagadhattak meg kérését, miként egy koldusnak adtak volna par krajcait ily esdeklésre. Aladár mindent elbeszélt, a mi vele ama pillanattól kezdve tortént, midőn Lucyt a »Stadtpark«-ban meglátta: ecsetelte a mely benyomást, melyet rea tett, és azt az óhaját, hogy bírni kívánta tőle emlékül azt a gyönyörű rózsát, mely tegnap keblére volt tűzve. Széival a leánykák megtudtak mindent, a mit kalandjáról önmaga tudott. -— Azért voltam oly vakmerő, monda végezetül, kegyed előtt fölfedezni minden gondolatomat, hogy belássa, mennyire a mellett szólt minden koiülmény, hogy a rózsa kegyedtől való, s hogy udvariatlanságomért megbocsátani szíveskedjék. — E hallatlan vakmerőséget, uram, izgatott állapotának tudom be, s megbocsátok onnek ama reményben, hogy most mar feladta azt az örült gondolatot, hogy a rozsa tőlem van. S ezzel Istennek ajánlom! Mint megriasztott őz sietett cl onnan, és Lvával eltűnt egy házban, mely alig volt az ötödik ama helytől, hol Aladár, mint valami leforrázott uszkár, allt. En szamár! cz volt első gondalata, — I Iah ott lakik! cz a második. Lecsüggesztett fővel és ama gondolattal, hogy tudott oly rettenetes ostobául gondolkodni és cselekedni, haza ballagott. Este fele Károly is hazajött, s barátját a pamlagon alva találta. Rágyújt pipájára, az asztalhoz ül és elkezd tanulni, miután a lampat meggyújtotta. Kgyszcrcsak hallja, hogy Aladár hangosan fölkiált; megfordul; Aladár felugrik a pamlagról felugrik, megdörzsöli szemeit és szive melyéből ujjongva es fölkiáltva: — Karoly, te élsz?! Hala Istennek, nem gyilkoltalak meg! hevesen nyakába esik óriás barátjának, simogatja, czókolgatja, s tetőtől talpig megtapogatja. Azután még egyszer örvendve fölkiált es nagyot lélekzve az asztalnál levő másik székre rogy és kezei bágyadtan hullnak olebe. Karoly mereven néz rá és alig bir szólni. — Mi lelt, mi bajod ? hebegi. Hala Istennek, viszonz Aladár, hogy csak alom volt. Azt álmodtam, hogy Lucym — Lucyd? Mit hallok? Lucy? — Talán Annát, Ilonkát, Jozefát, Maritakarsz mondanide Lucy?! — Ah igen, te meg nem tudod. Ah, kedves Karoly, ez egészen mas, mint Anna, Ilonka, vagy mit tudom, még mi. Kgészcn, egészen más. Hiba volt, hogy nem biztam benned, hogy nem beszéltem el, a mi velem tortént. De nem tudom, nem voltam képes elmondani; ez érzet egészen mas. Az ember szeretné szive melyebe rejteni s mégis ujjongva kihirdetni a világnak annak tudatat, hogy megtalálta a lényt, a ki a íeiliuba tulajdonkep életet ont. Hogy előtted hallgattam, az plane a főbizonyiték, hogy az érzelem, melyet Lucy keltett bennem, egészen mas, mint a melyet Anna, Jozefa c tutti quauti iránt tápláltam. — De most, szakita felbe Karoly, szeretném, ha fölhagynál a 1 y r i k a v a 1, cs kissé több epikát hallanék; mert a helyett, hogy a dologgal tisztába jönnék, csak még jobban összezavarsz. Beszéld el inkább a dolgot. E fölhívásnak engedve, Aladár tövéről hegyere elmondja, a mi vele toriént, s végre azt is, hogy Lucy sivár visszautasítása utan haza jött, s Karoly iránt ellenséges gondolatokkal eltelve, elaludt, a kiben most a rózsa ajándékozóját es igy minden szerencsétlenségének egyetlen okozóját felismerte, s hogy ezért azt álmodta, mintha Lucy előtt térdelne és hü szivét lábaihoz tenni akarna; ekkor Karoly hirtelen oda lepett s egy fehér rozsát tartott kozejok, mely rohamosan nagyobb és nagyobb lön, ugy annyira, hogy öt messze, messze eltaszította a szeretett leánykától. A dühtől őrjöngve felugrott, egy tört ragadott, — alomban a török . ha szükség van reájok, meg a levegőben is függnek s melyen, nagyon melyen belemártotta azt Karoly szivébe, növel a rozsa közbe tartása által eletének legszebb pillanatát tette tönkre, a pillanatot, melybea a férfi igaz szerelmi vallomást akar tenni. S midőn most a veres áldozatot, Károlyt, barátját a földön megpillantja, oly nehéz lett szive, hogy majdnem megrepedt. A mely fajdalomtol felébred, s innen a fölkiáltás: »Karoly, te élsz?!« S Karoly most saját részéről megmagyarázza, hogy lett a rózsa adományozója, es mi adott arra neki okot. S igy most mind a ketten tisztában voltak a dologgal, s e tekintetben minden jol volt. De az ember nem járhat büntetlenül egy nyíllal szivében, annál kevesbbe egy Amor-nyillal. Ezentúl nem mult el nap. melyen Aladár ne sétált volna cl a ház előtt, melybe akkor Lucyt Kvaval sietni lattá. De egyetlen egyszer sem sikerült neki a leánykát vagy barátnőjét megpillantania. I Iogy mit akart ezzel elérni, azt maga sem tudta; mert öt még egyszer megszolitaní egy királyságért sem merte volna. Karoly aggódva vette észre, hogy barátja a tanulást elhanyagolja s e mellett mindig sápadtabb és sápadtabb lesz. Erezte, hogy semmit sem hasznaina, Aladárnak fejéből a szerencsetlen szenvedélyt kibeszélni akarni, s igy lassankint bizonyos gyűlölet fészkelődött be Karoly szivébe az iránt a Lucy iránt, a mely aztán öt is folyton a leányra emlékeztető. — Hogy segíthetnek rajta, hogyan, ho28