Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-12-18

VIII. évfolyam. Moüjolenilc in i n it o II vasa r n a p. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S ' IADÓ­HIVATALHOÍ. intezendok. Bérmeiitellen levelek, esak i«­.nert kezektol fogadtatnak el. 54. szám. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. Pápa, !88L deczember 18. Hirdetések a lap számára felvétetnek A KIV I) Ő II I V A T A |, B A \ ó-collegiumi épület. K lőfiaetéei dijak: Rgj évre »> lit. Pékévre :i frt Negyed évre I frt 50 krajcár. Kgy s/ám ára 1.» kr. Hirdetéeek 1 keeáfcoe petitsorban 5 kr.. nyilt­terben soronkint g.> krral réteteek fel. Bélyegdíj mindig kiiloii leélendő. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Rapa varos hatóságának, a pápai jótékony nőegvlot- lantAMM«t>UMi " i • ' . . . /• J * " Ul » 5 I-, iMuoi etterjoszti;-, lövész-, lc,oz*OSOly a-, tuzoltóegy leteli nek é HIVATALOS KÖZI.ÖNVi:. FeldüS szerkesztő HORVÁTH LAJOS. a Ivoi-téíszelliái-ssniauialí Szomszédainkért. Az ember nemesebb, magasztosabb ere­delét, isteni származását mi sem igazolja fé­nyesebben, mini szivünk legnemesebb indu­latának, a felebaráti szeretelnek batári nem ismerő bataltna. mely az. emberbég boldog­ságaért hevülni, a közjóért lelkesülni, érte áldozni megtanít, késztet. Tengerek és hegyiánezok. nyelv és val­lás elválasztják egymástól a népeket és or­szágokat, egyes nemzetek közölt Í>Z érdek V3 f-jgyülólet üszke koronkint pokoli lángokban tör elő, testvér a lestvér ellen is emeli néha átkos fegyverét, - de elnvugszik a barcsi zaj s az ellenséges népek és nemzetek egy közös oltárhoz járulnak, n humanismus oltá­ra nos, bogy áldozatot hozzanak az örök sze­retni megbánlult istenének. Al öldöklő fegy­verek helyt adnak az ész és tudomány ne­niesehb fegyvereinek, melyek az emberis ég ősellenségei, a természeti esnpások ellen for­dilvák S ha mégis kilor a vész. és c gygási ku/.delem közepette is pillanatra győzni látszik a/, elemek pusztító balalma, egy rémbiállás hangzik fel a föld egyik vagy másik sarkán, s az egész emberiség meghallja azt és siel védni. segitni, biztatni a kit/.ködóket. Mert a fold néha megunja szőni) ü ter­hét, megrázkódik — tán a mi vétkeink látá­sán — s büszke paloták és nyomorú viskók mint megannyi kártyavár omlanak össze . . . A leigázolt folyam m gunja hékoit. ..mint a/. Ölüll, ki letépte lánczál." — rohannak ki a piszkos hullámok, ki a végtelenbe. — s egy népes virágzó város cl van törölve a lóid s/.inéről, lakói ott pihennek erényeik és bűneikkel egy uj tenger fenekén, mig a meg­maradt hajléktalanokra százféle nyomor iszo­nyú karjai várnak. — üe eljön a részvét jóltevö angyala közel és távolból egyaránt, a ssásnyeivt! és fajú nemzetiségek, országok és népek, mint egy sziv egy lélek iparkodnak segitni. eny­hítni a szerencsétlenséget, hisz. mindnyájan emberek, testvérek vagyunk, kitéve a közös ellenség csapásainak, vallás, nemzeliség. basa lehel akárhány féle, de az emberiség csak egy. s Íme es elvek nyomán Szeged újra lámád .. — Egy iszonyú jajkiáltás bangsoll fel Becs városában a mi ssomasédankban, s e jajkiáltás, a szerencsétlenség, mely azt elő­idézte, megreszketteti