Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881
1881-11-27
Mi'ÍSLJeloiiiR tu i ii (1 e ii vas á r II a |>. A lap szellemi es anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ intésendök. Bérmentetlen levelek. CSJU is.nert kezektől fogadtatnak el. Hirdetések a lapszámára felvétetnek A K I A D Ó II I V A T A I. I A N ó-eollegiumi épület. Klöfizetési díjak: F.g\ évre 8 frt. — Félévre '.t frt Negyed évre 1 frt M krajenr. Fgy szám ára l.j kr. Hirdet é sek 1 hasábos petilsorhaii •» kr.. nyílttérben soronkint ü."> krral \ etetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. r-ápa váron l.ai..-.a s a..au, a „apai Jótékony a5«,« r l.t-, „.„.o.eue.i.-,,.';-, lövé-x-, korosol, .-. tttxoltZ,««, loloUneU ó. a kírlíszoutórsulafak HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. A megyek háztartása. — Három cikk. II. Megyénk részére • kormány állal beterjeszteti törvényjavaslat kimiilíilása szerint léhát fel van véve a tiszti, segéd és Kezelő személyzet fizetéseként 43,760 l'rl (az 1881. évi költség velés szerint voll 39,900 forint). Ugyané személyzet iiiellékjáriilékaikénl 11.500 frt. (az i lei költségvetés szerint 3,200 frt). A közbiztonsági személyzet fizetése és szolgák hereként 19,140 írt (jelenleir 19,(570 frt). Ugyanezek mellékjárulékai 5,580 l'rl (jelenleg 8000 Irt). Hivatali helyiségek bérletekén!: 500 frl (jelenleg (5(50 Irt). Irodai szükségletként, útiköltségek, napidijak, megyei épületek fentartási költségeként, egyéb rendszeresiiell kiadások, s előre nem látott költségek lejében összesen 7200 frl. A főösszeg ezek szerint kitenné: 87.1)80 frtot. (Jelenleg kitesznek e télelek összesen 77.786 frl 78 krt). Megyénk állandó évi szükséülele volna ezek szerint az érintetten javaslat felfogása értelmében 87.(580 frl. Kbbol levonva megyénk saját jövedelmét, mely kilesz 343.') frtot: — M állampénztárból 84,245 frt lesz fizetendő. A törvényjavaslat 1. §-n 1883-ik évtől kezdve Óhajtja a fent idézett összegei, a többi megyék melleit az állampénztárból 1'edezlelni. mely állami illetmény a 2. § szerint minden hóban lenne részlelenkinl az egyes törvényhatóság részére kiutalva. Sokak elölt talán korainak látszhalik. hogy a belerjesztett törvényjavaslattal szemben ez igénytelen sorok iröja határozott acliól kivan megyénk jövő hó 7-én tarlandó közgyűlésén, — de a ki ludja, hogy még a legjogosabb kívánalmak is esak legfeljebb akkor nem találnak siket fülekre, ha szok a lehető legkorábban nyilvánosságra hozatnak, az bizonyára csak helyeselni fogja e sorok intenliójál \incs alkalmam, sajnálatomra, tudni megyénk főbb tisztviselőinek véleményét a soraim elején közlött btidgel-lélclei felől. De mivel esak e napokban kél oly megyének, melyeknek a javaslatba felvett állami dotációja ellen, tekintetbe véve a geographiai, gazdasági és közlekedési viszonyokat, szemben l mi megyénkre javasolt dotációval, valóban alig lehel jogosan panaszkodni. —- már a képviselőházhoz beterjesztett kérvényét behatóan áttanulmányozni szerencsés vafék . s ezekben arról győződtem meg. hogy még a különben igazán elég jól dotált megyék is felszólalnak : — nem hiszem, hogy megyénk főbb tisztviselői elegendőknek találnák állandó (s e szól különösen kell hangsúlyoznunk) s igy nem egv-két évre meghatározót! szükségletül a 87.680 frtot. Minden félreértés elkerülése végeit kénytelen vagyok figyelmei felhívni a l. megyei biz. tagoknak, bogy e szerény sorok írója nem párt politikai tendentiáknak akar szolgálni indítványának megtételével. Hiszen már a lapok, hol ez ügyet tárgyalom: — elég garanlia a publica lávol tartását illetőleg. Igy tehát barátja, vagy ellensége legyen bárki is a kormánynak, hiszem örömmel veendi. ba megyénk felit i képviselőházhoz, vagy kormányhoz, s ai igazságnak s méltányosságnak megfelelőbb Állami