Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-09-01

azon felvilágosítást kapta, hogy a' kérdéses marhalevelek igazak ugyan, de az illető marhák Itteni tulajdonos birtokába vannak. Ezen eléggé eorrect és a szabó .legény ártatlanságát kitüntetni képes felvilágosítással azonban az egri kapitányság megnyugtatva épen nem volt s igy azon orgínális ötletre jött, hogy a marhaleveleket a vándorló legénnyel egyetemlegesen Pápára toloncoztatja. Ennek következtében négyheti siralmas toloncozási utazás után, mult napokban a szabó legény Pápára érkezett s itten az odiosus marhalevelet az egri „rendelet," értelmében személyesen kézbesítette rendőrségünknek. Az egészben mostan csak az a legorginálisabb, hogy vándorló legényünk az eszközölt kézbesítés után ismét Egerbe utazott, a hol a szegény munkát kaphatni remél es óhajt, egyidejűleg megfogadván, hogy életében soha sem fog marhalevelet, vándorkönyve takarójául használni. — Hymen. Schvarcz Samuel ur, ki ez ideig a helybeli izrlt. haladó hitközség néptanítója volt s jelenleg hason minőségben a nagyszombati hitközség iskolájához lőn kinevezve szeptember hó 3-án tartja Weisz Josepha k. anyai Károlyvárosban esküvőjét, a honnan is egyenesen uj állomási helyére fog átköltözni. Tartós boldogságot kívánunk az uj házaspár tnak. — Figyelmeztetés. Tisztelt közönségünkhöz! ezennel figyelmeztetjük, miszerint az „Uszoda'

1 helyisége szeptember havában is nyitva leend és pedig mind addig, mig a fürdéshez alkalmas időnk lesz. — Hálunyilatkozal. Mindazon tistelt polgároknak, kik boldogult édes anyám Gömbös Mihályné szül. líeucz Erzsébetnek f. hó 27-én végbement eltakarítása alkalmával becses megjelenésük által részvétüket nyilvánítani kegyeskedtek, fogadják a magam, ugy egész családom nevében mélyen át érzett forró köszönetemet. Brader Samuelné. — Magvassy Mihály, a kisded nevelés veterán bajnokának temetése mult vasárnapon nagy részvét mellett ment Győrött végbe. Dacára annak, hogy ugyanazon nap délutánján a temetés után egy órával szinte egy tekintélyes család tagja vitetett örök nyugalomra, mégis sűrűen jelent meg városunk különféle osztályából a közönség. Megható látvány volt a szerény koporsón a szebbnél szebb koszorúk sokasága,.a melyek lecsüngő szalagjain arany batükkel fölíratok diszlettek, a melyekből felemlítjük a következőket: a szent Benedek-rend tanári testülete, az állami főreáltanoda tanári kara, a győri tanítói kör, a kisdeduevclcsi egylet, a pápai kisded óvoda, a hálás fiuk a jó atyának fölirattal; a bejáró dísdedek szülői által is számos koszorú tétetett a koporsóra. Mint halljuk, többen azon eszme megvalósításán fáradoznak, hogy az elhunyt derék tanítónak közadakozás utján sirkövet emeljenek. Óhajtjuk, hogy fáradozásukat siker koronázza ! Gy. K. — A következő gyász jelentést vesszük: Brader Samtielué született Gömbös Karolina fájdalomtelt szívvel jelenti a maga ugy férje Brader Samuel, s fiuk Gusztáv nevében felejthetlen anyjának, illetőleg napa, s nagyanyjának özvegy Gömbös Mihályné született Hencz Erzsébeth-nek hosszas szenvedés után 74 éves korában vizkórbau folyó hó 27-én történt gyászos elhunytát. A boldogul tnak hűlt tetemei folyó hó 28-án délután 5. óikor fognak az ág. hitv. ev. egyház szertartása szerint az alsó-városi temetőben eltakaritaíni. Pápán, 1878. augusztus 27-éu. Béke hamvaira! — Farosunkban meghaltak f. évi aug. 22—28-ig: Vinkó vi ts Antal leánya Mária, r. k., 14 hónapos, hökhurat. Kis József né, á. h., 30 éves, pokolvar. Szvoboda Ede leánya Emília, r. k., 1'/, éves. hökhurut. Szupics Teréz, r. k., 60 éves, agyrázkódás. Kovács Sándor gyermeke József, r. k., í) éves, hagymáz. Varga Mihályné, r. k., 52 éves, vizkór. Vég István