Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877
1877-09-02
valódi anarchisták, kiket Franciaországnak nem sokára felelős aégré fog kelleni vonni azon anyagi és erkölcsi károkért, me lyeket ez évben az országnak okoztak. Bizhatnak önök a köz társaság védelmében tanusitott kitartásomba; engedjék meg hogy mint conservatiwet jellemezzem, inert hogy megerősödjél arra okvetleu szükséges, hogy ép oly csillapító mint szabadelv irányban működjék. Vegyék csak tekintetbe azon haladásokai melyeket pártunk ez évben tett, ezeket csak az ország maga való uralkodásának és szilárdságának köszönhetjük. Mi engei illet, nem kétkedem az eredményről. Minden reá mutat, és nei habozom ezt önöknek mint biztosat kilátásba helyezni." E beszéd közben folytonosan hangzottak öröm és üdő fel kiáltások: ,.Éljen Thiers! Éljen az ország megmentője!" Muszka bestialitások. {Harmadili közlemény). P anin gróf, I-ső Pál régi minisztere egy várban lakol I) . . . orvos, s egy másik francia társaságában, ki két gyer mekének nevelője vala. A nevelő figyelme P ... gouvernauten irányában bár mily ártatlan volt is, nem tetszett a grófnak, Ii e miatt élénk szerelemféltési gyötrelmeket szenvedett. A fiatal ember elcsapatósa el lön határozva. Egyszer a gróf behívatva orvosát dolgozószobájába igy szól hozzá: „orvos! én önnel fon tos tárgyról akarok tanácskozni; D u b o i s, (_ez volta nevel neve) egy pimasz, kinek a szűrét kiakarom tenni; hanem ezze még nem elégszem meg; sokkal hathatósabban akarom őt meg fenyíteni. Parasztjaim valamelyikének megparancsolom, hogy állj útját az országúton, s hatalmas botozást hajtson végre raj la. Más nem érdemel, nemde, mit gondol ön?" Az orvos ép annyira felháborodva, mitit megneheztelve, vi szonzá: hogy Franciaországba egy ily esetnek bűntény, s gyáv orvtámadás a neve. S kirohant, tudtára adandó az ifjúnak a gre szándékát. A nevelő, hála az orvostól kapott pisztolyoknak, sze rencsésen elillant. E pillanattól fogva a gróí az orvos iránt teljesen meghidegült, ki utóbb szinte kénytelen volt a várból távozni. Pedig hát Pánin gróf felvilágosult s szellemdús ember vala, a bölcsészi eszmék hive, s hires szabadelvű. De ő mindenek fölött muszka volt, s egy orosz nemesre nézve a bot egy alsóbbrendű irányában a legtermészetesebb, s egyetlen érv. Oroszországban a felsőbb akarat előtt mindennek megkell hajolnia, megsemmisülnie; ez a legfőbb in n s z k a-é 1 c t s z abály, s ezen elméletnek gyakorlati eszközei a — kinpadok. Még a természet is kénytelen hódolni, a despotismus lépteinek; mióta a cár kimondá: „a k a r o m"! — nincs többé akadály, nincs anyagi lehetetlenség. Mindennek alá kell magát vetni, még annak is, mi a teremtés uralma, s a földgolyó természettani forradalmai alá esik. Ha a nap nem világítaná többé fokiunkat, s ő felsége a muszka cár azt mondaná: „Legyen világosság!" megkellenc lennie, a napot elŐkellene varázsolni bármily módon vagy kristályból, vagy tiszta vert aranyból. Röviden: képzeld magadnak mind azt, a mi legtüneményesebb, legfantastikusabb, leghihetetlenebb, s még akkor sem lesz kellő fogalmad arról, mit. nem hozhat, minden lehető eszközök segélyével létre, azon istenembernek akarata, kit ugy hiúak hogy minden oroszok c á r j a. Pái cárnak egy reggel eszébe jön, két nagyszerű fasort ültetni News ki irányában. Tél közepe, a legiszonyúbb hideg uralkodott, a föld hóval boritva, s több lábnyira befagyva. De ez nem tesz semmit. A despota sétatéri akar, még pedig azonnal, azaz néhány nap múlva, Jhogy az első tavaszi napsugárra a fák, ha nem halnak el, lombot hozzanak. Legyen pedig a sétatér kettős, négy sor fából álló, két kilométerre terjedő, » színes korláttal