Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-02-17

Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztöegylet, kertészeti társulat, lövész- tüzolíó-eofvlet A lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztő Lalcássára I Főútra 20. sz, emelet, 7. ajtó, küldendők. Pápa, 1877. február 17. Flalizetési és üirdelési díjak, felszóllamlások, Waj clitS tv á r O l y könyvkereskedésébe, megyebázzal szemben, inté/cndők. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, Előfizetési díjait: Egy évre 6 fr. Félévre 3 ír. Negyedévre 1 lr. 50 kr. A liircLeté.Si díjait, térfogat s/erintszámitulnak: 18Q centim. 20 kr, 50Q centiméterért SO kr, 70Q centimetcrérl 70 kr, •I00Q centim. 1 frt, loOQ centim. I írt 40 kr, 200Q centim. 1 ft, 80 kr, 500Q centim. "2 frt. 40 kr, .Í00Q centim. 5 H-t. A. közbeeső lérfogf toknál a következő magasabb fok díjjá számilalik. Bélyegdij mindig külön tizetendö. Felelős szerkesztő: Füredi AlTbiii. Kiadó: Wajdits Károly. Pártoljuk a krajcáregyletet. „.Pápai Lapok" legközelebb megjeleni számában már említtetett, hogy a „Pápai kraji cár-egylet^ megalakulása végre biztosítva van. Biztosítva van azon oknál fogva, mivel többen azon derék férfiak közül, kik városunk köz- és társadalmi éleiének felvirágoztatása iránt mindig érdeklődéssel viseltettek, egy baráti összejövetel alkalmával elhatározták annak felállítását. Ki van tűzve az egylet célja is, és ez nem más, mint azon betegek ápolásáról való gondoskodás, kik nincsenek oly körülmények közöli, hogy saját családjuk körében kellő ellátásra számíthatnának. Orvosi tapaszlalatok szerint ugyanis városunkban igen sok beteg, a ki különben megmenthető lenne a társadalom javára, azon sajnos körülmény miatt hal el, hogy hozzá tartozói nem tudnak gondoskodni részére a megkívántató és alkalmas élelmi szerekről, nem ápolják az orvos utasítása szerint, sőt orvosi sem hivatnak igen sokszor a beteghez, mert félnek az orvoslással járó költségektől. Azon kívül városunk lakosságának jó nagy része oly egyénekből áll. kiknek betegségük alkalmával alig van kire számilaniok s igy ha megbelegesznek. az érzéketlenség és közönyösség miatl a legnagyobb nyomorban vesznek el. E bajon már régen kellett volna segíteni Morl alig lehet az emberi társadalom ellen megszégyenítői)!) vádat emelni, az érző emberi szívre le verő bb eseményt gondolni, mint a minő azon tényeken alapuló tapasztalai, hogy sok oly emberi életei, mely néhány krajcár áldozattal megmenthető lelt volna, hideg közöny miall nyomorullan elveszni hagyunk. Hogy e tekintetben a mull idők emberei az erkölcsiségnek és nemes gondolkozásnak mily magas fokán állottak, mulatja az, miszerint városunkbann ugy mint másutt egyes, emberbarátok állal kórházak alapíttatlak. Viszont., hogy a társadalom maga mily vélkes közönynyel viseltelelt ezen téren önérdeke iránt, lanusílja az, hogy az egyes jóllevök alapítványai századokon keresztül alig szaporitlallak. Ezen hiányon segíteni inai nap csak az öszszes társadalmi osztályok együttes közreműködésével lehetséges. A kedvezőbb vagyoni állású és értelmileg műveltebb osztálynak kötelessége ez ügyben a közreműködés emberiségi, állami és társadalmi szempontból, a szegényebb osztályoknak pedig azon szempontból, hogy annak jótékony eredményéi ők élvezik közvetlenül. Ezen feladat megoldása tehát oly módon eszközlendő, hogy annak előmozdításához szegényebb és vagyonosabb, képzettel)!) és képzelleJenebb osztály tehetsége szerinl járuljon. S épen a krajcár-egylet alakítása azon mód, mely által ez elérhető. Egy krajcár heti befizetést képes teljesíteni a legszegényebb ember is. Képes teljesíteni azon koldus, ki néhány krajcárját könyöradományképen hetenkint a várostól vagy más jóltevölől kapja; képes teljesíteni, a napszámos, a cseléd, mivel az egy krajcár heli keresményének csak kis részéi teszi. Képesek az egy krajcárt befizetni a gyermekek is, kik ez állal reá szoktallalnak a jótékonyság gyakorlására s nemes önérzetre tesznek szeri, ha azon pénzből, mit különben nyalánkságokra