Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-05-20

IV. évfolyam. Pápa, vasáruap 1877. május 20 20. szám. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő laliására: Főutca 20. sz, emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, Wajdits Károly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. Pápai Lapok Vegyes tartalmú hetilap. 20 VASÁRNAP PÜNKÖSD-VASÁRNAP. 31 HÉTFŐ PÜNKOSD-HETFO 8 ) . 31 HÉTFŐ PUNKÜSD-HJfil'Jí'U 9 ) ^ 33 Kedd Julia O

TATH- éa P

rot

0 10 Előfizetési díj alt: Egy évre 6 fr. — Félévre 5 fr. — Negyedévre 1 fr. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetésele 6 hasábos petitsorban 5"kr, nyílttérit)exx soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Heti naptár. 33 Szerda Dezső p. Kántor f Qcath/) Dejzsér (prot.} 11 (izr.) 34 Csütörtök Jauka Janka 13 Zorohabel 3 . 35 Péntek Orbán püspök)"" Orbán J? 13 J

s 36 Szombat Nerei Fülöp )Z Nerei F.} & 14 Sabb. ß. >Pápa 1877. május 20-án A magyar iparos ifjúság vándorgyűléséhez! Franciaország- társadalmi és anyagi helyzete ezelőtt kilencven évvel a lehető legszomorúbb volt; rendezetlen pénzügye csak deficitet mutatott fel, hitele kiapadva, ipara és kereskedelme tönkre volt téve, s az ország minden részében kétségbeesés, csüggedés, tétlenség és reményvesztés uralgott s végtére a nép kezében a szerszámot a koldusbot válta fel. Pénzügyi rendezők, ember és társadalom javítók úgy teremtek, mint langyos nyári esö után — a gombák. De a sok reformátor a nép bajainak forrását meglelni képtelen volt, amiért is mindenki azon meggyőződésnek hódolt, hogy miután a nép az óriási terheket tovább nem birja, az adó súlya alatt le fog roskadni, a valószínű állanilönk bekövetkezte után pedig a francia nemzet talán még államiságát fentartani sem leend többé képes. A reményvesztés ezen korszakában, mint a viharos sötét éjt a cikázó villám időnkint megvilágítja, úgy világítá meg Franciaország sötét egét Sieyes abbé nemzetéhez intézett szózata. S valamint a kétségbeesett hajós a váratlan föld megpillantása által xíj erőt nyer: hasonlóképen a lángeszű emberbarát „Mi a harmadik rend?" cimü irata a csüggedő népet ajövőérti küzdésre lelkesíté. Az önerejéhez való bizalmat visszanyert nemzet lelkesülten dobá el a koldusbotot s az élet fegyveréhez — a munkához nyúlt, s egy Mirabeau szavai számára a szivekhez vezető ut meg- lön nyitva. Lángoló szívvel szeretett hazánk és nemzetünk láthatárán szintén komor fellegek tornyosulnak össze. Vészt jósoló ellenségeink gyengeségünket, sőt vesztünket hirdetik, sokan tagadni kezdik államot fentartó képességünket. Hazánk minden részében számos „népvezérek" helyzetünket javítani akaró tanaikat hirdetik. A könnyű módoni népszerűséget hajhászó gyarló egyének, üres frázisokban hirdetik s ámítják a népet, hogy az adók terhe alatt leroskadunk; esztelen szavaik által bénítólag hatnak a nemzet tetterős szellemére. A szomorú viszonyok folytán beállott pénzügyi, ipar- és kereskedelmi pangás okait, rövidlátású s talán gyakran rosz akaratú egyének, holmi politikai pártnézetek érvényesítése által orvosolhatni hirdetik s a jó hiszemü nemzetet tévútra csábítják; mert reméllik, hogy a zavarosban való halászat majdan dúsan fog jövedelmezni. Ezen áltanok következménye már is: nemzeti öntudatunk elhomályosodása, nemzeti erőnkben Yaló bizalmunk sülyedése, a jobb jövőben hitünk és reményünk elvesztése; ezek folytán életképes népünk izmos kezeiből a munka fegyvere kiesvén, kétségbeesve nyúl a szegyenítö koldusbot után! Oly állapot ez, mely hasonlít Franciaországnak ezelőtt kilencven évveli viszonyaihoz. És midőn hazánkban mindenki csüggedni kezd, midőn a nagy sokaság közönynyel várja a jövőt — önök, a zsenge magyar ipar fiai, a haladás szent zászlóját kibontva, lelkesülten gyűlnek össze, hogy szegény hazánk felvirágoztatására fogadást