Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-04-03

VIII. évfolyam. Pápa, 1881. ápril 3. .MegjeleiiiU minden vasárnap. A lap szellemi es anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓ­HIVATALHOZ, intésendök. Berinenlrtltn levelek, enak in­•nert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. Hirdetések a lap szántára felvétetnek A K I A IMI II I V A T A 1. I A \ n-eollegiunii épülel. E I u fi /. e I é s i dijak: Kgy évre fi frt. Félévre '.l frt. Negyed évre 1 frt BO krajcár. Kg> szám ára lő kr. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. I'apu varos Hatóságának, a pápai jótékony nőegylet-, ismeretterjesztő-, tövé 5-, korcsolya-. HIVATALOS KÖZI.Ö.WJC. II i rd e t é se k 1 hasábos peUtserkaa •» kr.. nyilt­térben soronkint 85 ktral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. ti.izoltoegyleteltn.eli. ős a K<»rt eszel ilái — n lat uak Pápa, 1881. april 2. A francia előkelőbb avouék (ügyvédek) nem adják odn irodájukat 500 ezer francon alul. — \ an-e széles Magyarországon liscalis. kinek mai napság irodája ilyen lökéi képviselne?! Kicsépeli már az állttá*, hogy Ügyvédi ka­runk, mely csak a kozelinullban is a társa­dalmi osztályoknak vagyonban, — tekintélyben elsei közt foglalt helvét — a prolelnrismusság alkotó elemévé aljasult. Nem habozunk kimondani, hogy ma az ügyvédi pálya a — leghálállanabh. a a leg­koldúsabb pálya! Tekintélyének szárnyai lenyesvék. jöve­delmének forrásai bedugulvák! Csak nemrég érdekesen lelt illuslrálva az ügyvédi karunkat koldusbotra juttató parlamentünk előtt. — mivé tették a magyar Ügyvédi kart. a magyar igaz­ságügyet vezető kontár kezek!? Jobb sorsol érdemlő észszel. leltre kész kézzel legfeljebb a mait, de nem a holnapit hirja ma az ügyvéd magának megszerezni Pedig a perköltség sok: de e sokat az ál­lam emészti fel : — a honoráriumot pedig elviszi az — adószedő! Ezt érdemié meg hát az az osztály, mely­nek hivatását C a m u s oly szépen festi ? ! Magát egészen a közügynek szentelni, hosszas és odaadó tanulmányok által megállapítani azon kétségekel. melyeket a számos törvények szül­nek, szónoki ereje által az elnyomott jogot diadalra juttatni, kész kezekkel nyújtani segély! a szegényeknek, kiknek bálája a gnxdngob minden jutalmazásánál többre becsülendő! Annyi tanulmány, s fáradság bizonv többet érdemelne a nálunk bizonytalan jövőnél! Ezen proletarismus az oka, ha ügyvédjeink között is akadnak, kikre nem alkalmazható Hollói mondása! ,,Si le style est tout Ihomme. la probité est lous l'avocat." Ha a Stylus leszi az embert, a becsületesség leszi az ügyvédei! Az anyagiakkal való folytonos küzdés, egy képzelt szép existentia teljes elvesztése. a jobb viszonyok között alkotóit család ehhez szokott kívánalmainak, s szükségleteinek ki nem elégilhelése: — nem csoda, ha az ügy­védi kar gyengébbjeil leteríti a jó útról. Ezen segíteni kell; gyökeresen és gyor­san! S ha a magyar ügyvédi kar nem sokai várhal tovább ..felülről": — kezdje meg az önsegély elvét gyakorolni egymaga! Nincs egyetlen lestülel ma, melynek ne lenne segély- és nyugdíj egylete! A bírónak, a papnak, a katonának, a hivatalnok­nak van nyugdija az államtól; — segélydijai egyleteiktől. Csak a 6000 tagból átló ügyvédi karnak nincs sem segélve, sein nyugdija, ha reá szorul! Mi egy csekély vidéki lap hangjával, s tekintélyével rendelkezünk csak. de kész vagyunk teljes erőnkből propagandái csinálni ez életrevaló eszmének, mely megvalósulása esetében egy mii veit társadalmi osztálynak nem egy elszegényedett tagjától Fogná elvenni a — koldusbotot! Magának az ügyvédi karnak tili első sor­ban is érdekében, hogy