Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-08-05

A lap szellemi részét illető közlemények a szerlcesztő lakására: Főutca 20. sz., emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, "Wajdits Károly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. Pápai Lapok. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési díjait: Egy éyre 6 fr. — Félévre 5 ír. — Negyedévre 1 ír. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetéseit 6 hasábos petitsorban 5 kr, ixyilttérben soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. 5 VAS. G 11 Havi b. assz. ).e G10 Afra, D. O. )^ 26 ) . 6 Hétfő Jézus színváltozása)^ Jéz. színváltozása) © 27Rah) « 7 Kedd Donát, Kajetan ).y Kajetan )* 28Lea)Heti naptár. 8 Szerda Cirjék, Jusztin (kath.) Cirjék (prot.) 29 (izr.) 9 Csütörtök Román, Afra )Ä Einöd )~ 30 Roschodes ) . 10 Péntek Lőrinc vért. )~ Lőrinc ) ® 1 Elul Rosch ) £ 11 Szombat Zsuzsanna sz. ^ Tiborc ) a, 2 Sab. Sofet )•Pápa, augusztus 5-én. A bel- és külföld közlekedési és hitelintézetei serényen dolgoznak, s nagymérvű előkészületeket tesznek, hogy a már biztonságban hozott termést minél jutányosabb és olcsóbb feltételek mellett a világforgalom számára mozgásba hozzák. A vasutak nagy mennyiségű jármüvekről, a kereskedők olcsó hitelről, előnyös piacról, a gazdák pedig minél jobb vevőkről gondolkoznak s ide vonatkozólag a lehetőleg célszerűbb előintézkedéseket megteszik, hogy az érdekeltek kívánalmait kellőleg kielégíthessék. Igy van ez széles e világon, melynek mintegy nyugvó, külön pontja gyanánt tündököl Pápa városának türelmes várakozó állapota — és szundikáló nyugalmával. A világ sürög, forog, mozog, gyűjt, számol, tesz, vesz és gyarapszik; minálunk ? még a falevél sem mozdul, ki sem gondolkozik itten a tennivalókról; megmarad itten minden a régi posványban. Itten az emberek alszanak; és azok, kik járnak — no azok is csak alvajárók ! A lakosság minden rétegében közömbösség uralg, összetett kézzel várják, hogy a sült galamb a nyitott szájba telepedjék, még pedig csak részletekben, nehogy még a felaprítás kényelmetlen manipulatiojával is veszödniök kelljen. r Es ha az éjjeli lárma az embert figyelmetessé nem tenné, azt sem tudná, hogy aratás ideje van. Mulassunk! Ez most a jelszó, mert van jó termés, melyből telik elég a dínumdánomra is. Igaz, hogy a termés kitűnő, de kár az, hogy a kövér kalászok mellett nem termett egy kis praktikus gondolkozás, mely megtaníthatta volna földieinket arra, hogy a termésnek zsákba mérése után még a legfontosabb tenni való hátra van, s ennek bevégezte előtt nagyon is korai a fáradalmak lepipálása végett a korcsmákba bekönyökölni. A nyers erő megtette kötelességét, de hátra van még az „értékesítés" észszerű mestersége. Kár, hogy ezen „kis dolgot" olyan haszontalan tényezőnek tekintik, melylyel még törődni is felesleges. Pedig épen ezen „kis dolog

44 hiánya okozza azt, hogy népünk Örökös pénzszükségben van. A jó aratás befejezte után mindent el kell követnünk, hogy abból a lehetőleg nagyobb hasznot és jövedelmet húzhassuk, s ne elégedjünk mindig csak anynyival, a mennyiből ma élhetünk és mulathatunk, hanem gondoljunk a jövőre is; hiszen nemzetgazdászati mulasztásaink fanyar levét elég hosszú ideig szörpölgettük; ideje lenne valami jobb után gondolkozni, nehogy mostani renyheségünket később ismét megsiratni kényszeríttessünk. Tenni kell valamit, és mindazon tényezőket szemelött tartani, melyek segítségével vagyonunkat korszerűen értékesíthetjük. Az e célra szükséges föfactorok pedig először olcsó szállítási díj ugy tengelyen mint vasúton; másodszor becsületes és pontos eljárás a gazdák és kereskedők részéről, s végtére olcsó és nem szűkkeblűén összcfonnyasztott