Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877
1877-10-14
megindignagv kori gényeinek megfelelő tudományos intézet felállítása még koránt sem ok arra nézve, hogy törvényeinken, mely csak zsidókról szól — mit is változtasson. S e kormánynak az alkotmányos kormányzás legvégsőbb határáig terjedő életére emelem poharamat. Hadd tündököljön kormányzása alatt, a hármas bérc hona az igazság és méltányosság derűs napfényében jövőre is, hadd virágozzék alatta azon culturintézet, melynek ünnepélyes zárkó'leféléuél kihallatszott az „erős kéz" kalapácsütése ! — Éljen a hazai kormány! — Finis Poloniae. A világ történelem lapjain, egy mondatot, találunk feljegyezve, melyet álitólag Kosciuszko a hősi lengyel hadvezér a \ T égzetteljes máciejovicei csatában ejtett, volna ki, midőn halálos sebeinek következtében lováról lebukott. Mindenki igaznak hitte, hogy a „Finis Poloniae" Kosciuszko fájdalmas felsóhajtása volt, a történet író, a tanár ép úgy mint az olvasó és tanuló-, azonban megcsaladtak, s a világ ekképen egy arcátlan koholmánynak esett áldozatul. Pár hétfel ezelőtt Lembergben Siemienski L. iró Kosciuszko hátramaradt leveleit, adta ki, melyek a lengyel nép bukására vonatkozólag felette érdekes, s historikus becscsel biró adatokat tartalmaznak; ezek között bizonyára legérdekesebb azon levél melyet Kosciuszko egy francia íróhoz Ségur grófhoz intézett. Ségur ugyanis Lengyelország harmadik felosztásáról egy történelmi munkát adott ki, melyben a már akkor (1803) szárnyra kelt „Finis Polaniae" szintén benfoglaltatott; ezen kitelel ellen férfiasan kikelt az ősz Kosciuszko, kijelentvén levelében, bog> r ő ezen mondatot soha ki uem ejtette, és mint igaz hazafi, soha ki sem ejthetett, a miért is kéri Ségur urat azon esetben ha történelme uj kiadást érend, belőle a hírhedt mondatot mint valótlant egészen kihagyni. — Ezen levélből tehát kitűnik, hogy a „Finis Poloniae" nem történelmi hanem egyszerűen apocriph mondat, melynek eredete is ki van az emiitett levélgyüjteményben mutatva. Ugyanis a „hivatalos" S ü d p r eus is c h e Zeitung 1794. október 25-diki száma hozta A r olt ezen mondatot legelőször, s ezen hivatalos burkus hazugsága után 80 éven keresztül az egész világ mint tragikai igazságot, mint egy nagy honfi keserű felsóhajtását ismételte, a „Finis Poloniaet", mely nem egyébb porosz találmánynál. — Mint a közlekedési közlöny, irja a budapesti Összekötő vasút valamennyi szárnyvonalaival, hir szerint e hó közepén fog az ily alkalmakkal szokásos ünnepélyességgel a közforgalom számára megnyittatni. — Vak lárma. A múlt héten a budapesti Adler bankház megbízottja városunkban sorsjegyeket illetőleg sorsjegytársaság tagsági jegyet áruit. Mi ugyan az ilyen válalatokbani részvétet nem tartjuk tanácsos dolognak még is megnyugtatás gyanánt felemiitjük, hogy a budapesti Adler cég ez ideig a legjobb renomének örvendett- s az illetők tehát most az egyszer nem estek valamaly szédelgő áldozatává, s az ide vonatkozó felelem nem volt más mint — vak lárma ! zengzetes Felhívás! Ott hol párnappal ezelőtt a magyar múzsa hazai nyelvünket művelte, ott hol a magyar művészet, a jó izlés és a hazai szellem fejlesztve és terjesztve lett, ott hol a jók, nemes szórakozást találtak — ma csak'szurmos romok és egy borzasztó tűzvész