II emberi sziveket. Es­rek jajkiáltása ez. mely gyászoló tömegek csendes zokogásába olvad át, kiket egy más elem. a Iis, a legbarátságosabb és legíszo­nyuhb hatalom, tett földönfutókká. A művészeinek szentelt csarnok volt színhelye e páratlan szerencsétlenségnek, hol iszonyú lü/.halált s/.envedlek azok. kik egy­begyűltek, bogy a mú\eszelnek áldozzanak, s ez ezernyi lömeg irtóztató halálkiáltása, a uicg-/.enescdell hullákon rágódó láng-tenger vérfagyasztó recsegése közé apró gyermekek siránkozása vagyait, kiknek mérhelleti fájdal­mát növeli az éhség mardosó* ér sete. ...1 kimondhatlaii csapást ralétsziiiiilc;/ hossza ui/ninor fOQJa korcltii. mert az- clrr­szettek letjuaijijohU része a ra;/>/onlalan. muu­krtsosztáli/lioz tarlozrdn. számos család szr­rclctt hozzátartozójára! ci/i/iitf ci/i/szcrsiniud kcni/crc! /s resztetfe" igy szól Budapest rési­vélirida Bécshez. Mát ki ne hallaná meg az árvák siral­mát, ki ne szánakoznék balsorsuk felelt, kinek s/.ivc lenne elzárva a nyomor ijesstő képe elől. mely a szomszédból elénk tárul. Meghallották, látják lelki szemeikkel tá­vol országok népei, és síelnek áldozataikkal kifejezést adni mély részvétöknek. bogy ne látnók, bogy ne hallanók, hogy ne sietnénk mi. kikel a szomszédság kölcsönős viszonyán kivül közös érdek csatol Becshez, kik ma­gyarok vagyunk, s a magyar lovagias netnes­keblü népnek ismertetik , mely nemcsak a megbánlásl. de a jótéteményt sem bírja fe­lejteni. — Ne felejlsük Szegedet! — A megpróbáltatás nehéz napjait, me­lyekben ők i<. emberbaráti Sieretetök egész melegével síellek elviselhetőbbé lenni as isso­nynan sajtolt magyarság szerencsétlenségét. Magyarország városai, a fővárossal élü­kön síelnek leróni a részvél. a huiuanistnns adójál. lenini a kölcsönt, mulassuk meg al­kalom adliin mi is. hogy van bennünk fogé­konyság a/, emberbaráti sseretet hatalmas szózata iránt, mulassuk meg, hogy emberek vagyunk : Áldozzunk a szomszédérl. áldozzunk a szegény Bécsiekéli! SÍ. (it/. Malomiparunk. A helybeli malomipar éa l'nztkereskeilésnek. Pápa város ipái-forgalmának ezrn tagadhatatlanul legkivá­lóbb jövedelmi forrásának, s átálábaII egyik legvita­lisabb erdekének emeletiére nem csekély szolgálatot telt ennek fai adliutlan liiizgalmii elohaic/.osa, llerger Vilmos ur az által. liog> újabkau szinten az ó tára­bérletében levő „kétkerekű* 1 maleeikaa eeie kiméire semmi áldozatot - alkalmazta a hengerrel való őr­lést, még pedig oly tapintatos szakértelem és meg­lepő sikerrel, hogy az általa igy készített liszt, tel­jesen kiállja a versenyt bármely más vidéki hason­nemii prodiietiiinmal. a mi a helyi lisztmúipar és liszt­kereskedes jó Ilii nevének szeles körben való mega­alapitásáhan es elterjesztésében bizonyára igen fontos tényező. Volt alkalmam saját tapasztalatomból győződni meg erről; s csak az. igazságnak tartozom és a közérdeknek vélek szolgálhatni vei-, midőn ezen örvendetes jelenséget nyilvánosságra hozom; mert el­vitázhatlan tény, hogv minden üzletág és ipai for­galom esak akkor es ott virágozhatott fel, ha és a hol teljesen megvannak keaaá mindazon kellékek, a mik által az illető iparag előualadetteágával folyton lépést tartva a versenyt kiállni, s igy a modern igényeket teljesen kielégí­teni k é p e s ; de sajnálattal kellett tapasztalnom, hogv nálunk ez épen ellenkezőleg van minden te­kintetheti. Nálunk ugyanis nemcsak hogv követéére nem talál a jó példa, s méltatva egyáltalán elaceen, ­köznyelven szidva: ki nem fizeti magát semmi ilyen közhaszonra c/.el/.