Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-09-02

A lap szellemi részét illető közlemények a sz©x*l£.es»z;t6 lalcására: Főutca 20. sz, emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, "VVajcLLtS Károly 'könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. Pápai Lapok. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijak: Egy évre 6 fr. — Félévre 3 ír. — Negyedévre 1 fr. SO kr. Egy szám ára IS kr. Hirdetéseit 6 hasábos petitsorban 5 kr, liyilttértaeil soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 2 VAS. G 15 Orangy. ün.} ~ 3 Hétfő Mansvét )~ 4 Kedd Rozália szó'z ^ G 14 Efraim, Z.'J^ Mansvét Szen. }° Rozália °) ^ 25)^ 26>~ Heti naptár. 5 Szerda Victorin, Győző fjkath/) Erős fjn-ot/) 27 fJ zr 0 6 Csütörtök Zacharias 7 Péntek 8 Vida 28 3~ Péntek Regina szűz )~ Regina } f 29 B. az évv. ro.j £ Szombat Kisasszony n.}^ Kisassz n.J P. 1 Tisri 5638újév ­Pápa, September 2-ikán. A béke harcosaihoz! Szükség! Minő rideg szó vagy tc; mennyi szen­vedés, mennyi kin, félelem és könyhullatás van hozzád fűződve! Mennyi szivet toriéi meg; hány embert, csa­ládot, sőt nemzetet lökött már vasmarkod az elsülve^­dés a veszély mélységébe! Az ember tragoediájának egész láncolata ezen egyszerű forgalomban kl van fe­jezve. Az emberi keblet összemarcangolja ezen hir, hogy a szükség hitestársával a nyomorral, ittjvagy ott ret­tenetes táncát tartja. És mégis, mi nyujtá az eltiprott, emberiméltósá­gától megfosztott, vérigzaklatott rabszolga kezébő az ellenállás, az önvédelem fegyverét? Mi nyitá fel a despotismus által kizsarolt népek szemét, és mi kényszerűé a népeket, hogy a szabad­ságért lelkesülten harcoljanak? Mi kényszeríté a társadalmat arra, hogy a szuro­nyok és titkos rendőrség intézményét, szabad az ön­kormányzat magasztos institutiójával váltsák fel? A szükség! Igen is a szükség, mely noha gonosz szellemként a rosszat akarja még is a jót, a szépet, a nemest, a haladást idézi elő. És ezért az emberiség nagy okta­tója, nagy tanítója mindig a szükség volt, és a szük­ség leend. Munkakedv és a közjó iránti érdeklődés és lelkesültség olyan tulajdonságok, a melyek nem tartoz­nak az ember vagy emberiségnek vele születelt eré­nyeihez, hanem a melyek csakis a nevelés utján sze­rezhetők meg és érhetők el. Es habár az oktatás a ta­nítás methodúsa sok féle, mégis — Szükség volt azon kérlelhetlen köszivü mester, a mely az emberiséget — felnevelte művelte és igy a földurává tette. Ezen gondolat könnyedén tova szőhető és ezen gondolat igaz volta az élet minden ágára kiterjeszthető s a íörténelem segélyével bebizonyítható; hanem nij jelenleg csak a társadalom egyik intézményére, a tűz­oltásra akarjuk alkalmazni, mivel erre a f. hó 8 és 9-én Szombathelyen megtartandó kerületi gyűlés, ked­ves alkalmat nyújt. A tűzoltó intézmény történelme kezdetét a rég­múltban leli olt a hol az első kunyhó, ahol az első hajlék épült, és ezért a műveltség és a társadalmi élettel együtt születve ennek fejlődése és hálaadásával karöltve járt. Kétséget sem szenved, hogy az ókor mű­veltsége már ismerte ezen intézményt, noha az akkorinak szervezéséről nagyon csekély tudósítás maradt reánk mégis biztosan állítható, hogy a classicus népek váro­saik oltalmára szövetkezeteket alkottak, sőt még a fecs­kendőket is ismerték! És a klassikus műveltség bu­kásával — elenyészet ezen fenséges intézmény — és evvel együtt a társulási szellem is! Midőn évszázados tespedés után, a barbárság mindinkább tért vesztett, egyúttal a felebaráti szeretet is feléledvén, feléledt a tűzoltó intézmény is, s midőn Flalner Antal 1518-ban a fecskendőt újra feltalálta — ujkorszak nyilt s a tár­sulási szellem ismét feltámadott. És hogy ezen egyszerű tűzoltó eszköz feltalálása az emberiségre minő áldásdús hatású volt azt bizonyítja a történelem. Van-e város széles e világon, melynek históriájában, mint borzasztó csapás, a minden munka gyümölcsét megsemmisítő tűzvészek, elő ne fordulnának ? Nincsen. Es habár az inség szélére sodort városok és falvak mindenféle intézményeket hoztak a tűzvészek meggátlására, megakadályozására és megfékezésére még is évszázadokon keresztül dúló csapások szükségellettek arra, hogy az ember megtanulja embertársainak vagyo­nát oltalmazni, hogy ez által viszont saját vagyona vé­delmeztessék! A kérlelhetlen szükség vezette az emberiségét — a társulás eme magasztos intézményére és ebből kifo­lyólag— az önkéntes tűzoltó egyletek keletkezése mint a műveltség egyik képviselője mindenki által üdvözlendő és támogatásban részesítendő! A két müveit világrészben tett félszázados tapasz­talás pedig azt bizonyítja, hogy csakis az önkéntes tűz­oltó institutiója teljesíti és egyedül ez képes azon ma­gasztos hivatását teljesíteni, mely annak célja és feladata! A fizetett és kenyér kereseten alapuló tűzoltóság, noha vagyont menthet, de nem képes a társulási szellem azon jótékony oldalát elősegíteni — mit a közjó iránti lelke­sültségnek hívnak — és ezért mindenhol, a nép álla szabadakaratból alakítandó egyletek létesítését ajánlják és ezt törekszenek az igazi népbarátok terjeszteni és fejleszteni. Midőn tehát mi a Szombathelyen összeülendő ke­rületi-szövetséget tiszta szivünkből üdvözölnénk, s mi­dőn ezen alkalommal azon óhajunknak adnánk kifejezés vajha hazánk minden helységében elterjedne ezen ne­mes célú egylet iránt a lelkesedés; legyen szabad egyúttal a tisztelt gyűlés figyelmében a következőket ajánlani: Indítványoztassék, hogy a felsőbb tanintézetekben, mint pl. a polytechnikum, és gazdasági akadémiákban a tüzoltászat mint rendes tantárgy felvétessék és tanítas­sék, továbbá, hogy tűzvész esetében a vasút és a táv­irdákat díjmentesen használhassák az egyes egyletek; és végre ezen és hasonló, egyleti ügyek megvitatása és az egyleti érdekek végett egy szakközlöny alapittassék! Adja az ég hogy önzetlen, és feláldozó, — de ne­mes és humánus törekvésüket siker koronázza, mely pedig az átalános elismerés és az intézmény terjedé­sében fogja legszebb kifejezésnek nyilvánulhat felta­álni! r Es önök, mint a béke harcosai, fogadjál: her-fiui üdvözletünket! A ^Fápai Lapok" tárcája. Megkövült erdők. Irta: Schwarcz Sámuel. Amint a szerves test életműködését bevégezte, lassankint ismét visszakerül a természet azon körfutásba, honnét eredetileg származott, életet nyert; lassankint szervetlen anyaggá lesz és mint ilyen közvetve vagy közvetlenül, más szerves testekhez járulván ismét a szervek körébe jut. Mindazonáltal ezen átvál­tozásnak és szétbontásnak a szerves test nem (mindegyik része van egyenlően alávetve. Míg pl. némelyik része az átváltozásnak hirtelen, gyorsan megy elébe, addig a másik része ennek jelen­tékenyen ellentáll sót gyakran túl is éli azon testet, melyhez az életműködésben tartozott. - Ez az állati test úgynevezett ke­mény—vagy csontrésze-, a gerinces állatoknál ezen részt képezik a csontváz, fogak és pikkelyek, kisebb állatoknál a héj v. csontházak mint a tekenősbékánál, csigánál stb. A növényeknél tudvalevőleg a. fás részek azok, melyek a rotha­dásnak sokkal tovább ellentállanak mint a többi részek. Az ál­latok csont - valamint a növények f á s részei, szervetlen anya­gokból állván az élő test megszűnése után vagy megtartják előbbi alakjukat vagy lassankint elpusztulnak. Ha iszapos vagy más hasonló nemű földbe kerülnek, alakjuk valódi képmását megtart­ják és ekkor áll elő a megkővülés. A növények szén tartalmuknál fogva több oly átváltozá­sokra alkalmasok, melyeken keresztül az állati testek nem me­hetnének. Ha pl. növényi maradékoktól a levegőt elzárjuk, nyo­más következtében csekély melcgképzó'désnek kitesszük és fo­kozatos átváltozásnak engedjük át, belőlök lassankint szén fog képződni. Mikor t. i. a viz a feloldható savakat kíszíjja, alcve­gőt elzárja, a növényi testekre nyomást gyakorol és meleget is fejleszt. Ily átváltozáson mennek keresztül a szénmilében levő növényrészek. Noha a szenek állítólag mind növény-eredetüek, illetőleg kihalt növények maradványai, mindazáltal nem egyedüli módja ez. a kihalt növények fentartásának. T. olvasóink közül, talán Heti szemle. Ausztria-Magyarország : Memorial Diplomatique Osztrák­Magyarország magatartása fölött cikkezik, mely szerint az nem látja érdekeit veszélyeztetve, ha Szerbia Oroszországgal együtt működik. De a harctérre n,jézve külügyi hivatalunk nézete ugyanaz, mi eddigelé, sem orosz sem török seregek által nem szabad Szer­biának megszállitatnia. Hátha Szerbia török főidre bevonul, nem szabad Törökországnak hasonlót cselekedni? Erről hallgat a krónika. Ugyan e lap szerint Andrássy Gróf utazása Londonba megcáfolta tik. — Anglia eddig Szerbia magatartása végett nem interveniált. Görögögország magatartásától függ Anglia beavat­kozása. Görögországot, hogy a harci párt fölizgassa, rémhíreket terjesztettek az athéniai lapok ker. gyilkolásról, 200 török rabló, mely e kegyetlenségeket végbévitte volna, elfogatott valódi tö­rökök által, s kisült hogy azok hellének, felsült a harci párt mert a nép nyugodt maradt. A görög kormány excusálja magát a töröknél. Az Ada Kaiéi Commandans 50000 mázsa síneket le­foglalt, melyek Bender Glaczi orosz katona vasúti kiépítésére voltak szánva, s a melyeknek szállítását a Bécsi hitelinté­zet elvállalta. Ausztria reklamált, de a Török nem adja ki. Journal des Debats cikket hoz a 3 császárszövetségről, mely szerint Oroszországot, ha a törököknek kedvez a szeren­cse, Németország és Ausztria-Magyarország támogatni fogja, Fegyverszünetet tukmálnak rá, mely alatt Oroszország Ismét erőt gyűjt. A mggelőzöttek után ez is meglehet, Hiszen jellemző hogy Német és Austria-Magyarország Törökországot leckéztetik állítólagos kegyetlenségekért, de Oroszország — az már más. Franciaország a francia republ. ügye a polgárság keblé­ben is nagy rokon szenvnek örvend, dacára a miniszterek tevé­kenységének ellenkező irányában. Fourtou Neuvicen tartott be­szédében monda, Franciaország nyugodt lehet, kormánya ügyes kezekre A r an bízva. Thíerst Saint Germain lakosai nagy óvátióval ünnapelték. Küldöttséghez e következő beszédet intézte: „Amint már évek előtt mondottam én a köztársaságot Fran­ciaországban egyedül lehetséges kormánynak tartom. Azok, kik a nélkül hogy helyébe más valamit képes lennének állítani, en­nek felvirágzása ellen működnek, az igazi csendbontók, a nem egy tapasztalhatta már azt a régi faabroncsos faedény elégetésénél, hogy ennek az abroncscsal betakart része sokkal lassabban, vagy épen nem ég el. Ha itt az edényt eltörjük, a vasrozsdának a fába való mély behatását észlelhetjük. — Azt is tudja tán némelyik, hogy fát a rothadástól ugy lehet megóvni, ha fémolvadékok közé tesszük. A dolog nyitja a következőkben fog­lalható össze. A fa rostjai az élet megszűnése után is képe­sek a vizben felolvadt anyagokat beszíni, ha az oldat némi nyo­más következtében hozzájok elvezettetik. Minél tovább tart az oldatnak a rostba való eme behatása, annál mélyebben nyomul a fába és annál nagyobb természetesen lerakodása. Igy van ez a vasabroncs alatt lévő fával és ugyanezt észlelhetjük a termé­szetben. Ha pl. egy fatörzs kovasav gazdaságú vizbe esik, a kovasav