Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-03-27

nulokkal való érintkezésben mindenütt igyekezett meghonosítani a müveit modort, mire nézve azon időben mindegyik főiskolában még sok kívánni valót találunk. O vitte keresztül azt is, hogy a pápai főiskolában gymnastica létesíttessek, azon időben, midőn az még honunkban majd minden iskolában hiányzott. Közreműködött Tarczy Lajos arra is, hogy a főiskola részére azon regi épület helyébe, mely az üldöztetések korszakában félreeső helyen építtetett, a varos szebb részében díszesebb épület emeltessék s ebbeli törekvéset az 1856-ban emelt uj Collegium építésével siker koronázta. Az iskolaügy terén kifejtett tevékenységégénéi nem kevesebb elismerés illeti Tarczy Lajos tudományos működését. Magyarországon ö tanította először Hegel bölcsészeti rendszerét, a miért a megelőző rendszer hivei által megtámadtatott. Ezen támadásokat 1836-ban sikerrel verte vissza egy a •Tudományos Gyűjteményben• megjelent dolgozatával. A vita azonban nem maradt a tudományom téten, hanem áttétetett az egyházkerület zold asztalara s azzal végződött, hogy a Marton István Krugfele rendszerét kedvelő többség által a hegeli bölcsészet tanítása cltiltatott. Tarczy Lajos pedig inkább mintsem meggyőződése ellenérc a Krug-fele rendszert tanítsa, oda hagyta a bölcsészeti tanszéket s a physica cs mathematica tanitasat vette at, minél fogva tudományos működése is inkább ezen térre esik. 1838-ban adta ki «Természettanát* az alkalmazott mathesissel egyesítve, ket vastag kötetben, mely munkája a magyar tudományos akadémia által a 200 aranyos nagy jutalomra kijelöltetett, de azt csak az ]S43-ban megjelent 2-ik kiadása nyerte meg. E munkájáért azonban Tarczy Lajos 1838-ban a/, akadémia levelező tagjává választatott. l'gyancsak 1838-ban s a következő évben jelentek meg - két nyelvoktatási iskolai könyven («A nemet nyelv paradigmái*, • Gyöngyök a nemit költészetből») kivul Tarczy Lajosnak •Népszerű égrajz , • Elemi ismeretek a természettudományból* , *Elemi számtudomány* czimü munkai. E munkaiért 1840-ben az akadémia rendé.-, taggá választotta, mely alkalommal széket a «renneszettani esztanrol» CZtrnii értekezésével Ibglalta el. 1841-ben adta ki a • Tiszta Mértan Elemeit* 1843-ban pedig a nepkonyvkiado egyesület adta ki $0 aranynyal jutalmazott ••Népszerű Természettanát* 5 füzetben, mely utóbbi nüi 2 év alatt 1S00 példányban kelt el. 1844-ben jelent meg tc.le «Ki> lernu sz.ettan« 3 füzetben, • Földtan* 1 füzetben. Több evig szeikesztette meg a » Papai Naptárt*, melyben főleg a nep oktatására és felvilágosítására szolgáló csillagaszati és térim iZettani CZÍkkei jelentek meg. Dolgozott meg a harmincas cs negyvenes evekben fonallott izépú odalmi folyóiratokban s egy szépészeti művével in< g 1x37-dik évben jutalmat nyert a Kisfaludy- Társaságnál. Tisztelőinek imposans részvétével rendezett örömünnepei a veterán tanár 50 eves tanárkodásának a ref. egyházkerület, melyen a tisztelgők egész serege rótta le a tisztelet adóját részint személyes megjelenése, részint iras- vagy táviratban kifejezett udvozle.se és a Tarczy névnek ezen uton is megörökítését czelzo alapítványra adakozása által, melynek összege majdnem 2000 forintra emelkedett. — Ez alkalommal a korona is méltányolta a kitűnő tudós érdemeit, királyi tanácsosi czimmel ruházván fel ót. — A jubilaeum alkalmával mondott üdvözléseket és az ünnepelt tiszteletére rendezett bankett toasztjait már ismertettük lapunkban, de a határtalan tisztelet jeléül, melylyel volt tanítványai az elhunyt iránt viseltettek, adjuk koszorús Írónknak Jekai Mórnak felkoszontőjét: Vezérünkre iszom.— ug-> mond — a kinek a tábora abban az ütközetben liarczol. a hol ismét az. a jelszó: r

