Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-11-18

Oroszországba legközelebb szállított ő 120 galambot, ta­lán az oroszok is alkalmazzak stratégiájukban? De nagyon e'idekes Cnap ins munkája is, melyben a posta galamb történetét irja és amit különösen Chináról ir e részben, mily különös gond és figyelem tárgya ott a galamb, a chinaiak, hogy megvédjék a posta- galambot a ragadozó madaraktól, a fia tal galambok farkára egy kis és véghetetlen könyü sipocskát illesztenek oly módon, hogy ez a galamb örökös és elválaszt' hatlan tulajdona marad, e kis eszköz, mely nagyon különös, le­írása kezünkben van, a repülés alkalmával, a legkisebb szél érintésére sivító hangot ad, és midőn a galambok dsapatját az orv madár, gyanús szemmel kiséri, s netán közeledni is bátor­kodnék, a félénk állatocskák gyorsan tovarepülnek, miközben egy sivító lárma kíséri nyomukat, az ellenség e szokatlan hang­tól megrezzen s tova száll, a galambok átja tiszta a légkörben, minden madár messze elkerüli azokat. Ily eszközt a bécsi ki­állítás ehinai osztályában látni is lehetett. Íme egy új dolog, egy új foglalkozás, melynek története azonban már Nóé bárkájánál veszi kezdetét, vájjon nem tehet­nénk-e mi is valamit e tárgyban, ugyan ne nézzük tétlenül ösz­i szctett kézzel, mivel foglalkozik a művelt Európa, használjuk j fel azt a szép földet, melyre az Isten minket megteremtett, lép­jünk azok sorába, kik az emberinem üdvös feladatát helyesen megértették, ki tudja minek, mikor vesszük hasznát, a kísérlet­ből kifog tűnni, hogy alig találunk édesb gyönyört mint e ked­ves állatokkal való foglalkozásban. Kinek kedve volna, jöjjön hozzánk, minden szükséges tanácscsal készen szolgálunk, és alkossunk társulatokat lépjüuk relatioba a kis, de előre haladt Belgiummal, az út előttünk nyitva áll, a posta galambok még sok jót és célszerűt hozhatnak onnan minekünk. Edelényl Jövöszámunkban ezen küzdelmekre viszatérve, ki­fogjuk mulatni: hogy és hol kell bajaink orvoslá­sához fognunk, ha azt akarjuk, hogy azok eltávolíthatók legyenek, s ha azl akarjuk, hogy a mindnyájunk nagy kárára létező .,m agyar gazdálkodás" a haza fel­virágzása, és nemzetünk jövője érdekében, minél előbb megszüntető legyen. Meri csnkis ezen esetben fogjuk az önkormányzat valódi gyümölcseit élvezni, melyekel, eddig sajnos, hogy nem élvezhettünk. A posta galamb. Hazánkban, annak gazdasági és természeti kedvező viszo­nyait tekintetbe véve, a posta galamb tenyésztés nagy hasznát érvényesíteni nem nagy megerőltetésbe kerülne, gazdáink és a műkedvelők, nem csak tetemes anyagi előnyben részesülhetné­nek, hanem a posta galamb tenyésztés által egy valóban nemes és kiválóan szórakoztató élvezetre is tehetnénk szert, mely min­dig felér a lóversenyek, vadászattal, de talán sokat is megmen­tene a kávéházi és korcsmai élet káros következményeitől. Volt már sző e lapokban a posta galambokról, e cikk írója lapunk deiék szerkesztője által buzdítva, a posta galambok ha­zájában Belgiumban, e tárgygyal körülményesen megismerkedett, minek folytán hivatva érzi magái, néhány komoly szót kockáz­tatni, azon reményben, hogy városunkban a haladási kedvelő ba rátok, fontolóra veszik, és kinek körülményei engedik e külön ben kevés áldozattal egybekötött, de nagy anyagi és morális előnyökkel járó foglalkozást mcgkisérleudi. Franciaországban La Perr de Roo volt kezdeménye zóje a posla galambok meghonosításának és a nagyszerű ered ményt. mit különösen a 70—71-es háboiú idejében az ellenség által körülvett Parisnak, a posta galambok állal * külvilággal való correspondentiájával elért, jeles munkájában — le Pigeon messager megírta. Ennek következtében a francia hadügymi­nisterium cgyszersmiudeiikorra elrendelte a posla galambok rend­szeresítését. \em mondhatni azonban, hogy a pósla galamb te­nyésztés valódi hazája