Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-01-23

VIII. évfolyam. M«»;r.jol«Millí. ni i ii (I e ii v a s á r n a |t. 4. szám. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ^ S KIADÓ­HIVATALHOZ. . intésen dók. Bérmentcilcn levelek, oal is­mert kezektől fogadlatnak cl. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. Pápa, 1881. január 23. Hirdetések a lap számán felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN ó-collegiumi épület. K I Ii f i /. c t é a i il íjak : Kgy évre •» fit. Pélévre 'i frt. Se gyed évre 1 frt •><• krajcár. Kin s/.am ara 15 kr. Hirdetések I hasábos petitsorbaa 5 kr.. n> ül­tei den soniiikiiit 9H knal vétetnek fel. Bélyegdíj mindig kttlöu fizetendő. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. F»ápa város Hatóságánál*, a pápai Jótékony nőegylet-. Kinorettoijes/.tö-, lövés/-. Uoi<—.olya-, liizolioosyletoknok és a kei té-zet iiái — u lat nak 1IIVATALOS KÖZI .ÖNYE Az államjavak. Magyarország ncmzelgazdászali szegény­-étri bizonyítványt állított ki magáról akkor, mikor nz. állanijavaknak mintegy 264.571 hold földjei a piacra dobta eladás véjett Ha magán ember b.csalja birtokait áruba, hagyján : lehel­nek oly kór ilménvek. melyek a/l szükségessé lessik. teszem, haláleset a családban, ross lernte' evek. belytelén gazdálkodás, vag) bármi más »k. a mely az. illetőt készteti e lenéire: de ha egy ország, egy nemzet, egy morális szemelv kénytelen javait eladni, mivel államkezelés akt II e javak igen keveset jövedelmeznek. akkor, váljak meg őszintén, ex nem más. mini nrm/.elga/.dászati szegénységi bizony il­\.iny. Ha az áilain . a melynek a legújabb aemzHgaxdáss a I i elvek, i legjobb mnnkaerók. a felügyelet és ellenőrzés ezer meg ezer módja állanak rendelkezésére. — nem tud gazdál­kodni, akkor kérdem, ki tu I lehal helyesen gazdálkodni? .Mit szóljunk azon magán embe­rekről, a kik ezer bajjal és ves/élvl vei küzdve elpocsékolják birtokukat, ha a hatalmas állam kénytelen szégyenszemre bevallani, bogy biz ö sem tud gazdálkodni, bogy biz az ö kezelése alatt sem jövedelmeznek a birtokok semmit és o maga is kénytelen azokon túladni? Az allamjavak eladása ki van mondva, ezen lehal nem Változtatnál senki, abba bele kell nyugodnánk. Itóvid néhány év leforgása alaii Magyarország körülbelül 50 millió forint ertekkel szegényebb lesz. birtokaibői egy jő rész kiesik, mely hitelének a csökkenéséi is maga után fogja vonni. Ez kelszer kellő négy. ez napnál világosabb, mert azon az uton halad nemcsak llagyarország, de jóformán az egész viliin, bogy előbb ulóbb méiris csak az ingat­laanak marad és lesz bitele agy az egyeseknél, mini az államoknál Ha mar elkövet Ifik a végzetes ballépést, legyünk legalább azon, hogy ennek szomorú következményei! hazánk, magyar hazánk, ne érezze egész mivoltában. Az .allamjavak bizo­nyos időrendben el Fognak adatni, de az nem mindegy, hogyan fognak és kiknek eladatni. Ez az, a mire én most óriási siilyl kívánok ágy az országgyűlés, mini az cüész magyar nemzet állal fekteltetni. Kimondom nyíltan, hogy én nzl óhajtom, bogy ezen eladó államjavak egyáltalán ne átlássanak el se ku'földi bankoknak vagy tár­sulatoknak . se külföldi egyeseknek, hanem belföldi, magyar és tisztán csali magyar akár társulatoknak, tikár rgyeseknek. Okaim nagyon, de nagyon egyszerűek és kézzel foghatók. Az igazi magyar faj vagyonilag pusztul Aki nem hiszi, nézze meir a ..Budapesti Közlöny" hivatalos lapot, pillantson he a telekkönyvek; e. kérdezősködjék saját szomszédságában, és fo­gadom, nem kér