Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-12-30

IV. évfolyam. Pápa, vasárnap ±877. december 30. 52. szán A szerkesztő és kiadó- { Hivatal "W aj d i t s Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak is intézendő!;. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. Päpa, 1877. dec. 30. Tisztelt olvasóinkhoz! Lapunk küzdelmes pályafutásának ötödik évéhez ért. Egy vidéki lap,*hogy négy éven keresztül saját erejebői fenntartotta magát, s hogy ezen négy év lefolyása alatt folyton fejlődve, erősbülve.: a tisztelt közönség pártfogását változatlanul megtartani képes Yolt, jele annak, hogy életképes, de egyszersmind jele annak is, hogy az illető város- és vidéknek értelmisége át van hatva dicső századunk azon szelleme által, mely a hírlap szükséges és nélkülözhetetlen voltát nem csak kimondotta, hanem azt mint a társadalmi élet egyik legfontosabb tényezöjeképen a nagy hatalmasságok közé sorolta. Mi jól ismerjük azon szerény működési kört, melyet a rendeltetés és hivatás egy vidéki lap elé szabott, s távol tőlünk azon állítás, hogy mint vidéki lap magunkat azon közlönyök közé mernénk számítani, a melyek mini országos, «mint világlapok — a nagy hatalmasságok képviselői, szószólói, bajnokai. De valamint a világ mindenség végtelen tárházában, nem csak — a nagy erőknek, hanem igenis a látszólag csekély erélyeknek is van hivatások van rendeltetésük épen ugy a társadalmi életben is a szűkebb kör, a családi tűzhely a közvetlen helyi érdek védőjének — a vidéki lapnak is- meg van a maga létjoga és hivatása, s ennélfogva a vidéki lap kicsinyben rendelve van teljesíteni azt, mit nagyban teljesít a fővárosi sajtó, sőt lehet mondani, Jiogy ennek nélkülözhetien kiegészítő részét képezi. Es e szerint kiválása van s ezen hivatás betöltésének kell, hogy éljen a vidéki sajtó. De viszont a vidék értelmiségének lm bévméröje azon támogatás, azon fogadtatás azon pártolás, melyben lapját a vidék lakossága részesiti. Mi az anyagi téren nem tartozunk az idealisták közé, s ezért meg kell vallanunk, hogy az előbb nevezett pártfogástól függ lapunk élete, sőt lapunk jósága. A lap javul kül ós béltartalmában üregbül, ha pártfogóinak száma szaporodik, mert csak is ez képes azon erkölcsi támaszt a lap munkásainak nyújtani — a mely mivel egyszersmind elismerés is a munkára serkent, kitartásra ösztönt nyújt, s képesít — a javulásra. Ezen támogatást, hogy elérjük, emelünk szót most midőn lapunkat ötödik évfolyamában is fentarlani törekszünk. De, hogy mi "ezen életkérdést képező támogatást valóban kiérdemelhessük, egész erőnkből oda fogunk törekedni, hogy lapunk a város és vidékének érdekeit képviselje, védje ós egyszersmind uj és új kérdések, eszmék, feladatok felvetése, megpendítése, megismertetése által anyagi és szellemi előhaladásuntal előmozdíthassa. Hogy mennyiben feleit meg lapunk ezen hivatásnak azt legjobban meglehet tudni, hogyha annak tartalmára, s a feldolgozott tárgyhalmazra visszapillantunk. Első sorban látjuk lapunk élén vezércikkünket. — Ez tárgyát mindig sociáiis életünkből merítette. Tárgyalt községi, megyei, egyleti, társadalmi ügyeket. Szól emeltünk közigazgatásunk érdekében, reá mutattunk társadalmunk sebeire, felhoztuk a hiányokat s ezek megszüntetését, javítását követeltük. Szavunk független és haA „Pápai Lapok" tárcája. III. A muszkák portraíja s jelleme. „Dc hátha már ilyen-'k vagyunk mint mondjátok — igy szól,-nak a muszkák — miért íiem bátoritatok a jóra? miért nem „iparkodnak bennünket barátságos szavak, szívélyes tanácsok „állal megjavítani, a belénk a hatadás vágyát önteni?.'