ó előre törekvés, aőt lehetetlenné is les/, téve egyeseknek minden lui fáradozása az ossz es eg által és mégis az. összes ég szenved e inia't leginkább, még pedig ugy a mohiatok, mint a lis/.tkcreskeilok kölcsönösen .lol érzik ezt mindkét oldalról, s atalnuns a pa­nasz, az „lelet pangás- miatt. — hejh! de nem igy volt ez régen! hanem azért átlátni a szitán egyik sem akar. Pedig vajmi könnyű kitalálni, hogy hol a do­log bibéje? mi okozza a kölcsönös ártalmat mind­egyiknél— .Semmi egyéb, mint röviden megmondva: a kapzsi haszonlesés, rut kenyéririgység, tehát ugyanaz mi minden osztályt, teatáletet, a mely­ben a szoros egyetértés, egy c/.elra törek­vés helyett zilált szét húzás és alattomos k á r­ö ive intés uralkodik, általában tönkre szokott tenni, lassan, de hi/.tosan. Igy vau ez a hely bell mol­nár testület s a liaztkereskcdwk kéaétl is. A molnárok között akad ugyanis nem egy. a ki a malom javítást s mindennemű, kézselfeghetélag előnyös, átalakítást cgesz.cn fölöslegesnek . czelhoz nem vezetőnek tartja; mert hát az egy kis költségbe kéretne, ai érlöpénz pedig kevés, te hát sokkal ké­ny elmésebbnek cs keilve/.oblmck tartja önmagára, ha Őröl a régi mód szerint, ahogy tuil. • megelégszik annyival, a mennyit az igy kés/.ilett linzijéért kap: (még szép (öle, hogy kétannyit nem kivan, min! más a jóért ), sót tovább megy. sok neki meg az a lehe­tő legkevesebb is. tehát hogy a javítóval a kon­k u r re n cz iá t kiállja, .•• valahogy amaz fölibe ne kerekedjék a maga nagy költségű jobb kes/.itmenyé­v al: liczitaudo ajánlkozik sokkal olcsóbban érteni, mint a balek javító társ. és meg ha igy sem bizto­sítja a megélhetést az őrlés: extra szolgalatokat ajánl fel megrendelőinek, összehordja a gabonát bármi távol helységből mumalmába. azután be a lisztes boltba, innét meg ki a vasutia. es ha még ez sem elég a kundsehaft szerzésre: ráadásul megkérdje annak a téli fáját; s rendelkezésre bocsátja fogatat kirándulá­sokra és bánni alkalomra s mindezt <>0. azaz hat­Bucsuhangok. Széttépted a lanezot, eltemetve minden ; Nincsen a mi (éhhé visszatartson itten, Hátamon a podgyas., útra kcszen állok. Isten- hozzad! tzétdnlt gyermekkori álmok. Künn a vihar tombolt tsikorog az ablak. Oh, ne rettegj attól, hogy tan megsiratlak ! /•.fos az en szivem, megedze a bánat, Annyi könnye sínes tan, hogy megsiratnálak. Nefelts a vihartól buesuzasom éjén, Hisz nagyobb a vihar itt a szivem melyen I Nem is azért kérem, mintha gyönge rolnik, Mintha vissza tartna annyi édes emlék . Csak szobádat nézem, a hol egykor - régen, Olyan boldog voltam kedvesem ölében.' Ket ölető karja, pu/ia selyem keble .... Hej, ha szive egyszer meg a régi lenne.' Törüld le a könnyed, bár búcsúmat zengem, Hazug köny as, ugy sem hinne el a lelkem; Bár az igaz könnynek minden cseppje balzsam, Tenger igaz könny sem segítene rajtam ! Bár milyen az álom ébredés a vége, Puszta lesz a fának minden ága télre, Jts Aa lombját — vesztett a szerelem fája, Uj virágozását mindhiába várja . . . ! 