Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-09-23

Hogy az uralkodó nemzetgazdászati elvek mily be­folyással vannak nálunk a vagyonosodás csökkenésére, röviden elmondjuk. A modern nemzetgaztászati elvek, minden egyes embert különállóvá tesznek azon téren mellyen élnie kell, mindenki saját magára van hagyatva, mindenki saját belátása, tetszése szerint mozoghat az általa vá­lasztott munka körben. E korlátlan szabadsága az egyénnek, számtalan esetben az eg} r én romlására vezet, mert nincs eléggé kiművelve, hogy magárahagyatolan helyén megállni képes volna. Tekintsünk a jobbágyokat s a már csak volt job­bágyokat; az előbbieknek nem volt hitele, az utóbbiak­nak már van; hitelképessé vállak., de nem okosabbá, a hitelképesség megronlójuk voll, mert hitelüket nem ész­szerűen használták fel. Hasonló jelenséget Játunk a kis iparosnál: a céh­rendszer nyomása alól felszabadult iparosok egyszerre Önállókká leltek, a nélkül hogy iparűzésükre képeseb bek lellek volna, sőt ellenkezőleg. E két nagy osztály sorsa visszahatással van a többi osztályra, mely egymással szoros összeköttetés­ben áll, s annyival nagyobb a visszahatás, mert a tár sadalom egyébb osztályainak^egyenes és kisebb na­gyobb mértékben az önállóságra éretlenek. Nem vélünk csalódni ha azt kimondjuk, hogy egész társadalmukat készületlenül ragadták magukkal a modern nemzetgazdászat elveinek áradata. A nyugtalan ember ész azonban — melynek folyó mánya az ecsetelt helyzet, melynek egyes kinövései csak félreértés vagy megnem értésből eredlek — nem szituik meg folyvást utakat és módokat keresni, melye­ken habár, csak némileg is, kijuthasson az egészség­telen romlásba döntő helyzetből. Ilyen utak egyike a fogyasztási s.z övet ke­zet. Olvasóink elölt bizonyosan nem ismeretlen sem a név, sem pedig maga a czél mely a szövetkezet által eléretni óhajlalik; tudják bizonyára igen jól, mily óriási megtakarításokat képesek az ily szövetkezesek különö­sen Helvéliában felmutatni; nem lesz előttük az sem idegen, hogy ily szövetkezetek hazánkban is állanak fenn. Nem is akartunk ujat mondani, csupán figyelmez­tetni a közönséget, hogy a fogyasztási szövetkezet, vi­szonyaink között majd nem elkerűlhetlen, hogy általa, eddigi életmódunk megtarlása mellett is, háztartásunk, ruházatunkban, évenkint tetemes megtakarításokat esz­közölhetünk. Városunk polgárai számtalan jótékony egyletet tar­tanak fenn, melyektől anyagi hasznot nem várnak, nem is várhatnak, mert jutalmuk ezeknél a ludat; hogy jót cselekedtek. Ha tehát ezen egyeleteket áldozatokkal fenn tartják, azt hiszszük hogy a fogyasztási szövetkezelet, melynek létesítése áldozatokba nem kerül, s melyből anyagi hasznot várhatnak, életbe fogják hívni. Heti szemle. f\A harc térről.) A lefolyt hetek különüs, es bámulatos eseményekkel lepték meg' a világot. A mit az orosz viszonyok­kal tökéletesen ismerős tekintélyek már a háború megkezdése előtt, Oroszország- anyagi és szellemi erejéről mondottak töké­letesen beteljesült. Hazugság, hencegés, durva-állatias kímélet­lenség, párosulva a nepotismus szülte butasággal, mohó falánkság kielégithetlen bírvágy jellemzi az orosz harcászat minden moz­dulatait. Az eddig porbabukott 100,000 katona elvesztése mil­liárdok kidobása, százezer családok könyhullatása, mit sem szá­mit, a cár udvaránál, hiszen a 76 millió muszkából még lelik csak a halált hozó csatatérre; — csak az idegen birtok utáni étvágy kielégítve a soha létezett muszka katonai dicsőség meg­mentve legyen! Európa művelt népeire, s elsősorban Törökor­szágra nézve, a legnagyobb szerencse éppen a muszka- raga­dozó- vágyában