Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-12-15

ha azok például industrialísták a körükben foglalkozó ügynökök szakszerű képzését előmozdítani, a birtokában levő anyagokat és eszközökét tökéletesbiteni, és annak hagyományozni, ki erre igazán méltó. E vagyonnak ilyetén socializálása látszatra imeompatibilis az emberi agyszervezette!, mely annyira egyéui, de mindinkább kivihetővé válik ha az erkölcsi és szellemi tőke, az anyagi tőkeként összegyűlvén átalakítja majd az alteristák agyvelejét, mint ezt a sociologia tanítja. A positivismus főelve „másokért élni,"—Ez elv bármi újnak látszik is, meg van társadalmunkban teljesen valósítva, és feltaláljuk ott, ha felette egy kissé gondolkodunk. A családban e szűkebb körű társadalomban az apa csak övéiért él. De igy van ez habár kevésbbé feltűnő, az emberi társadalombari is mindenki dolgozik, legyen czélja egyéni vagy társadalmi csak másokért kidolgozik. Mióta csak az első tőkék megalakulása után az emberi foglalkozások speciálisáivá lettek, és a collecíiv munkásság, a különböző tényezők összmüködésére lőn alapítva Aristoteles elve szerint, mi mindnyájan másokért és mások által élünk. A legszigorúbb egoista, vagy leghazardabb pazarló nem viheti magával a sirba házait, gépeit vasiitait, actiáit, részvénypapirait vagy gó'bölcít, midőn tehát azt mondjuk, hogy inasokért élni, nem szorítkozunk a nagylelkűek nemes érzelmű könyörnletére csak egy sociális tényre utalunk, mely valósággal létezik. Bárki mit gyüjlsön szerezzen magának, anyagi ugy szellemi téren az elődei állal szerzett lökéből, bármit teremtsen alkosson önnön maga, részben kortársai vagy örököseire száll. — Mely uj gazdászali theoriánuk természetes következménye, hogy minden munka ingyen van, hogy a munka ne fizesse a telt szolgálatot, sem a munkás értékét hanem azon anyagokat mclylycket elfogyaszt. — Valóban szegyeit azt hinni hogy eleget telt a mester munkásai irányában kifizeluíii azokat néhány forint heti bérrel, kik a társadalomnak feláldozzák egészségüket sokszor életüket. A munkának ezen alterisla felfogása ád a muukásnak helyes ideát igazi önértékéi ól. Es ezért törekszik megszüntetni a felszabadult szolgasági állapotot hogy e társmunkás szerepre juthasson, mert ilyennek kell öt valóban tekinteni. A positivisták társadalmában a régi rendszer kormányosai mint katona, tábornagy, csiszár és király nem léteznek, helyökel industriális főnökök, bankárok kereskedők g\árosok és földmi velők foglalják el. Ezek kezében lesz a polilikai hatalom és a városok igazgatása. De szükséges hogy ezen kormányosok kötelességüknek megfeleljenek, hogy az igazi nagy polgárokhoz méltóan nemes lelkűek legyenek, hogy példát mutassanak a valódi önmegtagadásra, hogy a szolgaságra jutott gazdagok szokásaikról lemondjanak, hogy nem a czim hanem valóban érdem állal váljanak nemesekké mert mig öuszokásaik rabszolgái maradnak gyűjtsék bár halomra erős záru vasszekrényeikbe a milliókat, a legutolsó katona, ki a senki által sem fenyegetett sáncz őrizetére küldölt csapatból való, több érdemmel bir mint ők, mert ez legalább kész életéi koczkára tenni a szükség cselében. A vagyon reform, kérdésével szoros összeköttetésben áll a többi sociális kérdés melyek nem kevésbbé fontosak mint pl. a szellemi morális és phisykai nevelés. A positivisták azt mondják hogy mindaddig mig az emberi társadalomban a fogyasztás leend a legfőbb tényező, és mig a bőfogyasztók tisztelve bálványozva lesznek mindaddig a társadalomban szegény lesz, mert könnyebb lerontani egy házat mint azt felépíteni, könnyebb a bort kiönteni mint azt megszüretelni. Es megjegyzendő hogy nem üldözik ők sem a kormányt sem az egyes kastokat mint inkább a társadalom heréit rendcllenkedöit és a vissza éléseket és azt mondják az egyéni vétségek mai napság többet ártanak a társadalomnak mint a közrendszer hibái hogy ezek