Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-10-14

IV. évfolyam. Pá

pa

? vasárnap 1877. október 14 41, szám, A sxer-ltesztö ós lciacLólxiva.ua l W aj cl i t s Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. 14 VAS. G21 Ka liszt püsp.).~ Szerencs 7 B. Jer el") 15 Hétfő Terézia )~ Adviga ) = 8 Xeb. élt.")'Í 10 Kedd Flórent Flórent )'Z 9 )•Előfizetési díjals.: Egy évre 6 fr. — Félé\ re 5 ír. — Negyedévre 1 fr. 50 kr. Egy szám ára IS kr. Hirdetések 6 hasábos pelitsorban 5 kr. nyílttérit* eil soronkint "2*5 krral vételnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. Pápa, 1877. október 14-én. Egy hazafi elmélkedései-). Tisztelt szerkesztő,nrnak nemes törekvése, mely a munkásság és jólét felélesztése és támogatása felé hányni, a jobbak helyeslésével találkozott és a kik a Pápai Lapok" mult számainak vezércikkeit olvasták, mindezt kétségkívül elfogják ismerni. Ou valóban szép, magasztos, áldásos munkához fogott és reménylem, hogy ennek folytatása és kivitele nem fog kizárólag az ön vállain nyugodni. Mert a ki hazáját i'-azáu szereti és a kit e szeretet el nem vakít, akarva nem akarva munkatársa lesz. Hisz mi magyarok mindig híresek voltunk hazaszeretetünkről, sőt - r állíthatjuk, hogy mint jó ha/afiak világi hírnévre tettünk szert. Hazaszeretetünk, azonb.-üi meg kell vallanunk, nagyon gyakran csak forró lángoló alakban lépett fel. A történelem, a népek és nemzetek ezen hü tükre eléggé kimutatja, hogy még a legnagyobb veszélytől, a legnagyobb áldozattól sein riadtunk vissza. — Mindenütt és mindenkor nagyszerű lelkesültséget és odaadást tanúsítottunk a bazárt. Gyermekeinket is készséggel engedtük át a hazának, ha szüksége volt rajok. Azon számos hadviselés, melyeket évszázadokon keresztül a bel- és külbéke helyreállításáért folytattunk, fényesen illustrálják a haza iránti érzületünket. Amit. csak ember vitézséggel, erős lélekkel, kitartással, szívós akarattal kivívhat, azt kivittük és kivívjuk még most is, ha szükségünk van rá. És épen ezen megpróbáltatások, e hőstettek, e számos és nagy tiizpróbák, melyeken keresztül kellett mennünk azok tévhitre vezettek bennünket, hogy nekünk magyaroknak egyedüli hivatásunk a harci és politikai nagy tettek kife fejlesztésére szorítkozik nemzetünkben, a kisebb apróbb dolgokat, a békés foglalkozásokat, a m unkát nagyon szerettük lerázni nyakunkról, sőt a legtöbb esetbén meg is vetettük. Ha hazánkat ugy nemzet és közgazdasági szempontból tekintjük, önkénytelenül el kell ismernünk, hogy ugyancsak szerencsétlen csillag uralkodik felelte. A süni népességű országokban mint pl. Belgium, Francia-, Németországban úgyszólván fukarkodnak a legkisebb idővel, itt az idő drága, „az idő pénz," melynek legcsekélyebb elvesztése a nemzeti vagyon kárára van. Itt nem igen akadunk munkátlan emberre, a beleg a legfigyelmesebb ápolásban részesül, nem is annyira a Humanitás szempontjából, mindinkább azért, hogy íninélelöbb munkaképessé tétessék. Nálunk, ritka népességű' hazánkban, hol annyi tenni való volna sok oly dologgal' melynek szüleiben vagyunk, pazarul bánunk el de legpaza r.ibbul az idővel. Nálunk, mint mindenkinek kevés jutott, kí a munkából, nálunk majd mindennek szükiben vagyunk semminél sem mutathatunk fel fölösleget, egyedül az időnélMi ugy vagyunk mint a nagyon éhes ember, ki a táp szert félig nyersen nyeli el és gyomorbajt okoz magának 5 a baljra ! miért nem lát idővel az étel elkészíttetéséhez, hogv megmaradhasson egészségénél. Mi saját gyapjúnkkal ruházzuk magunkat, e-/.t azonban előbb Franciaországba, Belgi•) Ezen cikket, lapunknak egy budapesti, a pápai viszonyokat jól ismerő barátjától vettük; ajánljuk a t. olvasók figyelmébe. Szerk j Heti naptár 17 Szerda líedviga Gál (kath.) Hedvig (>ot.) 10 Félb. (>r.) j 20 Szombat 18 Csütörtök Luk. evangélista)- Lukács)-^ 11 ) . 19 Péntek Alkantari Péter )~ Ágnes)? 12 ) ^ Vendel pásztor )Z Vendel) a 13 Sah. Vajéra) •