Franciaország volna, semhogy annak (alán leghívebb ápolói a franciák volnának, bizony sok elfogult­ság és félreismeréssel kellett küzdeni a műkedvelőknek mig az államszolgálat körében a posta galambok nagyon célszerű al­kalmazhatását bebizonyíthatták. Belgiumban megelőzőleg már 50 év óta, sokkal nagyobb sikerrel és eulhusiasmussal foglal­koznak e téren, alig van itt kisebb város ia, hol posta galamb társaság ne létezzék jelenleg, melyek egymással szoros kapocs­ban élnek foederatiokat alkotva, ezek éh'n rendszerezett admi­nistratiók elnök, titkár, ellenőr stb. állanak. E társaságok éven át és különösen a nyári és őszi hónapokban vasárnap és ünne­peken, versenyeket rendeznek, vasutakon szállítva a galambokat közel s távol vidékre, s az első visszatértnek jutalom s kitün­tetés, taps a része, ezen célra szolgáló eszközök itt a legtelje­sebb fejlettségben állanak. A legelső belga verseny alkalmával Anversben az első visszatért galamb a városban nyilvánosan zeneszó mellett mu­tattatott be, valóságos diadalmenetet rendeztettek számára, tulaj­donosa medáliát kapott. A versenyeken győztes galambok ma­gas árakon kelnek el, legközelebb Brüsselben saját szemünk láttára 160 frankért a.ltak el egy árverés alkalmával egy posta galambot, és a különböző árak között legkisebb csak 20 frank volt. De volt már Angliában eset reá, hogy 1000 frankon vet­tek meg egy-egy galambot. Németországban, mint a Columbia legutóbbi számában ol­vastuk, a kereskedelmi ministerium «*gy rendelete következtében a Borkumi világító toronyra helyezett <rajambházba 26 pár posta galamb állíttatott be a sziget és a távozó hajó közötti közle­kedhetés céljából, különben a socialn élet itt is megindult már e téren, Aachen, Berlin, Crefeld stb. helyeken, a belgákat utá­nozva szintén társulatok léteznek, a legközelebbi Aacheni ver­seny alkalmával egy-egy résztvevő tag összes költsége (^szál­lítás, tag és egyleti díj} 7 márka és 50 pfenningre rúgott, úgy­látszik tehál, hojry ily potom áron nagyon is megérdemli a fáradságot a posta galambok kezelése, de egyébként is nagyon csekély kiadásokkal van összekötve. Olaszországban is érdeklődnek az ügy iránt, mint a V E p e r­vier a bel^a posta galamb társaságok hetilap szerkesztője nekünk személyesen monda, alig győz a felhívások és megren­deléseknek eíeg-ct tenni. Különfélék. — Egy párizsi iparos találmánya. Egy derék pári­zsi iparos olyan lámpa és melegítő készülékeket csinált, me­lyekben a petróleum vagy más essentia gázzá alakítva, ég, a világítás és melegítés nagyobb hatású, sokkal kisebb kiadás mel­lett, füst és illat terjesztésétől ment. Van olyan készüléke is, melyet egyszerre lehet világítás és fűtésre használni, ajánlatos ez új találmány, mely magában egy kis, ide s tova hordozható gézgyár. bármely háztartásra nézve, teljesen vcszélynélküli és az eddigi világító szereket sokban fölülmúlja. Kitüntetésben ré szcsült a párizsi kereskedelmi és ipar akadémia által, az 1875-i íparkiállításon érmet nyert. — Ime egyszerű munkás, neve Bon­tems, s kit mi közelebbről is ismerünk, bádogos mesterségében őszült meg, komolyan gondolkodva mestersége tökéletesítésén, emelésén, ő egy élő minta képe azon sok leleményes külföldi iparosnak, kik lépten nyomon, egy-egy újabb találmánynyal le­pik meg a közönséget és igy szereznek maguknak pénzt, hír­nevet, mesterségüknek érvényt. Nálunk meg van az a gyarló szokás, hogy iparosaink mindig megvárják, hogy helyettük más gondolkodjék, s majd mit más föltalál, azt mi majd utánková­csoljuk. De bogy valaki komolyan gondolkodnék szakmája eme­lésén valami praktikus új készlet produkálásával, vajmi ritka dolog! A leleményesség pedig csak is a komolyan gondolkodó ész sajátja, s ha mi uem tudunk változatosságot, néha-néha meg­lepőt felmutatni, ne csodálkozzunk azon, hogy csupán a serpe­nyő