Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-12-01
V. évfolyam Pápa, vasárnap 1878. deczember 1 A szerkesztő és IciaclóIiivatal aj cl i t s lí. árol y könyvkereskedésében van, ahova az előlizetési és hirdetési dijak is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. szám 48. Vegyes tartalmú hetilap. 1 VAS. F 1 Eligius. Nat.lj F. 1 Natália}^ 2 Hétfő Bibiana, Rómus >~ Bibiana } = 3 Kedd Xav. Ferenc Atala } =5 [könyv, meg. | 6 Böjt, .Terem. ^ ^ 7 llenid. hal. Előfizetési díjait: Egy évre 6 fr. — Félévre . 3 ír. — Negyedévre 1 fr. 50 kr. Egy szám ára IS kr. Hirdetések 6 hasábos petitsorban 5 kr. jxyilttérlb eiL soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Heti naptár. 4 Szerda Borhála szűz f Q- k.}, Borbála Iprot.), 8 (tar.} 5 Csüt. Sabbás npát 6 Péntek Miklós püspök 7 Szomb. Ambrus pápa *) Az első czikket lásd lapunk nov. 1 7-diki (-í6-ik) számában. el a legnagyobb hibákat. De mind e hibák távolról sem hasonlíthatók össze azon óriási botlásokkal, miket vasúti hálózatunk létrehozásánál megengedtünk magunknak! Közlekedési ügyünk mezeje parlagon hever. — Az állam pénzügyi helyzete egyáltalán nem képes a nagyobb szabású műveletek keresztül vitelére; a magántőke félve bujdosik a nyilvánosság előtt, s igazán ritka szép, s bizonyára méltó buzdítást érdemlő akaraterélynek adja tanúságát Pápa városa, midőn egy új kereskedelmi és hitelintézetnek életbe lépését kedvező auspiciumok közt üdvözölheti kebelében. De főleg a jelenlegi polilicai helyzet tökéletesen megbénította közgazdaságunk javítása iránti minden törekvéseinket. Legkirivóbban bizonyítja állításunk igaz voltát az, hogy vasulhálózatunk — az előttünk lévő hivatalos kimutatás szerint — a múlt évben mindent összevéve csak; 74:84. kilométerrel szaporodott és hogy új építkezés egyáltalán nem történt! Közlekedési ügyünket illetőleg csak a budapesti összekölő-vasút megalapítását emelhetjük ki, mint rationális, s rég sóvárgott józan intézkedést! Alkotmányos önállóságunk kivívásától ez a rövid kis vasút-vonal az, mely legjobban elbírta érni a kívánt czélt, hogy a magyar vasutak legalább egy irányban összekapcsoltassanak az európai vasúthálózattal, amennyiben t. i. északkelet és délnyugat közt összeköttetést hozván létre, megnyílt az alkalom, hogy a nemzetközi forgalom mind Gács- és Oroszország, mind pedig Olaszország és az Adriai tenger kikötőt közt országunk fővárosán vigye keresztül útját. E téren csak a legnagyobb Örömmel üdvözölhetjük a legújabb hirt, hogy közmunka — és közlekedési ministeriuniunkban egy vegyes bizottság ülésez, mely bizottság a magyar vasutak csoportosítása érdekében követendő eljárás kérdéseivel foglalkozik és az ország központjából annak határai felé vezető főforgalmi vonalaknak lehetőleg egy kalap alá hozatalát tekinti főfeladatának; mert tudvalevőleg semmi sem drágítja meg és lassítja meg a szállítást oly mérvben, mintha a szállítmányoknak különféle forgalmi intézetek tulajdonát képező vonalrészeken keli áthaladni. Ehhez képest az illető körök figyelme nemcsak az említett kérdésre irányúi, hanem a magyar államvasutak keleti és északi hálózatai egj'bekapcsolásáuak létrehozatalára is, minthogy csak is ilykép jöhetnek a magyar államvasutak azon helyzetbe, hogy s a j á t pénzügyi érdekeik megóvása mellett, a magyar kivitelen az adott esetben gyorsan és sikerrel lendíthessenek, s minthogy csak ily módon juthatnak azok hazánk forgalmi terén amaz irányadó és független szerepkör érvényesítéséhez, mely őket kiterjedésüknél fogva és mint állami intézetet egyaránt jogosan megilleti! Mily fontos az emiitett két nagy kiterjedésű állami sínhálózat, s általában az egy pálya tulajdonát képező, egymástól elválasztott részek egybekapcsolása, mutatja az osztrák ála m vasúttársaság pélA Pelin } . 