Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-03-24

előre bocsájtása után a következő indítványt terjesztjük a tek. bizottmány elé: !-ször. A felolvasások látogatására iparosaink külön felkérendők, egyszersmind arra is, hoj-y felnőtt segédeiket ha lehet a megjelenésre kötelezzék E célból az általános ipartársulat, nem különben az egyes önálló társulatok elnökei irásilag felkérendők. 2-s z o r. A mennyire lehet, olyan tárgyú felolvasások megtartására kell törekedni, mely a műveltség terjesztése, nagy felfedezések és feltalálások körül fáradozó emberek biographicus megismertetését foglalja magában. Hogy ez által az iparosság Önbecsülésre, a haladás és tanulás iránti buzgólkodásra vezéreltessék; másrészt pt'dig a társadalmi előítéletek kérlelhetlen korbácsolása által az édes renyheség, a munka-kerülési vágy nemtelen volta iránti meg-vetés hirdetni ; bálija mindenki, mi a valódi nemes,mi a nemtelen tett. Egyszóval a munka dicsőítését. — lehetőleg tárgyalni. ;í-s z o r. A ponyvairodalom terjedésének gá tot vetni úgyis célja az egyletnek ; de mivel ezen utálatos gyom nemcsak a földmives osztályt, hanem lehet mondani nagyrészt az alsóbb fokú kézműveseket is demoralisálja, a kiadandó népszerű müveknél ezen osztály nemesítésére is tekintettel kelle lenni, mely rövid életleirásokból állana, pl. „Franklin élete," melyből tanulságképen kiemelödnék. mi képen egy szegény iparos legény szorgalom, és gondolko zás által milyen tiszteletre méltó fokig haladhat előre. Egyúttal a villámhárító megismertetését is magában foglalhatná Franklin életleirása És több ilyen rokontartalmú iratok által. Olaszországból. Pisa, 1877. március 17. Annyi bizonyos, hogy az olasz „pro n ti" és a német „fertig" szó között, sem kiejtésre, sem zengzetességre nézve nincs valami nagy különbség! S mégis, t. olvasóim talán el sem hiszik, hogy néha mily óriási különbség lehet — e két egyforma jelentésű szó között! így például, inig az osztrák goromba vasúti conducteur mogorva „fertig"-je úgy hangzik (\\a ugyan hangzik), hogy az ember önkénytelenül kénytelen a repedt-fazék kellemes hangjára gondolni:— addig az udvarias olasz condottore fülbemászó „pronti-ja, valóságos kis — ária! Az utazó, szinte észreveszi, hogy mit nem adna most ez az olasz, ha e kis ária után elénekelhetne valami nagyobb áriát az olaszok zene-királyától, Verditől. Megvallom, rég nem érzett kellemes érzés lepett meg, midőn a sok unalmas „fertig" után. végre valahára csakugyan fertig voltunk a „fertig"-gel és Cormonsnál meghallhattam az első hivatalos olasz •szót: pronti! Készen! Itt. aztán valóban készen is kell lenni a megle3etésekre, mit a „szép Olaszország" nyújt. Innét kezdve níndenütt szebbnél-szebb vidék; mindenütt a természet izebbnél-szebb remeke! Az ember nem tudja, merre íézzen, merre bámuljon! Már az igaz, hogy az isten Itáliát jó kedvében teremtette, vagy hogy mint a költő nondja: „Itália! Az Isten te benned emelte fel magálak templomát!" Xincs célom utamról, e szép panorámáról írni! A j izép iránt érzéketlen vasúti igazgatóság oly gőz-szár- j lyakkal repíti az embert a legfestőibb helyek mellett, íogy idő sem marad a — bámulásra! Alig vártam hát, hogy megszabaduljak a gőz-biodalmából s elérjem utazásom célját, Olaszországnak — a classicai ókor s a XVI. századi renaissance-kor e felséges múzeumának — egyik legérdekesebb helyét: Pisát. .! mely mint valami kacér dáma, már messziről ragyogtatja drága ékszereit: a gyönyörű Dómot, Battiste r ó t, s a C a m p a n i I é t! S ezek látása után, ha még oly birka-türelemmel is áldott volna meg kegyes természeted: elveszted azt a ceremóniák miatt, melylyel a „gó'z-birodalmá"-ból való szabadulás jár. Oda adnád szives olvasóm utijegyed mellett minden málhádat, csak már eresztenének ! S ha végre „szabad" vagy: akkor, fogadom, hogy akarva — nem akarva, futni, rohanni fogsz, csakhogy mielőbb láthasd közelről azokat az ékszereket, miket az imént csak messziről láthatál! Mert má, nes ez a „Piazza del Duomo;" mágnes a Dómnak minden márvári} köve, s a Ca mpanil ének minden márvány-oszlopa! Rám is oly vonzerőt gyakoroltak ezek, hogy — bár szerencsés A

r

agyok hosszabb időt itt tölteni, — mégis alig vártam a percet, hogy oda, Pisa e felséges ékszereihez mehessek! S az Arno folyó szép cor sója; a remek S o 1ferinó híddal; a Toscanelli palota, Byron egykori lakása; az Agostini ritka szép, régi palota; a Laiifreducci palota; a „Maria del la S p i n a" temploma, e felséges példánya, s remeke a XIII. század művészetének .... melyek előtt azóta már nem egyszer bámulva állottam meg.... most, mintha csak nem is mellettük haladtam volna el! Szemeim előtt mindig csak annak a kacér dáma-| nak ékszerei ragyogtak, melyek — mintha csak jelezni akarnák, hogy ha engem akarsz látni, fáradj külön hozzám — egész elkülönítve a várostól, egy csendes téren fek tisztiek! Valóban ritka érdekes látvány ez a „Piazza del üuomo!" Mintha csak egy szerető családot alkotnának, — állanak itt együtt, egymásban gyönyörködve a nagyszerű Dom, Battisteró, C ampa ni le és a C a m p o Santo! Az ember nem tudja melyiket bámulja meg iuinkább az emberi alkotás ez isteni remekei közül .. . ? ! Azt a iii

res g ö r b e -1 o r n y o t-e , nyolc-szoros emeletével, hatos oszlopcsarnokával, s azokkal a gyönyörű karcsú márvány-oszlopokkal .. . ? ! Hiszen cukorból sem lehetne szebbet képzelni!! Mit bánja itt az ember, mért görbe e szép Campanile; igy-lett-e építve, vagy csak később vált azzá . . . ? ! Ki törődnék azzal, ha egy nagyszerű s évszázadokat túl élt hatalmas tölgyfát meggörnyedve át: úgy nőtt-e az fel, vagy az évek hosszú sora görnyesztették-e meg hatalmas derekát; — hiszen talán éppen c/ért válik a csodálat, méltó tárgyává...?! Vagy azt a remek Dómot, s B a 11 i s t e r ó t bámuljuk-e, a XII. század e felséges alkotásait, mely remek drága kincseivel: Niccolo Pisa no világhírű márvány-szószékével Mich el Angelo rajzaival; a tiiárváuy-szenfeltvizlartó gyönyörű kis szobrával; G iombo lógna két. bronz-angyalával; a magas, nagyszerű kupolával, oszlopcsarnokaival; Foggini gazdaj gon ezüstözött márvány-oltárával; mozaik műveivel: — i Itáliának igazi kincstárát képezi . . ? ! | Mindig, — a nap minden órájában — találkozhatni itt idegenekkel, kik Baedeker vörös kö.iyvével kezükben, oly áhítatfal nézik e kincseket, mintha csak — i m á d k o z u á n a k ! Egyébiránt ki merné állítani, hogy valóban, nem imádkoznak-e .. ? ! bából, bizonyosan lesetett reám ! . . . Ma olyan formát is vettem észre, mintha valaki asztalomon turkált volna! ... Jó, hogy e kendőt folyton magamnál hordom, mert ez ugyan sok kellemetlenségre adna okotl . . . Pedig hiába, ha ellenzi a házasságot, — addig, mig él, nem nősülök meg, - nem a világ minden