leánya Zsófia, Ii. h., 1 éves, hökhurut. F el In er Márk, izr., 54 éves, sorvadóláz. Nagy Sándor leánya Rozi, r. k., 2 órás, éretlen. Löwy Ignácné gyermeke Ignác, izr., 2 éves, hökhurut. Győrök Károly gyermeke Károly, r. k., 7 éves, brightkor. Gömbös Mihályné á. h., 74 éves, vizkór. Domokos Gábor leánya Zsófia, h. h., 1'/i éves, hökhurut. Pauly Lipótné, r. k., 69 éves, végelgyengülés. — A b a lato n s vidék e. (2-dik folytatás.) Ha az ember Tátikát szemléli uem tudja minő rendbeli csodálkozásának adjon kifejezést,— váljon a természet, vagy az emberi ész és munka teremtő erejét bámulja-e? Az orom melyre a vár építve, csucsosan mint ketté szelt cukorsüveg emelkedik, s mig egyik oldala teljesen domború, a másik pedig szédítő meredek. Meredek oldala sziklafal, olyan mintha kőből rakott lenne. Az ember szinte kétkedik azon, hogy ez eredetileg igy alkottathatott volna, s hajlandó azt hinni, hogy e hegyet a természet korának romboló ereje egy csapással szelte ketté, s mig egyik része, elporlódott a súlyos csapás alatt, addig a másik ihletlenül megmaradt. A meredek oldal sziklás hasadékaiból cserjék, néhol fák nőttek ki; melyek közül némelyek az ég felé emelek, — némelyek a földnek csüngeték , — mig mások mint ügyes athleták a szikla hasadékba kapaskodva vízszintesen a légbe fekve növesztik — koronájukat. Maga a vár lehetetlen, hogy ember kéz ereje által jött volna létre, ezt maga a földteke izzó méhében a hcgygycl együtt alkothatá, vagy ha nem; ugy csak Tytáiii s Gygázi munka lehet. Oh nem kövek, nem szirtek, melyből a vár falai rakvák, de szikla csoportok melyeket tán óriások veséjükkel vár alakban faraghattak ki s a szirtek, melyek a vár körül lepattogtatott morzsái a szikla tömegnek IVezi vár építtetéséről is csak ily ábrándképet lehetne feltenni. E két vár építészeti modorában különbség nincs is, — csak az építkezési helyek különbözők. Ugyanis a hegy, melyen llezi épült magasabb, mint Tátikáé, de korántsem oly meredek. Miivészien festőnek kellene lennem, ha e helyeket kellően akarnám olvasóim előtt bemutatni; — festőnek ismétlem, mert még mint költő sem tudnám ezt tenni. E hatalmas épületek, e regényes táj, s a természet mindmcgauuyi nagyszerűségeinek természetim leírását adni lehetetlen. Eltörpül itt az ész, s a legmerészebb képzelem is felülhaladtatva szárnyaszegetten az anyagiság ölébe hall llezi romjaihoz az ut kanyargóan vezet, s míg a felmenő gyalogút keskeny, ösvéuyü, addig szekérutja meglehetős széles. A gyalogút használtabb, mi rövidebbségében leli megfejtését. Mndkét ut sürü cserjésen vezet keresztül, honnét a fülmilék csattogó, panaszdala hangzik ki. Alant a völgyből egy két pacsirta kel ki, s lassú szárnylengéssel emelkedik a meny azúrkék égboltja felé, majd a vár felett lebeg, tán az ősök szelleméhez hangoztatja búcsúszavát, most leszáll a völgybe fészkéhez, hogy tettét ujjolag ismételhesse. (Folyt, köv,) Egyletek és intézetek, — A pápai kertésztársulat őszi szokásos általános terménykiállitását szeptember hó 29-én tartja. Kiállíthatok a kertészet és szőllőszet mindennemű terményei, nyers és átidomított minőségben; miután a társulat feladata és célja az őszi és téli kertterményekről hozzávethető áttekintést szerezni. A kiállítandó tárgyak szeptember 25-éig a titkárnál jelentendők be a szükséges helyiség elkészíthetése végett. A kiállításban résztvételre fölkéretnek ugy a társulati tagok, mint általában a kertészet barátai. A választmány. Közgazdaság. — A régi dinnyemag előnyös voltának oka, Dinynyészeink előtt ősidőktől fogva ösmeretes azon tapasztalati tény, mi.sze.iint a friss dínnyemag után alig kapnak gyümölcsöt, s hogy legjobb a 3 éves magot vetésre használni. Ezen tény