in hoc signo vinces !•* de nem az a kereszt, a magasan lebegő jelvény, a mit Nagy t'onstaiitin mutogatott a katonáinak, hanem a/, a kereszt, a mit Tarczy mutogat a maga katonáinak, a ..plus" + kérészije. Az Isten éltesse a mi kedves vezérünket addig, a inig ezt a magasan lengő jelt mind állam háztartásunkban, mind magány háztartásunkban el fogjuk érni; — azt his/.em, hogy ezzel eleg hosszú életet, s munkabíró erót kívántain neki hozzá, a egyúttal a legszebb jutalmai is buzgó fáradozásaiért. * * * A virágokkal körülvvtt ravatalra elküldték díszes koszorújukat a tanártársak, a tanítványok, tobb egykori tanítványa az elhunytnak, az ifjúsági önképzőkör, a főiskolai papnovendékek, a szerető gyermekek , Csolnoky László és csaladja stb, A temetési szertartásra belathatlan néptömeg jelent meg, — Ott láttuk a dunántúli ref. egyházkerület képviseletében Fap Gábor superintendenst, Móricz Jánost, Szeles Józsefet, Vághó Jánost stb. - a a főiskolai tanári kart teljes szambán, melyből 12. lefordított fáklyával vette korul a koporsót, az összes tanuló ifjúságot, a városi tisztikait, a ref. egyház, izr. hitközség elöljáróságát, a szt, Benedek rendi tanari kar és honvéd tisztikar képviselőit, a tanító testületei: képviselőit, Pap János kir. tanácsost. Neger Ágoston 1. kath., Gyurátz ferencz evang. lelkészeket es sok más kiváló egyént. Szamosán pedig levél cs táviratban fejetek ki rész vétőket, igy Tisza Kaiman minister elnök, Karsay Sándor cv. superintendens, László József főiskolai gondnok, a veszprémi es r. komáromi r. kath. gymnasiumok tanari kara stb. Tanítványai azzal is kifejezik gyászukat szeretett tanaruk elvesztése felett, hogy lövegeiket gyász fátyollal övezték korul. Pápa varos képviselő testülete pedig jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétet a gyász eset felett. Kis Gábor lelkész ur megható gyászbeszédet tartott, melyben igen szépen emlékezett nug a tanügy, az irodalom es tudomány veszteségéről, de nem bocsátkozik a/, érdemek felsorolásának nehéz feladatába úgymond — »tiedlesz ez történelem komoly szavú múzsája; mar hordja össze az anyagot a keszitendu mű, nagyszerű vonások mar látszanak, a félszázados tanari pálya az erczlapra mar felvésetett, a szellem olympiakon nyert baber nagyjaink pantheonaban hervadhatlan szinnel ott virul.» Végül a vallás szavaival vigasztal, amely halhatatlanságot iger a fold gyermekeinek, ha mindjárt az utolsó lépessel befújja is lábuk nyomait a szel, mennyivel inkább élni kell annak, ki a szellem templomában orokűlt eszének müveivel nevét felirhatá: A derek nem fel az klók mohatol. A koporsóból kitör es eget kér.