löbb argumentumot. A magyar nemzetre nem lehel közönyös valami nz. hogy ki birtokos szép Magyarországon, meri nagyon sokan megeszik a szép magyar lágy czipót. de keblüket nem dagasztja magyar érzelem, sői ellenkezőleg, a magynrt szeretnék <gy kanál léhen is megfojtani Ilyeneknek eladni a ma­gyar államjuvakal annyit lenne, mini árulást követni el a magyar fajon, meri akié a vagyon, akié a fold. azé a hatalom is. Tisztán magyar nemzeti szempontnak kell az allamjavak ela­dásánál irányadónak lenni, ezzel szemben még a financiális szempont is báltérbe kell hogy vo­nuljon Az államnak nem szabad ill arra nézni, hogy a külföldiek egy-két forinttal lobbet Ígérnek, mini a belföldiek, mert a külföldiek azon egy pár forint lobbielében méreg, sor­vasztó méreg rejlik az igazi magyar faj életére nézve, a melyei pedig nem szabad a nemzet lestebe nié<r financiális szempontokból sem be­oltanunk. Ne ámítsak magánkat Az igazi magyar fajnak sem Magyarországon helal. sem Ma­gyarországon liicul nincs barátja, csak ellen­sége, ezért a magyarnak résen kell lenni, nem szabad léiének, nemzeti halaim inak. erkölcsi befolyásának tényezőit, eszközeit magától okta­lanul eldobni, szánt-szándékkal kevesbíteni vagy elleneinek befolyását, hatalmát, közvetlen köze­lében emelni és veszélyessé növeszteni, már pedig mindezt megteszi, ha egykédvüleg veszi, hogy a m.igyar államjavak külföldiek vagy a magyar nemzet ellenei kezébe kerüljenek, ha mindjárt belföldiek volnának is ezek. Ili az idő, hogy a nemzet résen legyen, nehogy a javak elárusitása állal vadhús oltas­sák a nemzet egészséges leslébe III az idő, hogy ii kormány megmutassa, bogy szivén hordja a magyar érdekeket és tőle telhetőleg iparkodik azon lenni, hogy az eladott magyar javak ne szűnjenek ni g lovábbra is magyar javak maradni, már. pétiig megszűnnek azok lenni, ha külföldiek birtokába mennek ál vagy olyanokéba, a kik nem tudnak a magyarral rokonszenvezni. Itt az idő. hogy a különböző belföldi pénzintézetek megmutassák, hogy ma­gyar pénzintézetek, nyújtsanak módot, a ma­gyar birtokosoknak, hogy az állam javait meg­vásárolhassák és ez által a magyar nemzetei erkölcsileg és vagyonilag emelhessék Jóakaró felszólalásom idején van e-, al­kalomszert), meri sajnos igaz, hogy az eddigi eladásuk szerenoi sekueli epe:/ acut mondhatók különösen nemzeti szempontból nem. A sajtónak. Agy a fővárosi- miül a vi­dékinek. első sorban feladata az eladási ille­tőleg a közvélemény! felrázni, azt informálni, a bekövetkezhető veszélyekel feltárni, hogy mielőtt e birtokok fokod a telekkönyv bezá­ródik, a magyar nemzet ludja, hányadán van Felatlala egyszersmind > birtokosokba kedvel önteni e javak megvásárlása iránt, szóval mo­zogni és mozgatni. Igen kívánatos volna, ha az eladás. a mennyire ez lehelő, nyíltan történhetnék, hogy több szem lobbet láthatna. .Nemcsak nemzelgazdászati, de különösen magyar nemzeti, magyar faji szempontból igen fontos kértles az. kiknek adatnak el az állam­nak áruba bocsáloll javai? Gondolkodjunk! Gondoskodjunk! LÉVÁK IMRE A kalli. iskolákról Olvasván a várául főorvos innak jelentését a kelyheli lakóiakról sa M. V-nek esc*jelentésre tett megjtigyséaeit, - hivatva érzem magamat mint a kath. hitközség egyik jegyzője iskoláinkról egyet mául el­mondani . sehogy a közönség egyoldatalag legyen kénytelen Ítéletet hasai ez ügyben. A városi főorvos ur jelentésében nem mess se marad cl az. igazságtól, mikor a kath. fin iskolákról ii: mert ezen iskolák építészeti szempontból csnkagyan nem igen felelnek mc» a