Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-07-01

nyészik anélkül, hogy tudná hová lelt. A rosz ut, a nép véres verejtékével van burkolva, s ez azon szörny, mely tőle óriási adót nyel el. Igen is, a nép vagyonát, a sáros utak mocsaraiba tiporja. Talán nincsen alap, talán nincsen erő, nincsen pénz, mely útépítésre lenne fordítható? Van. — Magyarország e téren oly óriási vagyonnal, oly tökével rendelkezik, melylyel hazánk és népünk átkát — a rosz utakat pár év alatt ki lehetne építeni — csak azok, kiknek kezeikbe ezen kincs, ezen erő van letéve, fel tudnák használni, illetőleg észszerűen alkalmazni. Ezen kincs a közmunka óriási ereje! És ezen kincs a nép által választott közegek kezeiben van, azon közegek kezeiben, a kiknek szent kötelességük, egyedüli hivatásuk és feladatuk a nép javát előmozdítani. — Kérdjük, mi történt és mi történik? Majdnem semmi! és a nép, ezt közönynyel nézi, tűri; ez állal önkormányzatunk mindinkább hanyatlik, s megfogjuk érni, hogy a kormány kényszerítve leend a jogával élni nem tudó nép kezéből ki venni az önkormányzatot. E téreni viszonyaink tűrhetetlenek, tarthatatlanok, s ezért hangoztatjuk, s kérjük a hivatottakat, ne engedjék jogainkat tönkrejutni; hiszen képességünk és erőnk van annak fentartásához. Epen most jelent meg Veszprémmegye állapotáról az alispáni jelentés. A mü új, s ennek megkezdése és létesítéseért nem mulasztjuk el nyilvános elismerésünket az alispán urnák kifejezni. De viszont épen ezen jelentésből merítettük azon meggyőződést, hogy az, a mit a megyei hatóság a lefolyt év alatt müveit, nagyon csekély volt. Sőt ami a legfontosabbat — az útépítést illeti — sajnálattal emeljük ki, hogy biz az oly kevés, hogy nem áll arányban egyrészt a megyének ide vonatkozó óriási erejével, másrészt pedig utainak nyomorult állapotával. Feltűnt elöltünk, hogy a jelenlés a megye anyagi életével t. i. az ipar és a kereskedelem mikénti állásával egy sorral sem foglalkozik; feltűnt, hogy a kimutatásban a vasút-, posta- és távirda-forgalomról egy hang sincsen említve; feltűnt, hogy a kimutatás nem részletezte, hány mértföldnyi utaink vannak, s milyenek ezek? Ami pedig az elmúlt évben az utakon létesíttetett, nem is érdemes a felemlítésre. Mi hangoztatjuk és a nép érdekében követeljük, hogy utaink ralionalis kiépítéséhez és jó karban tartásához vasszigorral hozzáfogjanak az e célra a nép által fizetett közegek. Erős reménységünk van ahoz, hogy megyénk erélyes és méltán köztiszteletben álló alispánja utasítani fogja közegeit a lehetőleg nagyobb erély és buzgóség kifejtésére. És végtére elvárjuk a megyei bizottmány tagjaitól azt, hogy saját lábaik alatt az ágat nem fogják elvágni, hanem jogaikai érvényesítve oda fognak hatni, miszerint a megyei silány utak jó karban tartása körül a helyes eljárás valahára eszközöltessék. Mert a jó ut népünkre áldás, a megyei hatóságra nézve pedig dicsőség leend. - Legvégül megjegyezzük, hogy a felemlített alispáni jelentést statistikailag jövö számunkban más rovat alatt fogjuk megvilágítani. Különféle k. — író és munkás. (Id. Dumas Sándor egykori programmbeszéde.) Bizonyára kevesen emlékeznek már arra, hogy az öreg Dumas Sándor 1848-ban Fraukhonban képviselő akart lenni. A „Gazette Anecdotique" közzé teszi a hires szerzőnek ma már alig föltalálható, sőt meglehetősen ismeretlen hitvallását, mely következőképen hangzik: „A munkásokhoz! Mint