Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-01-20

A. sz;er*iv.eszlö és? Itiadóliivatal ~Waj dils PCá 1* oly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak is intézendűk. Kéziratok nem adatnak vissza. 'egyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijait: Egy évre 6 fr. — i**élé\ re Z ír. Negjedévre 1 Ír. 30 kr. Efv szám ára 15 kr. Hirdetéseit 0 hasábos pefilsorbau 5 kr. iiyilttél*l>exi sorookint 33 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. Pápa, január 20. Az 1873. évet megelőző idők, társadalmunkra sok alakú bajt hoztak; meghonosították a fényűzést oly körökben melyek azt előbb nem ismerték; ezer és ezer embert a tisztességes munkakörétől, a pénz-speculátió terére vonták és ez által olyan tarthatatlan helyzetet szültek, hogy az egészségtelen specnlálió fiaseojának bekövetkeznie kellett, s ez nem volt más mint a májusi anyagi és erkölcsi krach. És habár a krach bekövetkezte természetszerű, söl a társadalom egészséges fejlődésére, kívánatos volta tagadhatlan légyen is, még ís azon rombolás, mit a szédelgők kártyavárainak légberepülése, az egészséges szomszédok birtokában elő idézett, súlyos csapásként nehezült a társadalom minden rétegeire. És noha öt éve múlt légyen is annak, hogy az egészségtelen alapon nyugvó „üzletek