kor igényeinek; nem nagy­ságukat tekintve; mert talán az. nlső városi iskolát kivéve, — valamennyi elég tágas, s a liuk elég ké­nyelmesen elteinek bennük, hanem i világosság tekintetében, meri az tagod katlan tény, hogy néha különösen téli időben több világosság is elkelne. Ay. is tény, hogy csín tekintetében is hátra van; mert a regiek a külső csínra nem sokai adtak, a mi liu iskolánk pedig; regi épület. A kath. hitközség esea hiányokai mind tudja, segítene is a bajon örömest, de az a bökkenő, bog) nem lehel. Mindenki előtt tudva van, bogj a belvárosi liu iskola kél nagy ház köxé van építve, « bogj a tan­termek aidakai jobbról is balról s/ük. es a szomszéd magas épi letek által árnyékolt ad varokra nyílnak, s ezen betysetök miatt teljesen élezendő világosságot nem adhatnak mindenkor. Ha a hitközség eladna ezen háxat cs • i> itt helyen épitetae aj iskolát, se^it­hcliic a hajon. csakbog) a mai nyomorúságos vi­s/.oiiynk kösötl • kath. hitközség erre képtelen, miu­tán teljesen magara van hagyatva N a város p« rona­tiisi kötelezettséget, a kath. iskolákia nézve, teljesen lerázta magáról N pedig resxére olj szerencsésen, bog] az iskolák IVuitariasaia. melyre a régebbi idők­ben kőtelesve volt, iirmmi alapot sem adott a kath. hitközségnek. .Miután új iskola építésére • rísaonyok aem kedvesők, a hitközség- kénytelen a régil megtartani azon reményben, bog) jobb idok beálltáig tau nem leeudnek uyomorékokká a link. valamint atyáik sem lettek azokká, kik ssintén e/.eu iskolákban tanullak. A körűimén)ékhez képest a hitközség miudenl elfog követni, bog) a javítható hiányok javitassanak, a tel­jesen nem javíthatók pedig tűrhetőkké tétessenek. Legjobban megrótta a városi főorvos uraSzent­ilona) féle apóidéban elhelyesetl első osztályt. - A hitközségi elnök uro nagysága személyesen lueznézte ezen asztályl néhány kiküldöttel, s ugy tapasztaltuk, bog) itt az ablakok nagyítása általa bajt gyökeresen lehet orvosolni. A jövő tanévben itt nem is les/, hiány. Az alsó városi elemi iskolánál ismét csak építés által lehetne megszüntetni teljesen a hiányokat . de az építésről még cg> ideig szegénységünk miatt itt le kell mondanunk n csak javításokra gondolhatunk. Az irgalmas testvérek iskolájához azonban csin, K M M A, — IKÍ* kar. is. — t.ondóik od :k szörnyen Bánna, Ali előtte nagy dilemma. Kettő kérte meg: egyaaerre. Kibe/, menjen? hová? merre? Meggondolni meg nem kérni. Agyában mindent felvés ő; Mindent felvés, mitsein felejt. Kgy körülményi in el nem ejt. Kgyik csúnya. • öreg vala, Har meg nem ós/., mert nincs baja. \indc duzzadt az. erszénye, Sok leánynak na eszméje. Ah. mi pompás lenni vannak ! Inas, szobalány i odaírnak Tiz felni is eg> naavára ti oknak szolgálatára. Pazar féli)nyel, kényelemmel Ks bársony nyal és selyemmel KI van látva minden szoba • • .Mily jó \olna jutni oda.' Hat még a/, a pompás fogat! .Meg is lájitja a fogat. Nemcsak a fog. a s/.iv is fáj : Rajta a vágy mély sebet váj. Arany, ezüst, drága gyémánt Oh hány leány szivet is bánt! Meiin \ i lánynak veszi álmát: Kényes ruha. kéjes látmány. Mily csábító a gondolat : körül rajzzá a hódolat: Coaátalaaal, mint királyné. Élvben us/.\a napját élné. Ks ki az a másik kérő? Kg> ábrándos ifjú költő. Koppant gazdag érzelemben Ks nagyon dús képzetemben. Van neki sok — fellegvára. Megrakodva eosmetára, fsak úgy fénylik - a szelleme Ks színarany a jelleme. Megannyi kincs minden verse, tiyémantliáiiya a képzelnie. Költészetének országa. Végtelenbe vesz határa. Ábrándozás .selyem ágyán Iblcts/.