Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-03-17

rétegű talajon gyakran megtörténik. Az ilyféle állományok kiváltképen előbb vágandók a jó növésű korosabbaknál. Ha az ifju növendék még el nem csenevészedett

; még ép és elegendő mennyiségben jelentkezik, ugy a vágás mint a sarjerdőüzem-kezelés leginkább ily helyen eszközlendő; mert ez által az utánsarjadzás biztosan és költség nélkül érhető el, s még ezen kívül több évet is nyer részint a fordában részint a növésben. Azonban nagyon kell óvakodnunk, nehogy ezen sarjadzást oly növényekből ís várjuk, melyek már csenevedésnek indultak ; a re mélt előnyök helyett általuk gyakran a legnagyobb kárt szenvedjük. Hasonló okok elonyösebbé teszik a vágást leginkább ott alkalmazni, hol a létező mag és a talaj tulajdonsága az óhajtott újra erdősítést kilátásba helyezi. ^^•w (Folytatjuk). Közigazgatási bizottság. (V.) Főispán úr ö méltóságának távollétében a gyűlésen a megyei alispán úr elnökölt. Az egyes szakjeieníésekböl mint fontossabbakat kiemeljük. Az alispáni hivatalhoz a lefolyt február hóban beérkezett 742 ügydarab, januárról elintézetlenül maradt 25 ; februárban előlegesen elintéztetett 207, véglegesen 490, az április- és május havi közgyűlésre íentartatott 52, mint gyüjto-szám nyilvántartásban hagyatott 9, elintézetlenül maradt 9. A megye egész területén megejtett újoncozás eredménye, kielégítőnek mondható, minthogy a kivetett ujoncjutalék a póttartalékosokkal együtt mindenütt fedeztetett; a veszprémi, enyingi és deveeseri sorozó járásban pedig a honvédség részére is jutott néhány újonc Az elmaradottak száma aránylag csel.ély. Jelen deficites korunkban minden esetre fontos és a leghelyesebb takarékosságról tanúskodó jelenség az, hogy a megye épen nem pazar budgetjébol 2382 Irt 4(5.13 kr. lett megtakarítva. — A belügyminíszteraz 1877. év felterjesztett költségvetéséből egyelőre 900 frtot törölt, de miután az alispán az árlejtcsi szerződéseket felterjesztette, pótliitelkép engedélyezte. A közbiztonságot illetőleg fölöslegesnek tartjuk a tót-vázsonyi és más leginkább gyújtogatásokban mutatkozó szomorú tüneteket itt még egyszer felsorolni Oly rendkívüli jelenségek ezek, melyek netaláni ismétlésének meggátlására rendkívüli eszközök lesznek szükségesek. A megye erélyes elöljárósága eddig is megtett minden tőle kitelhetöt és a jövőben is meg fog tenni ; a körülményekhez alkalmazott erélytöl a iegszebb sikert várjuk. A közgészségügy február hóban különösen a gyermekeket illetőleg kedvezőtlenebbnek mondható, mint. volt a lefolyt hóban — Leggyakrabban előforduló kóresetek a légzőszervek bántalmai voltak, melyek némely helyen járványos jelleget öltöttek, különösen Oskü és Csernye községekben, az elsőben okt 24-töl febr. l3-ig megbetegedett 47 gyermek közül meghalt 41; az utóbbiban januártól febr, 24-ig meghalt 31 gyermek, gyógykezelés alatt maradt 5. Vaszar és Uecse községekben a kanyaró dúlt, de csendes lefolyásáról tanúskodik az, hogy az elsőben ßl beteg közül csak 1 ; az utóbbiban 20 közül egy sem halt meg. A megye területén levő kórházakban az 1876. évben gyógykezelt 185 beteg közül elbocsátott 132, meghalt 14, ápolás alatt maradt 49. A k adóf'elügyelö jelentése szerint január hóban helyt a veszprémi adóhivatalnál 40387 frt a pápainál 29236 ,, a zircinél 9022 ,, összesen 78645 irt mely össze habár 45260 írttal több a mult év megfelelő havában befolyt összegnél, a várakozást még sem elégíti ki, minthogy a hátralék a folyó évi lejárt első részletnek hozzászámításával 633301 frtot tesz ki. A közvetlen adófizetők után az ]876. évi dec végével a pápai szolgabírói járásban 5006 frt 73