! Képmutató alázatosság.' Ha ti azon népek számából valók lennétek, melyek a világosságot sovárgva keresik, már reg hasznosokra fordíthattátok volna ama leckéket, melyeket, a polgárisulí jVyugot folyvást küld felétek, Ugv tettetek volna mint az Egyesült államok, melyek, habár nálatok a politikai s társadalmi (éren sokkal fiatalabbak, mégis ezer meg ezer mértfölddel állanak előttetek, mert bátran beleléptek a müveit Európa nvomdokaiba. Dc ti elzárkóztok szörnyeteg iütézvcuyeitekbe. Ti bedugtátok föleiteket az eszmék zajától, miknek csatája körülöttetek hangzik. De mit mondunk ? I Tt az nj nemes eszmék leverésérc mindig készen álltatok, mint valami falka, mely egy uj szimatolásra gumóvá alakul, bogy letiporja az ellent. Ti, mint valami dacos kölyök, kit csak a vessző subogása hajt meg, mindig ellenszegültetek a társadalmi nagy család minden magasztos mozdulatának, de sőt a többi népekkel szemközt őtddóktől fogv» büszke, kihivó, s fenyegető állást foglaltatok. A ti kormánytok élő szörnyeteg jelképe mindannak mi visszafelé megy, élő képviselete mindannak, mi Európát egy átkozott múltra emlékezteti. A ti társadalmatok olyan mint egy, az ör közepére dobott rémséges nagyságú határkő, melynek tövénél ti mint valami nyivfészek, nyüzsögtök, mint. egy megcsökönyösült anaehronysmus, vagy mint egy gránitoszlop, melyen tiz nemzedék nem tudott csorbát ütni. Idézzetek csak egyetlenegy szolgálatot is, melyet valaha a világnak tettetek! Hol vannak Íróitok, bölcsészeitek, ihletett 6

íónofe

altok-. művészeitek, nemzetgazdászaitok stb? Az általunk felétet öntött nemes ismereteket azzal háláltátok meg, hogy egy lelketlen s könyörtelen háborúval hazánkat letiportátok, hallatlan cm

isnittssal tudatván uratokkal: hogy magyarország annak lábai előtt hentereg! — pedig e uemzet nem hentergett soba! Mert sohsein volt szolga mint ti, s még legyőzésében is megtartó- nemes m

éUóságát. Ti ellenségei vagytok Franciaországnak törekvései A.Mj-Iiának i?,sia miatt, Ausztriának és MagyarorElőfizetési díjak: Egy évre 6 fr. — Félévre 5 ír. — Negyedévre 1 Ír. SO kr. Egy szám ára lö kr. üirdetések 6 hasábos petitsorban 5 kr. axy ilttéx"*Tbexi soronkint 2!3 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. táro z o11, elvünk szabadelvű volt ugy fel- mint lefelé Egyes személy érdekét soha sem képviseltük, csak az összes érdek volt az mi szemünk elölt lebegett, s ezért ha a hiányok felemlítése tálán fájdalmasan hatolt is, de azért roszakarat, személyes ellenszenv, önérdek, tollúnkat nem vezérelte soha. mert mi nem a személyt támadtuk meg, hanem csak is a dolgo.t, a bajt, a hiányt, melynek ismerete, felemiilése nélkül javulást nem lehet képzelni, nem lehet reményleni. És vezércikkeink ezentúl is ilyen elvben, ilyen irányban leendenek tartva, s ezt midőn felemiitjük, egyszersmind hozzá tesszük azt is, hogy bennünket ellenséges indulat, személy* vagy osztály ellen, vezérelni nem fog, valamint eddig sem vezérelt. A sajtónak feladata — a kritika, mivel csak ettől lehet eredményt várni, reményleni és egy lop, mely kritika nélkül csak tömjénezést, a hiúság és emberi gyengeségek cirógalásál végzi — az nem lap, annak nincsen hivatása, az nem áll azon színvonalon, melyen a sajtónak állnia kell. Mi nem kímélünk fáradságot munkát ennek eléréséhen, s törekvésünk közepette egyedül a közérdek szózata fog vczelni, melynek szolgálatában állunk, s mely szolgálatnak hiven megfogunk felelni.