Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-04-01

A lap szellemi részét illető közlemények a szex-lcesztő tálcására: Főutca 20. sz, emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, "VVajcLiXS KLároly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, mtézendők. Pápai La Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési clíjalc: Esrv évre 6 fr. — Félévre. 5 ír. — Negyedévre 1 ír. 50 kr. Egy szám ára ...... . 15 kr. íI i:r • cl e t é s elv. 6 hasábos petitsorban 5 kr, XL3'iltéx*Tt»eix soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Vasárnap 1. Húsvétvasárnap. Hétfő 2. Húsvéthétfő. Kedd 3. Richard. Hugó. P. Ferenc. Heti naptár. Szerda 4. Izidor. Csütörtök o. Vince. Péntek 6. Celesztin. Szombat 7. Ármin. Pápa 1877. april 1-én. Honi kátyú. A viz jótékony hatását mindenki ismeri. Számtalan alakban látjuk ezen hatalmas elemet a természetben képviselve. Itt mint frisen csörgedező forrást, ott mint a magasba törekvő Yizpárát, majd összetömörülve mint felhőt, melyből az ég áldása — az eső hull alá; majd mint köd, megint mint pusztító jégeső — fehér alakban mint hó. Amott a források egyesülve patakot, folyót, folyamot, tavakat — és ismét óriási tengert képeznek; itten mint üdítő, életfenntartó ital, amott malmok és gépeket hajtó erő, itt a gőzhajók útját a világforgalom, a kereskedelem és ipar örökké mozgó eszközét látjuk benne képviselve, vagy számos alakban felhasználva. Különös, hogy a viz használhatósága, a viz áldásdús volta a munkához — a mozgáshoz van kötve. Mozgásban az emberiség barátja — nyugvó állapotában legveszedelmesebb ellene. A tömegre gyűlt hó közlekedésünket hosszabb időre megakasztja. A befagyott folyó — kereskedelmünk legolcsóbb üterét elzárja, fennt a pólusok környékét a jéggé dermedt tenger hozzá férhetlenné teszi. Amott a lapályban összegyűlt viz mocsárt képez, a nap heve — a mozogni nem tudó vizet büzhödté teszi — s mint mocsár a legborzasztóbb betegségek magvait lehelli ki s az emberiséget ragályos nyavalyák által tizedeli \peg. Felséges a viz mozgásban, — de veszedelmes, ha téllenségre van kárhoztatva. A víznek képmása az ember. Szakadatlan mozgásban, változásban van, ő felfelé törekszik s a magasban tündököl és fáradságainak gyümölcsét élvezi. Itt társadalmakat alkot, államok—nemzetekké tömörül, hatalmas hadseregeivel ellenét pusztítja, birtokot, vagyont szerez; épít, fur, farag, nevel, tanít, lelkesül, csügged és ismét remél, — boldogságot, élvezetet keres; kutat a föld gyomrában lévő kincsek után, leszáll a tenger mélyébe ékszert keresni. Megfékezi a gőzt, s vasúton halad, a természeti erők titkait kutatja s meghódítjaé s az életlel mit sem törődve, dicsőségét fennt a fellegek tömkelegébe beható léghajóban is keresi, de nem nyugszik. Mert a tétlenségtől, a nyugalomtól mint halálthozótól fél. Szellemi munkájának kifolyása az intelltgentia. S ezt látjuk mint vezérlő elemet a nagy nemzetek életében érvényre vergődni. Itt a parlamentben küzd elvért, törvényért; amott a megsértett emberi jogot védelmezi a törvényszék foTuma előtt. Másutt városokat rendez — s a közigazgatás terén törekszik újat, üdvöset a közjólét érdekében teremteni; de férfias életet lehellö erejét mi sem bénítja. Ez által a nemzetek vagyonosodását — és szellemi jólétét teremti meg, — s utódai számára jövőt, hazát- és jólétet biztosít. Ilyen a munkás ember. De ime a börtön falai között — minő alakok; cimicus elvaduitság, bizarr elvetemüitség, gyűlölet és bűn olvasható le az arcokról. Es miért. A munkakerülés, a becsületes utoni haladástól való iszony volt oka, mely ezen szánandókat a társaság köréből kidobta. A tétlenség — erkölcsi halál. De nemcsak itten akadunk ezen borzasztó képre, máshol más alakban is előtűnik az; ós mindenütt anyagi és erkölcsi szegénységgel jár. Lám a városi élet ütere municipiumában leli gyönyörű koronáját. A municipium ha munkás, ha a haladásnak hódol, a községből vagyonos várost teremt; mert iij és újabb tettei által uj és ujabb