Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-12-22
ben ritkítja párját, s ezen tény, — ha egyes haszonleső önző emberek áskülódásai által utólagosan megsemmisítve nem leend,— városunk anyagi gyarapodását és szellemi haladását, mintegy varázs ütésre, rövid idő alatt megteremteni fogja. A közgyűlés tagjai, mint a nép emberei, megbízottai, mint a nép jogainak védelmezői egyszóval, mint a város atyái cselekedtek, midőn kimondták és határozata emelték, hogy városunknak a jelenlegi terhes ^pótadó 1 ' mellett egy új, egy jövedelmezőbb és a nép által szivesebben viselendő állandó bevételt rendel életbe léptetni. A városi tüzkárbiztositási intézmény kimondása által, a képviselőtestület, a polgárság számára olyan karácsonyi ajándékot hozott, melyért örök hála és elismerés fog reá szállani, s a történelem lapjain arany betűkkel lészen nagy tette feljegyezve. És a nép, midőn az új intézmény gyümölcseit élvezni fogja, szivében a hálaérzet azon sugallatot kel— tendi hogy: a jog védelméhez ész, tehetség és műveltség kell, s a nép jogait csak az képes igazán védeni, a ki. jószándéka mellett tudományt, ismeretei mellett jellemet is egyesit személyében. Hinni akarjuk hop;y, a kaszt gyűlölet elenyészve, a valódi intelligenlia előtt meg fog hajolni a nép, s ügyeinek védelmét intelligens polgártársaira bizandja; hiszen Istennek hála, ilyen férféríiakban városunk néni szegény s igy a választás nem nehéz. A közgyűlés karácsonyi ajándéka, legyen a költ— sönös szeretet és tisztelet záloga, képezvén annak hivatását: az anyagi és szellemi munkások költsönös támogatása, egyé forrása! Legyen béke, mert erre szükségünk van édes mindnyájunk s a haza érdekében, hiszen csak ha a munkás a tudóssal kezet fog remélhető hogy : imádva szeretelt hazánk — polgárainak boldogsága állal — boldog 1 Jesz! Pedig ki az, ki nem mondja hogy: az Jegyen!' .,Válasz a válaszra" E. Sz. Midőn a „Pápai Jótékony Nőegylet" a „Pápai Lapok" 49-dik számában a „Szegények Javára" cziin alatt hozott közleményt figyelmére méltatva, azt oly beható bírálat alá vette mint T. Antal Gábor nr a „Pápai Lapok" 50-dik számának vezér czikkében köztudomásra hozta, valóban a Nőegylet a közügy iránti érdekeltségének páratlan jellemvonásait adta. — Bebizonyította ez által ismét azt, hogy valamint eddig is, bár tehetségéhez képest szükkörében, buzgón és feláldozással működni a szegények javára szélesebb és álíalánosb körben is hajlandó lenne, ha azt főleg anyagi ereje megengedné. A kérdéses indítvány módot nyújt a jótékony uőegyletuek, jelen anyagi ereje mellett is, annak kivitelére, megjegyezvén hogyha czikk iró ur által közölt eszmék után az indítványra vonatkozólag a nőegylet véleményére is következtethetek, ugy el nem mulaszthatom kijelenteni hogy az indítvány értelmében, teljesen elmagyarázva lőn, és czik iró ur által az indítvány ellen hozott, és saját helyeslésével nyomositott indok sorozat összeállítása valóban felesleges és nem az indítványba vágó munka volt. Ismétlen az indítvány következő sorait „Nagy azok száma kik semmi egyleti támogatásra nem s z á m i thatnak", és továbbá „adjunk a szegény munkát keresőknek foglalkozást a s z ü k s é g i d e j é b e n, és vegyük át, az általuk készitett p r o d u k t u m o k a t a n n y i értékben legalább, mennj r ivel a munka dij és a produktum becse felér. Teremtsünk egy kézi ipar műhelyt hol a munkátlanok menedéket találnak, az éhség és n y o mo r id e j én legalább n ém i cn y h ü 1 e t r e sz áin i tha tnak". Hogy