Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-01-13

jctéve, s igy az e részbeni teendőik megszűnnek, Egyéb társulati érdekeik a molnároknak teljesen azonosak a többi ipartársulatokéival. Épen ezért valóban nevetséges cikkíró azon indokolása, hogy a molnárok azért képeztek külön társulatot, mert „az egyes tagok távol vannak s mert már megtanultak saját lábukon járn i." Mintha bizony a raarcaltöi —, görzsönyi — ,'takácsii—, jákói stb. s magok a Pápa városon kívüli molnároknak messzebb volna a vá ros közepe, mint a pápai Kis-hegy" vagy egyik másik malom, hol esetleg az ülések tartatnak s mintha bizony állítani akarná valaki, hogy a molnár-mester urak ne saját lábukon járjanak. — Hiszem, hogy e kifejezését cikkíró urnák a többi társulati tagurak nem osztják, mert rendesen azok él nek ilyennel, kik már elestek ; s eszembe juttatja az egyszeri ittas embert, ki a sárból nagy nehezen felvánszorogva, váltig állítá, hogy hát ö meg tud állani a lábán. Ez nem indok, csak fennhéjázó nyegleség s feltevése annak, mintha a más szakheli iparosok nem járnának saját lábukon. Cikkíró előadja, hogy tanoncaikat a távolság miatt nem küldik ipartanodába, hanem a helyett magok képezik ki a szakismeretre. — Ez nagyon szép, ha igaz ; de tagadui csak nem fogja, hogy egy kis irás. olvasás, számtan, kis mértan, földrajz s egyéb ismeret a molnár tanoncoknak sem ártana, s mondja meg cikkíró, gondoskodott-é a szerinte 150 tagból álló tekintélyes társulat erről '? Alig hibeni nézetett is, s t. szerkesztő úrtól előre bocsánatot kérek, lia felhívásom folytán becses lapja többször igénybe fog vétetni, Amaz iparbarát. szem . . pedig ez nem is volna nehéz, miután a városban s az ahhoz közclfekvö malmokban levő tanoncok baj nélkül bejárhatnának a városba; a szenzort malmokban levők szellemi képezését pedig vándor-tanító által létesíthetné a molnárok erős társulata, s az ily tanítónak egyik ünnepeu — a „Süttö,

1

' másikban a ,,hatkerekü" vagy „papiros" malomhaí kivitele bizony nem nagy terhére esnék egyik másik molnár-mester urnák, a tanítás pedig haladna, s legalább 10—20 tanonc szellemi képezése elöscgíttetnék, s ezt is—reményiem már nyereségnek fogja tartani cikkíró úr, miután valamit tenni is többet ér, mint semmit se lendítsen. lligyje el eikkirá úr, — valódi jó akarattal sok akadályt el lehet hárítani ; csakhogy az általam moudottak kivitele erős lelket kivá; — mig az ön által felhozottak-féle akadályokkal akármi elülni a jót — könnyű ugyan, de ép azárt sem férfias, sem dicséretre méltó dolog. Kelkérem tehát, fejtse ki tüzetesen azon kii lönleges érdekeket és indokokat, — melyek az ipartársulatok - s különösen a molnár ipartársulat egyesülését gátolják, — s én kalapot emelek megállliató érvei előtt; addig azonban fentartom állításaim helyességét, s kijelentem, hogy sem önök. sem egyéb iparosok társulata nem képes felhozni elfogadható érveket a társulatok összeolvadása ellen, mert ilyenek nincsenek, s kijelentem bátran azt is, hogy az összeolvadásnak — nem a a többség, hanem azok ellenei, kik barátai a régi ozéhrendernek, s kik mint mint a volt célhoz szivivöi - léllik befolyásukat, — s nem gondolva a közjóléttel, saját érdeküket ennek fölibe helyezik. Örömmel várom a többi ipar társulatok e rész HÁTH KAROLY orsz. képviselőnk elnöki beszéde a f. hó 6-án Budapesten a Redoute nagytermében tartott éremkiosztás ünnepélyén. T, gyülekezet! Azon tartalmas és lelkes szavak után, melyekkel a főváros törvényhatósága élén álló férfiú, az általunk igen tisztelt főpolgármester ur ő mtsága az ünnepélyt megnyitotta, nekem jutott a megtisztelő feladat, az országos magyar iparegyesület nevében a felhívásunkra megjelent tisztelt közönséget, s különösen Önöket, a kiérdemeli elismerés átvétele végett egybegyűlt tisztelt iparostársakat üdvözölni. Nagy mérvben emelik e polgári ünnepélyünk jelentőségét az időviszonyok, melyek közt azt megtartjuk Ha még- a legelőre haladtabb iparral bin» államokban is még folyton meg vannak zsibbasztva a produktionalis erők azon közgazdasági válság