kárhozatosabbak és veszedelmesebbek is; igy pl. nem áldozunk-e milliókat naponként a dohányzásra nem c sokan fúlnak a borba, hány a pálinka és a sör hitvány rabja szóljunk a nők erkölcsíelenitéséröl, mennyibe kerül ez? Vájjon mindezt a kormány rendszer okozza-e? Igaz hogy a nyomor Icaljasit, de az is igaz hogy a lealjasodás csinálja a nyomort. Nem a társadalmi hiányok okozták ám sokak szegénységét vannak kiknek ez saját hibájából eredt. IIa ellenkezőleg nem leend elv sokat produkálni azért hogy sokat fogyaszthassunk, hanem ha az anyag fen tartása épen olyan lényeges mint annak produelíója, ha az erkölcsi nevelés azon polezra emeltetik, melyen lenni kellene , ugy az erkölcsi és cconomiai theoriák ugyanazon synthésisben combinálva, a vagyon és munkának a legfőbb jelentősége leend és ez a legnemesebb tevékenységet fogja kelteni, igy mindenek jóéle váratlanul megjön, és u nyomor csak igen szüktéreu ott is csak esetleges okok miatt fog támadni melyen segíteni nem leend nehéz feladat. — Mig ma ez a legveszélyesebb társadalmi rákseb, mely terjed minden irányban, ellene hiába küzdenek. Irodalom és művészet. — Előfizetési felhívás a „Magyar Népdalok

;í cimü és zenekiséreltel ellátott münépdal kötélre. Midőn a magyar műkedvelő közönség elé bocsátjuk eme felhívást, azon szives érdeklődés lebegett szemünk előtt, melylyel az ilynemű vállalat fogadtatott. Reméljük, hogy ezen szives fogadtatást mi is kinyerjük. A kötet münépdalokat. fog tartalmazni, énekre alkalmazva, zongora kísérettel. — A dalokat Sághi József irta, a zenét Sághi Fülöp szerzé. — A füzet, január hóban jelenik meg; előfizetési ára 1 frt. Az előfizetési pénzeket, deczcuiber 28-ig kérjük beküldeni; lakásunk: Nagy korona-uteza 2 sz.j, 1. emclet 6. ajtó. — A szives gyűjtök 10 példány után 1 tiszteletpéldányt kapnak. Budapest, 1878. decz. 1-én. A| szerzők. — Értesítés és előfizetési felhívás! Ezennel'van szerencsém a t. magyar iparos osztály becses tudomására hozni, hogy a jövő 1379. év 1-sö uapjával. „Magyar i párosok lapja" czhh alatt, egy kiválóan az iparos élet szükségleteihez alkalmazóit vegyes tartalmú heti közlönyt szándékozóin megindítani. Hogy mily fontos szolgálatot tehet a magyar iparos osztálynak egy ily közlöny, az ki fog derülni, ha majd megkezdi pályafutását. — Addig is a követendő irányt illetőleg az alábbiakban kívánok tájékozást nyújtani. Lapunk egyik fontos feladata leend: megbeszclgetni azon utakat cs módokat, melyek állal főleg a hanyatlásnak indult kisiparosok helyzetén segíteni lehetne, ~ másik még fontosabb feladata pedig: rámutatni azon eszközökre, melyek legalkalmasahbaknak mutatkoznak a magyar kézműipar fejlesztésére. De az iparos osztályt legkSözalebbröl érdeklő említett fontos tárgyakon kivül, még igen sok dolog van, mi az iparost mint honpolgárt érdekelheti; azért lapunkat ugy rendezzük be, hogy abban feltalálja az iparos olvasó mindazt, a mi nevezetes történik ugy e hazában mint a nagy világban. Az eseményeket pedig előadjuk hiven, amint azok történtek, sem kicsinyítve sem nagyítva; mert politísálni nem levén szándékunk, nem is csavarjuk a dolgot sem jobbra sem balra, — sőt épen a világosság fáklyáját akarjuk meggyújtani, hogy lásson ki-ki a maga szemével, és ítéljen a dolgok állapota fölött saját eszével! De a hazai és nagyvilági fontosabb események mellett érdekelnek, sőt olykor igen tanulságosak a kisebb társadalmi hirek is. Tehát ezeknek is állandó rovata lesz lapunkban. — Ezt követi egy másik rovat, mely ugy az iparos mesterekre mint a segédekre nézve igen fontos és megbecsülhetetlen leend. E rovatban ugyanis: „munka hírek" czimen közölni fogjuk mindazon munkaadó mesterek és munkakereső segédek neveit, kik ez ügyben szerkesztó'ségüukhez fordulnak. Ily megkeresésre elegendő lesz egy 2 kros levelezési lap, — mi által a munkaadó meg lesz kiméivé a sokszor tetemes költség-, bői és