Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-07-21

liivaial "NV aj <l i t ÍS Kái-ol >knriYvk.crpskedést'iioii vau, ahova az r-lőíizett'si vs hirdetési dijak is intézendők. Kéziratuk nein ailalim'k vissza. Vegyes tartalmú hetilap. ElőíizietéHi díjait: 0 fr. — Félé\rc . 5 ír. — Neir\r>dévre 1 Jr. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdet é.selc lí hasábos jietilsorhan 5 kr. ixyilttérlbexi soronkint 25 krral vétetnek tél. Bélyegdij mindig kiilon li/.eternlő. 31 VAS. F 6 Legsz. mv. ü.) . F. 5 Dániel) . 20 Erzsébet ] 22-Hétfő Mária Magd. }_ Már. Magd.) £ 21 23 Kedd Libor Apoi. )•* Apollin ) ^ 22 )™ TT A + 4 « O - + A 25 Csiit- -J

aka,J apostol 7 - Kristóf naptdr. l26 péntek Anna b. a. anyja V=j Anna 24 Szerda Krisztina szűz (kath.), Jolánta (prot), 23 Éva (izr.) í 27 Szombat Pantaleon Pcntele'-* Peiitele _ 24 ? 25 26 Sab. Simhu P Pápa, 1878. július 21-é/i. — P.) A választások küszöbén állunk. Mi a mai napon megejtendő városi képviselő választásokat — városunkat tekintve — sokkal fontosabbnek farijuk* mint az országgyűlési képviselő választást. Az országgyűlési képviselőnek szélesebb hatáskör nyílik ugyan mini a városi képviselőnek, mert az

5 az ország kül- és belügyeinek intézésében vesz részt, mig a városi képviselő csupán a városi érdeklő ügyekben szerepelhet, s olt sem mindenkor függetlenül. De mig az országgyűlésre küldött, képviselőnk csak egy szavazattal bir s csak ezen egy szavazatot vetheti latba akarata, szándéka megvalósításánál, addig a városi képviselők hivatva vannak városunk ügyeit majd nem kivétel nélkül önállóan intézni, oly ügyeket intézni, melyek bennünket sokkal közelebbről érintenek mint az ország ügyei. Az országyülési képviselőnek szava elhangzik négyszáz egynehány collegainak. zajában — sokszor nyomtalanul, de a városi képviselőknek szava határozat s ténynyé válik. Az országgyűlési képviselőtől hiába várjuk házi hajaink orvoslását: legjobb esetben csak tanácsával támogathat bennünket, de azok megszűntelése vagy enyhítésében tényleg részt nem vehet, meri működési körén kivül esik. Nem egyszer elmondatott már e lapok hasábjain, hogy igen téves kiindulási pont a városi képviselő választásoknál az országos pártok álláspontja: a városi képviselő mint ilyennek, semmi dolga a politikával, ő csupán a város ügyeinek intézésében vesz részt, s ezen működésében nem szolgálhat neki egy országos párt elve sem irányadóul, ha nem csupán a város érdeke, a város jóléte lebeghet szemei elolt. Miért tehát mégis párlszemponlból indulni ki a városi képviselők választásánál? Azérle, hogy egy-egy országos dologba beleszólva, pelitiot intézzünk a kormány vagy országi>yű!éshöz, melyre — hazai szokásaink szerint - rá sem hederinlhetnek! Azérl-e, hogy a páríoskodásl a városi terembe is átvigyük, s hogy ott is minden ügyet a politikai pártállás szemüvegén át szemléljük, s városunk érdekét a pártérdeknek alárendeljük? Avagy azérl-e, hogy magas politikái űzve saját — az országéhoz viszonyítva — apró hajainkat feledjük? — Nem tudjuk mi volt céljuk azon vezérférliaknak, kiknek befolyása alatt a mult választások végbementek, s igy nem tudjuk vájjon elérték-e céljukat avagy nem? de igen is azl tudjuk, hogy a város érdeke kellően képviselve nem volt és nincs. A városi képviselőknek több mint fele nem szokott megjelenni a közgyűléseken, s csak is akkor van telve a gyülésterem, midőn a tárgysorozat valami választást tartalmaz, pedig a törvény aligha azért szabta meg a 140-ben a képviselők számát, hogy azok és igy a város nevében is 40 — 50 ember hozza a határozatokat. Ha a t. választó közönségnek abban lelik gyönyörűsége, hogy mily kevesen képviselik öt a gyűlés teremben, akkor legbölcsebb eljárás volna arra kötelezni a képviselőket, hogy a gyűléseken meg ne jelenjenek Ha azonban ellenkezőleg, a választó közönség azt akarja, hogy az általa megválasztott képviselő, ezen választás elfogadása által magára vállalt kötelezettségnek eleget tegyen, ugy okvetlen szükséges