Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-12-16

3000 választó csoportosalt egybe. — A gyűlés a bizottság ajánlatára egyhangúlag elfogadta Girardin Emil candidálását. A gyűlés megnyílta után kevés idővel érkezett meg Hugo Viktor és Gambetta, kiket a választók tömege zajos tapssal fogadott. Elnökölt Hugo Viktor, alelnök Gambetta volt. - Az elnök a következő beszédet intézte a választókhoz: „A helyzet — úgymond — egyszerű, de egyszersmind borzasztó, Franciaország harcban áll, ki ellen? vagy inkább nüelleu? Az egyéni hatalom v ellen. Az egyéni hatalom az ellenság. Küzdenünk kell tehát ellene, sőt le kell küzdenünk. (Hangos taps). Le kell vernünk mint systémát, mert szükséges, hogy Franciaországban hasonló situatio színre ne kerülhessen. Felette szükséges, hogy oly nemzet felett mint a francia, ne hatalmaskodjon egy ember akarata soha. Az egyéni hatalom ezen különös látványt tárja elénk, hogy most a francia nemzet egy ember által vau megtámadva. Bele kell nyugodnunk e helyzetbe és elmondhatjuk, hogy miután éreztük azon megaláztatást, átéltük azon kínos fájdalmat, hogy Franciaországot körülvéve láttuk egy népáramtól, most tűrnünk kell azon nemkevésbb kisebbé megaláztatást, látva a francia népet egy ember által megtámadva. Ez a krisis oka. A krisis nem tarthat tovább, ez lehetetlen, mindnyájunknak kötelessége, hogy annak határt szabjunk. Nekünk egész a végső határig kell menni. Én részemről kijelentem, hogy menni fogok. (Zajos taps vihar, minden oldalról kiáltások, megyünk mi is). E helyzet tehát meg van értve, semmi sem könnyebb tehát mint azon kérdést megoldani, mely jelenleg önök határozatára vár. Egy harcos-t kell tehát önöknek választani, önök előtt áll az ki 6 hónap óta küzd ír a jog, a szabadság és a nemzet becsületéért. 0 a mi bajtársunk és nekünk szükségűnk van arra, hogy önök közérzelmeíket oly választásban adják tudtára az egyéni hatalomnak, mely választás azt érje, ki e hatalom ellen a legerélyesebben küzdött. Csak egy szót szólok még, éu Girardin Emiire fogok szavazni, mert szavazni ő reá, annyi mint szavazni a zsarnokság ellen. (Hoszszas szűnni nem akaró taps és kiáltások). A választó bizottság titkára ezután felolvassa azon iratot, melyben a bizottság egyhangúlag Girardin Emil felléptefésének javaslatát adja tudtul." Azután fyisebb szócserék után (íambetta lépett a szónok helyére és következőleg beszélt a válaszlókhoz: „Uraim! Nincs szándékom szónoklatot tartani önök előtt, de nekem ugy tetszik, hogy legelső kötelességem mulasztanám azon természetes várakozás elégtételének érdekében, melyet jelen órában a republicanusok tekintélyes gyűlése igényel, ha nem adnám tudtul néhány szóban váleméuyeimet, azon politikai bonyodalom felett, mely okt. 15-e óta vállainkra nehezül, önök mindnyájan érzék azon kegyetlen politikai lidércnyomást, mely Franciaországra nehezül, fárasztván azt egész a kimerülésig. Mondhatjuk, hogy nincs Franciaországban egyetlen szív, egyetlen fő, mely ne borzadna el a mult felett, mely ki volna békülve a jelennel és ne aggódnék a jövő miatt. Mindeu érdekeink fenyegetve vannak, Franciaország veszélyben áll idebennt, veszély környezi azt kívülről is. Minden egy kétes kérdésnek van oda vetve ez államban a társadalmi élet veszélyes fennakadásnak néz elé (Taps). Mondhatni, hogy Franciaországot egy általános meglepetés érte, azon méltatlanság miatt, mely az október 14-i választásban nyíltan kifejezett, akaratát, reményét és vágyait lábbal tapodta. Október 14-én világosan kimondta mit akar és miért mert, tudta hogy ő legfőbb biró, kinek határozata eló'tt mindenkinek meg kell hajolni (Hosszas taps). Kimondta azért, mert tudta, hogy a nyilatkozatra szüksége volt hitele, becsülele és nyugalmáért. Én midőn ez ünnepélyes határozatát tudtul adá, melyrőlgazt hívé, hogy döntő leend, ime