Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877
1877-04-15
15. szám. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő tálcására: Főutca 20. emelet, 7. ajtó, küldendők. sz Előfizetési és hirdetési díjak, ~\Vaj<ÜtS Károly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. Vegyes tartalmú hetilap. 15 Vasára. G. 2 An. Qtath.}, G. 2 M. D. (prot/), 2Nabok Qzr.") 16 Hétfő Lambert „ Aron }) 3 Félböjt Radó 17. Kedd Rezső 4 Nikan Előfizetési dijait.: Egy évre 6 fr. — Félévre. 5 fr. — Negyedévre 1 fr. 50 kr. Egy szám ára . 15 kr. Hír ele lé s ele 6 hasábos petitsorban 5 kr, ixs^ü-térTbeii. soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Heti naptár. 18. Szerda Apollón (katli.}, Ede Cprot.), 5 bün.m. Qzr). Pápa 1877. ápril 15-én. Kikelet van. Örömtelt szívvel hagyjuk oda szük szobáinkat, hogy gyönyörködjünk a viruló természet szépségeiben. A földműves most adja át a földnek azon drága kincset, melyből az aranykalászokat, mint munkájának gyümölcsét, Isten segedelmével elnyerni reméli. A kertekben nemesített fákat, hasznos növényeket ültetünk, s a megérett gyümölcs, a felnőtt plánta, fáradalmaink jutalma, de egyszersmind munkálataink azon eredménye leend, melyre tiszta lélekkel büszkék lehetünk. Ilyen és hasonló érzelmeket kelt keblünkben a tavasz. De nem is lehet ez másképpen; hiszen életünk s a tavasz által felköltött növény-világ között csodálatos összeköttetés létezik. Ezen összeköttetés a természet dualismusát képezi. Minden élőlény közvetve vagy közvetlen a növényzetből meríti mindazt, mi testi fentartásához szükséges; sőt mi több, mi nemcsak tápszereinket, nemcsak ruháinkat, épületeink s tüzünk anyagát, hanem levegőnknek megújítását is a növényvilág munkájának köszönhetjük s ezért egészségünk azok lételéhez van kötve. Ezért hangoztatják az igazi emberbarátok: ültessünk fákat — ezért küzdenek ők, az erdők megbecsülése és kíméléséért; hiszen a milliárdnyi pusztító rovar s a műveletlen ember az erdők megsemmisítésén ösztönszerűleg munkálkodik s ezért a rovart kiirtani, a műveletien embert pedig felvilágosítani s ha szükséges, szigorral is kell öt gonosztettének elhagyására kényszeríteni. Hogy minő rettenetes következményeket szül az erdők esztelen rombolása, azt a Libanon és az istriai hegységek siralmas alakban hirdetik. A hajdan óriás fákkal és pompás erdőséggel diszes Karsztvidék mai napság a legszánandóbb kopár bérc. A kirablott erdők nyomain még a fűszál sem maradt fenn, s az erdőket eltékozló atyáknak koldus és nyomorban tengődő utódai maradtak, kik ma már hasztalan küzdenek a hegyek befásításán, mert a pusztaság átka, a tomboló szélvész és a mindent megölő szárazság, munkájukat nem engedi megérlelődni. Az erdőkkel eltűntek a források is és kiszáradva patak és folyó, ez által a lapály is művelhetlenné vált! 19. Csütört. Crescent (kath/), Tódor (prot.}, 6B.h. a. e. fizr.*) 20. Péntek Győző „ Szulpic „ 7 Jer. f. m. „ 21. Szombat Anzelmus „ Adolár „ 8 S.A. 3. p. De mindez nem uj dolog és mi tudjuk, hogy előttünk elmondották már sokan, mindazonáltal felveszszük a rég megkezdett fonalat mert okunk, égető szükségünk van ennek tovaszövésére. Ezen kérdés feletti gondolkozást már csak azért is kényszeríttetünk ajánlatba hozni, mivel nemzeti vagyonunk egyik fontos tényezőjének megvédelmezése oly dolog, melyről szólani sohasem felesleges. Azonban még más okunk is van ezt tenni. Ugyanis erdeink . pusztításával népünk erkölcsi élete is összefügg, sőt némely vidékek demoralisált volta éppen itt lelte első forrását; azután meg közigazgatásunkra is különös világosságot vet a kérdéses ügy. De ezen speciális erdészeti ügy minő összefüggésben áll a nép dem orális átiój