44 és a könyüszerrel, de minden áron és rohamosan meggazdagodni vágyók reményeit a börze bukkás elsöpörte még is azon sebek miket a szédelgők mérges fullánkjai, társadalmunk testén ejtettek volt, ma sem hegedtek be egészen, sőt lehet mondani, hogy ezen sebek utó bajai alatt népünk jó része még ma ís sinlődik. Hiszen a szédelgők bukkásuk romjai aiá nem csak a társadalom vagyonát temették, hanem hosszú időre megingatták a bizalmat, és az egészséges hitel forrásait kiapasztotlák. A szédelgők elsöpörtettek ugyan, de megmaradt azon gyom, melyet a krach előtti korszak sohasem látott buja virágzásra növesztett, s melynek neve az uzsora. A töke felszabadításának jótékonyságát sokan az uzsorával azonosítják, s ha az uzsora ellen szó emeltetik, elő állanak téves érveléseikkel, s védik az uzsoráskodást, s hamis logicájukkal kisütik, hogy az uzsoráskodás nem egyéb mint olyan kereskedelem, melynek áruja — a pénz. Hanem ha a pénz természetét és rendeltetését tekintjük, kitűnik, hogy az árú és a pénz közölt nagy difterentia van, s ezen diíferentiát feledik el az uzsora párthívei, s ezen feledés által vélik a port a nagyközönség szemeibe hinthetni. Blinden humanista, minden nemzelgazdász véleménye összevág azon léteiben mely kimondja hogy az uzsora a népet anyagilag tönkre teszi, könyelmüségct és nyomort szül s a szerencsétlen áldozatot a szívtelen uzsorás rabszolgájává aljasitja. És mert az uzsora ezt mindég tenni szokta, bizonvságot szolgáltat arról, hogy a „pénz"' nem lehet közönséges kereskedelmi cikk, mert ha a pénz igazán árú volna akkor az uzsora, ép oly kevéssé idézhetne rombolást, mint az áru cikkek kereskedelme. Szükséges, hogy a kamat ós uzsora közölt különbséget vonjon az ember, és e célból kijelentjük, hogy nem mindenkit lehet uzsorásnak nevezni csak azért mert mini tökepénzes, tökéjének kamatoztatásából él, s mi csak ís azon fajta emberek ellen szólíalunk fel a kik mint szívtelen lelketlen uzsorások a nép kirablását eszközlik. És ez még szembe tünőbb ha meggondolja az ember, hogy az uzsora elvonja az ipar és kereskedelem teréről tehát az élei teréről a tőkét, s a dologtaJanságból élősködők rabjává teszi a szorgalmas, és a munkás kezet, megfosztván a szorgalmas embert munkájának gyümölcsétől. Ott hol az uzsora virágzik az ipar a kereskedelem és a földmüvelés virágzása lehetetlen, mert az uzsora a nép életének legfontosabb üterét — a pénzt elmetszi s ennek gyors és áldást hozó circulátióját megszünteti. A földműves nem fektethet gazdaságába mit sem, az iparos, és a kereskedő üzletét nem nagyobbíthatja mert az uzsora által megdrágult tőke, minden reményeitől eleve megfosztja. Az igazbecsület, a munka koldusbotra jut, ha a tunya kapzsiság, az uzsoráskodás virágzik. És ha az ember kérdi, hogy mi az uzsorás? a felelet igy hangzik: olyan egyén kiben a fösvénység párosulva van a lomhasággal, olyan egyén kiben a kapzsiság és irigység, az erkölcstelen dologkerüléssel párosult— olyan ember kinek keblét a szivtelenség és a ravaszság tölti el — képezi az uzsorást, a miért is a társadalom helyesen cselekszik, ha ezen embertelen vámpírokat kiközösíti, De, mind ez köztudomású dolog, s mi ez alkalommal nem szólalnánk fel, hogy ha az uzsorának városunk és vidékén lévő kártékony garázdálkodása riúnkel a felszólalásra nem kényszerűéi volna, s ka ezen kivül még egy szomorú jelenség nem kényszerítene szüjt emelni. Ez azon gyászos tény, hogy vannak oly uzsorásaink is a kiknek társadalmi állásuk, műveltségük, és becsület érzetük tulajdonképpen megtiltják — a kereset forrás legaljasabb nemét — az uzsoráskodásl. És igy felszólalásunk egyrészt a közfigyelmei felakarja hivní, azon pusztításokra miket az uzsora városunk és vidékén már is véghezvitt, másrészt pedig, intő szózat akar lenni azon egyének számára kik a nyereség fényétol elvakítva, uzsoráskodások által, a nép anyagi pusztítását és az erkölcsök megrontását elősegítik. Ezen tévelygők talán jó útra fognak térni (?!) ha meggondolják, kogy uzsorájuk által azon nemzet pusztulását segítik elő, mely nemzetnek ők is tagjai, talán felszólalásunk által magukba térve letérnek azon ösvényről, mely a tönkre leit áldozatok könnyhuilatásaitól nyirkos; talán felszólalásunk annyit tudtukra fog adni, hogy a társadalom az uzsorások felett erkölcsileg pálcát tör, s a nép átka kiséri őket, azon világba, melyben az Isten ítélő széke elölt szavatolni fognak az áldozatok szerencsétlenségei és a szenvedők nyomoraiért! Ennyit az uzsorásoknak. A társadalomra pedig azon kötelességszerű feladat hárul, hogy humánus intézményeket alapítson oly célból, hogy a nép — amennyire lehetséges — az uzsora karmai közül kimenthesse magát. A müveit világon ilv célból leltek alapitva a takarékpénztárak, a népbankok, a hitel és segélyegyletek, melyek, olcsó kamatláb mellett, a tőkét igénybe venni kénytelen iparos, kereskedő ts föidmivelő számára,kilelt nyújtanak. Hogy városunk és vidékének minő égető szüksége volna ilyen intézetre azt a vakon kivül mindenki látja, valamint azt is hogy a meglévő ily fajta intézetünk a mi az olcsó hitéit illeti nem felel meg hivatásának, mert 8 és 9 % kamat mellett egészséges üzlet lebelelien s a gazdász pedig ilyen drága pénzen birtokát beruházásokkal nem javíthatja. Szükséges tehát, hogy városunkban minél elébb egy olcsó hitelt nyújtó, pénzintézet létesüljön, mely esetleg az alakulófélben lévő magyar kisbirtokosok föld— hitelintézetnek Hókja is lehel. Egy másik cikkben ezen felette fontos kérdési bővebben fogjuk tárgyalni B S Victor Emánuel életéből. Miután a politikai lapok Victor Emánuel király halálát kellően méltányolták, mi is a következőkben a népszerű uralkodó jellemzéséül néhány életrajzi adatokat és adomákat közlünk. Victor Emánuel király 1820-ban március 14-dik született mint Károly Albert királynak és Therézia királynőnek, a toscani nagyherceg leányának, fia. A boldogult, Mária Anna császárnőnek, Ferdinánd császár özvegyének unokaöcscse és Rainer főherceg sógora, és igy uralkodóházunkkal több ízben közel rokonságban volt. Szigorú katonai nevelés mellett jó tudományos képesítésben is részesült, mi később uralkodása alatt észlelhető is volt, ez főleg környezeti választásában és azon simpaíiában nyilvánult, mellyel. lángeszű miniszterek irjányában viseltetelt. 1843-ben mint Savoyi herceg Ádelhaid osztrák főhercegnőt vette nőül; az 1848-dilci forradalom kitörése után, atyja alatt osztrákország ellen harcolt, és a Novarai 'ütközet napján 1849. mártius 23-dikán lábszárán egy golyósebet kapott, de egyszersmind atyja koronáját is, miután ez, jobb feltételeket nyerendő, még az nap leköszönt. Az olasz haladó párt nem nagy bizodalnmt helyezett az új királyban, mely bizodalom azonban az alkotmányos eskü letételével, és miután maga körül egy Cavourt, és Azcgliót választót tökéletesen megszilárdult, mit jogosan azon reformok. mutatták, melyeket miniszterei által a pénz és tanügyekben valamint a hadsereg szervezésében azonnal életbe léptetett. Mindamellett, hogy osztrákország őt más ösvényre csalogatta és a pápa által az Exeomunicatióval fenyegeltetett, fen tartotta a képviseleti kormányzást ugyszinte a korona szabadságát a pápaság ellenében; minek következtében a Vaticán reá lövelte egyházi nyilait, melyekre ö egy emlékezetes memorandummal és a három színű lobogó kitűzésével felelt. — A Krim háborúban Oroszország ellen szövetkezett és Lamarmora tábornokot kit csak néhány nappal élt túl küldte a csatatérre. — A királyt ez időszakban súlyos családi-csapások érték: anyja, neje, testvére és legifjabb gyermeke gyorsan egymás után haltak el, ő maga pedig veszélyesen megbetegült, az ullramontánok e csapásokat „Isten ostorának" magyarázták. — De bár mélyen sebeztetett Victor Emánuel, elég ereje Volt nem tágítani, és az egyháai átokkal bélyegzett reform törvényt szentesíteni. Felgyógyulva Párizs es London udvarait látogatta meg hol mindenütt lelkesedéssel fogadtatott. Az 1857-ik évi fó'választások eléggé bizonyították, hogy az ö politikai iránya helyes és hogy eiericai befolyások, melyek főleg az Orsini-féle merénylet után érvényre akartak vergődni e politikát megingatni nem voltak képesek. A két következő évben, miután Clotilde leányát Napoleon hercegnek nőül adta és igy szövetségét Franciaországgal megi rósitette a francia császárral egyetemlegesen működött osztrákország ellen, és ámbár a hadviselésben nem volt valami nagy organizáló — tehetség, annál inkább tűnt ki személyes bátorsága által, miért is a zuavok „Káplár királynak" nevezték. A polferinói ütközet és a Villa

