Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-08-25
— A helybeli izr. iparosok gyámolító egylete ügybuzgó orvosának D. Kövi József urnák esküvője alkalmából — elismerés és hálajelül egy finom kávés servicét ajándékozott — liiz. f. hó 16-án délutáni 5 órakor Kt.-Lakon ismeretlen okból tűz támadván, tűzoltóink a vészhelyére siettek, de mire megjelentek, 5 ház lett a lángok martalékává; azonban erélyes működésüknek sikerült a 1 űznek tovább terjedését a szeles idő dacára is megakadályozni. — Halálozás. Szabó György a pápai ref. egyházmegye segédgondnoka, egykori országgyűlési képviselő és vasmegyei főjegyző f. hó 23-án K. Semjénben életének, 61. évében elhunyt. —Temetése ma délután 3 órakor leend. — Béke hamvaira! — Baleset. Szupits Teréz pápai lakosnő Veszprémből zöldség árulásból tegnap éjjel hazafelé jővén, Jákó községnél a lovak megbokrosodtak, s ő a kocsiból oly szerencsétlenül ugrott a sziklás útra, hogy fejét bezúzta, és útközben meghalt. — Női könnyelműség. Egy laki utcai napszómosné szerdán reggel magát felkötni határozta el, és ezt lakótársának, kis gyermeke által meg izente, — a felkötést mégis tette, de gondatlanságból oly gyenge kötelet vett, hogy pár percnyi függés után leesett és még érvágás által vissza lehetett adni az életnek. — Magvassy Pál urat lapunk munkatársát súlyos csapás érte, elvesztvén édes atyját az ismert veterán népnevelőt Magvassy Mihályt! f Magvassy Mihály, f Mult év april hó|26-án tartá 60 éves tanítói jubileumát hazánk egyik legkorosabb nép nenevelöje kinek a nevelés ügy terén bokros érdemei vannak, a a mennyiben ő volt a legelsők egyike ki a kisdedovodák szép eszményét felkarolva azt tényleg életbe léptette; azért bokros érdemeinek megérdemlett jutalma volt azon kitüntetés melyben 60 éves tanitoi jubeleuma alkalmával részesült. Magvassy Mihály született 1800-ban april 26-án Devecserben hol atyja tanitó volt, miután Veszprémben 6 gymnasiumi osztályt elvégzett atyja kívánságára a szt. Ferencrendbe lépett, azonban a tevékeny lelkületű ifjú a szerzetbeli életmóddal megbarátkozni sehogy sem birváu s mintegy belső sugallat által ösztönöztetve a szerzetből kilépett s azon pályán foglalt állást mely számára hivatva volt s melyen 61 évig a nép nevelés előnyére élt és működött. 17 éves korában a szerzettől megvált ifjút Zalabérben találjuk mint segéd tanítót működni, majd később Széplakon és Szili-Sárkányban mint közbecsülés, tisztelet s szeretetben részesült néptanítót látjuk buzgólkodni; hauem, nem a néptanítói állás vol taz melyre ő a gondviselés által kiszemeltetett, mert már ilju korában különös előszeretetet érzett az ártatlan kisdedek iránt és ezeknek gondozása volt azon tér, mely számára a sors által kijelöltetett s melyen fáradhatatlanul egészen halálos órájáig működött. Hazánk fejlődésének történelmében s nemzeti ébredésünk nagykorszakában a harmincas években peudittetett meg hazánkban legelősször a kisdedovodák ügye. Ezen magasztos eszméért Brunszvick Teréz Grófnő lelkesült legjobban ő nyerte meg a több megyében mint jeles tanitó s mint gyermek barát ismeretes MagA'assy Mihályt ezen magasztos ügy számára, ki is lelkesülten lépett azon pályára s egyik volt a legelső „kisdedovoda" alapitói között. 