által, melynek keletkezési okai kellőleg még ki puhatolva sincsenek, s melynek következményei belálhatlauok, — mit mondjunk mi, magyar iparosok? Mit mondjunk mi, kiknek a hazai ipar felvirágzását gátló általános és állandó akadályokon kivüI immár évek óta eme pusztító válság következményeivel is me»küzdenünk kell? Ha eddigelé az egyenetlen harcot kellett küzdenünk a tökegazdag, erős vámvédelemben részesülő, bő és olcsó hitelforrásokkal, jó és olcsó munkaerőkkel rendelkező állami intézmények utján is fejlesztő külföldi ipar versenyével, ujabban a gazdasági viszonyok hanyatlása folytán még azon szűk belföldi keresetforrás is mindinkább csökken, melyre eddig munkásságunknak némileg támaszkodni lehetett: szóval az állalános viszonyok mostohasága a hazai iparra (alán kétszeres súllyal nehezedik, Megkettőztetett erővel küzdünk dolgozunk, tanulunk!— de nem gyarapodhatunk! ,S ime, il\ nyomasztó körülmények közt, a hazafiúi kötelesség teljesítésének érzetével, fői Has öntudattal, a jövőbe vetett bizalonilól áthalva, gyűltek önök, uraim, egybe c diszcs helyen, hogy hosszú évek fáradozásának, IOSSZU évek kitartásának és mily gyakran hosszú évek nélkülözésének — nem anyagi, de erkölcsi jutalmát átvegyék. Az országos magyar Iparegyesület a szegedi kiállítási bizottmány felhívására kölelességszerüleg- ligyelmezteté önöket a nagy magyar testvérváros kezdeményezésének fontosságára figyelmeztete, önöket arra, hogy a főváros tekintélye, a hazai ipar hírneve és főleg önmaguk iránti kőtelességei teljesítenek, midőn tömegesen sorakoznak a .Szegeden kitűzött magyar m u n k a Ii a I adás zászlója körül, és a főváros iparát teljes versenyképességben bemutatják a hazai közönségnek. >S ime, közel -100 kiállító felelt meg- felhívásunknak, s hozzá járult, hogy a budapesti iparosok, mint ezt tőlük várni leheteti, a kiállílmáuyoknak ugy jelessége, mint gazdag választékosságára nézve az ország fővárosához méltó helyet foglaltak cl az 1876-dik évi szegedi kiállításon. Legszebb jutalmul szolgál e tény egyesületünkre nézve is, mely csakis az önök támogatása és ügyszere!etc mellett képezheti mind erősebb országos központját minden közhasznú ipari törekvésnek. Körünkben van szerencsénk üdvözölhetni azon derék, a hazai ipar feh bagózásáért lelkesülő iparos polgártársaink képviselőit, kik e szép mü kezdeményezői, annak fáradhatatlan munkásai voltak. (Éljenzés.") Fogadják ők, köztük különösen a végrehajtó bizottság nagy érdemű elnöke Bakay Nándor ur, (Éljenzés} Budapest kiállítói részéről ez ünnepélyes alkalommal is a hazafiúi eiismerés őszinte nyilvánulását, vigyék el Szeged város e mü sikeres keresztülvitele körül fáradozott hatóságának és polgárainak köszönetünket, és tudassák küldőikkel, hogy igenis, ismerjük mi azon roppant nehézségeket, melyekkel nekik megküzdeni kellett. A szegedi kiállítás fényes sikerében mi a polgári önállóság, a férfias üsszemúküdés, a szakavatottsággal párosult szorgalom, a valódi intelligentia eredményét látjuk; — sikerre vezeté az önök országos érdekű müvét, azon polgári közszellem, mely a legnyomasztóbb körülmények között is. nagy eredményeket kivívni képes. (Tetszés.) A Szegedi kiállítás alkalmat adott az országnak megismerkedni azon életerős iparágakkal, melyek érdemesek arra; hogy idegen önérdekeknek prédául oda ne dobassanak, melyek megérdemlik, hogy a nagy közönség hazafias pártolásában és az állami tényezők hathatós és rendszeres ápolásában részesüljenek. »S most, uraim, vegyék az egyaránt igazságos és méltányos bírálatok folytán önöknek megítélt jutalmakat, és tekintsek azokat annál nagyobb becsüekuek, mivel azokat a nemes verseny vívta ki itth onn, magunk közt, kik egyenlő segédeszközök felett rendetkezünk, s kiknek egyenlő súlyos akadályokkal kell megküzdenünk. Az iparegyesület kiállítási szakosztálya által kiküldött bizottság elnöke főtiszt. I)r. .Szabó ky Adolf fogja egyesületünk nevében a jelentést megtenni, s midőn öt, ki ez alkalommal is fáradhatlan munkálkodása által a budapesti kiállítók hálás emlékében maradó érdemeket szerzett (Éljenzés"), e