a, illetőleg közigazgatásunkkal? Az összefüggés nagyon egyszerű és azon tájkép, melyet ezen összefüggésből nyerünk, egyszersmind társadalmunk sokféle bajai között a lehető legszomorubbak egyike. Jókora terület az, melyet megyénkből a bakonyság elborít; erdeje szép és megbecsülhetetlen kincs. De nem nagy szerencse, hogy ezen kincsből meglehetős részek a bakonybeli falvak községi birtokát képezik, mert a községi tulajdont prédának tekintik, még pedig oly közös prédának, melynek mihamarább nyakára kell hágni. És ezen szempontból kiindulva boldog, boldogtalan vágja a fát, irtja az erdőt, noha tiltva van. De mit ér a tilalom, ha azok, akik ezen tilalom őrei, behunyt szemmel nézik a fatolvajlást; mert hát „miből éljen a szegény ember," szokták mentségül felhozni. Hogy a szegény ember miből éljen? no ha még valaki ezt sem tudná, ime megmondjuk, hogy becsületes munkája után, nem pedig orzásból. A lopás könnyű mesterség, s ha a törvény szigorától sem kell félni, akkor még kellemetlenséggel sem jár és baj nélkül ki is fizeti magát. Csoda-e tehát, ha a communistikus észjárásnak hódoló nép szerzési vágyát a szomszédos birtok is felkölti — hiszen a „szegény embernek élni kell" 1 s jut az uraságéból! Aztán utóvégre is, ha az erdész bejelenti, majd elintézi ügyemet biró uram és még valaki.... Furcsa szokás biz ez, s ennek kell tulajdonítani, hogy erdeink jó része tönkre van téve. Szigorúan és lelkiismeretesen kell tehát ez ügyben eljárniok az illető közegeknek; alkalmazni kell a törvény szigorát, mert ha ezt nem teszik, még a legjobb és legüdvösebb intézkedés is hasztalan, csupán puszta óhaj. Lehet, hogy kezdetben sok akadálylyal kell megküzdeni, de az állhatatosság és kitartás végre is győzni fog. Heti szemle. Április 14. Mint a K. N. irja, a helyzet végre tisztulni kezd. A mitől Európa hónapok óta tartott, a háború küszübön áll. Ezt jelentik a legújabb telegrammok. A porta egy minisztertanácsban elhatározta, miszerint a jegyzökönyvet minden pontjában határozottan visszautasítja, és ily értelmű instruktiólcat már küldött is külföldi képviselőihez. — Konstantinápolyban nyilván a háborút akarják. További hirek szerint a török képviselőház óriási többséggel visszautasított minden, a roontenegróiaknak leendő területi engedményt. — Bukarestből azt sürgönyözik a K, N.-nek, hogy az e városba érkezett hirek szerint az orosz déli hadsereg megkezdette előnyomulását. Olaszország. A „1S T . Fr. Presse"-nek Rómából jelentik, hogy Olaszországban valóságos nemzetközi lázadás tört ki; az izgatók és lázítók a vidéken ugy, mint Róma kapui előtt is mutatkoznak. Benevent tartományban egy csapat megtámadta Latino városát, megszállta a városházat és elégette a levéltárt. Ezek után tisztán láthatni a lázadók tendentiáját. Németország. A birodalmi kancellár császári rendelet által augusztusig szabadságoltatott, helyettese a birodalmi belügyekben HoffYnann a birodalmi kancellária elnöke lesz. A birodalom külügyeiben Bülow államtitkár, Poroszországban pedig Camphausen fogja helyettesíteni. A császár fentartotta magának, hogy a birodalmi kancellár tanácsát szabadságideje alatt igénybe veszi. Angolo rszág. Derby lord levelet küldött Konstantinápolyba, melyben a leghatározottabban kijelenti, hogy a porta nem számíthat Angliára. Különfélék. — Fejedelemasszonyok a máglyán Egy indiai hhiap következőket közöl a nemrég- elhalt nepáli fejedelem utolsó órái és eltemetéséről. „február 25-én, inert épen egy istennőnek szentelt nap lévén, kora reggel fejedelmünk „Tung Balladur" a szent folyóhoz ment, abban megfürdendő; s az előirt mosakodások elvégezte után imádkozásra egy közeli lócára ült. Nemsokára észre vették