Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-11-25

IV. évfolyam. A szei-Jieyztő és lilacLóliivatal W aj dits Xi. árol y könyvkercskedcsélien van, ahova az előfizetési és Hirdetési díjak is iutézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. 25 VAS. G 27 Katalin szűz)* 26 Hétfő Konrád ) 27 Kedd Virgil 1* <í 26 KatahV)** 19 J . Vác r. ~)Z 20Eső. k. n.js Akas }», 21 Ünn.G.h.jPdipa november 25-éw A kritikának jogosultságát józan elmével biró ember kétségbe nem vonhatja s nern tagadhatja el, hogy ennek felette fontos és üdvös hivatása van, a társadalmi intézmények terén épen úgy mint az irodalom vagy művészet terén. A kritikának áldásdús következményei vannak, mivel ez von különbséget a jó és rosz, szép és rút, a nemes és nemtelen tett között, s ez által az igazság érvényre emelését előmozdítja s leküzdi a fattyú hajtásokat, kiirtja a gazt, felderíti a hiányokai s ezáltal kiválni segíti a nemes ércet a durva értéknélküli salak Az érdemet, csak a részhajlatlan kritika képes a maga krystálytisztaságában feltüntetni, s ezért az igazság érdekében a társadalomnak, szüksége van a kritikára, épugy mint az embernek a kenyérre és levegőre. Az önkormányzat terén ezen kritikát részint a nép részint pedig a sajtó van hivatva teljesíteni, melyhez mindkettőnek joga van és kötelessége is. A nép ezt ellenőrzési jogának gyakorlása állal eszközli, mely jog gyakorlásától függ mint már említettük a közigazgatás, az önkormányzat jósága és üdvös működése. Előbbi cikkünkben mondottuk volt, hogy hazánkban a nép ezen jogával nem tud élni, s ezt, mint az uralgd közömbösség kifolyásai, a közműveltség csekély elterjedésének rovtuk terhére, melyből kifolyólag kimutattak azl is, hogy ezen vétkes igoorantiának köszönheti, a megyékben divni szokott családi politika fő s talán egyedüli támaszát. A vidéki sajtónak lett volna első rendű feladata e tekintetben irányt adószerepet vinni, figyelmeztetvén a közönséget mindenre, mi a közjóval összeférhetlen tényezőt képvisel s a népet jogainak fontosságáról felvilágosítani s igy Jassan az apathia jegét megtörni. Nézetünk szerint még ma is ez képezi a vidéki sajtó elsőrendű feladatát, és ha ezt tenni bármi körülménynél fogva is elmulasztja, akkor mint hivatásának színvonalán nem álló közeg, életre ne

,v

i is érdemes. Mi részünkről ezen hivatásnak törekszünk megfelelni, s nehéz munkánk közepette, eröt, kitartást, azon érzetből merítünk, melyet az igaz ügy védelmének tudata nyújtani képes; s erős meggyőződésünk, hogy hazafias munkálkodásunkban polgártársaink támogatására bizton számíthatta- Hazafias érzelmű szivünknek fáj társadalmunk terén az eíri&ffesedett sebekre rámutatni, de tudva azt, hogy javítás csak ott képzelhető a hol a bajokat felismerték, azért a mit teszünk, azt csak kötelességérzetből teszszük. — Ily szempontból kérjük, eljárásunkat megítélni, melytől távol áll minden személyes érdek, távol áll minden opositionális viszketegség. Igaz ugyan kritikánk éles, de az is igaz, hogy igazságos, és részrehajlatlan; azonban ha viszonyainkat tekintjük és pedig önzés nélkül, elfogulatlanul vizsgáljuk, akkor világos lesz, hogy kritikánk élessége és viszonyaink rozzanlsága nem állnak arányban, mert mi a valósággal szemben még nagyon is élnézök vagyunk. Mi egyszerűen az önsegély elvén állunk, s ezért kívánjuk, hogy