rejlik; mivel ez teszi őtet a szó teljes éitelem­ben, az ész minden tanácsa iránt süketté, s az igazság iránt vakká. Ezen vakság okát, — ha kutatjuk — az isteni gondvise­lés utaibau leljük azt fél; s ezt tudva : bizvás( tekinthetünk a háború kimenetele elé. És ezen kimenetelt — azon arcátlan ha­zugságok melyeket a muszka hivatalos és bereue táviratok, folyton a világ elé tálalnak — mit sem vállozíamak többé. De még a muszkagárda megérkezésre, sőt még a Sipkaszorosnak Csamo k. Ad notam: „Kossuth Lajos azt üzente/'' görcsös szerekkel eszközölt megtartása sem fogja, többé a koczkát a muszka javára elejteni. A harctéri viszonyok ezen állításunkat elengedően igazol­ják melyekből közöljük a csatatér jelen helyzetét. Azon földte­rület melyet az orosz invázió ma még birtokában tart, egy óriási V betűhöz hasonlít. A betű csúcsán a sipkái sziklás pozitiók vannak, miglen szárait egyrészt az Ozmán- másrészt a Jantra folyók képezik, holott a betű szárait a hatalmas Duna zárja el melyen két vagy három hajóhíd közvetíti az összeköttetést Ro­mániával. Az orosz hadsereg állása pedig a lehető' legroszahban van felosztva, sőt szétforgácsolva s ezért nem képes az orosz nagyobb aktióra. Ozmánpasa 80.000 emberével és bevehetetlen plevnai positiójával szemben jelenleg Miklós nagyherceg 70,000­re leolvadt orosz-román hadserege áll szemben, Nikápoly védel­mét 6000 románkatona Sistovát 4000 orosz, Tirnovát, Gabrovát, és a Sipkát 40,000 orosz védi a meddig Mehetned Alinak a Jantra és 1,0m között lévő 100.000-nyi erejével szemben az orosz korona herceg 10.000-rc áll holott a Ital kánt Solimán­passa 60.000 emberével minden betörés ellen védelmezi, ha tehát a lenti számokat összeadjuk kitűnik, hogy az orosz-román had­sereg a jelen pillanatban a számos csatákban megvert, roszúl­élmezett orosz-román sereg 180,000-re tehető a meddig a három nagy török hadtest 340,000 embert tesz ki. Na tehát e hó vé­gével az orosz gárdának legnagyobb része bolgárföldre lép is még akkor sem leend az orosz haderő nagyobb, mint azon had­sereg melyet a törökök ellenök síkra állítanak. Es mivel a muszkahadak a sok veszteségek, vereségek és az ügyetlen ve­zetés érzetében levamiak hangulva, a hazáját védő és ez ideig győzedelmes török hadsereg pedig lelkesült állapotban van több mint valószínű az, hogy a muszka kudarc olyan leend a milyen ről talán még nem is álmodik a legvérmesebb török barát sem. Különben az ottomán hadsereg is folytonosan gyarapszik, s min­den napon ezer és ezer ember szaporítja a Szultán hadseregét. Szerbia halván az ujabb muszkavereségeket meghökkent és a háborubaui részvétet elhalasztotta, mely példát, a mindé hencegő Görögország is követ. Au s tri a-Magyarorsz ágban ez alatt mindkét parlament össze ült H kivált a magyar- országgyűlésen nagyszerű inter pellátiókat hallottnak, mely hivatva van bizonyságot szerezni a birodalom politikai magatartása felől. Különben az országgyü lésen a kiegyezési törvények előkészítése is szőnyegre került s rcméleni lehet, hogy valahára az uj egyezmény Austriával létre fog jönni. Németország császárja az öreg Vilmos a muszka ve­reségek felett sír ugyan de nem segíthet, mivel a német-nemzet közvéleménye határozottan muszka ellenes; ezt U is mark jól tudja s ezért Andrássy gróffal f. hó 18-án Salczburgbau ta­lálkozást rendezett, a hol bizonyára a muszka iránti magatar­tásról volt a szó. A mint látszik a németek között azon nézet jön felszínre, hogy Ausíria-Magyarország hatalmasabb szövet­ségese mint a legalább is ötven évre tönkre vert muszka biro­dalom. Fran cz i aország nem törődik a nagyvilági események­cel, mivel