szembeötlik egy maroknyi ember csoporttal, kik semmit sem nyomnak a haza mérlegében, egy jelentéktelen kisebbséggel, kik azt felelték Franciaországnak, hogy sem rendeleteire, sem akaratáról számot nem tartanak, tíroglie monda (általános moraj), hogy a szavazatok eredménye nem tudom mi okozta félelem döntötte el, mely a polgárok lelkében támadt — De végre \s Franciaország harcolt c« neki nem engedelmeskednek, hanem vannak most olynu megbízottjai, kiknek színe keserű és fejők tiszta, kik nem vesztegetik az időt, a beszédekkel, kik elhatározták egyszer s mindenkorra megoldani a kérdést, tudni akarván vájjon Franciaország fog-e uralkodni, vagy szolgaságra jutand-e. hogy vájjon lehetséges-e az ellenállással találkoznia, melynek merényleteit tovább nem akarja tűrni. És ezért teremtett egy többséget, mely nem fog a le

gális útból ki kivitt előadást okozá, hanem az ügyes tapintattal intézett célszerű rendezés is nagyban elösegíté. Az apotheosis után görög tüzfénynél szemlélhető s a magyar irodalom neratöjének feltámadását jelző plastieaí csoportozat köy.epén Dr. Kovács Pál arcképével nem kis mértékben emelé az előadás sikerültét. Ugyszinte elismerést érdemel azon intézkedés is, miszerint a vigjátékok előadása alkalmával, a színpad felső feléről hullámszerűen lecsüggö koszorún kigyódzó sorokban olvasható volt az ünnepelt férfiú által írott sziümüvek cimsorozata. Az előadást a színházi zenekar nyitá meg, Plunyady László cimü opera egy részletének eljátszása áltat. Mire társulat tebetséges tagja Beödi koszorút nyújtott át az ünnepeltnek üdvözölte öt különösen a magyar színészet nevében, melynek előrevitelo körül ugym >nd megszámlálhatlanok érdemei s ez érdemek fényes bizonyságai a még most is érdekea, tiszta magyar zamattal irott s a nép életét eléggé hun jellemző színmüvei. Utánna következett Ternyeinek, a ,,GyÖH Közlöny" egyik szorgalmas munkatársának ezen alkalomra irott Ápothesisa Kovács Pál két vígjátékának a „Magának akart másnak kórt," s ,,Propter certum pioniam" cimüeknek előadása, mely utóbbinak cime az esti banketten többször elmésen felemlíttetett, s egy izben szerző ellen iá ügyesen s derülteéget kehŐen alkalmaztatott. A színielőadás végeztével, 8 óra után ismét a délelőtti ünnepély színhelyére a nemzeti lobogóval feldíszített Lloyd épület nagytermében özönlött a mivelt közönség, résztvenni a körülbelül 300 terítékű banketten és élvezni az ott elhangzó tartalmas, ^ közbe-közbe elmés toasztok kellemét, melyek miatt a bankett a délelőtti ünnepélynek valóban méltó folytarása volt. A karzat most is megtelt, mint nappal, Győr város ékességeivel, a gyönyörű koszorút képező hölgyekkel, a kiknek szemeiből kilövelö villámok több rajok vonatkozó toa$zt eredményezői voltak. A ,toa*ztok sorát Prágay rendező bizottsági elnök nyitotta meg. emelve poharát a királyra, királynéra és Kudolf korona hercegre ; azután Kautz Gusztáv jogtanár emelt szót éltetve az ünnepeltet mint költőt, lelkes hazafit és gondos családapát. Győri Vilmos három toasztot mondott: az elsőt Kovács fáJia, * magy, ^ aca^éajia é$ Kisfaludy társaság nevében, \ térni, azon feltétel alatt ha onnan senki ki nem lép. (Feszült figyelem). Azon fontos kérdéssel állunk szemben, hogy az erő ellent fog-e állani a jognak? Nem tudom ha szándéka-e néhány zavargónak szembeszállni erőszakkal a jognak, de tudom azt, ha a többség egyelőre csak kötelességét teszi is meg úgy a jog és erő egy oldalon leendenek. (Taps). Es most uraim lépjenek az urnákhoz — szavazzanak tömegesen, hogy a siker általános legyen. — Nem tudom ha a választók december 16-áig megérjük-e, mert különös időszakban éiünk, midőn nem tudjuk biztosságban maradhatunk-e csak 8 napig is, de a candidált elfogadása is felérend a választással is. (Hosszas taps). Nincs több csak még egyetlen szó, melyet