Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-06-23
liivaial "Waj <lii• ss ívái-oly kihiy\kereskedésében van, ahova az elOTizetési és hirdetési díjiik is intézi'iidők. Kéziratok nem adatnak vissza Vegyes tartalmú lietilap. Pápa, jun. 25. A kanyaró járvány pusztításakor. Megfoghatatlan könnyelműség s lehet mondani táján szivtelenség az, amit némely szüle beteg gyermekével szemközt tanúsít. A kis gyermekek halálozása, mint ezt tudjuk, egy civilizált államban sem oly nagy mint hazánkban s egy népnél sem oly gyakori mint a csekély számú magyar népnél. Legyen bár járvány, eméssze betegség a szerencsétlen kis gyermeket bármikép, az alsóbb osztályhoz tartozó szüle orvosi gyógykezeléshez nem fordul s mint kőszívű: pusztulni engedi magzatját s fogyni nemzetét. Valami pogány szivlelenségnek kell ezen szomorú jeleség alatt lappangnia; valami Istentelen babona lehet oka ezen borzasztó ténynek, melyet megszüntetni, mely elten lia kell, drákói szigorral eljárni a társadalomnak, a halóságnak emberi és hazafiúi kötelessége. És csak helyteleníthető az, hogy hatóságunk a törvényszabta büntetéseket--minden egyes esetekben kérleihetlenüi, tekintet nélkül — végrehajtani elmulasztja. Mert ha az apa a csapszéket rendesen látogatni képes, akkor van annyija, hogy saját vére, saját gyermekéért azon csekély áldozatokat meghozhassa, mely áldozatokba saját gyermeke életének megmentése kerül. Például, ragyogó, tündöklő például hozzuk fel izraelita hitsorsosainkat kik mint gondos szülék— s bármily szegény sorsuak legyenek is s magzatjaik száma bármily nagy legyen is, — el nem mulasztják orvosi segélyben részesíteni kisdedeiket. Van tudomásunk arról, hogy a 7-8 gyermekkel megáldott zsidó atya.— ki egész héten át arca véres verejtékével keresi terhes kenyerét — nejével együtt koplalni, éhezni képes ugyan, de emberi kötelességéről atyai szivének sugallatairól megfeledkezni nem szokott soha!! És miért van ez ellenkezőleg szegénysorai'!, keresztyén hiltársainknál cs ezek között is leginkább a lőzs gyökeres magyarnál? azt nem ludjuk vagy nem akarjuk tudni; hanem annyi tény, hogy ennek egyik oka a babona, a másik pedig a lomhaság és a lomhaságból eredendő azon rosz szokás, melynél fogva népünk nem szeret többel keresni, mint a mennyi elégséges az önszemély fenntartására. . . „Jót tett vele az Isten, hogy magához vette*' sopánkodnak a szívtelen banyák, lra a gondatlanság egyik áldozata egy szegény gyermek meghal. Szeriulük népünknek ezen sóhaja, ezen szokásos mondókája: pogány babona, mely ellenkezik Krisztus urunk tanával az emberi szeretet, elvével. — Nemzetünk érdekében kérjük a keresztyén igéi hirdető lelkész urakat — Istentől eredő küldetésüknek megfelelöleg, — ne szűnjenek küzdeni a pogány felfogás ezen szörnye ellen , mely népünket folytonosan apasztja, pusztítja. Különben is Pápa városának orvosai egytől, e 8T'gj °ly humánus emberek, a kik díjtalanul, elmennek a szegényhez s gyógyítják a tehetetlen, a fizetni képteleneket, csupa emberszeretet és kötelesség érzetből s ezért az oly szüle a ki Pápa városában elmulasztja igénybe venni az orvosi segélyt, vétket kövei el és szivlelenséffének lanu jelét nyújtja. A jószivü atya — vagy a gyermekét niinL emberhez illő és szeretni tudó anya — könybe borult szemmel esedezik és fordul akkor, ha fizetésre képtelen, az orvoshoz segélyért, csakhogy öuszülöttjét, gyermekét gyógykezeltelhesse. És a jó szivli atya gyermekét, mint Isten áldását tekinti s hálát ad érte a menybeli atyának oly szavakkal, mint azt a legszegényebb zsidó szüle mindég tenni szokta. Hogy miiyen mérvben uralkodik