kísérői, hogy a mozdulatlanul ülő fejedelem meghalt. — Ezen szomorú eseményt egy futár, a fejedelem három nejének, testvéreinek és gyermekeinek hirül vitte, s mindnyájan a halotthoz siettek; itten a három nő azon kívánságukat nyilváníták, hogy ők, uruk és férjük lelkiboldogságáért készek éltüket feláldozni. Hasztalan volt a rokonok részéről minden lebeszélés, mert a nők szándékuktól el nem álltak, s ennek folytán mindenféle jó szagú fákból a máglya csakhamar össze lón rakva. Ezután a nők megmosakodtak, s a Braminok számára alamizsnát nyújtottak, aztán az ország kormányzása végett némi intézkedéseket tettek, nem különben egy pár fogoly szabadon bocsátását elrendelték. Ezek elvégzése után imák mormogása A „Pápai Lapok" tárcája. Kirándulás egy más világba. — Két közlemény. — I. Egy kirándulásra hivom fel az olvasót, mely bennünket környezetünkön kívül levő más világba, a telt arccal ránk mosolygó, ezü8tvilágu holdba vezet. — Mit! hallom az ellenvetést,— mikép menjünk a holdba? Hisz oda nem visz gyalogút s nincs vasút, vagy gőzhajó, melyen retour-jegyet lehetne a holdba váltani.' Természetes, hogy nem létezik ut, melyeu gőzhajó vagy gőzkocsi a holdba vinné az embert; ámbár egy szellemdús egyén azt monda, hogy még az oda vezető vaspályát is kiépítenék, ha találkoznék részvényes e vállalathoz; de addig alighanem jó hosszú idő el nem múlik. És ha volna is egy, a holdba vezető ut, meddig tartana az odautazás ? Ámbár oly közel látszik a föld eme hű kísérője, ha tiszta éjjel fénylőén jő fel az égboltozaton és bűvös fényét hinti a földre, mégis 51,800 földrajzi mérföldnyire van tőlünk. Egy közönséges személyvonatnak, mely óránkiüt hat mérföldet hagy hátra, 360 napig szakadatlanul kellene mennie, mig lehetne hallani: Hold! kiszállni! Egy gőzhajónak legkevesebb két évig kellene éjjel s nappal folytonosan mennie, mig célját elérhetné, s a holdban kiköthetne. Egy jó gyalogolónak 15 évre lenne szüksége, mig fáradt tagjait a holdban megpihentethetné. És végre is a hold nem áll mindig ugyanazon helyen az égboltozaton, hanem a föld körül s ezzel együtt a nap körül forog. Ki tehát bármily módon átléphetné a föld vonzó erejének határát és telve reménynyel s bátorsággal a hold felé tartana, reménységében nagyon csalódnék; mert ha meg is tette azon 51,800 mrfdnyi utat a hold irányában, ez a sze»ény vándortol sokkal távolabb.lenne, mint kezdetben volt. Mert a hold a fold kíséretében óránként körülbelül 15,000 n. mrfdet tesz, s 24 óra alatt egy ponttól mintegy 360,000 mrfdre távozhat el. A vándor, ki szerencsésen átlépte a föld vonzó erejének hal arat és a holdban látogatást akarna tenni, roszabbul járna, mint azon egyszer! ember, ki saját árnyékát elvesztette; mert ó' mindent elvesztene, a főidet agy mint a holdat, s egyedül állana Klein H. J. és mások után. ég és föld között a napfényen és az egész világuak adieu-t kellene mondania. Ezek után némelyek bizonyára azt vélik, hogy a kirándulásból semmi sem lesz. Azonban biztosítom az olvasót, hogy e kirándulást megtehetjük és pedig bármelyik holdvilágos estén. Válaszszuk az első negyed idejét s foglaljunk el oly pontot, honnét szabad kilátás nyilik mindenfelé és innét nagy távcsővel kezünkben megtehetjük a nagy utat. Az olvasó láthatja ebből, hogy nem testileg megyünk a holdba, mint a kéjutazó valamely szép vidékre; s ennek az a jó oldala van, hogy minden fáradság nélkül kényelmesen szemlélhetjük és tanulmányozhatjuk a hold felületét. Hogy a hold nem valami kerek, fénylő lap, mint a régiek hitték, mai nap tudja már mindenki. A csillagok közt vándorló hold szintén egy világtest, mint földünk, csakhogy nagyságra nézve jóval ezután áll. A hold mindig