nyomai láthatók ! Még izzó a talaj, melyen csinos színházunk állott és a borzasztó pusztítás nyomai eltávolítva nincsenek ; a szenes és üszkös maradványok közül még itt-ott füst gomolyog felfelé ; a lakosok keblét az átélt félelem és rémületokozta szorultság tölti még el ; a közvélemény pedig a gaz tettest a bün elkövetőjét kutatja és a vizsgálat eredményét kiséri íeszült figyelmével, s igy megfogható dolog ha a lakosságot ma inkább a veszély lefolyása, mint annak szomorú következménye érdekli és számításon kivülhagyni látszik azon csapást, azon veszteséget, a mely közműveltségünk egyik fontos tényezőjét, terjesztésének egyik eszközét megsemmisítette! Nem egy vállalkozó károsulásáról, vállalatának megsemmisítéséről, hanem Pápa városának színházáról és sziniigyéröl van a szó ; hiszen a lángok nem egy mindennapi építményt emésztettek meg, hanem színházunkat, melynek porai zsenge szinügyünket is eltemetni látszanak — mert Thália papjai számára nincsen többé hajlékunk, befogadásukra nincs helyünk. A csapás tehát az összes művelt közönséget érte, s a leégett szinkör mindnyájunk vesztesége. A szinügy, a nemzetiség terjesztésének egyik fontos eszköze; szükség tehát, hogy városunkban is legyen ennek hajléka, még pedig állandó hajléka, mely megérdemelje a színház dicső nevét! Pápának színházra szüksége van, s ezért kell, hogy színháza legyen. És lesz is színházunk mihelyt mi azt mindnyájan komolyan akarni fogjuk, tudván azt, hogy az e r ö — nem más mint akarat, mely sok üdvös, nemes, szép és hallhatatlan müvet teremtett és folyton teremt, s ezért megvagyunk győződve, hogy Pápán is.— borostyánt arat, amint már aratóit is akkor, midőn létesítette azon szép közintézetet, melyre méltán büszkék lehetünk, értjük az uszodát. Igen is, az uszoda példa gyanánt áll előttünk, hirdetvén azon utat, melyet követnünk kell most, midőn szinházunk építésére akarunk gondolni. Felhívásunk körébe a részletek elmondása nem tartozik, s ezért csak felemlítjük, hogy a színházépítését rószvénytársulatnak kell eszközölni, mely célból városunk minden lelkes magyar érzelmű és müérzékkel biró polgáraihoz szólunk és kérjük : vegyék ezen nemzeti ügyet oltalmuk alá és részvétük által tegyék lehetségessé, hogy Pápának mihamarább állandó Thália temploma legyen ! Ezen felhivás több tekintélyes polgártársunk megbízásából indul ki, s célja egyelőre az elöértekezlet összehívása, mely a további tennivalókat megfogja állapítani ; amiért, is az ügy barátokat kérjük sziveskedjenek folyó hó 17-én, szerdán d. u. 4 órakor a városi rajzteremben tartandó elöértekezletre minél számosabban megjelenni. Adja a mindenható, hogy tervünket siker koszorúzza! Hazafiúi tisztelettel, többek nevében és megbizásából. Vécsey István. Irodalom és művészet. — A Magyarország és a Nagyvilág ügyesen szerkesztett képes heti lap mult vasárnapi száma a következő felette érdekes és változatos tartalommal Jelent meg: A fenyvesben, következőket emntjuK iei frwggeiicu nemzeu, sKuuaucivu. JIUI tikai hitvallás mellett egyik parihoz sem csatlakozva, az üdvt és jót mindenkor helyeselni és ezért küzdeni, a népnevelés á dásos fejlesztéséért az előhareosokkal együtt küzdeni; küzdeu hogv kultur missiónk a kelet felé minél szélesebb mérvben tei jeszkedésre találjon; a vallásegyenlőség teljes