ótte bársony párnán Nagy boldogságtól elletve f.yöuyörbfii hullámzik keble. Ks egész udvart képeznek körülötte a -- szellemek, Hódolattal lesve, várva ! Mily parancsra nyílik ssája. Ab de máskép nagyon szegény .Szánandó egy gyászos legény. Semmiben sínes szerencséje . . \m nagy az ö reménysége. Aztán kedves, müveit és szép. Szeretnivaló mindenkép. (Mi Istenem! milyen nagy kár: Hogy e költő nem a bankár. Mily nmmmel menne hozza! Száz közül is öl választná, .Meghalni is tudna érte . . .Meri született szegénységre?! S gondolkozik szörnyen Kiniiia . . . De megfejtve a dilemma. Szép arcába szökken vére, kezet nyomja a szivére. Helyzetét jó! megfontolva Magában azt határozza : A bankáinak lessen nője, A költőnek szeretője. (AbiiimWuJ há/dá/tu Géza. A II I l N Ö K. —- Ugyan mondja csak kedves barátom, ön mint hírlapíró tudni fogja, váljon az a sok szept­tószer, a mit a lapok hirdetési rovatai hozni szoktak, valóban létezik-e, vagy ezt csak az unok furfangos esze gyártotta ki, hogy legyen mivel a lap egy nagy részét megtölteni r Ilyen kérdést intézett hozzam egy kedves jó öreg barátom, kinek vendégszerető házában pihentem ki a főváros zaját. Bizony uram bátyám valóban léteznek, s mitobb, azért bogy mi hirdetjük , bog)' tele torokkal világgá kürtöljük őket, jol megfizetnek bennünket, illetve a kiadót. — De hogy lehetséges ez r Mi vezeti ez emberek számításait, nü lehet alapja gondolko­dásuknak, terveiknek, hogy evenkint ezreket és ezreket áldoznak csak a hirdetésekre ? ElTC a sok kérdésre egy SZÓ felel meg. — A hiúság. Igen hölgyeim, a hiusag. A biusag az ön lelkük egyik nélkülözhetetlen kelléke. Nincs nö, a ki hiu nem volna. Ha mindjárt oly rut volna is, mint az Ördög, ha mindjárt súlyos hibák, mulasztások megfosztottak volna is a termet bajaitol, — ha arcukat mondjuk megverte a ra­gya, szemeik világától megfosztotta a himlő, dús gazdag bajukat kitépte a láz, — ezt a lelki tu­lajdonságot, ezt a cbimaerat, a hiúságát ki nem irthatja a kegyetek szivéből semmi. Oh az a hiusag. <>h az ahiuságl Mily szép es mily rut tettekre vezetheti önöket a csábos boszorka. Felemeli sokszor a jellemben alantabb állót; alasülyeszti többször a sztvjóság pompájá­val ekeskedot. Templomot épít, konyeket töröl, áldozatot hoz, jótékony egyleteket alakit .... majd elhasználja a Vtlág minden szépítő szeret, csillogni akar stb. l*^gy-egy Cleopatra, e^y-e^y Sorell, egy-egy Stuart Maria válik belőle, jel­lemüknek fövonasa - — a hiusag. A hiusag az öntudatra ébredő má lelek zsenge csirájában is mar jelentkezik. Xezd a kis lánykát, mint igyekszik szép lenni, mint rakos­gatja csecscbecsut, mint rakja össze a másoktól eldobott szalagokat, — — -— mert hisz ö azok­ban is szép lesz ! A hiusag kiséri a nőt egész a koporsóig. Sót talán még azon túl is. Ne ítéljenek el, hogy ilyen tárgyat válasz­tok tárcám alapjául. De hisz tudom, hogy ke­gyetek nem boszankodnak érte; mert úgy okos­kodnak, hogy megérdemlik, hogy a fiérfi világ mindig kegyetekkel foglalkozzék, hogy mindig kegyetekről beszeljen, ha jot nem tud, mond­jon roszat, de beszeljen. A hiúságot kiirtani nem lehet. Olyan melyre véste magát a női leiekbe, hogy kitépni belőle, a sziv halálával járna. S bármint Ítéljük is el a hiúság erősebb nyilvánulását, azt is el kell ismer­nünk, bogy nem is tudunk nőt képzelni hiúság nélkül. Sőt ha valakiben oly kevés van mc^ e gőgös daetnonbol, hogy nem ösztönzi izlésfej­Iesztesre, csinra, takarékosságra. akkor az a nő elveszti előttünk azt a szép, azt a csábos

Next

/
Thumbnails
Contents