költenének, hetenként egy krajcárt juttatnak a szegény betegek ápolására is. - A vagyonosabbak azok taláu az egy krajcárt keveselni is fogják, de jogukban áll nekik, ha akarnak az egyletet többel is segíteni, akár több krajcáros részlet folyvást való fizetése, akár időnként való ajándékozás által. A krajcár-egyletnek minden más egyletek feletti egyik előnye abban áll, hogy a befizetés csekély volla miatt kiterjeszthető mindazon egyénekre is, kik jótékonyságára reá szorulnak s igy az önsegély elvén alapul, melynek erkölcsi tekintetben, minden más nemű jótékonyságon való felülállása nyilván szembe öltő. További előnye más egyletek fölött az, hogy a tagok mindig képesek mindnyájan kötelességük teljesítésére. Más egyleteknél kiállíllaiik a nyugta a pénztárnok állal 5, 3, vagy 1 forintról s a tag meglehet ezl nem tudja kifizetni. Ezen okból felszaporodnak a hátralékok s utóbb a tagok megunván a zaklatási, oda hagyják az egyletet. De a hetenkint 1 krajcár befizetést minden tag képes teljesíteni s ha az egylet célszerűen szerveztélik, az egyes lagok utáni illelék bizonyos, hogy pontosan be is fizettetik EGY ERDÉSZ TÜIVŐDÉSEl. (Ajánlva L. Struniera kisasszonynak.) III. okrok közölt két kis madár Ide s tova csattogva jár. Egyik cseveg: gyere, gyere! Másik tova repül vele. Ugrándoznak, énekelnek; Le-ieülnek, tova kelnek. JSzivök remeg . . . oly boldogok ; Azt sem tudják, hogy hol dobog. Mért nem vagyunk mi ilyen pár, Mint e két kis boldog madár? Kedves ajkad csattogása Volna szivem vidulása. Hívogatnál hűn csevegve; Veled mennék messze kelve. Elrepülnénk oda, hova Emberi vad nem jut soha. Boldogságban, békességben Éldegélnénk ketten szépen; S megmézezve létünk sorát, Imádriók az ég jó mát!... Hejh! de le azt nem teheted, Mert hamis a lehelleted: Kein kell neked ilyen szegény, Becsületes, igaz legény! II aj s z a H a r n a. Akit még az Isten is megvetett. (Regényes elbeszélés). Irta: Gajmossy János Iván. IV. Rész. 1. Húsz év multán. (20. folytatás.; Arthur lelke messze — messze járt, ismeretlen regiokban röpködött, s szivét édes szerelem tölte el. Szerette az ismeretlent, kiének amaz általa látott őzet lenni hitte. Egy eszményképet alkotott magának és az eszményképért rajongott! Oh ! nincs is fenségesebb érzése a szívnek, — mint midőn még tisztán a földi salaktól egy szép, egy ártatlan eszményképnek hódol, midőn szíve oltárán ismeretlen kebel istenének áldoz, oh ! nagyszerű akkor a sziv édes érzelme! De viszont fájó keserves érzést nem érez oly élesen a sziv, mint midőn kutatva eszményét, fölleli végre, és — csalatkozik ! — Nekem is volt eszményképem, évekig kerestem; fölleltem, és midőn utána nyújtani kezem, össze törte a sors szemein előtt. Csalódtam! — És ekkor tudtam meg, hogy élni a bizonytalanságban, mégse oly terhes, mint a keserű tudattal. — No de mégis csak nevetséges vagyok, — kiálta fel Arthúr. Szeretek egy olyan valakit, kit nemcsak hogy nem láttam, — de még azt sem tudom, ha van é a világon ?! ... De mégis ! Kell, hogy az a lé íy, kit agyam leirt, létezzék. Ki ha igen 1 akkor enyémnek kell lennie ; — és ha enyém leend akkor én leszek a legboldogabb halandó a földön. No itt vagyok ni ! Azt mondám, nem fogok ide jönni, és már is itt vagyok eme veszélyes helyen ! -— Oh! apám, ha látnád engedetlen gyermekedet - tevé hozzá mosolyogva, — bizony kitagadnál ! — Ez tehát az a veszélyes hely ! Ez a paradicsom ! Mily gyönyörűek itt a fák, mily illatos a lég, s mily szépen dalol itt a madár! Nem, ma még beljebb fogok hatolni ! Es valóban, mikor Arthúr azt monda, hogy e hely kedvenc helye, nem rosz Ízlésről tett tanú bizonyságot, Sok szép helye van e hazán.tk, de olyan nem igen van több mint e hely, hol most az ifjú Dombházi áll. Magas, meredek hegyek zárnak három oldatról egy gyönyörű völgyet, mely mintegy ezer öl hosszúságban s 3—20 öl szélességben terül el a meredek hegyek között. A nyilas, melyen a völgybe juthatni, alig más fél Öl széles. — A völgy hátuljából eredve kis patakocska folya végig a helyet, s 7