Állandó dotatiól kövelel — Reméljük, hogy megyénk biz. tagjainak . kik Lengyelország felszabadilásának világra szóló tárgyánál nem csekély figyelmei Indlak tanúsítani: — nem lankad el türelmük, ha ügyelni kell nem ugyan világra, de csak (!) saját megyénk létkérdése veszélyéi elhárítani célzó orvosság beszerzésénél. E specialis visxonyra vonatkozó kilérés •Ián szükségesnek tartom még általánosságban, mielölt a törvényjavaslatra általánosságban és részleteiben birálalos megjegyzéseimet megtenném, felemlíteni a javaslat indokolásából a következőket. - A javaslatban megszabott Állami javadalmazás melleit, a megyék rendelkezésére fognak állani mindazon módok és eszközök, melyek az önkormányzat által, valamint az állami közigazgatás közvetítése által igényelt leendők kellő ellátására szüksér ' gesek. A megyék tehát ezen javadalmazás korlátai közölt megyei pótndó igénybe vétele nélkül is. a közigazgatás menetéért felelőséggel tartoznak De ba valamelyik megye, az állami javadalmazás korlátain túl akarna terjeszkedni, közlekedési, közgazdasági, vagy közművelő tlési céljai biztosabb elérése végett, s e miall pótadói kivetni óhajtana, esi a törvényjavaslat értelmében megtehetik. Erre vonatkozik a javaslat 9. §-a. mely igy hangzik : ,.A megyék a már lenálló torvények alapján kivethető pótadón kívül közigazgatási, közlekedési, s közművelődési célokra 3" -lólil meg nem haladható pótadót vethetnek ki. Ezen pótndó, az általános jövedelmi póladó kivételével, az egyenes államadók ntán egyenlő arányban vettetik ki.** Ezen pótadón kivül a megyék a feni idézett célokra a 13.$. s/.erinl még 2*/ fl erejéig vethetnek ki pótadói, de csak a bel- és a pénzügy minister előzetes engedelmével. A megyék, a fenáiló törvények alapján kivethetnek megyei pótadót: szegény alapra az 1881. XVIII. t. c. alapján. — nyilvános betegápolási alapra az 1875. III, t. c. alapján és a katona beszállásolási alapra az 1879: XXXVII. t. c. alapján. Ezek közül csak a betegápolás! alap bir kötelező erővel. — A megyei központi szegényalap létesítésére eddig csupán egy-két megye veti igénybe pót— 1° 0 •dói az egyenes állami adó utáni erejéig A betegápolási alapra kivetni szokott pótadó '/j- 3*/ #-ig terjed. A katona beszállásolási-féle pótadó I - 2" 0 minden forint után. Átlag tehát ezen bárom alap póladója kitesz 3%-Ot. Mind ezen lényeges körülményekre, befejező cikkemben teszem meg kritikai észrevételeimet. JUSTUS. Tanügy. A lelkészek és iskolaszékek figyelmébe. A ,.1'ápai Laattt" f. évi 47. és- 48. számaiban Yigil és Bognár Fndre aláírással megjelent ezikkek. elénk színekkel festik azon szomorú állapotot, melyben a tankötelezettség végrehajtása faluhelyeken létezik . Ámbár a dolog erdemére nézve, hogy t. i. a népoktatási törvénynek különösen a tankötelezettségre vonatkozó része mai napig sínesen teljesen végrehajtva. Mindkét csikknek, eleg sajnos, de igazat kell adnom. — még sem látom leleslegesnek. suta hallgatásom által igen könnyen előidézhető félreértétek elkel ülése végett epén szükségesnek tartom, hogy a dologhoz röviden és tárgv ilagosau én is hozzá szóljak. Nem lévén a phrasisnknak barátja, rem hoesájtkozoni annak bírálatába, vájjon a megrendült közbiztonságnak, s annak folytán a rögtön ítéld bíróság felállításának voltak-e es mennyiben okozói a népnevelés és oktatás körül észlelhető hiányok, hanem egyszerien caantatáloai, hogy a falusi iskatáfc nagy részében a tankol* les gyermekek a tón enyhen megszabott H hónap beívelt alig járnak .». legjobb esetben ti hónapig iskolába. — Mellőzve minden mást, ez már Csak azon okból sínesen jól. inert véleményem szerint azon körülmény, hogy szentesített törvény hosszú évek során át végre nem hajtatik. mindenesetre kell. hogy a törvény iránti tiszteletet, a népben lassankint kiirtsa, s ez állal