Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-06-17

A lap szellemi részéi illető közlemények a szerf^essstő laltására: Főutca 20. sz, emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, WajdJLtS Káx*Oly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, mtézendők. Pápai Lapok. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijak: Egy évre 6 fr. — félévre 5 ír. — Negyedévre 1 tr. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 6 hasábos petilsorban 5 kr, nyílttériben soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. 17 VAS. G 4 Adolf Rainer)^ G 3 Marcel)- 6 18 Hétfő Marcellin )"£ Gyárfás ) 19 Kedd Protáz, Gyárfás J^. Flóra, Erd.) p. 8 Athália )Heti naptár. 20 Szerda Szilvérius Qtath.) Alajos (j>rot.) 9 Q

zr

0 21 Csütörtök Alajos hitv. )~ Albán )~ 10 22 Péntek Paulina, Ákos J~ Szidónia)? 11 23 Szombat Eberhard, Zeiió)^. Iván ) a 12 Sab. Balak)35 Pápa, 1877. június 17-én. Jó ideig kicsinyléssel tekintettek a vidéki sajtóra, svaiig vették figyelembe; ujabban azonban már kellő méltánylásban részesül nemcsak azon körben, vidéken, melynek számára lön felállítva, hanem messzebb, tágasabb körben is kezdenek reá adni valamit. A vidéki lapok száma jelenleg igen tekintélyes, s alig van műveltebb város, mely azzal ne rendelkeznék. E körülményt örvendetesnek lehet mondani, habár a tekintélyes számban vannak olyanok is, melyek a vidéki hírlapirodalomnak csupán árnyoldalát tüntetik elé, s azon elvből kiindulva: ex uno disce omnes, egyből ismerd nipo- a többit, nem csoda, ha sokszor sújtó Ítéletben részesülnek. De eltekintve e kinövésektől, a legnagyobb résznek meg van a maga haszna, mivel ez által az illető vidéknek tágas tér nyílik az eszmék kicserélésére, némely, épen azon vidéket illető kérdések megvitatására Mert sokszor fordulnak elé oly kérdések, melyek első tekintetre nem tűnnek föl valami nagyon fontosaknak, s melyek különösen valamely vidéket vagy várost közelebbről érdekelnek. Az ilyen, látszatra csekély fontosságú kérdések megvitatása hol történjék meg másutt, mint épen azon vidék vagy város érdekét képviseli lapban? Hisz a nagyobb, s leginkább fővárosi lapok, ily csekély dolgokkal nem foglalkoznak, mivel egészen más a tér, melyen ezeknek müködniök kell. De az is megtörténik, hogy az ily — csekélyebb érdeküeknek látszó — kérdéseknek valamely vidékre vagy városra nézve fontos következményeik vannak Ekkor tűnik ki a vidéki lapoknak jelentősége, ekkor ismerhető fel azoknak haszna. Ilyen, látszólag csekély fontosságú az is, melylyel áz alábbi sorokban foglalkozni s arra a figyelmet fölhívni akarjuk. E lapokban nem régen szó volt városunk tespedésének néhány okáról, melyek között többet lehet olyat találni, melyek valóban megérdemlik, hogy velők, habár röviden is. foglalkozzunk, Ujat aligha fogunk mondani, s épen ez sajnos a dologban, mivel ebből látszik, hogy az ilyenekre, habár néha messze kihatnak is, nem valami sokat adnak. Mindennek dacára azonban nem riadunk vissza s nem hallgathatunk, hanem a már töbszöri sikertelen felszólalások után ismét kopogtatunk az illetők ajtaján azon reményben, hogy talán egyszer siker koronázandja felszólalásunkat, talán meghallgatásra találandunk. Aki városunk utcáin végig megy, csakhamar azon j tapasztalatra jő, hogy a tisztaság és rend dolgában nem a legerősebb lábon állunk. Azonban távol legyen tőlünk, íogy ezért a felelősséget csupán és egyedül a hivataos közegekre rójuk. Városunkkan nagyon sok a teendő, melyeknek elintézésére fáradhatlan buzgalommal törekednek s ha minden nem ugy történik, mint kellene, nem egészen az illetők hibája. Mert legtöbb esetben a óakarat nem elégséges. A hivatalos közeg megteszi kötelességét az által, hogy a bizonyos ügyben hozott íatározatokat nyilvánossá teszi, figyelmeztet azoknak megtartására, valamint arra is, mi fogja a hozott szabályokat átlépőket érni. Azonban nagyon sajnos és elszomorító az, hogy sokan azért, mert