Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-06-12

riiit e kérdési megoldhatjuk. Kiég van léve a humanismiisiiak. a nőnek biztosítva van egy munkakor és mi nem egy nőt mentettünk meg i tisztességes megélhetés módjának, nem egyel — az erkölcsös életnek. Míg. ha a merev retrográd-felfogás fog diadalmaskodni és a tanítónők nek eltiltatik a férjhezmenés, nagyon félő. hogy visszaesünk és szaporítjuk azon elemekel. a melyekből a szelid és vad nihilizmus szokta ujoncznit toborzani. I.vray Imre. Megyei közgyűlés június 7-én Báró Fiath Ferencz főispán a biz. tagok üdvözlés*, mellett a közgyűlést megnyitván, jelenti, hogy a trónörököapár menyegzője alkalmából a m-*gye küldöttségének élén kézbesítette a hódoló feliratot, a miért 8 fenségeik elismerő k< iszonetoket nyilvániták. felolvastattak a magyar országgyűlésre f. évi BZept. 24-ére összehívó, továbbá a trónörökösnek és nejének Budapesten történt fogadtat.Lsa alkalmából a miniszter elnökhöz intézett kir. leiratok. Az adókivetési ügynek városunkra nézve • lűnyös megolda>at biztosító indítványt tett Szabó Imre megye bizottsági tag ur, es fogadott el a közgyűlés, ugyanis tekintettel arra. hogy a központból az adofelsz< lamlasi bizottságba választott tagok a távolabb vidékek, és így különösen Pápa vidékének viszonyait nem ismerik, elhatároztatott, h>gy ezentúl a felszólamlást bizottság egy tagja mindig Pápa vidékéről választassék. Tehát a torvényhatóság a maga részéről a felszólalnia sí bizottságba rendes tagul Szabó Imre és Tóth I.ajos, póttagul Balogh Károly ésRothauser Mór m. biz. tagokat választá be. ( olvastatott a gyampénztar megnyitására vonatkozó miniszteri intézmény. A kozgynlés a leíratot tudomásul veszi, s egyúttal felír a minisztériumhoz az árvaszéki aljegyzői es 4 dijuoki állomás rendszeresítése iránt. A megyei állandó választmány indítványozta, hogy a kikölcsönzés utján el nem helyezhető gyámpénztári tőkék ideiglenesen jo hitein pénzintézetnél helyeztessenek el. Névszerinti szavazás állal egyhangúlag elfogadtatott az előterjeszti s, és ily intézetül a veszprémi takarékpénzt r jelöltetett meg. Az árvaszéki elnök c I ó t e 1 j c, ztést tevén arról, hogy az árvapénzek a íeuátló feltételek mellett nem helyezhetők el eléggé, — indítványozza, hogy a szervezeti szabályok a szerint módositassanak, hogy a törlesztési idő főhelyet s- évre tétessek, a kamatláb 7 ",, helyett pedig 6 ",,-ra szállíttassák, továbbá a jelzálog becsértéke toldbirtokn il kétszeres, a szöllö és h.izbirtuknal háromszoros összegében állapítás.ck meg a kikolcsonzeiuiö tőkének. — Hz indítványok is el* fogadtatván, a ministeiium jóváhagyása kikerctik. Jelenti az árvaszéki elnök ur, hogy az arvaértekek átvételével megbízott küldöttségek még 73 községre nézve nem adlak be jelentéseiket. A menyiben a küldöttségek június hó vógeíg az átvételt nem tcljesitenék, az átvétel a központban fog az árvaszék által teljesítetni. Somogy megyének átirata folytan a Slavoniaban megtelepedett helv. hitv. magyar családok részére templomépítés czéljából pénz segélygyujtésre aláírási ivek fognak kibocsátatni. Fejér megye átirata, melyben az országgyűlésnél a hadmentessegi díjról szóló törvénymódosítását kéri, pártoltatván, hasonló felirat fog fel terjesztetni. Sáros megye felirata az italmérési jog erélyesebb vedelnie, vagy végleges megváltása tárgyában, hasonló felirattal tamogattatik. A megyei magán pénztárakat kezelő választmány elnökévé Szabó Imre, a választmány kiegészítésére tagul pedig Véghely Dezső választatott. A megye székhazának tervezete a költségvetéssel együtt beterjesztetvén , átvizsgálására Véghely Dezső elnöklete alatt Ruttner Sándor, Kenessey Pongrácz, Brenner Lőrincz, Dunszt ferencz, Kothauscr Nhr, l'urgly Sándor, l'oschl Karoly, Anyós László, Kiss László, és Ree Jenóból álló bizottság küldetett ki. A marczaltci bid kai fainak elkészítése es a pápai járási utakra szükséges kőfejtés iránti egyessé gek hely beahagyattak. A papai állandó színház választmányának kérvénye a színházi alaptökének a nemesi felkelési pénztaibol seg lyezese iránt a kezelő választmányhoz pártol.