még önökhöz intézni akarok, az tudniillik, melyet Girardin Emil 1848. februáriusi forradalomkor mondott, s melyet szeretném ha nem csak Párizsiak, nem pusztán Franciaország, hanem az egész világ hallana. Legyen bizalmatok! (Hosszú taps)." Gambetta ekkor a gyűlést tanácskozásra hivja fel a candidált elfogadására nézve. Az egész gyü lés egyhangúlag elfogadja, egyetlen ellenfél sincs. — Ezután hangos felkiáltásokkal Vive la respublique Éljeu a köztársaság, a tömeg szétoszlott, semmi zavar sem történt. — A választást figyelemmel fogjuk kísérni, s az eredményről annak idején értesítést adunk. Edelényi ei és városi ügyek. — Veszprémmegye bizottságának f hó 10-én tartott közgyűlése. A gyűlés elnöklő Bezerédy Gyula alispán által meguyittatváu, olvastatott a ui. kir. belügyministerium leirata, melyben a gyámügyi törvény életbeléptetése alkalmából igénylendő személyzet szaporítás tárgyában a megye részéről tett felterjesztés folytán az árvaszéki jegyzői állomás rendszeresítését helyben hagyja, — ellenben a gyámi szolgabírói, alügyészi, könyvvezetői és írnoki állomások felállítását megtagadja. Az állandó választmány bővebb indokolással ujabb felterjesztést indítványoz. Csapó Kálmán nem osztja az állaudó választmány véleményét, s a felterjesztés ismétlését akkor látná szükségesnek, ha a tapasztalás azt mutatná, hogy a tisztikar az ujabb teendőket a legmegfeszitettebb tevékenység mellett sem bírja meg. — Véghely Dezső kijelenti, hogy a gyámügyi törvény által a törvényhatósági tisztviselőkre ruházott ujabb teendők halmaza, már most kétségtelenné teszi azt, hogy a mostani tiszti létszám azoknak megfelelni képes nem lesz, — igy a kísérlet csupán a közérdek hátrányára lenne, kéri az állandó választmány véleményének elfogadását. — Molnár Aladár országos képviselő is elkerülhetleunek látja a szaporítást. — 0 is a felterjesztésre szavaz, és a központi tisztikar szapuiitása tekintetében egész terjedelmében elfogadja az állandó választmány indítványát azonban a gyámi szolgabirák helyett csak a segédbirát szarnák kéri szaporittatni. Sikert csak igy remél a feliratnak, miután egy megyének sem engedélyeztetett önálló gyámi szolgabírói hivatalok reudszeresitésc, hanem csak a segédbirák számának szaporítása; azt hiszi tehát, hogy e tekintetben megkülönböztetést Veszprémmegye sem remélhet. — Kenessey Károly tiszti ügyész. Kőrössy Kajos árvaszéki elnök és mások felszólalásai, ugy az indítványozók zárbeazédei után elnök összegezvéo a felhozott érveket feltette a kérdést, mire a bizottság nagy többséggel elfogadta Véghely Dezső indítványát, illetőleg az állandó választmány véleményét. Irodalom és művészet, Papválasztás *). Három jelöltből melyik lesz a pap? Egyik tudós, ugy mondják: vas kalap, A szava vékony, teste mint a toll, S a gyermek is megérti ha papol. A második jó falubéli fi, Termetre, észre nem nagy, sem kicsi. A harmadik szép, perszonátus ember, Szájában ékes, hangos nyelv kelepel, S oly körmönfonton vágja ki beszédit, Hogy még bírák urnimék sem értik. *; Mutatvány hírneves írónknak sajtó alól ép' bő]. Kiadja az /Uheneutn társulat Budapesten. Ára I könyvkereskedésében. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. most kikerült „Meséi"frt. Kapható Wajdits K. A szavazásnak vége pedig e lett: Az a legelső senkinek se kellett, Egy páran álltak föl a másik mellett, A harmadik majd egyhangúlag meglett. Greguss Ágost. — Maimonidesnek „More nebuchin" cimű műv legközelebb magyar fordításban „A tévelygők útmutatója" C2 alatt bölcsészeti és irodalmi jegyzetekkel ellátva fog megjeleni Dr. Klein Mór helybeli főrabbi úrtól. Az előfizetési fölhivás és bölcsészeti és magyar nemzeti irodalmi szempontból nagy fontos ságu műből az első iv, mutatvány ív már meg is jelent. Maimo [ nidesnek ezen hires munkája — melynek tanulmányozása