— Ezen törekvésünkben kipróbált, s velünk egy nézeten, egy elven lévő és a közügy érdeke állal áthatolt férfiak, mint munkatársak sorakoztak hozzánk, hogy ismereteik, tehetségök és munkájúk által támogathassák lapunkat, s igy munkaerők tekintetében bízvást nézünk a közelgő új évfolyam elé. Lapunk továbbá hozni fog még egyébb önálló cikkeket is, melyek feladata valami új eszmél, új gondolatot az olvasó elé hozni. Ezen kivül pedig nem vonhatjuk magunkat vissza, attól sem hogy a nagyvilág fonlosabb eseményeit ne regislrálnánk, s ezt t. olvasóink lapunk egyes rovatai alatt találják, melyek közölt a ,K ü I ö n fé 1 é k" rovata az, melyre ez alkalommal különösen is figyelmeztetünk. -— Ugyan is, mi ezen rovat alatt felfogjuk említeni azon cultnrális mozgalmakat, melyek az emberi művelődés terén létrejönnek, igy péld. a feltalálások, felfedezéseket, s egyszersmind ide csatolván kisebb érdekes közleményeket, melyek a nagyvilágban történnek. Mi magyarok azon nagy hibában szenvedünk, hogy az új eszmék elől elzárkózunk s azokat kicsinyléssel mellőzzük, holott haladásunk egyedüli kulcsa ezen eszmékkeli megbarátkozás, megösmerkedés — s az innen merítendő tanulás: ezt előmozdítani fogják azon közlemények melyeket „Különfélék" rovatunk alatt nyújtunk, s melyek nagyvilági lapok és müvek nyomán állítatnak össze. Különben is, hazánkban a reális dolgokat, ha a í

na

É>y politikán' kivül esnek, nem szeretik, pedig az élet alapja a rcá.lis téren nyugszik, s ezért lapunk minden tekintetben oda fog törekedni, hogy ezen „praktikus" gondolkozást elősegítse és megerősíthesse, mert megvagyunk győződve, hogy ez által több hasznot teszünk, mintha a fűzfa poéták rimelését terjesztenénk. A szépirodalmat Tárcánk illetőleg Csarnokunk van hivatva képviselni, s cz alkalommal kiemeljük, hogy versel csak is ha költemény, közlünk, és pedig leginkább akkor, hogy ha a szerzőben hivatást, tehetséget, költői ihletet tapasztalunk, egyszóval ha az illető részére a nyilvánosság megnyitását ki kell eszközölni. Különben is nagy baj azon v e r s e 1 é s i m á n i a, melyben társadalmunk szenved, azt hívén, hogy — okos ember csak — a költő: — ezért nagyon sokan ezen verselés! mániának esnek áldozatul, s mint impraklikus álmodozók az élet nehéz küzdelmeit átharcolni nem képesek. Mi őrizkedni fogunk ezen betegség terjedését elősegíteni, s ezért lapunk csak a költemények számára leend nyitva, holott a versek mellőztetnek. Lapunk többi rovatai alatt fogják tisztelt olvasóink városunk, illetőleg megyénk életében előforduló eseményeket, hireket, mozgalmakat és törekvéseket kiineritöleg feltalálni, még pedig csoportosítva, az áttekinthetes megkönyiléso végett önálló rovatok alatt. Lapunk tehát célszerű beosztás és gazdag béltartalommal fog megjelenni, s fel fog karolni minden mozgalmai, a mely társadalmunk terén létre jő, Pápa városa és vidékének érdekeit hiven fogja szolgálni, s mint szabadelvű lap, egész erejét oda fogja összpontosítani, hogy pártolóinak támogatását kiérdemelje, — mely támogatást a közérdek tekintetéből meghozni kérjük. Á szerkesztőség. "M—llll II l—W II» •Ii —1 ÍJ Az isteni akarat, városunk