Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877
1877-03-03
valót, hanem igen is azon, hogy a helybeli izr. hitközséget nem kényszerítetfe Pápa városa arra, hogy az — egy némelyek kedvéért, — mondjon le a hitközség címéről. Cikkező többek között egy tíctiót használ okoskodása alapjául t. i. hogy a kérdéses izr. hitközség, £ kormánytól kapta a vallásközség cimet. Krre csak az Í megjegyzésünk, hogy éppen ennek ellenkezője áll. A magyar kormány éppen csakis h i t k ö z s é g e k e t ismer e cim alatt kapta a helybeli izr. hitközség is mindig mióta íenáll — törvényes központi képviselete, utján valamennyi hozzá, intézett rendeleteket, felszólításoka és ügyiratokat, és e címről még akkor sem mondani le, ha történetesen a többség, melyet az ,.egy képviselő'mint tüntetési viszketeg állal indítottnak állít oda, a hitközség cim mellett nem szavazott volna is. A benső egyházi életben, valamint abban, mi annak külső kinyoiiialát képezi, nem a közigazgatási és rendőri ügyek áltai körülírt hatáskörben mozgó képviselet, hanem az illetíi egyházszerkczel « az önalkotta, a felsőhelyen szentesílell alapszabalvszervezel dönt. KA alapszabály-szervezet pedig, mely ISGÍ>. július hó 1-1-eu nyert szentesítést — tehát régebb keletű mint az 1870-ben keletkezett autonom orthodoxia — I íj. ekkép hangzik : A magyar és erdélyhoni izr. községek kizárólag hitközségek. Ks hogy az általánosság teréről cg) specialis, teljesen analog esetre (érjünk át, szolgáljon itt egy, a nini. mag), kir. vall. és közoktat, ügyi minisztériumtól kibocsátott következő rendelet: U>2?(> sz. X. X. az u -i izr. község kerület elnökéhez : Traságod l'.é. 20. sz. a. kelt felterjesztése szerint több n -i izr., az izr. egyetemi gyűlésnek sxcntesítcU szabályai szerint hitközséggé alakulván, és önhatásilag választott elöljáróságot bejelentvén; ugyanazt Traságod felterjesztése nyomán a hivatkozott congr. szabályzat szerint alakúknak és mindazon jogokkal felruházottnak elismerem, melyekkel egy kellőé n s z c r v e /. e ( I, i z r. hitközségnek hí r n i a kell. Budán, miniszter úr nie.;;hagyásából az államtitkár Tanárky fJedeon m. k. Ami pedig azt illeti, hogy „minden jó nyelvérzékü ember tudja, hogy a nevek fogalmakat fejezvén ki, az élő nyelv nem ok nélkül cselekedett akkor, midőn a különböző fogalmaknak más-más neveket választott kifejezőikké," erre azt kell megjegyeznünk, hogy az „egy képviselő-' bizonyára mosolygott akkor, mikor e cifra szavakat leírta; hát a jó nyelvérzékü einher nem tutija — e, hogy az élő nyelv nem cselekszik? aztán hát minden név, melyet, az élő nyelv szeszélyében teremt, fogalmat kell, hogy kifejezzen? nem tapasztalta még azt az „egy képviselő,"' hogy „da, wo Begriffe fehlen, stellt das Wort zur rechten Zeit sich ein. 1 ' IIa pl. az élő nyelvnek, vagy is inkább valamely, az élő nyelvet fricskándozui szeretőnek eszébe jut egy „collegiumközséget" teremteni, hát akkor js jól „cselekedett'" az élő nyelv? hisz itt meg van a kollégium meg a község fogalma, mégis absurdum volna a collegiumközség elnevezése ép ugy, mint a „szilvalcuyésztés" vagy a „mezőgazdaság-község." Az élő nyelv ugy is elismeri a vallásos egyletet, a hitközséget, de elutasítja a v a 11 á s k ö z s é gel, \ alatuint