Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-04-07

V. évfolyam Pápa, vasárnap 1878. április 7. 14. szám. A szerkesztő és ltiaclóliivataL "Wajclits Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak is intézendok. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. 7 VAS.F 5 Fekete vas. 1 . F. 5. Judica^ 8 Hétfő Dénes i Dénns >? 9 Kedd Dömötör Selestyén)-* Hugó 4 Manasszesj Tülöílzetósi dijaid Egy évre 6 fr. — Félévre . 5 ír. — Negyedévre . 1 fr. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetéselv. 6 hasábos petitsorban 5 kr. XLyilt"téx*Tben soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. Heti naptár. 10 Szerda Ezechiel próféta (kath.), Dániel (prot.), 7 fjzr.) 11 Csüt. Leo pápa ] ^ Arszlán) . 8 Mózes 12 Péntek Fájdalmas sz.)- Gvula " 13 Szombat Ida !•* Ida £ 9 Nabukodon. 10 Sab. Haff. Pápa, április 7-én 1878. Községeink önkormányzata. Harminc év óta foglalkoznak a müveit Europa tudósai , publicistái, parlamenljei a kérdéssel, hogy egy jól rendezett államban, mily szempontból kelljen tekinteni a községet — a politicai önkormányzat eme legtermészetesehb közegét — szemben a törvényhatóságokkai és az állammal . . ?! Nem akarjuk ezúttal sem Morier nemzetiségi —, sem Rathbene társadalmi {elfogását, sem a cobdeni állampoliticai clubbnak csak nem régiben szintén e kérdést tárgyaló tanát feszegetni! Bármennyire különbözők, s eltérők egymástól e tanok, — egyben azonban mindegyik,— még a legszélsőbb felfogás is — löbbé — kevésbé, megegyez, hogy t. i. a valódi, a tiszta önkormányzat magvát a —község képezi! Ezen alapon az önkormányzat hivei tovább indulván, cáfolhatlanúl kimutatják, hogy a nemzet, szabad községi rendszer nélkül, még szabad alkotmánya dacára sem szabad! Hiszen épen a községi önkormányzat szüli a szabadságot, s minden alkotmányos intézmény, minden alkotmányos közigazgatási szerv. — maga a törvényhatósági, söt a parlamentáris önkormányzat is a község szabad önigazgatásából fakad! A község tehát nem puszta geographiai fogalom, nem egyszerű közigazgatási Organismus, hanem igenis az alkotmány által szabadságra, jogokra képesített, felhatalmazott önkormányzati test! S ha most a község ez egyedül helyes definitióját szem előtt tartjuk, be kell fájdalom ismernünk, hogy hazánkban az újabb alkotmányos aera decenniuma alatt hozott törvényeinkben az oly, nagy hühóvol hirdetett „ö n k o r m á n y z a tun k"' nem egyéb, mint egy hatalmas közjogi — ,.nesze semmi, fogd meg jól'*'! Vaknak kell lenni annak, a ki he nem látja, hogy még magok a törvényhatóságok is nem mások, mint sem hús, sem halféle intézmények! Valóságos potpourrija az állami, a helyhatósági, s a községi igazgatás funclióinak. A régibb feudális megyei municipipiiitás ósdi szörny — maradványai gyönyörűen ölelkeznek törvényhatóságainkban a modern kora — szülött alkotások félszegségeivel, s megteremtik aztán dicső példányait a muzeumokba illő—fából való vaskarikáknak! Mert hiszen jelenlegi törvényhatóságaink sem nem önkormányzati Organismus, sem nem államkormányzati szervezet. Az első nem, mert a legminiüosnbb ügyekben a kormánytól függnek; a másik nem, mert tisztviselői nem az államkormány bizalmi férfiai! S e gyönyörűséges quodlibet — állapothoz járul még az, hogy törvényhatóságaink szekerét két autonom testület: a „törvényhatósági bizottság

1