társadalmuek önön magában lelje fel azon erkölcsi eröt, a mit^ viszonyaink javítása igényel; mi az önkormányzatnak, a nép szabadságának hivei vagyunk s ezért törekszünk oda hatni, hogy a népes ne a kormány csináljon rendet, és javítsa az állapotokat. Es ezen cél megköveteli, hogy ismerjük bajainkat, de ismerjük erőnket is, mivel ezek ismerete nélkül, javulásra gondolni sem lehet, s ha mi csekély erőnkkel a hiányok és bajok, bármi kis részét is nyilvánosságra hoztuk, többet használtunk a közügynek, mintha bármiféle párt vagy személy érdekében működtünk volna. És valóban önkormányzatunkon a közöny már is annyit rontolt, hogy még kevés kell ahoz, bogy az egészet elveszítsük. És ez tudja, érzi mi nálunk mindenki még a nép azon osztálya is, mely a 48-as dicső törvények által egyenjüguság-aLnyejdLAJ?^^ ]ett részt venni az önkormányzat terén. Hogy eleinte a nép nem tudta, bogy szavazatával mit osztogatott, azt említettük, s mondottuk, hogy ennek következniePápa, vasárnap 1877. uovembe

r 25. Pápai Lapok. Vegyes tartalmú hetilap. Heti naptár. 28 Szerda Sosthenehs itv. (ka

th.) Eberhard (prot.) 22 (izr.) nye, társadalmunkat alapzatában megingatta. Hozzá szokott a nép, hogy szavazatát vásárolják, kegyét az urna körül megfizessék, s ez erkölcsrombolást és jellemtelenséget szült; s bekövetkezett a visszaélések jobban mondva a basáskodás korszaka, melyben országszerte a száz fejű dictátorság, zsarnokság és önkényuralkodott; ennek áldozatául esett, még a törvény tisztelete is, s n törvényt csak az nem játszhatta ki, ki azt tenni nem akarta. A nép, a rosz igazságszolgáltatási és a rosz közigazgatást, érezte, de segiteni nem tudott azon, s miután ráadásul még azt is hitte, hogy a közügyek élére csak azért szokás eljutni, hogy ott tekintélyt és — vagyont szerezzen az ember természetszerű vágyódás jött keblében létre , az effélék elnyerése után. S ezen vágyódásai, más szabad népek történelméből tudomására jutott lények még inkább megerősítették. A városokban lakó iparosokkpl.igy gondolkoztak: Franklin egyszerű nyomdász inas, Johnsen egyszerű szabómester, Ulysses Grant egyszerű timár volt és mégis mire vitték ezek? Franklin diplomata, tudós; Johnson alelnök s később Linkoln halála után elnök; Ulysses Grant tábornok és aztán elnök lőn — Amerikában,— tehát, miértne lehetne minálunk is hasonló eset? Igaz hogy ez megtörtént, s hogy megtörtént csak az amerikai nép becsületére válik, de az is igaz, hogy Franklin, Johnson, Grant, előbb sokat tanultak, s csak miután műveltséget szereztek jutottak fel, a magas polcra, melyre azonban korántsem jutoltak fel csak azért, mert iparosok voltak, hanem azért, mivel müveit, tanult és ismeretekben gazdag emberek voltak. És ezt felejtek el nálunk, pedig ez a dolog veleje, s ez az egész tény megfejtése, s ezt kelletett volna legelőször megpróbálni s aztán a gyümölcs leszedésére gondolni. Mi a tudományt, a műveltséget nem tartjuk a féle vagyonnak, melyet csak egyesek bírhatnak privilégium szerüleg, hanem mi elismerjük és szerencsének tartjuk, hogy minden állású és rangú ember szorgalom és tanulás által, műveltséget ós okosságot szerezhet; s ha valaki ezt elsajátította, légyen az akár cipész akár szabó akár gazdász, mi érdemesítve látjuk, hogy tehetségéhez mérve, a társadalomban állást foglalhasson; holott azon elvet kénytelenek