hogy visszautasítja a hitegyletet. Hogy továbbá, minden egyházi felekezet, általában hitközség-' és, hogy a hitközség általános fogalom, mely a felekezetet magában foglalja, amint azt az „egy képviselő*' állítja, az éppen téves fogalom; ép oly téves mintha valaki állítaná, hogy minden állam egy község, a felekezet híveinek egyes testületei igen is hitközségek, valamint az állam lakosságának egyes részei községek. Hu, mint az „egy képviselő' 1 mondja, a hitközség név általános fogalom, melynek j különlegességeit a különböző felekezetek teszik, akkor a pápai aut. orth, hitközségnek magát izr. autón, felekezetnek, a pápai izr, nem orthodox hitközségnek pedig nem „vallás — hitközségnek," mint az „egy í képviselő" a maga élő nyelvén mondja, hanem izr. felekezetnek kellene magát neveznie. Lám! hová vezet az „egy képviselő" okoskodása! Végre sohse féltse az J „egy képviselő" a társadalmi rendet a „hitközség" elne• vezése miatt, nem nyújt erre nézve biztosabb garanliát ja „valláshitközség" sem, ha alapja nem az isteni féle! lem, az emberszeretet, a kölcsönös tisztelet, az igazság j és méltányosság! Ily alapon pedig a társadalomnak nem ; árt a „hitközség." ! Efly polgár. Tiszteli szerkesztő úr! : Ma nőegylet rendez valamit, az mindig sikerül! j V felkiáltást hallottam sok ajak.iól elröppenni a február • 21-iki társas estély alkalmával, melyet a Pápa városi Jjótékony nőegylet fele részben a m. k. honvédtisztek vagyontalan özvegyei és árvái ellátására gyűjtendő alap fele részben jiedig saját pénztára javára rendezett. Az estély valóban sikerültnek mondható, a mennyiben a rendezőség mindent elkövetett, hogy a számmal szép egybegyűlt közönségnek, minél élvezetesebb és változatosabb szórakozást szerezzen. A fáradozás nem is volt hiában, mert minden arcról vissza tükrözött az általános jókedv, mely a nőegylet mulatságait jellemezni szokta. A mulatság már a gyülekezésnél kezdetét vette. Minden személy érdekeltséget keltett a ki jelmezben jelent meg. A jelmezek száma különben nem nagy volt, de általában mind ügycsen és csínnal kiállítva. Zárka Dénes né és Vojfa Adolfné úrhölgyek, mint derék alföldi magyar menyecskék, Bennüli er Vilma kisasszony mint cigánynő, Szép Irén kisasszony mint olasz gyiiinölcsárusiié, Meiner Iguácné asszonyság mint halászlcány, Kön ez öl Józsefné asszonyság, Mányóky nővérek »"schmoll Juliska kiasasszony, mind általános tetszésben részesültek. I<"érliak csak négyen, öten voltak jelmezben s köztük mindenesetre a legeredetibb B e r m ü Her (t y u I a vol t cigány jelmezben. Az ő megjelenése általános vidámságot keltett; nem is hiában, ujdonat uj veres nadrágja volt s a nőegylet javára pár forintot a közönség zsebéből ügyesen ki heged ült. A tánc nagy kedvvel folyt egész reggelig, még azon jó is meg volt nála, hogy nagy lévén a közönség senki sem fáradt benne ki nagyon s jutott ideje a beszélgetésre is. A tánc szünetek alatt postajátékot rendezett az egylet, értékes küldeményekről szóló postavevényeket utalván a mulató fcrli közönségre. 