lag tetetik at és a választmány egyúttal felhivatik a szükséglet összegének kimutatására. A megyei összes községi es körjegyzők kérvénye a nyugdíj alapról szóló szabályrendelet módosítása tárgyában az alispán és tisztiügyész véleménye kíséretében a belügyminiszterhez felterjesztet ni rendeltetik. Pápa varosnak a katona beszállásolási pótado tárgyában beadott fellebbezése felvilágosító adatok kíséretében a minisztériumhoz felterjesztetni rendeltetik. A megyei magán pénztárakat kezelő választmány előterjesztése alapján a magyar nyelv terjesztése korul érdemeket szerzett néptanítók köZÜl 12 reszesittetett a 34 darabból alléi jutalmakban, és pedig Buttman Antal szűcsi r. kath. néptanító ÍJ drb, Allinan Brúnó oskui ag. ev. tanító 5 drb, Szám Lőrincz ajka-csingervolgyi köszénbányai néptanító 4 db, Kari Ágoston n.-vázsonyi r. kath. tanító 4 drb, Téezeli János kislódi r. k., néptanító 3 db. Szemei ey József p. áklii r. kath. néptanító 1 db, Waldinger Mihály szt.-ivani r. kath. néptanító - drb. Sclimio'.tmayer József I porvai r. kath. néptanító - db, Dieber György , herendi r. kath. néptanító J drb, Wuts Matyas esztergán r. kath. néptanító I drb ej Kelller Lórincz ajka-rendeki 1. kath. néptanító I dar ib aranynyal jutalma itattak. A tenyészmének megvizsgálására alakított választmánynak elhalálozás folytán kiegészítése válván szükségessé, az egész választmány njból ! a következőleg alakilatolt meg: a veszprémi járásban, elnök: Kopacsy Viktor, tagok: Bczerédj Imre. Rosos Ödön, Pap Gyula; zirczi járásban, elnök: Hunkár Sándor, tagok: Ányos Tivadar, j br. l-~1.1t 1» Miklós] a devecseri j írásban, elnök: Gulden György, tagok: Ihász Lajos, Martottfálvay I'al; enyingi járásban, elnök: l'urgly Sándor, tagok: Tóth Kálmán, lübo Dénes; pápai járásban, elnök: Konkoly Lajos, tagok: Iliász Imre, Koller János, Saghy Gyula. A hírlapírók kiképeztetése. Budapest, jun. 8. ( K. 1.1 Egyik kiváló, s alapos képzettségű publiezista figyelmeztetett azon eszesére, melyet l.évay Imre 111 e lapok 25. számában megpendített, ertem a hírlapírók kiképeztetését. Minthogy czikk ini úr a fővárosi hírlapitokat egyenesen felhívta az „eszme megragadására és tovább lejtésére," a t. szerkesztő 111 engedelmével elmondom e tárgyról nézeteimet. .Mindenekelőtt a hírlapírók kiképeztetése nem uj eszme: a nemetek már évekkel előbb megpendítették. A dolog igen szépnek látszik, mert a „sajtó esak'gyan nagy hatalommá lett. s így megérdemlené. ha léteznék intézet, a hol a hírlapira* alaposan taníttatnék." De ha közelebbről vizsgáljuk a dolgot, lehetetlen be nem látnunk hogy ezen eszmének kivitele képtele usc g. A hirlapiráshoz tehetség és érzék kell. Krzékre és tehetségre senkit sem lehet tanítani. A hírlapi rás le 111 mesterség, mint akár az ügyvédség vagy a doktorsag. Valamint nem lehet költőt, festőt, színészt képezni, ugy nem lehet hírlapírót sem. Igaz ugyan, hogy a valódi tehetséget elősegíti az iskola, de a hírlapíró azon általános ismereteket mar úgyis megszerezte, a szakképzést pedig, azt elég bőven kárpótolja a gyakorlat. A gyakorlat az igazi iskola. Az a kinek tehetsége és