Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-03-13

VIII. évfolyam. 12. szám. M.«sJeloiilk. m i ii d e ti vasa r n a p. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ, intezendok. Hei i i. (!> ii levelek, esak i>uiert ke/.eki"! fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. Pápa, 1881. március 13. • Hirdetések i lap atotmára lehetetnek A K I \ I» Ó II I V A T A I. I» A N •i-t ollegiuuii épület. I'. I o f i z. e I é s i dijak: Eg\ érre i> frt. Felévre a frt. Negyed évite I Irt 50 krajcár. Kgy Bxaaa ára !•» kr. II i rd e t é se k 1 ba*áboa petitaarbaa •» kr.. nyilttérbeu Miroikiut 85 krral vetetnek fel. Bélyegdíj nindigkiloa lizetendo. Felelős szerkesztő VEGYES TARTALMÚ HETILAP. HORVÁTH LAJOS. I»ápa váeos liatóxágáiialt, a pápai jótóliony nőegylet-, tsrkiex*ettex*Je>8Ztő-, lövész-, Icorosolya-, luzoltóogyleleknek »'>-. a k(Mté-zelitai-ul;unak HIVATALOS KO/I.ON^ E. A semlegesség veszélye. Solon, a görögök bölcs törvényhozója, egyebek közt azt is törvénybe iktatta, hogy nagy és mélyreható politikai meyhasonlások cs válságok idején nem szabad egy polgárnak sem semlegesnek maradni. Nem nagy fejtörésbe kerül és belátjuk, hogy ezen intézkedés ész- és ezélszerü. kivált ka az iiíiy vitetik keresztül, a mint azt a törvény valódi inlcntiójn megkívánja. Ha minden polgár, a kinek joga van. bizonyos ügyben nyilatkozni kénytelen , akkor a vélemények iránya határozott lesz és mint ilyen nem véletlen, hanem öntudatos többséget eredményez, a melv azután sokkal nagyobb biztosítékot fon nyújtani az igazságnak, mint azon többség, mely mesterséges uton erőszakoltatott ki és talán a jobbak szándékos elhallgattatása állal éretett el. E/./.el szemben mit tapasztalunk ma miiünk magyaroknál? — Nem mást. mini azl. hogy sokan minden követ megmozgatnak, hogy országgyűlési képviselők, megyebízottsági lagok, városi képviselők, különböző választmányi tagok, szóval olyanok lehessenek, a kik föntosabb ügyekben döntő szavazattal bírnak. De ezzel azután be is érik . nekik elég a dicsőség, hogy titulusaikat egygyel-kellövel szaporíthatlak vagy jövedelmező állási nyerhetlek : azzal azonban, a mi lulnjdoukép csak most várna rajok, mint nemes feladat, annyit sem tőrödnek, mint nem szoktunk lorödni a kifacsart ezilromnial. melyei magánktól eldobunk. E sajátságos nein-bánomság azután az oka. hogy annyi a törvényünk, hogy maholnap oly parlamentre lesz szükségünk, a melynek nem többé lórcényht)Z><is. hanem törrényirtás a feladata. Nem csak az országházban van ez igy. hanem igy van ez a megyéknél, városoknál, igy van ez. fájdalom, még a legutolsó községeknél is vagy barmi néven nevezeti egylet-, társulat-. Vagy szövetkezetnél. Nagyon természetesen. Ha a tanácskozásra, ha a szavazásra és igy a döntésre jogosultak nagy része tétlen és félre vonul, marad egy kisebbség a tényleges jogok gyakorlatában, mely azután törvényi torvényre, határozatot határozatra halmoz és minden alkotmányosság csúfjára ezekre rásüti, hogy többségi határozatok cs igy megy sok határozat keresztül, a im fölött l'tilig pirul a higgadt gondolkozása ember. Valami sajátságos petyhüdt érnek kellett a magyar faj verébé szakadni, mert ez a gyáva közöny. i kritikus körülmények közt cz a nyomorait félénkség nem az igazi magyar jellem sajátsába és kifolyása. A magyar ember jelleme nyill. mely a békés körülmények közt ép ngy, mint a