kincseért, — ha oly menyasszonyt ke res is számomra, ki a világ legdúsabb emberévé tenne ! . . . . Anna vagy enyém leend, vagy soha senki más! Életem az övéhez van kötve és tőle csak a halál szakít el ! De mily különös is ! . . . . Nem láttam, nem beszéltem e növel soha is; ha láttam volna, ha ismerném, nem élhetne jobban emléke lelkemben, mint él! Ha atyám lelkembe látna,— talán még gyanakvóbb lenne! Igen, mert e lélekben furcsa gondolatok űzik egymást! Még ő sem lenne képes azokat megérteni, — mert én magam sem értem ! — Szeretek egy lényt, akit soha nem láttam és mégis isinerek ! — Arca előttem áll foly ton ; hangja fülembe cseng, — és én kénytelen leendek várni reá, mig üt a végzetes óra, hogy enyém legyen! Addig talán nein is láthatom öt? A mély gondolatokba merült Arthúr nem vette észre, hogy az átellenes oldalon két szempár vigyázott reája, hogyha távozni találna a kertből, — az egyik szempár tulajdonosa hírt vi yen, a másik pedig kövesse! — El kell távolítanom a fiút hazulról, mert megöl a félelem, — dühöngött Dombházi szobájában ;— de hogyan, ez a bökkenő? — Talán akadj valami okos eszméin ? — Gondolatokba mélyedve érte az álom. Arthúr is, midőn kicsapongta magát képzelete, — hogy beteg apját ne zavarja, lábújhegyen szobájbába tért. í Kolylaljukj Párisi leveleit. TI. Paris, 1877. március hó. Kedves Barátom! Ismét teljesítheti comissiómat a leverhordó, portádon áll, hogy kibékítse türelmedet a tollal, mely a carneval évadán kapott rozsdája miatt parlagon hevert. Kinek is volna kedve írni e felfordult világban és kinek volna türelme olvasni, mikor a hírlapoknak szánt délutánokat Morpheusnak kell szentelnünk ? De most már nem zavarnak a pántlikás vőfélek , igy azon reményemet bátorkodom kockáztatni, hogy a posta küldöttsége általad szives fogadtatásbati részesül. Talán legjobban kárpótolhatom hosszas várakozásodat, ha egyéb dolgon kivül a Carneval bohóságai iránti érdeklődésednek is némi részben, a lehetőleg eleget teszek. Ha kérded, hol keressük fel a helyet, hol az álarcos évadban a mesterkélt francia naturalismus iírazi féktelenségeiről fogalmat szerezhessünk? A le nouvel opera, az Eldorado, a grisettek tanyája a hírhedt Bullierben a Sorboune hallgatóinak tánc akadémiáján. Szeretném, ha elküldhetnéin az echot, mely a le nouvel opera pazarul aranyozolt boltiveiről a bal mas„Aki a művészetet imádja, az, — az Istent is imádja—mondja Pellico Silvio. Idegenekkel Pisa különben mindig televan. Hazánkból jelenleg gróf Esterházy Pál ő excell. időzik itt családostól együtt, kit a pisaiak „principelnek hivnak, s első szavuk a magyar utazóhoz; ismeri-e a mi „ungherese principé"-nket. .. ? ! A magyarokat különben nagyon szeretik az olaszok s „g a v a 11 é r - a e m z e t-nek tartj ák! A né m etek iránt nem valami nagy rokonszenvet tanúsítanak, pedig — vagy talán ép ezért — csak ugy hemzseg tőle — a „Passeggiata." Ez Pisának legszebb sétánya. Itt gyül össze délutánonkint a „szép világ," s itt láthatni a szebbnél szebb egyfogatú „barro c c i n ó k"-at, melyek közt a legszebb: egy fiatal magyar mágnásé: g r ó f E s t e r h á z y Móric é. Fenyvessy Ferenc. Jegyzőkönyv, fölvétetett a „Pápa városi és vidéki tanítóegyletnek" 1877-dik évi március 16-án tartott alakuló közgyűlésén. Jelen voltak Pápa városi és vidéki tanítók és tanügybarátok 54-en. 1. Kecskés Mihály polgári iskolai tanár üdvözli a szép számmal megjelent kartársakat, a jelenlevőket, bátorságra és kitartásra buzdítván és a tanítóegyletek szükségét és fontosságát fejtegetvén, kérdi, akarnak-e a jelenlevők tanító-egyletet alakítani. Kecskés Mihály ur felszólalására a jelenlevők egyhangúlag igennel feleltek. 