a halóságol tekintélyét aláássa. Hogy mi okozza ezen sajnos állapotot, unnak okát röviden, néhány szóval meglehetne mondani, de én jobbnak tartom szemügyre venni azon tényezőket, int Iveknek a törvény szerint a tankötelezettség végrehajtása kor.il tevékenyeknek kell lenniök. s menynyiben féltitek meg törvényes kötelességüknek. A törvény szerint a tanköteles gyermekek iskoláztatásának végrehajtása tulajdoiiképen a község kezeibe van letéve, mert az iskolaszék, melyet a hanyag iskolalátogatok névjegyzékének bemutatása megillet, utoljára is esak a község tagjaiból áll. Tehát az iskolaszék köteles a mulasztók névjegyzékét minden héten a község elöljáróságának bemutatni, ez pedig a szülőket a törvény 4. {"-a értelmében megbüntetni. » Hogy az iskolaszékek és községi elöljáróságok ezen kötelességüket pontosan teljesítsék, a felett őrködni azután a tanfelügyelő teendője, a ki. ha e részben kötelesség mulasztásnak jön tudomására, az iránt az illetékes egyházi vagy megyei hatósághoz fordul intézkedés végett. Mar most lassúk, hogy az illetők teljesítették-e s miként a törvény által reájuk ruházott teendőket. EGYKOR ÉS MOST. Gyermek-korom már e/mu/t, eltunék, Szétúzve a gyermek szép álmai; De a távolból átragyogva még" Az alom vissza most is híva híl — Ah ' oly jól esnek: gyermek lenni újra, Futkosva szép, mosolygó tereken, A bítt, a gondot messze, i/iessze tudva, És újra esak álmodni szüntelen! . . . Keblemben épen eine még a hit, A kétkedés nem rágna szivemen, Xem ismerném az ifjú vágyait, S nem tudnám, hogy mi a kín, gyötrelem.' Nem kérdeném, hogy mért van így az elet! Mert áld meg itt, ha ott meg átka nyom; Jó tetteink jutalma vaj kié lett} — Csak hő imák égnének ajkamon! — Hinnék, remélnék folyton, szüntelen, Imádva téged Isten, jo atyám ! Sem latnain a felhőket az égen, Csak tiszta napfény mosolygna rám. Hinném, amit belém csepegtetettek Jámbor beszedek és a szent igék, Hinnem, amit olyan sokan hiveuek, S mit gyermek szivvel en is elhívék! — De messze titr.t szép, szép gyermekkorom, Szivemben összetörve már hitem, S amin rajongva csüngtem egykoron, Mind,dőreség, szép álom: azt hiszem! — — Oh! bár lehetnék vidám gyermek újra, Futkosva szép, mosolygó téteken, Ismét ttiuélnt, újra hinni tudva: — Imára tenném össze két kezem! . . . IfJ. Szászy Iistváii. TÉL IS TíiítmriA DSIGBP1I. Ltagyel beszély. Fordította: LATKOCZI MIHÁLY. (Folytatás.) Kzeket a szavakat Saint-Pienc ugyancsak belevéste emlékezetébe. I )e mar minden szalonban csak az ö kalandjáról beszéltek és semmi egyébbről. Mindenki ismerni akarta azt a fr.tncziát, ki a balsorsban annyi szerencsét és kitartást tanúsított és oly nemesen küzdött Lengyelhon ügyéért. Mindez lassanként őt is belevonta a tánczvigalmak éa más mulatságok örvényébe, divattá vált az ő mondásait idézni. Hanem ezen egész var.izskorben nem keresett és nem talált egyebet, mint az ö Mári. tj.it. Hasonlókép Maria is visszautasította számtalan nyílt és titkos udvarlój.tt és csöndes bizalmas közlekedésben egyedid Saint-Piet renek élt. Mig a többiekkel szemben élénk volt, vidám, sőt pajkos, addig vele szemben ny r ugodtan és komolyan viselte magát, osztozott véleményében, eltalálta gondolatait, öntudatlanul követvén szive sugallatát. S mindamellett kitűnően értett hozzá, hogyan kell akár szeszélyből, akár hogy a női bajokat az eddigi közönyért rajta is megboszulja, nagyon jol tudta, hogyan kell benne, hol reményeket kelteni, hol pedig ismét kétkedésbe ejteni. Azért minduntalan majd a legpajkosabb jó kedvbe esett, majd pedig mélyen elbúsulta magát, nem egyszer átkozta Lengyelországot és sorsat, mely odavezette, százszor is elhatározta, hogy elmegy, és mégis az országban maradt; mert szive feloldhatatlan kötelékekkel fogva tartá. Kgy nap a herczegnö több más bizalmas emberével együtt Saint-Pierret is ebédre hívta magához, még pedig Warsó melletti falusi lakába. Mikor a meghívót megkapta, ép azon törte fejét, hogy kellene Warsóból szép szerivel megmenekülni ; a meghívó ismét régi kedélyállapotaba terelte vissza. A herczegnö palotája fényük és tölgyekből álló ős erdő közepében terült. Az elhagyott tájat a természet pazar kezén kivül még a művészet is felezifr.