ezen indítvány az első közlemény után tévesen ló'n felfogva, nem csodálom, mert annak kiviteli rendszeréről és bővebb tárgyalásáról nem lón említés téve, de nem is tételeztem föl hogy valaki, nem ismerve az indítvány lényegét minden informatio nélkül, azt mintegy megelőzve, már meg is bírálva, elejthesse. Így történhetett csak hogy T. czikk iró ur más maA „Times' 4 Németből Spács. Adolf. Vájjon ki ne ismerné a föld kerekségén, a mennyire ezt civilisalt népek lakják ,a mennyire a villamos távsodronyok érnek és posta intézmények fenállanak. a .,The Times" czimü közlönyt? Ki ne olvasta volna legalább anyanyelvén a „Times' 1 egyik czíkkjét vagy legalább kivonatban, e czikk fölötti czikket és coramentárt? A londoni Cityben nyomott hirlap a világ legnevezetesebbíkénok van elismerve, valamint a Rothschildok a világ első bankárainak. A „világház" és „világlap* 1 között ugyancsak sajátságos viszony létezik. = Mindkettő körülbelül egy időben alapíttatott; mindkettő virágzásának korszaka ugyanaz volt; mindkettő nem áll fenn már elérthellenül, söt egyes irányban tulszárnyaltattak, de egészben befolyásuk meglörhetlenül existál , mivel a gyorsan fel- és letűnő sőt sikerrel és még ma is fennálló versenytársak közt maradandóknak és sziiárdoknak bizonyultak. — A lap és háznak mogorva, energia és eszélylyel nagy mérvben biró férfiak adtak léteit, a ezekről szint oly erélyes de jobban nevelt férfiakra szállt át, a kik a szükségest kellő időben végrehajtani mindig megértették, mind kettő egy teljes századon keresztül minden szenytöl megtudta magát őrizni és óvni és a világ tiszteletét, melyet ez eleinte megtagadott, elnyerte. A hol két egykorú teremtmény között ennyi hasonlatosság van. ott közöttük bizon}*os kapocsnak is meg kell lenni. És csakugyan a legnagyobb háznak a legnagyobb lap közlönye és részben tulajdona. Nyilvánosan ez ugyan soha sem lön elismerve és határozottan soha sem említve. Ezer meg ezer ismeretlen kéz dolgozik mint egyik ugy a másikért valamint cuaguk ugy bárki más által áthatlan terv szerint. Valamint egyébb dolgokbac a jelent sokkal jobban ismerjük mint az lomban őrölt, mert megjegyzem hogy azon ipar műhely melyet én indítványoztam tulajdonképen nem a közéletben gyakorolt specialis iparokat foglalná magában, mint talán kovács műhelyt, vashámort, kőfejtés tégla égetés vagy bőr gryártást, — hanem a házi ipar köréből mindazon iparágakat, melyekhez mindenki érthet s melyeket mindenki megtanulhat rövid útmutatás után; a melyekhez a kellő anyag oly csekély értékű, hogy az szóba sem vehető, és szerszám nagyon kevés kell mert főszerszám a kéz és az ujjak. — A m. k. vallás és közoktatás ügyi minister ur adott ki egy „A házi ipar könyve" czimü munkát, melyben az általam indítványozott műhelyben létesítendő iparágak mind feltalálhatók, értelmezve teljes mértékben, abból ki-ki beláthatja hogy az ezen ipar ágakat képviselő miihely berendezése a helyiségen kivül alig igényel nagyobb áldozatot. Nem akarok tehát Louis Blane féle nemzeti műhelyt, aztán nem is a hanyag dologtalanok számára, hanem a szegény munka keresőknek. Azon megjegyzése czikk író urnák erre vonatkozólag hogy elvben igaz csak miszerint mindenki kereshet annyit miből meg élhet, s hogy bizony sokan vannak kik nem szolgálják meg azt mit megesznek, csak a mai társadalmi viszonyokkal érvelhető, midőn heti bér napszám és óra számra dolgoztatnak, lm nem a positiv socíologia más irányra utal, midőn mindenkinek lesz alkalma annyit keresni amihói megélhet