2. Goldberg Jakab bemutatja Stáhly György Veszprém megyei kir. tanfelügyelőnek az alakuló közgyűléshez intézett üdvözlő táviratát, mely a jelenlevők által éljenzéssel fogadtatott. 3. Kecskés Mihály jelenti, miszerint a helybeli tanítók készítettek ugyan alapszabályokat, de ha a nagy számmal megjelent vidéki kartársak is be akarnak folyni az alapszabálykészítésbe, egy alapszabályokat készítő bizottság választását indítványozza. Goldberg Jakab felszólalására a jelenlevők a pápaiak által készített alapszabályok felolvasását határozták el. 4. Az alapszabályok felolvastattak, azok általánosságban és részleteiben elfogadtattak, azokat szentesítés végett a nagyméltóságú vallás és közokt. ügyi minisztériumhoz felterjeszteni elhatároztatott. ő. Magvassy Pál indítványozza az ideiglenes hivatalnokok megválasztatását. Az indítvány elfogadtatott és niegválasztattak: Elnökké: Kecskés Mihály pápai polgári iskolai tanár. Jegyzővé: Goldberg Jakab pápai néptanító. Pénztáritokká: Modrách Anna pápai polg. isk. igazgatóim. Választmányi tagokká: Halassy István, Hannig Antal, Tompa Zsigmond, Magvassy Pál, Österreicher M., Roseuthal Franciska és György Etelka pápai tanítók, Ihász István vaszari, Berky Ferenc nyárádi, Krém Adám nagy teveli, Bittman Antal szűcsi, Keszler Antal gyimóthi és Németh József dabronyi tanítók. Jegyzetté Goldberg Jakab ideiglenes jegyző. que figuráinak fiilébe csengett, vagy ha a, több mint 10000 lángból széláramlott világosságból csak egy halj vány sugarat expediálhatuék celládba, az apró betűk olvasásához is alig vennéd igénybe a szemüveget; de sem a hang, sem a tengernyi fényár, melyekben úszkáltak a frivolismus minden badarságai, a párisi farsangi ledérség karikatúrái, — inponderabilis physikai elemek lévén, nem szállíthatók a vaspályán. A continens capitoliumának három említett főbb farsangi színhelyei között azonban lényeges különbséget fogsz találni; az elsőben, hol Rothschtldek viszik a szerepet, gondod legyen tárcád tartalmára, mert csak a belépti dij elegendő volna egy la polca fői lakzi rendezésére. A brilliant hősok csarnokaiban az apró péuzcs vitézek nem divatozhatnak. Magam is az általad eléggé ismert okból, késztetett, visszavonultságban, csak mint figyelmes szemlélő lappagtam a tömkeleg közepette. Nem bocsátkozom a báli costuinok részletes ismertetésébe, a lyoni erisis nyomorultjait, azok egyikének csillogó rojtjai által is boldogíthatnád , mellőzöm a gyémántokat, a felesleges uszályt, a Chevalier ({Industrie hódítóit. Az Eldorado a Bullier, nemkülönben a btanchisseusesek keresett helyén a Salle Tivoliban, á la bouheur nincs szükséged a fékre, mely kedvedet korlátozza, a nélkül, hogy néhány felesleges francon kivül Qia ugyan ilyenekről Parisban szó lehet") szegényítenéd tárcádat, fekete öltöny fehér cravate a férfiak részére a praescribált toilette, e claque nem feltétlen szükség, hiszen a táncosnők fürge lábacskái, a la íraucaise, a plafonig szórva, eléggé ellegyezik izzadó arcod hevét. De elmúlt esőnek nem kell köpeny, félre tehát a caruevállal, mely (urfangos bohóságaival