* A sírnál a tanári kar részéről Antal Gabor a következő beszédet tartotta: A nagy veszteség elénk énetevel, a gyászoló esülád fájdalmában rali <»->ziiite részvéttel kísértük ki Tarczy l.ajos urnák a pápai ref. főiskola tisztelt te Bárénak MII letételi e sir gödörig, mely az emberi élet véghatárát jelöli. K czélhoz jut hosszabb vagy rövidebb vándorlás után minden halandó, az is ki életét kéjelgésbe töltölte, az is ki napjait az emberiség legszentebb ügyeinek szolgálatai a áldozta fel; de mindegyiknél mást jelent e czél. mert inig amannak a sir a megsemmisülés sötét mélysége. emennek a megdicsőülés diadal kapuja. Meghalni annak, ki egész életét a természet változatlan törvényeinek vizsgálatával töltötte, ki a létezők változandóságáiiak szükségét átértette: nem oly borzasztó. Meghalni annak, ki kötelességét egész életén át minden irányban betöltötte, kinek az ég megengedte, hogy hosszú időn folytatott munkásságának felhalmozott eredményét megláthassa, érdemeinek elismerését megérhesse: nem oly elrettentő. Meghalni annak . kinek életerejét a testben romboló betegségek velőkig ható kínjai megtörték: meghalni annak, kinek mélyen érzett lelki fájdalmai szivét rnak azért nem repeszték előbb meg. mert azt a folytonos munka, a hivatás öntudata s a kötelesség élénk érzete ae/.éllá edzék: szinte kívánatos. Oh ha az. előttünk fekvő koporsóban nyugvó kedves halott kimúlását e szempontokból nézzük: nem nyílhatnak panaszra ajkaink az ur végzése ellen. De ha elgondoljuk azt , hogy a mélyen látó agy, mely a messze világok távolságát és az emberi érzelmek mélységét lel századon át higgadtan mérte, kihűlt: hogy a beszédes és ékes széllé ajak. mely ezrek elméjébe a tudomány magvát el nem fáradó buzgalommal hintette s igéivel az ifj 11 keblekben a szrp és nemes iránti lelkesedés tüzét elles/.tette elnémult ; hogy a nemes s/.i\, mely az emiieriség közkincsét a tudományl. az ennek előmozdítására hivatott intezeteket olthatatlan hévvel, családja tagjait pedig határtalanul szerette, dobogni megszűnt: oh ekkor keblünket égelö fájdalom érzete tölti el. B hánykódó lelkünket a kén)szerűség tudata daczára sem vagyunk képesek megiiy ugladii e koporsó látásánál, melyben Tarczy Lajos hűlt tetemei ny ugosz.iiak eloltunk. .Melyen érezzük a csapás súlyát, mely az ö elvesztésével a hazai közművelődést B különösen pápai reformált főiskolánkat érte. Kényes s/.ellemi tehetségevei, munkás szorgalmával, vonzó előadásával, kiváló irodalmi működésével egyik lenyes csillaga vala o ez intézetnek, távolból világítva mind azok előtt, kik hazánkban a közművelődés! és tudományos téren működlek, nagy szamlna gy üjt v c v ilágáv al maga koré azokat, kik e/.cu térre lépni óhajtottak. A tudomány képezi az emberiségnek legdrágább közkincsei, m."ly a művelődé* haladásának, az emberi i:eui boldogulásának. a társadalom jóllétének egy edüli alapja. Ennek művelői, fejlesztői es terjesztői lesznek az. emberiségnek nemzedékekre kiható, saásadekal táléin hasznos sz.olg.ihit'ií. Sem kicsinyelhetjük ugyan azon erkölcsi jóakarat értékél sem, mely áldozatkészséggel reszt véve 111 1 - ik bajában, pártfogó kezekkel kötözgeti a tál sad.il i.a s teimés/.rt által ütött sebeket: de mily esek elv éltéktt, kis körre szorított, korlátolt hatású e jó;• !». nyság eredménye, a felvilágosodás terjesztői u tudomány művelói működésének eredményéhez képest. A történelmi tanúsítja, hogy a hajdan kor művelt népeinek egyedül tudományos mivel!