Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-12-09

VIII. évfolyam (Rendkívüli kiadás.) Megjelenik in i ii tl e ii v a s á r 11a |». A Up szellemi cs anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ intésemlők. Bélmenteden levelek, csak is.ne11 kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. 52. szám. Pápa, I88L deczember 9. Hirdetések a lapszámára felvétetnek A k I A I) ti II I V A T A I. B A \ á-collegiumi épllct. F. I o fi /. e t <

: s i il íjak: Fg> évre (i frt. - Felévre 3 frt Negyed évre 1 frt M krajcár. Egj szám ára 15 kr. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. 11 i i (I e t é g ek 1 kasában pelitsoiban 5 kr.. nyilttérlien soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. l'iipa város liató-iágának, a pápai jótékony nőegylet-, ismcrottorjosziö-, lövés/-, k.Ol*OSOlya-, t iizoltócgylctoknck é-ss a kcrtészctltáissuiatuak HIVATALOS Ké>z;iX).N YEi Pápa. $SSi. dt-cz-. 7. Nemzeti ünnepet ül ma Pápa város lelkes közönsége . — a magyar művészetnek orom iinnepél. — Ma adatot: át rendeltetésének Thalia diszes csarnoka, melyet e város hazaftsága emeli a magyar nemzetiségnek. — A mai napon megnyitott állandó szinház kétségtelen tanti jelét adja annak, hogy Pápa város lakossága . értelmisége ál van halva azon alapigazságtól, bogy egy állandó nagyar színháznak lélcsitése. nem csak a város diszél emeli, és a lakosságnak nyiijl kellemes szórakozási, hanem jelentékeny tényező arra. hogy általa tieinzi tünk művelődése, nyelvűnk fejlesztése és terjesztése előmo/ditlassék. - az i/.lés és erkölcs nemcsbitcssék. A szinház áll tehát, s Pápa város közönségének egy rég táplált lelkes óhaja ekként ayetl letesiilést. Egy vidéki város bármily kedvező vi-zonyok közolt is büszkeséggel tekinthet haxáfiságának ily ékesen szóló bízott itékárn. kétszeresen büszke lehel hát szerény kis városunk minden polgára, ki színhazunk létesítésébe! valóban elismerésre melléi áldnzotkészséggel járult A hazafiság, a nemzetiség oltárára helyzeti emez áldozatok a mai nap lélekemelő ünnepi fénye által nyerték az örömleli öntudat tiszta érzetébe helyezett méltó jutalmukat. Álljon soká és virágozzék a Magasztos czéljának átadóit épület . hirdetve a nemes eszméket, lobogtassa a felvilágosodás fáklyáját, ápolja a nemes erkölcsökéi s valósítsa meg a közmondássá váll szent igéket „Nyeltében él a nemzet"! De bízunk is l nagy közönségnek hazafias érzilel ében. hogy a magyar Thaliánnk e szeréit v csarnokai bő pártolásával virágzóvá. — s bízunk a szinttgy vezetőinek s közönségünknek mű Ízlésében és erkölcsi érzékében, hogy azl czéljának megfelelővé is fogja lenni. Ugy legyen ! -h. Az állandó szinház mcírinitása. A szinház épülete. A Voyta Adolf építész terve szei int és művezetése mellett gorog stylben emelt csinos és tágas épület a város egyik legszebb pontján, a Széchényi téri sétány közepén áll. Az épület homlokzata előtt négy oszlopos alportikus emelkedik, mely az előcsarnokba nyíló 3 főbejáratot környezi. A grof Esterházy Móritz ur szíves áldozatkészségéből márvány mozaik talapzattal ellátott diszes előcsarnok jobb oldalán a pénztár, bal oldalán a ruhatár van elhelyezve, — és e csarnokból jobbra az emeleti páholyok es erkély székek,balra pedig a karzat széles és egyenes lépcsőzetei vezetnek fel.