városunkban a kanyaró, azt bizonyítja azon eset, hogy az elmúlt három héten harmincnál több szerencsétlen kisded lön a szülék gondtalansága folytán a halál martaléka és ez ijesztő — s előbb elmondott érveinket megcáfolbnllanná tevő — tény, mert a harminc elhalt gyermek közölt egy sem volt xsidó vallású és egysem lett orvosilag gyógykezeltetve! Az egészben az a legszomorúbb, hogy néha nem csak a földhöz ragadt szegény ember szokta gyermekét elhanyagolni, hanem még tehetős embereknél ís előfordul az; igy — tudomásunkra jutott, — egy hosszú utcai lakos öt napig kínlódni engedé kisdedét s csak midőn a o-ondtalansáo- folytán a haldoklás már bekövetkezett fordult orvosi segélyért s a megjeleni orvos természetesen már egyebet nem constatálhatott, minthogy „m agához vette az Isten tí a szerencsétlen magzatot, kit 18 forintos koporsóban temettetett el a szüle!! Ily szomorú viszonyok közölt nagy megelégedésünk és nagy elismerésünkre szolgáltatott alkalmat városi halóságunk ide vonatkozó intézkedése, ugyanis a városi tanács Dr. Feitl Mór ur fáradhatlan városi orvosunk indítványa alapján elrendelte s azonnal foganatba vétette az összes beteg gyermekek létszámának felvételét, melynek alapján a szegényebb gyermekek gyógykezeltetése a városi orvos által ingyen eszközöltetik, holott a tehetősebbek kényszeríttetnek szülői kötelességüknek j megfelelve azonnali orvosi segélyhez folyamodni. A gyermekek gondozása, mint nemzetünk jövőjének egyik sarkalatos alapfeltétele, oly komoly ügy, melyre felhívni társadalmunk figyelmét égető szükség. Küzdeni kell. nemzetünk éleiének érdekeben, népünk idevonatkozó borzasztó szokása és vétkes nézete, balhite. babonája, könnyelműsége és lomhasága ellen. Mert azon vért fagyasztó elv. hogy sokan vagyunk és nem tudunk megélni: helytelen igaztalan, embertelen elv, mely ellenkezik nemzeti életünk jövőjének legfőbb tényezőjével, népünk boldogságával. Olt van Anglia, mely hazánknál kisebb területen kétszeres számú népet tart fenn, mely nép gazdag és hatalmas! Olt van Franciaország sürü népességével, mesés és kiapadhatatlan gazdagságával. Minél több az ember, annál több a munkás kéz, annál nagyobb a földbirtok értéke, annál nagyobb a nemzeti vagyon s annál hatalmasabb és virágzóbb az éltei adó ipar- és kereskedelem. Földmivelésünk, iparunk és kereskedelmünk érdeke sürü lakosságot követei, ezért és nemzetünk érdekében szólalunk fel és küzdésre hívjuk társadalmunkat azon embertelenbabona ellen, a melynek évenként százezer csecsemő esik áldozatul. A kanyaró járvány tárgyában. Mig a kanyaró egyes szórványos esetei nálunk évenkínt észlelhetők, e betegség körülbelül két hónap óta — tekintvén különösen az esetek gyakoriságát—a kanyaró legkülönbözőbb alakjaiban járványkép lépett föl, egyeseknél lázas agyjelenségek, vagy a iégzö szervek — hurutos, de gyakran vészes bántalmazása kíséretében,— mig másoknál itt olt elszórt kórjelzetes kütegen kivül alig valának egyéb akár tárgyi, akár alanyi kórjelek megfigyelhetők — de nem hiányoztak azon esetek sem, hol a kis betegek már csak teljes kifejlett kórképleltel kerüllek haza az iskolából, E járvány egyaránt éri ugyan lakosságunk minden osztályát, a súlyos mert complikáit eseteket azonban mégis a szegényebb, a kevésbé intelligens, vagy épen igen szegény és műveletlen rétegekben találhatjuk csak föl. Ez eléggé jelzeles, mely bizonyára fölöslegessé leszi a merőben feltűnő szoros viszonylagos Összefüggés tágabb fejtegetését, de mely annál parancsoláhban dictálja a jelszót, hogy „itt lenni kell."