10 játékugyan nem nagy megadóztatással járt, de a tárgyakat is alig lehetett volna nyereséggel újra eladni. Volt még ez estélyen valami látványosság is, „Tudomány és művészet csarnoka" néven niulogaüatolt 20 krajcáréit. Amint láttam, aki az egyik oldalon bement, a másikon nagyon hamar kijött ő a mit látott, arról mélyen hallgatott, most már én is bánom, hogy meg nem néztem. A nőegylet ez estélye általános jó emléket hagyott, a résztvevőknél s hiszszük, hogy jövőre farsang alatt sem fél a nőegylet jelmez-bál rendezésétől, meri a mostani siker a jövőre is biztosítékul szolgál. r. /. Meghívás. A székesfehérvári ügyvédi kamara f. é. martina hó 25-ik napján d. e. 9 órakor saját helviségébcn rendes KÖZGYŰLÉST tart, melyre a kamara tagjai tisztelettel meghívatnak. Tárgya ezen közgyűlésnek: 1. Az évi költségelőirányzat megállapítása. 2. Az évi számadások felülvizsgálása. 3. Az évi jelentés. 4. A telekkönyvi javaslat s arra vonatkozó észrevételek tárgyalása. Kelt a székesfehérvári ügyvédi kamara 1R77. február j8-án tartott választm. ülése határozatából. Pálffy Károly s. k. a kamara titkára. KÖZMŰVELŐDÉS^ Pápának két ostroma. (Fölolvastatott az ismeretterjesztő egyletben;. (5. folytatás;. Schwarzenberg tehát eredmény nélkül vonult vissza ; hasonló történt a császár küldöttjével, Petztzel, ki a zsold kifizetésére szükséges pénzösszeget magával hozta s a napot is kitűzte, melyen azt kifizetendi; de a megátalkodott lázadók lövésekkel riasztották el a vár alól. A békés kiegyezés meghiúsulta után Sclnvartzenberg petárdával akarta a várost bevenni, s e végből 3000 katonát maga mellé vévén, Győrből a legnagyobb titokban a város alá menni szándékozott. De bármily titokban készíttetett is a terv, a lázadók mégis megtudták s a kivitel megakadályozása végett a közellevö malmokba mintegy 300an elrejtőztek. Schwarzenberg csak akkor tudta meg* az árulást, midőn mindenünnét lövésekkel fogadták, melyek miatt a városhoz nem közelíthetvén, eredménytelenül Győrbe vonult vissza. Miután tehát a lázadók nyíltan a törökhöz pártoltak és semmi módon a hűség útjára téríteni íjket nem lehete, Schvartzenberg a várost ostromolni komolyan elhatározta, s e végett elegendő számú sereget ágyukkal fölszerelve Győrből kiindulván, Pápát július 25-én bekerítő. E közben az ostromlók számát a dunántúli nemesség, úgyszintén Kolonien ás Nádasdy saját csapataikkal gyarapíták. A lázadók ezalatt a malmokat sáncokkal körülvevén, ágyukkal és emberekkel ellátván erősséggé alakították át. Mindenekelőtt tehát ezeket kellett ostrommal elfoglalni, mi csakhamar sikerült is, s így a lázadók a városba szoríttattak vissza. Schwarzenberg tudván, hogy a lázadók a végsőig védelmezendik magokat, s főleg, mivel a hadászat mesterségéhez jót értettek, belátta, hogy az ostrom nem leend könnyű, azért a legnagyobb gonddal és figyelemmel intézett el mindent. Az ostromlottak, mivel az erőszakkal szerzett élelmi szerek is fogytán voltak, a fehérvári törököktől sürgették azt és segítséget; de nem tudni mi okból, sem az agyiket, sem a másikat nem kapták meg. Julius 26-áu a lázadók be sem várták az ostromot, hanem a város kapuján kijőve, a mieinknek ágyukkal erősített sáncát megrohanták, hol heves harc fejlődött ki a támadók és támadottak kösött. Ezt látván Schwarzenberg, csak könnyen fegyverkezve és sisak nélkül övéinek bátorítására sietett; de egy ellenséges golyótól találtatva, lováról leesett és holtan vitetett ki a harcolók