1

/,, kr., a deveeseriben pedig 3987 frt 26 kr. ma raot hátralékban. A február havi adófizetési összeg a 110 ezer frtot alig haladja meg, mi a mult havi befizetéssel együtt a folyó évnegyedi előírásnak még felét sem teszi. Ha az adóbehajtó közegek a törvények betűje és a kormányrendeletek szerint fognak eljárni, aminthogy máskép nem is tehetnék, a megkezdett március hó súlyosan fog a lakosságra nehezedni, ekkor ugyanis a folyó év első kegyedének adóján kivüt az 1875. és 1876-diki hátralékok egészen, az 1875-iki adósságnak pedig 50%-ja fogja behajtani. A ni. k. államépitészefi hivatal főnökének jelentéséből kiemeljük : Az 1876. évre összeirt 62990 kétfogatú, 302 egyfogatú és 77676 gyalog közmunkanapokból megváltás alá elöirár.yzott 14577 két- 73 V„ egyfogatú igás és 21l57 gyalognap után 23096 frt 60 krnak kellett volna befolyni; befolyt pedig tényleg 21004 frt 88 kr., mely ősségben bentfoglaltatik a természetbeni leszolgálás a!á előirányzott, de idő közben megváltott közmunka után 797 frt 6 kr.. behajtandó még 2888 frt 7S kr., mi az egész összegnek l3.5°/

0

t teszi.— A természetben leszolgálandó 484f5 két228'/„ egyfogatú igás- és 56519 gyalognapból leszolgáltatok 44586V

2 két-, 214*4 egyfogatú igás és 51476 V

2 gyalognap, A hátralékok az igásoknal S< a gyalogoknál 9%-t tesznek. Építtetett pedig az országúthálózatban 7 helyen 845 folyó ölnyi úttér kÖalappal és 2 helyen 30l ölnyi köalap nélkül; a je lentékenyebb közlekedési úthálózatban 6 helyen 1414 futó ölnyi úttér kőalappal és 5728 ölnyi kőalap nélkül. Áz országúthálózatban épüli 4 kö- és 8 fahíd : a közlekedési-úthálózatban készült i kö, 1 fahíd és 5 vízáteresztő kövezett csakijavíttatott torna. Heti szemle. Március Hj. Tisza Kálmánt a kormánypárti körben interpellálták Auersperg herceg osztrák miniszterelnöknek azon nyilatkozata tárgyában, mely szerii.t a magyar kormány a kiegyezési tárgyalások kezdetén a delegatiók megszüntetését szóba hozta volna. Tisza határozottan tagadta, hogy ily irányú inditványnyal fellépett volna. S igy alaptalan volt Tisza közlönyeinek a fusió alkalmával többször fölmerült azou híresztelése is, hogy Tisza a delegatiók megszüntetését annak idején szóba hozni szándékozik. A keleti ügy sorsa még mindig függőben van, Ignatiev, mint a K. N. mondja, szeretné Angliát rávenni, hogy a nemzeti jegyzőkönyvet aláirja. Azonban Anglia Oroszország terveivel és Ignatiev missiójával szemben oly bizalmatlan és gyanakodó, hogy valószínű, miszerint vonakodni fog a kivánt aláírást megadni. A porta és Montenegró közt folytatott békealkudozásokra nézve március 14-röl a K. N.-hez intézett távirat a következőkről értesít: ,,A miniszter ma is Montenegróval foglalkozott. Holnap alkalmasint értekezlet tartatik, tía a porta teljesen vonakodnék a Niksics és Morava jobb partja és a tengeri kikötőt átengedni, akkor a montenegróiak elutaznak. Az esetre ha követeléseik csak részben vettetnének el, a küldöttek utasítást fognak kérni Cettinjéböl." — A ..Veszprém" legutóbbi számában Tarezy Dezső', a „Pápai népbank" titkára az ugyanezen lapban megjelent lür ellenében, mintha a nevezett bank liqidálna kijelenti, hogy ez épenséggel nincs szándékában, s a részvénytársaság mérlegéből bárki is meggyőződ hetik az intézet activ állásáról. A részvénytársaság a febr. 28-án tartott közgyűlésében Békássy Lajos, Bori Szabó Sándor, Woyta Adolf, Steiner Ignác és Hoffner Albert urak személyében megyálasztot'a az igazgatóságot. ~ nak. a gyermekkornak egy-egy édes és lélejtlietlen emlékét varázsola elem! Az udvaron először Dudás