1 umba vagy legalább is Morva- vagy Csehországba kell el küldenünk. Mi a saját árpánkból készített sert isszuk ; az árpát azonban előbb Austriába kell elknldenünk. Szint igy vagyunk fánkkal, vasunkkal, ha bútorok, vasszerek és edényekre van szükségünk, nyers bőrünkkel, ha cipőnkre --'an szükségünk. Miért nem készítik mindezt hazánkban ? Hisz mindezek'.iez nem szükséges valami nagy rendkivüli művészet vagy tudomány! És ha készítik is, miért nem oly minőségben nyújtják ezt az illetők, mint a „külföldi?" Sok külföldi városban fordultam meg, hol hazánk nem egy fiát láttam a munkások közt, ki oly ügyességet fejteti ki, hogy e nemben a keresett munkások közé tartozott. Miért nem maradnak ezek itthon. Azért mert nálunk mindenki könnyen akar élni. a munkát .i legtöbben megvetik. tCngedje meg, hogy erre nézve, városukból válaszhassak néhány példát. Néhány évvel ezelőtt ott egy igen szorgalmas szappanosmestert ismertem ; ez egy kis vagyont szerzett magának, a mesterséget abba hagyta és az undok uzsoráskodásra adta magát - - külföldön az ilyen a vagyonszerzés által saját munkakörét iparkodik terjeszteni és ezt ujabb meg újabb berendezésekkel ellátni, hogy más országokbeliekkel a versenyt kiállja és lehetőleg felülmúlja ezeket. Egy másikat ismerek, ki ezelőtt molnár volt; ez megirigyelvén az „urak" könnyű életét; kik úgymond naponkint egy kicsit irnak a városházában, vagy nem bánom a járásbíróságnál, egy pár „bukkerlit" csinálnak a tanácsos stb. urak előtt, megtanulnak egy kicsit szájaskodni — és ebből aztán megélnek. Miért ne élhetnék én is ily könnyű módon — mondogatja magában a mi . . . (majd kimondtam a nevétj irni csak tudok ugy mint az az X. Y. úr. A mi molnárunk abba hagyja a mesterséget és kezd „készülni" más „pályára" es addig „jár" az „urak", nyakára, mig végre a fejibe vágnak egy kis „hivatalt." Ne neked hivatal ! Molnár kezébe adtak ; ha eddig hangya módra ment minden benned, ha eddig kerekeid nem igen forogtak — a gyer ,,m e g k e ti é s" miatt majd járnak most, akár mint a malom ; ha az egyik felén az aktákat beöntik, a másik félén „őrölve" kerülnek ki ; a korpából természetesen utólagosan azért ki kell tisztítaniok. Hazánk igen gazdag a természet adományaiban ; e gazdagság azonban jól tudjuk nem nyújt oly könnyű, gondtalan életét, mint a milyennel a nyugotiak dicsekednek, ha előbb éppen ugy mind ezek elő nem mozdítjuk a munkásságot, a szorgalmat mindazon tereken, melyeken eddig valódi komoly elöretörekvés helyett hanyagsággal és végzetteljes hátramaradással találkozunk az ipar és kereskedelem torén. Mi a könnyű életnek, az élvezetnek minden áron és pedig haladéktalanul birtokába akarunk jutni, a természet áldásait elpazaroljuk, terményeinken gondtalanul túladunk és csakhamar azután bekövetkezik a nagyon éhes ember esete. A gazdag, ily körülmények közt lassankint szegénységre jut, a szegény pedig a koldusbotra. Nálunk a takarékosság, gaz.dag és áldástterjesztö plántájára nagyon gyéren akadunk; itt a legtöbbet keresőtől kezdve le a napszámosig, keresetét mindenki könnyelműen elpazarolja, e sajnos körülmény különösen a munkás (iparos) osztálynál észlelhető. Tekintsük csak pl. más országok