fáradsággal járó segéd-kereséstől, a segéd pedig azon kellemetlenségtől, hogy városról-városra vándoroljon bizonytalanul, és egy pár hét alatt elköltse addig fáradsággal szerzett kis pénzét, sőt sok esetben még házról-házra kéregetni legyen kénytelen! És ezen igen praktikus eljárás, — a mellett, hogy a munkaadó munkást, a munkakereső pedig munkaadót a legegyszerűbben talál, egyszersmind legbiztosabb jelzője lesz az iparüzlet élénkségének vagy pangásának, ugy általánosságban mint egyes iparágakra nézve. Tárezarovatunkat is kiválóan a magyar iparos életbőt merített mulattató, de egyúttal tanulságos elbeszélések, ipar történelmi és más ismeretterjesztő értekezések ipartörténelmi és más ismeretterjesztő értekezések fogják betölteni. Végre „üzleti szemlénk"-ben értesíteni fogjuk olvasóinkat az üzleti élet minden fontosabb mozzanatairól. Az előadottakban röviden körvonalozva lévén lapunk iráuya, egész bizalommal fordulunk t. iparos polgárainkhoz, hogy jó czélu igyekezetünket. méltányolva, szerény vállalatunkat támogatni szíveskedjenek. Az előfizetési ár oly csekélyre van szabva, hogy — kivált ketten, négyen összeállva — a legszegényebb sem érzi meg. — Előfizetési felhívás. „Képzőművészeti » z e m 1 e" czimü íllustralt közlönyre. Elvitázhatlan tény, hogy hazánkban a művészetek közül az utóbbi évek alatt egy sem vett oly hatalmas lendületet, miiit a képző művészet. Tehetséges, messzebb körökben is elismert művészek egész sora hirdeti e téren való elöhaladásunkat, s köztük vannak olyanok is, kikre a nemzet méltán büszke lehet, kik elismerést, dicsőséget szereztek a magyar névnek. Honnan van mégis, hogy mig a többi művészet állapota a megelőző időkhöz képest örvendetesnek mondható: legkevesebb méltatásban ép az a. művészet részesül, melynek képviselői szintén hasonló vagy tán több igényt tarthatnának a közönség elismerésére, támogatására? Nézetűnk szerint e közöny egyik főoka abban rejlik, hogy míg a testvér-művészetekkel szemben lapjaink számos eszközzel rendelkeznek a közönség érdeklődésének fölkeltésére, ezt a képzőművészeteket illetőleg, melyeknek magyarázata, az illető műtárgyak szemlélhelővé tétele nélkül, mindig csak hiányosan eszközölhető: alig tehetik. Sőt e részben képes lapjainkra sem támaszkodhatunk eléggé, mivel ezek, már állalánosb jellegüknél fogva is első sorban a társadalmi és politikai élet napi mozzanatainak elötöntetésre vannak utalva. Általában vannak, hogy évek óta ily kivételesviszonyok uralkodnak nálunk, egyik főoka az, hogy nincs külön képzőművészeti közlönyünk, mely kizárólag e szakmával foglalkozó minden egyes számában, hetenkiut vagy havonkint, általános képét nyújtaná a különféle művészeti törekvéseknek s mintegy központját képezné a művészek sokoldalú érdekelnek, melyek a napi sajtóban is kifejezést nyernek ugyan, de ott, a politikai és társadalmi mozgalmak zűrzavarában, nem keltenek elég figyelmet és érdeket. Hogy pedig a kontinensen szétszórva élő müvészeiuk solidarilását elősegítsük, az összes képzőművészek folytonos tevékenységéről koronkint áttekintést nyújtsunk s ekkép a közönség általános érdeklődését is lassankint fejleszszük: arra külön közlöny szüséges, a milyen a külföldön igen sok van s a milyennel nálunk is más szakmák rendelkeznek. E hiány pótlása végett vállalkozott alólirt a „Képzőművészeti szemle" megindítására, még pedig számos közreműködő iró és művész támogatása mellett. Irodalmi müveket ígértek: Dr. Ballagi Aladár, Barabás Miklós, Serényi László, Bubics Zsigmond, dr. Czobor Bela, Fiudura Imre, Greguss Ágost, György Aladár, Haan Lajos, Havas Sándor, Ipoly Arnold, Kelely Gusztáv Kertbeny Károly, Keszler József, Maszák Hugó, Maszlagy X. Ferencz, Mudrony Soma, Myskovszky Victor, Orlay Soma, Dr. Pasteiner Gyula, Pulszky Ferencz, Pártos Gyula, Rómer Flóris, Szauu Tamás ,Szász Károly, Sounenfeld Sigmond, Szentgyörgyi