okát Cazzola florenci kísérletei teljesen kiderítették. Egy- két- három- négy és öt éves dinnye magvakkal több éven át termelési kísérleteket léve, azt találta ugyanis, hogy a friss mag után kelt növény majdnem csupa him ivaru virágot adott, csak elvétve gyümölcsöt adó nő-ivaru virágot. Az egy és két éves mag ufán mindinkább növekedett a gyümölcstermő virágok száma, a 3 éves mag után körül-belül egyenlő volt a kétnemű virágok száma, s ebből magyarázható meg: miért legjobb a 3 éves mag. Az 5 éves mag után majdnem csupa uő-ivaru virágot hajtott a dinnye növény, ugy hogy himpor hiánya miatt mesterséges termékenyítésre volt szükség. fJYép Kertésze}. Lotto- és sorsjegy. Bécsi auguszt. 3l-én 76. 38 75. 90. 54. Felelösszerkesztö : Szikszay István. Közönség* köréből *). Pápa, augusztus 29. 1878. r Különösen tisztelt szerkesztő Ur! Lövinger Gyula úr lovászpatonai lakos az elszerencsétleuült pápai népbank felszámoló bizottsága eljárása ellen — becses lapjában— már két alkalommal telt megjegyzéseket, — nem vagyok barátja a hírlapi discussiőknak, különösen midőn egy törvényes oltalom s felügyelet alatt álló intézetről van szó,— a bizottság megbízásából azonban legyen szabad Löviuger úr észrevételeire egy pár szót felhoznom. A kereskedelmi törvény határozottan körül írja a felszámoló bizottság teendőjét, megállapítja működési körét, a melytől annak íelclőség terhe nélkül eltérni nem szabad. Van szerencsém tehát első sorban válaszolni Lövinger urnák, hogy a pápai népbank felszámoló bizottsága ismeri e hivatkozott törvény intézkedéseit, s azokat megtartani is tudja, — se bizottság nevében kijelentem, hogy az a törvényes utat elhagyni, s oly kérdésekkel bíbelődni, melyek tán fontosok; de a bizottság hatásköréhez nem tartoznak, nem fog soha. A felszámoló bízottság nagyrészben polgári kötelességet teljesít akkor, midőn az elképzelhetetlenségig rendezetlen pénzintézet ügyeit a hitelezők érdekében lebonyolítani elfogadta, nem jó hatást s vért szül ily körülmények közölt a dolgok valódi állása ismeretén kivül cső, kósza hírekre alapított felszólamlás, mely mindenkor céltévesztett levén a hozzáértők nézetét különben sem változtathatja meg, soha. Ez rövid megjegyzésem Lövinger úr észrevételeire azon kijelentéssel, hogy a bizottságot polgári s törvényes kötelessége tudata s csmeretében semmiféle aclíóvali fenyegetés tévútra vezetni nem fogja, — s ha a hitelezők a bizottság eljárásával megelégedve nincsenek — a bizottság tagjai is felelősséggel tartozván, tegyék azt, "mit legjobbnak találnak, de ez által saját saját kárukra bizonyára a csődöt fogják elérni, mely ha egyszer már kimondatott, késő lesz a visszavonásra gondolni. Midőn Tisztelt szerkesztő urat jelen soraimnak becses lapjába leendő felvételére kérem különös tiszteletem kifejezéséve maradtam alázatos szolgája GALAMB JÓZSEF ügyvéd. Tekintetes Szerkesztő Úr! Becses lapjának 33-ik számában egy, R. . . János aláírással ugod-vadkerli fürdőből, cimü cikk jelcuvén meg, melyben roszhiszemüleg az ugodi választásnál*! inagamvisclete és személyem támadtatik meg; ép ezért kérem tek. szerkesztő urat, szíveskedjen ezen durva és sértő izetlenségekrei megjegyzéseimnek tért és helyet engedni becses lapjába. Nem tudom ugyan kit tiszteljek azon lek. R. . . János úrban, de megtanulhatná, hogy ha vau bátorsága valakit lapok utján, minden ok nélkül szemtelenül rágalmazni s pelengérre állittani, legyen egyszersmint bátorsága azon rágalmazás s pökhendiskedő cikk alá becses nevét teljes egészében is odapingálui. Rajta hát Tek. nemes, de nem kurta R. . . János uram, térjünk a dologra. — Az az igazi bús magyar, a ki gyakran elelszomorodik hona állapotjáir; az a makra pipás, a ki