vagy facsutora készítés mellett iparunk és iparosunk pang, tessék haladui és ne mindig majmolni, meg kocsmáziiji, úgy majd megfordul a koczka. Józan és tapasztalatra épített tanácsunk ez. (Edelényf). Megyei és városi ügyek. — A kisorsolt megyebízottmányi tagok választása ügyében lapunk utolsó számában megjelent felhívás követ­keztében, múlt vasárnap délután csekély számú választók je­lentek meg a kitűzött előértekezletre, a melyen határozatba ho­zatott, hogy a bel- és felsővárosi választók f. hó 14-én a város házán tartandó értekezletre, az alsóvárosi választók pedig 15-én az óvoda helyiségében fognak oly célból összehivatni, hogy ot­tan, a megválasztandó egyének kifogi ak jelöltetni. Ennek foly­tán a bel- és felsővárosi választók Vághó János ur elnöklete alatt szerdán délután 4 órakor a városházánál felette nagy szám­ban összegyűltek s itten jelöltek gyanánt ajánlatba hozattak és elfogadtattak; Ocsovszky Kászmér, Dr. Lővy László és Vécsey István. Ellenben az alsóvárosi választók csütörtökön Horváth Lajos ur elnöklete alatt megtartott értekezleten csak Antal Gá­bor ur jelöltségében tudtak megállapodni holott a még válasz­tandó másik két tag választását függőben hagyták. •— A választás szombaton mind két városrészben meg­történt, megválasztattak: Ocsovszky Kázmér, Dr. Lövvi László, Vécsey István; az alsó városi kerületben pedig: Antal Gábor, idősb Klára Sándor. Löveustein Adolf. Az ugodi f. hó 12-én végbe ment választás eredménye: Kiss László urodalmi felügyelő és Szalay József bödögei jegyző'urak lettek mint megyebizott­mányí tagok megválasztva, -r- Adászteveli kerületben: Kársa István és Ihász Sándor választattak meg. — Figyelmeztetjük a közönséget, hogy a kereset adó összeírása most történik, amiért is kiki saját érdekében a szükséges lépéseket megtenni eine mulassza, nehogy ügyének elhanyagolása önön magának kárt okozzon. A felrótt adón, ké­sőbb már nem lehet változtatni. — Mikor lesz 1878-ban Pápán vásár? A pápai vásárok lesznek: 1-ször a gyertyaszentelői vásár február 5 és 6- án. 2-szor gyümölcsoltói vásár martius 26—27-én. 3-szor szentháromsági vásár június 18—19-én. 4-szer aratási vásár július 2—3-án. 5-ször nagyboldogasszonyi vásár augusztus 27 — 28-án. 6-szor kisasszonynapi vásár szeptember 10—11-én. 7- szer boldogasszonynapi vásár december 10—11-én. Elvárjuk, hogy a t. városi tanács ezen országos vásárok felől a tudósítást nyomlatványilag a közönség tudtára fogja hozni. — A közegészségügyi törvény nagyon helyesen ren­deli, hogy mindazon szülék, kik 7 éven alóli gyermekeiket or­vosi gyógykezelés nélkül hagyják, szigorúan megbüntetendők azon esetben, ha a gyermek el hal, inert minálunk nagyon köny­nyelnsüen bánnak el a szegény kisdedekkel és sok szívtelen szüle örül, ha „az Isten magához veszi gyermekét," mely szív­telenségét csakis a törvény szigorú alkalmazása leend képes némileg ellensúlyozni. Rendőrségünk dicséretére szolgál, hogy már ez ideig 30 ilyen hanyag „szülét" fT) büntetett meg, sajnos, hogy mindennek ellenére is hasonló szivtelennégek fordulnak elő, mit csak vas szigorral lehet meggátolni. Ha a szegény ember­nek „pálinkára" telik akkor telhetik a szerencsétlen gyermek életének gondozására is valami! — A győri kerület nagy dohányárudája hosszabb időre bérbe adandó, mit azon megjegyzéssel említünk fel,' hogy mult 1876. évben 255,040 frt 41kr értékű dohány és szivar főn ezen kerületben füstbe bocsájtva. Ha évenkint ily tisztességes összeg megy minálunk füstbe, akkor busz év alatt, ha ezen összeg félre tétetnék, mi mindent lehetne belőle építeni. A ki helyesen megfejti, hogy mit lehetne mindent ezen összegei tenni, az munka dij fejében a „Pápai Lapok jutalom képét fogja 1 frt 20 kiért megkapni, mely jutalomkép még folyton megrendelhető. Irodalom és iiiíívészet, — A ^Figyelő" ez