munkásait, pl. Franciaországéit. Itt kevés oly föld míves, kézműves, gyári munkás van, ki egy kis töke felett un rendelkeznék. Németországban egyes nagy tekintélyek léptek fel e nemű üdvös intézmények létesítése mellett; igy Schulze-Delitsck a munkások közt mintegy 500 segélyzö pénztárt létesített, tőkéjök a munkások betéteiből áll. Amerikában egyes társulatokkal találkozunk, melyek e téren messzeható üdvös intézményeket létesítenek. Igy a többek közt van egy társulat, mely a munkások részére kisebb-nagyobb, udvarral és kerttel ellátott házakat állít fel. Minden munkás, ki napi keresetének ö%-át e lársaság pénztárába öt évig egymásután befizeti egy ily ház birtokába jut, mely hatóságilag az ö nevére igtattatik be. A lefolyt 5 év után lakja a házat, melynek teljes birtokába azonban csak a további f> éven át befolyó ^részletfizetés mellett lép. Hány oly dúsgazdag emberrel találkozunk pl. Angolországban, ki az iparos osztályból emelkedett ily nagy polcra. Kisértsük meg pl. a mi munkásainknál, bizonyára kinevetnének és ha találkoznék is valaki a ki egykét forintot betesz, hát meglehetünk gyözÖdvtj, hogy hä esetleg valahol a csizma szorítja, egy névnap vagy más mulatság, vásár stb. arra indítja, hogy ismét kivegye ; nálunk a legtöbb esetben csak örökség, házasság, nyeremény vagy uzsora szül gazdagokat. A munkásság ritkán mutat fel egyegy példát. Mindezek után t. szerkesztő ur mébán kérdezhetné, hogy mi tevők legyünk e baj kiirtásánál vagy legalább meggyógyításánál ? Ennek nagyon egyszerű módja van. A nép, ország, állam saját bajaitól csak eumaga által szabadulhat meg. Kell, hogy megismerje magát, mint a beteg ha meggyógyulni akar. Népünknél ez, megvallom nehezen megy. Az önismeretet úgyszólván rá kell erőszakolni. Oly férfiak mint pl. ön ezt szóval eszközlik, a gyakorlati államférfiaknak — ha ilyeneknek birtokában volnánk — tettel kellene ezt bebizonyítani, lín, jól tudja nem vagyok sem író, sem politikus. A mi gy a k o r I a t i t én tanácsolhatnék az egyelőre két dologban foglalható össze és ez : az angol birtokrendszer a nagybirtokosokra, szabad telephely és vizjog az iparvállalatokra nézve. Bizom Önbe. és tehetséges munkatársaiba, hogy ezen általános véleményemet aszerint amint azt felfogták a kellő méltatásban fogják részesíteni. Ha azonban ennek bővebb, részletesebb ismertetését kívánnák, ugy e dologra még viszszatérek, ha hazánk mostoha gazdasági viszonyai feletti kedvetlenségem ismét erőt vesz rajtara'*;. Dr. Psr. . . . Különfélék. — Uj szerkesztő. A „Gyöngyös" cimü lap folyó október kezdetétől fogva politikai hetilappá változott és egyszersmind szerkesztőt is cserélt amennyiben Csomor Kálmán úr a szerkesztőséget Hanák Kolos és Jakab Géza uraknak adta át. A laptulajdonos továbbra is Csomor úr maradt, ki is egyszersmind mint társszerkesztő a lap szellemi életében is tevékeny részt fog venni. Az uj szerkesztők beköszöntő pro grammjából a *) Adja Isten, hogy nemsokára visszatérjen — már 1. i. a két tényező bővebb magyarázatára; a kedvellenség maradjon távoi t. munkatársunktól. Szerk. C s a£u o k. Az utolsó-csók. (Elbeszélés; Irta: Gy . . F. Virágzás nyomán a hervadás, emelkedés után a hanyatlíis