elaggott, munkakép­telenné vált tagtársa vagv özvegve számán a B Ti J t? nj tisztességes mindennapi kenyerei biztosítsa! — Álljanak hát össze ügyvédeink. Ne várják senkitől a kezdeményezést Gondoljanak enma­gukra. s családjukra ! Első sorban épen a vidéki ügyvédi karnak volna legtöbb érdeke a kezdeménye­zést feladatának ismerni. A fővárosnak elag­gott, elszegényedett ügyvéde, az ezerféle állá­sok közül, mik egy fővárosban találhatok, csak tud magának valamit biztosítani; — de a vi­dék nem versenyezhet a fővárossal. A nyomor itt nagyobb, közelebb is! Legyen a segély is nagyobb és gyorsabb! — — felhívjuk a dunántúli ügyvédi kart: —alakítsanak egy ügyvédi nyugdíj- és segély egy­letei! Az 18;;-ik év eseményei Pápán. A pápai t. kai Ii. plébánia évkönyvéből Flösset- Ferencz után közli yf I Folytatás. ) A nemzetőrség második csapatának kiin­dulta után Pápán a 7-ik honvédzászlóalj telepe­dett meg, mely érkeztekor alig foo, elmente­kor pedig IJOO embert számlált. .Nem is csuda; mert a lelkesültség oly nagy volt, hogy a ki csak arra való volt, fegyvert ragadott, a kiben pedig a lelkesültség hiányzott, azt megindították a csipkelődések és gúnyolódások. Láttunk szol­galmakat, esküdteket, ügyvédeket, tanulókat, sőt papokat is, kik a honvédek köze állottak. - - So­kat tett e tekintetben ma 111.ir elfogadott tör­vényjavaslat , mely szerint mindenki különbség nélkül 19 évtől -3-ig köteles legyen katonás­kodni. - Sokan a kényszerítést megelőzni, sokan addig is előmenetelt tenni akartak. Nem is lát­tunk e napokban mást, mint toborzokat, kik fel sala járva, mulatozva es vigadva, nu g a csigave­rueket is magukkal ragadták. Ezen 7-ik zász­lóalj Pápára egészen ruhazátlanul érkezett, midőn pedig szeptember elején elment, fegyverrel és ru­hával teljesen fel volt szerelve. - Ki gondolta volna akkor még, hogy e lelkes fiuk arra legye­nek szánva, hegy Lipót varat vedelem nélkül feladjak s a magjai háborút nyomorult fogság­ban töltsék ! ? A drávai haszontalan expeditío, a rácz tá­bor s a mindenünnen hallatszó panaszok megta­niták a kormányon ülőket, vagy legalább figyel­meztettek, hogy a nemzetőrség hajszolása midőn egyfelől a szabadság ügyének keveset hasznai, másfelől a hazát iszonyú nyomorba taszítja, el­vonván a munkás kezeket munkáiktól. — Azért Mészáros hadugyminister azon gondolatra jott: jó volna a megyéket onkenytes nemzetőrök állí­tására felszólítani, s ezek által a rendesek ki­mozditasat megszüntetni. Kaptak ezen a megyek s állítottak ki többet, ki kevesebbet. Veszprém megye ezerét ajánlott. — A dunántúli onkenytes nemzetőrök gyulhelyeve Pápa, parancsnokává Kosztolányi Móricz rendeltetett. A parancsnok megjött, a nemzetőrség is imígy amúgy összesze­dödott, de alig tanult meg bocsületes mozgáso­kat tenni, már is az ellenség ele vitetett. E komoly készületek köze egy kis tragico­mikus episod is keveredett. Polány helység ne­met lakói, igazan nem tudhatni, tettek-e, szol­tak-e valami hazasértőt; — eleg az hozza meg­hódítására épen pénteki napon Papa vidékéről ezer nemzetőr rendeltetett. Sok polanyi Pápán volt, s mikor a papaiak mondtak, hogy Polány m eghÓd 11 a s a r a mennek, a dolgot tréfának tartott. ik es haza sem mentek. - A nemzetőrség a lakosok részéről ellentállást nem tapasztalván, az allatoknak izent hadat. Az uraság birkáit inegdezmalla, baromfiat , malaczot s a mit ért lefoglalt, s miután ezekkel jól lakozott, hazatért; a papai resz zeneszó mellett. Hallom, hogy Tá­pára is hoztak egész birkákat is. A hazatért po­láayiak szomorúan tapasztalták, hogy náluk csak­ugyan hódítás volt. Szeptember 14-en Jellasich horvát bán át­lépte