igények- és ujabb keresetforrásnak ad lendületet. Menjünk nyugoti szomszédainkhoz, az alig 10—20 ezret számító városban gázvilágítás, vízvezeték, rendezett utcák, tiszta és egészséges utak; s mindez alig egypár évi munkánál a gyümölcse. Nálunk év év után múlik el, municipiumunk rendesen összeül, de haladni nem halad, csak az ősök szerzeményein rágódik s utódai számára akadályokat hagy hátra. Egyszóval nálunk a városi hatóságok örök nyugalomban tengetik életöket — s indolentiájuk által okozzák azt, hogy a magyar városokat csak a falu neve illeti. Városaink tétlenségöknél fogva csak az elszegényedés és pangás életnélküli képmását tüntetik fel. Ennek változni kell, mert nemzetünknek felvirágzásában és jövöjébeni hitünk erős s meggyőződésünk, hogy valamint a külföldön a helyi tétlenséget mozgásba tudták hozni, ugy nálunk is megindul a munka és haladás iránti vágy és kedv. Mi azon leszünk, hogy ez minél előbb ugy legyen s törekvésünkben soha sem fogunk ellankadni. Mert felséges intézmény a munkálkodó városi önkormányzat gépezete — de a tétlenségben lappangó kupak tanács — társadalmi kátyú. Vécsey István. Heti szemle. Március 31. A helyzet dacára annak, hogy Ignatieff európai körútját befejezte, még mindig ugyanaz ; a bizonytalanság, mely világrészÁinkre hónapok óta lidércként hat, még mai nap is tart, s egyelőre be. se látható, hogy mikor érnek véget a diplomatiai alkudozások, tárgyalások s értekezletek. And^ rássy gróf fcerebesi útjáról a bécsi „Frerudonblatt" azt következteti, hogy a legközelebbi időben semmi fontosabb diplomatiai actió nem kerül szőnyegre; az ünnepi szünet legfeljebb arra fog felhasználtatni, hogy az orosz és angol kabinet közt ismét helyre álljon a közvetlen érintkezés, s igy az alkudozások elejtett szálai újra fölvétessenek, De mennél tovább alkudozik Oroszország a hatalmakkal a porta bőrén, a hatalmak annál tisztábban kezdik látni Oroszország szán dókát, mely nem egyéb, mint idői nyerni, hogy a háborús aktiót az alkalmas időszakban kezdhesse meg. Németország. A német félhivatalos lapok egy idő óta abban lelik kedvtelésiket, hogy a viszonyt a Francia és Németország között felette ieszültnek mondják, azonban a „Berliner Tagblatt'' erre nézve azt irja, Bismarck herceg a napokban egy ebéd alkalmával különös megelégedésének adott kifejezést a felett, hogy a viszony Francia ország és a német birodalom közt oly kedvezőre alakult, miszerint Mac-Mahon főhadsegéde a német császár születés napja alkalmából Berlinbe jöhetett. Olaszország. Mancini körjegyzéke a pápa allokuciója felett s a hírlapoknak erre vonatkozó polémiája a A ?i

,Fápai Lapok" tárcája. i Stanley megbízatása Livingstone felkeresése ügyében *). Az ur 1869-iki évének október 16-ik napján, — nyomban a valenciai vérengzés után, — Madridban vagyok. A Calle de la Cruz — sz. délelőtti 10 órakor Jacopo nekem egy sürgönyt kézbesít, mely röviden igy szól: „Jöjjön ön Parisba fontos ügyek végett." A sürgöny ifjú Gordon Beimet úrtól, a New York Herald fiatal kezelőjétől érkezett. A második emeleten levő lakásom falairól a képek legott eltűntek, könyveim és emlékeim, valamint ruháim is, — némelyek félig megmosva, mások a szárító kötélről félig megszáradva, — gyorsan uti-táskáimba gyűjtettek, és egy pár órái sebes munka után azok összeszijazva és Parisba feladva lőnek. A Madridból Hendaye felé közeledő gyorsvonat délután 3 óiakor indul. Még van időm barátimtól elbúcsúzni. A Calle Goya 6*ik sz. ház 4-ik emeletében van egy barátom, ki velünk együtt londoni napilapok járatásához szokott járulni. Neki több gyermeke van, kik iránt melegen érdeklődöm; a kis Charlie és William nagyon jó barátim, kik kalandjaimat nagyon szerették hallgatni, és én igen örültem, ha beszélhettem nekik. — És most el kell búcsúznom. * Azután van egy barátom az Egyesült-Államok követsegcné, kinek társalgása mindig elbájolt. — Egyszere mindennek vére. —• „Reményiem, hogy ön irni fog nekünk, s mi mindig örülni fo4unk, ha jó hírt hirt hallunk önről.