diadalának utj£ bau álló gátakat kiküszöbölni, lerontani s a polgáriházasság bt hozatalát sürgetni; a nemzetgazdaság, kereskedelem és ipar fej lesztése iránt érdeklődést kelteni stb. A terjedelmes pontok teh: a működésre tág tér és nagy tárgyhalmazt nyújtanak, mely l ok- és célszerűen felhasználva leend, a lapot kitűnővé fogja tenn Mi Ü küzdelemhez sok szerencsét kívánunk s szivünkből üdve zöljük az új szerkesztőket rögös pályájuk küszöbén! — Torökbaráli tüntetés az orosz fővárosban és a Orosz i(jaz-ságszolgálta!s. Ezen eset képezi jelenleg a közbe széd tárgyát Szentpéterváron. Mr. Daniel Uaird angol alattvai néhány barátjával egy kávéházban a többi vendégek előtt hau gosan a törökök hadi szerencséjére ürítette poharát. Midőn en a többiek támadókig fölugrottak, líaird fenyegetőleg felkiáltod „Én szabad angol vagyok s azt mondhatom, a mit akarok. E megvetem Oroszországot, s kész vagyok e szavaimat ismételi akár hányszor is." A nagyobbára oroszokból álló társaság elfő gaíta az angolt. A békebiró Bandet hét napi fogságra itélh jóllehet a rendkívül izgatott hallgatóság egyre azt kiabálta, hog kevés. - Szomorúbb színben tünteti fel az orosz igazságszolgál tatást egy másik eset, mely Kazánban történt. Itt egy öregem beit, mivel már harmadszor szökött meg Szibériából, nyilvánosa megkorbácsoltak. Az öreget, száz korbársütésre ítélték, s bu jajveszékelve, de mégis kiállta a szörnyű büntetést. A jelentei óriási kuzjüuseg "borzadva nézte végig, melyre különben még több szor lesz kilátása, minthogy legközelebb ismét három emberit bánik el igy a hóhér. Igy hja ezt egy orosz lap, a „Golosz. — Egy SL'édsarki expediliót tervez a jövő évre Nordens kjöld tanár, melynek tervezetét, mint a Göteborg-féle Handels och Sjolart-Tidn jelend — már benyújtotta Oszkár királyhoz. — Tréfából is szégyen muszkára lenni, ezt tartott az a két parasztlegéuy, kiket Szabolcsban egy műkedvelői elő adáson rendezett tabiauxbau SzkobeleiTeknek akartak maszké rozni. Nem került ki az urakból, hát a jobbmódu gazdák (iáit i felvitték a színpadra. A rendező oda állítja őket a csoporthoz „Hát Miska öcséin, te ide állasz, s nem mozdulsz, még csak e: a torok - - itt la a teins ur lesz — nem int — érted? Ér (em! de hát én mi leszek? Furcsa! gyenerális. akkora bojt les: a válladon, öcsém, akár egy sallang — az egész nép reád né: majd. „Igen, de kérem miféle genyerális leszek — mert én muszk; nem leszek, ha mindjárt nem tudom mi lesz is!" A mint meg mondják neki, hogy muszka lesz ő meg Gyuri, nemes indigna dóval hagyták oda tüstént a zászlót. Furcsa fogadás. Egy berlini kereskedő valamely ba rátjával logadott, hogy a célra elkészített öltözetben hosszábai a vasút siuei kozé fekszik, mialatt a vonat elrobog fölötte. J vakmerő vállalattól kezdetben sikerült nejének visszatartani, di minthogy ismerősei faggatták, elhatározta, hogy szavát mégií beváltja. Két ismerősével, kikről tudta, hogy el nem árulják, kikocsizott a Sudende és Marienfelde közti vonalra, hol a leghomályosabb helyet keresték ki, nehogy a mozdonyvezető észrevegye a sinck kozt fekvő embert. Itt feszülten várakoztak a közeledő vonatra és 10 óra 30 perckor a kereskedő csakugyai odafeküdt a kijelölt helyre. A mozdony pöffékelve tört előre s i két barát mereven tekintett az előttük fekvő