Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-01-20

azonnal elszokik a hazugság kezdetleges játé­kától. Ha a hazugság vakmerő és szemtelen alak­ban tűnik fel. akkor könnyen leleplezhető, de ha szenteskedő alakban lép fel és ha a gyer­mek az állítottat még mellékkörülményekkel is kicifrázza, akkor rendesen túl szoktunk adni minden kételkedésen, csak később látjuk át a dolog valódi oldalát. Az öntudatos hazugságnál kevésbé veszélyes a nagyítás, mely rendesen gazdag képzelőe­rejü gyermekeknél lép föl, anélkül azonban, hogy hibát vagy kárt okozna a gyermek szellemi ere­jében, ha azonban e tulajdonsága kérkedésbe, dicsekedésbe megy át, akkor minden áron ele­jét kell vennünk, mert messze hihat a gyermek jövőjére. Schwarcz Sámuel. Amaz iparbarátnak. Háborus időket élünk, a ,.P. L." 2-dik száma is muszka szint öltött*) az ip.nros érdekek rovatá­ban, s ugy neki rontott **> —de nem a töröknek, hanem nekem, hogy hamarjában azt sem tudtam, micsoda fát tettem a tűzre és hogy miért kerültem a török sorsára ,- pedig hát ni ! amint ijedelmemből feleszméikedém. hát nem a muszka, sem az iparba­barát, hanem egy tekintetes ur rántott kardot elle­nem s ugy megkardlapoz, hogy ugyan csak helyre ; de hisz nem csoda, az tanult mestersége ! De már ha Ön uram ! mint iparbarát lépett e térre, a hova engem is kihitt, helyes lett volna ön­től megmaradni a méltányosság terén, legalább ad­dig, mig magamat a malomipar-társulat érdekeire vonatkozólag kifejezhettem volna. Most azonban en­gemet sértő kifejezéseire annyit mondok, hogy el­lenem minden felhozott rágalmait visszautasítom. Felkér, ön uram ! hogy fejtsem ki tüzetesen azon különleges érdekeket, melyek a tnalomipar­testüfet egyesülését gátolják; kell-e annál több, mint a miért ön vagdalódzik ? — Azonban, hogy majd jól megértsen nem én, hanem az egész malomipar-tár­sulat ad felvilágosítást. Egy m. i. f. lag. Nézetek erdészetünk és erdeink jelen állapotáról. hia Xeusz-iedlpr Július. A fatenyészfésröl. A fa újranöveséről utánsarjadzás — általában az abból folyó erdő-kezelési módokról. Ha a fa az erdőben levágatik vagy lefűrészel­hetik, ugyanazon helyen közönségesen újra nő fa rnind"n közreműködésünk nélkül, egyedül a termé­szet által, hacsak erőszakosan nem gáíoltatik. Az ujrauövés vagy a régi fa lehullt magvai által törté­nik, vagy a törzs ós gyökerek hajtásai által A fa elvitele egyébként vagy bizonyos meg­S z e r k. *) Köszönjük n bókot. •*) No! ii"! határozott helyeken, melyeket vágásoknak neve zünk, történhetik az erdőben, -- vagy pedig lehet a fát különös vágási rendszer nélkül szétszórtan az erdőbe felhasználni : Az első k.-zelési mód, a melynél vágások for­dulnak elö: Vágási g a z d á s z a t n a k neveztetik ; a második ellenben : Szálaié gazdaságnak. Ma a fatenyésztés oly módon űzetik, hogy az újrauüvés a magvakból történik, akkor magfaerdö létesül s ezt: Szálfaerdő (magfaerdö j vagy Baumwald-nak nevezik ; minthogy ezeu kezelési el­járás csak ott vétetik igénybe, hol magas és mű­szaki célra alkalmas fákat szándékoznak növelni, nem pedig csekélyebb cserjefáknál. Szálerdötenyész­tés kézzeli vetés vagy ültetés által történik. Az ide­vágó szabályok a fatenyésztés köréhez tartoznak. Ha az újra tenyésztés a vágási rendszer mel­lett