9 Í Miklós}? 10 •* Ágota } £< 11 Sab Visl. d á j a, mely délkeleti és északi hálózatának egybekötése céljából, úgy nevezett kiegészítő hálózatának szerfelett költséges építésétől sem riadt vissza, csakhogy forgalmának függetlenségét és önállóságát biztosítsa. Bár válnék ez imént jelzett hir mielőbb valósággá. Csak ejdtor emelkednék fel igazán pangásban lévő k er e s k e d e 1 m ü n k!, mely hogy egy állam felvirágzására nézve mily roppant fontossággal bír, ennek illusztrálására ma már nem szükséges Boisquilbert ismeretes hasonlatára utalnunk! Thukydes midőn azt állítá, hogy a népek virágkora, kereskedelmük virágkorával esik rendesen öszsze: —- közvetve jelzé azon productiv erőt, s azon rappant nagy horderejű szerepet, melyet a kereskedelem a müveit országokban kifejteni, illetőleg betölteni hivatva van! Igy e gyik legszebb hivatása abban áll a kereskedelemnek, hogy túlhaladva az egyes országok korlátolt határát, a különböző államokat és népeket együvé hozza, s köztük érdek — solidaritást létesítvén, a nemzetközi áruforgalomban az egész czivilizált emberiséget egy hatalmas világgazdasággá tegye. Nem abban áll tehát, hogy mint mi tesszük, az internationalis érintkezés helyett majdnem kizárólag „austriar 5, érintkezésben keressük, s akarjuk találni közgazdaságunk biztos fejlődósét . . ! — Semmi sem jelzi talán inkább e „kizárólagos" érintkezés nagyságát, mint az a tény, hogy — a kezeink közt lévő „Le vélpósta-forgalom" kimutatása szerint—ha a kifizetett utalványokat vizsgáljuk, rendeltetési helyük szerint az találjuk, hogy mig Austrieb ól Magyarországban kifizetettekre csak 166.038 darab utalvány, s pénzösszegre nézve: 17,849,152 frt esett a múlt évben, tehát mintegy 17. lg °/ 0 ; — s míg Magyarországból Németerszágban és Svájczban kifizetettekre csak 18,261 darab utalvány, s pénzöszszegben csak 417,788 frt, tehát: 0. 41 % esett: addig a Magyarországból eredő és ennek számlájára Ausztriában kifizetettekre 616,545 darab utalvány, s pénzösszegben 51.950,657 frt azaz 50. 38 °/ 0 esett.!! Irányadó, — s döntő köreink hazafias tettet követnének el, ha levonnák e kis Statistical összeállításból a — tanúi s ágot! . . . Ki tudja, hogy e folytonos, „kizárólagos" s egy irányú érintkezés nem volt-e sokban oka, hitelviszonyaink nem eléggé virágzó biztonságának a külföld előtt!? A szilárd hitel pedig olyan egy nemzetnél, mint a mindennapi kenyér az embernél! — Egyike ez a leghatalmasabb társadalmi tényezőknek; — hiszen a társadalmi állapotok ellentéte korántsem abban áll, hogy a személyes képességnek nincs tökéje, de abban, hogy nem bir néki teljesen megfelelő tökének kereseti czélokra való használhatásához jutni. A jelen évtizedben elismert dolog az, hogy az európai államok sorsát intéző köröknek kiváló gondot kell fordítaniuk a — hitelgazdaságra! — Maga Hildebrand egyik gyönyörű munkájában ( 3 ,Nationaloeconomie der Zukunft* 4 ) czáfolhallanúl bizonyítja be, hogy a közel jövőnek nemzetgazdasága a — hitel gazdaság lesz. 5? Pápai Lapok" tárcája. A íoM felosztása. Franciából Schvarcz Sámuel. (Folytatás.) Sándor elhalaványulfc. „De eltekintve a nagy sivatagtól," fyíyfatá, „még- más nehézségeink is lesznek." „Ön Afghanisztánt gondolja, mely igen ismert, vagy a vad törzseket, melyek rablókat, gyilkosokat fognak ellenünk felál Ii tatni ? „ „Mindenesetre." „En ezen akadályt előre láttam és biztosítom önt, hogy leküzdöm. Elküldtem egyik legjobb tábornokomat Beludsisztán v. Lahore fejedelméhez; ez