sorából. A vezér eleste azonban nem csökkenté a mieink bátorsáírát ós harováp/vát. söt e miatt hoay.ura o-viilva Szeretnék én fülemüle lenni ; Hogy csattognék csendes éjszakán ! Megindulna a leghidegebb szív Szüm kesergő, panaszló dalán ! Jobb szeretnék hegyi patak lenni; Rohanva a völgyek keblén át. — Csókjaimmal halmozva a rózsa Kebelemre hajló bimbaját! Ami mégis legjobb volna lennem, Gyászos felhő az égbolt alatt: Kisírhatnám, — nem hánynák szememre Emésztő kiuos bánatomat!" A boci rémülten, lihegve tért vissza. — Mi bajod édes kisállatom? Mitől ijedtél meg? A boci úrnője mellett keresett menedéket. — Meg kell néznem, mi riasztotta meg ugy ezt az állatot. Csak nem tévedt ide valami . . . . v^gy valaki ? . . . Jaj ! ha valaki hallotta dalomat! . . A kis leány ijedten ugrott fel, s sietett előre, hogy ha lehet, meggyőződést szerezzen magának. Nem haladt csak alig ötven lépési előre, midőn a fűben egy alvó ifjút talált, mellette a vadász fegyverrel. (Folytatjuk.; Az ajándék. (Vége). Utazónk valóban érzé, hogy kezébe valami kemény tárgyacskát nyomnak. „De hát miért nem foglalkoznak az emberek inkább saját, ügyeikkel s miért inkább másokéval?! lármázott- mérgében és a nyújtott csodagyógyszert az ablakon kidobta. Föltette magában erősen, hogy ezen kíváncsi hai'pyákat nem fogja a dologról felvilágosítani, hanem meghagyja őket ostoba csalódásukban. „Őszintén mondhatom" — igy szolt ismét az említed jó szívű öreg asszony — „hogy éu ezen ártatlan kis magzatot lelkem mélyéből sajnálom!" Eközben a pscudo-csccscmő ismét sikított; mire az egyik utalársnő egész fájdalommal felsóhajtott: „Hiába, csak mindig találtatnak e világon emberek, kiknek szívok oly kemény, mint a kő!" „De már valóban azt hiszem 1 ' — diinnyügé utasunk magában, hogy ez az átkozott kölyök meg vau boszorkányozva; tán legjobb lenne, ha az ablakon kidobnám." Azonban csak hamar elállt ezen embertelen vétkes szándékától, mivel Oitlep Emmára, leendő kis sógornőjére gondolt. „Ugyan kérem az urat, üljöii félre az ablaktól"— könyörgött ismét a Hzomszéduő; inert az ily csecsemők, kik anya nélkül neveltetnek, igen könnyen megkaphatják a görcsöt. Én láttam egy csecsemőt, ki hülés következtében 24 óra alatt tizenhétszer kapott görcsöt. 1 ' „Hülések ellen igen ajánlatos a ludzsir" - '<>'>'tata egy másik; — köménynyel és ludzsiiral bármely gyenneket is meggyógyítom." „Én még legjobbnak tartom" — folylalá az előbbi „az altestet flanellkölőkkcl jól körülkölni. Hatása kitűnő; azonnal megindítja a—" De nem mondhatta el tapasztalatait, mert a kocsis bekiáltott: „Sout-Jenkiuslowii! félórai etetés!" „En nem szállok ki" — monda utasunk a kocsisnak, ki bámulva nézett rá, minthogy a többiek mind kiszálltak. „Nem száll kí? Ugy hát egy csésze meleg tejet hozok a szegény picike számára" — monda az egyik beszédes matróna, ki csakhamar visszajött, hogy a szegény kis csecsemőről gondoskodjék. „Azt nem fogja tenni!" rivalt rá utasunk mérgesen — „hál rabszolga vagyok-e éu, hogy nem tehetnék ugy, mint nekem tetszik?" Hangjának remegése elárulta telindulását, azért a szegény asszony meghökkenve szépen elsompolygott. Mintegy félórai pihenés után az utasok ismét felültek a kocsira, mely szokott lassúsággal tovább iudult