a a törzs és gyökerek kiliajtása által célozta­tik, akkor ez a szálerdő ellenében: Növendék erdő (Riederwald) nevet nyer. A növendék erdő egyik alárendelt kezelési módja a szálerdő gazdaság, a melynél a kivágás után a talaj felülete a visszamaradt galyak segélyé­vel fölégettetik és azután egy, vagy két évig gab­nával vettetik be. De ha a vágási rendszer mellett az uíánsar­jadást mag és kíliajtás által együtt akarjuk létesí­teni, az erdőterület egy részén szálfákat, a másikon vágható tüzelöfát szándékozván tenyészteni, ekkor K ö /. é p e r d ö -gaz d a s ág t Mittelwald i nevet használunk. Ha az új ranö vés kihajtás által történik ugyan, azonban nem mélyen a tnskón vagy gyökereken, hanem fönt a törzsön, akkor azon esetben, ha a tör­zset az ágaktól megfosztottuk, N y e s e l ö ü z e m g a z d a s á g n a k (Sohneidelwirtschaft) hívják. IIa ellenben a törzs bizonyos magasságig egé­szen levágatik és a hajtás ezen a helyen váratik B o t. I a e r d ö-ü z c m {Kopfholzwirtschaft) nevet nyer. ^ (Folytunk). A ffvorsirás iififvében. Örömmel értesültem, hogy városunk értelmes közönsége is valahára a jövő nemzedék írásával egy nemes vállalkozó által megismerkedhetik. Hazánk­ban már majdnem minden olyan helyen, hol fő vagy középtanoda létezik, az egyes gyorsíró körök meg­alakultak. Pápán, ezen, különösen az egyetemi tan­folyamra készülő ifjúságra nézve nélkülözhetlen mű­vészetet, még nem sikerült tanítani,—félreismerés­nek vagy szakavatott egyének hiányának tulajdonít­hatnám leginkább ; de íme most van alkalom, a ía­nulúifju-ág s a müveit közönség niegbeesüihetlen hasznot meríthet bel'ile, ha felhasználja. Az illető tanító feladata a nemes célt, annak hasznos voltát fejtegetni, a közönséggel megismertetni, és az iránt a keilö felvilágosítást megadni, a tétovázókat hatá­rozott meggyőződésre vezetni En csak tapasztala­taim nyomán a gyorsirási rendszerekre, vonatkozó­lag volnék bátor néhány megjegyzést tenni a célból, hogy városunkban az érvényre jutott két rendszer közül melyik volna célszerűi) a meghonosítísra. Tagadhatatlan; hogy a gyorsírói rendszerek egyike sem mutat fel ínég teljes tökélyt, egyik sem zárhatja ki még a jogosultság teréről a másikat, mindegyik még fejlődésben van De a különbséget a fejlődés menetében a célszerűségére nézve határo­zottan fel lehet ismerni. — A gyorsírás történelme többek között két kiváló rendszert mutat iel: a Gabelsberger — és Stolz e-f éle r e n d­szereket; amazt hazánkban M a r k o v i t s, az utób­bit Fenyvessy, mindkettő országgyűlési gyors­író, honosította meg, hanem nagyon különböző ered­ménynyel a mennyiben a gyakorlati téren is a Ga­delsberger - Markovits-féle rendszer sok előnyei folytán célszerűbbnek bizonyult be, valamint több azon tanodák száma is, hol e rendszert tanítják, több a Gabelsberger — Markovits-féle rendszerben képesített és okleveles tanárok száma is, mint ama­zoké. Számtalan verseny, és a gyorsírás történelme is, a Gabelsberger-féle rendszernek adták a célsze­rübbség tekintetében az elsőséget, méltán is, mert ha mélyebb behatolás nélkül csak azon körülményt veszszük kiválóan figyelembe, hogy a hangzók jelelése a Stolze-íéle rendszerben sokkal eomplicál­tabb, a jelények számú túlzott, és azok nem oly szabályszerűen