sötét testre. Méi néhány perc s a vonat keresztül ment a kereskedőn. A két megrémült néző oda rohant a vakmerőhöz, ki mozdulatlanul feküd s csak többszörös rázás után ébredt, föl aléltságából. Alig jöt azonban eszméletre, ujjongani kezdett, vállalata sikere fölött f midőn elJeulelc lefizette a kikötött 75 markot, az egész társaság jókedvű vacsorára Berlinbe tért vissza. A kereskedő csali éjfél tájban került haza s rózsás hangulatban leven, a borzaszlti esetet nejének is elmondta. Ez nem szólt semmit, bauem midőn a férj másnap délután ismét haza jött, neje helyett egy levelet talált ott, melyben az kijelenti, hogy egyelőre szüleihez meg> lakni, mert egy oly apa, ki elféle csínyekre képes, nem szerelheti csaladját. — .-1 kiewi zsidó-heccek keletkezéséről mulatságo.s felvilágosítással szolgál a „Presse" moszkvai levelezője. Régi .oltunk ki külön kíséretére, kik készek lesznek érte mindennap uzbe vízbe menni." Az udvarról lódobogás s harsogó éljen zaja halott fel. A nróíi család letekint s ím 24 jól felfegyverzett huszár vonult be i kapun , s állt sorba toporzékoló paripákon. Mind szép nyalka egény, három falu szemenszedett ifjúsága. — Buó ur -- szólt örömtelién Imre — ezt a szívességet lem felejtem el soha! Maga az öreg Gróf odalépett a. bíróhoz, nem rejtegetve ízt a pár könycseppet, mely szempilláin megrezzent, szívélyesen negrázta kezét, s meghatottan monda: „fiaim, köszönöm!" Még egy bucsucsók, még egy kézszorítás, s Imre lesiet íuszárjaihoz. Aztán lóra vetve magát, csapatával a szülők s a lépség áldáskivánatai közt tova robogott. Es/.tcrházy Imre a szülői utasítás szerint — a ház hű baáfja — a már akkor Iii res vitéz Batthányi Ádám ezredében válalt szolgálatot. .Jobb helyre nem is mehetett volna. Batthyányi estvérileg szerette az iIjut, s ez az ő vezetése alatt egyre jobian megkedvelte a változásleljes tábori életet.—Több csatában .ilüntello magát s ismételten küldött már apjának elfoglalt (öok harci jelvényeket. — Batthányi a hadnagy kíséretében ez alatt gyors lb vágás után egy patak partjához ér s ott találja Eszterházy százaáf. — Mintha itt vetett volna végső lobbot a harc tüze, szerte eveitek az elhullt bajnokok a vértől harmatozó füvön. A futó >apatnak ez irányban menekülő részét ugyanis inelyiyel vele volt vezérlő Hamzsabég is — a mély szakadékos medrü pataknál eljesen beérle századával Esztcrházy Imre kapitány. A török L>vasok megfordultak, hogy keresztül vágva magukat, más felé éressenek menekvést. A viadal megújult. Hamzsabég, Eszterazy kardja alatt földre terült, követői közül is többen leölettek. I megmaradtak, mindenfelől szorongatva a magas partról a pakkba ugratlak s nagyré-szi át is vergődtek a túlpartra. - A uszáiok oromzajjal hajtották meg ^vitéz századosuk előtt az Ifoglall löiük lobogót. E pillanatban egy pisztolylövés dördült I a tűipa.lról. Egy futó spahi lóit vissza s a dördülésre Eszti házy lován meginog s földre bauyallik* (Volyi. köv.) előítélet ugyanis a muszka újoncoknál, hogy csakis annak les szerencséje a katonai pályán, ki a szolgálatba lépés előtt le$ alább is egy zsidót derekasan elpáhol. A rendőrség hiába ava kozolt a dologba, mert a fiatal vitézek az öreg katonák emli keire appellálva nem nyugodtak, mig csak a fentebbi módon hivatásukra kellőleg elő nem