Otto, dr. Thallóczy Lajos, Zichy Antal, Zisilinszky Mihály. Azonkívül igénybe vesszük majdnem összes müvészeiuk támogatását. Ezek névsora: Aggházy Gyula, Benczúr Gyula (München) Brodszky Sándor, Bruck Lajos (Paris), Dux Zsigmond (Bécs), Ebner Lajos (Paris), Feszty Árpád Greguss Imre Haán Antal (Róma) Jankó János, Kacziányi Ödön, Klhukovits Ferencz, Kovács Mihály, Ligeti Antal, Liczenmayer Sándor, (München), Lötz Károly, Madarász Victor, Markó András Markó Károly (Flóreucz), Molnár József, Munkácsy Mihály (Paris), Paczka Ferencz (Paris), Szoldalits Ferencz (Róma), Telepy Károly, Tháu Mór, Tölgyessy Arthur (Paris), Valentini János, Wagner Sándor (München), Wéber Ferencz. Vállalatunk szóh'A\v és képben egyaránt hü tükre fog lenni a magyar képzőművészet jelenlegi állásának, előlialadásának és fejlődésének. Közölni fog ez okból művészet-történeti fejtegetéseket, tanulmányokat, kiválóbb hazai és külföldi mesterekről szakszcrüleg irt jellemrajzokat, tárlatok és egyes müvek ismertetését, a művészi életből vett rajzokat s kisebb rovataiban folytonos figyelemmel fogja kísérni hazai művészeinknek tevékenységét. Igy mig egyrészről a nagy közönség érdeklődését és rokonszenvét a képzőművészetek iránt felkölteni igyekszik, másrészről a magyar képzőművészeknek is alkalmat nyújt, hogy ujabb müveik bemutatása által azoknak piaezot és kelendőséget is szerezhessenek. Ez utóbbi czél elérése végett a „Képzőművészeti szemle" hazai tárgyú képeket fog hozni; melyeket az illető művészek maguk rajzolnak fára s az e téren csaknem páratlanul álló művész: Moreili Gusztáv fog metszeni. Vállalatunk ekkép, minden évvégével külön kötetbe kötve, oly illusztrált diszmüvet is fog képezni, melyet évek után is érdeklődéssel, sőt élvezettel lapozgathatjuk. Ily törekvések mellett, azt hisszük, egész bizalommal számithatunk, ugy a művelt közönség;, mint szakférfiúk Levél a szer*lcesztőlxöz. l'isztelt Szerkesztő Url A „Pápai Lapok szorgalmas olvasója" aláirásss e napokban egy levelet kaptam, melyben levélíró reflectálva lapok múlt számaiban megjelent, nemzetgazdasági czikkei ezen passusára: „Csak ekkor emelkednék fel igazán pangásba lévő kereskedelmünk, mely hogy egy állam felvirágzására mii roppant fontossággal bir, ennek illusztrálására ma már nei szükséges Boisquilbert. ismeretes hasonlatár u ta 1 n un k," — felkér közölném vele B o i s q u i 1 b e r t n e k ériu tett hasonlatát. Levélíró úr nem irván meg lakása czimét, kénytelen va gyok megtisztelő szíves érdeklődésének e lapok atján, s a kö vetkező sorokban eleget tenni. Boisquilbert (t 1714} „Sur la natúr e des rieh es s

es" czimű munkájában hozza fel az általam idézett példát. < ugyanis a kereskedelem nagy hasznáról értekezvén, enne bizonyítására ezen képlettel él: Ha például több ember szá száz lépésre egymástól czölöpökhöz volna Jánczolva, a egyik egy rakás élelmi szerrel, de meztelenül, a másik pedij csupán nagy mennyiségű tüzelő anyaggal, a harmadik egy ra kás ruhával stb. — mindegyiknek el kellene veszni, met egyoldalú vagyon bőségüket nem cserélhetnék ki.' — — Oly egyszerű e példa, mint a mily egyszer az az igazság, melynek illusztrálására ezt a nagy nevű ir felhozta. Bécs, 1878. decz. 12. Feuyvessy ferencz. Kivonatok az ismeretterjesztő egyletben tervezett „Jeyyzeieh —• egy positívisla könyvébőt' czinut felolvasásból. (folytatás és végc.J Világos tehát, hogy a privát vagyon nem kizárólagosa cgyéui szorgalom eredménye, hanem egy olyannyira eomplikál társadalmi producíio, melynek tényező elemeit bajos volna fel találni, és hogy annak tulajdonosa csak annyi joggal bírja azl a mennyiben azt tőle mások is joggal reelamálhatnák. — D hogy a gazdagság forrását tekiulve csak socialis, még világo sabb lesz előttünk, ha azon procedúrákra figyelünk, melyei szerint alakulhat a tőke. Két körülmény emelendő ki különösen. 