érzéke van a joiinialiszlika iránt, úgyis (elvergődik minden elmeit I nélkül, a kinek nincs, az úgyis leszorul a hírlapírói pólyáról. V'an hírlapíró és hírlapuó. ép ugy. mint vau színész cs s/inész. Az egyikei Sarrah Iternliarilnak. a másikat Tiuolalvy Kaliezának vagy kórislának hívjak ; egyikből lesz Kaas Ivar, a másikból örökös riporler. Majdnem mindegyikei a szenvedély ragadja a hírlapíró pályára: a csak az idő mutatja meg. vájjon tehetsége színarany vagy kavics vo|(-e. Aztán ugyan mit tanítanának abban az intézetben^! Azl. hogy hogyan kell ollózni t ostyát ragasztani? hogyan kell fordítani? vagy plane azt hogyan kell csikket írnif! A tehetség kilm mindenkiből, a ha rálépett a jniirualiszlikára. ha iiiimljáit szükkörii általános képzettsége vau is. tanul, munkai, dolgozik, s azt pedig mindenki tutija, hogy az önszorgalom s ülte eredmény sokkal többet ér. mini az amit az iskolában tanul az ember. Különben is az iskola csak útmutató: a hírlapírónak erre már szüksége nincs, meri érzéke megsúgja neki. hogy mit kell lennie. Különben érdekes volna, ha l.évay ur eszméje létesülne. Knicke.s volna, ba példáéi ezt adnák fel vizsgálaton a drukkol* birlapiró jelöltnek, hogy fordítson Hiiinkovics tíyörgv mintájára, (dramatisches p o e e s s—-drámai per.) vagy írjon Verhovay stylushau vezércsikket, vagy nzerkesxszes éle-lapot ns Üstüköa mintájára, vagy szentcskedjék egész in infinitum Konkáv páter csuhájában (a DUtM megállt, hogy meghallgassa a pápa o szentségének szavait.) Arra is kíváncsi vagyok, hogy a felállítandó intézetben ki tanítaná az élelmességei; a melyre a jotiruálisztáliak nagy szüksége vau. A hirlapirásia születni kell: nem kell neki iskola, mert elegei tanul az eleiből, melyet neki vau alkalma leginkább megismerni. A hü kijárás praktikus foglalkozás, a theoriára itt nincs szükség, mert nem lehel paragrafusok alá venni. Sőt többel mondok, a biihipii i'ii iskola egv eneseii karos hatasii volna, meri általa mindjobban elterjedne, az amúgy is nagy mérvben lábra kapott c habion. A gondolatoknak nem kell kényszer zubbony, az eszmét nem kell katedráról hirdetni. V birlapiró ugy Is rá van utalva a tanulásra, mert sokkal jobb e/.en/.ora vau, mint az iskolák professorai. K jó czenzor a közönség. A birlapiró a nemzet munkása, s IM nem jól dolgozik, a nemzet megvonja a pártfogását, s a rósz journalista elmehet kiikulyinba zabol hegyezni. Igaz. ugyan, hogy vau szinészképzö intézet. vau képzőművészeti akadémia, de itt inkább esak általános ismereteket szerez a növendék, a mit a hírlapit ó már az iskolákban ugy is megtanulhatott. A hírlapírói képzöintézet felesleges, ezéls/.erüllen sőt karos intézmény volna. *j Eyy föedrosi hírlapíró Veszprémből. — június 10-éti. A Csermák-ünnepély mult hétfőn a legfényesebben sikerült. Nyári meleg, felhőtlen ég, ünnepnap mind egyesült, hogy városunk lakosait ezrenkint kicsalja. Hullámzott is a sok nép kora reggeltől az utczákon és különösen ellepte a temetőt, hol a rendezőség cordónt vont. A városi képviselőtestület, az összes egyletek, ezek közt j a helybeli iparos-ifjusag újdonat új egyleti gyászi lobogójával, melyet a kivonulás avatott fel, tizenj egy óra körül a számukra rendelt helyre vonul! tak. Magát az ünnepélyt Androvics Imre nyitotta meg rövid beszéddel. Ezután a hamvak hozattak a temetőkápolnából a síremlékhez diszes koporsóban ; menet közben a helybeli diszegyenruhaba öltözött czig.