1840-ben Győrbe költözött át s itt mint ügyének apostola megkezdő küzdelem dus missiójának teljesítését. Az ügy uj volt, a nép ennek jelentőségét nem ismerte, annak következményeit nem birla felfogni s igy azon pártolás melyben Magvassy privát vagyonából létesített óvodája részesült nagyon szerénynek nevezhető s azért sok anyagi küzdelmek és nélkülözések között volt kéuytelen élni és zsenge intézetét fenntartani. Hanem fáradalmas munkálata mégis megtenné gyümölcsét, uj intézete mindinkább erősbülve nagyobb pártolásban részesült. Az intézetbe már számos gyermek járt söt virágzott is, de a gondos nevelő azon buzgólkodott, hogy valami uton módon biztosithatná intézetét a jövő nemzedék számára. E célból tisztába jött azzal, hogy csak is nagymérvű kegyes alapítványok megszerzése által örökítheti meg és teheti virágzóvá szép miivét, azonban hazánkban a pénz mindig szűken volt, a nemes adakozók száma csekély s az adomány kisebb összeg szokott lenni s azért ezen eszme megvalósítása noha intézetérc életkérdés, mégis kivihetetlennek látszott lenni. Azonban a nemes ügynek szerzet ö nagylelkű pártfogót, Győrben egy dúsgazdag polgár élt kit Magvassy ismert, a épen névnapja volt az öreg Bisinger Józsefnek, midőn Magvassy Mihály 12 díszbe öltözött kisded növendéket vezetetett az öreg úrhoz, hogy őt. üdvözöljék, reményelvén hatást gyakorolni ez ember barát, szivére s az által az intézet számára valami anyagi segélyt nyerhetui. Terve sikerült, a 12 gvermek üdvözlete az aggastyán szivét annyira meghatotta, hogy az összes vagyonát egy kisdedovoda intézet és egy dolgozóház leállítására halála után fordítani renddé. S igy e gy szerencsés gondolat szüleménye volt a győri kisdedovoda intézetnek örökidőte terjedő megalapítása, melyek épen az anyagi gondoktól megszabadulva: Magvassy Mihály fáradhatlau kezei között virágzásnak indult s ma már 38 éven át az emberiség javára fenn áll. Magvassy folyton ilju erővel élt hivatásának mig végre a halál keze működésének határt szabott. F. ho 21-én tehát halála előtti napon még a kisdedek közölt működött velők játszadozva s nekik meséket mondva . utoljára seregiették körül az agg bajnokot a szeretett kisdedek. Az aggastyán nevelöt folyó hó 22-én reggel 3 órakor szélhűdés érte a minek következtében folyó hó 23-án d. e. 11 órakor 61 eves népnevelői életpályájának végeszakadt. Az istenben boldogult harcost folyó hó 25-éu d. u. 4 órakor fogják örök nyugalomra a hazai hantok alá tenni, holott emléke és müködéscuek nyomai a hazai nevelés terén mieden időn keresztül élni fog, Áldás cs béke hamvaira. — Városunkban meghallak f. évi aug. 8—21 -ig: Horváth József gyermeke Mihály, r. k., 12 éves brightkor. Berki Rozália leánya Rozália, r. k., 16 napos; éretlen. Neuman Lipót gyermeke Ferenc c izr. */« éves, kanyaró. Tóch Lajos leánya Louiza, izr. 22 hónap., bélhurut. Szimecsek Dávid leánya Julia, izr., 3'/i éves, hökhurut. Mészáros János leánya Lidia, h. h., 1éves, hökhurut. Frisch Sándor leánya Li na, izr., 2 éves, bélhurut. Polgár Mihály leánya Anna, r. k., 7 éves, agylob. Lukács Antal gyermeke, r. k., halva, éretlen. Elbért István leánya Mária, á. h., 22 hónap, hökhurut. Varga József gyermeke Miklós, h. hitv., 2 éves, hökhurut, Weisz Károly leánya Malvin, izr., i»/ 4 éves, brightkor. Schön Ignác gyermeke Samu, izr., 2 éves, sorvadás. Győrök Káról leánya Erzsébet, rom. kath. 11 éves, vízkor. Breiner Fülöp gyke. D á v i d, izr. 18 napos, gyengeség. Drách Vilmosné leánya, R íz a, izr. 4 éves, brightkor. Horváth Flórián gyke. István, r. kath. 12 éves, béllob. Osztermann Nándor leánya Louiza, rom. kath. 5 hónapos, aszály. Blau Adolf gyermeke, izr. halva, éretlen. Steiner Samu né, izr. 63 éves, tüdővész. Vajda István leánya Anna, ág. hitv. 3 hetes, gyöngeség. Albrik Ágnes gyke. Ferencz, r. kath '/, éves, sorvadás. Csukáidi Lajos Ieán}'a Mária, r. kath. l'/ 2 éves, brightkor. Búzás András leánya Anna, r. kath. l'/ a éves, hökhurut. Magdits János leánya Anna, rom. kath. 3 hetes, hökhurut. Striker Ignácz leánya, izr. halva, éretlen. Istenes Istvánné, rom. kath. 36 éves, hagymáz. — A balalon s vidéke. „Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?" Nem tudom váljon koszorús költőnk fent idézett versszaka alatt a visszamerengésnek anyagi