'' és a „közigazgatási bizottság" hajija! Ez utóbbi testületben plane — az önkormányzati szabadság fényes bizonyságául — a kormány közegei agyon — majorizálják az önkormányzat választott közegeit . ! Csoda-e aztán, ha törvényhatóságaink nem haladnak ? 1 Csoda-e, ha — ily siárni ikres szervezet melleit — parlamentünk soha, de soha rá nem hederített törvényhatóságaink felirataira, indítványaira, petitióira. s olt heverteti azokat szekér számra hónapokon át le véltárban, hol aztán a hét alvó szentek módjára Páló Pál-féle nyugalommal várhatják az örökké valóság hajnal csillagál! De mit szóljunk — községeinkről . .?! Ezek aztán az igazi önkormányzat felséges példányai! Saját belügyeikben, saját háztartásuk legparányibb dolgaiban első sorban az állam halóságlól, második sorban a törvényhatóságtól, harmadik sorban a minden lében kanáltól a szolgabirólól függnek! S igy tehát szegény községeink a régi földes úri gyám halóság helyeit kaptak egyszerre hármat! S e mellett ki ne ismerné még a hadparancsnoksági, az útmesleri, pardúr-rendöri, adófelügyelöi slb. stb. féle kis istenek mindenhalóságát . . . ? ! Hanem azért ráfogjuk, hogy meg van ám nékik önkormányzatuk cifra köntöse! Pedig nem g ú n y-e az önkormányzatra, midőn községeinkben még a csordapásztorokról, vagy a cloakák tisztántartásáról való intézkedést is a szolgabiráknak, s a törvényhatóságnak kell ünnepélyesen sancliónálni... ?! Nem paródiája-e az állítólagos önkormányzatnak az, hogy a község, saját tisztviselői létszáma —, fizetése — saját vagyonának kezelésére nézve a törvényhalóság kegyes engedélyétől függ!? S —hogy többet ne említsünk — nem-e bosszanló helyzet az, hogy községeinknek tiszti kara, a jegyzőtől kezdve le a legutolsó bakterig inkább szolgálnak az államnak, s a törvényhatóságnak, mint azon községnek, mely őketfizeti . . ? ! Hát még községi adórendszerünk s adókezelésünk . . ? ! Ez azután az igazi politicai — philloxera vastalrix . ! Az osztrák uralom korából ránk maradt felséges adórendszerünk örökös módosításaival, pótlásaival, piócamodorával, s decentrizáló törekvéseivel elannyira kiszivattyúzza községeink minden jövedelmi forrását, hogy községeink oly kiadásokra, melyek a közjó érdekében múlhallanul szükségesek volnának, - teljesen képtelenek! De nem akarjuk magunkat félreértetni. Nem mondjuk mi, hogy a községek kis önálló államok legyenek, de igenis határozottan kárhoztatjuk a törekvést, mely—szemben az önkormányzat szép elvével — a községeket a centralizált államigazgatás puszta végrehajtó gépjévé teszi! S a már jelenleg nálunk többé kevésbé ez utóbbi törekvés győzött, no ámítsuk legalább önmagunkat, s ne tegyük nevetségessé közigazgatásunkat, s vele együtt nemzetünket az által, hogy úton útfélen beszélünk önkormányzatról akkor, mikor azzal korántsem bírunk ! Nem illő egy nemzetet gyermeknek gondolni, a ki elhiszi, ha ráfogják, hogy kezébe adott cifra fabábája — önmaga szokott enni! Itt volna már egyébiránt az ideje, hogy ne csak szóval, de tényleg is megadjuk községeinknek a kellő ellenörizet mellett— a valódi önkormányzatot! mert csak ez képezheti legerősebb biztositékát a j ó közigazgatásnak, s a szabadságnak. S hogy ezt elérhessük, nem elég csak az alakot megváltoztatni! Hiszen a tyúkszem megmarad, ha csupán csak a csizmát cseréljük fel . !! Gyökeres határozott reform kell ide! A mostani félszeg alapon soha sem fogjuk megalkothatni a tiszta önkormányzat valódi organismusát . ! Ez alap — pedig csak most. hoztuk létre — már is korhadt fa az önkormányzatra nézve, melyet hiába övez körül a zöld folyondár — ;z önkormányzat hízelgő cime, — hiába hazud ott életet, tavaszt; — e fának nincs életgyökere, tehát veszni kell . ! ! Lássuk be már egyszer, hogy igaza van Tocquevillének, ki a községeket egyenesen Isten ajándékának mondja, mert bennök honol a szabad népek ereje ! Lássuk be, hogy az államnak nem hogy