f

ranki béke után ugy látszott mintha reményéről: egy nagy Olaszországnak uralkodója lenni, le kellene mondania; mely remény azonban később fusiok és elsajátítások által, mégis létesült, bár Savoya és Nizzába került, mely tartományokat Franciaországnak kellett átengedni. — Tudvalevőleg még csak Garibaldinak sikerült, diadal menete által (mindamellett, hogy a pápai birodalom még hátra volt") a pientonti királyt Olaszország királyának kiáltatni ki. — 1861 óta az actio párt türelmetlenségét kísérté fékezni, azon pártét, melynek élén barátja Garibaldi állolt, kinek Nápoly és Sicilia koronáját köszönheté, ekkor csak is Cavour által húzott sinórmérték után irányultak cselekményei, ki mint a kormány feje az actiopárttal nyíltan ellen/ékeskedett. Az aspromonti nap a kormány részére döntött, és egyszersmind az egyesült olaszországi kérdés teljes megoldását elnapolta — ennek mily uton módoui létesítése, és pedig részben az olasz fegyvereknek Custozza és Lissanál történt veresége után, még mindnyájunk élénk emlékezetében van. — El kell ismernünk, hogy az olasz király élete dúsgazdag volt históriai cselekményben , és hogy Olaszország emlékét örökké áldhatja. — El nem tagadható rút külsője mellett egyike a legszcreielreméítóbb uralkodóknak volt, a fejedelmi méltósággal összekötött hagyományos grandezzából egészen kivedködzött ámbár nagyobb alkalmaknál jogaiból mit sem engedett. — Legfőbb erénye volt: ho«.}- maga mellett nálánál okosabbakat eltűrt, kiknek magát alárendelni is tudta. Alattvalói bálványozták, mit nem mondhatjuk utódjáról, de annál inkább ennek nejéről Márgaritáról. Népszerűségét Victor Emánuel uem azon leereszkedésiiek köszöuheté