parancsolva vagy tiltva van valami, nem teljesítik vagy nem hagyják el, s ha azután erre a szabályok értelmében köteleztetnek, akkor a hivatalos közeget gorombának, brutálisnak kiállják ki, a ki nem való állására, aki folytonosan sértegeti a polgárokat. „Nem azért választottuk meg s nem azért fizetjük — mondják — hogy fölöltünk basáskodjék. Ha pedig ezt nem teszi, akkor meg ezért korholják utón, útfélen, mert „nem azért lett megválasztva, hogy a hivatalszobában hüseljen s csak a fizetést szedje fel, ha nem tegyen is valamit f'—Tessék most már valakinek kedvére tenni; az sem tetszik, ha a törvény szigorú megtartását követelik, az sem, ha elnéző. De ne folytassuk ezen odiosus dolgot, mely önkénytelenül jött tollúnkba, hanem térjünk vissza arra, mit fönebb említénk, t. i. a rend- és tisztaságra. Bizony, őszintén megvallva, a rend és tiszlaság dolgában nem a legerősebb lábon állunk, s hogy ezen állításuuk nem túlzás, némi körültekintés után bárki is meggyőződhetik. Azt mindenki beismeri, hogy a Tapolca városunkra nézve nagy fontossággal bir; eltekintve attól, hogy egy iparágnak, a molnárságnak, fő rugója, a lakosság nagy részének ivóvízül szolgál, s épen ezér elkerülhetlenül szükséges, hogy annak tisztaságára nagy gond fordíttassék. Föl vannak ugyan állítva a viz partján több helyen táblák, melyeken szigorúan tiltatik, hogy reggeli 7 óráig senki se merészeljen akár állatokat belehajtani, akár benne mosni; de amint a tapasztalás bizonyítja, nagyon sokszor nem tartják meg e rendeletet, sőt több helyült a csatornák a vizbe folynak, melyek beleviszik a piszkot, mocskot, minek folytán anynyira saturáltatik egészségrontó elemekkel, hogy mihelyt járvány uralkodik, bőséggel szedi áldozatait. Egy másik rend- és tisztaságelJenes dolog az, hogy a külváros némely utcáiban, hol leginkább az álatbörök kidolgozásával foglalkozók laknak, a beáztatott bőröket, gyapjút az utcára, a járdára rakják szárítás végett. Nemcsak hogy megbotránkoztatják ezek az arra menőt s a szagérzéket erős próbára teszik, de az egészségre is káros befolyással vannak kipárolgásukkal, melynek következtében a levegőt rosz hatású miasmákkal, párákkal megtöltik, s ezután nem csoda, ehez járulván még az egyes házaknál létező nem a legpéldásabb tisztaság, ha a járványos betegségek leginkább e részekben dúlnak leginkább s követelnek anuyi áldozatot. Itt vannak a forró nyári napok, melyeknek hőségét az utcákon mi sem korlátozza. Igaz, nem lehet elismerés nélkül hagyni azt, hogy a főtér fákkal ültettetett körül, mi egyrészt a térnek díszére válik, másrészt, jövőre, árnyékot fog szolgáltatni. Nagyon jó volna, ha e praxis a többi, s leginkább a népesebb utcákban is alkalmaztatnék. Árnyékról tehát már gondoskodva van, de van még valami, melynek eltávolításáról komolyan kellene gondolkozni. Ez az utcáinkon levő nagy por. Ha jól emlékszünk, mult évben az egyik városi ülésben megpendítették azon eszmét, hogy jó lenne az utcákat öntözni, s ezt a város eszközöltesse. Hogy mit végezlek, elfogadta-e a tanács ez indítványt, vagy sem, azt nem tudjuk; elég az hozzá, hogy mindeddig misem történt, most is csak azon portengerben járunk, milyenben eddig gázoltunk, most is azon poros levegőt szívjuk be, milyent ezelőtt belélekzettünk. Lehet, hogy városunk nincs oly helyzetben, hogy fiz öntözést eszközöltethesse, mi talán nem is kerülne valami nagyon sokba; de ha már egyátalán nem lehet, legalább arra kell szigorúan felügyelni, hogy a nyilvánosan közzé tett hirdetmény, melynek értelmében mindenkinek kötelességévé tétetik háza előtt legalább a járdát felönlözni, pontosan megtartassák. Ezek azon, csekélyeknek látszó dolgok, melyekről szólni akartunk; azonban ne higyje senki, hogy ezzel kimerítettük a tárgyat, nem; van még elég, melyekről más alkalommal fogunk megemlékezni. Irodalom és művészet. — Szerkesztőségünknek beküldetett: „Csok jasa! A török küldöttség- 1 át o ga t ás ána k e m lékk őny ve