--ege volt az. miből az utók ur hasznot húzott ; egyedül ez volt, mi nem veszett el velők együtt, ha nem a századok SZlé fergclegei után gyökeréről mindég újra kihajtott, ellető es üdilo szellemi táplálékot nyújtván az egy iná-ulaii következő nemzedéknek. .Nagy kincs a tudomány, nagy kincsnek letéteményesei minden népnél ennek művelői a tudósok, ezeknek elvesztése méltán okoz közlájdalmat. S ba most. midőn mi a magyar tudományosság egyik díszét a kö/.mivelödés egyik derek harezosát átadjuk a sirnak örökre, banales szívlak fájdalmában panaszra fakadunk, csak veszteségünk érzete jut jogosult kifejezéshez. lle ne menjünk idáig gyászoló gyülekezel! hisz a szellem, mely az értelmi világ mozgatója, nem szorítható a sir üreg négy fala közé; a szellem, melyév ezredek örökségét képezi, nem temethető a sii hantok alá: a szellem, mely egyes fénylő központokból kigyúlva ezreket és ezreket áthat és mozgat, tovább él, mert munkál. Csak a romlandó anyag, a szellem működésének e puszta eszköze, mely önző ösztöneivel és dúló szenvedélyeivel a szellemnek oly sokszor elhomályositója: az az, mi a sirba roskad és ott elporlad, hogy földdé legyen, a melyből vétetett. Az enyészik el a sírban, mi a szellem tiszta ragyogásának a földfelé vonzás által ugy is akadálya volt; a mi a szellem világ óriásait, az emberiség e legnagyobb jóltevöit kortársaik előtt sokszor oly kicsinyeknek tünteti fel: a mi a valódi nagyságoknak életükben való leiismerését minden korban oly nehézzé tette. E bilincsektől a halál által megszabadulva ragyog a nagy férfiak szelleme tiszta igaz fényben, s árasztja jótékony sugarait messze tul azon kis körön, mely földi létüket korlátok kiizé szorította. E tapasztalatból merített vigasztalással enyhítjük mi is elvesztésed feletti mély fájdalmunkat szeretett tanítónk 1 érdemekben megőszült munkatársunk. E gondolat és meggyőződés nyújt vigasztalást szeretett hű gyermekeidnek is, kik most koporsódat állják körül s elnémult ajkadról fogadják az utolsó atyai áldást. .Mert midőn pori eszeidet eletében általad Ionon és gyengéden szeretett, halálában mélyen a kegyelettel meggyászolt áldott emlékű nőd hamvai mellé leteszszük : látjuk szellemedet, mely a kötelesség hü teljesítésében, hivatásod öntudatos betöltésében, tudományos működésed lenyes eredményében nyilvánult, sírod hantjai felett mind magasabbra, magasabbra emelkedni, azon tudományos intézetre, melyben működtél fény t lövetni, családod tagjait egi pártfogóként köröl lebegni, tanártársaidba bátorságot, buzgóságot önteni, tanítványaidra B általak a hazára áldást áiasztani. Elismerésünk nyilvánításával bocsátunk fáradhat lau munkatársunk sírodba, mert az istentől neked adott nagy tehetségei a tudomány (erjesztésére s a pápai ref. főiskola felvirágoztatására lelkiismeretesen felhasználtad. E kettős érdek mindig .szent volt előtted s ezeknek szolgálatában nem ijedtei vissza a nehézségektől. nedvekkel az üllőinknek meg kell küzdeni; nem a kor iléletétól, mely sokszor eretnekségnek lekiiili azl ma. mit holnap világos igazságnak Iái. Őszinte tisztelettel helyeztük cl fenkolt szellemed romlandó sátorát méltó helyére, szellemi elődeidnek, a pápai reformált főiskola dicső emlékű alapítóinak*) szomszédságába, kiknek felbe szakilolt munkáját fél szazadon keresztül mély belátással, torhetlen akarattal, fáradhat lau buzgalommal s fényes eredménnyel felytalád. Legyen édes és háborítatlan kiszenvedett testednek a siri nyugalom, ezen a tudományosság és irodalom tisztelőinek hálája által mar megszentelt földben! Legyen bevégzett munkád hatása bő gy ümölesiizéssel megáldott, a hazai tudományosság mezején! Legyen es maradjon emieked tisztelettel s kegyelettel őrzött, századokon keresztül a pápai reform, főiskolában, ennek fentartói, pártfogói tanítói a tanítványai kebelében. Béke lengjen hamvaid lelett! Az 13;,-ik év eseményei Pápán. A pápai r. kath. plébánia évkönyvéből Plosser Ferencz után közli - yf— (_Kol\ tatás.