vagyunk a közjó érdekében elitéJni, melyszerint valakit csak azért küldjünk a városi vagy megyei képviselő testületbe mivel földmives, vagy iparos. Nem elég ám a közéletben valahová csak bejutni, hanem kell, hogy az oda bejutott egyén hivatásának megfelelni képes legyen, mivel csak ezen esetben védelmezheti azon ügyet, melynek védelme reá lett bizva. Ezt a józan ész, és az igazi democratikus elvek követelik. S ezeket szemelött kell tartani a nép minden rétegének, ha azt akarja, hogy jogai védve és képviselve legyenek. S ha nem akar kaszt politikát űzni! Nem kell messzire mennünk, itten van városi közgyűlésünk, tessék csak ennek működését figyelemmel kisérni, s aztán meggyőződhetik bár ki is arról, hogy igazunk van. És ez a megyei gyűléseken sincsen másképpen, mit tehet olt a műveltség alacsony fokán álió iparos, vagy földmives? Semmit, az ügyek menetére szavai állal befolyást nem gyakorolhat, s ig|y azoknak érdekeit kik öt megválaszták képviselni nem is képes, s mint ingadozó nádszál csak szánandó szelepre van utalva, s inkább az ügy ártalmára mint előnyére van A helyesen felfogott önérdek tehát azt parancsolja, hogy a nép csak olyan egyéneket küldjön az önkormányzat termébe, kik tehetségük és jellemüknél fogva — oda valók. És ha a nép ezt eddig szemei előtt tartotta volna, akkor bizonyára ügyei- és ezzel együtt a közügy is más lábon állana nálunk, mint áll jelenleg. De mivel éppen az ellenkező törekvéseket látjuk folyton megújulni, azért ezen törekvéseknek praktikus eredményeket nem jósolhatunk, mivel az illyen müveletek önkormányzatunkon talán rontani igen de segíteni nem képesek, s ezértTnaradt a nép minden törekvése idáig sikertelen, s ezért vagyunk kénytelenek az ilyen törekvéseket mint céltalan és káros következményüeket elitéin. 47. szám. Előfizetési dLíjalc: ügy évre 6 fr. — Félédre. 5 fr. — Neg\edévre 1 Ir. 50 kr. Egy szára ára IS kr. Hirdetések 6 hasábos petitsorban 5 kr. nyílttériben, soronkint 2í> krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 29 Csütörtök Saturnin )Ä Valthér 30 Péntek András ap.)*; Endre } ° 1 Szombat Natália Eligius, Nat. j e. 23 ) . 24 25 Sab. MikeseÖnkormányzatunkon egyedül, a megyeiés illetőleg a városi bizottmányok (közgyűlések) segíthetnek, melynél nem a tisztviselők választása legyen az egyedüli factor, hanem igenis azon joggyakorlása, melyet a törvény ezen lestületekre ruházott — s ez a többször emiitett ellenőrzés joga. Ezen jogot gyakorolja, még pedig szigorúan, tekintet nélkül és részrehajlatlanul, a bizottmány: üldözzön mindenkit ki hivatalával vissza él, vagy azt bár mi oknálfogva is betölteni nem képes, és ha ennek eleget tett, akkor rendezett viszonyokat létesitetetl, bizonyságot tett arról, hogy hivatásának magaslatán áll, s a szabadságot, az önkormányzatot megmentette: a nép javára és a haza dicsőségére! Azután pedig ezen testület feladatául tartsa, melyre hivatva is van; — a haladást. Törekedjék hasznos újításokat létesíteni, melyekből a népre anyagi és szellemi előny háramlik s ne csak az érdekelje őt a mi a hivatalnokok választásával össze függ hanem az is mi a közjót előmozdítja s a haladási a közműveltséget megszilárdítja. A megyei autonómiának még mindig széles és tág működési köre van, s ha ezt feltudja használni, ha hasznos munkássága által a közfigyelmet és érdeklődést magára