szegélyzett. A fák pedig tizenöt busz láb magasak legyenek. Ennek pedig nem szabad máskép lenni, mert Pál cár egy zsarnok akaratával, s egy bolond szeszélyével bir. A vállalkozók jelentkeznek „s mindent elkövetnek a kialkudott bér elnyeréseért." A munka megj T . Harminc nap alatt tízezer munkás fárad ez esztelen munkán. A fák gyökerestől s földestől tépettek ki, s ültettettek át. A gödrök, mikbe ültcteudők valának felette mélyre vájattak, még pedig éles fejszékkel, mert a föld acélkcméryre volt fagyva. A vájt gödrökbe gerendákat, s ölladarabokat hánynak, s meggyújtják, hogy a föld némileg felolvadjon. A trónörökös a munkára felügyel, s lelkesíti a napszámosokat, inert Csarn o k. Moliére előadása. (Pápiin, a sz. fehérvári színtársulat állal aujjusl. 27-kéu.) Molnár György, a nemzet ünnepelt színművésze vendégszerepelt nálunk a mult évben e jeles drámában, meglehetős telt ház előtt; s most Mándoky Béla, az ország kevésbbé ismert — de a sz. fehérvári, s általában a vidéki színtársulatoknak mindenesetre első rendű színésze mutatta be vele magát a pápai közönségnek — meglehetős üres ház előtt, — s iít nem tudjuk: vájjon Mándoky urat sajnáljuk-c a csekély számú fogadtatás miatt vagy inkább a nagy közönséget ezutlali elmaradásáért?— de annyi* bizonyos, hogy csalódott', még pedig nagyban csalódott színész és publikum egyaránt: ez, mert csak közönségesebb fajta előadásra gondolt; s az, mert talán valamivel nagyobb közönségre számított; minthogy azonban Mándoky ur szerencsére nem az a szülész, a kinek játéka jóságára a közönség kisebb, vagy nagyobb létszáma bármi csekély befolyással is bírna: a sajnálat mindenesetre csakis az elmaradottakra eshetik, és nem csalódott csupán a jelen volt kis közönség, melyet a műélvezet érdeke vonzott a színházba; s itt e helyütt örömmel gratulálunk színész és publikumnak egyiránt: ennek a művészet iránti érdeklődése, — annak pedig az érdeklődés minden várakozáson fölüli, teljes kielégítéseért; mert Mándoky ur csakugyan művész a szó valódi értelmében, még pedig önérzetes művész, kinek ját, : ka sokkal is magasabban áll, sem hogy ahhoz a silány haszonlesexnek barmiköze is lehetne. — 0 játszik szívvel, lélekkel mindenkor és mindenha úgy, a miként csak egy művész játszhatik, a hivatásának teljes" érzetében inkább feled mindent, mint azt, hogy neki kedvetlenül vagy épen rosszul játszani nem szabad ; sőt nem is lehetne, ha talán még ugy akarna is; mert hisz ez magában ellenmondás volna: avagy játszhatik-e valódi, nem dicsvágy- és ambitióval telt művész rosszul, vagy csak kedvetlenül is, kinek élete a színpad, hol egyedül vau otthon, és érzi legjobban magát ihletkéjes mámorában, hol egészen beleélve ma m*M ^>my £«6tfvx*Yi m^UeWl-ot "vswi csatolva* Ha némely oroszok, férfiak és nők, folytonosan Paris vagy Londonban tartózkodnak, csak oly föltét alatt történhetik meg mivel ama figyelmes észlelők szerepét veszik föl, mely nálunk nagyon lesújtó: nevezettel bir (Spion, Spcdi). Némely gazdag muszka ur nagyon drága ajándékokkal vásárolja meg Párisbani tartózkodását. Ez ajándékokra még a császári család tagjai is ásítoznak, s néha milliókba kerülnek, de Paris — még ezeknél is többet ér. A muszka cárok, a nyugoti értelmi s erkölcsi betörések ellen minden lehető védelmet megtesznek, Mindazáltal a "moszkvai despotismus legbiztosabb garanciája, az őt környező társadalom szervezésében, s az általa kormányzott nép •— melynek ő maga monopolizálja kifosztatását — nevelésében rejlik. A marokkói s algiriszerályokban igy kiáltanak: „Vigyázz a nagy fekete heréltre!" Ezen fölkiáltási alak teszi a muszka nevelés alapjait; csakhogy a nagy, fekete herélt helyett cárt