hitel nyújtása. A mi a szállítási díjakat illeti, sajnos, hogy ulaink roszasága folytán a tengelyen való szállítást illetőleg nem lehet olcsó fuvarra számítani, mivel a siralmas állapotú utakon csak csekély terhet lehet vontatni, s igy kétháromszoros fuvarbért kell fizetni. Ezen most segíteni nem lehet. Hanem annál inkább kell követemünk, hogy a magyar nyugoti vasút, melynek Pápa egyik legjövedelmezőbb állomása, tegye meg irántunk méltányos kötelességét és szüntesse meg a Pápa és Győr között, forgalmunk roppant kárára lévő felette magas vitelbért. Ezen vitelbér nem kevesebb mint 1%

0 kr. mázsa — és mérföldenkint, még azon esetben is, midőn egész kocsi terhet szállítunk! Meg vagyunk győződve, hogy az itteni piacnak jogos, a vasúttól némi árkönnyitést követelni, s több mint elégséges vitelbér lenne minden mázsa és mérföld után egy krnyi díj. Kétséget sem szenved, hogy más vasút ilyen esetben örömest könnyítene városunk forgalmán, hogy nagyobb kivitelt létesítsen, s az itteni viszonyokon lendítsen, amiért is nem vagyunk képesek kitalálni a magyar nyugoti vasútnak irántunk tanúsított eddigi igazolatlan eljárását, s nem érijük, hogy legjobb állomásának piacát miért nem veszi tekintetbe s miért nem könnyít annak forgalmán. Ha gabonánkat kocsin vitetjük Győrbe, még akkor sem kerül nagyobb dijba a szállítás, mint a minőt mostan a vasúton kénytelenek vagyunk fizetni; holott ha tengelyen szállítunk, akkor legalább biztosak vagyunk, miszerint a fuvarosnak átadott suly az utolsó grammig eléri rendeltetési helyét, mig a vasúton 2% suly hiányért felelőséget sem vállal a társulati Városunkra tehát felette nagy anyagi előny származnék az olcsó vasúti tariffából, mert ez által az öszszes vidéki forgalom Pápán összpontosulna; vásáraink élénkülnének, s városunkat sok külföldi vevők keresnék fel, minek folytán az itteni kereskedő, iparos és ez által az összes lakosság sem megvetendő keresetre tehetne szert. A városi közgyűlés és az itteni kereskedelmi kamra az idevágó lépéseket megtehetné, sőt kell is, hogy.megtegyék, kivált a városi közgyűlés, mely oly gyakran összeül, a folytonos meddő személyes ambitiok és érdekek kielégítése körüli harc helyett inkább ezen életkérdéssel is foglalkozhatna. Ami pedig a gazdák és kereskedők eljárását illeti, megjegyezzük, miszerint ezeknek részint túlcsigázott árkövetelései, részint pedig az eladott gabona nemek hiányos kirostálása, sőt gyakran rosz, a mustrának meg nem felelő anyag szállítása, ártott hazai gabonakereskedésünknek legtöbbet, s ezek végett vesztettük el Europa legtöbb piacát. Ha a jelen kedvező körülményt tekintetbe tudjuk venni és reális módon felhasználni, akkor most az elvesztett tért könnyű leend visszafoglalnunk, mivel leghatalmasabb versenytársunk Oroszország a keleti háború által gátolva van terményeivel ellenünk activ szerepet vinni. Ezt tehát gazdáink és kereskedőink figyelmébe azon hozzátevéssel ajánljuk, miszerint necsak a pillanatnyit, hanem a biztos jövő által nyújtandó hasznot vegyék fel számításuk keretébe mint irányadó elvet. A kereskedelem lelke az olcsó hitel, mely nélkül élet, mozgás, kereset és forgalom nem képzelhető. Ha A „Pápai Lapok" tárcája. Rajzok az állatvilágból. IV. Egy élő óra. Azon régi jó időben, mikor még nem volt minden gyermek zsebében óra, minden lehető eszközt fel kelle használni, hogy az időnek egyes részeit —az órákat — meg lehessen tudni. Sokkal inkább mint most, az égboltozat vizsgálására voltak az emberek utalva, hogy a csillagok állásából az időt megmondhassák. Ezen praxis alkalmas akkor, ha derült az ég, és a nap, hold s csillagok akadálytalanul ló'velhetik a földre sugaraikat; de ha felhők borítják az égboltozatot, akkor