tegyenek; összegyűlnek bizonyságot tenni arról, hogy nemzetünk bir azon fontos elemmel, melyet Sieyes a harmadik rendnek, korunk pedig a közép osztálynak nevez. Ezért örömmel üdvözöljük önöket. De Magyarország jelenlegi helyzetében a jenai ütközet utáni Poroszország állapotához is hasonlít. Igaz, hogy nem a harcmezőn vesztettünk csatát, hanem az ipar és kereskedelem terén szenvedtünk vereséget, s ennek folytán félni lehet, hogy valamint a harcok mestere, Napoleon fegyvereinek túlsúlya által, a kevéssé kifejlett Poroszországot Jenánál tönkretette |s meghódította: úgy a fejlettebb iparú külföld anyagi elnyomása és meghódítása érheti hazánkat is. A jenai ütközet után, egy fiatal iparos haladt a harcmezőn, s midőn a porosz és francia fegyvereket összehasonlítá, sóhajtva szóllott: „Nem népem korcsosultsága vagy gyávasága, hanem fegyverének gyengesége okozta vereségét." És az egyszerű ifjú agyában egy gondolat szülemlett, egy gondolat, — melynek megvalósulása — a sadovai győzelem volt! Mint hajdan Dreyse a porosz fegyver roszaságát, úgy most önök felismerték, hogy Magyarország anyagi veszteségének és hátramaradásának egyedüli oka a hazai ipar fejletlenségében rejlik; s valamint Dreyse nemzete védelmére kigondolta a gyutüs puskát, ugy önök iparunk védelmére és emelésére az egyedül biztos eszközt, az iparosok művelődését tűzék ki célul, hogy hazánk az élet terén is egyenlő fegyverrel vívhassa küzdelmét — a már előrehaladt külfölddel. Ezért szivünkből üdvözöljük önöket! Európa minden részeiben a szabadelvüség. jogegyenlőség és testvériség köpenye alatt egy veszedelmes torzalak tité fel sátrát, melynek elve a hontalanság és féktelenség, neve az internationalismus. S midőn ezen veszélyes rémtan terjedésének önök férfias bátorsággal gátot vetni célul tűzték, egyszersmind bizonyságot hoztak a felül, hogy keblökben a hazaszeretet szent tüze lángol s nemzetünk a békés harcban munkás kezeikre számolhat. Ezért fogadják hazafias üdvözletünket! De üdvözleteinkhez legyen szabad még egy óhajtásunkkal is járulni: adja az egek ura, hogy a magyar iparos ifjúság a haladás magasztos elvéhez hü maradva, szellemi műveltsége és munkás szorgalma által a hazai ipar felvirágzását megalkotni, emelni és fejleszteni segítse. A haza, mint minden fiára, ugy önökre is számít s elvárja, hogy minden magyar kötelességét megtegye. Eljen a haza! Éljen a magyar iparos ifjúság! A harctérről. Ki hitte volna, hogy a minden oldalról megtámadott török nemzet dicsőségesen sikraszállni a borzasztó túlerővel szemben képes legyen? A harctérről eddig érkezett hirek azt bizonyítják, hogy kemény dióba harapott a muszka, melyet csak egypár fogának otthagyása után fog feltörhetni. Noha a muszka hazug és nevetséges tudósításokat hoz napvilágra, mégis a harctéren levő magán tudósítók közleményeiből bizonyos, hogy némi zavarba van az óriás oroszbirodalom a kis török nemzettel szemben. Az európai harctéren ez ideig a Duna mentében erősen bömbölnek az ágyuk; Widdinböl Kalafátot a török halomra lőtte, s több mint 1000 orosz harcképtelenné lett. Turtukóiból hasonlóképen nagy kárt okozott a török golyó Oltenicában levő román—orosz hadseregnek, sőt a törökök, hajókon a Dunán átkeltek, a partokon levő ellenséget elűzték ós 800 muszkát levágtak. Nagy veszteség érte a törököt is az által, hogy Braila közelében egy nagy páncélos hajója a légbe röpült, s ennek folytán 160 embere elveszett. De ezen veszteséget jóval íelülmulja azon fényes nagy győzelem, melyet f. hó 11-én Ázsiában a túlnyomó muszka hadak felett a törökök kivívtak. Ezen nagy csatát egy angol szemtanú következőképen irja le: f. hó 11-én reggeli 5 órakor a muszkák borzasztó A „Pápai Lapok" tárcája. A világkereskedelem egy herosa. Régi, általánosan elterjedt nézete az embereknek, hogy a földi vagyon nem gyarapítható, hogy ez egyik