* A halottkémi heti kimutatások szerént az elébb vázolt körök szolgáltatják kizárólag a szerencsétlen áldozatokat, jmig az úgynevezett jobb családokban, a megbetegedések hasonló nagyságu száma melleit, halálozás eddigelé nem fordult elő. — Ha ezen adatokat a járvány jellemrajzában értékesítjük,— azt alig nevezhetnők roszjellegünek, miután ez utóbbivá csak olt és akkor fajul, a hol és a midőn ily iránybani fejlődésre kedvező talajra talált, ezt pedig részint a szegény osztály szűk, tullömölt és kevésbé gondozott lakásaiban kell keresnünk, részint pedig az iskola játéktermei — és a kisded növeldékben, hol a már lábadozó de még fertÖzöképes kicsinyek oly közel érintkezésben vannak eddig egészséges kis társaikkal. A könnyű lefolyású kóreselek ép oly veszélyes ragályt szülhetnek, mint a súlyos jellegűek, az elkülönítés — mint a ragály tovaterjedésének lényeges óvszabálya — az elsőkre tehát ép ugy alkalmazandó mint ez utóbbiakra. Igaz, hogy a könnyebb esetek nálunk csak ritkán kerülnek orvosi megfigyelés alá, mert a módtalan szegények házához az orvos csak akkor szokott hivattatni — az esetek nagyobb számában legalább — midőn a betegség már többé félre nem ismerhető veszélyes arányokai öltölt; a beleg szegény városunkban különben is csak az orvos kegyelmére vagy épen jókedvére van bizva, miután orvosi intézmény, mely a szegény helegek kellő gondozásával foglalkoznék, inalunk tényleg nem létezik, oly időben sem, midőn 'egy romboló járvány már két hónap óla kegyetlenül pujsztít a szegények soraiban. Tény az, hogy mindennemű járvány áldozatait többnyire a szegénysorsuak köréből szokta kiválasztani, mi a fönn érintett szerencsében külviszonyok szomorú behatásától eltekintve abban is lelné magyarázatát, hogy a jobbmóduak — szerencsésebb viszonyaikban — mindjárt a betegség első keletkeztében rendelkezhetnek orvosi segély fölölt, midőn is az orvos erélyes föllépésének gyakrabban sikerülhet — a baj kellemetlen szövődményeinek legalább — ideje korán ellendolgozni. A kanyaróbetegeket kizárólag csak nyolc éven alóli gyermekek képezek, azok, kiket a törvény különös oltalmába vett, midőn a közegészség ügy rendezéséről szóló törvénycikk harmadik fejezetében kijelölé, hogy „A gyermekek egészségi állapota hatósági felügyelet és intézkedés tárgyát képezi." — Továbbá „A ki a gyermekek áp(j lására s gondozására törvényszerüleg Ir vat va van, vagy azt magár a vá 11a11a, tartozik a bé.t évnél fiatalabb gyermeket megbetegedés esetén mielőbb orvosi segélyben r é s z e s i 11 e l n i.' 4 Tartozik, igy szól a törvény; de a szegény ember miből rójja le beteg gyermeke iránti e tartozását, ha a szegény beteg orvosi látogatása hivatalból senkinek sincs kötelességévé téve? A 28. §. meghagyja, hogy ,.Ragályos betegségben szenvedő tanulók a tanoda látogatásától mindaddig eltiltandók, mig orvosi bizonylat által ki nem mutatták, hogy tökéletesen meggyógyultak és általuk r a g á1 y o z á s ne m történheti k. u A kanyaró kétségkívül ragályos betegség és azon körülmény, hogy objectumaít ez alkalommal legalább nagyrészt csak az óvodás gyermekek vagy tán csak az irgalmas nénék kis növendékei képezik, nem képes még a törvényt nyulékonyabbá tenni. De honnan származzék az orvosi bizonylat, ha a kis betegek orvosi észlelet tárgyát soha sem képezték. — Mi sem természetesebb, hogy e tekintetben a tanodái elöljáróság is teljes tájékozatlan fog maradni, saját intézete képzendi a kórt költő ragályfészket, mely tanulói egészségét oly nagy mérvben veszélyezteti, és melyet csak kellő orvosi felügyelet és gondos ellenőrzés által lehelne sikeresen fertözteleníteni. Blindezeket most tartottam legalkalmasabban elmondandóknak, midőn