hadát európai módra rendezi be és benne azután egy jó szövetségesre találhatunk." „No jó Sire; tegyük fel, hogy ön Pendschab-ban van. Mikép akarja ön a hadsereget élelemmel ellátni?" „A mi ezt illeti, hát nem igen kell aggódnunk mig jó tele erszényünk. Teheran és Kabulban pedig bankáraink vannak, kik váltóinkat kifizetik. Ezenkívül kitűnő ügynökségünk lesz, mely ugylátszik évezredek óta czélul tűzte ki azon hódítók támogatását, melyek India birtoka után indulnak ki. Különben, Sire én győzelmem előrelátásában nem számitok sem szükség, sem koplalásra; én csak ágyúink és szurónyainkra számitok." A cár nagyot harapott ajkán. „Most még az Indus van hátra," monda. „Az átkelésre?" Napoleon mosolygott. „Az angol irók által terjesztett azon előítélet, hogy az Indus elegendő egy ellenséges invasiot megakadályozni, hogy az angol seregnek csak a halparton kell állá*t foglalni és hogy ismét bármely seregnek is az átkelést sikeresen megakadályozhatja — nagyon téves számitások. Átvizsgáitattam én az Indust Deratól egészen Attockig; sehol sem találtam mélyebbnek 12—13 lábnál; folyásának sebessége alig tesz egy mérföldet egy óra alatt. Oly ember előtt, Sire, ki egy Rajnán, Niemenen, egy Dunán átkelt, az Indus annyi mint semmi." Az orosz cár e tervek hatalmától mint egy alányomatott. „Engedjen lélegzenem, Sire" monda lihegve, „.szavai annyira reám nehézkedtek, hogy alig bírok lélegzeni." A cár kiment fris levegő után látott és nem jött vissza többé. Napoleon telve volt már azon gondolattól, hogy Indiát egy második N. Sándorként meghódítja és egyszerre megcsalatva látta magát reményeiben. Most csak azért sem tágított és amifc a czárnál barátságos uton el nem érhetett azt erőszakkal akarta kieszközölni. Május 22-én háburut üzeut az orosznak. Ugyanezen hónapban L. tábornokot, egyik leghittebb tisztét szólitá magához a Tuillerie-be. „Tábornok, ön azonnal Indiába indul. Ott a pendsehabi fejedelem szolgálatába lép és egy év múlva seregeink fó'hadparancsnoka lesz. „Es azután, mi lesz velem, felség?" „Várjon reám I" A tábornok felfogva e szavak mély értelmét, néhány lépéssel hátralépett. „Lássa ön monda Napoleon egy az asztalra teritett földabroszra mutatva, „az orosz császárnak háborút üzenek. 500,000 ember és 200 ágyúval átlépem a Niement. iWilnába lövés nélkül megyek be, beveszem Szmolensket és Moszkva felé indulok. Itt egy nagy csatát produkálok, megsemmisítem az orosz sereget és bevonulok a fővárosba, itt akarom bék'efeltételcimet előirni. A béke főpontjai, háburu Angliával. Egy napon csak azt fogja ön hallani, hogy egy nyugoti fejedelem, ki 100 millo embernek parancsol és az összes kereszténység felett uralkodik, India meghódítására indul kí. És ekkor azt fogja ön mondani Radschabjához: e hatalmas fejedelem az én uram és barátom. 0 India független Areaját jön megszilárdítani és az angolok hatalmát megsemmisíteni. Lázítsa fel a királyokat és három hónap múlva felszabadul India!" A tábornok néma tekintettel hallgatta mindezt. „Most" monda Napoleon, „hallgassa meg India haditervemet, Anglia utamat fogja állni, vagy 50,000 embernyi sereggel fog bevárni, ezek közt körülbelül 40,000 a benszülött. Bárhol találom az angol-indiai sereget mindenütt megtámadom és megvárom. A benszülötteket nagyon könnyen el lehet szakasztani néhány ostorütéssel; ha egyszer elfutnak, nem igen jönnek vissza többé.. Az angol sereg újra szervezkedik, egy második csatát fog producálni, e 10—12000 ember megsemmisítésre elég egy pár órai idő. Mig Anglia uj sereget állithat körülbelül két év múlik el. Ezeu idő alatt Delphiben leszek, hol a nagy Mongol birodalmát fogom