íny-zenekar gyászindulót húzott. A gyászszertartást Kisovics József apátkanonok végezte fényes segédletével. A székesegyházi zenekar gyászéneket adott elő. Fénypontja volt az ünnepélynek Rákosi Szidi művésznő szavalata. Lndrődi Sándor ez alkalomra írt remek költeményét szavalta el oly bensőséggel, a mely nemcsak magát a szavalót, de még a környezetet is könyekre fakasztotta. A helybeli ferfi-dalárda himnusza utan Pongrácz Dániel lépett az emelvényre es emlékbeszédet tartott az ünnepelt felett. A szónok férfias alakja, erős hangja, szabatos előadása, ügyesen es negkapóan összeállított beszéde hosszassaga daczára is — általános figyelemben es tetszésben részesült. Az emlékbeszéd végén hullult le a lepel a síremlékről. Frre a czigányok húztak egy Csermak-dalt, mely velőkig át-megátjárta a hallgató közönséget. Végül Btgnner Lőrincz, mint a síremlékbizottsag elnöke köszönte meg a közönségnek impozáns részvételet és ünnepélyesen átadta a síremléket a városi tanácsnak. Az ünnepélyt este a «Bctekincs»-ben tartott tánc/mulat.

sag zarta be, mely zsúfolásig megtöltötte e mulatóhelyiséget. Elmondhatom, hogy a Csermák-Ünnepély minden várakozást felülmúlt >lag sikerült. Az ünnepély napján előkelő körökben merült fel az a sajátságos hír, hogy Csermák Antal tulajdon kép nem is Veszprémben, hanem Berhidán van eltemetve, amint ez a peremartoni akkori anyakönyvben állna. A bír kezdett terjedni es szükségessé vált a kételynek véget vetni. Ln a helybeli plébánia anyakonyvvezetöinel tettem ez iránt kérdést es azt a határozott feleletet nyertem, hogy Csermák csakugyan Veszprémben temettetett el; ötször harangoztak neki; az a rovata, hogy nemes volt-e vagy nem nemes, nincs kitöltve. E szei int tehát minden kétely Csermák iránt el van oszlatva, mit különben is bizonyít az, hogy eltemettetése utan négy évre állítottak neki sírkövet. A Csermak-unnepély napján délután 4 órakor nyitottak meg a helybeli polgári és honvédKésőijük r cikket, l»ir taaik a*m »indes pontjával értünk egyel Lapaal serek amnkrtiraa, Lévay Imre urnák, inoit ki e kérdési Lafsrnkka« felvetette, tartván fel az itt közlő 11 j/i'lleiiies cxikkra n észrevételei! megTenni. Szerk mégis csak nagyon ostobán barnul ide, nézd esak, nézd ! Ks Lucy tanácsadója foIhivas.ua ismét megfordul, es ismét nevetnek, mígnem a vorus hajú abba hagyja. De. Éva, mégsem latszik olyan nagyon ostobának, - csak a szájat tartja tátva mintha egyszerre valami világcsoda tűnt volna fol előtte. N :zd csak azok.it a szép fogakat; ah, Lva, szép fogakai oly ritkán lehet Iitni a férfiaknál — ez még nagyon fiai a'. l'gv huszonöt eveske bizonyára van. Micsoda illáaa lehet; Utoljára meg művész, öltözéke eleg hanyag, hogy e véleményre feljogosítom. Arcvonásai is arra vállánál.