értékét vonja e kétségbe? Ha ezt csakugyan ez értelemben teszi, ug^ r nagyon igaza van. De tévedett a költő, ha magasztos gondolatát erkölcsi világunk terére is alkalmazhatni, az az a vissza merengést érzelem világunk körére befolyással halni nem tudó értéktelen semminek tekintetni — véli. A végzetnek sújtó csapásai között egyetlen egy sincs olyan, melynek közepette ne maradna számunkra vigaszul valami. A szerencsétlen ki az életet csak keserű oldaláról ismeri, kinek lelkét a boldogtalanság öntudatának kinos terhe nyomja, kinek élete a küzdés, a szenvedés viharló tengerének nyomort örvénylő habjai közt zajlott le, a kinek számára a vigasztalás szerény, a szeretet jóttevő szavai sem maradtak gyógyírul; oh enyhet lel az is a gondolatnál, hogy van sir számára is, s lesz idő midőn a sors egyenlővé teszi mindenkivel, s lesz idő midőn nyugalmat talál a hosszú szenvedés után. Ha vau valaki a ki éltében sokat csalatkozott, kinek boldogságához hiányzik egy lény jelenléte, a kit többé tán fel sem is találhat, kinek eszébe jutnak a hűtlen barátok, kiknek nevéhez annyi öröm, annyi édes emlék van csatolva; s az visszamereng a múltra, akkor magát a mult örömeibeu képzelve a csalatkozás fájdalmát, nem érzi, s a mult emléke fájdalom helyett vigaszt önt lelkébe. Keservünkben cnyheladóul két genius van kirendelve, s ez a remény és emlékezet. Csak a remény s az emlékezet képes szivünk fájdalmát enyhítni akkor, ha az ember hazánk legvadregényesebb tájainak (t. i. Zala megyének") vidékére téved. Magyarhon régi dicsősége, népünk nemzeti nagysága, kiterjedt halalmának méltó jellemzői azon romok, melyek emiitett megye erdős vadonjaiban emelkedő bérces romokon az egek bősz haragjával századévekeu át dacolva tekintgetnek őrszemmel szét a vidéken. Oh nem magyar az kinek vére e romok láttára gyorsabban ne keringene, kinek szive sebesebben ne dobogna, s a ki elfojtani tudná fajunk eltörpüiésének önkénytelen gondolatja állal szült fájdalmát, elfojtani azt a fájdalmat, melyet csak a visszamerengés vigasztaló érzete képes enyhilni Az embert fjSümegh városából kiindulva) változa tos panorámák, a természet szeszélyeinek egész bujaságában teremtve — gyönyörködtetik. Az ezerféle módozatokban látható hegyek, melyek különböző oldalról tekintve más-más alakot mulatnak; a mohos sziklákat szegélyző vad erdők, melyek a hegyekhez simulva miutha a természet által ruházatul adattak volna — tűnnek fel — miudmegannyi élő tanúi a természet nagyszerűségének, lm ezen a bércen láthatók koszorús költőnk Kisfaludy Sándor által megénekelt Tátika vár romjai. Amott a távolban Rezi vár romjai emelik mohosán sziklából rakott falaikat a légbe. E várak szemközt építve ugy tűnnek fel, mintha önálló gondolkodással, szabad szellemmel birva, daliás időkről merengnének el, s megvetve e kor silányságát, csak önmaguk, mint szebb idők maradványát bámulnák folytonosan. E romok megpillantásánál öukcuytclcu eszüukbe jut nagy Köleseink ezen verse: „Völgyben ül a gyávakor, s határa Szük köréből őse sas korára, Szédeleg ha néha felpillant." (Folyt, köv.) Lotto- és sorsjegy. Budapesti august. 24-én : 86. 8. 67. 89. 42. Felelösszerkesztö : Szikszay István. l&özö'iiség' köréiből *). A pápai népbank felszámolóihoz! A hallgatás is válasz ugyan, s a jelen esetben elég beszédes, mindazáltal még egyszer megkísérlem a t. felszámoló bizottság célzatainak megismerése és a helyette teendő intézkedések eszközölhetése céljából, különösen egy pontra nézve határozott tájékozást nyerni. Azt kérdem ugyanis újból és kellő hangsulylyal: szándékozík-c a t. bizottság lelkiismeretes kötelességéhez képest a károsult hitelezők érdekében, mely érdekek megóvására a bizottság bizalmi állása elfogadásával, magát a dolog természeténél fogva