alkotvák, hogy az első tekintetre, felismerhetnök azok jelentését, kevesebb figyelem­mel lévén a kihangzásra, mint a Gabelsberger-féle rendszerben: önkénytelen előnyt kell adnunk az utóbbinak, fel sem említem, hogv a tanulásra nézve, is oly könnyű, hogy bárki magán uton is elsajátít­hatja Markovits tankönyve segélyével. Nem akarok azonban illetéktelen téren speciális szakközlönybe való hosszabb bírálatba bocsátkozni, csak azon őszinte meggyőződésből származott óhajomnak volnék bátor kifejezést adni, miszerint kívánatos volna, hogy az, ki a gyorsirászatot városunkban meghonosítani ma­gára vállalta, a célszerűbb és általánosabb rend­szernek, a Gabelsberger és Markovits által felállí­tott elveknek lenne hive ; mert csak ezen rendsze rtö merek határozott sikert remélni. Ede lény i. A veszprémi közigazgatási bizottság ülése. (V.~) A közigazgatási bizottság ülésében tett elő­terjesztések közül leginkább kiemelendönek tartjuk az adó — cs tanfelügyelő' jelentését. A lefolyt december hóban egyenes adó fejében befizettetett; a veszprémi adóhivatalnál 82194 frt 92'/, kr, a pápainál 101294 frt és 58'/. kr, a zircinél 23264 frt 40 7 3 kr. Összesen 200753 ft 91'/ a kr, az előző év megfelelő havában összesen 8283? frt 50 kr folyt be. A fent kitett 206753 frt 91'/, krhoz hozzáadván az egész év folytán befizetett adót, oly összeget nyerünk, mely nemcsak fedezi az 1876. évre előirt összes egye­nes adót. hanem még 84953 frt 91'/, kr, többletet is mutat, mely összeg az 1875-iki hátralékok 14' ,"<,-( teszi. — Az adófizetésnél legfeltűnőbben hátramaradt Veszprém város és Vámos község; az elsőnek 58439 frt 13 kinyi hátralékából befolyt 6490 frt 34 kr; az utóbbinak 32307 frt 69 krnyijából pedig 1269 frt 24 kr. Veszprémben, miután a végrehajtók száma kettővel szaporíttatott, az adóbehajtás egész crclylyel folyik. Az tani. Ha megszabadultam és tanuló-szobámba jutottam, szabadabban h-lekzettem föl, mint egy szerencsésen ki­állott veszély után, és nem is kívántam többé azt ily boldogtalan kísérletek után elhagyni. Egykor egy szép tavaszi napon lloraeiussal ke­zemben, egy távolabb fekvő erdőbe mentem. A szabad természet ezernyi szépségével egészen fölviditá kedé­lyemet. A (él fagyos sebei már begyógyultak, a szél lat más zenéje elnémult és szelídebb dalba ment át a Iák ágain. A viruló Iák s virágok illata összevegyült, s a I nnbok suttogását a madarak bájos éneke kiséré. — Minden mozgott, minden pezsgett, és a kikelet mosolya minden levelén látható vala. (Folytatjuk.,/ Uti jegyzetek. (Vége.) A residentia.— Sétányok. — Intézetek. — Bernauer Annes, A residentia épületében a neuburgi és sváb kerü­leti Kormány székel, itt volt azon terem, melyben a né­met fejedelmek a Melanehton által szerkesztett augs­burgi confessió iránti bódulatukat 5-ik Károlynak átadák. Gyönyörű sétányok környezik a várost, melyeken a legváltozatosabb képekben, itt egy csinos kerti lak, amott gyártelepítvények emelkednek ki a fák koszo­rújából. Elmulasztanom nem lehet, hogy fel ne említsem azon sok, a Humanismus, a felebaráti szeretet, a jószí­vűség, és a szegények, a nyomorultakon való könyörü­letet tanúsító intézetet, követésre méltó példákkal szol­gálhatnak mindannyian, különösen hazánkban, hol u sze­génység és nyomor