bénítani kellene a község szabadságkörét, de inkább — épen azért, mert csak az államhatóság céltalan békóitól ment község képezheti igazán forrását a polgári köztevékenységnek, s hazafias közszellemnek—meg kell adni községeinknek a kellő, s józan felügyelet melleit — minden eszközt, hogy önkormányzattal rendelkezvén megvalósíthassák ama tételt, hogy maga az állam is azon mértékben erősbödik csak, a melyben községeinek szabad önkormányzatát biztosítja! Fenyvessy Ferenc. A Pápai Lapok" tárcája. Párisi Levél." Paris Í878 március 31. Egy hónapmúlva megnyílik a kiállítás, s miután értesültem, hogy rendkiviili kedvező alkalom kínálkozik a magyaroknak az ide utazásra nézve, azon hitben élek, hogy számosan lesznek kik részt fognak venni Paris által a világnak adandó vendégségében, hiszem, hogy városunkból is, kik csak lehetik különösen iparosaink és kereskedőink (Y) nem mulasztják el Parisba jönni, és itt legalább néhány hetet szaktanulmányra £?) fordítani. Eltekintve attól, hogy a közlekedés nagyon olcsó lesz, a Parisban való időzés sem kerül oly sokba, ha tudniillik az ember szerényen akar élni, hogy a miatt bár ki is visszariadjon, igaz hogy módját kell ismerni annak miként lehet Parisban szerényen élni, kevés költség mellett is élvezni és tapasztalatokat gzerezni. E célból, megkezdek jelen levelemmel egy cikk .sorozatot, melyben megfogom ismertetni olvasóinkat a Parisban szükséges tudnivalókkal, tájékozást adok arról miként lehet itt a legolcsóbban élni, s miként ossza be ki ki csekély idejét, hogy azt haszonnal tölthesse el. E lap hirdetései között olvastam, hogy Bécsből 30 napi idézéssel a Iil-ik osztályon 40 frt. II. osztályon 60 frtba kerül az ide és vissza utazás. Az út e szerint meglepően jutányos; de megdrágul jelentékenyen , ha valaki nem jön folytonosan, hanem felhasználja a 30 napi szabadalmai és időz, a Bécstől Parisig közbeeső helyeken, ám kiteheti, hasznára fog lenni, ha felső ausztria, német és francia ország kiválóbb nevezetességű helyeit alkalmilag megtekinti, erre nézve különösen ajánlom Linz, Salzburg, München, Stuttgart, Strassburg és Nancy-t; de kinek nagyon meg kell számlálni pénzét és szorosan kimérni jobb, ha mellőzi ezeket, és inkább egyenesen Parisba tart, mert ezeket elmulasztva Paris mindannyit pótolni képes. — Az útra való elő készületeket illetőleg a következőket látom szükségesnek felemlíteni, először is az útlevél, ez nem épen szükséges, bár célszerűbb, ha van, de teljesen elégséges bárminő más okmány is, |Hai számunkhoz egy félivnyi melléklet van mellyel kiki személy azonosságát bizonyithatja, különben egészen a francia halárig senkise kérdi, senki sem állítja meg az utast, kivéve, a német határszélnél felületesen át nézik a málhát, mely sokszor szinte elmarad, — a francia határnál azonban ugyanis Avricourtnál minden egyes utas meg lesz állítva, kikérdezve és málháját össze vissza forgatva tüzetesen át vizsgálják. Különös gondot fordítanak a gyufa és dohányra, továbbá a francia országban eltiltott lapok és könyvekre, óvá intek tehát mindenkit, hogy kellemetlenségek elkerülése céljából ilyesmit magával senki se hozzon, szivart 4—5 darabot, dohányt annyit, mely egynapi szükségletet fedez lehet hozni zsebben.