belügyeivel sok dolga vau. Ma cm a hon kimutatta egutóbbi impertinens proklamátiójában, hogy ő katona, és ha a francia nép október 14-cn nem olyan képviselőket választ mint a milyeneket ő kivan, akkor feloszlatja ismét a képviselő házat.' j Különben a franczia kormány borzasztó terrorismust fejt ki és szemtelen despotismussal lép fel, s nyers erőszakkal akarja a nemzet szabad akaratát elnyomni, a közvéleményt meghamisítani A nagy respublikánus párt ezen törvénytelenségekkel szemben higgadtan viteti magát és bizik az igaz ügy diadalmában — a IVanczianép jogainak győzelmében. Anglia ellenben mindinkább kezd a keleti kérdéssel fog­lalkozni és rokonszenvez a hős török néppel. Jelenleg gyüjté tengeri haderejét, és a Detika öbölben óriási menyiségü hadi­készleteket hord. Sem hisz a muszkának, s készen akar lenni, hogy ha az óra ütött hatalmas erejét mérlegbe vethetni. Indiában ismét óriási éhség ütött ki, s ezen segíteni nem csak az indiai kormány hanem az indiai császárné nagy­gondja is; mivel egy millió ember küzd a legborzasztóbb éhséggel. férni: ajándékokkal elhalmozni kedvesét- Chevallier asszonyt, a francia színház egyik szülésznőjét, S ime mit találtak föl az intrigansok: a páholyok egy évre voltak kiadya. mikor azonban érdekesebb darabokat adtak elő, az előfizetést az előkelőbb szí­nészek és színésznők javára fölfüggesztettek, s ilyenkor a pá­holyjegyeket tőlök kellett megvenni. Egy jegy ára 20—25 ru­bel volt, de Kutaicoff kedvesének kezeiből 5—-600-an is elkelt. Ez utóbbi összeget némelyek a telhetetlen komédiásnőért meg­háromszorozták. E bőkezűséget a legnagyobb gonddal készített lajstromba vezették, mely a kegyencnő kezébe jutván, ebből meg­tudá a legtöbbet adakozók nevét, azokat aztán a cár kegyelmébe ajánlván. Ez a haszontalan pénzfecsérlés egész Pétervárott is­meretes volt, hanem azért senki sem mert ellene szólni. De ime itt egy másik, még jobban jellemző példa: Gorcsakoff herceg egyszer, Prud'homme iievü, elszászi születésű titkárját küldi a színésznőhöz jegyet vásárolni; s mi­után a herceg tudta, hogy ha valaki a cártól valamit elnyerni akar, a főlovászmester kedvesének nagy alamizsnát kell adnia, meghagyta titkárának, hogy a jegyet busásan fizesse meg. A titkár ugy vélekedett, hogy — mert urától nem volt meghatározva az összeg — nagyszerűen végzi az ügyet, ha a szinénznőnek 100 rubelt ad. A herceg megtudván titkára ügyetlenségét, két­ségbeesve szemére lobbantja, hogy miért tette őt tönkre. S hog} r az ügyetlenséget helyrehozza, azonnal az ékszerészhez rohan, vévén tőle 1200 rubel értékű gyémántot, melyet Chavallier asz­szonynak rögtön átadott. A kellemesen meglepett színésznő a herceget még az nap theára hívta meg, titkárnak pedig egy in­gyenjegyet ajándékozott. Másnap pedig Gorcsakoff a pétervári garnisonban székelő ezred parancsnokává neveztetett ki. — Az egész világ csodálta és irigyelte az udvarias herceget mint a ki az elevenére tud ütni. Habár az orosz nemesség a cár iránt nagyon kevés ra­gaszkodással viseltetik, mégis a legaljasabb hizelg-éssel veszi őt körül. Egyszer a cár Penza tartományban egy házban pihent meg, s az orosz nemesség elhatározta, hogy a szoba melyben nyugodott, kápolnává alakíttassék át, hol a cár jóléte s föntar­tásáért, naponkint imák mondassanak! 