1

' kutyánk fogadott; farkacsóválva rohant elő s midőn engem megpillantott először keményen morgott, azután rám nézett okos szemével, mintha a mult emlékeit kutatná .. . egyszerre csak elnyiffantva magát, mellemre tette két lábát cs nyalni kezdé arcomat. Amily kényes voltam máskor ingem tisztaságára, most oly kevéssé jutott eszembe azt megmenteni. Azután következett öreg dajkám, kél más nőcseléd, meg a napszámos asszony; ez utóbbi mindenre erősítette, hogy nekem ismernem kell őt, az öreg (Jombinét. mert hiszen hajdan sok csókafiat hozott nekem. J'edig én nem ismertem a jámbort, hanem ezt dehogy mondtam volna meg. Midőn végre ezen necessáriumokou keresztül estem s abban a helyzetben voltam, hogy anyámmal egyedül zavartalanul beszélhettünk, hozzám fordult ő, hogy mondjam el most már, mi történt velem öt év alatt, de el ne hagyjak belőle egy szót sem, mert ő mindent, de mindent tudni akar. Erre azután elmondtam anyámnak, hogy hányszor ültem kurta vason hosszú fogságban, hányszor nézte le üres tárcám az anyagiság embereit, kik ebédelni siettek, szóval egyelőre minden roszat, ami csak terhelt, utoljára hagyva azokat, a mi jó és szép történt velem, hogy beszédem vége hatásos legyen; midőn azonban e pontra értem, biz isten nem jutott eszembe semmi. — De hál mit is érdeklik e dolgok önt anyám, hisz megírtam mindent, de mindent, a mit említeni érdemes, hanem itt . . itt . . . e helyen, e csendes kis faluban sok minden történhetett olyan, mit tudni jól esnék nekem. Beszéljen hát ezekről jó anyám, sokat igen sokat . . . beszéljen ismerőseinkről, különösen Darvasékról s az eu kis Esztikémről. Anyám ara elkomorult e szavakra, észrevettem mindjárt, hogy ama név említése fájdalmas benyomást költött benne. — Mi lelte kegyedet anyám — kérdezem őt — hisz az előtt — Igazad van, azelőtt nem volt okom komorrá lenni ama névre, melyhez minket oly meleg barátság s őszinte tisztelet kötött, de most az összekötő láncszem megszakadt, s az az erő, mely eddig minket egymáshoz oly szorosan kötött, most épen olyan mértékben taszít el. — S mi okoitta e/,cu várattan fordulatot? -- Oh az egész történet, feleié anyám. — Mondja eJ kérem, legalább hadd tudjam me.ír, mit kelljen róluk tartanom. •- Mintegy három évvel ezelőtt — kezdé anyám Darvasok udvarán egy reggelen borzasztó sikoltozást, lótás-l'utás zaját hallottuk. Boldogult atyád a zaj okát megtudandó, átszaladt s csakhamar észrevette, hogy kedvenc buldog ebe a „Briganti" Darvasok egyik legszebb! lovának, az annyira bámult „Hollónak'' függ az orrán s a neki vadult ló őrült A