és a mi őt megilleti, midőn egjedül az általa előállitoll produolum minősége, mennyiségétől függ ugj .szólva léte, ha u munkás és munkaadó érdekei egymástól függenek, és ha még a munkások képzettségét i* a latba vetjük bi/.onjáia csak abból kell majd a munkásnak élnie a mit keresett, bizonyára gondoskodott a positiv socialismus arról is hogy a munka kerülést épen oly szigorral büntesse mint a lopást mellyel egyenrangú bűnnek nevezhető, de azon társadalomban melyben, az a mai társadalomban csak elvileg igaz állítás, a gyakorlati téren is való, nem lesz alkalma senkinek bün elkövetése nélkül többet élvezni mint á mennyit keresett vagy meg érdemelt. Nem is azon naivitásból hoztuk fel az indítványt hogy ez által elűzzük a nyomort a földszínéről, hanem hogy legalább némi enyhületet uyujtsunk az éhség es nyomorban. Czikk iró ur áltat bírálgatott műhely és műcsarnok létesitéweért a nöegylethez folyamodni, oly tapintatlan eljárás lett volna mely nevetségessé válnék a közönség előtt, és hiszem hogy ilyenné akarja tenni az indítványt Czikk iró ur midőn a Louis Blanc féle nemzeti műhely felállításáért a nőegylethez folyamodni praetendálja. Megjegyzem még hogy sikerülni fog felállítása azon műhelynek melyet indítványozok, mert megparancsolja azt elébb utóbb a szükség, és mert az áldozatot egyes ember is meghozhatja,— és meg is hozza csak hogy saját hasznára fogja forr ditani.— Epen ezt akartuk csak kerülni midőn, mint jótékonysági ügyet, az üzleti élettől elvonni és monopólium képpen a nőegyletnck ajánlani A'olt czélunk. Áttérek tehát azon indokok ellen súlyozására melyek T. czikkiró ur nyomatékos helyeslésével kapcsolatban az indítvány ellen felhozattak és illetőleg közöltettek. Az indítvány keresztül vitele sok szakismeretet kíván. Erre megjegyzem csak annyit mennyit jó házi asszonyok tapintatos anyák és müveit hölgyekből alkotott jótékony nőegylet körében feltalálhatunk, és feltalálnunk kell. Mert házi iparról van szó, és a melynek több ágával nőegyletünk a jótékonyság érdekében már is foglalkozik mert T. czikk iró ur maga említi miszerint a nőegylet munkaadással már is állandóan segélyez 12—18 egyént, olyan munkával melyhez a nők is értenek horgolással, kötéssel, fonással szövéssel, van ám még több is ilyen fajta munka, melyhez nem szükség annyi tanulmány sem mint a kötés vagy szövéshez, melyhez a nők is értenek, csak nézzünk egy kissé körül a házi iparterén, tehát némileg elvben és gyakorlatban is érvényesité már a nőegylet az indítványt, be sem várva ugy az indítványozó fellépését, és czikk iró ur helyeslését vagy ellen véleményét. Az egylet vagyonával nem áll arányban az indítvány, melynek igasságát T. Czikk iró ur is conslatálja, ezeu érvhez mindaddig nem szólok mig az egylet vagyoni állását nem ismerem, de annyit mondhatok hogy 500 frt tőkéből az indítvány a legsikeresebben létesíthető, és azon tőke az egylet javára, hatalmas segély nyújtás mellett még dusau jövedelmező'' is. — Két terem, egy a nők egy a férfiak számára, ócska padok és-asztalok, egy pár harapó fogó, kalapács, néhány kéve zsup, vessző, előtt, mivel a mult ismerete jóval nagyobbodott, ugy lassankint a legtitkosabb összeköttetések és teremtményeket is megértbetjük, mihelyt elég hosszú történetük van. A Eothschildok és a „Times"-nek párhuzamban haladó történetéből következtetjük, hogy ez utóbbi amint egyébb körülmények ís tanúsítják az előbbinek kizárólagos közlönye. Olykor a lap egyes angol kormányoknak szolgál mint egy odakölcsönzött