ezen órák nagyon is bizonytalanok. Azért a palotában és kunyhóban — mint élő óra — egyaránt otthonos volt egy madár, mely azon tulajdonsággal bir, hogy kora reggel szavát hallatja, s ez a mi házi kakasunk. A rómaiak az időt a kakas első, második és harmadik kukorikolása szerint osztották fel. A középkori zsoldos csapatok is kakasokat vittek magokkal, hogy kiáltások után az őrök felváltásának idejét meghatározhassák. Sok helyen még most is — leginkább a falusiak — a kakas kukorikolása után számítják az időt sőt „időjós"-nak is tartják. A jövő regg hirdethetésének adománya a régi hitrege szerint isteni eredetű. Alektryon, Marsnak kedvence, egykor Jupiter által őrszolgálatra rendeltetett; de mivel a legfőbb isten rendeletének nem tett eleget, büntetésül kakassá lett változtatva, s ezután a nap keltét kelle hirdetnie. A kakas ezen tulajdonsága miatt Apollónak, a uap istenének és Minervának, mint az éberlét jele — valamint Merkúrnak és Aeskulápnak vala szentelve. Ez utóbbinak a görögök egy fehér kakast áldoztak, ha a betegségből fellábadtak. — Harcias természete miatt kedvenc madara volt Marsnak is. 0 Keleti mondák szerint a paradicsomban minden reggel egy roppant nagyságú és kitűnő szépségű kakas énekel Allahnak dicséneket, mely a világ minden részére elhallatszik. A földön levő kakasok kukorikolása csak válasz amazéra. Ha a kakasok egykor teljesen elhallgatnak, akkor beáll az itélet napja. A régiek még a jövő megjósolásának tehetségét is tulajdonították neki. A görögök betűkre magvakat szórtak, melyeket a kakasok felszedvén, a jövőre következtettek. Ezen „alektromantiát" papjaik mint különös tudományt űzték s nagyon sokszor saját hasznukra kizsákmányolták. A kakasnak a láthatlan* túlvilággal való benső összeköttetésével találkozunk más népeknél is. A Talmud szerint az éji szellemeknek kakaslábuk van, valamint a szerelem istenének, Asmodinak. Azért ez Salamon nejeit papucsban látogatja meg. Sok helyen Lucifert is kakaslábunak tartják, s ezért nyomaira igen könnyen rá lehet ismerni. Az ördögnek kalapja mellett vörös kakasnak tolla van, mely a német hitrege szerint Hel termeiben kukorikol. s a tüz istenének Lokinak van szentelve. Ha szárnyait kiterjeszti, alatta tűzvész támad. Erre vonatkozik a a még most is szokásos kifejezés: „den rothen Hahn aufs Dach setzen." A kakas számos mondákban és mesékben szerepel és sokszor majdnem természetfölötti erőt tulajdonítanak neki. Kiáltása elűzi az éj kísérteiéit. A szent történetben olvassuk, hogy ő figyelmeztette Péter apostolt elkövetett bűnére. Ismeretes a „győri vaskakas" története is. A monda szerint Ali basa Győrvár megvételét három feltételhez kötötte, melyek közül az egyik ez volt: ha az érc-kakas megszólal. A feltételek teljesültek, a kakas megszólalt s a vár' bevétetett. Baranyában hallottam e regét: Egy öreg asszonynak szép leánya volt, kire az ördögnek igen fájt a foga. A szegény asszonyt folyton zaklatta, mig végre, hogy szabadulhasson, oda igére lányát oly föltétel alatt, ha a sziklás Harsány-hegyet kakas-kukorikolásig fölszántja. Az ördög célja elérése végett összefogdosta a vidék kakasait, s csak az özvegynek sikerült sajátját elrejteni. Midőn már majdnem az egész hegy fel volt szántva, az özvegy elereszté kakasát, mely a hajnal közeledését jelentvén, elkiáltotta magát, mire az ördög boszuságában ekéjét oly erővel sújtotta a hegy tetejéhez, hogy az nagy nyilast csinálva, feneketlen mélységbe sülyedt alá. E nyilast még most is mutogatják a hegyre felmenőknek. A kakas született gavallér. Magaviseletében mindig előkelő modort tanúsít, udvaroljon bár kedvenc tyúkjának, vagy járjon háremének élén vagy per-patvarkodjék ostoba feleségeível. Mint valóságos házi