képviselőjelölt mutatom he magamat nektek, kérem szavazataitokat. Erre való jogosultságom ezekben áll. Eltekintve azon hat évtől, melyet tanulmányok között töltöttem el, a négy évtől, midőn mint jegyző, s a hat évtől, mikor mint hivatalnok szerepeltem, husz éven keresztül naponként tiz órán át dolgoztam azaz összesen 73,000 órán át. Ezen husz év alatt négyszáz kötet művet és harmincöt drámát irtani. Ezen négyszáz kötetből, melyek mindegyike 4000 példányban nyomatott ki, s 5 frankjával tehát öszszesen ll.S.>3,600 frankon adatott el, hasznot húztak: a szedők 264,000 frankot, a nyomdászok 528,000 frankot, a papírErödi Dániel. gyárosok 683,000 frankot, a papirossimítók 120,000 frankot, a könyvkereskedők 2.400,000 frankot, az ügynökök 1,600,000 frankot, a biztosok 1.600,000 frankot, az utazók 100,000 frankot, az olvasó termek 4.580,000 frankot és a rajzolók 28,000 frankot. Ha a naponkinti keresetet 3 frankjával és az évet 300 munkanappal számítjuk, ugy könyveim 20 év alatt 692 személynek nyújtottak keresetet.— A 36 dráma, melyek mindegyikét átlag százszor adták elő, 3. 360,000 frankot hozott be. — Ezen hasznot húztak: a színház igazgatók 1.400,000 frankot, a színészek 1,250,000 frankot, a diszlet-festők 210,000 frankot, a ruhatárnokok 149,000 frankot, a színházak tulajdonosai 700,000 frankot, az őrök s tűzoltók 70,000 frankot, a fakereskedők 70,000 frankot, a szabók 50,000 frankot, az olaj kereskedők 525,000 frankot, a szegények' 630,000 frankot, a szinlapragasztók 80,000 frankot, a tisztító munkások 10,000 frankot, a biztosító társaságok 60,000 frankot, az ellenőrök s más hivatalnokok 140,000 frankot, a gépészek 180,000 frankot, a fodrászok 93,000 frankot. Drámáim tehát 347 személynek nyújtottak Parisban tíz éven át keresetet, megháromszorozva ezt a a vidékek tekintetbe vételével, 1041 személyt kapunk, illetőleg 1458-at, ha a páholynyitókat (mintegy 70} a tapsoncfőnököket, bérkocsikat stb. is hozzámítjuk. A drámák és könyvek átlag véve 2160 személy munkáját fizették meg. Megjegyzendő, hogy itt sem a belga utánnyomatokat, sem a külföldi fordításokat nem számítoltam." Dumas Sándor. — Mily nagy lenne ezen mennyiség, ha ily értelemben folytatva a számítást, azon művek vétetnének figyelembe, melyeket a termékeny író 1848-tól 1870-ig közzétett, illetőleg előadott (Alf. Ipl). Tanügyi hirek. — Pápa városa iskolaszékének június hó 27-én tartolt gyűléséről. Folyó hó 27-én tartotta meg Pápa városa iskolaszéke utolsó ülését e tanévben, melynek folyamáról, s a tanügyre nézve érdekesebb mozzanatairól annál is szükségesebb, hogy tágabb körökben is vegyenek tudomást, mennél kevesebb azok száma, kik a fensőbb népiskolai vagy a gyimiasiutnmal párhuzamban működő polgári iskolák nélkülöz hetién voltát beismerik, és azoknak fejlődését, előhaladását vagy hanyatlását, virágzását vagy visszaesését figyelemmel kisérik. Elnök üdvözölvén a meglehetős számban megjelent iskolaszéki tagokat, jelentést tesz az e hó 18—21-éig nyilvánosan tartott polgári leányiskolái vizsgálatokról, dicsérőleg nyilatkozik a tanítványok előmenetéró'I, elismerést szavaz a tanítótestületnek kifejtett ügybuzgalma, fáradsága és szorgalmáért, és kéri az iskolaszék beleegyezését azon intézkedésekre nézve, melyeket a létesítendő IV. osztály megnyitására célszerüknek tart. Dr. Klein Mór iskolaszéki tag nagyban és egészben osztja ugyan elnök véleményét a vizsgálatokra