a városi tanács kebeléből össze hívott enquéte a városi hivatalnokok munkakörének szabályozásával, illetőleg tüzetes kijelölésével foglalkozik, mely értekezlet nem fogja elmulasztani kellő figyelmével kisérni az egészségügyi szabályzat fönnérintelt fontos meghagyásait is. A járvány megszüntetésére, illetve a ragályozás tovaterjedésének meggátlására, végre a következőket bátorkodnám röviden javaslatba hozni: 1. Neveztessék ki városunk területére járványorvos, kinek hivatalkörében természetesen bennfoglaltatik a szegény betegek ingyen látogatása. 2. Értesíttessenek a szülők, vagy gyámok hivatalos körözvények (falragaszok, P. L. hasábjai) áltla a a járvány ellen teendő intézkedésekről, kellő megvilágításával a törvény fönnidézett pontjainak. 3. Figyelmeztessenek az óvoda, növeldék és iskolák felügyelői —• és tanszemélyzete, miszerint további intézkedésig minden az iskolából betegség miatt elmaradó tanuló, az első négy héten belől csak orvosi igazolvány melleit fogadható vissza. K 24 Békésuiegyei ipartársulat Emlékirata Aáth Károly országgyűlési képviselőhez országos iparos congressus tartása tárgyában. (Folytatás.} Indítványunk 3-dik tárgya: az ipartörvények módosítását óhajtja, — módosítását óhajtja anélkül, hogy a régi céhrendszert vissza állítani óhajtanok, melynek hiányait tagadni egyátalában nem akarjuk; — de módosítani kívánjuk ugy, hogy az hazánk speciális viszonyainak megfeleljen, hogy az az iparos önállóságát, megélhetését, és anyagi fejlődését karöltve képzettséggel, — megállapítsa. Az idegen ki parlamentáris életünket figyelemre méltatta, csak az ipartörvény keletkezésekor is—joggal nevezhette parlamentünket procátor club-nak, — a hiba a mienk, — a mult-* ért nem vethetünk szemére senkinek semmit, — a procátor parlament azután vitatkozhatott cimkérdések, egy csomó más pium desiderium törvény lelett, a melyet kiki, — jóllehet procátor másképen magyaráz, a mint nékie nézete és tán számos esetben érdeke is parancsolja, hivatkozhatott más államok szokásaira, sőt még hatást akart g\ T akoroIni, — önnemzetünk geniusára is, — de az ipartörvényt, valamennyi európai cultur nemzet törvényeiből tákolta össze, szem előtt tartva ama korlátlan szabadságot, mely egész állami életünk vágyain mézesmadzagként húzódik végig; — ily theoriákkal áthatva jelent meg ama monstrum, melyet ipartörvénynek nevezünk, és a mely rövid 6 év alatt az örvény szélére juttatta azon osztályt, melynek mi tagjai vagyunk, és a mely a lenyűgöző céh rendszer alatt századokon keresztül virágzott, és nem egy esetben a szerszám helyett a hon megmentésére fegyvert is adott a munkás kézbe — vagy tán a mai állambölcsészek előtt ez rovatik fel nekünk bűnül. Ezek előre bocsájtása után átkivánunk térni az ipartörvénynek azon kiányaira a melyeket módositni óhajtanánk, szem előtt tartván eme kívánalmunknál a jelent, cs ama viszonyt, melybe 6 év alatt sodortattunk ezek szerint: 1-ször az első § ellen — jóllehet a mindenkire nézve, — legyen az hivatott, vagy hívatlan, — korlátlan iparszabadságnak barátai nem vagyunk,— mert ha megkívánjuk az értelmiségtől, mint ügyvéW, orvos, mérnök, gyógyszerész, stb. a szakképzettséget, jogosan megkívánhatjuk azt az iparostól is, — de azért a jelenben, ez ellen kifogást nem akarunk tenni, — de már a 3. §. ellen van észrevételünk, — a mennyiben amit az 1. §. csekély helyeset tesz is, az a 2. §. által egészen tönkre van téve, mert számos esetben 16 éves gyerkőcöt önhatalmúvá tesz, anélkül, hogy erre képessége volna — önálló iparostól, minden esetre megkívánható a 24éves kor: mely idő alatt katonai kötelezetti 25