űnnepétyesen kötelezte, — szándékozik-e a bizottság, a. volt igazgatóság követelésére az illetékes biróság figyelmét rá irányozni, ez utóbbinak letiltó végzését provocálni ama 14,000 frtra nézve, mely ha most a bizottság nyilvánított akarata szerint az igazgatóságnak szép szerével kifizetteék: kiki túlzás nélkül méltán állíthatná, hogy a bank betevői rosz hiszeműleg oly időben fosztattak meg tizennégyezer forintjuktól, midőn őket e veszteségtől a felszámoló bizottság erélyes fellépése még bizonyosan megmenthette volna. Ha „igcu"-t hallok, válaszom köszönet, ha nem, — actio. Aide toi et Dieu fáidéra! — mondja a Francia példaszó. Lö vinger Gyula. Nayyon tisztelt szerkesztő úri Egy szívességre kérem, t. i. arra, mit becses lapjából barátim olvastak, én nekem elmondották, hogy valami R. János polgártársnak velem is volt egy kis baja, a hogy hangom nem tetszet neki, és gúnyos illetlen nevetségességnek tette ki hangomat, erre az, válaszolom, hogy ha ugy volna is, nem tehetek róla, de R. János ha nem hallotta hangomat Ugodban, és nem rendeztem pártomat, mert bizon sajuos, kevés volt rendezni való mert elvtársaimat nem hozathattam be fuvarosok által, mert szegény kis birtokos vagyok, de amúgy is minden jó honpolgár tartsa kötelességének bármely párti, az adott jogokat gyak 0 roIni akar kocsin menve, akár gyalog, én fuvart nem fizethetek, d e ha volna elég pénzem, még sem tenném meg, mert a szavazóknak csaknem mindnek van kocsija lova, tehát téves azon állítás s nem igaza volt R. János urnák. De ha baja van velem, keressen fel Pálteleki pusztán, én szives, vendégszerető vagyok és mulassa be magát és becsüle*) E rovat alatt közlőUekcit nem vállal felelősségei a szerk. les nevét, azután majd beszélgetésbe ereszkedek vele egy kis quaterka mellett, Tehát kérem R. János urat, tegyen eleget kérésemnek, vagy legalább tudassa becsületes nevét. Hog3 r gyéren volt pártunk képviselve és sok zászlónk volt arról sem tehetek, de hogy 600 emberünk hon maradt az bizonyos, ezt betudom nevenként bizonyítani, száradjon a lelkén, ki a honfi erkölcsöket ily rútul megrontotta. Isten velünk 1 Mély tisztelettel tts szerkesztő untak Biró Vincze 48- 49. honvéd huszár századon. Válasz a válaszra. A „Pápai Lapok" 33-ik számában egy cikk jelent, mely válasz akart lenni, a „Közvéleményben" megjelent cikkemre. Annyi sok való tlanság hozatik föl benne, hogy elvégre maga az egész cikk is, a valótlanság sötét ködében vész el. Míkőzöm elvégre nekem ama, a dolog lényegét épenséggel föl nem derítő, a működési körömön túleső, tehát másokat felelősséggel sújtó, elszámlált valótlanságokhoz? Cikiró ur a másodrendű, — tehát beszámítás alá alig eshető okozatot még csak érintené is. Pedig épen ebben nyílik a dolog magva. Ez a törzs, a többi csak silány fattyuhajtás. Miköísöm elvégre nekem ahhoz: mit tett ez, mit tett amaz, kértek-e szavazást nevezettek vagy sem, stb? Mindezen dolgokért felelősek azok, kikre a törvény követelte eljárás bizva volt, En csak egyért vagyok felelős s ez: megkapta-e az ugodi biró a szükségts nyilatkozatot, azon ntasításssal, hogy azt tiz ember írja alá, s azonnal vigye ki? Igenis megkapta. Ez tehát a dolog veleje. E körül fordul meg minden, a többi csak mellékes dolog. Amit aztán némelyek itt ott kárörvendőleg híreszteltek, mintha én, t. i. az okmányt a bírótól visszavettem, s ekként visszalépésemet mintegy előkészítettem volna, aljas rágalom, gonosz hazugság, melyet a biró is, az egész község által tartott gyűlésben általa sajátkezüleg kiállított, s egész község által aláírt okmányban szinte ilyennek, vagyis r á g a I o m n a k j e 1 e z. Következőleg minden baj az okmánynak kellő időben való be n e m adásától, konstatálható. En tehát se le nem léptem, sem a bírótól az