~) April 24-én az az húsvét heifön tartatott a nyert engedmények fölötti orom cs hala ünnepély. A grof útjáról balra a teglahazhoz vezet egy más ut, s ez ut mellékén gyönyörű pázsit terül el lombos fákkal tarkázva. K pázsitnak jobb oldala választatott az ünnepély helyéül. Kor formában állíttattak itt deszka bodek, melyeknek mindegyikéhez helyes idoinu tűzhely ragasztatott. • ) Toth Kinin-, Márton István ELŐRE CSAK . . Ele>r« csak, tovább, tovább — Nt hagyd magad tt gyönge sziv. kogtidd cl báltan a csatát A melyre balsorsod kihiv. /•/ere csak, tovább, tovább — Nt szálljon meg a csüggedés . . . ./ kn delem babért terem, Jlahar az ut kínos, nehéz. Habar körötted a jelen Kietlen, mint sívó homok, J:s bánatosan intenek A múltból, ama szent rontok . . Sirasd meg a sok szép remény /.eom/oti büszke varait, — /.< torit fájó kon) n/et Seltd fii angyalod <i hit. Elírt csak. Ki hinni tud Az nem veszett el meg soha! /'gr tttéi jovöt takarhat el . 1 láthatár kod faiyo/a . . . A pusztában oaz terem • Árnyas lomb, gyöngyöző habok A vándor ott enyhet talál, S a ve reze seb, — baLsamot. l.lote esitk. De nem leheti . . Hova lepsz átkozott a hely. f es zárad a lomb sátora. J.s a virág mérgei le/tel . . JCmlSMíh ott a napsugár! S eztkkaz a villám ostora — — Szakadj meg v/t megcsalt szivein! Je boldog nem lehetsz soha . . ttoos* L.11JO!*. A nöemanczipáczióról. A tizenkilenczedik szazad ezen utolsó, marmar kihalni készülő negyedeben többször képezte érdekes viták tárgyat e SZÓ «nőcmanczipaczió,» azaz a nőknek emanczipalasa. Ráfogjak ugyanis szegénykékre, miszerint azt óhajtják, hogy hatályosságuk köre az emberi társadalomban megbővitessék, — s egyszóval megférriasittassanak. Nem inam! ezt nem kívánják. E nemnek legszebb baja a velők született nőiesség es szerénységben rejlik. Nem azt akarják a nők, hogy megfér fiasittássanak, de kívánjak, hogy több privilégiumban részesüljenek s kissé nagyobb kiképeztetést cs a hivatal viselés mezejen nagyobb telt nyeljenek, mely különösen az egyszerűbb osztályra rendkívül üdvös hatassa! lenne. Vannak ugyan praeperandiák hol az illetők magukat tanítónőkké kiképezhetik, de van-e ezen pályához mindegyiknek hajlama és t /béli tehetsége? A távírda, posta hivatalokhoz, az utóbbi időkben alkalmaztak nőket hivatalnokokul, s nem-e ugy bizonyult be, —- hogy az illetők igen lelkiismeretesen cs pontosan viszik a teendőket, különösen a pénzkezelés pontossága által tűnnek ki Jelenleg aki bővebb kiképeztetést akar, külföldre kell mennie, de fáradsága gyümölcseit itthon nem érvényesítheti, mert nálunk a nőknek meg csak érettségi vizsgát sem engednek nyilvánosan tenni, annyival inkább mint adnának ra engedélyt, hogy az. illető mint orvos vagy más egyéb az emberiségnek tettleg is hasznai a lehessen. Bővebb telt kell tehát a nőknek engedni, biztosan allitom uram, hogy akkor nem