mellet Mendelsohn Mózes háta meggörbült — magyar nyelvre való át ültetéséért a hazafias főrabbi úrnak a magyar irodalom pártoló nevében csak köszönettel tartozunk. Reméljük, hogy ily haza fia8 vállalatnál az anyagi támogatás sem fog hiányozni. A munki több kötetben fog megjelenni. Előfizetési díj az első füzetre * frt o. é. Az efőfizetési díj Debreczeny Károly úrhoz küldendő. Megyei és helyi hirek. — Országos vásárunk ugyan igen élénk és népes volt mégis iparosainkra nézve nem volt kielégítő. A behozott gabom neműek mind elkeltek. A barom-vásár életnélküli volt, mert í külföldi kereskedők hiányzottak, mivel a marhavész következtében Felső-Ausztria és Morvaország határai el vannak zárva mindazon által egyes marha-igaz, hogy csekély áron összesen pár száz darab elkelt. Ló-vásár épen nem volt; vevő nem találkozott, kivéve egypár belföldi kereskedőt, de azok is vásárlás nélkül távoztak. Annál népesebb volt sertés vásárunk, itt annyi voll az eladó jószág, hogy nem csak az e célra kijelölt térség, hanem még 6—8 mellék utca is megtelt velők, valaki kuriosumból megolvasta a sertések számát, mely 2466 darabot teti ki. Ily nagy sertés vásár csak a fővárosban szokott lenni. As árak meglehetős mérsékeltek voltak. Ezúttal megemlítjük, hogy egy óriás sertés is volt a piacon, melyet pénzért is mutogathattak volna, súlya 4 mázsán jóval felül volt, s egy bécsi kereskedő vette volt meg 135 írtért, tulajdonosa pedig egy falusi ember volt. — A „Pápai Lapok 46. számában emiitettük volt; hogy egy helybeli cipész összeszedte sátorfáját és egy szép reggel a faképnél hagyta nejét és 4 apró gyermekét. A rendőrségnek azonban sikerült őtet Moorból visszahozattatui, s aztán a rendőrség és a lelkész buzgó közbenjárása a civakodó házastársat kibékítette, s most az apa kettős szorgalommal iparkodik hibáját helyreütni. — A városi tanács azon szép határozatot hozá, hogy a főtér a sáriszaptól megtisztítatja és kavicscsal megtölteti; továbbá a baromfi piac a hetivásárok alkalmával kitűzött helyre napi piaccá (a pósta-közben J rend elé, és ezen hely tisztántartására egy embert fogadott, ki délutánonként az otthagyott szemetet öszszesepri és gondoskodni tartozik «annak eltávolítására, egyúttal köteles ezen egyén a többi közöknek tisztántartásáról is gondoskodni. — Hogyan lehet könnyű szerrel pénzhez jutni? Tóth Ferenc pápai illetőségű suhancot az 3V. vásárban megbiz'a egy marhakereskedő, hogy hajtsa el a vett 6darab marháját H. városba. De a hajcsár kapott az alkalmon és a 6 darab marhát másfelé hajtá, nem pedig oda, hová a tulajdonos óhajtá. Útközben egy csárdában két marhát eladott és abból szépen mulatgatott; de az utána rándult pandúrok ó't itten elérték, és elcsípték ugyan, a pénzből azonban már csak pár forint volt meg nála. Természetes, hogy legtöbbet veszített a vevő, mert még a pénzének elvesztésére ráadásul még is lett büntetve. Tóth Ferencet a napokban tolonenzfák városunkba vissza. Nem fog ártani, ha rendőrségünk ezen jó madarat szemmel kiséri. — Egy szemlelen tolvajt fogolt el a „téthi" szolgabiróság folyó hó 6~ikán Pápán a „Fehérló" vendéglőbe szállt, ezen zalaegerszegi illetőségű Kardos Aladár nevezetű tolvaj, ki is mintegy 30 éves, tisztességes öltözetű, ujjai íelvék aranygyűrűkkel (Y) s magának szobát nyittatott. A 3-dik számú szobában este 6 óra felé a vendéglős láttára lefeküdt ugyan. (Folyt, a mellékleten.") Ií. A muszkák portraija s jelleme. A muszka udvarias ugyan az idegen iránt, de csak külsőleg és kérkedékeuységből, hogy műveltségét hencegtesse, szive mélyében azonban minden idegennek ellensége. Szívesen togad, majdnem mint barátot, lelkében azonban, gyűlölettel lángol irántad. Honnét ez? Mert érzi szolgaiasságát a szabad európaival szemközt. Mert a rabszolga egészen más érzelmekkel telik el, midőn ura előtt all, s