kézből a másikba megy át és hogy az egyik csak annyival lehet gazdagabbá, amennyivel a másik szegényebbé lesz. E szegényes, elavult világnézlet számos művelt és műveletlen nép köreibe van elterjedve és fájdalom — a kereskedelem menetében és előrehaladásban nem ritkán zavarólag lép fel. A folytonosan emelkedő kultúra egyik legszebb vívmányai közé tartozik tehát azon körülmény, mely szerint e nézlet tévességét a tapasztalás utján bebizonyítani, és felvilágosító példák által egy másik józanabb gondolkodás módnak utat törni törekszik. Épen azért a feltalálók az emberiség legnagyobb jótevői, mert ők azok, kik az új javakat teremtik, a földi vagyont szaporítják; ők teszik az eddig talán hasznavehetlen eszközöket haszhálhatókká; ők hozzák napvilágra az elrejtett természeti erőket és az emberek hatalmába szegődtetik; Ők könnyítenek az emberek nehéz munkáin vagy növelik a munkaképességet és ennek eredményét. Az emberiség ily jótevőihez számíthatjuk a vas, eke, kocsi, hajó. üveg feltalálóit, a gözmozdony és hajó, a távírda híres felfedezőit, a burgonya, thea meghonosítóit, a gyógytan előmozdítóit és kezelőit, kik a föld legdrágább és legbecsesebb, kincs létét meghosszabbíthatják — az ember életét. Az emberiség ezen neméhez tartozik Salt Titus, ki nem régen halt meg 74 éves korában, Halifax melletti falusi jószágán. Vele a világkereskedelem és ipar azon herosainak egyike szállott sírba, kiknek Angolország mai gazdászati nagyságát köszöni. Kevés embernél oly szembetűnő az egyesnek folytonos emelkedő, kedvező anyagi viszonyai, egy egész vidék^ anyagi jólétével, mint épen e férfiúnál. Midőn Salt egy egyszerű vakefieI(u gyapjukereskedő fia, atyjával Bradfordba költözött át, ez egy kis falu volt. csak néhány gyárral. A női gyapjúszövetekkor még csak zsenge korát élte. Sok évi erélyes munkálkodásnak kelle megelőznie Bradfordnak önálló rakodó helylyé vált emelkedését, mindezek mellett csak 30,000 lakost számlált, ma pedig 150,000-re tehetők, ma Bradford a világkereskedelem egyik főhelye, az alpakaipar központja. Innét küldetik szét a világ minden részébe e szövet. Az alpakaszövetnek, melyet napjainkban sok millió magán visel, 40 vagy 50 évvel ezelőtt még csak hirét sem hallották, sőt még azt is alig tudta valaki, hogy Peru és Chili vidékén a CordiUerák magaslatán oly láinaféle áUat él, mely SoOO nrtr, magasságban legel. Ezen állat az alpaka, mely igavonásra makacs vad természete miatt nem alkalmas ugyan, de más tekintetben óriási hasznára van az emberiségnek. A régi inkák gyapjúikból szövetek készítettek és ezt megfestve használták ruházatokul. E találmány azonban az inkákkal együtt odaveszett. Finom szövetet ugyan nem tudtak előteremteni e gyapjunemből. mert vastagsága és merevsége által ellentállt a kéz vagy fonógép erejének. Salt Titus volt az, ki a gyártás egy módja által az alpakagyapjú t finom szövetté tudta átalakítani és ezen találmánya által az emberiséget egy oly árucikkel gazdagította meg, mely az addig gyártott szöveteket nem csak szépség, hanem tartósság és olcsóság tekintetében is nagyban fölülmúlja. Az alpakatenyésztés ezóta nagy mértékben űzetik. Midőn Salt Bradfordbani működését elkezdte, már akkor azon gondolkozott folytonosan, hogy miként lehetne a gyapot iparban eddig használt nyersanyagon kivül egy másikat, egy ujat bevezetni. Egykor Oroszország délkeleti részében a Don partján utazván, véletlenül egy előtte új iparanyagra, az úgynevezett donskóí gyapotra, lőn figyelmessé téve. Salt egy jó menynyiséget vásárolt e gyapotból. Hazajővén egy uj gyárt állítatott fel, mely kizárólag e nyers és durva anyag feldolgozásával foglalkozott. Ezen uj vállalat képezte alapját későbbi nagy fontosságú találmányának. 