okmányt vissza nem vettem, következőleg a butaság vagy gonoszság szülte hibába, — melyet a törvényes birói eljárás ki fog deríteni — „szándékosan" — mint cikkíró ur mondja absolute be nem folytam, Ennélfogva ezen kitétel ellen teljes lelkemből tiltakozom! Cikkíró ur a dolgok vezetésének minden tekintetben élén állván, legjobban tudhatja, hogy felhozott valótlanságai között ez a legabsurdumabb — valótlanság. Ugyan mily célból tehettem volna ily buta sőt pokolilag gonosz szándékosságot? Talán azért hogy Üchtriczet diadalra regéljem? No az kellene még! Aki éjjel nappal elleue harcoltam az utolsó, bizton ígérő pillanatban gyáván huunyászkodjam meg egy mameluk előtt, kinek előttem mi értéke sincs, s ki az akolba nem az ajtón, hanem az ablakon tőrt be, itt is nevetséges módon?! Nem hiszem, hogy ily gaz, és buta képtelenséget valaki elhihessem rólam — tovább tehát nem is feszegetem azt. Hogy az a szerencsétlen okmány hogyan ment kézrőlkézre a nélkül, hogy reudeltetési helyére érkezett volna? Erre ugy hiszem elég világosan feleltem már, s igy e helyen az ismétlésbe nem kell bocsátkoznom. Cikkíró ur a néhány fertály órai, általam bűnnek kérdezett várakozásra, nézve, a törvény intenciójára utal, melyet nekem, mint a törvényhozás egykori tagjának jól kell tudnom. Megvallom biz én, hogy én a törvények specifikus intenciójának tanulmányozásával nem igen foglalkozhattam, mert alig hangzottjel a ho sann a, már is feszítsd m eget kiabáltak, tehát ily rövid idő alatt bizony nem volt időm arra, hogy a törvényeket még lélektanilag is boncolhassam. Hanem majd elmegyek Veszprémbe, ott három év alatt rettentő sokat tanultak Üchtricztől, ha aztáu mindazt, mit ott tudnak magam is átés megtanultam: olyan helyzetben leendek, hogy neki állhatok minden paragrafus inteutiójának! Az ugod vadkerti fürdőből is egy ismeretlen nagyság nekem esik azt mondván: hogy hat héten keresztül bolonddá tettem az embereket s ezért sem vont felelő sjs égre senki. Bolond az, a ki ily őrült butaságokkal meri a becsületes népet ámítani, mely az ilyen ordítozásnak természetét már ismeri, s mely legfölebb szelet jelez, de mást épeuséggel nem. Eszembe jön a haldokló oroszlány, melyet legjobban bántott az, midőn őt egy mihaszna vén szamár oldalba rúgta. Hallgatásommal csak megvetésemet nyilvánítom. Egyébiránt mindenkinek egyszersmindenkorra kijelentem, hogy ha valaki a legparányibb szót, tettet vagy iratocskát tud felhozni, mely az ugodi választást illetőleg ellenem a legcsekélyebb bizonyító erővel birna: annak rendelkezése alá bocs áj tom vagyonom, becsületem s életem! — De viszont ily nagy árért nekem is jogom lesz állítani: hogy ha valaki, legyen az bárki is a világon, még tovább is gyalázatos, s alávaló lelküséggel becsmérelni, gyanúsítani, s ellenem egyetmás költeni, tehát az igazsággal ellenkezőt állítani merészelne: azt az egész világ előtt alávaló rágalmazónak, s közönséges gazembernek fogom kinyilvánítani,smint ilyennel elbánni. Az ellenfél igenis jól tudja, hogy hol volt a hiba, melyet nem én követtem el, s hálát adhat Istennek e hibáért, mely szégyenteljes győzelmét megteremte, s mely nélkül összemorzsolta tott volna,— tehát örömében inkább hallgathatna, nem pedig hogy I még olyanokat is koholjon miket semmiféle becsületes ember neija hisz, s mely a képzelt diadal árát épenséggel nem csak nem emeli, de sőt inkább még elhomályosítja. Meg kell fontolni uraim! hogy a decemberi államcsíny is iszonyúan megboszulta magát Se dánnál. Az olaszországi aranjuezi napok emléke, a uiagentai és solferiuói vérfürdőbe lett eltemetve j a sok dínomdánom után jött— Königrätz! s a mexikói ejpeditiónak Öuaeraterónál lelt a—végei A nemesis ma fölemel, holnap gujt! Révkomárom 1878. aug. 23, Lukácsek János,