? melyet erőltetett feszültség jelez; hanem a mely szabad akaratból folyó; és igy teljes Sympathikus hatású volt. I Külsejére nézve, mint már emiitettük Victor Emánuelt nem j leheléit szépnek mondani, de egész lénye erős teljes fé.fias, [alakja alacsony széliesvállú volt, hatalmas bajusza és barkója | az utolsó években erősen őszült; kiváló olasz typusz arcában I nem veit észrevehető. — Egy nagyra becsülhető tulajdona volt I személyi bátorsága, melyet minden alkalommal ugy kedvenc foglalatosságánál, a sankossori erdőbeui vadászatnál, valamint a csatatéren is fényesen tanúsított. Életszokásaiban a legegyszerűbb és legigénytelenebb volt, kinek mi sem volt nagyobb teher mint a feszes udvari-szertartások; kerülte is őket minden alkalommal, minden uton, minden módon. Lakomája egy húsételből (legszívesebben maga lőtt vadból} gyümölcs és egy üveg hazai borból állott, gaurmandnak nem született, és a szakácsművészet megvetése gyakran kétségbe ejté az udvari szakácsokat. A fíoreuzt Pitti palota első emeleti diszszobáit üressen hagyta és egy pár földszinti szobában szálásolta el magát. Épen igy lakolta quirinálban is, melyet az idegenek a király honiélekor is egész háboritlannl látogathatták; mert ő csak három kis udvari szobát túlegyezerü berendezéssel, tartott fen magának. Mint olasz hazafi „Cavourá

cí

kat — ama iszonyú 2 ujkrajcáros szivarokat szít, melyek Olaszország tiszta levegőjét anynyira elbüzölték Gyakran látták az utcákba főleg felső és közép-Iíáliában, Turin, Mailand, Genua, Flóreuc és Romában, ilyenkor többnyire maga és ineognitó ment igénytelen polgári öltönyben. S noha minden gyermek ráismert — kedveért, mindenki ugy tekintette mint idegent — Turinban esti-vándorlásai, a legszegényebb és legfélreesőbb utcákban, a város beszédtárgya volt. — Ő ilyenkor a modern Harun al Rasehidot játszá, és saját füleivel győződött meg a honpolgárok hangulatáról, saját szemeivel pedig a honleányok felserdülő szépségéről. A szép nem ezen buzgó csodálása által egy időszakban teljes érdemet szerzett a „Re Gaiantuomo" elnevezésre. Egy őrnagy egyszer féltékeny lett fejedelmére, okkal? vagy nem azt nem kutatjuk, elég hogy audenziát kért és elbocsátatást követelte. — A király az indokokat puhatolta és őrnagyunk el is mondta azokat. ,,Ön házi becsületét véli általam megsértve" monda Victor Emánuel „elégtétellel tartozom" — ezzel ket pisztolyt vr tt le a falról, mennek egyikét az őrnagynak nyújtotta, — „uem lőhetek királyomra" felelt a vén katona — „akkor hát öleljen meg tábornok úr" kiálta fel a király mit az előléptetett ünnepélyes megindultsággal meg is tett. Nem rosz jelenet volt ama kíváncsi angol levelezője, ki esténkiüt a ílorenci Pitfi palota körül sompoiygot, hogy az olasz király házi életéből néhány részleteket kapkodhasson, a palota egy mellékkapujáboz támaszkodva lát egy urat, ki egész kedélyesen fű^tölgeté szivarát, ebez fordul emberünk s tudakozódik: hogy mikép lehetne a király magánszobáját megláthatni. „Csak tessék besétálni monda az ismeretlen és megmutatván a szobák legcsekélyebb részleteit, leülteti, szivarral kínálja, és miután hosszabb beszélgetés után távozott „cordialissae" megrázza jobbját, még csak kiérve jött az angol észre, hogy a királlyal beszélgetett. Ámbár az egyház által megátkoztatott és számkiveti etet Victor Emánuel mindamellett szigorúan hivő kaíholikusl maradt, de jesuita befolyások nem fértek hozzá. Bécset, az elhalt király tudtunkkal csak egyszer, az 1873*