Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-12-29

KIVONAT Ráth Károly országgyűlési beszédéből a Németországgal kötendő kereskedelmi kérdés taraijában (1878. deczember 21). Tisztelt képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam i György Endre; argumentióit legnagyobbrészt aláírom, de ép azért engedje meg t képviselőtársam, hogy csodálkozásomat fejezzem ki a felett, bogy mi, daczára ezen anynyíra megegyező közgazdasági politikai nézeteknek, oly messze ülünk egymástól, s hogy ő, ki ezen törvény javaslatot oly helyesen szoros kapcsolatba hozza azon közgazdasági politikával, melynek kifolyását képezte az egész kiegyezési mii, ezen kiegyezést annak idején megszavazta (.Ugy van ! balfelői). Hisz ily nézetek mellett félfogásom szerint lehetetlen lett volna ellogadni azdn alapokat, melyeknek ez már most egyik általunk is kilátásbe helyezett súlyos következményét képezi (Ugy van] Igaz! a baloldalon). De nem is követem öt e térre. Én ezen általam mindig ellenzett és a nemzetre nézve véghetetlen szerencsétlenségnek tartott közgazdasági alapot mint tényt igenis elfogadom, annak újabb elvitatására többé vissza nem térek és nem hozom vele ezen törvényjavaslat bírálatát kapcsolatba : hanem azt kérdem • vajon még a meglevő alapon is nern lehetett volna e az országközgazdasági érdekére nézve elönyösebb bár ideiglenes szerződést kötni Németországgal ? De t barátom felszólalása azt mutatja, hogy az igen t kereskedelmi minister urnák ministeri maiden-speechje bevezetésében nyilvánított azon néze.t, hogy itt csak ezen törvényjavaslat egyszerű elfogadásáról vagy el nem fogadásáról lehet szó, épen nern áll. Azt látjuk, hogy óriási különbség van azon szempontok közt melyekből kiindulva a ház. ngy egyik mint másik oldaláról, de még a többség köréből is a szerződés elfogadtarik. (Ugy van !) Megvallom, száz okom volna ellenezni a törvényjavaslatot s csak egy okom van, hogy annak elfogadásához igen nehéz szívvel hozzájáruljak. Ezen egyetlen ok az, mert lO— 12 nappal a szerződés életbelépte előtt, lehetetlen volna ma már más állapot létesítéséről gondoskodni. Azt merem állítani, hogy a mi ezen előterjesztésben jó. az nem új, a mi benne új, az nem jó. (Halljuk! Halljuk!' S én azt a több oldalróljelentékeny vívmányokként feltüntetett egyes főbb pontok rövid megvilágításával igazolni kívánom (Halljuk ») De engedje meg a t. minister úr, hogy még azon szerény megjegyzést tehessem, miszerint kijelentvén, hogy nem kíván az altalános közgazdasági és vámpolitikai irányzatok fejtegetésébe bocsátkozni, kénytelen volt mégis ezen térre lépni, a mennyiben azon különböző kereskedelmi és vámpolitikai irányról emlékezett meg, melyet a culturnémzetek jelenleg követnek, illetőleg melyre ujabban ismét visszatérnek. Felemlítette, hogy alig találkozunk ma már a merev szabad kereskedelmi iránynyal éa mindinkább viszszatérnek a nemzetek azon elavultnak és túlhaladottnak hirdetett álláspontra, hogy saját productiójukat védik ugy a mint lehet. No a tisztelt miniszter úr itt egy dologról megfeledkezett, arról t i., hogy Magyarországnak nincs sem az egyik sem a másik közgazdásági politikai iránya. (Igaz! Ugy™"

1 balfelöl j Mi határozottan védvámosak vagyunk a külfölddel szemben, csak hogy nem a mi productiónk, nem sajátnemzeti munkánk védelmére, hanem kizárólag Ausztria iparának védelmére. (Elénk helyesles baltelől) és midőn legalább nyers termékeinket kellene megvédenünk, azokat, mint e szerződés bizonyítja, feltétlenül egy nagy szomszéd nemzet kénye kedvének szolgáltatjuk ki. (Igaz! Ugy van! balfelöl. V Ma már ily előterjesztések megvitatásánál többé a magyar ipar érdekeiről szó sem lebet. (Egy hang: Szomorú!) ezt a kiegyezés elfogadása által nagy részben kiszolgáltattuk Ausztria ellentétes érdekeinek. Iparunkat más uton, más tényezők által lesz csak lehetséges némileg fejleszteni, de a magyar iparnak a vám és kereskedelmi polirika terén a legkissebb szolgálatot sem tehetjük a 10 évre létesített alapon. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Már most mely érdekek fognak szenvedni leginkább ennek az alapnak szükségszerű következményei által? Határozottan merem állítani, hogy főleg a f Ö.l d m ti y e 1 é s, a birtokos osztály érdekei. Ne méltassanak azt gondolni, hogy a kereskedelem, a forgalom könyitése csupán a kereskedők javára szolgál. Igen téves ezen annyira elterjedt felfogás. Láttuk ezt a mult évi váru-enquete tárgyalások alkalmával. Hiszen, uraim, a kereskedőnek mindegy Angjiából vagy Németországból vagy Ausztriából hozatja-e áruit, drágább vagy olcsóbb szállítás mellett e, ö azokat elárusítja bizonyos haszon mellett. Azon akadályok, melyek a kivitelt gátolják, a kereskedőt sokkal csekélyebb mérvben sújtják, mint a gazdát. A kereskedő keres magának más forgalmi irányokat, más üzletágakat; a forgalmi akadályok utolsó sorban és mindig Magyarország nyers termelését sújtják. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hanem nem erről kívánok szólni, de kívánom igazolni állításomat, hogy az én felfogásom szerint a mi ezen előterjesztésben új. az nem jó, a mi pedig jó az nem új. (Halljuk !I 8 e tekintetben hivatkozón) t. barátomnak György Endrének felszólalására, a ki, egy legfontosabb úgynevezett vívmányról, a vasuttarifíákról szólott. En meg nem foghatom, hogy komoly lapokban, még egy par excellence kereskedelmi lapban is a vasut-tariffákra vonatkozó intézkedés, mint valami lényeges uj vívmány tüntettetik fel. — Hiszen először is azon czikk, mely a vasúti taríftakról szól, benne volt már az 1 S69-iki VII. t. czikkben. Tehát ez nem új. De nem csak az l868iki conventíóban van meg, hanem a vasúti csatlakozásokra vonatkozó mindmegannyi németországi egyezményekben ís benn van ezen clausula. Alit is jelent ez? Az van megállapítva az előttünk fekvő egyezményben, hogy magasabb vasúti tételek az osztrák-magyar provenientiákra nézve nem állapíthatók meg, mint a milyenek a németországi tariffatéielek, vagyis az úgynevezett localis tariffák Hiszen most egészen más, t. í. az a panasz, hogy az úgynevezett köteléki tarifi'ák, vagy is az egyenes nemzetközi forgalomba alkalmazott tariffa-tételek magasabbak a németországi relatiókban, mint a milyent főleg gabona, liszt- és fa-kivitelünk elbírni képes. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Hivatkozom a közlekedési miniszter úrra. Ha azon tariffatételek állanának fen például Szeged és Hamburg között, melyek Poroszországban vagy Németországban a közbenső forgalomban, akkor absolute lehetetlen volna a kivitel, a minthogy most is majdnem lehetlenné ven téve. De nem ez a panasz, nem is az sújtja kivitelünket, hogy talán magasabb tariíTa alkalmaztatik, mint a belforgalomban Németországban, hanem az, hogy Németországnak ujabb tariffa politikája, melyet kénytelenek vagyunk monarchiánk újabb védvámos irányú vámpolitikájával kapcsolatba hozni, nagy mértékben sújtja kivitelünket az által, hogy az eddig fenállott kedvezményeket megszünteti, és pedig megszünteti annyira, hogy fakivitelünk majdnem megszűnt, lisztkivitelünk pedig teljesen eltereltetett Németország felöl és most majdnem kizárólag Trieszten át eszközöltetik. Igaz, hogy ez magára a lisztiparra nézve nem lényeges dolog, de lényeges dolog a magyar vasutak, különösen a magyar államvasutak jövedelmezősége szempontjából. (Helyeslés a baloldalon). . . Végig menve a fontosabb pontokon megjegyzem, hogy a legtöbb kedvezményi záradékra semmi súlyt sem fektetek. Ugyanez az J871. májusi frankfurti békekötésben örök időre biztosítva van Franczia és Németország részére kölcsönösen s ezeD clausulával vannak ellátva a mi összes kereskedelmi szerződéseink, péld. Uruguay-yal, Siammal, Guatemalával az argentin! köztársasággal "és Honoluluval, s ha maholnap a Zulukafferek királyával' fogunk szerződést kötni (l)erültség) lehetetlen akkor is más záradékot alkalmazni. Eu t ház a jelen viszonyok kőzt a legtöbb kedvezményű szerződést számbavehetö vívmánynak egyáltalában nem tekinthetem. Ott sarkal azonban a kérdés, mint ezt már Appónyi Albert gr. képviselőtársam is említette, vájjon csakugyan a kettő közt lehetett e csak választanunk : t. i. ezen szerződés, vagy az autonom vámtariffának pure et simple életbeléptetése közt ? Mivel ma ismét kényszerhelyzettel állunk szemben, és decz. 21-én tétetik fel a'kérdés; én kénytelen vagyak ugyan a szerződést elfogadni, de figyelmeztetem & t. házat, hogy a kormány mindig elutasította magától azt, hogy a tariffa a u t o n o m-nak tekinthessék, s azt mondta,