egyik, előkelő és lelkes polgárának éleipályályát befejezni rendelé! A sors vaskeze ledöntött egy oszlopot, mely 67 éven át dacolt az élei viharaival; ledöntött egy oszlopot, a mely hordani segité közügyünk nemzetiségi, megyei, városi és törvényhozói életüuk épületét; ledöntött egy oszlopot, mely azon menhely csarnokát horda, hová menekült a nép, midőn jogtalanság által üldöztetett, s jogait megmenteni óhajtáí Egy bajnok halt meg; nem hadvezér, nem ország s világra szóló politikus, hanem — a szó teljes értelmében Ember. Ember, ki mint barát önzetlen, feláldozó, őszinte, és jószivü, igaz és becsületes; ember, ki élt másokért; ember, kit gyászol családja, gyászol rokouja, barátja, ismerőse, polgártársai , gyászolja, nz egyház, gyászolja az iskola és gyászolja — a magyar törvényhozótestület, melynek egyik tagja volt. Egy ember szűnt megélni, ki harcosa volt a nemzeti ébredés korának, harcosa volt a szabadságnak és az igaz ügynek. Egy ember szűnt meg élni, ki egy hírneves magyar család utolsó ivadékát képezte, s kinek személyében a Xagy Szabók családja őrökre sírba szállt. Az ugotíi választó kerület képviselője Xagy Szabó Ignác nics többé, felszáíván nemes telke az örök élet csarnokába, fel a jók örökös hazájába ! Folyó hó 24-cn hozá tudomásunkra a villanyos szikra, hogy reggeli 1 órakor hosszabb betegeskedés után Budapesten meghalt'azon polgár, ki az ugodi választókerületet a magyar parlamentben képviselte. A gyászhír nem jött váratlanul nekünk kik láttuk a nemrég még ritka szépségű, erős férfiú egészsége és erejének napról napra hanyatlásnak indultát, és még is lesújtó volt reánk annak tudata, hogy városunk, megyénk, és a haza szent ügye önzetlen munkásainak száma ismét kevesbedett. Nagy Szabó Ignácban egyik hü fiat vesztette a haza, — ki a 48-iki szabadságharcban fegyverrel szolgálta ugy majdan alkotmányosság kora újra ébredésével az országgyűlésen a törvényhozók között találjuk Őt, hova az ugodi választó kerület közbizalma három izben u. m. 1881. 1865 és 1875-ben küldötte. — E bizalomból látszik mije volt ő az ugodi választó kerületnek. Ha az országgyűlési képviselők választását nem a pártszempont, hanem csupán a személyes bizalom vezérelte: az ugodi választó kerület mindig Xagy szagnak a Kelet miatt, Poroszországnak maga miatt, cs Törökországnak? Ah szegény Törökország! ugy is tudja mindenki mi miatt. Ti átvettétek tudományunk egy részét, a fényűzési cikkeket, megtanultátok tőlünk a hadászatot, éa más ezer meg ezer dolgot, s ennek viszonyzúsaul kozákjaitok dárdáinak hegyét, mellünknek szegeztétek! A Nyugot áldásait azzal háláltátok meg, hogy mindenütt a baromi despotismus, s az erőszakos önkény hordáit állítottátok föl. Nem vagytok-e buzgó pártfogói minden önző érdekeknek, minden őrjöngő s beteges elméknek, mik a népeknek egy jobb léteit természetszerűleg küzdő törekvéseit elnyomják? iYciu nyomtok-e el minden, még a legártatlanabb elméletet is azonnal golyóval és Siberiával? Es mégis jóakaratankra hivatkoztok! azt kívánjátok, hogy vezessünk mint valami tanulékony gyereket, kihez mestere jogos reményeket kötött. fiz hasztalan munka lenne. A ti tökéletlenségeitek és bűneitek, intézményeitek fatális befolyásától származnak. Legyen bálorságtok c rettenetes befolyástól megmenekülni, s akkor a civilisatio szava, még segíthet rajtatok. Sehol a világon nem látni annyi érdemjelet mint