1 örüld le a könnyed, nem vádollak érte: Szivein a csalódás mérge nem is érte. Regi kedvem látod újra vissza szállott, Nem temettem én el meg a boldogságot; Borulj ide mellém valami ugy éget ... Hogy mi sajog, vérzik, —jobb ha nem is kérded! Izzó homlokomra, mely a kíntól lángol, Szőke hajad legyen enyhet adó fátyol. Hadd legyek még boldog \ habár pillanatra; Hadd nyugodjam kissé, Habár szivszakadva; Hadd csókolom csókért lángoló két ajkad, Hadd merengjen szemem utoljára rajtad. Öleljük át egymást, forró csókot váltva, Bár szívbe nyilallik csök, ölelés — fájva. Ma még engem csókolsz, és ha üt az óra, fásnak keblén gondohz majd a bujdosóra . . . Öleljük at egymás:, aztán Isten véled! Boldogságom utja bujdosasra tevéd. Ne keid merre megyek, — a jó Isten tudja Milyen Lszcn az en bujdosásom utja . . . De bar melyik részét járjam a világnak Gondolatim hozzád megpihenni szállnak; Mert bár gúny lett dija forró szerelmemnek, I.n most is imádlak! Én most is szeretlek! I .óval Sándor CSERKESZ NÉPSZOKÁSOK. Midőn a cserkesz szülőknek gyermekük szü­letik, az atya azonnal, valamely kozellevö, er­dőbe fut, hol elrejtőzve, huzamosb ideig tartóz­kodik, csak éjjenkint ter vissza házába, honnan napkelte előtt már ismét távozik. Ha a csecsemő gyermekkorba lepett, anyja nevet ad neki, s ezzel be van fejezve a családi ápolás; mert nálok a gyermekek nevelése nem a szülőket, de a nemzetet illeti. Bárki is fellep­het s igényelheti a gyermek melletti nevelói hi­vatalt. E köztiszteletben allo hivatal elnyeréséért sokan jelentkeznek. A biró határoz: meddig fog mindegyiknél neveltetni a gyermek. likkor a nevelő — atlik — elviszi a gyermeket, neki dajkát fogad, s midőn őt már nélkülözheti: kezdődik az egyedüli, ki­zárólag harczias nevelés, mely ha befejeztetett, t. i. ha a fiu a legszilajabb lovat megülni-, min­dennemű fegyverrel bánni-, éhséget, sanyarúsá­got tűrni-, ellenével niegvtni tud: akkor győzelmi fegyverekkel földíszítve, szülőinek átadatik, kik­nek eddig még csak hangját hallani is tiltva volt. Az atlik dús jutalmat nyer. A cserkeszek harezvágyo szellemet — a törzsek kozt folyvást uralgó — czivódások táp­lálják, melyekre a rablások nyújtanak okot, me­lyet mint becsületes foglalkozást űznek, s mely­ben mindegyik kitunni vágyik. A legnagyobb megbántás, mely cserkeszt érhet: ha szemérc vetik, hogy még egyszer sem lopott. A cserkeszek egymás kozt eskü által kö­telezett községekre oszolvák; a közügy védelme vagy teendő támadások alól scmtninemä ok sen­kit fol nem menthet. Kz eskü sérthet len, s nincs ürügy s ok, mely az cskuszege.stól irtózásukat gyöngíthetné. A főnök igy, egy patriarchális család élén all, s a többi folott nem tűnik ki másban, mint nagyobb bátorság, vagy ma.