vajmi kevés eny-hületet talál még. Ilyerek a helyi kórház — a foglalkozást szerző i tézet, a hol a szükségben szenvedő munkátlanok munkát és ellátást kapnak, itt egyúttal a munkakerülők megjavi­tatnak, és már ezerén részesültek ez intézet jótétemé­nyeiben, megérdemli a megtekintést, benne némi különb­ség nélkül vidáman munkálkodó, szegény, különben el­hagyott egyéneket látunk, kiki hivatásához mérten nyer itt foglalkozást, szeréét, béke és áldás honol ez intézeten, páratlan a maga nemében. A szl. Jakab intézet, hol el­szegényedett katonák, igen csekély díj mellett lelnek menhelyet. A polgári kórház. Sz. Antal jótékony inté­zel, hol katholikus vallású öregek szabad lakás és ren­des hetibér által támogatásban részesülnek. A gyógyít­hatlanok menhelye, hol teljesen elcsoukult tehetetlenek vétetnek szíves gondozás alá. Az árva és szegény gyer­mekeket gondozó intézet. Szt. József és Szt. Anna inté­zetek, hol a gyárakban naphosszán dolgozó munkások­gyermekei kellő ápolást és nevelést nyernek. A Mária­intézet, munkaképtelen nőcselédek menhelye. Kisdedeket gondozó intézet, hol a munkaosztály kis gyermekei éven­ként több mint 500 a legszeretetteljesebb bánásmódban részesülnek és végre a gyermek gyógyintézet. Ezeken kivül számos tanintézete van Augsburgnak. A közönség nagyobbrészt gyári munkásokból áll, ha tér és idő en­gedné, leírnám az itteni gyáripari mozgalmakat, azon nagy lendületet, melynek a megszámlálhatatlan sok gyár­telep örvend, így pusztán némi fogalom nyújtás tekin­tetéből néhány statistikai adatot hozok említésbe. Né­hány évvel ezelőtt, azóta sokat emelkedett, a 71 gyár­telep 8000 embert foglalkoztatott, ezek összesen 5000 lóerővel felérő víz, és 1500 lóerőt helyettesítő gőzerő­vel dolgoztak, és évenként 18 millió forint értéket re­presentáKak 15 milliónyi tőke mellett. — Nagyobbrészt szövő gyárak vannak felállítva. A képtárak a múzeumban ugy a templomokban, valamint az egész városban, az archeológusok kiaknáz­hatatlan régiségi bányát találnak; a fekete házsorok kö­zött elbalaova, az ábrándos utas Babylonbau nagy Si­donban képzeli magát; nincs kő, nincs egy talpalatnyi föld, melyhez egész történet ne fűződnék. Majd minden harmadik házon emléktáblát látunk. Kedves tartózkodási helye volt e város I. Maximiliánnak, s ha fejedelmi körök­ben, gazdaság tekintetéből vetélkedés merült; fel, Maxi­milián mindig büszkén utalt Augsburgra, mondván: „ott van egy egyszerű polgár, ki mindnyájatokat kifizet."— De az augsburgiak is kevésbé megalázók, fennen emlegetik városuk jelentékenységét, hogy körükben szívesen tar­tózkodtak az uralkodók, sőt mi több, a városból 3 pol­gári leányt német fejedelmi házba vittek nőül. Ezek egyikéről azonban szomorú történetet regélnek. Bernauer Agnes született 1411-ben october 12-éu, Straubingnál hóhér által taszíttatott a Dunába, ő volt ugyanis Al­brecht, hercegnek neje, ugy de ennek atyja a fejedelmi családi szaunázás előítéletéből, beszennyezve vélte há­zát, ezen polgári körből történt házasság által, a miért is az említett méltatlan boszut ő hajtatta végre. Távozunk most. már Áugsburgból, azon nyugodt­sággal, hogy itt sem voltunk hiába, a látottakból merí­tett tapasztalatok mindenkor kincsek leendemk. * Edelényi.

Next

/
Thumbnails
Contents