jelentés tételre felhívnám, ismételve üdvözlöm ugy az egyesület, mint a főváros iparosai nevében iparügyi minisztériumunk és fő\árost hatóságunk igen tisztelt képviselőit, s az oly nagy számban megjelent összes tisztelt, vendégeinket, kik részvéteiükkel polgári ünnepélyünk díszét emelni és a hazai ipar iránti jó indulatukat és rokonszenvüket ez alrkaloinmal is tanúsítani méltóztattak. (Zajos éljenzés). TÜZOLTOEGYLETI ÜGY. Felhívás. Tisztelettel felhivatnak Pápa város t. iparosai közül mindazok, kik a pápai önk. tűzoltó-egylet működő tagjai számára szükségleudö egyenruha, — úgyszintén az egylet fizetéses tagjai részére szükséglendő 8 öltözet egyenruha , sapka , 3 pár uj , 3 pár fejelés csizma elkészítésérc vállalkozni óhajtanak , hogy e tárgyba ni zárt ajánlataikat, melyben minden egyes darab ára külön kiteendő, s a szövet minta is mellékelendő, alulírottnál legkésőbb 3 nap alalt beadják. Bővebb értesítés alulírottnál nyerhető, hol a szövet minta is megtekinthető. Kelt Pápán, 1877. évi január 8-áu. Szokott/ Ignác főjegyző. A ^Pápai Lapok" 1877-dik éoi folyamára az előfizetés nyitva áll. Az előfizetési összeg a kiadó-hivatalhoz (Wajdils Károly könyvkereskedése, megyeházzal szemben) intézendő. — Dombházi Arthur házában van kegyed, hol szívesen látott vendég leend, mig itt tartózkodik. — Majd meglássuk .' — tevé hozzá az ifjú fogai között. A terembe mentek. Róza a késő éj dacára is ott ült a kandalló előtt s kézi munkáján dolgozott. — Köm, — mutatá Arthur, — s Ladár Gyula lelkész úr — folytatá. A név hallattára Uóza halavány lett s a munka kiesett kezéből; felállt, tántorgó léptekkel az ifjúig ment, és sikolyt hallatott, s annak nyakába borulva elájult. — Uram! ki ön"? Ismeri ön nőmetV—Nem tudom érteni e dolgot! — Völgytelky Rózát előbb ismertem urain, mint ön ; hogy keze öné lett, arról nem tehetek én sem, ö sem. Azt láthatja, hogy e nő még mindig szeret, — és én viszont szeretem őt. On uram kettőnk boldogsága között képez gátat, — s igy tudni fogja mi a kötelessége. —- Tehát ön elcsábította nőmet'? - Szép. és még házamba tolakodik ! — Nem tolakodtam uram. Nyílt szándékkal jöttem. Magammal vinni Rózát, vagy meghalni oldala mellett. — Az utóbbit könnyebben elérheti ön, - feleié Arthúr hidegen, az előbbit bajosabb leend kivinni • Pedig azt hívéin, hogy önnek uram elég egy feleség is s mégis kettőt tart!'? — Mit beszél uram '? .. . kérdé Arthúr a dühtől lángolva. — Azt, hogy önnek még egy neje van : Máthé Julia. — Ah ! - ezért meg kell halnod. Ezért meghalsz nyomorult! — Jobb is leend elnémítani engem, mert ugy bizonyosan utolérendi önt az igazság keze, ha én életben maradok. — No mindenesetre roszul van in formálva ön, ha azt hiszi hogy Máthé Julia nekem nőm ! — Tudom, csakhogy a tett aljasabb még, mintha valóban neje volna .... Arthúrnak elég volt. Kevés pillanat alatt átértette a helyzetet! — Rendezze ön ügyeit, — monda Gyulának, ha igen, készüljön a halálra. — En készen vagyok, s szeretném, ha Ön is mihamarább készen lenne, mielőtt még e nö föleszmél. — Jó! Ezzel Arthúr távozott és rövid idő múlva töltött fegyverrel tért vissza. — Itt e pisztoly golyóra töltve. Egy pénzdarabot hajítunk fel, - a ki nyer, - azt az ellen fél tőbe lövi. — Hajítsa i\ levegőbe uram a pénzt. Az enyém a sas, és l»a felül leend, főbe lövöm önt ! Gyula fölveté a pénzt. Az sast mutatott felül, és Arthur fogta a pisztolyt, — főbe lőtte a szerencsétlen ifjút. Róza a dörrenésre felocsúdott, — s most ugy néUe férjét, mint kedvese gyilkosát. Hogy mi történt azt Mitru elmesélte. Két hónappal az leirt esemény után két polgárral szaporodott az emberiség. Az egyik Dombházán született: fiú volt, kinek élete anyjáét vitte magával. A fiú Dombházi Arthúr fia volt. A másik leány volt, ki a setét erdő árnyában messzire született. Leány volt. Anyja Máthé Julia és apja — Dombházi Arthúr. Róza halála után Arthúr fiának élt csak ; annak nevelésével töltötte idejét, s mivel sehova nem járt, tisztelték meg jobbágyai a tisztes „nagy úr" névvel, — mi valóban reá is illet! (Folyta íjuk.,)