1836-ban egy liverpooli kereskedő néhány csomó fényes szőrszővetet mutatott Saltnak, e szövetet, úgymond, egy ismerőse küldte be hozzá azon kéréssel, hogy ha csak lehet adjon ki rajta, mert már évek óta hever nála anélkül, hogy vevője találkozott volna addig. A szövet az alpaka szőréből származott. Salt egy jó részét magával vitte, később azonban csakhamar mind megvásárolta amit csak Liverpolban talált e szőr neműből. Kitartó munkásság és hosszú fontolgatás után a gépek oly rendszerét találta fel, mely által az új alpakaszőr nemcsak a gyapotgyártásbau vált értékesíthetővé, hauern egy oly ruhaszövet gyártására alkalmaztathatott, mely minőségre nézve a selyem és gyapjú szövet középhelyét foglalá el. Az általános kedvező fogadtatás, melynek ezen uj szövet különösen a nővilág részéről örvendett, azon feltűnés és méltó elismerés, melylyel az I. londoni világkiállításon találkozott, az éleseszü élelmes kereskedőt arra bírta, hogy Bradford közelében egy uj alpakagyárt állítson fel. Ezen nagyszerű gyár, mely jelenleg 4800 munkást foglalkoztat, 1855-ben állíttatott fel. Ha egyrészről el kell ismernünk azt, hogy az ember értelmére, és képzelődésére kevés tárgy gyakorol oly sajátságos hatást, mint a gépek és emberi kezek közt felváltva folyó szüntelen munkálkodás a gyárban, melynek készülékeiben rég meghalt felfedezők szelleme folytonos mozgásban tartja az emberek munkaösztönét — úgy másrészről nem tagadhatjuk, hogy ezen élvezet nagyon sokat veszt a sürü szénfüst által, mely Angolország legtöbb gyárvárosát csaknem a pokol lakhelyévé teszi. Ha az utazó Salt gyártelepét látogatja meg, nem kis meglepetésérefa gyárfüstnek a légkörben legcsekélyebb nyomát sem veszi észre; minden gépen és üstön egy úgynevezett füstnyelv készülék van alkalmazva. Az alpakaszövet eme legnagyobb gyárának kitűnő mechanikai berendezéséhez járul még annak a kereskedelemre nézve nagyon kedvező fekvése. A gyáron keresztül t. i. nemcsak egy vasút jár, mely Angolhou legnagyobb közlekedése ágaival van összeköttetésben, hanem egy oly csatornája is van, mely Liverpolt és Hult összekötve, a gyáripart egész az atlanti és éjszaki tengerre tul viszi el. Mindezekután nem csodálhatjuk, ha a gyár néhány év után már 30,000 font sterling tiszta jövedelmet hozott és a gyár 9 évi fenállása után Salt 350,000 font sterlingen egy jószágot vásárolt. Salt azonban nemcsak azon iparkodott, hogy saját érdekei előmozdítása által nagy gazdaságra és hírnévre tegyen szert, nem, ő szellemi és anyagi erejének jó részét munkásainak és Bradford városának jóléte megalapítására fordította, de törekvései ki is nyerték a kellő méltatást hazafiai részéről. A hatvanas években országgyűlési képviselőnek választatott; 1869. a királyné által bárói rangra emeltetett és kevéssel halála előtt azon ritka megtiszteltetés érte, hogy Bradford városában emlékszobra állíttatott fel. Saltnak a munkásai körül tett intézkedései különösen említésre méltók. Lakházaik a kényelem és egészség tekintetében a ritkaságok közé tartoznak. Az egész gyártelep 830 házzal 4389 lakossal bir. Van benne egy gyönyörű templom, egy mintaszerű iskola; az utóbbi években egy felsőbb iskolát is állíttatott fel 10,000 font sterling alapítványnyal, egy mosó és fürdő házat, egy kórházat, ezenkívül egy díszes épületet öreg, munkaképtelen munkásai számára, kik itt teljes ellátást és ezenkívül hetenkint tíz schillinget kapnak. Végrendeletében sem feledkezett meg munkásairól, 30000 font sterlinget hagyományozott, melynek kamatjaiból egy olvasóegylet, egy teke és sakkhelyiség állítandó fel, a fölösleg összeg pedig a szegények részére adandó. Bradfordban egy gyönyörű kertet birt, melyet halála előtt a városnak ajándékozott. Salt Titussal a világkereskedelem egyik herosa szállott sírba, munkálkodása, mely által az ipart és kereskedelmet ily nagy nevü újításokkal gazdagította, művei s melyek a gondolkodó emkert valóban meglepik, mindenkoron hirdetni fogják az ő nevét. S S