apa visel gondot övéire. Ezeknek java szivén fekszik, s azért minden önzés nélkül, feláldozó módon gondolkozik rólok. Már kora reggel, hajnalhasadtakor, azonnal háztartása után néz, seregét hangos kukorikolása által kelti fel, melyre a szomszéd kakasok mind válaszolnak. Az udvaron büszkén lépdegél, s ha magra talál, nem esai meg, hanem bangos kiáltással maga köré gyűjti tyúkjait s a talált kincset átengedi nekik. Lemondásáért csupán népe iránti szeretetében találja jutalmát. Másrészről azonban a legnagyobb zsarnok. Udvarán csak ő az ur, mint a közmondás is tartja: „minden kakas ur a maga szemétdombján," birtokában hatolni senkinek sem szabad, s a merész tolakodót erélyesen kiutasítja. S ha ehez még féltékenység is járul, akkor harci kedve a dühősségig fokozódik. Ily látványokban többször gyönyörködhetünk udvarunkon. Óvatosan bújik át egy idegen kakas a kapu alatt. Csöndesen, némán tekint körül. A lég tisztának mutatkozik, mivel seholsem látja az udvar urát. Szerelemtelt pillantásokat vet a gonosz a porban nyugodtan pihenő tyúkok felé. Lassan bozzájok közeledik, lesimítja fényes nyaktollait, fejét büszkén feltartja, felemeli pompás kormánytollait és hangos kotyogással adja tudtul szándékát. Csak erre várt a mi kakasunk I Már régen figyelemmel kisérte búvhelyéből a betolakodót. Dühösen ront elé, hogy a vakmerőt megbüntesse. De egy könnyen a másik sem adja fel a tért. Víállásba helyezkedik és egy dühös, vad harc keletkezik. A nyaktollak felborzalódnak, a taraj vérvörös lesz, a szemek égnek, s a két párbajt vivó egymásra rohan, szárnyaikkal ütik, csőreikkel vágják és sarkantyúikkal rugdalják egymást, s minden áron arra törekednek, hogy a test súlyával, melyet még neki futás által nagyobbítanak, a másikat leterítsék. Egyik támadás a másikat követi. Igy harcolnak a legvégsőig, nem ritkán életre—halálra. S ha a párbaj nem akadályoztatik meg, csak akkor végződik, ha a udvar ura a csábító csőrének vágásai alatt ki nem lehelli páráját, vagy a szemtelen tolakodó a serailból ki nem űzetett. A győztes felrepül valami magasabb helyre, fejét büszkén feltartja, szemei csillognak, ércfényü tollai pompásan fénylenek a nap sugaraiban, farktollai mint sisak — forgó lobognak a szélben és szárnyait inegcsattogtatva erőteljes kukorikolással adja tudtára győzelmét az udvar minden lakóinak, A legyőzött pedig, ha el nem vérzett a harcban, szárnyait leereszti, s mintegy szégyenérzetében elrejtőzik. A széles mell hősies alakot ad a kakasnak. Fejét magasan hordja, melyen a vörös szinü taraj — mint korona — nyugszik. A hosszú, húsos, a csőr alatt lecsüngő piros cafat, a meghajtott csőr, a tűzzel teljes szemek a valódi férfiasságnak jelei. Hosszú, fénylő tollai és erős szárnyai páncélként födik testét, s erős lábain levő hatalmas sarkantyúk egészítik ki a lovagi ruházatot. A kakas harci szenvedélye a sportnak egy nemét hozta létre, melyet már a régiek is gyakoroltak, az újkorban pedig az angolok és spanyolok, különösen pedig Manilán űznek. Az e célra különösen nevelt és betanított állatokat alkalmaznak a kakasviadaloknál. Hogy egyenlő fegyverekkel küzdjenek, a természetes sarkantyúra egyenlő nagyságú és élességü ércsarkantyut erősítenek. Az ilyen harc legtöbbnyire a legyőzött, s gyakran a győző halálával is végződik. A győző, dacára, hogy halálosan van megsebesítve, még egyszer összeszedi minden erejét, hogy ellenségének leverését hirül adja. A kakas hangja többféle változattal bir. Lágy, édes a hangja, ha a kedvest hívja, durva az, ha nem tetszését nyilvánítja valamelyik tyúknak, és mindenik megérti szavát. Kukorikolhi csupán a kakas tud, emancipált tyúkokat, melyek őt utánozni akarják, mint rosz tojót és veszélyt hozót, levágják.