Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-08-25
lxivatal waj cl 11 ^ iv n \* %\ \ \ könyvkereskedésében van, ahova .»> v$«v.4V.v-. és hiríetésí dijak is tntérendők Kéziratok nem adatnak \i^> Előfizetési dij als.: Egy évre ........ 6 ír, — Félévre ...... . S fr. — . i fr. SÖ kr. Egy szám ára iä kr* Ilir-cLetéselc 6 hasábos petitsorban 5 kr. n-ylltterlbeiX soronkint 23 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. 25 VAS. Fit Lajos király' 26 Hétfő Sámuel ] 27 Kedd Kai. József F tó Laj*s\. "28 Samu v . T "%% Gebhardt \^ RrfV-Vké TT A + í + ' ! 39 Csüt. János lefejeztet.) • Sabina, 3YI. MX. Q xx naptár. I 30 Péntek Limai Róza sz.Y§ Róza Szerda Ágoston p. fr. k.), Ágoston (prot.), 29 Regina fjzr.y 31 Szomb. Rajmund hitv. [i Paulina 30 Roschodes 1 EIúl, R. 2 S. Softim. 5? r.) Megyénk köztiszteletben -aiivjtóa á $W#=' bői hazaérkezvén, ismert erélye é>- 8$\ím»atf*á8rtv«l az ügyek intézését ismét dlvelte* - r^n^ : ÍrVf4j'í& 3rl\áU hogy városunk tisztujítása n? ?,Ä|Hrrch3w>J& • Mi a tisztújítást nem a $$.ú x%l<Süi érif líft^tt* _«Anem alkotmányos fogalma sí-erint ohaiijít \ a&ate&tik= » azaz egyátalán nem kivűnjuL íwg-y fi íK^<pás U x Jjo—, sen uj tisztviselőket adjmn hanem oak a?! kivmijuk.j legyen a tisztújítás a bizalomnak ujn$ n\i\\ém\m\ a/.on; tisztviselők részére, lak lüvatí^ukM t^eru Í*ttö erle; lemmel és becsülettel heH>l!elt^L os ^lfa?.l\t:wt<> esak* olt alkalmazlassék, hol a koá«£\^K jóífcjf^oU erdeke] követeli azt -- Xem akarunk pra^Heákí seixkl véleményének, hogy a liszt viselők kosul!, mehík t adassék meg, vagy melyik mellőztessek hisz a (örvény határozottan ínlézkedik arról, hogy minden íl) képviselőnek joga van egy-egy jelöltet állítani minden hivatalra, — ha tehát valaki a közügy érdekéken talán nézetünkkel ellenkező jelölést kívánna, megnyugszunk polgártársaink akaratán, mert feltételezünk bennük annyi kötelességíutlatot, hogy az ilyeneknél a képviselőket soha sem szabad az egyéni rokon vagy ellenszenvnek, hanem csak a közérdek szempontjának vezérelni. Mi a városi polgármesterben örömmel szemléljük, ha hosszas hivalaloskodása alalt megszerzett tárgyismeretét érvényesíti, ha erélyes intézője a munkafelosztása és ellátásának, ha mint a képviselőtestület és tanács elnöke minden pártokon felül áll, és a közbizalom s elismerés támogatja állásában. A rendőrkapitányban mulhallanul megkívánjuk a rendőri és községi bírósághoz tartozó ügyekben való jártasságot, — a pontosságot, erélyt és részrehajlatlanságot. — A városi tanácsosok egyike mint árvaszéki ülnök, esetleg mint békebiró is működvén, reméljük, hogy valatninl az árvaszékügyében gondos gyámkodást, kellő szakismeretlel párosult munkásságot, ugy a kisebb polgári peres ügyekben tapintatos eljárást és az ítéletek meghozásában részrehajíalJanságol tanúsít, — a másik tanácsos egyúttal a városgazdasági ügyeinek vezetője levén, ugy Játjuk helyén, — ha a szó valódi értelmében gazda az, ha mindenütt jelen van, hol a város érdeke ugy kívánja, ha takarékosabb és gondosabb a város ügyeiben mint saját ügyében, szóval ha gazdái hivatását — hogy a keret teljes legyen — ugy betölti mint a jelenlegi gazdasági tanácsos Szvoboda ur. A város ügyésze legyen a városnak méltó képviselője mind erkölcsi, mind jogi tekintetben, emelkedjék hivatásának azon magaslalára miszerint a képviselőtestület és tanács határozatainak igyekezzék érvényt és