kalapács, mely tulajdonosán kivül még másnak is használhat. Függetlenül és minden befolyását menten lép fel mindazon kérdésekben, melyek az angol nép jogát és szabadságát illetik. De külügyekbeni magatartása bizonyos pontig Rothschilddali szövetség által van feltételezve; a legfontosabb esetekben ezek látják el a lapot tudósítókkal és hírekkel és ennek óriási befolyását, valamint kiadói és szerkesztői talentumát hasznukra fordítják. A „Times" története ismeretes, a mennyire Ö maga ezt alkalmilag, meg egyébb angol irók könyveikben és irataikban elbeszélték. Grantuak „Newspaper Press"-e tárgyalja alapitását, a fontosabb ismeretes élményeket, a ,,Times"-nek feltűnőbb hatásait s hires nyomdáját, mely először alkalmazta a gőzerőt ujságnyomásra. E fejezetekben és más egyes helyeken olvassuk, hogy a „Times" első száma 1788-ban jelent meg a három évvel ezelőtt alapított ..Dadly Universal Register'-nek nevezett lap folytatásául. Továbbá irja, hogy Esqu. John Valter, mindkét hirlap első kiadója és egyetlen tulajdonosa, a mostani főtulajdonos, és kiadónak nagyatja, nyomdász volt, aki a nyomdászatnak úgynevezett logographiai rendszerét, a melyet Johnson Henry talált fel, éveken át alkalmazta és minden támadás ellen makacsul védelmezte. Azonban az angol hírlapok e történet könyve sem arról nem tesz említést, vájjon Mr. Valter még más is volt e mint nyomdász, sem arról mint jutott a ./Times" alapitásá|nak gondolatára, (Vége ko>,) és pár kiló huzal (sárga és fehér), továbbá cartonok, és színes papírok olló kés és ragasztó pép stb. apró készletek és szerszámok szükségesek. — Mindezekre a befektetendő töke nem ijjesztő mennj'iség, a terjedelmes műhelyek és szükséges műszerekről tehát csak czik iró ur álmodozik, az indítványozónak ez nem volt szándéka, én létesíthető intézményről írok, czikk iró ur egy létesithetetlen intézmény bírálatán akarja azt elejtetni belátva pedig egyrészről szükségét, mert azt mondja hogy az ajánlkozók száma 100-náI is feljebb menne. (Vége köv.J Levél a szerkesztőhöz. — Tisztelt szerkesztő uri Becses lapjának legközelebbi számának „egy városi képviselő" tollából a városi kölségvelés tárgyalására vonatkozólag egy a kötelesség tudatára emelkedett képviselő aggodalmait kifejező czikk jelent meg. mely nem anynyira a jelen, mint inkább a jövő évben napirendre kerülő költségvetésnél irányadóul szolgálónak jetezteteít. Engedje meg tehát I. szerkesztő ur nekem is, mint e lapok egykor volt munkatársának, hogy erre vonatkozó nézeteimnek becses lapja hasábjain kifejezést adjak. Teljesen osztom képviselő társamnak a képviselők közönyére vonatkozó megjegyzéseit; mert a tapasztalat minden kétséget kizárólag mutatja, hogy ha csak valami rendkívüli dolog nincs készülőben, a képviselők fele, sőt két harmada távollétével tündököl. A mi azonban a költségvetés tárgyalásának idejére nézve mondatik, abban nem az oít elmondottakat, tartom leglényegesebbnek; mert a felszólaló képviselő úrtól inkább váriam volna azon észrevételt, miszerint a költségvetés tárgyalásának nem most, hanem a községi törény értelmében szeptember vag}- október hóuapokban; de mindenesetre a íl-dik rendes közgyűlést megelőzőleg lett volna helye, hogy az év elejével már a szabáiyszerüleg jóváhagyott költség előirányzatot lehetne érvényesíteni. Ámde a jelen évben — el kell ismernünk — oly akadályok merültek fel, melyek a költségvetésnek előbb tárgyaltatását lehetlenné tették. Ugyan is a tisztújítás szeptember végén ejtetvén meg, a régi tisztikar