LC Be sokszor hallottam ily szavakat izgatott életemben, mint vándor levelező, és mindaunyisjsír ugyanazon bánatot éreztem, valahányszor oly jó barátoktól kfeLéTTároznom, mint ezek! He egy levelezőnek helyzetemben sokat kell szenvedni. jMint egy viadornak a színkörben, ugy kell készen lenni a harcra. -k legcsekélyebb habozás és gyávaság, — s ő veszve van. Vaamint a viador keble a kard hegyével, ugy találkozhatik a vánhor levelező oly rendelettel, mely vesztét okozhatja. — Csatában lágy lakománál, ~ mindig ugyanaz: Légy készen, s menj! Délután 3 órakor uton voltam, és miután kénytelen valék %iany órát Bayonne-ban tölteni, Parisba csak a következő éjfférkezhettem. Egyenesen a Grand Hotelba mentem és Mr. •net szoba ajtaján kopogtattam. ^ „Szabad!" hallottam egy hangot belülről. # 1 Shinlfiv ..Hnw. 1. found Livinístone?" cimü munkájából. Belépvén, Bennet urat ágyban találtam. „Ki ön?" kérdé ő. „Nevem Stanley!" felelém én. „Ah igen! üljön le; fontos ügyeket tartottam fenn ön részére." Miután vállára vetette hálóköntösét, kérdi Mr. Bennet: „Mit gondol ön, hol van Livingstone?" „Azt már csakugyan nem tudom uram!" „Hiszi ön, hogy ő még életben van?" „Lehet is, nem is!" felelem én. „Jó, én azt hiszem, hogy ő él, és fel lehet őt találni, és épen azért akarom önt felkeresésére küldeni." „Mit! — mondám én, — ön igazán hiszi, hogy én megtalálhatom Hr. Livingstone-t? — S önnek szándéka engem KözépAfrikába küldeni?" „Igen, én azt gondoltam, hogy ön menni fog, találja meg őt bárhol, ahol csak hiszi, hogy őt felleli; szerezzen meg minden hirt felöle, és talán — tevé hozzá aggódva, — talán az öreg szükséget is szenved; vigyen magával eleget, és nyújtson neki segélyt, ha szüksége van rá. Természetes, hogy ön saját belátása szerint fog cselekedhetni, tegyen ugy, mint jónak látja, — csak találja meg a Livingstone-t." Csodálkozám ily laconicus rendeleten, melylyel valaki Közép-Afrikába küldetik egy oly ember felkeresésére, kit mindenki, velem együtt, — holtnak hitt. „Komolyan meggondolta ön, hogy mennyi költségébe fog ezen kis'utazás kerülni?" „Nos mibe fog kerülni?" kérdé ő közbevágva. „Burton és Speek közép-afrikai utazása 3—5000 fontba került; én félek, hogy nem kerül ki 2500-ból. „Jó, én tehát megmondom önuek, hogy mit tegyen. Vegyen fel most 1000 fontot számlámra, ha ezt elköltötte; vegyen fel másik 1000-et; s ha ez ismét elfogyott, vegyen fel ismét 1000 fontot; s ha ez is véget ér, vegyen fel további 1000-et, s igy tovább, csak találja meg Livingstone-t." Meglepett, de nem zavart meg e rendelet, mert tudtam, ha Mr. Bennet egyszer feltesz valamit fejében, attól nem egy könnyen lehet eltántorítani. Ha rágondoltam ez óriási vállalatra, azon tűnődtem, hogy ő talán még sem hányta vetette meg elé« gé