ugyanazon oldalát fordítja felénk és a teljes hold látható felülete 344,320 földrajzi négyszög mérföld. A tele hold szabad szemmel tekintve fénylő és homályos foltok vegyülékét mutatja, s emberi archoz hasonlít. Anaxagoras, görög bölcsész tanította, hogy a hold magában véve egy világ, s rajta hegyek és völgyek vannak, s hogy ott lakosok is léteznek. He csak a távcső föltalálása után lettek ismereteink tökéletesebbek. Galilei 1609-ben az általa készített távcsövet a holdra irányozván, megpillantotta azon hegyeket és völgyeket, melyeket a nagy tudományú görög' bölcsész már évszázadok előtt látott lelki szemeivel. Irányozzuk tehát, mi is távcsövünket 360-szori nagyítással a holdra. Felületét most 130,000-szer nagyobbnak látjuk, mint szabad szemmel; szóval a hold korongja az egész eget elfödi keletről nyugotig, északtól délig. Bizonyos tekintetben mintegy madártávlatból tekintünk a holdra, s előttünk fekszik hegyeivel és völgyeivel. A hold körülbelül az első negyedbeik van, és fölületén világos és sötét részleteket látunk változatos rajzban eloszolva. A holdfelület eme fénylő helyei megvilágított kis emelkedések: hegyormok; a sötét vagy szürkés foltok pedig (miket holdtengereknek hívnak} árnyas bemélyedések: síkok, völgyek stb. A holdbeli hegységek legtöbbjei ugy tüimek föl, mint köralaku hegysáncok, melyek többnyire hirtelen alámeredő lejtjeikkel, kerek völgymedencét zárnak keblökbe. Ilyen köralaku hegyet pillantunk meg a hold alsó részében, mely Plató nevet visel, s a belső völgyet körítő hegyek majdnem 7000 lábnyi magasságot érnek el. Egyes világos vonalok húzódnak át a sikon, tovább kisebb hegyeket és üregeket veszünk észre rajta"; az utóbbiak köralaku nyilasok, melyeknek falai fekete árnyékot vetnek a mélységbe. Plató körhegységtől délre egy nagy kiterjedésű szürke sikból, mely Mare imbriumnak neveztetik, egy hosszan kinyúló, különálló hegyet látunk kiemelkedni, mely széles árnyékot vet és Pico nevet visel. Legmagasabb csúcsa 6624 lábnyira emelkedik ki az őt körülvevő szürke sikból. Természetesen még senki sem mérte meg direkt uton, fölmenéssel ezen hegymagasságokat, s azért, mielőtt tovább mennénk, szólanunk kell arról, mi módon mérik meg a holdhegyek magasságát. Bizonyára volt már mindenkinek alkalma egy toronynak vagy más magasabb tárgynak árnyékát különböző napálláskor szemlélni. Ha a nap magasan áll az égen, ugy ezen árnyék rövid; de ha a láthatáron lesülyed, az árnyék hosszabb és hoszabb lesz. Az árnyék hosszasága tehát, melyet valamely tárgy vet, függ a tár-gy magassága mellett a nap állásától a láthatár fölött. Ha ismerjük a nap magasságát a láthatár fölött és valamely tárgy magasságát, ugy az ánryék hosszaságát meg lehet határozni. Ha viszont ismerjük az árnyék hosszúságát és a napmagasságot, ugy a tárgy magasságát határozhatjuk meg. Hogy mikép történik ezen meghatározás, nem szükséges azzal tovább foglalkoznnunk, elég csak azt tudni, hogy ha e három közül: napmagasság, árnyékhosszaság és a tárgy magassága, kettő ismeretes, a harmadik kiszámítható. Ez eset jő elő a holdhegyeknél is; az árnyék hosszúságát, valamint a napmagasságot távcső segélyével meg lehet határozni, s a hegymagasság meghatározása ezután már'nem nehéz. Ily módon mérik meg egyszersmind a gyürüs hegyek belső térségét is. Ha pl. valamely tért köritő hegy külre veti árnyékát, s a hegy magassága 10,000 láb; ha pedig befelé veti árnyékát a bezárt térségre, s a hegy magassága 6000 láb: ugy a belső térség 4000 lábbal magasabban fekszik a külsőnél. A holdban a hegyek által körített térségek többnyire magasabban feküsznek a külső sík térnél.. D« térjünk ismét vissza oda, hol elhagytuk. Plató gyürüs 15