- tulajdonokban, melyek ót a tömeg föle emelik; különben egyenlő fokon all népevei, melyet önkénye alá hajtani törekvő gondolat, soha sem foglalkoztatja. — Kgy fiatal főnök, öregebb egyen jelenlétében le nem ülhet, ha csak erre engedélyt nem nyer. Minden előnye az : hogy az ellenségtől elveit zsákmány és vá­moknak, jövedelmeknek felet kapja. A cserkeszeknél a vendégszeretet gyakor­lása, nagy tiszteletben álló erény, a vendégjog szent; azonban, hogy ezt valaki élvezhesse, ko­ZŐIük egy védnököt kell választania, mit egy kis ajándék által konnyu elérni a választott egyen e megkülönböztetés által mag.it megtisztelve érzi, az idegennek gazdája — conak — lesz s honfi­társainak, vendége viseletéért, felelős, az utób­binak pedig biztonsaga s vagyonáért kezes. I la e szövetség megköttetett, a vendég a legszí­vélyesebb fogadtatásban s szolgálatkészségben részesük Vallásuk a jelenkori s régibb istentisztelet keveréke. Papjaik a kereszttel díszített — fölszen­telt oltárok előtt juhokat áldoznak. Egy Istent hisznek. Az égi hatalmak alsóbb osztályát, apos­tolnak nevezik; főképp tisztelnek három Istennőt, kik az egyetértést alapitak, s az utasok folott örködnek; a három Istennőnek utazásuk előtt, s ennek czelja elérésével, áldozatot mutatnak be. ­Náluk a sok ünnep közt, legnagyobb „Húsvét" ünnepe. I lust csak akkor étkeznek, midőn áldoza­tot mutatlak be, vagy vendégük van ; ily alka­lommal az ételt mint a törököknél, kis kerek­ded asztalra hordjak; — a vendég egyedül ét­kezik, — a haz ura s csaladja tiszteletteljesen all mögötte. Az idegen az elébe rakott étkekből, majd egyiket, majd masikat kinalja; a maradék áta­datik a haz urának, aztán csaladjának s végre a rabszolgáknak. A nők kulon étkeznek, nehogy- a férfiak okét e foglalkozásukban meglássák. fakanalak es ujjaik szolgainak éteszközöküL Élelmük leginkább felforralt, s kevés sóval vegyitett köles; midőn ez félig-meddig megfölt rola a vizet leszűrik s ezt leves gyanánt isszák, a pépet pedig keverik, mig megsurudik, aztán —- kihűlés végett - asztalra telítik, s lepény alakit darabkára vagdaljak, s ezt a „kuloivs le­pényt'"' ,.pasta u-nak nevezik. A cserkesz férfiak, nagy tisztelői a nőknek ; ha lovagló cserkesz, nővel találkozik, ki vele egy uton halad, megkínálja ót ülésével, ha cz. < Ifogadja, a ferti gyalog követi, mig útjuk kulon válik. — Csupán a comociot nem engedik meg hölgyeiknek, minden házi munka őket illet. A gazdagabbak is, kiket a rabszolganő csoport fölment a cselédmunkáktól, mindig elfoglalvak! Ruhákat készítenek, nemcsak esaladjok, de má­sok szamara is, kik segítségüket igénybe veszik, munk.uk jo ízlésre mutatnak; hímzett műveik a legszebbek köze tartoznak. A cserkesztlók, — valamint a férfiak is — szépek, kik házasságuk alkalmával, arájok csa­ladjának, mintegy 2 3000 piaszter ertéku (rab­szolgák, allatok, fegyverek) ajándékot adnak. Az ara, itt is, mint mis félbarbár népnél szokás •— színleg — erővel vitetik el. A cserkeszek gépészeti mesterségekben aagy ügyességet fejtenek ki; leginkább fémnemii ke­szít menyeik jelesek. földművelésük még zsenge korát éli. A termeszét mindennemű gyümölcsöt ter­meszt náluk. A deli részen jo szóló terem, me­lyet részint leszüretelnek, részint a tokeke., meg­száradni hagynak. A legszebb erdőkkel gazdag Cserkesztold dus anyagot nyűtt a fakereckedc.sre. Közli: Ujszivy Ilon,

Next

/
Thumbnails
Contents