megválogatni a személyeket, kiket bizalmával megtisztel. Nem ma állunk legelőször a választás elölt, nem ismeretlen azon terrénum melyen állunk, nem kell sö1 létben tapogatódzunk; ha akarjuk, tudhatjuk kik fizok kik a nép bizalmával eddig visszaéllek, tudhatjuk kik azok kik nem csak névleg, de tényleg is képviselték a népet, képviselték annak érdekeit: a választás tehát nem oly nehéz s csak jó akarat, önállóság kívántatik ahhoz, hogy helyesen ejtessék meg. A sok mindenféle mellék érdek, melyek a választásoknál eddig tekintetbe jöttek, melyek a polgárokat képviselői mandátummal látták el megtennének a! keserű gyümölcsöket; a város vitális érdekei clhanyagollaltak; otl állunk ma is a hol ezelőtt 10 évvel, azon különbséggel, hogy a sétatér jobb karban van ma mint akkor voll, s hogy akkor a tisztviselőinkéi pontosan ki tudtuk fizetni, most pedig nem tudjuk, azon különbséggel, hogy akkor adósságunknak kamatait megfizet Utk, ma pedig nem, azon különbséggel, hogy az akkor ferde képviseleti rendszer hdlyetl jobbat reméltünk, reméltünk olyat, mely más elemek kezébe adja a város ügyeit; e reményünk ugyan lelyesedésbe ment, de belátjuk, hogy az állal nem sokai nyertünk. Ott állunk mosl is hol 10 évvel előbb azon különbséggel, hogy az utolsó három hó alatt kél utca kikövezletell, a harmadikat pedig most javítják; azon különbséggel hogy akkori virágzó gabnakercskedézünk hanyatlik, gyapjú piacunk pedig üres. Csak három tekintetben állunk ott, hol előbb állottunk; adósságunk most annyi mint volt — ha hogy nem löbb - , isszuk most is a Tapolca büszhödt vizét, mini ittuk előbb, s élvezhetjük teljes pompájában a ciuca bűzét, mint élveztük előbb. Ez eredménye azon — hogy Szeredi Kovács János öreg-hanlai közpolgár szavaival éljünk — irtóztató pártoskodásnak; mely nézetünk szerint ugyan nem oly irtóztató hatásaiban, de mégis városunk ügyének folyását a természetes mederbe nem engedi jutni. Ahelyett, hogy gondoskodóit volna a képviselőtestület, miként mentse meg a várost mintegy 80,000 frl adósságának lidérc nyomása alól, miként adjon a városnak a piszkos Tapolca vize helyett egészséges ivóvizet, miként távolítsa el a minden járvány kényelmes bölcsőjét, a cincál, egyszóval ahelyett, hogy városunk ügyeinek vezetésében a haladás ösvényére lépeti volna, megállt egy helyen; s ha mégis néha-néha telt egy lépési, az nem előre, hanem hátra volt intézve. Jly gazdálkodás mellett megélhetünk ugyan, de az élet nem lesz valódi pezsgő, viruló, egészséges élet, hanem lesz tengődés. Jly élet mellett megmaradhatunk ugyan az élők közöli, de majd mások nem fognak az élők közé sorolni mert elmaradunk s lúlszárnyaltalunk. Más irányi kell tehát okvetlenül követni ha városunk emelkedését akarjuk elérni; s hogy más irányi követhessünk, szükséges, hogy a mai választásoknál csupán oly egyének jussanak a tanácsterembe, kik önzetlen, tevékenységük, értelmi tehetségük, munkaszeretetükről ismeretesek, akiktől lehal bizton elvárhatni, hogy a közügyel felkarolják, azért minden lehetőt meglesznek. Paris, július 5. i8?8.' Parisból. (Folytatás). De nehogy itt is az ellenzéki szeget látta ön a zsákból kibuni, beszéljünk egyebekről! Xagy obbszerü-o pompássabb-e a párizsi kiállítás mint a bécsi volt? erre habozás nélkül válaszolhatom, hogy: igen. Már magában rendkívül emeli a Mars mezei hatalmas alkotást az, hogy Franciaország saját ipari fénye, saját tudománya, saját culturhaladása, saját gazdagsága számára az egész óriási tér felét, veszi igénybe. Elképzelhetni tehát, mit volt képes Franciaország, avagy Paris egy maga kifejteni. Ha az összes nemzetek — az egyedüli Német birodalom és szegény Törökország kivételével — nem is versenyeznének mind avval, a miben saját haladásuk, szellemi és anyagi tehetségük mennél imposausabb kifejezést nyerhet: a francia kiállítás egy maga a nagyszerűség és Telj es ség jellegével elengedőképen binia arra, hogy a Mars mezőt és a Trocaderót azon népvándorlás célpontjává (egye, mely Paris 3000 