tekintélyt szerezni akkor is, ha Ián saját önérdeke érintetnék is általa. A városi orvos és sebészben igaz emberbaráti érzelmet, kitartó buzgalmat és igazi szakértelmet keresünk, s hogy ennek kifelel meg — azt hisszük — mi laikusok is helyes ítéletet vagyunk képesek mondani: mert a szakértelmet nem lehet senki szép szemeiből, megnyerő szavaiból és barátságos modorából kiolvasni, — hanem mindezeknél szebben beszél a telt, a teltekben nyilvánuló és általütik naponként észlelhető eredmény, és a közbizalom, mely az orvos iránt igazán nem lehet erőszakolt, hanem a szó legtágasabb. értelmében önként jövő, mert kiki ahhoz fordul segélyért — midőn élete és egészsége forog kérdésben — kinek tehetsége és jóakarata iránt U^-löbb bizalma van. — A képviselőtestület különben azj orvost nem is önmagának választja, hanem a szegény llép számára, — e választásnál nem is saját rokonszenvét és személyes bizalmát kell az egyes képviselőnektekintetbe venni, hanem a szegén)' nép gyámolát kell abban keresni, mert annak a városi orvoson kivül nincs kihez fordulni. A város egyéb tisztviselőinél is általa-j bun jogosan követelhetjük meg az ügybuzgalmat, szakértelmet és becsületességet, mely a törvény és szabályok intézkedése mellett egyedül képes biztosítékot nyújtani a közérdek megóvása felöl. Nem érezzük hivatottnak magunkat arra , hogy neveket nevezzünk meg bár egyik és másik állomásra hallani lehet több nevel hangoztatni. — Megvagyunk győződve, hogy a képviselőtestület minden egyes tagja figyelemben tartja azt, hogy a város érdeke, az egyesek érdekének elébe helyezendő, és a közérdek parancsoló szava elölt félre kell vonulni minden rokoni és társadalmi összeköttetésnek. — Legyen a választás szabad, és győzzön abban a jónak egyedüli jogos ellenfele — a jobb! Különféle k. — Melius szigete. Cyprus nevét a mythos sugarai világiták be. „Volt egyszer egy király," kezdi legrégibb története, melynek előszava következőképen hangzik: „Kezdetben volt a tenger, a tenger szüle a felhőt, a felhő az istenvilágot." Az indus a tehenet szent állatnak tartotta, mert alakját egy felhő képében fedezé fel. A Hellének ősei rettegtek a menydörgő isten, egy villámol-szóró felhő képélül, melynek ködében a vihar tombolt. Egy ködképet a hajnalpír vakító fényében lalán Aphrodite mcnybeuetelénck néztek. Cyprus szigete szfilé Aphroditét és a költök dalaiba lulajdonkcpcn szerepel a sziget, mely az őselőtti korban a vízözön után keletkezett cs az istenek által mint a leendő ünnepélyek szintére lcfoglaltatott. Igy fest a költészet, a tudomány azonban itél és azt ádifja, hogy Cyprus egykor a szárazföld egy részét, tevé, s földrengések és viharok okozta katastrófák szakiták el attól. Nevéhez a szerelem és szépség által fonva számos mondakör fűződik. Rajta születelt egy mirlusfábó! Adonis. Tiszteletére számos templom építtetett Ázsiában. E szent szigeten történt, bogy Pygmalion, Ciprus királya a leghevesebb szerelemre gyulladt, a szent olaj erdőben álló istenkép — egy elefántcsont szüz-kép iránt, mely később Aphrodite által életre ébresztetelt. Nincs ország, mely annyiszor változtatta volna uralkodóját, mint a közeptenger e gyönge. A középkornak csaknem minden nemzete egy vagy többször emelé kardját a sziget fölé — Görögök, Egyptomiak, Perzsák, Rómaiak, — igen kevés városa van, mely egy-egy vérfürdőnek színhelye ne lett volna, még mielőtt, a törökök és