a határt, s mint ellenség, vagy mint maga monda, a királyi erdekek védője s a nep barátja buszken s hatalmasan haladott Sz. Fehérvár fele. A rendes katonaság Teleky vezérlete alatt vo­nakodván a császári zászlók ellen harczolni, Pá­pát, valamint az egész vidéket bizonytalan, de mégis bizonyosaknak hitt hirek halmaza öntötte el. Kit es hányat raboltatott ki, hany nőt szep­lősítetett meg, hány falut gyújtatott fel, s ezek következtében a felkelt magyar nep hányat vert agyon, hányat fogott el, hany tarszekér jott bir­tokába, majd minden utcza szegleten beszélte­tett, — különösen felingerelte kíváncsiságunkat a vörös köpönyeges serezsanok leirt mord tekin­tete s ellenálIhatlaa rablást vágya. A beszeltek­nek csak legképtelenebb részét kétségbevonó is az utalt »peesovits és schwarzgelb» nevekkel bé­lyegeztetek. — Engem is illettek egyszer ezen megbélyegző czimerrel; mert egy elbeszélőnek azon allitasat, hogy Jellasich Sz. Fehérvárról szaz nőt parancsoltatott ki tábora vad kéjének, — ket­ségbevontam. — A későbbi hirek bebizonyitak, hogy a kétségtelenül elkövetett ektelensegek a beszélteknek tized részét sem tették. Mikor Jellasich a sukoroi határozatlan üt­közet után Fehérvárról titkon megszokott sere­gével együtt, a legcsudálatosabb eseményeknek voltunk tanúi. — A főispán s kormánybiztos Hun­kár Antal a »Griff« vendéglő szegleténei egy hordóra állva, a sok remhirek által elijesztett népet még jobban elrémítette. Eleinte csak egy elvágott csapatról szollott. melynek utja vagy erre vagy Győr fele lehetne, s intette a népet, hogy holmijokat vagy elássák vagy biztos helyre küldjek, a nőket pedig, hogy a szemtelen ellen­ség elöl távozzanak, ha csak a becstelenites sor­sára jutni nem akarnak. S most lett szoba es pincze berakás, lett más vidékekre költözés, kü­lönösen a Bakony rengetegei szolgáltak men­helyül. Fuldokolva beszelt mindenki a bekövet­Nem sokára . . . NttM sokixra éljél a tavasz, Virágos lett a mező s liget, Zolii lombokon kis madár dalol. At vidítja fel e bús szivet! Hiszen oly reg varok már reád . Mdott tavasz, hisz te énnekem l 'isszahozod regi iutvomet, S boldoggá lesz majd bns eleiem! NOSZLOTY TIVADAR. Kollárt öcsémhez. llusvéli szünidőnk eljo nemsokára, Akkor hazamegyek, repidok hozzátok! liljo ez a husvet, eljo valahára: Tudom ti engemet otthon nem is vartok! ? . . Hogy es mtkep megyek, meg magam sem tudom. Megnézni egy kissé titeket Zoltánom ; Jő formán csak gyalog, lehet hogy vasúton, Majd valamelyikre magamat rászánom! Gyalog utazni szebb, lesz majd eleg esárda, Herva betekintek, hogyha elfáradok; Issz ott a csárdában barna- piros lányka, Isten veled vasút! . . megyek haza gyalog! NO0ZXOPY TIVADAR. Fokról fokra. Eimke», Ott kezdem, a hol, rendesen végezni szok­tak: a halainál. Ki tudja, nem jogosabb-e ez az eljárás, hisz meglehet, hogy a tulajdonképi elet csak a halállal kezdődik. Komoran sétáltam tegnap fel s ala a kere­pesi utón. A Rókus kórház legegyszerűbb halot­tas kocsija ballagott el mellettem. A lovak olyan álmosan haladtak tova, a kocsis meg talán aludt is.— A pezsgő Bajban nem is igen tűnt fel a szomorú gyász szekér, melyet senki sem kisert, senl.isem követett. Ugyan ki lehet az a szegény megboldogult, a kinek nincs se apja, se anyja, se testvére, se rokona, de meg csak egy barátja sem, a ki ki­kísérné az orok nyugalom színhelyére ? Megfelel erre a kérdésre az a pár szó, a mi a koporsóra van felírva. — Simka Kamilla, élt 35 evet. Tudjak ónok ki volt az a Simka Kamilla f l*gy-e nem! ? Elmesélem. Ismertem az apj.it. JÓCDÓdu, becsületes ke­reskedő volt. Szerencsétlen vállalatok, rossz em­berek