Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-07-21

leg ad absurdum víve azon a módon, miként nálunk a parlamentáris rendszert kifejlődni látjuk ? (Élénk helyeslés/) Elmondtam önöknek uraim hiven, cifrázatlanul mindazokat, miknek alapján ítéletet mondhatnak önök magatartásom, elvi álláspontom és szerény munkásságom felett.. Határozottan nyilatkoztam az iránt is, hogy híve vagyok az egyesült ellenzéki pártnak, s hozzá teszem, hogy párton kívüli, úgynevezett „független" állást részemről a törvényhozó testületben soha elfoglalni nem fognék, ha bármikor is bár hol netán ismét polgártársaim bizalmában részesülnék. Hiszen épen jelenleg főkép a fővárosban divatba jött a képviselőjelöllek részéről az ily állítólagos független pártállás hangoztatása. Én nem habozom kimondani, hogy mint választó polgár az ily se hús se hal,, se hideg se meleg programokba bizalmat nem helyeznék (helyeslés) és ellenzéki létemre is még inkább árulnék szavazatommal oly jelöltnek a megválasztásához, ki nyíltan a kormánypárt hívének vallja magát, mint ki minden politikai árnyalatú választónak eleget tenni akarván, függetlenségét hangoztatja ugyan, de nézetem szerint legtöbb esetben az uralkodó többség meleg kebelére mielőbb visszaborul. (Élénk tetszés.) A parlament nem szintére az akadémikus dicliózásoknak; bármely fényes szónoklat teljesen hatálytalan marad, ha nem képezi az kiolyását egy szervezett tömör párt erélyes politikai acliójának. S evvel most már csakugyan beszédem- végéhez értem. Oly gyakran volt alkalmam az önök ki nem érdemelt elismerésének és nagybecsű rokonszenvének szívélyes nyilvánulásával találkoznom, hogy remélhetem, miszerint — ha tehetségem csekélységénél fogva egyébb nem is, de talán sikerült önöké turaim, bármily táborban vettek is részt a három év elölt erős alkotmányos küzdelemben meggyőzni arról az egyről: hogy sem meggyőződésemnek kellő függetlensége, sem komoly tanulmány és munka szerelet nem hiányzott nálam arra nézve, hogy áz önök bizalmából elfoglalt helyet szerényen bár de becsülettel betöltsem (Zajos éljenzés). Talán némileg csalatkoztak várakozásaikban azok, kik különösen az ipari érdekek képviselete körül működésemtől nagyobb gyakorlati eredményeket véltek (fejkiáltások! nem csalatkoztunk!) de viszont csak örvendenék annak, ha talán némileg csalatkoztak volna azok is, kik attól tartottak, hogy lalán egy oldalú osztályérdekek hangoztatását fogom föleladalomnak tekinteni s nem leendek képes a hazai ipar és közgazdaság magában bármennyire fontos specialis érdekeit azon országos érdekek kerelébe beilleszteni, melyek egyedül foglalhatnak tért egy ország törvényhozó testülelének működési körében.. S midőn utoljára van alkalmam a bennem helyezett bizalomért forró hálámat nyilvánítani, arra kérem önöket, tartsanak meg engemet, — mint ki á magán életben is soha meg nem szűnöm önök és e város iránt hálával és ragaszkodással viseltetni _ nagybecsű hajlamukban és baráti emlékükben. (Szűnni nem akaró éljenzés és felkiállások: éljen az új követünk!) nyozva. Borzasztó összeg éz deficitnek, egy. ily kis és pénzszegény országban, melynek összes hadi és házi adója együtt véte 30 évvel ez előtt alig ment tiz millióra. Es ez igy van rendes. időjárás mellett és a béke ölében, mitörténik velünk akkor, ha nagyszerű elemi csapások látogatják hazánkat, vagy pedig egy véres cs költséges hábor rúba sodortatunk? tehát javulás itt nem tapasztalható: .1 De megyek tovább. Talán pénzügyminister ur valamely nagyszerű államadósságot törlesztett és e miatt nem volt képes a deficitet megszüntetni? törlesztett az igaz annyit, a mennyit némely status kötelezvények kibocsájtási feltételei szerint kellett törleszteni, inert vannak olyan kötelezvények, melyekre nézve kivan kötve a félévenkinti , Pap János úr beszéde. Ráth Károly urat felkérendő a jelöltség újbóli elfoglalására. Tisztelt gyülekezet kedves polgártársaim. Az általam igen tiszt, országgyűlési volt képviselő urnák szép "éles, cs minden részletekre kiterjedő, beszámoló beszédéből azok is, cik talán hírlapokat olvasni nem szoktak, megérthették a közelebb jezárt országgyűlésnek ránk nézve épen nem örvendetes sött inkább .