-. I >c azt csak megengeded, Hva, hogy nagyon nemes vonájai vannak: Szép kerekded aic, magas bomlokj finom mctszé.ti zaj, szép hajla.su orr, kék szemek, — felismered, úgy-e. Évikém,- éa barna arcszín; látod, Kvikésn, barna arcszín. - Nem szeretem a leányos arcú férfiakat. Hisz akkor ezt szereted, Lucy, lnhüiihi! Ugyan, Lva. hogv tudsz így beszélni! Egyébiránt bebizonyítom neked, hogy különben nagyi a zönibős előttem; fordítsunk neki hatat, hogy ne legyen okod nevetni, mint előbb magad !s elég bölcsen megjegyezted. L hősies indítványt azonnal tett követvén, a leányka ismét hatat mutatja barátunknak, a mivel korántsem akarom azt mondani, hogy előbb egész arcát feléje fordította. Igy, kedves olvasonő, 11 igyon rottZ vélemény nyel lehetnél Aladár itelt.tehetsege felől, a ki előbb az okos szemekből valódi okosságra következtetett. Valójában a két ktsasssony a most ecsetelt párbeszéd alatt csak arcélét mutatta a fiatal embernek, a Lucy csak Úgy kancsalítva tanulmányozhatta Aladár érdekes arc.it. És kedves olvasonő, igy mehetnek egyik gszlajtój a uusikig, és veled váltakozva meghallgattathatnám .1 fiatal ember gondolatait és a ket leány beszélgetését. S azt hiszem, hogy egy ideig ez érdekes volna; de akkor megtudnád, hogy a két barátnő mindig szeretetteljesebben beszelt a fiatal emberről, s hogy ez. mindig szerelmesebben gondolkozott Lucyról; akkor azt mondhatnád nekem, hogy »a mi gyorsan lángra gyúl, hamar kialszik, mint a szalmaláng;" erre azt kellene válaszolnom, hogy én nem osztom azt a nézetet, hogy e fizikai törvény az emberi szívre is alkalmazható. — Ív bői aztán köztünk vita támadna; s bármily kellemes volna is ram nézve, kedves olvasonő, veled vitatkozni, ezt meg .cin engedhetem meg magamnak, mert ez megakasztana sokkal érdekesebb, az életből ellesett történetem folytatását. Éj igy a •Stadtparke-bau lefolyt első felvonásból meg c. ak azt akarom elbeszélni, hogy a »Cursalon« körüli helyek lassankint ezer és czci gázlámpa fény tengerében úsztak, s hogy később a vendégek lassankint szétoszollak. Barátnőink is fölkeltek és távoztak a kertből; s őket észrevétlenül követte Aladár. — Meg kell tudnom, hol lakik ez angyal, monda magában, mert érzem, hogy viszont kell öt látnom. Ls igy utána ment az őrnagytól és bárótol kisért ket leánynak; kiléptek a kertből a »Ring»rc es ő bizonyara kivitte volna ama sz.111dek.it, hogy lakását kipuhatolja, ha a társaság, legnagyobb fajdalmara, egy közel allo fogatba nem ül, s ez el nem robog az orra elöl. — Hah, ujjongott, egyszerre sziveben, ö üdvözölt téged; lehal észrevett; rokonszenvez veled! Aladár szégyenére meg kell vallanunk, hogy elragadtatásában oly szerénytelen, s ezért oly elvakult volt, hogy a meghajlast, melyet Lucy a lovak hirtelen megindulása következtében tenni kénytelen volt, neki szánt üdvözletnek tartotta. Még sokáig mereven nézett a kocsi utan, mintha az. utca-sarkon átláthatott volna, a mely mögött az rég eltűnt. Lassankint magához tér ábrándos állapotából és eszébe jut, hogy neki is van otthona, melyet most fel kell keresnie, mar csak azeit is, hogy ne kelljen hatost fizetni, azután pedig, hogy ott zavartalanul tovább ábrándoz