veszély pillanatában szint tud I is. akar is vallani. Honnan van tehát az. hogy az országgyűlésen és egyebütt a legfontosabb, a legkritikusabb ügyek fölötti szavazásnál sokan távnllélök által tündöklenek, vagy a mi egy magyarra lealázóan szégyenletes, lis/.ta lappal szavaznak ? Nem szándékom a helyzet felett jeremiádol irni. de be kell vallanom, hogy ez egészségtelen állapok a melyen segíteni kell. mielőtt oly veszélybe sodorná az államot és társadalmat, a melyből kiszabadulni talán soha nem lehetne. Törvénynyel, józan észszerű lörvénynyel kell ezen segíteni. Mondja ki a torvényhozás, hogy ugy az országgyűlésen, mint egyéb megyei, városi vagy községi gyűléseken mik cs melyek azon ügyek. a melyek fölött kivétel nélkül minden képviselőnek szavaznia kell. tartozzék ebhez vagy ahhoz a párthoz, kivéve, ha el nem hárítható akadályok miatt szavaznia teljes lehelellen. Szóval, legyenek ügyek mindenütt, a melyeknél semlegesnek nem szabad senkinek sem maradni, a ki szavazati joggal fel van ruházva. Nem mondom, hogy ezen intézkedésnek nyomban meg lesz a maga jó következménye; nem pétiig azért, mert annyira elharapódzott már nálunk a közöny minden közügy iránt, hogy a különben értelmes és máskor lelkes polgárok is félvállról vesznek ma mindent, a mi történik : de meglesz fokozatos fejlődésben az a jó baszna, hogy rövid idomulva nagyobb-nagyobb lesz az érdeklődés minden iránt és igy rendesebb, természetesebb, észszerűbb megoldási nyer minden Ugy. Nem alteraIja, nem veszélyezteti e törvény a képviselők, bizottsági Ingok stb. szabadságai legkevésbé sem, meri a ki kötelezettséget vállalt magára díjjal vagy a nélkül, nem veheti rósz néven, ha kritikus pillanatokban c kötelezettségének teljesítésére szoríltalik. mig ellenkező esetben a gyáva közöny vagy semlegesség állal sok oly határozat hozalik. mely nem egy kel polgárnak, liánom a polgárok millióinak szabadságát veszélyezteti vagy plane meg is semmisiti. Vájjon mi most az észszerűbb, mi a jogosabb? Az-e. hogy egy-két embernek, ha mindjárt képviselő is az. szabadsága szoritassék meg. vagy az. hogy millióknak érdeke és ezzel szabadsága és jóléte lelessék koczkára? — A felelel nagyon kézzel fogható. IIa nem volnának a közel múltból szomorít, nagyon szomorú tapasztalatok előttünk, bizonnyal nem látnók szükségét annak, hogy követeljük, miszerint azok. akik joggal vannak felruházva e jogukat gyakorolják is. nehogy arra érdemetlenekké váljanak, más meg. nehogy mások jogait, ép joguk nem gyakorlása állal, veszélyezlessék. Fontos e dolog már csak azért is. mert a magyar jellem koros es igy veszélyes átalakulását involválja. Mi lesz abból a büszke magyar nemzetből, ha homlokáról eltűnik az a férfias nyíltság, melylyel iti hazát tudott magának nemcsak teremteni, de annyi baj és veszély között innen-onnan ezer éviír lenn is tartani ? .Nem szomorú példa-e elöltünk a szegény lengyel nemzet, mely eredeti lengyel jellemének elfajulását nemzeti létével fizette meg ? Háború! lehal az állani é> a társadalom terén a se hideg, se meleg seinlegessé<:nek. mely kivetkőztél bennünket igazi magyar jellemünkből! Egyengessük a/, utat a határozottság, a férfias színvallás elölt minden, de különösen kritikus ügyekben, a mi oly jol all a magyar embernek ! Legyen megbélyegezve közöltünk az. a ki gyáván félrevonja magái akkor, mikor nyílt fellépésével sok jót