kell mondani, kinek tetszeni, s kinek haragjától mindenkinek rettegni keli. Igen a rettegés, a félelem — ime az orosz autokratának az elve s nagy rugója! Minden muszka babonás rettegésben van fölnevelve mindannak mi ezen eszmében foglaltatik: hatalom. Engedelmeskedni és hallgatni, ha lehet a cárt imádni, őt, más érzelmek hiányában rettegni, önmagától mindent megtagadni s minden lehetővel az egy urnák áldozni, a szellemi és sziv minden, a függetlenségért törekvő rugóit széttörni; magát elhatározni, hogy egész élten át nem lesz más, mint örökké fegyverben álló katona; a hallás és látásnak semmi más hasznát nem venni, mint csupán látni és hallatni amit a hatalom parancsol vagy megenged; a politika, történelem, bölcsészet, s vallási dolgokban örök némaságot fogadni; a képmutatás, hazugság, hízelgés, 8 elvetés mesterségét megtanulni: ilyen az a katekizmus, melyből a muszkák a társadalmi életet tanulják. S valóban, csodálatosan idomulnak. Akár a despotismus százados uralma, akár pedig a muszkák félázsiai természete az oka, elég az ahhoz, hogy gyorsan tanulnak, s hamar azzá lesznek mivé lenniök kell. A cár az összes gondolatok központja, a korona, mely körül e csodálatos társadalom forog. Annyit kell tenni, hogy az ember neki tessék, és annyi mindenfélére vigyázni nehogy őt valamikép megbáncsa, miszerint e halandó isten az orosz nemesség egyetlen félelmes s elővigyázati sznbálya. Kik nem szeretik, rettegik őt. Il-ik Katalin cárnő egyszer az erkélyről a Név a zajlását nézte. Éppen egy leány esett bele, megparancsolván azonnali kiszabadítását. A szegény megmentett leányt a cárnő látni óhajtja, s e végett a fagytól didergőt maga elé vezetteti. Saját ruhatárából felöltözteti őt, adván neki néhány aranyat, s meghagyván neki, hogy látogassa meg őt, ha férjhez megy. Alig lépett ki a palotából, mindenki feléje rohan, kérdezvén, mi történt vele odabenn. „Ah — fölkiált a leány- jobban elrémültem midőn a cár né hoz beléptem, mint midőn a Névába estem!" E szavak csodálatosan festik, az autokrata által a népszivébe ojtott érzelmeket, oly élénkek, oly eltörülhetlenek levén, hogy őket még a jótétemények sem képesek gyöngíteni vagy elhomályosítani. (Egy negyedik közlemény'' következik.) Ugodi. Különfélék. — Két sziget eltűnése az austráliai partokon Fisher kapitány egy tasmániai tőkepénzes a nyugot ausztráliai kormánytól megvette azon jogot, hogy a „Barker Islands" szigetekről—melyek 14° déli sz. és 125° keleti h. alatt feküsznek,— a guanót egyedül ő hordathassa el. Mult áprilban Fisher három hajót munkásokkal, és mindennel mi a guanó nyeréshez szükséges, bőségesen ellátva e szigetekre útnak indított. A hajók elérvén a helyet., hol a szigetek álltak, de nem látott egyebet víznél. A szigetek lakóikkal együtt teljesen eltűntek, hogyan és mikor,? ez még titok. Eddig az volt az általános hiedelem, hogy Austrália a vulkáni működések vonalán kivül esik és azért igen nevezetes ezen tünemény. — Egy borzasztó felfedezés. Amerikai egyesült államok Texas államában fekvő San-Antóniából írják: Ezen várostól mintegy 15 aug. mfd. távolságban levő kut vagy cisterna egy idő óla azért kelt figyelmet, mert abból megfertőztetett levegő— illetőleg kiállhatatlan bűz — terül el a tájon. Egy közelebb megejtett vizsgálat, kiderítette, hogy a kut televan férfi, nő meg annyi félmüvészből alakult kitűnő zenekarnak természetes, hogy nem kis része vau. Sok szerencsét a derék színtársulatnak előadásaihoz! ^^^^ Censor. Ml A SZERELEM? Egy érzelem, mely képes millióknak Lelkét magasztos lángra gyújtani, Mely hőst csinál, a gyáva léha szívből, S a tölgyet meghajlítani. Egy érzelem, egy láthatatlan szikra, ' Mely itt