11. Katalinnak krimbeni híres utazása, a hazugság és szolgai alacsonyság legkiáltóbb példáját adja élőnkbe. Az autokraták nem utaznak olyan szegényesen mint az al­kotmányos királyok, vagy köztársasági elnökök. Katalin kí­sérete tizennégy hintóból, és százhatvaiinégy szánból állott. — Minden állomáson ötszázhatvan ló várakozott a fölséges utazó­nőre. A napok igen rövidek, az éjszakák pedig igen hosszuk valának, de vájjon létezik-e egy orosz cárnőre éjszaka? Az ut hosszában mindkét oldalról, egymástól igen csekély távolságra fenyőfa, cyprus stb. ágakat halmoztak össze nagy mennyiségben, azokat néhány pillanattal a cárnő megérkezése előtt meggyújt­ván. A cárnő c királyi mulatságának megteremtésére egész „Szól az ágyú, szól a puska. Esze nélkül fut a muszka, Félhold ragyog Plevna ormán, Éljen a hős, dicső Ozmán! Éljen a torok! Ozmán pasa sátorára llászúllott egy kis madárka. Ott dalolgat, énekelget Diadalmat, győzedelmet. Éljen a török! Ozmán pasa csibukozik, A muszka cár ájuldozik. Bánom is én, tillalérom! Hisz' se ingem, se gallérom. Éljen a török! A lobogó hadd lobogjon! A magyar szív hadd dobogjon Szabad annak most dobogni: Futnak a cár zsoldosai. Éljen a török! Magyar lányok, magyar lányok A koszorút csak fonjátok! Ozmán pasa homlokára, Csókot is hintsetek rája. Éljen a török !-< Muszka bestialitások. t Ötödik közlemény). Ez országban sohasem lesz ember, ki az igazságot egész őszinteségében kimerné mondani. Szomorú sorsa a despoták­nak! — A kik a cár rémséges kiterjedésű birtokait átbarangolák tudósok és tudatlanok,hivatalnokok és magányzók, hazudtak, egyik­jobban mint a másik, csakhogy a cár magas tetszését kinyer­hessék. Rég maga Pallos is, ki déli Oroszország természeti tu Iajdonait legelső irta meg, merő dicséretekben áradoz, mintha az általa rajzolt országnál nem volna boldogabb a világon. Hanem megjárta. Miután oly pompásan leírta Krimiát, fáradtsága ju­talmául kapott benne II. Katalintól egy roppant uradalmat, mely rengeteg homok s kősziklából állott, s emellett fölötte egészség­telen. Ide vonult aztán a hazug tudós, hol éhség és folytonos láz közt nyomorúságosan veszett el. — A tartományoknak a cár­hoz beküldetni szokott minden statistikai kimutatása, s hivatalos jelentése merő hazugság. A cárok még birodalmuk lakosságának a számát sem tudják. Oriasi különbség van mindig a hivatalos és valódi számok között. Milyen ország lehet az, hol a hivatalos közegek, azon tárgyakban köteleseknek érzik magukat hazudni! Helyzetünkben fogalmunk sem lehet ama különcködés, s majdnem őrjöngésröl, mely a muszka udvaronc-szellemet meg­rohanni szokta. Vedd elő Oroszország történetét, lapol-lapra szá­zudot-századra egész a mai iiapig,s mindenütt fölleled e siral­mas törekvés példáit. 11. Katalin alatt az udvariasság netovábbja abban állt, hogy a kedvest cárnő névvel tisztelték meg. Nem volt az alacsonyság oly neme az udvari személyzet, sőt még a legvénebb tábornokok között is, kik ne csatlakoztak volna e szé­gyenteljes kifejezéshez, csakhogy a cárnő kegyencéiiek tegyék. Erre a szív utálattal telik el. Egy napon Zouboff, a cárnő ke­gyence a főváros tájékán vadászván, a Tzárszkoé-Celóba vezető uton megállapodott. Az udvarba kocsizó nagy urak, a városba siető parasztok, kocsik, szekerek, udvari futárok, sőt még a porta is megállapodott; várakoztak mindnyájan mindaddig, mig a fia­tal ember, hihetőleg kifáradva az uton keresztülfutó n'yul visz­visszatérésén, jónak gondolta tovább menni, s csak mikor ö tá­vozott, merlek elindulni — s ez jó egy óráig tartott, Pál cár alatt az ő szobainasának s kegyencéiiek Koutaieoffnak hódolt a világ, ez levén a birodalom bálvány istene, mely előtt az udva­loiic-sercg a porban fetrengett. Legbiztosabb ut volt u szívhez drága erdőket kellett kiirtani, tömérdek embert összehajtani, s a munkára valamennyit bottal kényszeríteni. Isler tndja hány em­ber életébe kerül mindez — de hisz ezzel a cárnő mit törődnék ?! A mely helyeken a cárnő átrobogott, minden ünnepi fony­ben úszott. Minden vidám volt, a szem semmi szomorúság, semmi gyászt vagy fájdalmat nem látott. Mindenütt a boldogság, az öröm, a bőség. Boldog muszkanép te .... hanem csak addig mig urad keresztül utazik! . . , . 