velenciek közti véres ütközetek kezdetüket vették volna. Cyprus szigete sok ezer sebhelyet visel és csak rendkívüli termékenységének köszönhető, hogy miként a nápolyi bortermelő a veszélyes Vesuv kraterjétől elválni nem tud, pusztaság nem támadt, a sok vérengző ütközet után temetővé nem lett, melyben a népek hosszú sorai aluszszák örök álmukat. Mindig voltak vállalkozó gyarmatosok, kik a növénydás, áldással, de gyakran nyavalyák és afrikai vándorsáskák által látogatott szigeten otthonukat alapiták meg. A sziget első lakói a sémi chethiek voltak, tőlük nyerte a „Chittim" nevet hasonnevű fővárossal együtt, melyet a monda szerint Noe egyik deduonkája épített. Ezeket; követték a föld első kereskedői és tengerészei a főniciusok a gazdag rézbányák által oda csalatva és tőlük nyerte a „rézgazdag" nevét. Ez a sziget arany kora voll, a főniciusok három világrész közt közvetítek a kereskedést, a kard megrozsdásodott hüvelyében, helyébe az ekék fényes hosszú sora boritá a szántóföldeket. Cyprus ekkor egy ős erdővel birt: innét hordták Semiramis népei az épületfákat házaik és az euphratesi hajók építésére. Nemsokára Árkádia pásztornépe a vándorlási ösztöntől elragadtatva útba indították evező hajójukat és Cyprus szigetén kötöttek ki. A sziget kis királyságokra osztatott fel. Peloponésus mintájára, mig az egyptorni Amakis meg nem hóditá és egy athiopíai hübéróllammá nem alakította át. A sziget nyelve görög, héber, és egyptorni hangok vegyülékéből állott. Majd Perzsia Xerxes alatti háboruvezetése veté rá szemét, a cyprusiak önkényt meghódoltak nekik és flottájukat a Hellesponton való átkelésére rendelkezésükre bocsáták. Néhány év múlva a perzsa uraság is tönkre ment a nagy Macedoinai erős csapás következtében, ki üstökösként vonult át az ókor történelmén, hogy csakhamar eltűnjék, ki először olvasztá egységes törzsé a görög törzseket. N. Sándor világbirodalma azonban nevével együtt elenyészett, midőn örökösei a hadvezérek hosszú háborút folytattak a birodalom felosztása végeit, mig Plolemsiusnak sikerült a győzelmet kivívni, [gy folyt le ismét 2 évszázad, mely alatt Cyprus szüntelen alányomatásnak volt kitéve, mig végre megszabadítója érkezett a Rómaiakban. Cáló, a győzővel, kezdődött Venus szigetének ötödik — romai korszaka. A sziget fiatalsága a Tibervárosban nyerte kiképzéséi, soha azelőtt sem ezután nem emelkedett ilyen, a kitartó szorgalom és folytonos munka által nyert fényes álláspontra fel. A római birodalom felosztása után bysautiai helytartók kezeibe, ezekből Commcnus birtokába ment át. Ez egykor egy angol keresztesekkel megrakott hajót raboltatolt ki, de nemsokára volt oka e teltet megbánni. Oroszlánszívű Richard meghódította a szigetel és angol helytartókat helyezett oda. Richárd, ki királyságokat ajándékozóit cl, Lusignannak adá át a szigetet. Férfiágának kihalása után a Jakabház egy természetes sarjadéka került a trónra, ki a rendkívüli szépsége által nagy hírben álló velencei Comaro Katalint vevé nőül. Midőn a házasság gyermektelen volt, a velenceiek ez alkalmat felhasználták 1473-ban birtokukba ejtették c kincsekben gazdag szigetet, mely Cuba az Antillák gyöngyéhez hasonlóan, a Földközi tenger gyöngyszemének neveztettek el. De mintha csak sejtették volna c nagybecsű drágakő rövid birhatását, azon voltak, hogy a lehető legtöbb értékes kincset hajókra rakhassák. Ekkor készletek a Laguna város gyors