hassék. Kezdetben lassan, azután mindig gyorsabban, végre rohamosan lépdelve, rohan el a párjukat kei eső paloták mellett, melyek a »Ring« et díszítik, át az Erzsébct-hidon, be a wiedeni főutcába, az utcák és közök hálózatán keresztül, a melyekben minden haz majdnem egyenlő magasságú. Rémülve veszi észre, hogy a kapu egyik szaruvá mir majdnem minden házban be van téve, de azután ismét megnyugtatja mag.it, eszébe jutván, hogy ezt a házmesterek mar háromnegyed tízkor nié*g szoktak tenni, s pedig abból a célból, hogy pont tíz urakor - ez t. i. a záróra — a kél ajtószárny betevése ne vegyen annyi időt igénybe, hogy egyik-másik kissé megkésett lakos net 111 még besurranhasson, s igy ók egy-egy halo^-a! Levesebbet kapjanak. Aladár tovább rohan, s végre eléri a hazat, melyben lakik, és a mely a deli vaspályaudvar közelében levő ama regi szuk utcák egyikében áll, melyek lakóikon kivül ritkán látnak más halandót. Szerencsére a második ajtószárny itt még nem egyesült az elsővel; de Aladár m^g mindig lélekzetvétel nélkül siet, mint ezt minden bécsi öntudatlanul lenni szokta, a ki ily módon mentette meg hatosát, fol a lépcsőkön, mintha a felt CCiborúsnak még valami követelése lehetne rajta, zajosan kopogtat, az ajtót kinyitó oreg gazdaasszonyt egy sebtében mondott »jo reggelt«-lel majdnem föltaszítja, átrohan az előszobán saját szobája ajtajahoz, es ezen at egy sürü dohányfüsttel lelt légkört bátran áthasítva, egy pamlaghoz siet cs beleveti magát. — Jó estét, Aladár! morogja egy vastag hang szemrehányó színezéssel. Nem elég, hogy oly későn jöszsz haza, meg mint bejövő nem is üdvözölsz engem r! — Ah, itt vagy, Károly, vtszonz Aladár, a kimet üléstől lihegve, bocsáss meg, de semmit sem vagyok képes szobánkban megkülönböztetni, oly SÜrÜ a dohányfüst. — No, no, no kedves elet párom, te magad későn jöszsz haza, engem mar itthon találsz, s mégis oly vakmerő vagy, hogy engem megakarsz leczkéztctnL Egyébiránt légy nyugodt maradj szépen a helyeden, gyermekem, en félreteszem pipámat cs kinyitom az ablakot. A szót tett követte: az ablak megnyílik, az üde esti leg beomlik, a füstgomoly ki, s most nekünk is lehetséges a szobát s a másik meg ismeretlen lakot szemügyre venni. Latjuk, hogy a szoba, mint tojás tojáshoz, ugy hasonlít a többi ily bérbeadáshoz berendezett szobákhoz, Csak a diáknak rendező, vagy jobban mondva rendetlenséget csináló keze az egésznek oly külsőt kölcsönzött, mely majdnem minden diák szobának sajátsága. Ket agy, egy asztal az ablakszogletben, egy ősrégi, penészes sz.agu szövettel bevont pamlag, két ruhaszekreny, egy negyed tuczat szek, egy mosdószekrény képezik a bútorzatot. A falakon nehany regi «szeplös« rézmetszet, egy tükör s nehany súlyosan megrakott könyvtartó csüng. Feltűnő az a sok, részben fi is, részben elfonyadt, részben megszántott vir.ig, melyek üvegekbe, sörös korsókba cserepekbe cs a kepék cs tükör mögé rakva a szobában el vannak osztva. Az asztalon égő petróleum lámpa, mellette jegyzetek az előadásokról, s kinyitott fóliánsok, s ezek fölé hajolva az asztal mellett ül Schwächlich Károly és Aladárra kancsalit. (Folyt. Köv.)