áros és szomarító lefolyását. Midőn báróin évvel ez előtt a mostani ministercinök ur kezébe vette a kormány gyeplőjét, azon lélek emelő nyilatkozatot tette, hogy jt nem a hiúság nem a nagyra vágyás ingerli, hanem mivel a haza veszélyben forog, ennek megmentésére vállalkozik. Én azt tartom, hogy magyarországot legalább 3 évvel ez előtt nem fenyegette veszély máshonnan, mint a rosz financiája miatt. Mert az előbbi országgyűlések, melyekben azonban Tisza Kálmán urnák ís tevékeny része volt, mindenben a gazdag és hatalmas országokat utánozni akarván és az ország pénz erejét számításba nem vévén, hazánkat terhes adósságokba, és kötelezettségekbe bonyolították, melyek jövedelmi forrásainkkal semmi arányban nem állottak. Ennek aztán az lett a következése, hogy a hiány vagyis deficit már 1871-ben befészkelte magát államháztartásunkba és azóta folyvást rémít bennünket. Ez az igaz nagyveszély, mert a számitni nemtudó rosz gazdálkodás, valamint tönkre tesz egyeseket, ugy virágzó államokat is anyagilag és politikailag tönkre tehet. Beismerem tehát a veszély nagyságát, és ha e részben Tisza K. ur három évi kormányzata oly eredményt mutat fel, melyszerint ba államháztartásunk nem lett is tökéletesen rendezve, de jelentékeny javulás tapasztalható, akkor én meghajlok előtte, és egyébb botlásait hajlaudó vagyok kímélettel bírálgatni. Lássuk tehát az eredményt! A deficitek most is fbnnállnak ijesztő nagyságukban egyik évben több másikban kevesebb. A legutolsó vagyis folyó évre szólló költségvetés sgeeipt a deficit 21 millióval és néhány százezerrel van elöirá. ., . . . . , nyzata alatt azon államadósságok, melyek sorshúzás alá nem esnek több mint 100 millióval szaporodtak, mert a 3 évi deficit 25 millióval számítva, már 75 milliót hoz ki, ehez járul a bankadósságból illetéktelenül elvállalt 24 millió és, az utolsó detegátió által megszavazott 60 millióból ránk eső I8millió, melyek 117 millióra rúgnak összvesen. E részben se játok javulást hanem ellenkezőt. De mégtovább megyek, talán adóképességünk emelkedett annyira, c. három évi kormányzat alatt, hogy megizmosodva, meggazdagodva nagyobb terhek elbírására is képesek leendünk ? Szél Kj pénzügyminiszter ur alig egy. hónapja egyik országos ülésben ugy nyilatkozott: hogy az adóképesség emelésére nézve, vérmes reményei nem teljesedtek ugyan egészen, de azt nem lehet tagadui, hogy az adóképesség csakugyan emelkedett Megengedem, hogy Szél K. urnák és még néhy-. nak adóképessége emelkedett, de ez nem lehet mérvadó. Nem lehet oly ország, nem képzelek oly rosz kormányzatot, mely alatt minden, ember egyformán koldus volna. Egyiketa szerencse különös kedvezése, másikat az öröklött nagy vagyon, harmadikat kiváló életrevalósága, vagy más kitűnő tulajdonságai kiemelik milliók sorából és jó létre sött gazdagságra segítik. Ha egy ország adóképességét akarjuk mérlegelni akkor a nép zömét tekintsük, mely áll a kisbirtokosokból, iparosokból, és kis kereskedőkből, ezeknél pedig elmondhatom, hogy nem az adó képesség, hanem a szegénység és nyomorúság emelkedett. Mutatja azt a foldbirto K es hazak értékednek felére lett leszállása, de birói árverésutján még igy is alig értékesíthetők. Mutatják ezt az ugy szólván folytonos adóvégrehajtások és árverések.. Spha niagyarországban, még. a német .ab*olismus legsötétebb korszakában sem hajtattak be azadók és illetékek oly drákói szigorral mint most, soha az adózók annyi méltatlan zaklatásnak kitéve nem voltak az adóhivatalok