-- A csarnok hátterében középen áll veres háttérrel festett fülkében egy 3',. láb magas Thalia szobor, — ettől jobb és balra egyegy ajtón át a földszinti állóhelyek, a távolabb eső jobb és bal oldali ajtókon at pedig a földszinti páholyok, támlás- és z.irt-székek közönsége közlekedik. Az emeleli páholyokhoz es erkelyszekekhez vezető csinos lépcsőház kellemesen lepi meg a látogatót. Az ízléssel festett és aranyozott piafond alatt kiálló falpillérek kozott pompeian voros mezőben sárga szgrafitté) utánzattal mythoés aranyozott diszes oszlopsorain, avagy a vörös bársony bevonatú crkelyszékeken nyugtassuk e tekintetünket ? Az dósain jobb es bal felöli oldalát 8 földszinti és 8 emeleti páholy foglalja el; az emeletnek a 4—4 páholy közötti teret pedig 15 db. diszes erkélyszék tölti be, mig a földszinten az ennek megfelelő térség földszinti állóhelyül és bejáratul szolgai. — Az elöszin szomszédságában levő baloldali első páholyt gróf Esterházy Móricz ur mindenkorra lefoglalta, saját költségén fényesen bebútoroztatta és feldiszíttettc. A páholyok ugy vannak szerkesztve, hogy az oszlopok és oldalfalak a páholyoknak csak egy részét zárják el, külső fele pedig erkélyszerű szabad nyilas. — A földszinti és emeleti páholyokba a közlekedés a páholyok mogott levő páholy folyosókon és az erkelyszékek mogott levő szabad téren át történik. — Az emeleti páholyok mellvédje az erkélyszékekkel való összhang szempontjából voros bársonynyal, — a földszintieké pedig a támlás és zártszékekre tekintettel barnaVÖrös amerikai bőrrel van kárpitozva. Az egész nézőtér belseje a menyezettel együtt, minthogy vakolata gypszszel állíttatott elő, festés helyett szobrászati domborművekkel van díszítve, fehér es arany árnyal .1!. A menynyezet közepén a szellőzésre szolgáló nyilas egy erősen attort dombormivü, gazdagon aranyozott rozsával záratott el, e rózsát szintén erősen aranyozott arabeszk keret és azontúl sugár alakban elhelyezett, megfelelő részletek korit ik, az egész menyezetet pedig erős borostyán koszorú szegélyezi és választja el a páholy oszlopokon nyugvó p.irkányzattol. A menyeset, elöszin, a páholyok oszlopsorai, az emeleti és földszinti mellvedek szintén relief-ekkel vannak díszítve es a pahoIogiai alakok festvék, a falpillérek alatti faltó pedig zold márvány utánzatú keretekkel ellátott ! l

yo

k belsejének voros kárpitja élénken tünteti fel sárga márvány színre festetett ki; — e lépcső- | a kellemes összhangot. házból az emeletbe kettős szárnyú, és tollak által ki és befelé nyitható, vörössel kárpitozott szélfogó ajtó vezet. Ugyan ily ajtók vannak alkalmazva, mind a földszinti páholyok és támlasAz elöszin fölén, középen, egy allegorikus részletet látunk, mely kél hattyút, szájában rózsafüzéren lantot tartva, ábrázolj az elöszin két oldalán pétiig az oszlopok feletti hajlított sarkoszékek, mind a földszinti állóhelyek és a karzat I kat két magyar színművész, Lendvay es Egressy bejáratainál. : relief arczképe díszíti borostyán agakkal korAz emeletre jutva meglepő látvány tarul nyezve. elénk, a első tekintetre nem tudjuk a csillogó A színházi nézőtér körülbelül 500— 55° egyén menyezeten vagy a páholyok csinos kárpitján befogadásira képes, mely igy oszlik meg: a 12 kisebb és 4 nagyobb páholyokban elhelyezhető 72, erkélyszéken 15, támlás- és zártszéken 113, számsott állóhelyen 20, karzati ülőhelyen 64, földszinti állóhelyen 150, karzati állóhelyen 200 színházlátogató. - A zenészek számára elég t.igas és a színpadnál 5 lábbal mélyebben fekvő, elkülönített hely van készítve, a zenekart a színpaddal és a nézőtérrel is egy-egy ajtó koti össze. A szinház világítása a középen függő, hét karú ezüst és bronz kivitelben tartott ízléses csillár, a páholyok folyosóin elhelyezett 4 diszes karlámpa, a rivaldan levő 20 és a színfalaknál alkalmazott 48 lámpa által történik, nem számítva az előtér és lépcsözeteken, ugy a zenekarnál elhelyezett