készítették magukat. A török ujoi cok szintén éltek e jó szokással, csakhogy ők a zsidók helye a muszkákat szemelték ki. S a mint a tapasztalat mutatja, a ti rök újoncok szerencsésebben kezdték új pályájukat. — Berlini éle. Moltkei tábornagyot kérdezte valaki, hog a hadviselők közül melyik fog veszteni. „A ki az utolsóelőí hibát teszi" — volt a nagy stratéga válasza. — Az Union-PaciflC vaspálya egyik személyvonat; a mult hó 18-dikán a bigspringsi állomásnál tizennyolc álcs rabló megállította s kifosztotta. — A rablók esti időben jötte az állomáshoz s ezt teljesen birtokukba kérhették. — Azutá elpusztították a távíró szereket , sodronyokat és egy vörí lámpát dugtak ki, hogy a vonat, mely 10 órakor érkezet ott megállapodjék. A kalauzok egyike leszállolt, hogy megnéz? mi a baj, de a pillanatban a revolverekkel fölfegyverzett rabló előrohantak s bilincsbe verték. A mozdonyvezetőt s fűtőt szinte elfogták, s minden kocsihoz egy őrt állítottak. Az állomási ft nököi. arra kényszeritették, hogy az express kocsinál kopogjoi s 'midőn belülről az ajtót kinyitották, a vakmerő rablók berohan tak s bilincsbe verték. A mozdonyvezetőt s fűtőt szintén elfog ták, s minden kocsihoz egy őrt. állítottak. Az állomási főnöki arra kényszeritették, hogy az express kocsinál kopogjon, s mi dón belülről az ajtót kinyitották, a vakmerő rablók berohantak elfoglalva a kocsit 05,000 dollárt ércben s mintegy 500 dollái papírban dugtak zsebre. Ezekután az utasokra került a sor ki kot teljesen kifosztottak. Hir szerint 2000 dollár s négy arán óra veszett kárban. Egy Morris nevü utastól 480 dollárt s eg arany órát raboltak cl, s még tovább is tartott volna a fosztó gálás, ha a rablók egy tehervonat közeledését észre nem veszi! mert ekkor legottan lóra kaptak s elvágtattak, annélkül, hog az alvókocsikban levő utasokat bántották volna. Az Union-Pa citíc vaspálya 10,000 dollár jutalmat tűzött ki a rablók megke rítésere s az elorzott pénz visszaszerzésére. — Az országos rabbiképző intézet megnyitási ünnepélyéről mult számunkban már említést tettünk ; ide vonatkozóla, egy Budapestről hozzánk érkezett levélből, még a következőké közöljük: Az országos rabbiképző intézetnek ünnepélyes zárkő letétele f. hó 4-én délelőtti II és fél órakor nagy fénynyel é általános lelkesedés közt ment. végbe. Jelen voltak Tisza Kál mán miniszterelnök, Trefort Ágoston közoktatásügyi minisztei Majláth országbíró, Tanárky Gedeon államtitkár, Rath Károly JJu dapest főpolgármestere, Kammermayer a!polgármester, a megye és városi halóság tagjai kíséretében, Jókai Mór, Wahrmann Mól Madarász József képviselők, Holtmann egyetemi tanár és rector Ballagi Mór, a gymnasiumok és reáliskolák tanártestületei, a fő város csaknem összes papsága, vagy ötven vidéki rabbi, a köz ség kerületek csaknem összes elnökei, számtalan hitközség kép viselői stb. Friedmann Mór budapesti főkántor » templomi kar által énekelt hálái ma után, Schweiger Márton a rabbiképzöiiité zet történetét közölvén a közönséggel, felolvastatott az építkezési okmány, melynek a jelenvoltak legkitűnőbbjei által történ aláírása után, dr. Kohn Sámuel, budapesti hitszónok mondott eg; ugy tartalmára mint előadásra nézve kitűnő beszédet, melyet dr Bacher tanár Grktz boroszlói, Kassel berlini tanárok és Kompért a bécsi