öl, ottan éltet osztogat, Gyönyört, fájdalmat, kint és boldogságot Magába rejtő élő gondolat. ifj. Szilágyi Béla. BOROZÁS KÖZT. Bort ide, bort ide, bánatot felejtőt, Hadd némuljon el a fájdalom, Gyönyörködve nézzen végig minden szem a Nektár cséppel telt poharakon. Vig legyen a bánat, szenvedés gyermeke, Mosolyogjon minden, minden ajk, Bor mámorba fulljon bánatunk, pohárral Csengjünk neki majd halotti dalt. Bort ide, bort ide! csak ez ital mellett Pihenhet megzajgó kebelem, Csak ez az egy a mi, enyhítést adhat még, A mi könnyít szenvedésimen. Addig vagyok boldog, mig a csengő pohár Kedvderítő borral van tele, Rózsa színben látom az egész világot (Azt hiszem a világ rózsafa s ilyenkor) Nem gondolok töviseire! mm _ mmm ______ Ifj- Szilágyi Béla. tudja, hogy apjának haragja legelőször is őt fogja sújtani, ha a meghatározott időre minden nem leend készen. Elvégre minden ugy lón, mint parancsoltatott: a fák lecsonkáztattak, átültettettek, a sétányok megmurvázta ttak, s a hó alul fölszedett gyüppel beszegélyeztettek, padok, korlátok különböző színekkel befestettek — mind 'a maga idejére. . . . Miklós cár még szebben tett. Azt akarta: hogy a Téli palotát, egy év lefolyása alatt egészen újra kell csinálni. Meglett. Hanem a tízezer munkásból a legiszonyúbb hidegben, s kimerültség alatt, mennyien nem vesztek el?! Az oroszok büszkék kolossalis alakú emlékeikre, s fővárosukat szépítő, vagy inkább elszomorító óriási palotáikra. De ha az ember meggondolja, mily rémséges mennyiségű ember életet emésztett föl ez épülethalmaz, az érzelem, mit Szent-Pétervár látása bennünk kelt, épenséggcl nem a csodálkozásé. Itt, hol ezer meg ezer ember áll egyetlenegy s mindenható ur rendelkezésére, az ily művek semmi érdemleges vagy csodálnivalóval nem bírnak, mert pénz, s kéz sohsem hiányzik. Az egyptomi gúlákat a Despotismus szüle; Szent-Pétervár épületei szinte ennek kifolyásai. — A despotismus természete: sokat és gyorsan élvezni; a holnappal nem sokat törődik — ép ugy mint a cigány — mert azt gondolja hogy: utáunani a vízözön! Mikor az amerikai vadak a fákról gyümölcsöt akarnak szedni, levágják az egész fát, s ugy szedik le gyümölcsét ! . . Ép ilyen a despotikus kormányzat is. A despotismus, különösen Oroszországban, lényegileg teljesen beárnyékolt, poltron és gyáva. Magamagának oly jól tudja az igazságot megadni, miszerint e végett mindég fél a kormányzottak haragjától. A nemzet meghajtja fejét, s engedi verni hátát egész csöndben; hanem majd jön idő, midőn a végsőre hajtatva fölkel, s elnyomóját megfojtja. Az orosz nemesség hason csúszik a cár előtt, de ha sokáig elnyomott érdekei gj'anuját fölkeltik, kitöi, s megorgyilkolja urát. Tudjuk, mi sem veszélyesebb egy 'gyáva lázadásnál. Midőn az orosz rabszolgák föllázadnak, mindent legyilkolnak, felgyújtanak megsemmisítenek, ép ugy mint most Bulgáriában. A cárok, hatalmuk természetének e normális következményeit nagyon is jól tudják, e végett koronájuk sőt még éltükért is folytonosan aggódnak, A despotismus vánkosa nyugtalan s álmatlan éjszakákat okoz. E végett Európa minden éitelmi intézménye és termékének bevitele ellen réstállnak. E rettenetes ellenségek ellen, mindig vértben vannak. Nincs a világon ország, hol a kémkedés jobban volna szervezve, mint a muszkánál. Pétcrvárott a falaknak füleik vannak. A rendőrség a társadalom minden osztályában szolgákat toborzott még pedig ugy, hogy nincsen ház, annálkevésbé nyilvános hely, hol nem volnának gyáva árulók, kik uroknak vagy alárendeltjeiknek a legkisebb szót, gondolatot stb. azonnal be ne jelentenének. Ez országban a kémkedés oly átalános, hogy | megfoghatatlan miként találkozhatik két egyén kik