Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-02-06

VIII. évfolyam. ut i Ii il e ii v a s a r ii ;i p. 6. szám. A lap szellemi cs anyagi restét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓ­HIVATALHOZ. iiit»/.tit«li>k. Iii niK M< llen lex elek. csal is­mert kezekod l'ngaillaliiuk cl. I .aptulaj-1« »in >s szerkesztő Or. FENYVESSY FERENC. Pápa, 1881. február 6. Hirdetések a lap szántára felvétetnek A l\ I A I) <i II I V A I A 1 II \ \ li-cullejriiimi c|MÍlet. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. K I Ö fizetési dijak: Kff\ évre t» Iii. Félévre -i frt. Kegyed évre 1 fit kmjeár. Kg\ szám éra 15 kr. II i r d elesek 1 ha-álms pelitsorlian •> kr.. nvill­térben Mironkinl '-i'* krrnl rétéinek fel. Bélvejrdíj mindijr kfilűn ísetenéo. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. Rázta vái o« l.«AÓsá«á»ak, a pápaI jótókony uöo S yiot-. Ismerettertlerató-, lövész-, korcsolya-, tU*oUőo tt > lótok nok és a ker-tószetltáx-sulatnak HIVATALOS KÓ/.I.ON'Í i: Ki legyen az alispán? Erős bitem, hogy nem sértem meg Vár­megyénk halottjának, Bezerédj Gymlásmk drága emlékei, ha l fájdalmas visszhangot kellelt gyászeset után egy hónapra, v megyei érde­kel képviselő hírlap hasábjain, lehelni bátor­kodom :i megyénk iránti érdeklődésből támadt kérdési: — ki legyen az- alispánt: Fontos a kérdés és nehéz a válási aay­nyival is inkalili. meri bold Bezerédj tíynlá­ha/t — jól jegyestéh ez.i aieg a Pápai Lapok -­oly ffilitii vesztett a megye, ki nemcsak si­keresea löllöllc be hivatalos állásál, de kiváló lekelsége, kitűnő kcpseltsége mellett, oh lel— kiismeretes buzijaimat. > lankadallaa szorgal­mai, lörkellea crélyl cs saigerá réssrehajlal­tanságol lajMssilolt. hogy nemcsak ;i bivalali sorrend, de a példaadás) tekintetében is Hsú tisztviselőjét ismeri ük. 9 I szidtuk személyében! \ közélel irren ko/.jéicrt működű Férfiú erényei méltók a közeiig aaeréare, s bizonyára megyénk közgyűlése követni Fogja Bezerédj üvula emléke iránt a Róma \~ táblájára fel­jegyesve volt szavakai: .jHonoralornm riro­1 um lantit s in eaneiont memorantnr!" Az Üresen maradi bely azonban fce­löllésre vár. S ezzel Veszprém vármegye első 1 is/i\ iselöjének választásáról \;m a szó. — Egy oly alias betöltéséről lehal. mel\ alias birlalójáitak kezeiken megyénk legfontosabb, legélclbevágóbb érdekszálai liiződnek össze! Aa alispán nlyuna megyéjének, mini 1 testnek a lej. melj az emberi Organismus legfőbb érzékeinek székhelye. S a vármceve t ..IVj"-enek igazi Alias Váltakon kell n\u­godni, UM ri óriási a lekér, mely aa alispán­nak, a vármegye es e/.xő tisztviselőjének osz­tályrészül jut. Vezeteti elénk, éber figyelemmel, erővel, esssset, s kedvvel aa ötszet közigazgatási; intézkedni minden Ügyben, mi hivatásához tar­tozik : végrehajtani erekkel, s gyorsan a me­gyei érdekek törvényes nyilvaiiulas inak, I megyei közgyűléseknek határozatait; őrködni hűen. szigorán a megye jóhirneve, 9 becsü­lete feleli es megfelelni sem a nagyobb hazát, sem a kisebb hazát, ;i/. állam és n megye érdekéi nem sértve — mindazon ezerféle irányi és célú intézkedéseknek, melyekel tör­vényeink nem csekély száma Ügykörébe uta­sít : - nem gj erek munka! Férfiú kell ide! Erélyes, tisztességes, te­hetséges, férfiú 1 Briarensnak >/.ú/. kezével; Árgusnak száz szemével! S meri a leendők halmazának mikénti végrehajtása, a felmerülő rendes rendkívüli ügyek elintézésének módja. 