midőn rabszolgatársával dolgozik. — A muszka is érzi az európai fölényt, s ez érzés bántólag, lázasztólag hat reá. Szivélyesség s barátságnak Muszkaországbau híre sincs. Még a legmelegebb szívbeli nyilatkozatokban is, valami kinzó, gyötrő lehelet, vonul végig, mely lever s fagyaszt. Az autokrata minden jobbágyának homlokára e végzetszerű szó van mintegy tüzes bélyeggel rá sütve: rabszolgaság! — s ez megfejti mindazon bűnöket s hiányokat mikkel a muszkák szivei eldög| részesítve vannak. Ez az oka, hogy itt egy szabad s független gondolat kriminális bűnné vált; hogy a népnek rettegésben való tartása, a kormányzat legelső eszköze; hogy a hipokritai hízelgés, miuden tiszteletnek kulcsa. Itt mindenki egész az állig van begombolva; mindenki úgyszólván elfödi magát, nehogy valami hibát találjanak rajta. De hisz ez nem is lehet máskép, mert: a szolgaság kényszeritelt pajtásai a ravaszság és gonoszság. Ha e két hajlam valamely szolgai uépből már kihalt, jele. hogy a despotismus által már annyira elbarnittatott, miszerint már nem is gondol arra, hogy a brutális erő ellenében a ravaszsággal éljen. A muszka mindenütt agyrémeket, kísérteteket s rendőröket lát. Náiuk a kém kevés oly általános, s oly csodálotos szervezet, hogy mindenki fél s retteg, nem látja- nem hallja-e öt valamely kémkedő ki elejtett szavait, sót gondolatait is az ellennek megviszi, s őt örökké szerencsétlenné 'teszi. Csoda-e aztán ha ily eljárással szemközt, mindenki mester lesz a tettetésben ? Csoda-e ha mindenki retteg? A külföldön tartózkodó muszkák sokszor a legártatlanabb viszonyok között is, midőn például valamely szabadelvű képviselővel megismerkednek, balálgyőtrt^n (Folytatás a ujellékletenQ jelezve az ünnepeltnek ez uttibbi megalakítása körül tam sitott érdemeit s rámutatva egyébb a műveltség terjesztés körül kifejtett áldásdús működéseit: a másodikat Györ vi rosára, mint saját szülőanyára, mely már több jeles irodain férfiút melengetett keblén e város minden egyéneire, kik józan haladás szolgálatában állanak . s különösen a váró csillagaira a hölgyekre; a harmadikat pedig Dr. Kováé Pál nejére. k?j irók és művészek küldöttségének szónoka Komc zsy József is kétszer szólalt fel, először a hölgyekért, mir a társadalom virágaiért, azután pedig Györ város polgái mesteréért emelvén poharat; mig Karaay ágost. hitv. supe rintendeus elmésen, s tetszést kelroleg köszönté fel DJ Kovácsot, jelezvén, hogy irói pályáját lúdtollal kezdte réz sei folyíatá r. arannyal végző be. Majd közbe Dr. Kovác3 szólt, szokott humorával vij» 5ágra hangolva a kedélyeket s tréfás magyarázatot adva a it ért tisztelgéseknek, a beszéde végén éltető az egész tát jasiigot. Poharai emeltek még : Berky István ügyvéd a vendé jekre; Abdái tanár Győry Vilmosra; Kovács Pál Agaira ti elmésen válaszolt, — Kömives szinész Kovács Pál min i nemzeti szinirodalorn lelkes úttörőjére; Ternyei az Apot íeosis fenkölt szellemű szerzője a győri hölgyekre; Peresz ényi János.ref lelkész Mersich Józsefre, miut az ünnepéi; a rtásáoak inditványozójára. E lelkes és sok megbecsülhetlen élvezetet nyújtó fel köszöntések után az ünnepelt férfiúhoz küldött üdvözlő távi atok olvastattak fel. A 40-et meghaladó távirat eléggé bi onyitja, mily helyesen cselekedett Győr városa, midőn i ubileum megtartását elhatározta, s e határozatot érvényn melte; s a különböző egyének és testületek kik és melyei idvözleteiket küldék fényes bizonyságai annak, mily fényei elyet foglal el Kovács Pál a magyar irodalom mezején. A áviratok közül telemlitem: a Jókai Mór, Boruss Mihály ^eJeki Miklós és neje, Lendvayné Fan esi lika, Rónay Já os, Chepán Antal somogymegyei alispán, Gróf Battháin iajosné és Kautz Gyulától küldötteket; mint szinte a sop int magyar, a pozsonyi Toldi körök, a nemzeti ét nép zinbázak táviratait. Csabi Miklós