részéről, mint most. El viszik a szegény ember vánkosát feje alul, kihúzzák a beteg asszony alul a párnát, kocsira rakják legszükségesebb házi bútorait,, és eiharácsolják potom áron, mely néha az executió költségeit sem fedezi. Terjed is az elszegényedés borzasztó mérvben hazánkban: s néhány év alatt egész községek lesznek, melyek lakosi földönfutókká tétetnek Javulásról tehát itt sem lehet szó. De talán a takarékosságra nézve a mostani kormány meg tett minr derít a mi lehetséges és csak a végzetszerű kényszerűség oí.a annak, hogy nem lehet állani háztartásunkat rendezni ? Pénzügyminister úr a folyó évi költség beterjesztésekor, az igaz ugy nyilatkozott, hogy a takarékoskodásra nézve el ment már a legszélső határig, mit el is hiszek neki,- ha a takarékoskodást,- cáak az alsó körökben, vagy is az alsó bíróságoknál és írnokoknál akarjuk érvényesíteni, söt azt mondom, hogy itt már a szélső határt is meghaladta, mit az igazságszolgáltatás kimondhatlan bátramaradásában fájdalmasan tapasztalunk, de áz igazi takarékoskodást nem alant, hanem fent kell kezdeni, magát az ország gyűlést sem kellene számításon kívül hagyni. Minek nekünk 440 követ, fele is böveu elég volna ily kicsiny országban, kivált mikor ugy is több mint fele közönségesen távol van ? Minek szükséges csaknem egész éven át a napi díjakat pazarolni *? mikor évenkinti országgyűlés mellett négy téli hónapokbani ülésezés is bőven elég volna. Hidjók cl uraim! az ország lakossága jobban érzi magát akkor, ha nincsenek együtt, mintha együtt vannak. De továbbá mire való az a cassatorium forum ? melynek fölösleges voltát alig van törvény tudó a ki be nem ismerné. Miért, kell annyi ministert fizetni az országnak, mikor a hatalmas Angliának nincs annyi ministere? minek az a nagy apparátus mellettök V Egyharmadát a személyzetnek, a nélkül, hogy a közjó szenvedne, bátran ellehetne bocsájtani. De a főispáni institutió sem maradhat igy sokáig, mint csupa diguitásokat, c3ak azért, hogy a ministerium őket eszközök ül használhassa, szomorú pénzügyi helyzetünk mellett nem tarthatjuk fenn sokáig. Ha a takarékoskodást-fölülről kezdjük milliókat lehetne még megtakarítani, de én azt látom, hogy felsőbb körökben, a delegatiókban, a haszontalan söt káros Loyidtársulat dotatiójára és a kölcsönt adó bankárok provisiójára most is ép ugy szórják a milliókat, mint ezelőtt. Pénzügyi helyzetünkre nézve tehát javulást egyáltalában nem Iátok, de látok nevezetes rosszabbulást, mert 1-ör a 3 évvel ezelőtt már elvisolhctleneknek tartott adósságaink még* több, mint 100 millióval szaporodtak 2-or mert, az adóemelések, uj adók, és folytonos adó exekutiók által a nép jobban ki van szivatyuzva most mint volt, 3 évvel ezelőtt, és 3-or mert még reményünk is elvan temetve, bogy pénzügyi baiainkból valaha kibontakozhassunk. Én 3 évvel ezelőtt is abban a meggyőződésben voltam és vagyok most is, hogy az Ur-Isten minden ható hatalmán kivül nincs más mód, a mi bennünk pénzügyi calamitásunkból kibonyolithatna, mint ha a közgazdászat terén is élünk önrendelkezési jogunkkal és a vámsorompókat felállítjuk. Ezeknek oltalma alatt, lehetne reményleni iparunk felvirágzását és az államnak anuyi iövedelmet, mennyi a deficitet, hanem fedezné is egészen; de nagyon megközelítené. E reményünket eltemette a lefolyt országgyűlés, talán Örökre, mert nem hiszem, hogy szomorú pénzviszonyaink mellett állauiéletünk a másik tiz évet megérhesse. De még ezen felül oly egyesség jött létre a birodalom másik felével, mely a mostani állapotot a helyett, hogy juvitaná még inkább rosszabbá tette; csak egy példát hozok fél: a 67-iki kiegyezés után 68-ban az európai hatalmasságokkal kötött tariffa szerződések szerint az előbbi magas vámok tetemesen alább szállítva lettek, mi az osztrák gyárosoknak nem volt inyükiv. mert a külföld fejlettebb ipara-