lámpákat. A légfűtés igen czelszerü és complikalt szerkezettel ugy van berendezve, hogy a látogatók ugy .szolvan semmit sem latnak belőle, csak a tetszés szerint szabályozható kellemes melegségét érzik. — Az elrejtett csatornák hálózata a falakban felülről lefelé és a nézőtér alján vonul keresztül kasul. — A 16 márttát ontott vaskályha a baloldali első páholy alatt, a sülyesztö melységén még jóval alább van elbelyezve,és a kályha köpenye ala vannak vezetve a csatornák, melyek a hideg levegőt a köpeny alá vezetik, honnan az átmelegített levegő a felső részen levő nyilason at felszáll a nézőtérre. — Ugyanezen rendszer szolgai a színpadra is. — A szellőzés a futesi keszletén alkalmazott forgat y 11 egyszerű elfordításával történik, miáltal a kályha köpenye elzaratik és a kemény nyilasa hozat ik a csatornákkal összeköttetésbe. A színpad területe 32 négyzet öl. — Az elöszin nyílása ig\ú láb széles, 14 és fél labmagas. - A színpad jobb és bal oldalán négy öltöző van építve két emeleten, — a földszinti oldalakon pedig egy felöl a szinpad alj.ira vezető i lépcső, másfelől pedig a könyvtári helyiség van. A szinpad fölét tágas és magas zsinórpadlás képezi, melybe a függöny és díszletek egész magasságokban felvonhatok. A szinpad egy sulyesztövel, 5 csuklyóval és tobb más gépezettel van ellátva. Az előfüggöny vörös kárpit szegélyzete és fehér mezője a nézőtéri díszletekkel oszhangzásban van, — közepén egy koszorúzott keretbe rajzolt nőalak a világosság nemtöjét ábrázolja, kezeben szövétnekkel, mely a város cz

imerere m timi) hí ui dg, jIÓKAI ^ÓRTÓL. íratott a papai nemzeti szinház megnyitásának ünnepélyére. — — Bocsássatok meg e merész czimért: Nem azt akarja ez jelenteni Mintha soha többé már Thaliának Templom ne lenne fölszentelve nálunk. S cz ünnepélyt egy egy diszkoltemény Jambuslabon biczegve ne sietne Oly élvezet dússá varázslása, Hogy a közönség a gyönyör mia' Azt mondja: bárcsak vége volna már ! — Csak én nekem utolsó c prológ. Lantom repedt mar, rég a szegre vágyik, Rozsdás lett, vissza lankadt rajt a hur. Nem resonal, csak rcsonirozik. De hát nc vádoljuk a hegedűt. A muzsikusban itt a főbb hiba, Vén már, s minden nap egy nótát felejt, Sok szép időt keresztül élt — s talán Nagyobb része nem is volt oly igen szép. S nagyobb baja annál, a mit felejt, Az, a mit nem tud elfelejteni. Volt ám művész az én időmben is, S művészetéhez templom: — pajta, csűr, De a pajtába bele fért olymp. S a vándor bot, mely bolygását vezette Nem koldus bot, királyi paleza volt: — Hódított vele - s hogy ha a világ Rossz volt neki: teremtett új világot Ks abban ö volt ur cs fejdelem. Az ilyen ország fejedelmei Gyakran cheztek; dc uralkodának. Mi minden volt e deszka templomokban ! E papirossal foldozott olympon. Szép, édes zengő nyelve nemzetünknek, Költőnek álmait tolmácsoló! Élö alakká való gondolatja Egy másik lángész alkotásiban! A bámulat keltő harmónia, Mely bajosabb minden földi zenénél Az élö szó tündér varázslata. Hogy azt hivők: nincs szebb szó a magyarn.il. Miket tanultunk korhadt színpadodról Te rozga vándorló Thespis-szekér 1 Nemzet történetét, a fény szakot S a szivrenditö nagy válságokat, Krény piobait, vég diadalát; Tanultunk hévvel, melegen érzeni Lángolva, híven, igazan szeretni, Tanultuk hinni, hogy bűn, léhaság, Miként itt latjuk : a világban is Torba taposva s ostorozva lesz. Am abban is gyönyörködött a lelkünk Midőn a népnek tarka életét Bujában, örömében hűn találva Elénk varázslá a honi művészet. Mert annak nem csak égben a hazája A fold is az s a nép költészete, — A puszták ismerős alakjai, Az egyszerű, búsongó