kifosztottak mindenéből. Csődbe került. Öngyilkos lett .... Hü neje nem tudta túlélni férje szégyenét, nem tudta elviselni fajdalmát — megrepedt a szive. A kis leány egyedül maradt, pedig még csak alig volt hét esztendős. Szeren­csére, nem tudta felfogni mit veszített. Oda került egy oreg, mellőzött, szegény ro­konhoz, a ki varrásból tengette eletet. A jó Klara néni aztán felnevelte a kis Ka­millát. Megtanította varrni, főzni. Igaz ugyan, hogy sokat nem tehetett erte, hisz magának is alig került egyébre, mint száraz kenyérre. Egy komor teli esten aztán Klári néni is felvette a néhai nevet. A tizenötéves Kamilla feltudta mar fogni a csapást, s fajdalma majdnem elviselhetetlen volt. Neman kisérte a jo Klári nénit oda, a hon­nan nincs többe visszatérés. Egyszerű gyaszruhaja még jobban feltüntette szépségét; emelte szőke hajat, nagy fekete merengő szemeit, beesett ha­la vány arcát. A potrohos házi ur az ablakból nézte a szép leányt. Engem utsel .... kíálta fel, s vas­tag tárcájára utott. Kamilla becsületes leány volt. S e mellett szép, miként a pirkadó hajnal fény, ártatlan mint a bimbóból fakadó rózsa. Dolgozni kezdett. Varrt szorgalmasan. Néha-néha megjelent ugyan szük szobács­kájában a kancsal szemű, púpos házmesterné, s beszelt neki fényről, kényelemről, equipageról, szép ruhákról, gyémánt ékszerekről, sőt meg to­rok schwalrol is. De Kamilla nem hallgatott reá. Kamilla szomszédja Aladár volt. Aladár csinos fiatalember, másod eves jnrista. Udvarolni kezdett a szép leánynak. S mi kell tobb, egy olyan szegény kis gyermeknek, a kit senki sem szeret, s a ki senkit sem szerethet. Fedig a nőnek szerelem a hivatása. Oh mily boldogok voltak ! Mar előre elme­sélte Aladár, hogy ha ö Ügyvéd lesz, hogyan fogja berendezni háztartását, hogyan fogja szeretni Kamiilat. Az igaz ugyan, hogy ez meg soka lesz, no de hisz a regi hu szerelmen nem fog rozsda. Eljegyezték egymást titokban. Gyürut vál­tottak. Jol ismertem azt , a mit Aladár adott Kamillának, hisz Kamilla mindig, mintegy dicse­kedve mutatta nekem. Mult az idő. Aladár mar elvégezte a jogot, hazament édes atyjahoz. Ott megismerte Rózsikat, a ki nem volt ugyan oly szép, oly szellemes, oly áb­rándos, oly kellemes, mint Kamilla, — de nem is volt ám oly becsületes sem. Aladár az uj, a kéjes szerelem mellett elfe­ledte az eszményit, elfeledte Kamillát. Szegény Kamilla nagyon szenvedett, s lát­hatólag sorvadt. Fekete gyászruhát oltott, azzal a szándék­kal, hogy sohasem veti azt le. O meglxicsat a hűtlen barátnak, nem átkozza, nem veti meg, nem esdekel neki, - mert nagyon szereti meg most is. Szereti lángolóan, szereti az örülésig. A munka nem izlett neki. Kedélye bánatos, szomorú volt, arci halaványabb lön és szemei mindig vörösre voltak sírva. A potrohos haziur mindjobban ütötte a va­sat, de hiába. Kamilla egy szép reggelen elhagyta kis szo­báját, és egy kávéházban «cassirnö» lön. Ez kony­ít yebb foglalkozás mint a varrás - mentegete magát különben is, az életnek ra nézve mar nincs vonzereje. — Mar pedzi! monda a kover házi ur. Ha szép a virág az elhagyatott puszta kö­zepén, annál szebb ha arany edénybe teszed, így Kamilla is. A kis varos fiatalsága - koztuk en is a feltűnő szépségű nőbe szeretett. A lányok iri­gyeltek, a férfiak bálványozták. Hisz nem is csoda. F.lragadoan szép volt. Azok köze a hideg szép­ségek köze tartozott, a kik ritkán mosolyganak, de epp e komolyság teszi őket halálossá a fér­fiakra nézve. A tel folyamában színtársulat időzött a kis va­rosban. Az igazgató figyelmessé lett a szép leányra, és biztatta, csábítgatta hogy lépjen a színpadra, 16

Next

/
Thumbnails
Contents