1787. május 1-én a cárnő Kievvbeni hét havi tartózkodása után, egy nagyszerű flotta kíséretében Boristhenesbe vitorlázott. A flotta. 24 hajóból állott, 3000 emberrel hátán. Hét gálya elöl úszott, nagyszerüeu rti felpompázva, a födélzet arany és selyem­szőnyeggel födve. Az ügyes Potemkin, elveszítvén a cárnő kedvese címét, habár, minden más kegyét birá, minden eszét összeszedé, hogy kegyes úrnőjének útját mindazzal behintse, mi önszeretetének hízelegni képes. Dnieper partján ezer meg ezer, erőszakkal oda­hajtotf, s ünnepi ruhába öltözött—mi különben nagy ritkasága, muszkáknál — kíváncsi tátongott az öröm betanult jeleivel üdvö­zölvén a fölséges látogatót, s hódolatból az ország terményeit lábaihoz rakván. Kirendelt kozákrendek cirkáltak végigi. a siva­tag hosszán tovahömpölygő folyam partjain. Itt ott csupán éz alkalomra készített álfaluk pompáztak, hogy a cárnőt tévedésbe hozzák, s higyje el, hogy Oroszországbau nincs többé sivatag. „Városok, faluk, mezei lakok, sőt még a legsilányabb paraszt­gunyhók is, diadalivekkel, virágkoszorúk, s elegáns építészeti diszítinényekkel annyira el voltak halmozva, miszerint az ember azt gondolta, hogy fölséges városok, nagyszerű paloták, s bű­vészileg teremtett kertek között, jár *~).' f Potemkinnck volt gondja rá, hogy a flotta csak igazi épí­tett városok előtt állapodjék meg, nehogy az álarc leessék. — hogy a kilátás s a táj egyhangúsága a roppant sivatagban né­mileg színezve legyen, iszonyú mennyiségű nyájakat hajtottak össze. A flottát számtalan mennyiségű apró hajócska kisérte, ítélve legs-szebbb rnhájokba öltözött ifjak s lányokkal, nemzeti nyelvökön énekelve hirdetvén a nagy, a jó, a hasonlíthatlan Ka­talin dicsőítését. S mindezt Oroszországban ugy hívják hogy: igazság! K rc ni en cs uk b a n a cárnő egy nagy, s elegáns házba szállott be. Itt óriási szirteket hoztak össze, friss gyöpbóT uta­kat metszettek, roppant megkészitéssel egész fákat, tövestől, föl­destől stb. átültettek, s megvolt az — angolkert. Parasztokat, kereskedőket, szóval az egész vidéket kancsukával összeterel­ték s megvolt a — tiépünnep! Ez utazás alatt egy véletlenül közbejött eseményt nem szabad elhallgatnunk. Gróf S eh o r e me t o ff a cárnőnek egy nagyszerű ünnepélyt rendezett saját jószágán, uem messze Moszk­vától. A mulatságok folyamában egy nagy orosz operát is kel­eti előadni. A darab szövegének és dallamának, az építész­nek ki a színházat fölállította, a festőnek a ki azt kipingálta, színészek és színésznőknek, a ballet összes táncosainak, a ze­nészeknek, szóval mindennek a gróf jobbágyaiból kellett kike­ülni. Ez valóságos moszkvai tiszta vér opera volt. Ismerni kell az orosz erkölcsöket, hogy képzelhessük, mennyi botütéssel dres-" siroztattak e különféle szolgálatokra e szegény ostoba parasztok! II. József császár, ki a cárnőt e tékozló utazásában meg­átogatta, jellemzőleg fejezte ki magát, mindezen csinált csodák fölött. Segur urnák, kit őt a déloroszországi viszonylatokról kér­dezgeté, igy felelt: „Több fényt látok itt, mint valódiságot.— Minden könnyen megy, mikor a pénzt szórjuk, s az emberéltet nem kíméljük. Mi nem mérnők megkísérteni Németországban azt, mi itt minden akadály nélkül megy. Itt az ur parancsol, s mil­*) Segur. Memoires ou Souvenirs sur la Russíe etc t. 111, p, 94.

Next

/
Thumbnails
Contents