r

ágtatással vitte az ebet magával. Mire atyád a lovat az ebtől megszabadíthatta volna, j a konyha ajtóból lövés történt s Holló élettelenül terült '. el a földön. Darvas ur lövése, a melyet természetesen a J buldognak szánt, a lovat találta, Briganti pedig ép bői - í rel menekült haza. -- Csak ennyi*? , . . akaróm kérdezni. - A dolog csattanós vége ezután jő - folytatá anyám. Darvas, ki különben is ingerült, szenvedélyes férfi volt s Kinek gyengcdlclen modora csak boldogult férjem szelid magatartásán volt képes lesiklani, mondom Darvas megpillantva atyádat, fegyverének másik csövét ráirányozá dühében, azonban még sem lőtt, hanem ehelyett atyádat a legaljasabb szavakkal illetve kitiltá házából. Képzelheted, mit érezhetett atyád oly sok ember jelenlétében történt meggyalázlatása felett s mit érzett akkor midőn kézbesítteteft neki a z , . . i törvényszék véffzése, melyből megtudtuk azt is, hogy Darvas beperelte atyádat, agyonlőtt lovának áráért. Atyád ekkor azonnal kártérítést ajánlott fel. pedig tudjuk, hogy erre nem kötelezhetné őt seuki. Darvas azonban erről tudni sem akart s perrel akarta compromittálni atyádat. A per vége az lett, hogy Darvas keresetével el etf utasítva s tartozott volna költségeinket kifizetni, mi azonban nem kértük tőle, hanem annyival inkább kérte saját ügyvéde, az övét. Darvas ur arról mit sem akart tudni, mert — saját kifejezése szerint — „pervesztő fiscálisnak semmi sem jár." S nem is kapott volna semmit, ha Darvas urou múlik, hanem az ügyvéd megexequállatla. Darvas ur még ekkor sem akarta hinni a dolgot, hanem azután mikor lefoglalt hintója felett megütötték a dobot, hallatlan düh roham vett rajta erőt s ennek befolyása alatt kiszórta házából a végrehajtót, s még a dobost, is. Hogy mi lett volna ennek következménye, azt te tudod legjobban, azonban Darvas ur c földön nem nyerhető el büntetését, mert a fentebbi eset után erős epeláz lepte meg s abból nem is kelt fel többé. -- Es Darvasak halálát atyámuak róják fel ? kérdezem anyámat. — Úgyannyira — feleié anyám, — hogy midőn egycvvel ezelőtt atyád temetésekor, a. nagyliszteletü ur kérdező Darvastlét, váljon boldogult férjemet kikiséri-e ? Darvasné oda nyilatkozott, hogy ő nem, de átka kifogja kisérni. — Borzasztó!... kiáltani fel méltatlankodva, tehát a minden szép ős nemes oltárául teremtett női sziv ily mérges szörnyekel is rejthet mélyében ? Es Esztike? ~ A hő jó angyal — feleié anyáin. Szerény ibolya melyet mérges növény mellé kárhoztatott sorsa, de azért annak pusztító nedvét, nem szívja magába. — Tehát ő nem osztja anyja gyűlöletét ? — Nem, ezt elég alkalmam volt tapasztalni. Darvas halála utáni időben történt, hogy én egy vasárnapon a délelőtti isteni tisztelet alatt egyedül, elvonultan ültem Darvasokkal közös székünkben, midőn a szentbeszéd alatt Darvasné leányával megjelent. Az előbbi engem későn vett észre, de ekkor ingerült mozdulattal megkapta lánya karját s őt a bivek méltó megbotiánkoztaíására kivonszolta az ajtón. Esztike hangos zokogás között hagyta el a templomot. Ez idő óta sem ők sem én nem látogatjuk a templomot, minek is vinnó'k gyűlöletünket az isteo szent házába .... — És azóta? . . . — Az óta. is találkoztam Esztikével gyakran az utcán. Szegény gyermek! Oly félve közelít, hozzám s midőn kezet csókol, rendesen megkérdi tőlem, hogy „kedves néni ugye nem haragszik? . . . látja éu ... én semminek sem vagyok oka." Azután gyorsan távozik tőlem, mintha nagy bünt követett volna el. Bizony anyja előtt nem is követhetne el nagyobbat. Midőn anyáinmali beszélgetésünk véget ért s én hálószobámba vonultam vissza, dacára a nap fáradalmainak, sehogy sem akart álom jönni az éu szemeimre. Esztike arca lebegett elöltem, az egykor gyermek Esztikéé. Minő szép növésű, minő kifejlődött lehet ó most öt év után? Mily szépek lehetnek most azok a gyermetegen mosolygó szemek, az az eper piros ajk. mily bájos csengő lehet az az egykor üde tiszta hang. Bizony sajátságos teremtése az égnek az ember, különösen a fiatal- ember! Mig nem birtam tudatával annak, hogy nem lehet látnom őt, közelíteni hozzá, addig alig gondoltam rá s akkor is ugy.. mint kis lánykára, ifjúságunk ártatlan játszótárs-nőjére gondnlni szoktunk. S íme most . . . az a gyermek egy egész álmatlan éjet szerzett nekem. Reggel első dolgom volt a kertbe sietni, ittbizo-