virágzása által féltékeny gnuiak a törököket Byzanz meghódítására kiindulni. Nem tartolt soká és II. Mohamed kitiizé a félholdat a Sofia templom kupolájára. A hódító belátván, miszerint Cyprus szigetének birása,- mint KisÁzsia, Syria és Egyptom hatalmának a kulcsa elkcrülhetlcn, azon volt, hogy azt a Velenceiektől meghódítsa, ami hosszú véres háború után sikerült is. Azóta három évszázad mult cl; Cyprust elhagyva, elfeledve, lakosainak ezen a törökök által rabszolgaságba való elvitelük után ősrégi, ünnepelt neve egy hang, egy földrajzi fogalommá olvadt össze. Alörtcnelcm szántóföldjében cjtelt barázdáját elsimílá, cllepé az idők vihara! De amint a szent sziget ős talaját sémiták érintek először, az clso hajlékot ők építek, az első aratást ők tárták, ép ugy napjainkban is egy sémita, a „velencei zsidó," — Disraeli — Bcaconsfield, volt az, ki a feledékenységnek átengedett szigetet, ezen a kelet hamupipőkéjét felszabadítá. Tanügyi hirek. —- Veltük megyénk jeles és ügybuzgó tanfelügyelőjének terjedelmes jelentését, melyet cz évi iskolalátogatásairól a m. közigazgatási bizottsághoz terjesztett be. — Lapunk szük tere nem engedi meg a számos adatot, és minden irányban kiváló gondoskodást tartalmazó munkálatot egész terjedelmében közölni, azért csak a kitűnő mű végsoraíra szorítkozunk. B efeje Z és ül még legyen szabad az általam meglátogatott iskolák bclügyeiről-is általánosan megemlékeznem a következőkben. A törvényben előirt tantárgyak az egyházi főhatóságok által kiadott tanterv útmutatása szerint előadattak az iskolák legnagyobb részében, kivételt csak azon iskolák képezPápai Lapok" tárcája. Az irodalom befolyása társadalmi életünkre. Irta; Helle János ,.A hány ember annyi vélemény" ezt a közmondást hallottam, már sokszor, midőn egy vagy más dologban egyesek véleményét kikértem. S ezen közmondás lebegett most is szemeim előtt, midőn a tollat kezembe véve, tanulmáuyaimat, hosszú időn keresztül folytatott fáradságos munkáim eredményét e lapok t. közönségével megismertetni akarom. Sőt, többet mondok, csak is az birt azon elhatározásra, mert észre vettem, hogy nincs a világon tárgy, melyre nézve inkább megállhatna a fent nevezett közmondás, mint az irodalomra. így láttam embereket, kik kontárkodva az irodalom széles tengerén annak hatását túlzóan tüntették fel; megvallom, ilyenekkel ritkán találkoztam, de annál inkább olyanokkal, kik az irodalmat semmire sem becsülve, a legnagyobb szélsőségbe estek, akkor midőu az irodalmat semmibe sem véve, csak olyannak tekintették, mely az ember lelki és testi üdvére éppen semmi hasznot sem hoz, igy tehát megvetették azt. S sajnos, hogy e vélemény leginkább az iparos osztálynál van elterjedve, azon osztálynál mely korunkban leginkább vau hivatva az életre, azon osztálynál mely jelenleg az állam és nép boídogitásán igen hathatós eszközökkel működik. Mindkét fentebb emiitett véleménynek megvannak a maga rossz, hátrányos oldalai, s ezen rövid cikknek csak is az a célja, hogy „meghúzza azon közép vonalt amely az irodalomnak a népek életeiére való behatását jelezi. A társadalmat a népek, nemzetek milliónyi- egyesülete képezi* Xem célom vitatni a jelen társadalmi rendszer helyes, és helytelen voltát, csak azt jegyeztem meg, hogy az irodalom jelenleg is ép azon behatást gyakorolja mint ezred évekkel azelőtt, csak hogy napjainkban az egyeseknek nagyobb szükségük van azokra, mert