vonatkozólag, azonban összehasonlítva a mult évben felmutatott eredményt, az utolsó vizsgálatéval, az előmenetel nagynak épen nem mondható. A tanítványok feleleteiben nélkülözte azon élénk vidorságot, mely kivált leánynövendékeknél, a biztonság, s a tananyag alapos elsajátításának kétségbevonhatlan jele, az olvasmányok tartalmának szabadon való elmondása és magyarázása inkább az emléi kező tehetségnek mint az öntudatos gondolkozásnak látszott beszámíthatónak. Azonkívül kifogásolja a polgári leányiskola ez évi értesítvényének silány voltát, amennyiben ez az intézetnél működő tanerőkön, és a tauítváuyok puszta névsorán kivül egyebet nem tartalmaz, ugy hogy a távolabb álló, ki az iskola beiszerkezetébe beavatva nincs, teljesen tájékozatlan marad az intézetnél uralkodó szellemre, annak célja és feladatára, e feladat megoldatásának mikénti foganatosítására, az intézet iránt tapasztalt részvét és rokonszenv vagy annak ellenkezőjére, a tanévben észlelt fontosabb jelenségek és tapasztalatokra nézve stb. Pedig ezek hiányában az értesítvények teljesen fölöslegesek. — Hiszen arra nézve, hogy köztudomásra jusson, hogy és hány mily felekezethez tartozó növendék látogatta a polgári leányiskolát, és hogy mikor tartatnak meg a vizsgák, arra elég egy rövid hírlapi tadósítás is. Elnök helyeselvén, az előtte szólott iskolaszéki tag nézeteit, a növendékek lankadt hangulatát a vizsgáknál nagy részt a nyári hőségnek tulajdonítja, az értesítvényre nézve pedig megjegyzi, hogy pénzhiány az oka, hogy az nagyobb terjedelmet nem nyert. Jövőre a megjegyzettek minden esetre tekintetbe fognak vétetni. Németh István iskolaszéki tag az értesítvényre vonatkozólag beéri egy rövid történelmi befejezéssel, valatninthogy a vizsgálatok eredményéről enyhén és elnézően nyilatkozik, azon nézpontból indulván ki, hogy elég jó az eredmény, ha a növendékek folyékonyan olvasni, jól írni és számolni tudnak. Dr. Lövi László iskolaszéki tag a vizsgálatokat feltűnően roszaknak mondja; nézete szerint a lensőbb osztályokban kivált a magyar nyelvtanban a növendékek annyira járatlanok, hogy még az első elemeit a mondatnak sem ismerik, az olvasásnál és szavalásnál a kellő hangsúlyozásra semmi gond nem fordíttatott, szóval őt a vizsgák egyátalában ki nem elégítették. Erre Kecskés Mihály tanár megcáfolja Lövi iskolaszéki tagot; állítása szerint épen a magyar nyelv képezte a vizsgák fényoldalát, különben megengedi, hogy a nyilatkozott szigorú bírálat abban találhatja magyarázatát, hogy Lövi László iskolaMutatvány TÓTH EDE Összes müveiből, melyekre még folyvást lehet előfizetni Aigner Lajosnál, ára a 5 kötetnek arcképpel füive 4 frt, dísíkölésben 6 frt. széki tag épen csak akkor volt jelen, midőn gyönge növendékek feleltek. Felolvastatott ezután a jövő évi költségvetés, mely a multévihez képest több új tételt tartalmaz, ugyanis, György Etelka tanárnő kitűnő működése általánosan elismertetvén, állomása rendszerítése, s az azzal járó díjfelemelés, nemkülönben egy kézműtanítónő alkalmazása határoztatott. Végre Proszt zongoratauító abbeli kérelme, hogy a zongora órák két forinttal dijaztassanak (elébb 1 frt 50 kr), elnök részéről melegen ajánltatván a kérelmező iránt minden oldalról hangoztatott elismerés kifejezései között egyhangúlag elfogadtatott. Irodalom és művészet. — Szerkesztőségünknek beküldetett: }>