lehelne, vagy sok rosszal megakadályozhatna! Legyen megvetve az. a ki nyomoruk téléakségével kompromittálja a magyar jellemet elleneink elölt vagy tétova habozással rosz. példái ad a ko\ ésbé önállóknak! Legyen a semlegesség a fontos üiryekben egy a — gyalázattal 1 *} lÁraij Imre. Magyar papír járadék. Miután a folyó évi költségvetési hiány hátralevő részének és a különböző állami kölcsönök töketörlesztési hányadainak fedezése czeljabol papirjaradek kibocsátására vonatkozó torvényezikkek szentesítve es az országgyűlés mindkét hazában kihirdetve lettek, az e kibocsátás felét képező mintegy 13,000,000 forint névértékű kötvényeket a magyar altalános hitelbank és consortialis társai a vételár lefizetése mellett marczius 8-án tényleg átvetlek. *) Megyénk életeken .1 legiilóldu megyegyűlésen észlelt (lenk résztéléi él a megyei kör megalakulása új korszakot megnyitni vau hivatva, mel\J>en reméljük sem a közöny, .-em a teadegewég ellen nem lesz okunk panaszra. Igy legyen ! AZ ÉJ ÓRÁI HAS. Csöndes éjjel kis szobámban Ülök némán egyedid, Gondolatom a szellőnek Panaszával elvegyíti. Kitárom az ablakszárnyat, Jil-el nistM az eget. Mintha látnám esillag gyanánt Ott ragyogni szép szemed. A távolból bits dalt hallok: Oly ismerős ez a dal. Ki mondja meg: hogy e bús dal Szivem pauaszira ivr//!? Lágyan éri homlokomat Az est szellő s úgy érzem Mintha teke boldogsággal — Te euyelgnél én vélem. az •olt Tekintetem ott tapad egy Kis elhagyott házon, Drága hajlék'. Oh', hisz" Az én menyországom ! De mióta cltitiit onnan Szivemnek bálványa: Azóta szép menyországom Bánátim világa! Hallba! . . Mit zúg az esti szél: .. Tan megérti lelkem !? . . Hisz a bánat viszhangra lel A rokon kebelben ! . . Azt súgja, hogy: » Tekinteted Üdvöt nem hoz néked, Mert a kit oly epedve vársz: Többé nem jón érted!* Balogh Dénes. A nagyságos ur. — Ij;a/ történet. — Csütörtöki nap volt. Ez a • szóbeli* panaszok es tanácskérések napja. Az előszobává avanzsirozott hajdani konyhában kora reggel Óta csak ugy zsibongott a sok ügyes-bajos; kit valamenynyit megérteni, s üdvös tanácsosai ellátni: tobb türelmet igenyel, mint három böjti prédikációt egy húzómban végighallgatni. Délután egy óra fele szerencsére mar az utolsóval vesződtem. Ennek csupán azon szerény kívánsága volt: hogy mivel öt a felesege egy szép reggel faképnél hagyta: lenne irányában a bíróság oly jó szívvel, adna össze egy faczer menyecskével, legalább is hatom esztendőre. Sehogysem akart a fejébe menni, hogy tervét sem bíró, sem pap nem támogathatja; es annak keresztül vitelére egyedüli ut: ha megvalasztatja magát bagdadi khalilanak. Kifelé czihelődve, cpen az ajtót kapaiaszta, midőn az hirtelen kinyilik; es Ignacz, a leghőbb, és legegyugyubb hivatalszolga rendithetlen komolysággal jelenti: Tekintetes ur. a gy -i biró egy nagyságos urat fogott, be is hozta megkötözve, — beercszthetem-e őket. Hogy az or . . . bujt volna a gy—i bíróba, meg abba a nagyságos urba; ezek bizonyara azt gondolják, hogy a hivatalnok - este ebédel. Ezen monológ közben eszembe jutott, hogy otthon minden etel megkozmásul; s fölülni meg a feleségem is megszid; a miért az ebédidőt — elsétáltam. No, de hadd jöjjenek hat! Az ajtó kereteben mindenekelőtt egy 20—22 eves suhancz, ennek hátával összeköttetésben egy vaskos ököl, az ököl után annak tulajdonosa: a gy—i biró egymásután megjelennek. Miután a