nem érezhette magát jogosítottnak a jövő tisztikar részére költségvetési előirányzat szerkesztésére. Midőn pedig az uj tisztikar megválasztatott, illetőleg újból megbízatott a város ügyeinek vezetésével, a számvevőnek a költségvetés adatait összegyűjteni, a városi tanácsnak pedig az előiráuyzati tervet megállapítani kellett. — Ezután a költségvetés kiosztalott, közszemlére kitétetett, és a 15 napi záros határ idő lejárta után az állandó választmányhoz mely a költségvetési előirányzatra nézve netán beérkező észrevételek felett is véleményt előterjeszteni van hivatva, tétetett át. S csak miután a 30-as állandó választmány is elvégezte a költségvetés tárgyalását volt az elnökség azon helyzetben, hogy a költségvetés tárgyalására rendelt rendes közgyűlést egybehívhassa, — az időt illetőleg tehát ez évben nem sok késedelmet vethetünk hatóságunk szemére, de annál inkább appellálhatuuk a jövőben tanúsítandó pontosságra. Nem hagyhatom azonban felemlités nélkül azon mulasztást, mely egyaránt terheli a városi előjáróságot, az adózó polgárokat sőt a képviselőtestület tagjait is. A községek rendezéséről szóló törvényünk ugyanis határozottan rendli, hogy a költségvetés közszemlére kitétele alkalmával az adózó polgárok figyelmeztetendők arra, hogy az előirányzatra észrevételeiket a 15 napi záros határidő alatt beterjeszthetik; de ezeu felhívást a kinyomott előirányzati terven hiába keressük, nem hiszem, hogy a költségvetést a közszemléiére kitétel alatt valamely adózó megtekintette volna, azt pedig bizonyosan tudom, hogy észrevételt, illetőleg modósitást czélzó indítványt sem az adózó polgárok, sem a képviselők közül senki nem terjesztett elő *). Igy nem csoda, ha a költségvetés tárgyalásán tett és gyökeres javilástczélzó indítványok a képviselők kellő tájékozottságának hiánya miatt agyon hallgattatnak, holott, ha az ily indítványok előlegesen indokok és adatokkal felszerelten írásban terjesztetnek elő, és az állandó választmány véleményével együtt jutnak a közgyűlés elé, sokkal inkább lehet reményleni, hogy a gyűlés tagjai a két indokolt nézet egyike vagy másika mellett felszólalnak, vagy az állandó választmánynak az indítványt helyeslő véleményéhez járulnak, mintha a rögtönzötten előterjesztett indítvány által meglepetve vannak s nincs alkalmuk a különben korszin vonalán álló és a gyakorlati téren általában helyesnek ismert intézkedés behozatalát célzó *) A képviselő, ezt a tárgyalásnál is teheti; nem kell a lörvc'nyl félre magyarázni Szerk. Csarnok. AZ ANYA. Dorrog az ostor, kong a kolomp, Kiabálva szalad száz játszi gyerek. Benn a szobában ágya előtt, Fiatal nő térdepel, ugy kesereg. Lárma ha nő, nő a siralma, Kelti fiát, szóll „óh gyermekem édes! A kis jézus ünnepe van ma . .." S aztán lehajol suttogni füléhez. Hallgat a gyermek sir az anya, Ott a karácsonyfa! az ablak előtt! Rajta narancs, kis puska, a dob . . Mind rajta mi csak kedves volt az előtt. Hajh! de hiába kelti fiát. . . Nem durrog az ostor, nem kong a kolomp Elnémul a lárma, a fürge világ Már már hazatérőben szerte bolyong. — Fel kel a nő s halkan tova lép, Félve a neszt, nehogy ébredjen a gyermek. Czukrot tesz kis lábbelijébe, Majd mosolyogva vizsgálja a termet... Oh! e mosoly a szívre lehat, Fel rázza nyugából a büszke velőt l Láttátoké?., villám sugarat Reszketve kigyúlni zord felleg előtt: Meg hasad a menny, s csattan a lég, Hogy kínjába az ég a földbe harap! Néz az anya ... s egy sikoly ajkán ... Szive repedt meg^ kínja alatt, Soós Lajos.