ízta, de ritkán látszott meg és az elhanyagoltan maradt részek, miknek ösvényét fölverte a gaz, miknek mohos szobrai talapzatukról ledőltek és medret változtatott patakokban fürödtek, C szívesen tűrt vadregenyesség mondom paradicsom volt a szerető sziveknek. Saint-Pierrc alig szállott le kocsijáról, tüstént a magányos séta élvezetét kereste fel, hisz az egész környezet ráerőszakolta a lélekre az almadozast, a szerelmesek sorvasztó lázát. Képzeletének szabad ropülést engedve, oly boldogságról ábrándozott, a minőt még halandó nem élvezett, de nemsokára ismét aggódás és kétség bántotta lelkét. Alig pár hónapja, hogy még a csatatéren akart meghalni, oly halállal, mely a történelem lapjain van feljegyezve; most is a halalt óhajtotta, hanem valamely csendes zugban, hogy egyedül általa legyen megsiratva — mert csupán ö volt egész világa. Immár két órája, hogy ezen almokba elmerült, hanem akkor egy fordulatnál meglátta a herczegnőt egy patak partján sétálva, meg pedig szokása ellenére egyedül. LIgy látszott, hogy ö is cl van ragadtatva a hely regényes szépségétől. Saint-Pierrc első gondolata az volt, hogy majd visszafordul, hanem ebbeli szándékát megváltoztatva clebe ment, erőlködött, hogy megszólíthassa, de a hang torkán akadt, szemét lesütötte és hallgatott. A herczegnö is megzavarodott, de előbb magához tért az égen tornyosuló fellegekre mutatva, azt tanácsolta, hogy jó lesz hazatérni mielőtt a vihar kitörne. Saint-Pierre karját nyújtotta neki cs mindketten a kastély felé siettek. Egyikok sem szólt egy szót sem, midőn hirtelen elkezdett ömleni a zápor, és alig volt idejok egy kerti lakba menekülni, mely sűrűn körül volt ültetve fákkal. Az eső csak ugy dőlt, villámok czikaztak, az ég szüntelenül dorgö'.t. A herczegnö rettegve simult kedvese oldalához, ki érezte az imádott kebel dobbanásait, selyemhaját pedig kebléhez szorította. Első felhevuleseben a szeretett hölgy lábaihoz borul, bevallja szerelmet, kér, könyörög, esdekel; ö pedig karjaiba borul felig ájultan erőtlenül, védtelen és akaratlanul; mint valami második Julia, amaz pedig benne volt a szerelem mámorában, mint valamikor Saint-Preue, az uj Heloise hőse. A zivatar nemsokára elvonult, s a szerelmes pár csöndesen sétált együtt az erdöszélen. Az ég mindegyre derült, a levegőben tavaszi illat úszott. Nincs a természetben kedvesebb látvány, mint mikor májusi eső után vagyunk; mintegy újjászületését ünnepli a füveknek és virágoknak; minden kehelyböl édes suttogás fakad, mely minden szívnek felkelti viszhangjat. De mily bajos az ily jelenet még a szerelmeseknek mindjárt az első vallomás utan! Mily zavart beszéd! Mily édes felindulás a szívben attól a mennyei balzsamtól, melyet szerelemnek neveznek. Egy évnél tobb idő mult el mialatt mindent elfeledtek, a mi mellettok és körülöttok történt. Naponként, óránként találkoztak egymással és óráról-órára tobb és tobb szeretetreméltó tulajdont fedeztek fel egymáson. Kgy alkalommal Saint-Pierre tanuja volt annak, midőn egy szegény nő kit ura, egy jobbágyai iránt mindenkor kegyetlenkedő szomszéd rettentően fenyegetett, a herczegnönél keresett menedéket és védő pajzsot. Ilyen esetekben az volt a szokás, hogy az urak kölcsönösen kiadtak egymásnak a szökevény jobbágyokat. De a herczegnö igen megindult a bántalmazott nő eseten, megparancsolta, hogy ápolják és ugy viseljek gondját, mintha csak vendég lenne, és ugyanakkor 50