tudja vonni, akkor biztosítva lehet, hogy mindenki ismét érdeklődni íog a közügyért s a jelen nemzedék méltó leend az önkormányzat magasztos jogára , s a szükségképpen bekövetkező rendezett közigazgatási viszonyaink a népre áldást, jólétet megelégedést a hazára dicsőséget és a nemzetre fényt fognak hozni! Megye ós városi bizottmányi tagok! mind ez önöktől függ, hogy igy légyen; a haza elvárja önöktől, hogy mint magyar emberek kötelességüket megtegyék! Tekintetes szerkesztő űr. Becses lapja mult heti számának „megyei és városi ügyek" rovatában dicséröleg nyilatkozik rendőrségünkről, mely „már ez ideig 30 hanyag szülét büntetett meg" azon mulasztásukért, hogy hét éven alóli gyermekeiket halál követte betegségük alatt nem réssesittették a közegészségi törvény által előírt kellő gondozásban első sorban, orvosi segélyben. Az idézett törvény ezen meghagyása — mint ez mindenki által könnyen megérthető —• csak azon szegény, gyámoltalan szülőkre lehet vonatkozással, bik — hogy ugy mondjam — télen nyáron cealádjaikkal együtt bizony csak száraz gályákon kénytelenek rágódni, kik már csak azért sem küldhetnek orvosért — mikor nekik tetszik, — mert nem csak ennek fizetése, de még a szükséges orvosság megszerzése is elérhetlen valami azok előtt, kik^gyakran hideg szobában s talán éhgyomorral kénytelenek gyermekeiknek jó éjszakát mondani — jó éjszakát, de nem fognak aludni — mert éhesek. Csodáljuk-e, ha ily szülök az orvos megjelenését házoknál valódi luxusnak tekintik ? ha ily szülő, kis gyermekének vég sóhaját csak azon mély fohászszal kiséri „az Isten magához vette gyermekét," — mely ott már nem fog éhezni. Tetszenék-e rendőrségünknek \\y esetekben is büntetni ? — pedig a törvény kérielhetlen, a törvény kivételt nem ismer, s ha büntetne mégis — csak a törvény szavát követné, de mi — nem dicsérnök. De az érintett törvényben épen ily esetekre van előre látva, midőn a községeknek, még inkább pedig a rendezett tanácsú városoknak szegényeik gondozását kiszabá, midőn a városok rendes tanácsának kellő ápolók felállítását lette kötelességévé, s mig a községekben a szegények gyógykezeltetése az e uélra ki is nevezett kör orvos hivatalos teendőihez tartozik, addig a városokban ugyanaz irányban ily célböl kinevezendő s kellőleg díjjazandó szegények orvosa kell, hogy működjék. Veszprém vármegyében 19 körorvosí állomás van rendszeresítve, mely orvosi körökben Pápa városa mint rendezett lanácsu város természetesen nem foglaltathat!k, de melynek mégis kötelességévé van téve szegény betegeinek sorsáról gondoskodni. Ily célból rendszeresített orvosi állomás azonban mindeddig nálunk még nem létezik, és hogy nem létezik, az egészségügyi tanácsunk mulasztása. Ki e tekintetben csak némi szakértelemmel bir, nem fogja összetéveszteni a megyei — vagy akár városi physicus agendáit az úgynevezett szegényorvos hivatalkörével, mely ntóbbí nálunk tényleg nem létezik ; de ha nem létezik, hova forduljon a szegény ember gyógysegélyért midőn erre orvos vállalkozni egyáltalán nem köteles s mind ezek után kérdem, minő joggal büntetik meg tehát a szegény embert, midőn gyermeke orvosi segély nélkül halt meg?— a törvény intentióját ugyan is nem oda kell értenünk, mintha a szülök gyermekeik megbetegedése esetén egyszerűen köteleztetnének orvosi segély után nézni, hanem ugy, hogy ezután 4 47