népdalok Tobb szivet hódítottak a magyarnak, Mint minden hősi hadverök. S kik c tündérvilagot megteremték. A hajdani nagy szellemek, Oh, hogy tudnám én őket elfeledni ? Minden szavuk fülembe cseng ma is, Előttem járnak kodalakjaik. — S ha látok színpadot, ott jár előttem Egy egy űrnek hagyott fehér alak. Innen hiányzik »cz« amonnan *ő« A jelmez, mint halott cxuviái Kidobva, ott a lomtarban hever. S következik, szépen, egymásután, Az a néhány, ki még itt révedez : Kimúlt művészi korszak veteránjai, — Szerepkörét túl élt művészi nagyság. — Megtűrve még, dc nem tisztelve már, Kiket var már a halotti dal, S kinuiltában meg mg a kritika, Hogy mondhassa: • Kétszer halok meg itt!« Utolsó harezosa egy küzdelemnek, — A melyre semmi szükség már c földön. Minek mar mind ez ? szép nyelv és szavallat, Költészet és művészi alkotás * Közönségszöktetú unalmas eszmék ! — Mulattatás; nincs más művészi czék — Nem szellemét, szép termetet kívánunk : Csiklandozó dalt, nem melódiát : Bohóskodást, szójáték czifraságit, Routinet ! Minek nekünk az óriás? Nem kell jellem, elég most a divat. Eszmét pótol — a decorat io. Erényt — elég ha a pap prédikál. — A könnyű erkölcs a szinpad sava. Jojj megtanulni, mily édes a bűn ? Milyen bohóság hűnek megmaradni. Nöcsábitas mindennapi kenyér. — Ki a szerelmet komolyan veszi, Az a nevetséget fokozza csak. A kit megcsaltak, az megérdemelte. Mert ö sem volt jobb, mint a megcsaló. Ma te nevetsz, holnap rajtad nevetnek. Épülhet itt, kinek szive fogékony. Históriát tanit — a szép Helena Mythost — derék »Orpheus a pokolban« Stratégiát — Herzogin von Gerolstein. S az aesthcsisböl -- Ieczkét ad »Pipacs« Most már nem is becsületes darab, Hol a menyasszony az oltár elöl Meg nem szokik az első felvonásban. Mig végre minden versenytárs elöl Elnyeri a koszorút szép - Nana. Hanem azért még építsz templomot, Te jő közönség, magyar Thaliának. S a megnyitás magasztos ünnepére Kellelkesülten jössz és hívogatsz. Kikezdi hymnus, szózat és görögtűz Fehér, veres, zold szinü: nemzeti, Azután elő áll a lant pengető S el mond sokat, mit ö se, más se hisz. Aztán el hordja szépen sátorát S jön a bohózat — s az itthon marad. Te láttad azt az elmúlt szép, dicső kort, Oh l'ap a város népe hajdanán, Öreg művészek most is emlegetnek Mily nap meleggel ébreszted csiráit Mi sarjadó magyar művészetünknek. Nem pihenője, otthona valál. A színművész, miként a napraforgó, Bar merre járt, te hozzad vissza fordult. A ket hazában ugy, miként te nálad, Nem volt megértve, nem volt ugy szeretve. Ezért vettem le meg egyszer, utolszor Rossz kobzomat: hogy ünnepélyeden K búskomornak született prologot, Mint utolsómat elkesergni jöjjek. Hiszem, hogy a te diszes csarnokod Azzá lessz, a mivé emelni szántad: Nemes művészet fészke, a miben Uj nemzedék még ihletett sarjadékát Hü honszereim s erény tisztító ízlés Melto utódokká neveli fol. Hiszem, hogy a te díszes csarnokod, Lesz menhelye azoknak a dicsőknek, A kik inkább választják a nemes Koldusbotot cs a babér füzért Miként a thyrsust s szöllö koszorút. Hiszem, hogy a ledér divatmüvészet Fattyú szülötteit nem ápolod — — Soká. Olympnak magas Istenei Oltalmazzak meg űj szentélyedet, S a honszeretet tartsa fenn sokáig ! — S most mar hadd függjön lantom a fuz agon Hozzája méltó fan — örök időkig. Fényes nagy palotákhoz fényesebb Dalos kell. En nem tudok már örülni . . . Hanem ha meg egyszer egy deszka pajtát Valahol összeütnek, zsupp födéllel, Gyékény színfallal, ponyva függönyökkel S azt mondjak: ez a honi dráma háza, Akkor leveszem még a lantomat S ahoz elmondom még a megnyitó szót.