lenne annyi no az erkölcsi sülyedésnek örvényen. Az élet oly mostoha, oly bizonytalan különösen a leányra nézve. Ha csupán munkája utan van kilátása a megélhetésre, — hogyan szerezzünk neki állast oly társadalomban, melyben a nő csak annyit kap munkája utan, hogy éhen ne haljon. Ha nincs hozománya, hogyan adjuk férjhez oly körülmények kozt, midőn a nő kénytelen megvenni férjet? f.s ha bukik, hogyan emeljük fel öt ismét azon körbe, mely neki minden hibát oly szigorúan számit fel? Igen szépen fejtegeti mindezt Legouve frnő a *nói kérdés* CZÍmÜ müveben. lobbek kozt ezt is irja: A fiatal leány eletének három kimagasló pontja van: Az orokseg, a neveles, a csábítás. Az örökség kérdése megszűnt. Egyenlőség uralkodik mindenben ; leányok, fiuk vegi c egyenlően osztoznak az atyai örökségen. A neveles ugye is mar majdnem meg van nyerve. Azonban ha a haladást tényleg keresztül vittük is, a szokásokban meg távolról sem értük el czclunkat. Sok szellem, mely magát okosnak tartja, ellenzi a nők komoly oktatását. Vége lesz nőiességüknek mondják; az ónok leányai lehetnek tudósak, de hitvesek cs anyák! — Soha. Hitvesnek és anyának lenni tehát csak anynyíból áll, hogy tudjanak egy ebedet megrendelni, a cselédekre felügyelni, gondot viselni mindenki egészségi cs anyagi jólétére, szeretni, imádkozni, vigasztalni? Nem! . . . Mindez hozza tartozik, de hiányzik meg belőle valami: vezetni t s nevelni, vagyis érteni cs tudni. Tudás nélkül nem lehet tökéletes anya, értelem nélkül nincs valódi hitves. felsoroljak a nevelés minden hátrányát, de feledik a tudatlanság végtelen nyomorait. Miért esik egyik vagy másik nő az unalom áldozatául ? Mert semmit sem tud. Miért gőgös kaczér egy másik? Mert semmit sem tud. Miért költi elférje egy havi munkájának arát csecsebecsére? Mert semmit sem tud. Miért teszi öt tönkre titkolt adósságaival? Mert semmit sem tud; mert nem nyert semmifele komoly eszmét, melylyel foglalkozhatnék. Mert az értelem világa előtte zárva van. Végezzük be fejezetünket irja — továbbá Legouve — a leányról a csábítás kérdésevek A leány tizenötödik évétől kezdve egyedül felelős becsületéről, vagyis a ferficsábitása büntetlen. Tizenöt cv! Hiszen ezen kornak van legnagyobb szüksége a védelemre, - - ezen kor, melyben éppen az ártatlanság okozza leggyakrabban a bukást. A törvény azonban csak huszonnégy eves korában ad a leánynak jogot rendelkezni vagyona felett. Igy tehát ket nagykorúság van: a sziv nagykorúsága cs az erszény nagykorúsága. A nő törvénykönyv szerint 9 evvel hamarabb védheti meg szivet, mint pénzét. Ez nem minden. Egyike a legszokasosabb, és a legbiztosabb csabitasi eszközöknek a házassági igeret. Hány leány engedett ezen reménynek! . . . Nos es mit szol a törvény? Minden házassági ajánlat semmis, nemcsak mint házassági, — de mint jogi cselekedet is. Meg ez sem eleg. A fiatal leány becstelensegc lehet bebizonyított. Mindegy! A ferfi sohasem felelős. Nem arról van tehát szo, hogy a nőket bevezetve a termeszét titkaiba, belőlük természettudósok, es csillagvizsgálók legyenek, - hanem igenis «böismeretek» elsajátítása által edzeni kell gondolkozásukat, hogy esetleg mint leány erkölcsük megőrzésével betölthessék hivatalukat, — mint nő pedig képesek legyenek megosztani ferjok eszmeit, és vezetni gyermekeik tanulását. Ilorcalhné: Bclaráry Lenke.