hitk. képviselőjének üdvözlő beszédei köveitek. Esti fc 8 órakor a budapesti hitközség fényes négyszáz terítékű bankettet rendezett, az ünnepélyben résztvett vendégek számára. A; uz alkalommal elmondott pohárfelköszöntések közül, melyekre as illetők a rendező bizottság által hivatalosan föl lettek kérve, kiemelem a dr. Klein Mór pápai főrabbiét, mint a mely Ont bizonyára leginkább érdekli. A viharos „éljen" és „helyes" felkiállások által gyakran félbcszakasztolt toaszt igy hangzik : A viágegyetemben uralkodó rend, a természet tüneményeinek mozgató ereje, a törvény, valamint népek és nemzetek, ugyszititét -gyes hitfelekezetek sorsában is visszatükrödzik. Izrael népénél ígyik irodalmi terméke a következő költészeti elbeszélésben a( íz eszmének méltó kifejezési. A világrend megalkotása előt igyan is — a szentírás egyes betűi — kérelemmel léptek a kiályok királya trónja zsámolyához, s a mennyiben kérvények siceres elintézése az azokban felhozott, érvek alaposságától függ iiindcgyik, természetesen a legtüzetesebbeknek látszó argumeuumokkal kívánta támogatni igaznak vélt ügyét. — Az utolsó iclü a T, szólott! Uram, Istenem és királyom! mielőtt a világendet örökre megalkotnád, végjl engem tekintetbe, hiszen — a bórának a melylyel majdan néped előtt kinyilatkozandasz, én izolgálok kezdőbetűje gyanánt. — Az nem lehet, feleié azúr, érieméit! a Utóra körül bár mennyire elvitázhatlanok is — ügyed ekiiitetbe nem vehető, mert majdan bélyeg gyanánt fogsz szolgálni dzonyos emberek homlokán — mert úgymond majdan a próféta — L" betűt süss bizonyos emberek homlokára. — a T betű haragosan oda hagyta az égi trón zsámolyát és zúgolódva félre állott, írre elő áll a B betű, Istenem, legfelsőbb kormányzó — úgymond — engem végy tekiutetbe! — hiszen én leszek az, a kivel te felma>'asztatol ezrek által — azon imaformulában, mely Baruch-al kezlődik, mely ckkép hangzik: — Dicsőitessék az örökkévaló miulenha — ime én leszek a kiben az idő hatalma és szelleme méltó ;ifejezésre talál. Erre az örök igazság ekkép felele! Igazad van, íérvényednek hely adatik. — Ennek után az Alpha kérvényi jogáról lemondván mcgszólíttalik az egek ura által: hát te hallgatsz? gen! felele — az előttem kérvényezők sokat számítanak, übhséget képeznek, legalább többet mint én! Ne búsulj! szóla iszen te vagy kezdete és alapja az egy számnak, vagy miként gy vagyok én, egy miként a thóra, egy miként a népem. — Mszágos rabbi képezdéuk — legújabb történelmi stádiumára telesen alkalmazható, e költői beszély. — Hazánk független és jlelős kormánya elé különféle szellemű és színezetű kérvényekkel írullak. Az egyik a fősúlyt a tbórára fekteté, melyet egy tudomáyos intézet állítólag vcszélylyel fenyeget— kormányunk erre azt álaszolá! Erdemeid a thóra és Talmud körül tagadliatlanok; Kunban ez egyoldalii felfogás és a tudományos képződés elöl aló elzárkódás, Izrael népe homlokára a ctiltur irányábani elÍIIHZCILV bélyegét sütötte. Jölt a kérvények egy másik halmaza, ely a történelmi fejlődést, a vallásos életnek a tudománynyal üló kiengesztelését hangsúlyozta — az c szellemű kéi vényekek kormányunk bölcs belátásában hazafiúi ürömmel bt lyt adott* iemelvéuazt, hogy csak is egy zsidó felekezetet isnuer. imád-* ;ozhatik bár kiki mindenhol, s a maga módja szerint, azonban a