i( irta Dr. Erődi Béla, — A számos képpel és a két nemzet jelvényeit török-magyar színekben feltüntető díszes borítékkal ellátott album kilenc ivre terjed s részletes leírását tartalmazza a KorA „Pápai Lapok

u tárcája. Balatonfüredi levél. I. „A gyöngykagyló." Kilencvenéves aggastyán lakott szülői hajlékom szomszédságában, s mint gyermek a jó öreg bácsihoz átballagtam. Ifjú lelkemnek tetszett a galambősz fej. a szelid arc és a barátságos, gyermekded modor. Mintha a természet örök láncolata tükröződött volna mosolyából -r- visszatérni látszott jó öregem az élet kezdetéhez, a gyermeki aranykorhoz, mert szerette lelki rokonát a gyermeket. Beszédéből már sirba szállt nemzedék története szólt. Elmondta mint harcolt Mária Terézia seregében a nagy burkus király ellen, elmesélte amit tudott az újkor causárjaról, I. Napóleonról, élénk színekkel ecsetelte Bécs, Berlin és Paris városainak szépségeit és csodáit, ifjú hévvel beszélt regénydús ifjú életének eseményeiről, szomorú napjai-, küzdelmei-, reményei- és vigalmairól; —de mindenkor sóhajtva hozzátéve, akkor még- a jégeső sem ártott, mig később minden időváltozás le vagy felhangolt — s most már a legcsekélyebb léghuzam is fájdalomdús csókot ejt testemenj az ember valóságos élő „Thermometer." — Szegény öreg! te rég nyugszol ugyan, de szavavaid keblemben megőrizve élnek, s ha eszembejutnak, igazat adok nekik s emlékedet keblem pietással őrzi I Most, életem harmadik tizedjének ajtajához elérve, meffértettem, hogy bizony élő „thermometer" az emberi És amint a hévmérő jósága a légmentes burok minőségétől függ, épagy a környezet sokban növeszti vagy apasztja az. embernek az idő iránti érzékenységét is. A fürdő helyek pedig — hová a kellemetességek sokoldalúságának élvezetei végett rándulunk, ez az élő thermometert még érzékenyebbé teszi, mint megszokott mindeunapias otthonja. Ezt tapasztalatom nyomán irányelvképpen beiktatnám minden fürdő vendég naplójába. Barátságtalan, esős idő utazásomat kellemetlenné és itt létünk első napjait nyomasztóvá, unalmassá tette; lelkem hasonlított a komoly borús égboltozathoz; testem élő hévméró'vé vált. melynek ruganyossága a fellegek tornyosulása vagy oszlásától szabályoztatok. Valahára a minden élet forrása — a nap kisütött. Még sugarai alig száríthaták fel az eső nyomait, s én már kint — a szabadban voltam magányosan — hogy széttekintve tájékozást szerezzek a rég epedve várt vidék szépsége felöl. Pár perc s egy magaslatról szabadon nézhettem a magyar tengert! Nyugalmas helyzetben plaidemre terültem. Meglepetés, még pedig olyan, a milyenre egészen elkészülve nem voltam; mig szemeimet a táj természetadta pompája tölte el, addig szivemet keserűség fogta el. — Sokat nem reméltem, de ily keveset lelnem fájt szivemnek! Szelid lejtőben a tópartjától alig 2 kilométernyi távolságra felemelkedik a talaj, itt ott kopár műveletlen dombokat képezvén a mögöttem elvonuló egy pár száz láb magas hegyláncig, melynek jó részét a horttermö szőlő fedi; jobbra balra a meddig az emberi szem lát, szántóföld és legelő borítja a tó partját. A Balaton környéke hasonlít a gyöngykagylóhoz. Csiszolatlan, fény és értéktelen burok rejti a becsvágy kincsét, a gyöngyöngyöt. A földművesi indolentia elhanyagolja az itteni környéket, melyből mintegy ragyogó gyöngyszem — a gyógyfürdő épülete kertéivel együtt — tűnik fel a vízpartján. De a tó maga holt — életnclkü! hullámzik — s ha rajiam állana „holt tengernek" nevezném el. Hasztalan néztem a pompás víztükrön szerteszét, mert az emberi élet nyomára, a teremtő ész ama járműveire, mit hajónak hívnak — nem akadtam. Különös, hogy 18 négyszög mértföldnyi kész út forgalom nélkül parlagon hever; mit ér az, hogy jobbom felé fekvő tópartját egy regényes hegység fedi, mely mint félsziget — Tihany az egész tavat két önálló medencére osztja — mit ér a természet összes kincse — ha ezt az ember még nimbusával el nem látta — még birtokába nem vette! Tihany szikláiról kéttornyú épület magaslik, aranyozott csúcsait, a felkelő nap csillogóvá teszi, mintha hirdetni akarná, hogy munkáddal felfelé törj óh ember, s légy urává e földnek! Ezen kéttornyú épület istenháza, mellette a nemes gondolkozású bencék pompás székháza, mig a templom melletti mélyedésben maga a tihanyi nép rongyos faluja terül el, telve élhetetlen koldúsnéppel, noha elöttök a kincs, a Balaton hullámzó sik tükre. Ilyen és hasonló szemlélődések közepette — gondolatba merültem. S mintha varázsütésre történt volna, az imént még holt tenger habjain büszke árbocosok. gőzhajók és csajkákat láttam tova sikaiulani. A partokon virágzó városokat, a mólókon életet, hemzsegést, sürgést, mozgást láttam, a tópartján g3