; ez a megszokott jelenség nem csak a természetben, hanem a "épek éltében is. Nem kerülhette ki c sorsot az egykor oly icttcgctt török hatalom sem. A harcias zultánok után,' kik a győzhet len janicsárok élén fényes győzelmekből fontak sugárkoronát a büszke frlholjlriak, elpuhult gyáva uralkodók jöttek, kik kerülve a tettek mezejét, a háremek kábító légkörében tékozolták erejüket s idejüket. Bajazid, a villám, ki Nikápolynál hatvanezer keresztyén bajnok sírja felett tudata a világgal, hogy a török úrrá lett Európában ; Murád, liunyadynak nagynevű ellenfele, ki a Aigómezú'u s Várnánál oly leverő gyász.emtéket irt be kardjával a magyar történet könyvébe; Muliamed ki hódító vasárai porbadöntve a keletrómai császárok ezredéves trónját, nagyKonstan

r tin fényes városából hangoztatá fél világra szóló parancsait; Szolimán , ki Mohácsnál temetőt ásott a magyar dicsőségnek s ott villogtatva kardját, ellenséget keresve Bécs falai alatt, — már meghallak régen. Elkorcsosult utódaik nem bírták sértetlen megtartani a sok vérenszerzett örökséget. Környezetükben mind gyakrabban megújuló jelenség lett a lázongás, s rokonvéroritás. A kormányzók tclhctetleiiség'e egyre nagyobb mérvbén élesztette a népben az elégületlenséget, a seregben a fegyelem vésztjósló bomlását. Az ősi erények pusztulása feltartózthatlanul' vonta maga után végül a külhanyatlást is. A török hatalom erőfeszítése — Bécs ostroma 1683-ban niagtöit a lebgyel s német vitézségen, fizután csapás, csapásra érte. Földre hüllt a lelhoM nem' ;