vendéglőjén kivül minden magán házat is idegenekkel népesít. Ha azonban az átalános impressio ezen — adná az isten, hogy hosszú évekre utolsó ! — nemzetközi világkiállítást kell hogy az 1873-ki fölé helyezze evvel még távolról sincs constatálva, hogy az észlelhető ipari és általános cultur baladás igazoltnak tűntetné fel azt, hogy Bécs után már 5 évre ismét kénytelenittettek, egy következményeiben még kinem hevert gazdasági válság nyomása alatt az összes nemzetek Franciaország és Párizs első hegedűjét méreg drága klarinétokkal és cratányérokka, secundálni, és milliónyi — és milliónyi béketributumot fizetni Franciaország szorgalmának, gcuiejéuek s az ez által Sedan és az 5 milliárd dacára oly gyorsan helyreállított „Gloire"-nak. * ... * A francia kiállításon kivül természetcsen az angol osztály a legnagyobb, leggazdagabb; Angolországnak első sorban volt oka legveszedelmesebb Ipari versenytársával szemben az erő megfeszítésére, nem csoda tehát, ha mindazt remekekben bemutatja, a miben a gépipar, a textil ipar, a fémipar stb. terén a világpiacot uralja. A kis Schweicz és Belgium, az Egyesültállamok, Oroszország, Spanyolország, azonkívül China és Japán kiállítási osztályai külön-külön elég vonzerőval és gazdagsággal bírnak, hogy napokat lehessen tanulmányozásukra fordítani. Csupán a divat országában fentudta tartani Paris mai napig is feltétlen egyeduralmat; itt aztán még csak versenykisérletekről is alig van szó. Egy £5,000 frankos női ruha ép oly mértékben képezi a hölgy látogatók kíváncsiságának tárgyát, mint az egy millió frank értékű diszkard a férfi közönségét. Xem tudom egyébbiránl, váljon „L." hercegnő, kinek névbetüje mellett ama costümön a „Vendu" szó figurái, siclett-e jó ízléséről és nem megvetendő „Spcnnadelgeld"-jéről az által további tanúságot tenni, hogy szinte megvette méltó toilctte kiegészítésül a brüsseli csipke finomságú gy ö ngy h áz - cs i p k é ve 1 díszített 3,800 bankos kalapot. Hogy a francia bulorzali osztályban egy 45,000 frankos díszszekrény, s egy másik 25,000 frank értékű elefánt csonttól kirakott ébenfa szekrény vonja magára a szakértők és amateurők figyelmét, ezt csak azért említem fel, hogy hozzátehesseni, miszerint az elsőt (\Allard cégnél) Metyko és Tarv Antal, az utóbbit pedig (Hunzinger és Wagner cég műhelyében) Csery Pál magyar asztalos segédek készítették. Zichy Mihály, híres festő hazánkfia a párisi magyar egylet buzgó elnöke, szives volt a fiatal embereket nekem egy délután a kiállításban bemutatni, ugy hogy ők remek munkájukat személyesen magyarázgathatták be nekem. A szinte Hunzinger cég állal kiállított gyönyörű, csak 3000 frankért eladott kis ébenfa női íróasztal szinte egy magyar asztalos-segéd,, Bencz Lajos munkája. (Hát a mi Freissbergerüuknek kiállításra szánt szép íróasztala miért maradt el?) Az említett derék magyar iparos ifjak mind tagjai az itteni magyar egyletnek, melynek házépítésre szánt alaptőkéjéhez tudtommsl a mi városi hatóságunk is egy alapítványnyal hozzájárult. A jelenleg 131 tagból álló egylet tiszteletemre kis estélyt A „Pápai Lapok" tárcája. A Tenger fenekén. Egy Cantcrbury-i hirlap a következő érdekes leírást közli, melyet, egy Canlerbuiy vidéki angol matróz, ki a búvár szolgálatnak szentel vén magát, az elsiilycdt „Grosser Kurfürst" páncélos hajó romjain tett látogatását ekép beszéli el: Mióta búvárnak felcsaptam — körülbelül két éve lesz — bucsut szoktam venni az élettől, valahányszor a tenger tiszta, üde légköréből távozom; tudom, hogy ellem gyenge fonalát ama két ember a szivattyú bárkában, a «zó teljes élteimében, kezében tartja, és hogy karjaik legkisebb szünetelése, múlhatlunúl vesztemet vonja maga után. — Nem valami kellemes érzés ez, és nem mulasztóul el soha — ha szorult kebellel, dobogó szivv»! és többnyire szúró fóTájáMsal ismét a fölszinre kerülök — e két embernek legbensőbb hálámat fejezni ki, azon szívességükért, melylyel szegény életem irányában viseltettek. Csurgó öltözékemet levetve, (melynek súlyát a vízben ugyan nem érezni) szellős matróz ruhában mindannyiszor újjászületésemet ünnepelem. Pénteken reggeli 4 óra volt, midőn bárkánk lépcsőzetén át James Rates által támogatva leereszkedtem. Fájdalom még eddig- lényeges eredményhez nem jutottunk; műszereink t. i. tökéletlenek és a legtöbbek a vizben nehezen kezelhetők. Ma egy erős a végén hegyezett acclrudrial láttam el magam, melylyel a szörnnyel megbirkózhatni rcményltein; és ámbár társaim között * léhább —