1. Minden ember produkálhat többet, mint T mennyit önnön maga elfogyaszthatna. 2. Hogy a nyert anyagok tovább is eltartanak mint a mely időben azokat produkálják. Ezen törvéuyck alapjáu, a positivisták u inathusiai és av economiai motaphysikától eltérőleg, a következő theorémat állították fel. A munkás osztály mint olyan, mely a többit feutartja soha sem lehet szám felelt való. A tőke alakítására vonatkozólag pedig: minden nemzedék egy megelőző nemzedék productuinát kezeli cs adja át egy következőnek. A tőkére nézve pedig — az nem egyébb mint — egysége azon tisztán a m i szükségeinket kielégítő anyagi prod uctumok állandó csoportjainak, melyeket a megelőző nemzedékek alkottak a következők részére. Szorosan véve, tehát a gazdagság a holtaké, s mennél tovább megyünk okoskodásunkban, az élők javára eső rész egy minus töredéket ad az egész tömeggel viszonyítva és abból ezekét levonva. A communisták czéija nem annyira természetellenes mái mint az individualistáké és a communismus némely nyomait feJ is találjuk társadalmunkban az iskolák: kórházak, vallási községek a közutak, csatornák és az utczák használati rendszerében.— De ne vélje senki, hogy a socialisták törekvése, ezen communismust elérni, minden körülményre nézve, sut ellenkezőleg épen ez ellen harczolt a baseli congressuson egy híres orosz socialista névleg Bakounine és az egész párisi prolelarius tömeg. A communismus nagyon korlátolja az egyéni szabadságot és méltóságot, pedig a modern embernek egyedüli czéija ezek után törekedni, ezen törekvést támogatni és elősegíteni kell. A positivisták a közmunkákban résztvevő iiumzcdékek versenyét akarják ugyan, de olyformáu, hogy fenlartassék egyúttal teljesen az egyesek függetlensége. Meit például az élelem, ruházat stb. egyéni dolgok és csak annak körébe tartoznak, kinek azokra szüksége van ki azokat élvezi, használja, az egyeseknek privát dolga meghatározni saját kiadásait, mert csak ha önmaga tanulja beosztani saját számadásait, az öutapasztalat iskolájában válik igazán emberré, a positivisták (ehát nem akarnak olyan gyám állapotot, mely szerint ha azt végleteiben analysálni akarjuk, ki-ki bizonyos főhatóságokhoz tarfozuék folyamodni cgy pár czipőért vagy egy kalapért, s amit talán meg se kaphatna ha esetleg rosszul van bélyegezve. A versenynek mindig öukénytesuek kell lenni, csuk igy méltó nevére, az egyesnek függetlenül kell élni környezetében, sőt szabad legyen még bizonyos határokig kihágnia is. — A méltóság, az erkölcs és haladás ezen körülménytől függ; mert ha például Copernicus valamely törvénytestülethez lett volna kényszerítve fordulni élelemért, és ha például csak azon feltétel alatt adattak A'olnu neki, ha tudniillik elveitől eláll, hogy védje a hivatalos eszméket, bizonyára éhen halt volna meg, de példa reá Comic Gusztáv nyomoruságteljcs élete, kit academicus társai éhhalállal akartak elveszteni, mert léte e nyomorultaktól függött. A positivisták a vagyon egyéni birtoklását, mint a civilisatio egyik legszebb vívmányát, védik, akarják azt semmiben korlátozni, szabályozni nem szándékoznak, sőt ellenkezőleg a még lehetőleg szabadalmazni, tökélyesb rendszerre emelni feladatuk, a végrendelkezés jogát erélyesen támogatják, és a szabadon rendelkezhetést határozottan követelik. A mostani rcactio ezt, miután egyes érdekek hátrányára akarja, hiába követeli, mig a positivislák bár az öröklő gazdagok kezeiben lévő vagyonban is a sociáüzálás és haladás leghatalmasabb eszközét látják. Hogyan lehetséges az? hogyan lehelne a gazdag tulajdonosok kezében levő vagyont erdekeinek hátránya nélkül a társadalom közczcljaira fordítani, sértetlen hagyva azok egyéni jogkörét ? — Lc kell rombolni a magán functiók és a közfuncliók között levő korlátokat, és tegyünk közhivatalnoknak minden tulajdonost, mint a kik az emberiség köztőkéje egy részének ideiglenes (t. i. míg él) birtokosai. Legyen ezeknek Köteleeeége