—A mi a személyek átbocsátósát illeti a következőleg történik, a vaggonból kiszálva , egy el korlátolt helyen kell át menni, itt egy kis iroda van felállítva, ez iroda körül 3—4 rendőr van, ezek kérdik az utasoktól a következőket, mi a neve, hova való, honnan jön, hova megy? mi a foglalkozása; ezt pontosan feljegyzik, azután kérdik vannak-e papírjai fjjapiers alatt a francia igazoló okmányokat ért) mutassa meg, ekkor az utas bárminő papirost, melyen az adott név rajta áll oda mutathat neki, legyen az Tatár Péter rege gunyhója, megteszi a szolgálatot, különben rendcsen látogató jegyeket szoktak használni, ekkor „passez" szóval útnak bocsátja, és nyugodtan háboriíás nélkül jöhet Parisig. Parisba érve, vagy franciaország bármely városában fogadóba szállva, szintén felkeli jegyezni az utasnak nevét, illetőségét, korát, foglalkozását, legutóbbi lakását, sokszor követelik az iratokat is, melyek azt bizonyítják. Általában mondhatom, hogy — e tekintetben francia országban szigorú ellenőrzés van, s nem ajánlom senkinek, hogy ha útlevelet nem hoz is magával, minden más igazoló okirat nélkül jöjjön, kercsztolő levél, vándor könyv, iskolai bizonyítvány stb. effélék is azonban elégségesek. Az úton Bécstől Avricourtig az élet nem drága, a szállodák is mérsékelt árúak, hanem már Strassburgnál úgyszólva kezdődik a francia vasúti rendszer innen az indóházakban való étkezést egyáltalában nem ajánlom, minden méregdrága és a mellett nagyon is alkalmatlan; a francia vasúti indóházak nincsenek úgyberendezve mint a mieink, a közönség kényelmet ott hiába keres, mérsékelt árakat épen nem talál, ha tehát kiuek oiatolva. nincs szándéka Strassburgtól Parisig állomásozni időzni, igen célszerűen teszi ha előre gondoskodik a még hosszú útra szolgálandó ital és elemózsiáról. Különben Parisig érve vagy nagyon kiéheznék vagy sokba kerülne az előre nem látás. A francia ravasz üzleti nép, az idegen utast csínjával kizsákmányolja. Parisban a lakás és étkezés különféle árú, az ide érkező utasnak első gondja természetesen a lakás, ez bőviben van, és lesz még a kiállítás ideje alatt is, Paris könnyen ad lakást egy milliónak, a nélkül, hogy azután szükség állana be. Az árak különbsége a helytől és a szálloda minőségétől függ. A kiállítás köröl ahhoz közel mindenesetre emelkedni fog már és nagyon emelkedett a lakbér. Távolabb a külvárosokban, megmaradt eddig is és valószínűleg nem is változik a lakások ára, nem ajánlatos különben a távolságra nézve nagyon válogatni Parisban, itt úgy van az ember, hogy mindenhez közel nem lehet, minden messze esik bárhol lakjunk, de viszont, ha felhasználjuk az igen olcsó közlekedési eszközöket az omnibus és Tramway-kat, úgy mindent közel érhetünk. 3 souért, (hat krajcár) egyik külvárosból a másikba lehet menni s meg lehet tenni olyan útat, mely gyalog órákig tartana, s bizonyára a cipő vagy csizma koptatása, különösen sáros időben többe kerülne. Ha tehát a helyben nem válogatunk, úgy Parisban igen olcsón lehet lakni. Például az úgynevezett maisonsmcublées-kben 30—40 frankért egy—egy szobát lehet bérelni havonként, mégi célszerűbb ha ketten hárman együtt fogadnak nagyobb lakást, ez esetben a lakás csinosabb, kényelmesebb és sokszor olcsóbb is, például 80-100 frankért lehet bérelni valamelyik faubourgban egy salon-t háló szoba és konyhával, teljesen berendezve, és ez elég 2—3 embernek, vagy egy családnak. A mi a

1 lakás keresést illeti, mindenütt lehet olvasni a házak falán a kapukon a következő feliratot, fekete nagy betűkben sárga vagy fehér Ipapirra nyomva Chambresmeublées, appartements, petits logesments a loner (^bútorozott szobák, lakosztályok kissebb lakások kiadatnak.) Erre nézve külömben ne mulassza el senki a párisi magyar egylethez fordulni (címe Société hongroise rue de Turenne 47) ez egylet az ide jövő magyaroknak mindig kitűnő szolgálatot tett, és tennt fog mindazoknak, kik hozzá foiduluak, 14 í 3 \ t •fi i i Sí 1 4 y •5 | í í * !! i I • fi f'l ff f i rí h * n ! Üt 14