biró illedelmesen köszönt, és zsíros kalapját a szegletbe csöndesen leeresztette volna, kezdé ilyeténképen: Megtisztulom ássan a tekintetes urat, egy nagyságos urat hoztam. Miféle nagyságos urat ? Ezt ni. (Itt a suhanczra mutatott.) Annak adta ki magát. Tegnap este kezde a biro, tobb hites barátommal a korcsmában iddogáltunk; hát egyszerre a Miska fiam beszalad, s torkatatva kiabálja: Ed's apám, gyujjek kee haza; e' nassagos ur gyütt oda gyalog. Mi a menynykö, nagyságos ur és gyalog!? Fogtam magam, siettem haza. Hat, kérem assan, akkorra már ez a ez a — semmiházi ott gubbaszkodott a tulajdon zsöllyeszékemben. Hogyan tisztöljem az urat? mondok neki illendőséggel. En nagyságos I. tanfelügyelő vagyok. Hat igazan nagyságos ur. s meg hozza tanfelügyelő? No ezzel csinján koll bánni. Az igaz, hogy egy kicsit furcsáink találtam a nagyságos ur gusztussal, mikor ilyen csikorgóban koczkás bugyogót, meg nyári dolmányt viselt; no meg az egyik c/.ipöje sarkat is valahol elhagyta, - hanem hat az urak gusztussán okos ember el nem igazodik, - megtisztólöm assan. Jő, jój csak tovább. I lat a kulicrja, meg a bundája hol van ? mondok magamban; de hangosan kérdezni nem mertem; mert az ilyen nagyságos úrféle könynyen megsértődik. Azt is gondoltam, hogy tan az anyjukom elzárta az almarjomba ezen portékákat, mig én a korcsmában voltam. A mint a kemencze mellett a szó kiengedt belüle, azt kérdezte, hogyan vagyunk az iskolával. Bizony roszul, — mondok, — nincs mesterünk; az iskolás gyerekek nyáron libákat őriznek, télen meg kukoriczát fosztanak. Ez nem jól van, — felelte, — épen azért jöttem, hogy segítsek a bajukon. Tollat kért meg papirost; ezt a jegyzőkönyvet csinálta, a mit velem és egypár esküdt emberrel ala is Íratott. Jól «beszclt •> benne; oromest aláirtuk; meg a Füles Mihály is, - pedig az okos ember. Mikor ez megvolt, azt kérdi a nagyságos ur, van-e itt jó kocsma, és merre van ; mert ó meg nem vacsorált. Igenis van, az Iczik kocsmája — mondok — hanem ez nem nagyságos uraknak való. De biz ö kelme nem tágított; sőt inkább bennünket is magával hitt. No, mivel a Eules Mihály mondta, hogy ilyen nagyságos ur hívását nem illik am megvetni, mi is csak elmentűnk vele a kocsmába. Uort hozattunk. A nagyságos ur meg harapni valót leért. Iczik, a kocsmáros, végig neztc a nagyságos ur öltözetét, megvakarta a füle tövet, zsebébe dugta a két ke/el, éa szemtelenül vigyorogva mondja: hogy neki nincs ennivalója. Pedig dehogynem volt. Mikor a konyhába leptünk, cpen akkor mcHesztctt a pesztonka egy kövér ludat. Nagy huza-vonasra mégis kiszorítottunk Icziklöl egy felludat, — hanem abból nekiink csak a csontja jutott. A hus.it a nagyságos ur mind megette. A bor meg egyre fogyott. A nagyságos ur foliil ült az asztalnál, s borkozben bizalmasan elmondta: olyan nagy az ö hatalma, hogy neki még a főispán sem parancsol. Erre azután a Füles Mihály odasúgott a fülembe: No latod, ez am a derek ur; mégsem röstel velünk egy asztalhoz ülni! Egyszer aztán arra került,, hogy mar most fizethetnénk. Csak nem engedi velünk egy nagyságos ur a rovást kifizettetni,— mondok. De biz ö engedte, meg a fület sem billegtctte. Hej, megint eszembe jutott' a - koczkas bugyogó! Hanem azért otthon az anyjukommal az első agyat bontattam fol neki; a mibe a tisztességes vendegeket szoktuk fektetni. Lefekvés előtt a nagyságos ur meghagyta, 12