11 közigazgatás vezetésének iránya, kezelésének ügyrendé, pusztán a pnragrnphusokból soka sem tanul­ható meg; s mert lelfetfyverkezetl Minereák mai napság nem igen ugranak ki már készen Jupiter Fejéből: határozott meggyőződésem, hogy csak is a megyei ügyek vezetésével, s az a körül való eljárás mélájával, irányával teljesen ismerős es ;i megyei közérdekek iráni érzékkel, és bearaloltsággat bíró Férfiú Intimi jogosul) igénynyel az. ut ispánt székre! Egy megye közigazgatása nem kotla, melyei csak a Kongóra elé kell lennünk, hogy bárki is. a ki in! valamit, leklampiruzliassa. Még a jó játékboa is gyakorlottság kell! Hogy lehelne hál ezt uékülözuünk épen a közigazgatás \ ezeléscltcti ?! .Nincs la Iá ti egj ;iíi;is sem. melj annyira feltétlenül szükségletté ti teljesen beavatott ke­zekéi . mini épen az alispáni tíllás! A ki lehal megyénk közigazgatásának vezetését, c leren újoncra bizza: nem habozom kimon­dani, hogj igénytelen véleményem szerint, megyénk jól felfogott erdeke ellen cselekszik! Az alispáni állási ezek szerinl egyedül oak a megyei fiazlikarból. s pedig első sor— Uan az. alispáni álláshoz működési irányára, s hatáskörére nézve közei álló tisztviselők kö­zül, helyes betölteni. Ezt kívánja a Fentebb elősorollak melleit még n fokozatos előlép­tetésnek minden leren érvényesülő, méltányos. s igazságos elve is! Ili megköveteljük a katonaságnál, az állami hivataloknál, hogy ;iz. a ki idejét, te­hetségét, szorgalmát, a később megérdemelt előléptetés^ s jutalmazás Fejében egy 9 ugyan­azon Feladat lelkiismeretes betöltésére hűen Fordilá, - ne mellőztessék olyan valaki miatt, a ki semmi érdemeket nem lett erre: — hál önkormányzatunk legszebb jogál . • szabad választási jogol ez igazságos elv megsemmi­sítésére! gyakorolnók—e ? : Ujabb érvel adnánk-e ások kesébe, kik iiy. önkorniánysal kábái elösorolásával oly igen sserelnek elöállani?! Mindnsok, kik as önkor­mánysal biveinek vallják magukat, nem ter­helnek ki • fokozatos előléptetés rendszeré­nek igazságos követelménye elöl. S ez előléptetésnél nézetem szerint, nem lehel irányadó, az. illető képesítettnek potiticai pártállás;!. Az. ez/.el ellenkező nevel igen erő­sen megbossulta magái a kivitelnél! Pél­dákat ;i köselmull elegei szolgáltathat: okul­hatunk belőlük! Ln nem azl nézem nz alis­pánnál, hogy jó kormánypárti-e, vag) ügyes ellenzéki ? / Mi haszna \;ui n megye lakosságúnak abból, ha valaki jó kormánypárti, tle rosz alispán, ügyes ellenzéki, de ügyetlen kormányzója n megyének?! sorok irója bi­zony nem örömest adná ssavasatál eg) kor­mánypártira, de ha a megye érdekéről^ — lm arról van ssó, bog) e megyének egy ul) férfiúra van szüksége, ki nem sokai törődve .1 magas polilica napi kérdéseivel, egyedül, s kizárólag a megye érdekének, s jövőjének előmozdítására íogja szentelni idejét, lehetsé­gét, s ki ebbeli lörekvéseinek ugyan e megye kösigazgalása körében mir is lenyes bizony­ságai ludja adni: úgy megyéje iránt l;ir­losó kötelességének %el elegei lenni, hit s /; i­vával a közgj ülésben. s tollával e lapok hasábjain nyíltan rámutat e rérfiura, mini Vesz­prém vármegyének, Veszprém vármegye által óhajtott alispánjára ? Ilyen Férfiúnak ismerem én . s isineri Veszprém vármegye: megyénk köztiszte­letben álló Főjegyzőjét, 9 utóbbi időkben alis­páni helyettesét, Wéghely IIC/NÖI ' A ki kora ifjúságától kezdve ssünel nél­kül ;i kösügyek lerén működik, úuy miként Végkely Dezső: — s kiben ;> megye bizalma oly imposánsul nyilvánult a megye főjegyső­jé'itl \iilo megválasstatásnál, égy miként e/, Végkely Dezsőnél; -- és ki kösel egy esz­tendő oia a megye általános köselismerése mellett viszi as alispáni terhes leendőket iiuy. miként est Végkely Dezső'. az- alsónyára megérdemli, hogj vele ssemben legkisebb ha­i.oz.