helyreállítani, miáltal 48 millió muzulmánt nyerek. Erre felbontatom a benaresi szent zászlót és a fejedelmedet szabadnak és függetlennek nyilvánítom; ismét 130 millió Hindut nyerek a Ganges mentében zászlóimon fogom hirdetni, hogy: „mindenkinek igazságot akarok szolgáltatni: űzessenek el az idegenek, a benszülöttek lépjenek vissza jogaik és birtokaikba;" Azután Bombay-ba megyek. Ez Anglia tüdeje, melyen át Iélekzik, ez azon kapocs, mely Indiát Európához köti itt van az achílles sark, hol a szigetországra a halálos csapás mérhető. Bombay-ból Calkuttába megyek, ezt erődéivel együtt a bengáli tengeröbölbe vetem. Van-e kedve indiába menni, tábornok ?" A tábornok Napoleon lábaihoz borult és elindult — Indiába. Tábornokunk a pendsehabi Radscljak szolgálatába lépett és — várt. Ily lázas várakozásban töltött égy jó időt. Egy napon hatalmas robbanás üté meg fülét. A „nyugoti fejedelem" trónja összedőlt és romjai alá temeté urát, a nagy Napóleont, 48 Közgazdasági és hitelviszonyaink. — Kétt cikk*") — Ií. Ha igaz az, mit Lycurgus mondott, hogy minden nemzetet a — szegénység emel fel: — úgy Ma gyarország jelenleg igen „emelkedő" helyzetben lehet! Mert hogy Magyarország a Ly cu rgus által jelzeit állapothoz inkább közelebb, mint távolabb van, azt egy körültekintés közgazdasági — és hitelviszonyainkon, eléggé igazolja. A tény, hogy például egy év alatt 76 V 2 millió kincstári utalványt kell még konvertálnunk, ettől függvén hitelünk; — a lény, hogy pénz- és hitelügyünk rendezésének sysiphnsi munkájában már-már vasijainknak, só- és dohány egyedárúságunknak eladását, majd a járadéki czimletek elzálogosítását, vagy új államjegyek kibocsátását stb. stb. czélzó indítványokkal, — tehát oly indítványok k a 1 kell találkoznunk, melyek rendes körülmények között korbács ütésnél erösebbeu szöktetnék arczunkba a vért:— meggyözöleg bizonyítják, hogy hazánk azon a lejtőn van, melyen csakis lefelé, az anyagi tönkrejutás irtózatos mélyébe juthatni . . !! A haza sorsán aggódó fej keresve keresi ennek okát.— Pedig SuIly, IV. Henrik hírneves ministere már kétszáznyolczvanegy évvel ezelőtt megfelelt az azóta is sok fejtörést okozott kérdésre. „A nagy adó -monda szórói-szóra — a földmüvelésnek, iparnak, közgazdaságnak, kereskedelemnek elhanyagolása, a sok nemű pénzkicsikarások, s az ezekkel járó sok költség és az ezeket behajtóknak erőszakoskodása, a költséges államháztartás,] az igazságszolgáltatás huzavonása és avatatlan kezekre bizása, a fényűzés, a divat, az erkölcsi romlottság, az igazságtalan és érthetetlenül folytatott háborúk, az uralkodónak egyes személyek iránti vak szeretete ministerek vagyon, — s hírvágya, a hivatalképesek mellőzése, a hivatalnokok nem becsülése, a tudósok nem méltánylása, a rósz szokások eltűrése és a jó törvények áthágása, a nyomasztó és szükségtelen rendeletek kibocsátása .... okai az ország elszegényedésének és későbbi bukásának." Távol áll tőlünk, hogy e rémes színekkel festett képet, egészen éá teljesen hazánkra alkalmazzuk. De még a legnagyobb optimista is elfogja ismerni azon állításunk valóságát, hogy e közel három század előtt festett képnek nem egy részlete alkalmazható a nű viszonyainkra! E részlet egy némelyikének elemzését volt már alkalmunk más lapok hasábjain megtenni, — itt ezúttal szorosan tárgyunknál maradva, csak igazat kell adnunk Sullynak, hogy az ipar, a kereskedelem, szóval a közgazdaság elhanyagolása is egyik okát képezi a nemzet elszegényedésének! S ezt tudva, mégis éppen a legnagyobb fontosságú közgazdasági intézményeink megalkotásánál — mint ezt múlt cikkünkben bővebben kimutattuk — követtük