'so6

f

äriif'ife<»-bafi Budának ormáról; majd elesett Belgrád, elpártolt Erdély, Moldva, fegyvert köszörűit százados zsarnoka élleu a bösiiyák és a szerb. Ott hordozták zászlaikat a, keresztyén seregek a íörökbii udaloui keblében, maguk előtt űzve a lörökbirodalom keblében, maguk előtt űzve a török haderőt, mely kétségbeesetlen tett uj meg uj ki serieteket a diadalmi zaj közt előbbre hullámzó ellenséges áradat viszauyomására. rt. •>«. 1089-ben Badeni Lajos herceg császári hadvezér mélyen benyomulva Törökországba véres diadalok közt egyengeté az utat Konstantinápoly felé. Majd azonban előhaladását megakasztó egyrészről a beállt hideg évszak , másrészről a francia bábom, melynek sikeres folytatására a Rajnához kelle küldenie seregének javát. Ennek folytán a következő évben siker koszorúzta a török-kormány erőfeszítését. Hadserege több csatában győzött s hódítva közelgett Magyarország határaihoz, s Kiöl-re fényes reményekkel készülődött a hadjárat megkezdéséhez. Másfelől Badeni Lajos is most több erőt vonhatott zászlai alá s lankadatlan hévvel tette meg az intézkedéseket a török reméljek meghiúsítására, a még török kézen levő Temesvár szemmel tartására hátrahagyta vitéz gyalog s lovas csapatokkal Batthyányi Ádámot s maga a fő' sereggel tovább húzódott keletre, meggátlandó az ozmánok előnyomulását. A tavasz megnyíltával megzörrentek s vértől áztak a fegyverek. Baíthányiiiak Temesvár alatt volt dolga két kézre. A vár védője Omár basa —- erős őrséggel rendelkezett': s kemény kicsapásokkal igyekezett Batthányi seregét a vidékről elűzni. * A magyar vezérnek épen egy uj kirohanásról tesznek jelentést. Batthányi készen várja, színlett futással lesbe csalja a támadókat. Ekkor hirtelen megfordul s elöl- és oldalról rajtuk ütve makacs véres harc után szétveri őket. Huszárjai boszus haraggal üldözik a szétbomlott ellenséges csapatokat egészen ai sáncokig. A harc végeztével a győztes vezér takarodót fúvat. Miközben vitézei gyülekeznek, sebes vágtatva tart feléje egy huszárhadiiagy, jobbján török lobogót emelve, s közelébe érve a tisztelgés útáii igy szol: Eszterházy kapitány üdvözli ezredes urát, s itt küldi tiszteletjelül az ellenség egy lobogóját és Hamasauég kardját. Hol van a kapitány? kérdi meleg érdeklődéssel Batthányi. Személyesen nem jöhet válaszol a hadnagy, mert nehéz sebet kapott. Ep most készítnek vitézei számára gafyakból nyugágyat. Vezessen hozzá hadnagy úr — szólt Batthányi; sarkantyút ád lovának s a hadnaggyal együtt a jelzett irányban elvágtat. — Eszterházy Imre huszárkapitány — kiről a hadnagy jelentést, lett — a hírneves Eszterházy Miklós családjának sarjadéka volt. Nemes, lovagias jellemével a sereg kedvence, a tisztikar egy kiváló dísze. Eszterházy Imre első ifjúságában nem készült a hadi pályára. Előszeretete után , — melyet a könyvek iránt tanúsított, az ismerősök inkább a tudósok mint a hősök sorában jósoltak számára fényes jövendőt. — másrészről, míg a magasabb körökben élénk tudnivágya vonta magára a figyelmet, a köznép előtt jószívűsége (ette ismeretessé a jobbágyság egy nemeslelkü pártolót s igaz jóltevőt tisztelt benne, s megjelenését a legőszintébb kegyelettel üdvözlé mindenütt. Mikor azonban Buda visszavételével egyre nagyobb eréllyel folyt a harc a szásados hódító ellenség — a török ellen s az éledő honszeretet ezrenként ragadta az ifjakat a harcok mezejére, ekkor megkapta a U"g Eszterházy Imre keblét is, s szemeiben a lelkesedés fellobbant tüzével vette atyjának ez intő szavait: „midőn a zászló honszabaditó harcra hív, egy Eszterházy, ki elbírja a kardot, nem maradhat otthon!" Egy hónap múlva kétszáz — a gróf költségén felszerelt huszár sorakozott a palota udvarán, várva fiatal parancsnokát, ki most, búcsúzik s bontakozik a hőn szerető szülők karjaiból. — Az utolsó bucsucsókot váltva kedveseivel ép távozni akar, midőn belep a helység érdemes bírája s köszöntés után igy szól az> öreg grófhoz! „Kegyelmes urunk! Ime gróf urat mindnyájan igen szerettük, inert mint igaz Isteu áldást ugy ismertük őt mind eddig." — iItt egy pillanatra elakadt a tisztes agg polgár, - majd érzelemtől szakgatött hangon folytatá: „nagyon óhajtjuk, hogy a háborúból visszatérjen hozzánk; épen ezért fiunkat is elküldjük védelmére. Huszonnégy legényt állí-.