lassankint átszivárog a fába, lerakodik rostszöveteibe s idővel az egész fát betölti. Az előbbi még szálkás rostok most kovasavas rostokká változnak át, a szövet eredeti alakját azonban oly hiven megtartja, hogy benne górcsöves szálacskái is felismerhetők. Ilyképen állanak elő a megkövült fák, melyek képződését már a történet idejében is észlelték. Igy meg csak a mult században akadtak Traján, római császár ama hídjára, melyet a vaskapu alatt a Dunán át építtetett. Tölgyfa gerendái tizenhét századon át a viz alatt voltak és teljesen megkövültek. Ugyanekkor fa-vizvezetékcsövekre is találtak, melyek a rajta át­folyó mészgazdag viz lerakodásai következtében mészszé kép­ződtek. Ezen és ilynemű anyagokat használ fel a természet a növények megkövüléscre; ha a megkővülés hatásának nem az egyes fa, hanem az egy egész erdő van kitéve, előáll az úgy­nevezett megkövült erdő'. Ily erdőkre nagy számban akadhatunk Csehországban. — Habár némelyik t. olvasóink közül kévéseit hallott a természet ezen csodájáról, mindamellett nagyon lehetséges, hogy utazás közben — természetesen tudta nélkül—rajta tiprott már vagy egy ily erdőn. Rajta tiprott?! Igen, rajta tiprott, mert a meg­kövült erdők fái ágaikat nem nyujták fel a levegőbe, árnyékuk­kal nem üdítik fel a fáradt utast, a csalogány nem hallatja itt bájos énekét „még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedül," levelei közt nem suttog a szél — az erős óriási fatörzsek meg­fosztva az éltető elemektől, borzasztó erőszakos halállal multak ki. A föld, melyen oly nagy szeretettel csüggtek, a talaj, mely­hez oly nagy erővel kapaszkodtak, folytonosan süppedni kezdett, szegény fákat lassankint a csúnya iszap vette körül, és egy­szerre, midőn a legnagyobb reményeket tápláltak még az élethez, egy nagy földrengés nyomtalanul a föld alá sütyeszté őket: ott hevernek ők keresztül kasul a földben és alusszák régi álmukat; a napvilágra csak akkor kerülnek, ha emberek munkás és jóté­kony kezeikkel esetleg kőbányákra akadnak. A ki Ellbogen és Altstattel közt utazott, az alig sejti, hogy itt a fák egész temetője terül el, melyen évszázadokkal ezelőtt midőn még az Eger völgye egészen az Erchegységig egy tavat képezett; és melynek ingoványos medencéjéből mai nap a barna szenet nyerik, — egy óriási erdő állott. Hogy a fák csakugyan itt nőttek, ezt a megkövült levelek és gyümölcsma­radványok eléggé mutatják. A megkövüL ik ily lerakodásaival hazán k/b an is talál­kozhatunk, Megyasszó vidéken, ahol a szép faspált ássák. Ha az anyagnak im leírt körfutását szemügyre vesszük, átláthatjuk, hogy a természet összhangzatában, kivétel nélkül minden egy szüntelen változásnak, az úgynevezett „anyagvál­tozás "-nak van alávetve A siron épül a bölcső, a rothadó alak­ban egy új élet csirája nyugszik és a látszólag megholt, kimúlt, az anyagváltozás következtében szüntelen életre ébresztetik. A növény, a levegő és a földből nyeri táplálékát, "az ál­latban, melynek ismét a növény ad életet, az anyagváltozás ál­tal, hússá és vérré változik át; ugyanezen állat szolgál az em­bernek eledelül, anyaga hússá, vérré és agyveló'vé válik az em­berben. Igy kering az anyag szüntelenül, a kimúlás és feltámadás örökösen forgó hullámai között. Anyagváltozás veszi körül és tartja fenn a világegyetemet, Minden, minden egy örökös cserének és változásnak megy elébe. A világegyetem egy nagy élettenger, melyben mi emberek nem vagyunk egyebek gyenge habocskáknál, melyek az apály és da­gály, a halál és életnek alávetve, most a hullámok által elra­gadva eltemettetnek, hogy a legközelebbi percbeti ismét új alak­ban, új életre ébresztessenek, — szóval: a természetben nincs nyugalom.

Next

/
Thumbnails
Contents