irodalomtörténeti közlöny november havi füzete igen érdekes tartalommal jelent meg melyből „Ba­esányi sirja és emlékezete Lineben" Thali Kálmántól, cz. közle­ményt különösen kiemeljük, mely a sokat bántalmazott, számkive­tésben meghalt érdemkoszorus költőnkről igen sok ujat mond.Szint oly érdekesen és vonzóan vau irva „Mikes Kelemen" Abafi L-tól. — Veszprémből irják lapunknak, hogy ott Szuper Károly jól szervezett színtársulatával folyó hó 3-án kezdte meg előadásait, és a közönségnek napról-napra fokozott pártolásával találkozik. Előadták a „Vereshaju," Kintornás család" népszín­műveket, az elsőt közkívánatra ismételték, és „Oh azok a fér­fiak" vígjátékot. — Szuperné, üjfalusiné, Erdősné, Király Amá­lia, Czakó Julia, Szuper. Somogyi, Bogdán és Lukácsi Aladár tagokat emeli ki tudósítónk. iijlegvei és lielvi hirek. A török sebesültek és menekültek részére váro­sunkban eszközölt gyűjtések kimutatása. VH-ik közlemény. — Gyurácz F. Lazányi B. Krompacher Vermes ivén. — Vermes András 1 frt, Börötz Ferencz ajánlat Váli Ferencz úr­hoz irni 20 kr, Hierschkorn János 40 kr, Stark Györgyné asz­szonyság 50 kr, Kovács Mihály né 4 kr, Pados József 20 kr, özv. Sáliéi Jánoosnő 20 kr, Tóth Mátyásné 10 kr, Fábján Já­nos 30 kr, N. N. 4 kr, Sinkó Antalné 20 kr, Tuba Józsefné 10 kr, Horváth Pál 10 kr, N. N. 4 kr, Grátsman József 10 kr, Vida István 10 kr, Turn Ignátzné 14 kr, Szekrény Istvánné 4 Veszelli János 20 kr, Sipos Mihályné 10 kr, Pados János 1 ft. a zászlóaljtól: Ki tud közületek csizmát várni? Ki tud ruhát készíteni? — Dehogy! Oda lép a legelsőhöz, s csupán szeszé­lyériek behatása alatt igy szól hozzá: „te szabó fogsz lenni!"— És igy tovább, a katonai életbe vágó minden mesterember egy pillanat alatt meg van. Ha a választottak zúgolódnak, jól kipo­roltatnak, s aztán kapnak egy rosz ált és tűt, s azonnal a mun­kához állilás. Ha ez nem sikerül, újra botozás, s ez mind addig tart, mig az ezred számára egy tűrhető csizmát vagy kabátot nem csinálnak, s egy nótát el nem húznak. Egy utazó hallván dicsekedni az ily eljárások fölött egy ezredest, megjegyzé neki, hogy az újoncok közt elég van, ki a kívánt mesterségeket jól tudja, s ekként nem szükség ujakat betanítani. A helyett, hogy ön választana mesterembereket, miért nem kérdezi őket: mit tudtok? A balalcikát (két huru lant) tudja verni, jó flótás lehetne; a ki pedig lapkit (Jiárskcregből bocskorféle} túd készíteni, a legjobb-csizmadia válna belőle.­Hohó! mond az ezredes, látszik hogy ön idegen köztünk, s nem ismeri az oroszokat; ezen akasztófáravalók közt egy sincs, ki talentumát bevallaná! Es » tiszt igazat mondott.— Az oroszok, mint. minden rabszolga, hazug-ok s képmutatók. A katonaságra kényszerítetvén azzal boszulják meg magukat, hogy uem vallják be tehetségeiket, mikkel hazájuknak hasznosak lehetnének. Ezen nevelési rendszer azt eredményezi, hogy e szegény emberek csekély értelmiségöket is elveszítvén „valóságos gé­pekké idomíttatnak át. Lehetetlen világos fogalmat alkotnunk a visszaélésről, melyet a moszkvai despotismus az ember erkölcsi életén elkövet. Az ő kezei között a legodaadóbb lény is, auto­maliá válik; nincs az a, bármily életerős szervezet, mely e vé­szelj cs hatásnak ellenállani tudna. Ily módon Oroszországban mindenki, és minden dolog, a szolgaság bélyegét hordozza hom­loka'!. Még maga a művészet is, melynek szabadság az éltető eleme, rabszolgai. Ki hinné például: hogy a muszkák rab­* z o 1 »• n i z e n é t t a 1 á 11 a k f ö I ? — Pedig ugy van. Összefognak ÍH V V» i^y-vlgát, kap mindegyik küjö|)bözö nagyságú ökörszar­vat, melyek mindegyike csupán egyetlen egy hangot képes adni, A végrehajtó zenészre nézve a nehézség csak is abban áll, hogy a hangot a kellő időben (ujja ki; és a bot megtanítja öt erre­És ezen különös zenekar néha elég szövevényes darabokon