kivetkőzve ősi egyszerűségünkből az erkölcstelenség karjaiba vetettük magunkat s c helyzetből csak is az irodalommal való foglalkozás képes kiragadni bennünket. —Helytelen tehát az előbb említet állitások másodika, de épp ugy helytelen az is, mert túlságosan foglalkozva az irodalommal, feltudóssá, képzelődőve, sentimentalissá tesz bennünket. Az egyesek képezik a társadalmat a társadalom az államot. Lássuk tehát először, hogy mennyiben hat az irodalom az egyesek, — s azután pedig a népek és nemzetek boldögilásán. Nincs, nem is volt a földkerekségén nép, vagy nemzet, melynek némi csekély, parányi irodalma ne volna. Utajt tör ez magának a bíboron át a mágnás palotájába, ulat a munkás alacsony kunyhójába, s minden hová magával viszi áldásos hatását. Nincs kiszabva határa, északtól délig, keletről — nyugotig, akár müveit, akár vad, akár durva, akár finom, akár munkás, akár heny r e, akár ifjú, akár agg, de kétség kivül minden népnek van némi kis irodalma. A vadon, a puszták fia ajkán kedvenc dalával alszik el, a müveit pedig könyveket olvas. S honnan van ez ? — kérdi valaki — honnan van, hogy az emberek milliónyi tömege, egy szép egy nemes dologban megegyez, hogy van, hogy az észak törpe népe, s a hajlék nélküli, fél vad őserdők lakója, s a müveit kiknek véleményeik, gondolkodási modoruk annyira különböző, megegyeznek egy közös dologban? Rövid rá a felelet. Az irodalomnak a természet szülő anyja, s ott a hol a madár zeng, vagy az északi fény szép tüneménye megjelen, ott hol a tenger hulláma zúgva ülődik a a partba, ott, hol a végtelen sivatagok felett az ég azúr kékjében boltozodik, vagy a láthatáron a csillagok milliónyi megszámlálhatatlan tömege ragyog, ott hol egy fa, egy cserje és egy ember létezik, olt már van irodalom, van egy kedves dal, mely talán papirrra sincs léve, de egy — egy kellemes, a lélekre gyönyörködtetőleg ható eszme az, mely az olt levő emberek között szájról szájra járván üdvös hatással van rajok. S innét van, hogy már az ókorban, midőn az emberek még olvasni, irni sem tudtak már volt irodalom. Mert váljon nem ismerctes-e előttünk hogy az ós időkben az isteneknek áldozatokat hozván az emberek szent zsolzsmákat zengettek? S váljon a dal nem e a költészet kifolyása?. Sőt az istenség gondolata az ős népeknél, nem állhatott másból mint hogy ábrándképeiket költői érzeményciket érzéki alakba burkolták. S ha ennyire egybe függ az irodalom a nép életével; ha ennyire azonos azok gondolkozás modorával, hogy kezdetén hasztalan keressük a történelembe akkor okvetetlenül következik, hogy az irodalom behatásaiuak a népek életére valami nagy és hatalmasnak kell lennie. Az irodalom az egyes embert holdogitja, gyönyörködteti cs nemesíti. Kevés tényező működik annyira a népek boldogitására, üdvére az; életkedv megadására oly hathatós eszközökkel mint az irodalom. Ha szomorkodunk, s vidulni akarunk, a keblünkben duló vihart a testi élvezetek nem csendesíthetik lej ha szenvedünk, sziveink fájdalmát a testi élvezetek nem képesek elnémítani, s bári a mámor talán megfoszt egy időre keserű godolatainktól, de amint a varázs eltűnik sziveink ismét vérzeni fognak, s csakhamar tapasztaljuk, hogy fájdalmunkra vérző sehünkre nincs hathatósabb ir mint az irodalmi termékek olvasása. Olvasása a lélek emelő, nagyszerű dolgoknak, a nemes lelkek érzeményeiuefy azok csalódásainak, tévedéseinek, olvasása az Ő>