r

árak, mindenütt munka, ipar- és kereskedelem, a nép gazdag és művelt, s ott, hol jelenleg a földműves sovány lovai barázdákat vonnak, fényes uri lakok, virágzó kertek s villák, tiszta, árnyos útak, csillogó fogatokat láttam. Alom volt az egész, álom. mely a valót annál keserűbbé tette. — Igen, életemben soha sem volt alkalmam, nemzetem életében egy szellem hiányát észre venni, mint itten • magyar tenger partján; azon szellem hiányát, mely az embert a föld urává tette; azon szellem hiányát, a mely palotákat emel, vasutakat, gőzhajókat, alagutakat, hidakat épít; azon szellem hiányát, mely mocsárokat kiszárít, tengereket összeköt és tengereket áthidal; azon szellem hiányát melynek üterei a sin, a sodrony, a csatorna és a világ óceánja; azon szellem hiányát, mely az atlanti cábelt a világ gondolatainak útját, a tenger mélységébe lesülyesztette, hogy a régi és uj continens érzelmeit egygyé olvaszsza; azon szellem, hiányát, mely az ember kezébe a tüzet, a pénzt, a vasat, a delejtűt, a lőport, a gőzt és a villanyosságot adta; azon szellem hiányát, mely az ész termékeit a könyvnyomda által az emberiség vagyonává tette . . . igen azou szellem hiányát kell keserűen látnom, melyet köznyelven iparos szellemnek neveznek; s mely a tenger sötét gyomrából a nap mosolygó szine felé hozza azon kagylót, melynek gyöngyeivel hölgyeink ékeskednek, s magát a durva kagylót értékes gyöngyházzá csiszolja. Csak ezen szellem fogja majd azon óriási kags'lót ragyogóvá, értékessé tenni, a mely ma mint Balaton Magyarország testén holt tenger gyanánt zajlik! . . . Sirtam! . . . Nem azt sirattam én, hogy a való ilyen, ez csak pirulásra kényszerített; hanem erőtlenségemet sirattam, mely nem képes nyugvó szellemünket felébreszteni s tettre serkenteni. Sirtam, mert Chalcedcn építése körül látám nemzetemet küzdeni, pedig Byzancz oly közel van! *) *) E rész már megjelent a „Független P."-ban; de ez megszűnvén, folytatása nem jöhetett. Most azt ezzel együtt az iró szives volt lapunk számára átengedni, Szerk, H