A tűzoltó." A tűzoltás s tűzoltó-intézménynek elméleti és gyakorlati ismertetése, tekintettel főleg hazai viszonyainkra. Kézikönyvül közigazgatósági hatóságok, községi elöljárók, egyletek s ügybuzgók részére irta Adamovich Ádám ügyvéd, a komáromi önkénytes tűzoltó-század parancsnoka. Ara 1 frt. Ajánljuk az illetők figyelmébe. Hasonlókép beküldetett „A házasságtörés drámái cimü legújabb társadalmi regénynek 11-dik füzete, irta Montepin X., fordította Mártonffy Fr. Ára 25 kr. Kapható a kiadótulajdonosnál, Mehner Vilmosnál, Budapesten, IV. Kalap-utca, 4. sz. — Színház. Sokkal jobb szeretnők e rovatot elhagyni, mert valahányszor csak belekapunk, eszünkbe jut, mily csekély pártolásban részesül nálunk a színészet, még pedig a magyar színészet. A színtársulat megtesz mindent, — leszámítva néhány igen csekély hibát — hogy a közönség valóban élvezettel szemlélje az előadott darabot, s ime — sajnos — a közönség viszonzásul a kifejtetett szorgalmat, buzgalmat nem valami nagy pártolásban részesíti. Máskor, sokkal gyengébb társulat előadásait nagyobb számmal látogatták, s a mostani, mely ellen nem igen lehet kifogást tenni, legtöbbször üres ház előtt játszik. Nem tudjuk elgondoIní,<minek kelljen e hideg közönyösséget tulajdonítani. Az igazgató még egy fél bérletet nyit, a mely alatt előadandó darabok a legjobbak közül valók, s épen ezért reméljük, hogy a társulat ez alatt élénkebb és melegebb pártolásban fog részesülni s a közönség ki fog bontakozni az eddig tanúsított közönyösségéből és nem engedi meg, hogy nem jó hirt vigyenek rólunk emlékben. — Szombaton, jun. 23-án adatott „Tücsök a hangyáknál." E kis, élénk vígjátékban a szereplők jó kedvvel játszottak, s mit bizonyára legnagyobb részben az okozott, hogy a szokottnál nagyobb számú közönség volt jelen. Ezt követé Szabadi Frank Ignác és leánykájának föllépte, kik a jótékony cél tekintetéből működtek közre. Szabadi urat fölösleges dicsérettel fölemlítenünk, mivel sokkal is ismertebb már ő, hogy sem arra rászorulna, csak elismerésünket kell nyifvánitani áldozatkészségeért és szives fáradozásáért. A 9 éves Sz. Irma cimbalom-játéka meglepett mindenkit, s a közönség élvezettel hallgatta azt, s valóban megérdemelte a zajos tapsokat, a koszorút és csokrokat. Ezután adatott ,,Fipsz a hires nőszabó," melyben Mikéi (Fipsz) folytonos derültségben tartá a közönséget, úgyszintén a többi szereplők is jól betöltötték helyöket. — Végül az allegóriái jelmezes képlet szintén igen jól sikerült. — Vas ár n a p. jun. 24-én „A londoni koldusok." A szereplők összevá" óan játszottak, különösen Berényi (Brovdie) igen jól személyesítő a megmentő háládatos szerepét, nemkülönben Mikéi (iskolamester), Újvári (tanítvány) és Abonyiné (Smike) élénk és ügyes játéka a csekély számú közönség tetszésével találkozott.— Kedden, jun. 26-án „Samyl, vagy a cserkeszek szabadságharca az oroszok ellen." Ez jutalomjáték lett volna, de a jutalomra bizonyára rá kellett fizetni, oly kevesen jelentek meg az előadáson, pedig Berki és Berkiné valóban megérdemelték volna a jutalmazást, ügyes és otthonos játékukért. A többiek is jól betölték szerepüket, habár meglátszott rajtok a közönség csekély száma miatti lehangoltság. — Csütörtö k, jun. 28-áu a „Trapez un ti hercegnő." A darabban előforduló énekek igen jól sikerüllek, különösen Liptai L. (Rafael) ,és Lángh Etel (Zanella) duója, mely zajos tapsokat aratott. Különben dicsérettelj kell megemlékeznünk Vinczénéről (Paula), ki szerepét nagyon helyesen, menten miuden túlzástól, alakitá, Berényiröl (Kázmér), Mikéiről (Cabriola), kinél csak az egy kifogást teszszük, szokjék le azon szólásmódokról, melyek ugylátszik rögtönözve — épen nem illenek a darabba, s melyet Berki is (Tremolini) megreszkirozott, ki különben jó alak volt. Közönség — fájdalom — kevés! — Pénteken, június 29-dikén „Kósza Jutka." E darabbal kezdődött az új bérlet, s jól esett látnunk, hogy a közönség valamivel nagyobb számmal jelent meg. Parrag (Kondor) igen jól személyesíté a vétkes öntudatu gyilkost, Abonyiné (Erzsi) kedves játékával és dalaival zajos tapsokat aratott, Hunyadi M. (Kósza Jutka) az ártatlanul kivégzett apának szenyfoltját tisztázni és a bűnösöket felfedezni akaró gyermek szerepét helyesen alakitá, valamint jó alak volt Mikéi (Hudacsek) is. Azonban dicsérettel kell kiemelnünk Takácsot (Figura), ki a paraszt gazda szerepében páratlan alak volt, s a tapsokat megérdemelte. — Jövő héten leend Hunyadi Margit jutalomjátéka „Gaut

hier Margit." Ugyhiszszük, fölösleges a művésznőt ajánlani, mert a közönséges nagyon jól ismeri s többször élvezettel szemlélte jó játékát. E /alfajból, melybe a jeles dráma tartozik, az ivad alatt még egy darab sem került elé, s azért remélhető, hogy a közönség tömegesen fog megjelenni és nem fogja elmulasztani a jó alkalmat, hogy valóban szellemi élvezetben részesüljön. — Látcső. A harctérről. Íme nyolc hét óta tart az igazságtalan keleti háború ; s a minden oldalról megtámadott török nemzet még eddig dicsőséggel és elismerést érdemlő eredménynyel harcolt — a borzasztó túlerös ellenfelekkel szemben ! Tekintve az európai kettős harctért, legelőször is figyelmet érdemel, ez Montenegrói kegyetlen és sziklák között folytatott nehéz, de a török fegyverre annál dicsőségesebb harc. Mint azt a Pápai Lapok annak idejében jelentette, június 2-án kezdte meg Solimán Pasa a támadást, miután a Krstae-nál erősen elsáncolt Montenegróinkat véres csatában megverte, hadának egyrészével Piva felé fordult a hol Socaika nevü íelkelő vezér erős hadoszloppal táborzott; a felkelőket innen szétugrasztván Pivát az ostrom alól felmentvén és élelmi szerrel ellátván a hires Dugai hegyszoros ellen fordult, a hol Vukotics nevü Montenegrói vezér tábpr^ aott a kősziklák tetején itten véres Harc fejlődött ki

} mely* Csarnok. GYÖNYÖRREL EDES ORAK Gyönyörrel édes órák, Hova röpültetek, Mikor fog e sziv újra Fölzengni tőletek?! Oly elhagyott e lélek, Oly csöndes egymagán, Csak a panasz sir benne A néma éjszakán. Ha szárnyatok volt tőlem Más tájra mennetek, Oh hozzon is hát vissza Csapongó kedvetek! Legyetek mint a fecskék, Hozzatok új tavaszt, Mely a mezőn s a szívben Új lombot, dalt fakaszt. Ne féljetek, nem lesztek Énnálam rosz helyütt, Ily jó meleg tanyával Nem várnak egyebütt Oh jöjjetek hát vissza, Szép órák jöjjetek, Csengjen föl újra e szív Vidáman tőletek! VALYON AZ A FÉNYES CSILLAG . Valyon az a lenyes csillag az égen, Meddig ragyog, meddig tündöklik szépen? Nem jár-e ugy, mint az én szép csillagom: Váratlanul lefut egy bús alkonyon. . . . Jó teremtő, rosz temető! szóljatok: Vannak-e az égben igaz angyalok? Hol keressem? felhők közt-e, vagy csak itt? Biztassatok! mert a lelkem haldoklik! Ha csakugyan fent laknak az angyalok, Ugy ők azok a tündöklő csillagok 1 Hej, akkor az én lelkemnek párja van, Csillag leszek én is, csak úgy váratlan!