egymás iráut megbízva, szivük vagy leikök titkos dolgait, egymással közölni merik. s • Oroszországban a rendőrség minden levelet fölbont. A kormány e becstelen szokása annyira ismert, hogy a levelekben politikai dolgok fölött seukisem mcrészli kifejezni gondolatát. Ebből következik, hogy a levelek titkainak megsértése, teljesen haszontalan. Ismeretlen kézből Oroszországban senkisem fogad el levelet. Visszalökik azt mint valami dögvészt. Hát ha valami kém irja?! Akkor vége volna az elfogadónak, röglön Sibériába kellene menni! A ccusura hatalmas védelmi eszköz, a szabadság eszméi ellen. És a muszkakormány nagyon is igénybe veszi e rettenetes eszköz segélyét. Semmi könyv, semmi röpirat, egyetlenegy újság szám, sőt egyetlen kinyomtatott sorocska nem hatolhat be Oroszországba, inig elolvasva, bírálva, összevissza hányvavetve nincsen! Mert hátha olyasmit foglalna magában mi a kegyes cári füleknek nem tetszik! A moszkvai ccusura oly iszonyúan töprenkedő, hogy néha a legártatlanabb irodalmi termékekre is átkait szórja. Jaj a muszkacárnak, ha a muszkák valamint a demokratikus intézményeket magukévá teszik? Egy ukáz nyomán a nemességnek nem szabad tovább négy éven túl külföldön tartózkodni. Ezen időn túl javai elkoboztatnak. Báróknak csak 200—700 aranyrubel fizetés mellett szabad külföldön tartózkodniok. A kereskedők csak ugy hagyhatják el országok határait, ha beleegyeznek, hogy bárhová mennek is, mindig a muszka rendőrség szeme előtt lesznak. gát a szerepbe, melyet előad: csaknem önfeledt odaadással engedi ragadtatni magát az érzelmek árjától, mik e mellett a kifejezésteljes kitűnő arcjáték, szín és hangváltozat, s a test m/ri| den mozdulatában hű kifejezést nyerve: szinte hullámzaui látszatlak a nézők szemei előtt, ki maga is elragadtatva, együtt érez, lélckzik, sir, vagy nevet a fölötte teljesen uralkodó, de magáról már-már szinte aligtudó művészszel. Ilyennek ismerjük mi Mándoky előadását, s ilyen volt különösen Moliéreben, az ő kedvenc darabjai egyikében, hol nem tudjuk, a nagy művészt bámuljuk-c teljesen -szabatos, korrekt előadása, kitünőleg hű alakítása, színpadi gyakorlottság és routienjában, vagy még sokkal inkább a mintegy öutudatlanmagán szinte uralkodni is alig biró művészt a nagy érzések megrázkódtató kifejezése és tolmácsolásában — a ki most fölgerjedt nemes haragjában oly impozano, szerelmi mélységében oly igaz, megint de ismét a haldoklási jelenetnél, hol végre megtörik, megszakad lélek és szívások küzdés és szenvedés által felkorbácsolt érzelmek rendkívüli erejétől — oly annyira megható, megrendítő volt előadása, hogy nem lehet előtte fásult közösség, mely föl nem olvadt, — és nem gyöngébb érzésű kebel, mely sziute idegessé nem vált volna látásánál, — szóval: Mándoky egy oly művészt mutatott be nekünk Moliérjében, a ki, — és ezt kereken kimondom— a világ bármely színpadán is bátran megállhatná helyét: mert nála már jobban, több természetességgel adni e szerepet valóságos önmagából kikelt túlzás, és igy rosz előadás lenne É engem egy cseppet sem vádol lelkiismeretem igaztalan elfogultsággal, ha nyíltan állítom, hogy én Mándoky Moliérjét Molnái György erőltetett, szenvelgő alakításának határozottan fölibe helyezem ; jóllehet Molnár György is, mint fors darabját választotta ki nálunk vendégjátékául. j Ennyit ezen előadás némi méltatása és kárpótlásául a jeles művésznek a csekély fogadtatásért kire a társulat még egj pár kitűnőségével együtt büszke lehet a sz. fehérvári consoortiuiti, mi pedig, hogy ez idő szerint mi vagyunk elég szerencsések gyönyörködhetni, jobbnál-jobb, nem egyszer egészen I mealcuü előadásaikban, — miknek inéjr iukábbi emelésében a mi-