Muszkaországban. A sétatereken, utcákon, nagyúri szalonokban, klubbokbau, mindenütt és mindenütt, akatíoz emberekre, kiknek melle mindefele szinü szalagok cs keresztekkel van tele. Oroszország: az érdem jelek hazája. Az ember azt gondolná e dolgok láttára: hogy itt oly emberek között jár, hol a nagy polgárok és érdemes egyének többségben vannak, s hogy itt az erény összevissza szaladgál az utcán. Hanem csodálkozásod azonnal megszűnik, ha megtudod, hogy nagyrésze e kereszteknek,! miknek az oroszok oly roppant sokat tulajdonítanak, ármány é|> alávalóság által született. Mindazon hetvenkedések kőzött, mikkel ajs orosz nemesség hiúsága szokott megfizettetni, a legelső helyet" a föl díszítés foglalja el. Ez féktelen őrjöngő mániája, nyugtalan ólma, uralkodó szenvedélye a társadalom magasabb osztályainak Az oroszok nem! vennék észre, hogy az érdemszalagok e bőséges kiosztása, az ő legszomorúbb erkölcsi betegségöket, gyermekség és baszontalansággal eltelt óriási hiúságukat áiuija el. Es nem látják be, hogy e nyomorúságos csecsebecsének] rajok nézve fölötte fontoa eredményei vannak azért, mert minden kitüntetésnek egyedüli osztogatója s adományozója a despota cár lévén, ő ez által szolga teremtményeket láncol magához kikről előbbutóbb drága áldozatot fog követelni! ! A wmw$é£ rain^niiiUt u:ry:inaain essaiák s kasai elő- 1 ítéletekkel van áthatva. Az orosz sehogysem foghatja föl: hogyan bírhatja valaki polgártársai becsülését, ha nincs neki tisztességes enne. Az se megy a fejőkbe: miként lehet valaki valami, ha nincs osztályozva, ép ugy mint a moly, vagy más rovar, melyek mindegyikének meg van a maga osztályzata. Szerintük csak az az állam tiszteletreméltó, melynek lakói osztályokba sorozvák, mint pékiául a természetrajzban az állatok. Szerintük a kasztok hiánya: valáságos anarchia, vagyis fejetlenség. Ok jámborul hiszik: hegy egy szabad nép minden méltóság s jövő nélküli nép, s egy, nem osztályozott ember annyi mint — csavargó, Legyen szabad itt egy beszélgetést előadnunk, mely Lacroix, és egy orosz senator közt folyt le. Ez eléggé megfejti, az éjszak e nagy fiának gondoikozásmódját. A jelenet egy asztalnál folyt, le, számos orosz jelenlétében, kik a tiszteletre mélíó senátor szavait folytonos fejbólintásukkal erősítgették. — Szolgál ön uram? kérdi tőlem a senátor. — Hogy érti azt uram? viszonyzám, — Azt kérdem vájjon katona-e ön? — Az nem vagyok uram; sokkal több jellemfüggetlenséggel birok, minthogy valaha a vállrojtokat óhajtottam volna. — Független?! de mégis keli, hogy magánál felsőbbet ismcrjcD, s valakinek engedelmeskedjék. — Én csak hazám törvényeinek engedelmeskedem, s nincs senkinek joga a világon, nekem parancsolni! Ah bocsánat igen, tévedtem: én szótfagedok parancsnokomnak, midőn nemzetőri szolgálatban állok, mert elfeledtem önnek mondani, hogy nemzetőr vagyok. A senator előbb elszomorodott arca, egyszerre mosolygó lőn. — Ah! tehát, ön nemzetőr, ez igen szép. Kétségkívül tiszt ön ? — Xcm vagyok. A fseuator arca újra elborult., a meglepetés kifejezésével, — De hát csak van valami rangja? -— Xiucs biz a semmi a világon. — Micsoda hát ön? — Egyszerű vadász, vagy ha ön jobhau szereti, katona. Ah ! . . . Mennyi dolgot fejez ki e felkiáltás! S mennyire szálltam alá kérdezőm véleményében! — Ön még nem tiszt, — folytatá — de kétségkívül egykor az leend ? — ReuuHtylenr. ba Mcn ^eg'tt, soh-eui Icsz-ek. v<5