pipázni soha sem szokott; az az elleuzékies kurta nemes, a ki a tettekben keresi a nemességet, nem mint látszik ön pöklicndics modorával a bölcsőben és a vagyonban, az a drága úr Ihász Dániel akar az ön mocskolódásaira némi tekintetben válaszolni. Tek. R. . . János Úr! Engemet nem mint ön állítja veszekedhetnémségem, nem az izgága csiuálás, nem a kákán csomó keresés, nem is a kormány elleni izgatás vitt az ugodi választásra, — de vitt engemet, mint az ugodi kerület függetlenségi pártjának jegyzőjét, mint pártunk jelöltjének személyes jó barátját a kíváncsiság. — Délelőtt 11 órakor értem Ugodba, oltani korábbani megjelenésem hét szilvafás uraságombaimi szorgos eltoglaltságom gátolta; — s azonnal a mint kocsimról leszálltam, számosan felszólítottak véleményem nyilvánítására, a mit kértükre szivesen teljesítettéin, — s rövidke kis ehedem elköltésekor ismét felemeltettem makra pipás pajtásaim által (a kik minden esetre jobb s hasznosabb polgárai s több szolgálatot tesznek a hazának, mint ön s szivarzó kollegái} s hasonló nyilatkozatléteire szolitaltam fel mint elébb, azonban ebben megakadályoztattam a kortesek vezetése alatt reám jött trombitások által. — S most kérdezem, én vagyok c az izgató s botránycsináló, ki százak, fel kértére moudoitam el véleményemet a kormány politikájáról? vagy azok? ekkor leültem a már régebben jó barátaim által elfoglalt asztalunkhoz itt mindenféléről beszélgetve, hallottuk egyszer csak a báró úr kocsijának robogását, és az olt számosan jelen levő választó polgároknaknT aaro úr elleni, nyilatkozatát. Azt hiszem mindenkinek lehet elve, meggyőződése és ve- = leménye és hogy ezeket mindenkf'sZa'bädon nyilváníthatja a nélkül, hogy őt ezért izgatással lehetne vádolni; ugy azt hiszi tek R. . . János uram, hogy mig önöknek minden szabad, addig a függetlenségi pártnak még szólani sem lehet; ho-hó. -Tek. R. . János uram azt a 7 szilvafás uraságok nem engedik. Ön ugy látszik elvek tekintetében leckéket akar osztö^gatni, de köszönöm, öntől ilyest nem fogadok el, mert arra nézve én önt nagyon csekély embernek képzelem; van énnekem egy nagybátyám a ki szabadságharcunkban.Jaizdött hazánk sz a- badságáért és annak jólétéért, s míutátt a boszu elől külföldre menekült, neve a bitófára függesztetelt, az tanít—engemet arra, hogy hogyan szeressem hazámat, a kit minden esetre jobb hazafinak, okosabb s tapasztaltabb egyénnek tartok mint önt, aki" minden ok nélkül szórja bűzhödt környezetének légköréből beszívott ocsmánj^ságait, dc gyávasága nevét elhallgattatja. S midőn ön annyira emlegette azt a makra pipás kurta nemességet és 7 szilvafás uraságot, megengedjen, derengem valóban kíváncsivá tett kutya bőrére és tömött tárcájára, csakhogy vigyázzon, nehogy a kutya bőre a mit ősei önnek nemes tettek által megszereztek, valamikép az ön kezei alatt mielőtt ön észrevenné róka bőrré ne változzék. _^ Tek. R. . . uram ön cikkjében, azt azÁIhasz nevet,, melyet számos és igen becsületes emberek viselnek, egész általánosságában ugy kicsinyíti, s becsmérli, a mi eléggé elárulja az ön együgyűséget, hogy ne mondjam butaságát,; engem akar ön piszkos nyelvének sarával megdobálni, s ön beakarja szennyezni azt a nevet, a mit nem csak én, de mások is viselnek; — e név szent előttem, azért kérem óvja meg azt iztelenkedéseitől, különben kénytelen leszek önt izetlenkedéseiért kérdőre vonni. Ön. Tek. uram cikkjének utolsó előtti bekezdésében a szolgabíróságot kötelességmulasztással vádoljaj tisztelet a szolga?biróságnak, de megengedjen, olyan rend a minő' az ugodi választásnál volt, tán sohol sem fordult, elő: de a szolgabírónak a szólásszabadságot ha az a törvény korlátokon belől van, meggátolni joga nincs. S