ver­gődik át, miknek eredménye éj idején, künn a niezőn, meglehe­tősen varázsló. Hanem tessék aztán képzelni egy szegény em­beri teremtés elbaromitását, a ki arra van kárhoztatva, hogy mindig ugyanazon egy hangot adja! Tessék megfontolni, ezen sipemberek állapotát, kik egy kérielhetlen ur parancsára él­töket s értelmöket arra kénytelenek föláldozni, hogy egy szarvba mindig egyenlő menyiségű léget fújjanak, s ez által a kínpad valóságos élő eszközéivé alakíttassanak? Ez valóságos elkülö­nítő börtönrendszer, alkalmazva a lényegileg szabad művészetre. Ez egy magány börtön, melyben az ember egyetlen hang vasajtói közé van zárva! Ilyen kormányzat alatt a legerősebb lángelmé­nek is le kell rogyni, s meg nem foghatjuk, hogy e szerencsét­lenek nem bolondulnak meg ez egyhangú gyakorlatok! alatt. Ez annál kriminálisahb, minthogy a muszkák a zenére átalári igen képcsithetők. hanem persze ez gond s időbe kerülne, léhát sok­kal egyszerűbb mód e szegény ördögökét a kuut Negélyével egy billentyű gépies kezelésére szorítni. Ily módon a rabszolgá­ból zenész helyett lesz: d, vagy g, se több se ke­vesebb ! Az orosz mindent tud utánozni, csodálatos tökély yel. Csu­pán kezei, s néhány kezdetleges gép segélyével a legbonyultabb gépeket, az ipar legválogatottabb tárgyait, miknek előállítására másutt egész társulatok kellenek, képes előállítani. E tekintetben az orosz a chinaival egy vonalon áll. De szelleme csuk is ebből áll. Önmagától teremteni sohsem tudott semmit, legfölebb des­potismust, mely csudálatos dolog, minden szláv fajoknál örökké dívott. S ha voltak is lázadások az állalok tán csak álomban sejtett szabadságért, azok leveretése után ujabb járomba taszít­tattak , s mindig csak egy volt az ur, a többi rabszolga. Nos hát: ezt találta föl a muszka: és ezt keresik mainapság is a szlávok: majd megtalálják az orosz szentk ereszt árnyá­ban— a kancsuka szelíd eirógatásai között! . . , Az is furcsa, hogy n muszka oly könnyen tanul meg min­denféle nyelvet. Azt gondolná az ember, hogy e képessége, a magasabb ész kifogása. De hogy az! . . Hisz némely állatok is csodálatosan értik meg a dressirozó szavakat, bár mily nyelven ejtessenek is ki. s azért még sem fogja őket ezért nenkise ge­nieknak tartani. — E képességnek az orosznál phisiolügiai oka van: a moszkvai nyelv kiejtése oly szakgatott, durva, s nehéz­kes, hogy a száj izmainak minden képzelhető s megtehető rán­gatódzását veszi igénybe; mikor beszél, ugy jár a szája mintha forró kásával volna tele; e grimacokat utánozni lehetetlen. Egy beszélő, dühös orosznál nincs iszonyúbb állat a világon. Szint, oly csodálatos hajlama van az orosznak, mások er­kölcsi s értelmi tulajdonainak ineglopásában. Misem furcsább, egy moszkanemes különféle átalakulásai —, metamorphósisainál, mikor hazájából máshová ment. A medve egyszerre csak vidám s rugékonynyá lesz mint egy francia; belebolondul a zenébe mint valami olasz; boloud különccé lesz mint egy angol, fleg­matikus mint egy nagyhasú német, porban csúszómászó mint egy alávaló rabszolga, sőt még büszke is mint egy igazi repub­likánus. Mikor aztán megint hazamegy kérielhetlen despota lesz, ki jobbágyait vérig nyúzza, ami volt, az mind eltűnt, megma­radván csupán, és mindig a — muszka! Ezen átalakulási ké­pesség okozza, hogy a muszka mind jó — komédiás. Ep e miatt a muszkáknál igen ügyes rendőri ügynökökre tehetni szert. Egy orosz azt monda egy franciának: Azt gon­dolja ön, hogy bennünket több évi itt Jétc után ismer? Csalat­kozik. Mi önt nyájasan fogadjuk, s önnel szemközt őszinteséget színlelünk; de mi magunkat sohsem áruljuk el; ön sohsem hatol el bensőnkbe, s bár meddig tartózkodik is itt, sohsem fogja is­merni ez országot. — Ez egyszer a muszka mégis őszinte volt. Cfolytatjuk) UGQDI,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents