Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-01-27

elmarasztaló, — az ö teendőjét nem lehet majd a jegyzővel, vagy egyik másik Írnokkal végeztetni. Nem elég tehát, hogy néhány iskolát végzett legyen, nem elég hogy valaha, valamelyik jogász-terembe betekintett legyen; mert a ki például 1848. előtt a törvényeket tanulta ugyan, de azóta velők nem foglalkozott, ma ezen a téren vajmi kevés lehet az ö tudománya! — Ellenben szükség, hogy hivatalosan képesített, s ezen felül folyvást törvényes dolgokkal foglalkozott legyen. — Ismernie kell főleg az egész magánjog rendszerét, nem csak általában, de minden részleteiben; — tudnia kell ezeket az egyes ebetekre alkalmazni, az alkalmazást illően formulázni, irásba foglalni, szóval mind elméletileg, mind gyakorlatilag, a jelen törvénykezés színvonalán kell állania. Hogyan bírálja különben felül jeles járásbíróságunk, kitűnő közjegyzőnk eljárásait; pedig ezek is emberek lévén megesik, hogy hibáznak, s müveiket pótlás vagy helyrehozás végeit, az árvaszéknek vissza kell utasítani. Különben is nincs szánandóbb lény azon hivatalnoknál, ki hivatalát nem érti. Mert ha könynyelmü, intézkedik előre, hátra egyiránt, s csakhamar mind másokat, mind magát veszélyes bonyodalmakba keveri. Ha malitiosus, nem tudván telteinek horderejét megmérni, olt is maiitiái követ el. a hol sem magának, sem pártfogolnának hasznot nem tesz; de conpromillálja a hivatalt. Ha pedig lelkiismeretes, akkor van még csak bajban; nem tudván miben mit és hogyan legyen ; folyvást nyugtalan, remeg minden lépésétől, magától semmit sem mer, kapkod fűhöz fához, a kit elöl, utol talál, annak tanácsát kéri; de mivel magában nincs bizalma, másnak sem hisz, s végre is körmére égvén a dolog, úgy lesz elintézve az ügy, amint segédszemélyzete elintézi. És ha ez hibáz és felülről jön a helyreigazítás, a dorgálás, alattvalóit okozza, s mert ezek csinálták, azt hiszi, hogy ezek a felelősek. Ezek folytán kötelességemnek tartom, a város közgyűlésének figyelmét fölhívni arra, ne engedje magát tévútra vezettetni azok által, kik az árvaszéki előadó megválasztásáról oly kicsinylőleg vélekednek. Tegyen kérdést bármelyik rendezett tanácsú városnál, van-e alkalmazásban oly egyén, ki erre kivalalosan is képesítve nem volna? Ellenkező esetben könynyen elvesztheti a város rendezett lanácsu minőségét. Igaz, hogy ekkor választhat évenként egy 200 forintos ,birót, kinek személyében együtt lesz polgármester és kapitány, e mellé választhat két, ötven,, hatvan forintos tanácsost; de hogy ennek minő káros következményei lennének a városra, azt talán máskor elmondom. C. Tudom jól Édes Barátom! hogy nem én mondom ezt először, csak is azért említem lel, ha netán Parist látogatásoddal szerencséltetnéd, ami a jövő kiállítás alkalmával hiszem, hogy meg is történik, hogy figyelmeztesselek, miszerint Parist, teljes egészében és nem egyoldalulag kell felfogni, e célból a legajánlatpsabbaz új látogatóra nézve, még a későbbi tájékoztatás megkönnyítése végett is — Párisi annak valamely magaslatáról megszemlélni, egy tervrajzzal és távcsővel felszerelve, Így például mintegy a központon álló Notrc Dame egyik tornyának hozzáférhető legmagasabb pontját választva jó távcsővel látni lehet Charentonlól Auteuilig a Parison számtalan kanyarulatokban keresztül vonuló Szajnát, melyen át ma már 20 Ind csatolja öszsze a két parton fekvő várost; majd az egyes, a tömkelegből kiemelkedő monumentumokra kerül figyelmünk, a minden irányban szélesen kiterjedő palota halmazokra, melyekből ki válik a Louvre, Touilleries, a Luxembourgi palota, a Pantheon. Saint Sulpice, Hotel des invalides, Madeleine, Börse, Palais royal. I'ecole militaire, a le nouvel opera, az instilut és még számtalan nem, kevQsbbé figyelemre méltó építészeti remekek. A házcsoportok között szabályos díszterek vannak, melyek közül a legtöbb tavak és szökő kutak,kal van ellátva, másokat, mint a la place de la Bast.il.let és a Vendomc terét, magas érc kolossusok, amazt a júliusi, emezt a Napoleouoszlop díszítenek, itt ott egy egy diadalkapu emelkedik ki, s miudezeket a szép fákkal ültetett széles bouMég egy szó az ipar érdekében. 8 Az iparbarát e lapok 2-dik számában, még ^ mielőtt e téren a malomipartársulatnak a társulást s illető nehézségeit megismertethettem volna, már pál- ^ cát tört s elmondja, hogy saját érdekeimet fölé he- ^ lyezem a közjólétnek, stb. 5 En azt mondtam és mondom most is, hogy a malomiparosok tanoncaikat a nagy távolság miatt j nem küldhetik szaktanodába, s mivel ezt nem tehetik, a társulás a többi társulatokkal fölöslegessé vált. Azonban ha a malomiparosok ugy, mint más iparosok közvetlen a város kőjében volnának, nagyon szívesen hozzájárulnánk a kívánalomhoz, de miután a távolság miatt csak 2— 3 tanoncot része- . síthetnénk e kiképzésben, egyedül a nagyobb számúak megkárosításával történnék. Amit pedig iparbarát ur a vándortanítás érvényesítéséről kilátásba helyez, az theoretice igen szép, de practíce kivihető lenne-e? Tegyük fel, hogy nincs mindig jó ut és jó idő ; tegyük fel, hogy a vándortanító napjában három tanoncot látogathatna, vagy legfölebb t négyet, és igy épen egy hét lenne elég arra, hogy j a Tapolcán levő malmokat bejárhassa. A vándorta- ] nitó ekkor olyan lenne, mint egy gép, melynek fel- \ adata, hogy hasznot hajtson, mindig mozogni; de ily ] gépet jövedelmeink I0

/,

00-ból fentartani nem lehet, r Továbbá azt mondtam, hogy a molnárok megta- i nultak a magok lábán járni, most is mondom azt; I mert addig, mig a megye a fenálló céhekhez biztoso- t kat rendelt, nem járhattak a magok lábán, mivel azok ' oly pressiot gyakoroltak a tagokra, hogy sokszor a legüdvösebb kivánni valót sem lehetett előtte érvé- ; nyesiteni. Kész volt ily esetben, ha, a tag szólni mert, hatalmával élni és azt mondani : hallgasson kend, mert becsukatom vagy lehuzatom kendet! Ezen időben nem volt szokásban minden hó végével gyűlést tartani mint most; akkor csak minden negyedben volt, de épeu elég arra, hogy az év végével történt számadás alkalmával ily szép hangzású számadás készült: ettünk, ittunk 100 ft, mindössze 300 ft, igy történt aztán hogy a saját lábán nem járható céh tagjai ugyanazon jövedelemből, melyet jelenleg a társulat élvez, negyed századon át 36 ft 81 kr megtakarított összeget tudott felmutatni, ezt pedig iparbarát ur sem tagadhatja. Azért tehát sem nyegleségből, sem ittasságomban, de nem is mint elesett állítom azt, hogy tudunk és megtanultunk a magunk lábán járni, s hozzá téve még azt. is, hogy ezek azon saját érdekeink, melyeket lagad, bogy sem a malom, sem más iparosoknak saját érdekeik, nem lehetnek. De igenis vannak saját érdekeink, s s ez: itjaiukat saját erőnkből a szaktudományban jól kiképezni s ez által j'övöjöket szilárd alapra fektetni. Vannak ezen kivül minden egyes társulatnak saját érdekei, melyek nem azonosak a másikéval. A malomiparos, ha gyűlést tart, saját szakmájába vágó tárgyakról értekezik s a többség véleménye megállapító határozatot hoz; e határozatok mindenkor a malomiparra vonatkozó fejlődéseket s nem csak hazánk, hanem a külföld malomiparával való versenyképességét teszik szükségessé, ez pedig oly érdek, mely egyszersmind életkérdés is. Ha a malomipar testület nem lesz és nem volna elég erős, levardok láncolata köríti, melyek ismét rendezett és hosszú utcákkal, avenuekkel vannak egybefüzve, az utcák közül, hosszúsága,— díszére és élénkségére nézve a ruc de rivoli leginkább kiválik, az előttünk fekvő képet végre, a több. mint 10000-re menő bérkocsik az egy és két lovas díszes privát fogatok, a nagy két kerekű térkos kocsik zöreje, a kocsisok ostorpattogása, a minden irányban reggeltől éjfélig hullámzó szorgalmas néptömeg közlekedése élénkíti. Midőn a látogató ugy felületesen át tekintté a várost, tisztába jön Paris topographiájával, a magasról szembe tünt számtalan monumentumok chaosába zavarva, nem tudja elhatározni magát, hol kezdje, miként folytassa vizsgálatait, hogy ne taláu rövid ideig való tartózkodását célszcrüeu felhasználva, semmit el ne mulaszszon, e bajon azonban egy guidc de Paris segít legegyszerűbben, mely bármely könyvkereskedőnél kapható, s a minők nagy számából. bibliothéká.kat lehet felhalmozni. Bárhova érkezik azonban, meglepő szíves fogadtatásban részesül, mindenütt vidám francia kedély mosolygó arccal találkozik, bárhol tapasztalni, fogja, a látogató a tettetés nélküli, szíves természetes előzékenységet személyválogatás nélküj, szóval Parisbau: feltalál mindent a mjt. keres, a, né^kiU, hogy azért tárcája zsarolásnak vpl.na Kitéve, Ut, élhet ki-ki a. majga erszénye szerint, és nem, ju,t azért tán, mérsékeltebb; Kiadásai mellett \iagy a Németországbaju divatos trink^eldeK meU lőzése dacába, kellemetlenebb viszonyok: közé, én rés nem birna versenyképességgel, ugy magában vagy Összedől, vagy szétomlik, ettől pegig az iparbarát által oly annyira jónak vélt társulási egyesülés, sem szaktanoda meg nem mentené; egyedül saját érdekei fölötti gondoskodása és társaival egyetemleges megvitatása, férfias szilárd akarata, a közjólétre irányzott tevékenység vezethet csak Qélhoz. mely ugy az egyes, mint az összes társulat jelenét s jövőjét biztosítja. Ez az uram ! a hova mai napság utalva vagyunk, s e téren halad a malomipar-társulat. Egy m, i- t- tag. I^evél a szerkesztőhöz. Nagyszombat, jan. hó Í877. Tisztelt szerkesztő úr! Adott szavamat, mely szerint a városunkban s környékén történő nevezetesebb eseményeket becses lapja - ugy hiszem — ez új évben növekedett olvasóközönségének tudomására hozni Ígértem, beváltandó: annál kellemetlenebb helyzetben vagyok, hogy a mult levelemnek első pontjában érintett körülmény hatását a szabad természetnél is beállott valódi „holt évad" is fokozza, írnom pedig már csak azért is kell valamit: mert t. szerkesztő urnák üzenete: hogy az a „néha" aztán gyakrabban történjék, némileg