ezen dolgot, s mondám. „Én azt hallottam, ha ön atyja meghal, ön eladja a „Heraldot" és visszavonul az üzlettől." „Akár ki mondta, roszul mondta, mert New-Yorkban nincs annyi péuz, a mennyiért a New-York Heraldot meg lehetne venni Atyám e lapot nagygyá tette, az én szándékom azt még nagyobbá tenni, Én azt akarom, hogy az ~ a szó legszorosabb értelmében — világlap legyen. Azt akarom, hogy mindent közöljön, mi a világot érdekli, — nem kérdés, mibe kerül." „Ezek után nincs semmi mondani valóm" mondám én. „Azt akarja ön, hogy én Livingstone felkeresése végett egyenesen Közép-Afrikának tartsak?" „Nem, én azt akarom, hogy elébb a Suez csatorna megnyitására menjen, s azután haladjon fel a Nilus mentében. — Hallom, hogy Baker épen indulóban van felső Eg3'ptom felé. Tudjon meg mindent, mit csak lehet, ezen expeditióról, s ha ön felmegy, írjon egy „Guide"et, -— hanem valami practicusat, — alsó Egyptomról; írjon mindenről, mit érdemes megnézni, és hogy mikép lehet oda jutni." „Aztán elmehet ön Jeruzsálembe; hallom, hogy Warren kapitány ott érdekes felfedezéseket tett. Aztán látogassa meg Konstantinápolyt, és tudjon meg valamit a Khedive és Sultán közti differentiákról." „Aztán, — hadd lássam, -- igen, elmehetne ön Krimbe, s annak régi harctereire. Aztán menjen át a Kaukázuson a Kaspi tengerig; azt hallom, onnét egy orosz expeditió készül Khivába. Onnét aztán Persián át Indiába mehet és Persepoiisból is irhát egy érdekes levelet." „Bagdad^ épen utjába;esik, feltéve, hogy ön oda elmegy, irjon mindjárt valamit az euphrates-völgyi vasútról. „Aztán ha Indiába ért ön, Livingstone után láthat. Azon időben valószínűleg arról vesz hirt, hogy Livingstone Zanzibar felé útban vau; ha nem, menjen íudia belsejébe, és találja meg, ha él. Szerezzen meg felfedezéseiről minden hirt, mit csak tud, s ha azt találja, hogy meghalt, hozzon meg minden lehető bizonyítékot haláláról. Ez az egész, jó éjt, Isten önnel!" „Jó éjt uram! — mondám én, — a mit ember megtehet, én megteszem, és az ily küldetésen, milyenre én most megyek. Isten legyen velem!" En az ifjú King Edwarddal laktam, ez épen az az ember, a ki — ha szerét tehetné, — nagy örömmel megírná azon lapnak, melynél alkalmazva van, — hogy Mr. Bennet miben töri fejét, s hogy én milyen küldetésben veszek részt. Szerettem volna utazásom eredményének valószinüségéről vele értekezni; de ezt tennem nem volt szabad. Ámbár az előttem levő feladat nagysága nyomasztólag hatott rám, még is csak ugy kelle a dolgot feltüntetnem, mintha csupán a Saez-esatorna megnyitásához lennék kiküld ve. Az ifjú King elkísért engemet a Marseille-be induló gyorsvonathoz, s azután elváltunk, — ő a Bowle's readingroom-ba újságot olvasni, — én Közép-Afrikába, és — még kitudja hova?! Voyta Adolf.