ás nélkül alkalmassá megyénk kösgyülése a méltán megérdemlett Fokosalos előléptetés igazságos elvét Es elv érvényesítésével 1 megürült helyek bizonyára érdemes férfiak által lesznek betöltve, s első sorban is megyénk föjegysőjévé lehetne Holosseáry József jelenlegi lissleletbeli Főjegy­zőnk, kinek rendkívüli ssorgalma, ssép kép­seUsége, s liszla ckaraklere ssebb és több ajánló levél e kevés értékű soroknál! S ezzel legjobb meggyőződésem szerint megfeleltem a feltett kérdésre: — illetőleg megfelelt e sorok által megyénk *agy többsége, meri e sorokban minden kétséget kizárólag nein csuk ;i magam szerény véleményét és óhaját lehettem szerencsés lolmáesolhalni. Legyen lehal Wég'hely DeZSé as alispánunk! Adja Isten, hogy a megyénk er­dekehői teil es óhajunk Vessprém vármegye jövőjére nézve, üdvöt hozó legyen! Di l\ F. V méhészei iiffve. (1 'r^:/l^(•/« infi/i/ri iin'tir\irl, IMPCJ /iijijfl'mi'lie njniilrtt.) Nemsokára esztendeje lesz, hogy e becses lapok tisztelt olvasóinak szíves figyelmét a fővá­rosi « Köztelek »-rc terelem. Kimondani, hogy az aOrszágOS méhészeti egyesületa Ott tartja minden hó első csütörtökén illéseit. Most mint a derek lelkes egyesület tagja működéséről mondok el egyet-mást. Az egylet leküzdötte az alakulás nehézségeit válvetve a hangyák szorgalmával buzog a méhészet terjesztése, honosítása es okszeni méhtenyésztés ügyében ! ÁBRÁND-DALOK. I. Hogyha m.ir virág vagy, Lettem volna kis inch : S szomja ajkkal kebeleden Pihenhetném kissé. 1 la pedig csillag vagy, Lettem volna éjjel: Hogy te akkor i.nn ragyogna] Szerelemmel, fénnyel. S ha földi angyal vagy. Lettem volna árnyék: Ugy te veled a földön is Mein«>iszagban j írnek. I'.l-elnezein kezeid kozt Azt a piros n izs.it : Ph*OS rozsa nyílt virága Ugy hasonlít hozzád! KI merengek szemeidben. Hol nefelejts nyílik: Nem is tudom en azokat Feledni a sirig. Ha szivemben olvashatn.il! Az van irva benne: — l'iros réBSé\ kek nefihjls Hej! csak enyéffl lenne! Barsi Zf)ff(ÍH. A gyöngy-hangverseny. Ket nap egy művész eletebői. rrnschks 1 lei nii 11 11 tan Kaila Intvén. I. s /. i lt i- a. Az idő Ungeréaek mélyébe isméi egy év merüli el; 17.17. év Szilveszter-estéje volt. A bécsi sz.-István tágas terei alig voltak képesek befogadni a tömeget, melyei részint benső áhítat, részint a székesegyházi kar hírneves zenéje veze- j tett a tiszteletet keltő székesegyházba. Reuter, udvari karmester, művész-kezekkel ép egy ko­moly kardalt csalt ki az orgonából, míg a körü­lötte csoportosuló gyermeksereg vidám hangjával kisérte játékát. A mester jobbján pedig egy fi­gyelmes hallgató alít. Frank, haimburgi karnagy Reuter régi barátja, a kit ű különösen meghitt, hogy «őt meglepetésben részesít se.» A karnagy, ugy latszik, megértette az ud­vari karmestert, cs tekintetei elégült kifejezessél pihentete egy körülbelül tizenöt eves tiu arcán, ki Reuterhez legközelebb alít. Lz. egy gyenge, halavany fut volt, kit silány termete meg fiata­labbnak tüntetett föl, mint valóban volt; arcán egyetlen szép VOflás sem volt a himlő elborí­totta , de a SOVány arcban két sötétkék szem szokatlan élénkséggel világított. Epen e fiu, Reuter kedvenc tanítványa, volt a karnagyot meglepetésben részesítendő; mert hisz Frank volt az, ki a fmt, kinek hazája nem messze volt Haimhiirgtol. a sz.