7 vagy táa épen azért, a szolgálat fáradalmait (melyeket 4-5 évnél tovább senki sem bir elviselni) nem érzem annyira, és erős tüdőmnél fogva egy negyeddel a szokott időn túl maradhatok a viz alatt — sikerült ma magamnak, mit máskor ketten sőt többen is haszontalanul kísérlettek: t. i. a balra fekvő hajó ágyulikán felmászni és azt, óriási erőltetés után, feltörni. — Mindegy 20 méternyire vagyok a viz alatt, az ár itt alig észlelhető, noha a hullámok a hajóhoz érve, a tenger lassú mozgása dacára göndörödve törődnek meg. Miután felfele jelt adtam, nagy crőmegfeszitéssel, a nyilason keresztül a hajóba léptem — alig találtam térséget, melybe a viz be nem hatott volna, kivéve a jól elzárt szekrényeket, a háló rekeszben néhányat közülök kilyukasztottam az igy megsértet szekrénybe a viz erőnek erejével behatol falait azonnal betöri fehér nadrágok hajósiugek és egyenruhákat fel kap és a felületre viszi. Az ily tárgyakat megmenteni lehetetlen, minden ily módon megszabadított tárgy az ár martalékjává válik, s általa elsodorlatik. Igy zárja el egy ily tárgy, nem csekély rémületemre kilátásomat, miután fejem felé hajtatva, sisakom előrészéhez skorul. Egy nagy könyv volt ez, külsején az elmosódott betűk még olvashatók voltak: „Groszer Kurfürszt" a nagy választó fejedelem, K. hadapród hajó naplója: az egyik feltört szekrényből ragadtatott ki. Megfordulva egy tüzérálláshoz jutollam itt egy hatalmas hátultöltő ágyú ágoskodva egyenesedik fel, cgj[ második, a lövés utáni visszafutást gátló, kötetet elszakítva.] és a száu fölött lezuhanva az átellenes párkányig hatolt. A koriiiáuyféli ágyuk részben mozdulatlanul helyükön állanak — legközelebb azok emeléséhez fognak. A fönebbi óriási telep rohamában egy matrózt sodort magával és a falhoz szorította, az ágyju fényes zárajtaja, a szerencsétlenek összezúzott melléhez szorult, kinek szemei borzasztó elrémülés kifejezésével tárulnak ki; egy felfordult ágyutelep szerencsétlen társának izretört tetemét fedi, műszeremet, a nehézkes faálvány alá helyezve, miután első kísérletem nem sikerült, azt másodszorra felemeltem; de az össze zúzott és lapított törzs, mielőtt azt elkaphattam volna, az érezhetőbbé vált ár által elragadtatik, és a leirhatlauul eltorzított test gyorsan eltűnik szemem elől; meglehetős rövid t. i. azon távolság, melyet magammal vitt lámpám megvilágít. Három holttestet láttam a térben. A harmadik — megfoghatlanul — egész'ép állapotban, ott áll (noha a gyulalapok és lövelékek halomra dűltek körülötte) a párkányhoz támaszkodva, és a hátultöltőnek csúcsban végződő csövét átkarolva; — egész testén nyoma sem látszik sebhelynek valószínűleg egy hajóablak elzárásával! foglalkozása közben késett cl. Félre tolom az őt környező fa- és vasszerszámokat, hogy a fölszmre szállíthassam, de akadályra találok, és csak ekkor vészein észre, hogy a szerencsétlennek jobb keze az agyulélc elzárása közé szorult. Az eltorzított vonások a legiszonyúbb halálharcot fejezik ki, melyet e szegénynek roppant kínok közt — e helyhez bilincselve—kellett küzdenie. A tengeri — viz ismét igen tökéletes íeiilartási — szernek bizonyult: minden hulla (ugy hiszem eddig 16) mely a fölszinre került, ha csak koponyájuk össze nem zúzatott, azonnal felismerhetők és ép állapotúak. — Búvárkodásom melyet 4-en folytatni fogunk elvégzése után, a fölszinre kerülve; az ágyutelep alól kiszabadított hullát, M. May, az e célra felállított halászok főnökének} bárkájában találtam, ki azt legelőször észrevette, Tü-