most még egyet uram és ez kérésem is önhöz, ha engem a lapokba pelengérre akar állítani, az okokat ne körménelcszennyéből szopogassa, hanem fektesse tényekre, s hogy ez többé ne történhessen, ajánlom magamat Önnek Szorosabb figyelmébe. Ezek utáu kérésemet ismételve maradok Tek. szerkesztő uruak kész szzlgája, Kelt Pátka, 1878. augusztus 22. , ifj. Ihász Dániel a vallás alapítványhoz tartozó pátkai uradalom kezelője. ') E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk. Végszó! Nro, 1. Biró Vince úrhoz. Mikor cikkét elolvastam Mokány Berci azon szavai jutottak eszembe, hogy: „Aki ur, az nem szorult erre a hitvány kódis mesterségre, (i. i. az irásra} mert aki ur, az nem ir, hanem diktál." Vince Bácsi is uem sokat ért a toll forgatáshoz, mert hosszú panaszkodása oda lyukad ki, hogy ő nem rendezte párthiveít. — No de ez nem cáfolás, és denique még is csak rendezte azokat. Higye meg nekem ! Hangját legkevésbé sem akartam guuyolni, csak azt értetlem az alatt, hogy mennyire nem illő a jelöltnek a választásnál jelen lenni. Szíves meghívását köszönöm s leszek oly bátor élni vele, ha utam arra visz; s ott majd bemutatom magam, s megmondom nevem, de e helyen feleslegesnek tartom azt, mert mert az a kérdés, hogy ki ir, hanem hogy mit ir. Addig is szívélyes üdvözletemet küldöm. Nro. 2 Lukácsek Jánoshoz, ön azt mondja, hogy én bolond vagyok, hogy cikkein őrült butaság, hogy ordítozás az, mely csak szelet jelez, s végül szép magát az oroszlánhoz, engem pedig egy mihaszna szamárhoz hasonlít í Cifra kifejezések melyek az ön művelt lelkületére következtetnek, összefonom tehát őket, s megkoszorúzom vele öut, mert csak ugy irhát másokról igy, ha mindenkit olyannak vél, mint a milyen szép maga. Ha csak Lukácsekkcl volna dolgom, hallgatnék. Azonban a nagy közöuséget a szenvedéiéyes szavak-féíre-szbkták vezetni kik előtt nem szeretnék rosz szinbeu feltűnni, azért e sorokkal mind magamnak, mind az igazságnak tartozom. — Ordítozás az ha azt mondom, hogy ónt helytelenül nem vonták felelőségre? Igen, azt most is mondom, mert ha nem is rosszakarattal, de legalább gondatlansággal lehet önt vádolni. Hisz voltak pártjának tekintélyes hívei, miért nem adta ajánló levelét azok kezébe ? Azt mondja ön, hogy hallgatása megvetését jelzi. Szegény tatár! Tán bizony az a hallgatás, midőn valaki egy hasábot gorombaságokkal ir tele- Valóban sajnálni lehet azt a népet, melyét' ily apostol vezet, sajnálni hogy a lelki málaszl; osztogatása helyett, dicső példájával gorombaságokra tanítja őket. hanem hisz mégis látszik áldásos működése Ugodban.! Igen a nemezis ma felemel, holnap sujt. "Apeldák közül csak Ugod vadkert lel ette ki, hol öut megválasztották, és utóbb a végzet buktatta meg. — — Epébe mártott gyönyörűséges toljanak egyébb rángásaira nem tartom érdeuiesnek válaszolni. Ön e cikkébe ítélt önmaga felett, nyelvének népies zománca most elhűlt szavaírói, s kebelébe engedett pillantani, a mi pedig ott van, az égy rettenetes üresség, egy nagy zérus. Minden egyes során, meglátszik a vak szenvedelein nyoma, pedig nincs rútabb mint egy szenvedélyes lelkész. A szerénység ama jelvénye, melyet magán visel, mely tiszteletet parancsol nem illet, öut. Biró urat i tisztelni, becsülni lehet mint embert, de önt nemi annál kevésbé mint papot. | Ez végszóm Öntől nem telik ki más, mint durvaság. Mit világos példa,! hogy oly embereket, kik önnek semmit sem vétettek, az Egyetértés hasábjain támadta meg. Valószínű hogy; válasza ís ily faragatlan lenne, amitől pedig mind e lapok t. olvasó közönségét, mind magamat meg akarom kímélni. A nép ítélni fog, s hiszem hogy helyesen! Ezt izeni önnek az a bizonyos. Csanak 1878 aug. 27. R. . . . . János*