-istvani karmester- í nek tanítványul ajánlotta. Most mar hosszabb ideje múlt, hogy a karnagy Bécset meglátogatta és kis földijét énekelni hallotta; azert ma annál nagyolib érdeklődéssel engedett Reuter barátsá­gos meghívásának cs most várakozással telten tekintett a halavany fiúra. A karmester pedig suttopa a fiúnak: Remelem, hogy ma ismét oly szépen es tiszt.m fogsz énekelni, mint azelőtt, nem pedig oly zavartan, mint az utóbbi nyolc napban; tehát jol jegyezd meg, arról van szó, hogy ma nekünk becsületet szerezz! L szavaknál Reuter barát­jára, frank karnagyra, és azután a templomban szorongó tömegre intett. A" öreg udvari karmester küfönös büszke­ségét lelte abban, hogy az. ő gyermek-, nekesei mindig pontosan kezdenek bele, s nagyon bo­szanta, ha azok egyike néha-néha nem volt disponálva, a mi különösen .1 léli hideg időben nem litkan megtörtént; hanem ilyenkor Reuter homlokán rendesen mély barázda volt. Most is hirtelen mely barázda képződött a mester magas homlokán, és nem ok nélkül, k.pen egy uj énekdarab megkezdésére adta meg a jelt, midőn az egyik hegedűsnek a leggyengédebb, legkedvesebb pianissimo alatt, melyet Reuter az orgonán a furulya-regiszterrel játszott, egy hurj.i elszakadt, annál kellemetlenebb egy intermezzo, mert a fiatal, tréfára mindig kész gyermekeket annyira mulattatta, hogy a bekezdés jelét elnéz­tek es egy ütemmel később, s meg ekkor sem egyszerre kaptak bele. K/. mindenesetre oly go­nosz hiba volt, melynek minden zenei fület kel­lemetlenül kelle érintenie: hogy is ne fortyant volna fö] a különben is izgékony udvari karmes­ter 11 r, különösen ma, midőn a számtalan hallga­tok közt oly sok tekintélyes személyiség volt a művészvilágból cs a nemesi korokbői, sőt meg az udvar tagjaiból is! I le, ugy latszik, most a barázda még melyebb volt, mint egyébkor: az udvari karmester ur te­kinteti ama halavany, gyenge fiúra volt irányozva, a ki hoz/a legközelebb állt, és épen egy rövid soloba kapott, de hogy a mertek egészen betel­jen, az orgona lágy moll-accordjaba /' helyett bi­zonytalanul hangzó //-t vegyitett. Meg csak ez. hiányzott ! — /»-t, fiu! suga a fiu (lilébe az. udvari kar­mester rendkívül izgatott hangulatban. Hasztalan iparkodott ez hangját mérsékelni, nem sikerült neki hangja fölött uralkodni. Reuter mereven nézett a fiúra. Mi ez? fölytatá haragos hangon; négy év alatt nem énekeltél annyiszor hamisan, mint most egy hétig! frank karnagy is megilletődve mereszte sze­meit a fiúra. Hisz ez nagyot] gonosz, meglepetés volt, melyben ma részesült ! Arca pedig gondol­kodó kifejezést vőn fel, midőn a fiatal énekesnek egyátalán nem akart sikerülni, hogy tiszta han­gon énekeljen. Reuter ismét haragosan fordult a fiúhoz: 1 kit nem tudod, fiú, hogy ma előkelő uraságok vannak a templomban: Szegyent akarsz hozni tanítod fejére? Mondjatok meg, teve hozza ingerülten a többi fiukhoz is fordulva , hat ma mindnyájan összesküdtetek ellenem? Az orgonajáték C szavak közben tovább zengett. A szerencsetlen solo-enekes ujbol meg­nyita ajkait; de csak bizonytalan, rekedt hangok szállnak föl fáradt torkabői. E hamis, színtelen hangok a tiu torkából mindenesetre szokatlanok voltak az udvari kar­mester elutt; mert e tanítván)- nemcsak kitűnően tudott ütemet tartani és szépen előadni, hanem ezüst csengésű tiszta hangja is eddig nem ritkán részesült csodalatban ; de az utóbbi időben alig lehetett rá ismerni. Kezdetben azt hitte Reuter, hogy tanítványa múlékony rekedtstgben szenved ; de most be kelle látnia, miszerint kétségtelen, hogy, mint minden ifjúnál serdülő gyermeknél, annak tiszta sopraa hangja örökre elveszett, 1 e nézetet, sajnos, frank karnagynak is osztanál

Next

/
Thumbnails
Contents