kötelességemmé teszi. De hát mit s miről írjak? — Na jó, gondoláin, fogok tárcacikket írni; de eszembe jutott, hogy a tárcák mai nap csak akkor érdekesek, ha a legalább is 10-es cikkeket a k. k. Stats-Oentral-Casse bocsátja ki. Az ilyet aztán örömest megolvassák. Különben meg Nagyszombatból tárcát! Bizonyára azt vélnék t. olvasói, hogy miután nagyszombati: tehát böjti, s igy igen is sovány. Ekép tűnődvén a tárgy felett s egyúttal azt hivéji, hogy ha helyben nem találok tudatni érdemeset : majd lelek a szomszédban: kaptam magam s pár napra Pozsonyba rándultam. Azonban én is ugy jártam, mint az egyszeri ember, kit otthon felesége folytonosan „Sterccel" traktált, s végre mást is akarván élvezni: a szomszédba ment ebédelni, de itt is esetleg ugyanazt tálalták eléje. Véltem, hogy e város, nemcsak környéke szépségét, alakját, lakossága nagyobb számát s üzletét illetőleg: hanem különösen és főkép társas-viszonyi s küléleti szempontból is hasonlíthatlauul fölebb áll Nagyszombatnál ; pedig épen ez utóbbira nézve ugy tapasztaltam, hogy „tout comme chez uous." — Hagyjuk a bővebb részletezést, s azon futólagos megjegyzés után: vajha a helyi magyar lapnak könnyebben sikerülne acél elérhetésére megkívántató legszélesebb körű elterjedésnek örvendhetni: folytassuk szemle sétánkat. A tavaszi nap az utcára csalja az enyhe szabad levegőt élvezni- akarók nagy részét. Minden kor és rang képviselve van, csak egyedül „Divat kisasszony" nem. Az az„ helyesen s

;

zólva: csupán ez van leginkább képviselve a 27 kros cikkektől kezdve fel vagy le — amint tetszik — a „Mencsikoff kábátokig." Minden alak, szín, szabásforma megtalálja a maga kedvelőjét, és a világbéke fentartása érdekében igazi „iuteruationalis" divatot látunk. Az igaz, hogy nemzeti viseletünk szempontjából tekintve, nem sok köszönet van benne, s bárminek inkább tartathatik, csak magyarnak nem. Azonban, ha jól tudom, ez nem csak itt van igy, hanem sajnos ! legtöbb városainkban. — Oka pedig mi volna egyéb, minthogy mi oly udvarias, és simulékony nemzet vaszemről biztosíthatlak Barátom, hogy Parisban kisebb számla mellett is több élvezetet fogsz nyerni, mint például Budapesten, Bécsben vagy Németország egyéb helyein, de hiteles adutok nyomán állíthatom, hogy Paris e tekintetben is páratlan egész Európában. A viszonttalálkozásig is, a midőn majd részletesebben lesz talán alkalmam veled ismertetnem egyes figyelmet ébresztő körülményeket, a párisi élet egyes mozzanatait, üdvözöl barátod Edelényi, • A távcső. 1 (Elbeszélés). i (Folytatás}Amint igy a természet szépségén gyönyörködve , mendegéltem, egyszerre egy ifjú hölgy állt előttem, s ; félénken kérdezé tőlem a legközelebbi falu nevét. — Monda, hogy földi-eper szedése közben annyira eltávo- zott kísérőitől, miszerint már egy órája járkál az erdő- hen. anélkül, hogy egy élő lényre talált volna. Megne- vezém a helyet és fölajánlám kíséretemet, mit örömmel t fogadott el. Bn nem tudom, vájjon víg kedélyállapotom, - vagy a csinos hölgy okozta, tudtam folyvást beszélni, r fecsegni, ugy hogy alig vettem észre, mikor a faluba ? értünk. Nemsokára célhoz jutottunk cs Anrelia — így i hivták a hölgyet -r- bemutatott szülőinek, kik köszönetr és hálakifejezésekkel halmoztak eh Aurelia atyjával, egy müveit és, sokat tapasztalt